Heves Megyei Hírlap, 2006. február (17. évfolyam, 27-50. szám)
2006-02-22 / 45. szám
2006. FEBRUÁR 22., SZERDA - HEVES MEGYEI HÍRLAP __________ ..................................................................................................... ::: ■:: r r . a o Mozgalom Imola életéért Különleges hangverseny a Líceum dísztermében Egerben, Heves megye székvárosában bő évtizeddel ezelőtt felújítottak egy kedves, szép és régi hagyományt: minden esztendőben farsang idején megyebált rendeznek. Idén ez úgy sikeredett, hogy a rendezvény híre-ne- ve Svédországig, Németországig, a francia Maine-et-Loire-ig, s Háromszékig is eljutott. Eger város idei jótékonysági megyebálján aukciót is szerveztek, amelyen Deák Barna sepsiszentgyörgyi képzőművész Célpontok című festménye hetvenezer forintos kikiáltási áron került kalapács alá, és percek alatt a kép - amelyet szerzője a baróti hatéves leukémiás kislány, Bocz Imola gyógyításának anyagi támogatására ajánlott fel - egymillió-háromszázezer forintért talált gazdára. Az aukció a Heves megyei jótékonysági bál idején és ezután újabb felajánlásokkal egészült ki a pillanatnyilag Marosvásárhelyen transzplantációt előkészítő, orvosi kezelésen lévő kislány szüleinek megsegítésére. Az egri jótékonysági bálnak két háromszéki meghívottja volt: dr. Tatár Márta kardiológus szakorvos, a Kovászna Megyei Tanács Külügyi Bizottsága szakcsoportjának elnöke és Giliga Márta mérnök, a tanács külkapcsolati irodájának munkatársa. Miközben a baróti kislány gyógykezelésének támogatása körül örvendetesen kialakult és széles körben továbbgyűrűző segélyakciókra figyelünk, Sepsi- szentgyörgyön dr. Tatár Márta az alábbiakat nyilatkozta a helyi lapnak: A Heves megyei jótékonysági megyebál egyben nagyon szép szolidaritási akció is volt a beteg kislány megmentéséért. Egy kétségbeesett család anyagi segítséget kérve felhívást intézett leukémiás gyermekük külföldi kezeléséhez. A felhívásra hál’ istennek a megyében is megmozdultak az emberek. Ami nagyon szép és megható volt, hogy a magyarországi testvérmegye, Heves személyiségei közül is a kislány támogatására siettek. Heves megye jótékonysági megyebáljára mi is meghívást kaptunk, s közölték velünk, hogy ezt a jótékonysági programot szeretnék egy általunk megnevezett Kovászna megyei célra fordítani. Dr. Demeter János elnök úr javaslatára azt mondtuk, segítsük ezzel Imolát. A kérdés az volt: mit küldjön Kovászna megye egy ilyen aukcióra, Heves megye legelegánsabb báljára? Úgy gondoltuk, legyen egy műtárgy. Ekképpen született meg az ötlet, hogy vegyük fel a kapcsolatot a képző- művészeti szövetségi fiókkal. Ekkor került sor Deák Barna nagylelkű felajánlására, s így jutottunk egy festmény birtokába, amelynek az volt a címe: Célpontok. Az egész akció jól kezdődött, mert végül is célba talált. A jótékonysági bálon elmondtam, hogy aki ezt az ügyet pártolja, az az erdélyi képzőművészettel is ismerkedik. Azt is megemlítettem, hogy a festőművész milyen humánus célra ajánlotta fel ezt az alkotást. Nagyon megható jelenet volt. A bálon 360 személy vett részt. A megyei elöljáróság, fontos beruházók, vállalatok vezetői voltak jelen, s a művészeti élet személyiségei is. Az első, kalapács alá kerülő tárgy Gárdonyi Géza regényének, az Egri csillagoknak az első kiadású példánya volt, az év Nagy Könyve, amelynek aukciós bevételét az egri könyvtár támogatására ajánlották fel. A könyv „örök- befogadója”, Ulrich Diller, a ZF Hungária Kft. igazgatója egymillióhétszázezer fo ri n 11a 1 zárta a lici- Jf tét. Utána követkéz- tem én. A bál résztvevői először találkoztak azzal, hogy egy alkotás a legemberibb célt, egy gyermek életének megmentését szolgálja. A jó Isten velem volt, s az aukciót úgy tudtam felvezetni, hogy az célba talált. Hetvenezer forint volt a festmény kikiáltási ára, s pillanatok alatt egymillió-háromszázezer forintra kerekedett ki az összeg. Döbbenetesen szép élmény volt. Végül is Tóth Imre, az Imola- Bau Kft., egy nagy építőipari cég ügyvezető főigazgatója vásárolta meg a képet a cég számára. A licit érzelmi motivációjában az is benne volt, hogy a cég neve is Imola, az igazgató úr családjában van három kisgyerek. Szóval egy olyan családról van szó, amelyben tudják és átérzik, mit jelent egy ilyen humánus célt támogatni. Ekképpen a baróti hatéves kislány, Bocz Imola gyógyításához Deák Barna alkotása, a Célpontok megvásárlása révén a Heves megyei bálozók igen jelentős összeggel járultak hozzá. Ezek után került kalapács alá a svédországi Värmland megye jégkorongcsapatának aláírással ellátott meze, amelyért az Egút Egri Útépítő Vállalat vezérigazgatója, Kolozsvári Gyula 200.000 forintot ajánlott fel, s ezzel az összeggel ugyancsak a baróti kislány gyógyítását támogatják. Az aukció befejezése után a tombolából begyűlt pénzt is megszámolták, ez 646.000 forint volt, amelyet szintén a baróti kislány gyógykezelésére szántak. Harmati László, a Hotel Eger Park Szálloda igazgatója, a megyebál főszervezője, szintén felajánlott 400.000 forintot ugyanerre a célra. Egy másik üzletember 300.000 forintot adományozott. Felkeresett Ulrich Diller úr is, egy haszonjárműveket gyártó cég egri fiszonylag kisebbek a költségek. A transzplantáció végül is két és fél, három és fél milliárd lejbe kerül. Szerencsére az emberi szolidaritás rendkívüli dolgokra képes. Dr. Szőts Dániel sepsi egyházmegyei főgondnok tájékoztatott, hogy Sepsiszentgyör- gyön az imahét idején összegyűlt hatvanmillió lej perselypénzt a kislány gyógyítására fordítják. Több más kezdeményezésről is tudunk. Danes Annamária, amint a svédországi útjáról hazatér, egy koncert bevételét ajánlotta fel. Ez a kislány most hatéves - mondta egy hölgy. Nekem van egy titkos álmom: tizenhat éves korában első bálos lesz a hevesi megyebálon. Isten adja, hogy úgy legyen! Sylvester Lajos Háromszék A napokban került átutalásra - a család által megjelölt számlára - az Egri Leukémiás, Daganatos és Immunhiányos Gyermekekért Alapítvány számlájáról az a 3,5 millió forintos ado- mány, ókvállalatának igazgatója, ő is felajánlott 500.000 forintot a kislány gyógyíttatására, s azt is elmondta, nyugodtan forduljunk hozzá, ha valamilyen segítségre még szükség lesz. A végső összeg, amely a Heves megyei utunkon összegyűlt, 3.546.000 forint. Bocz Imola gyógyítási költségei tetemes összegre rúgnak. Dr. Tatár Márta szerint, ha a transzplantációt Budapesten el tudják végezni, s ha a kislány húga donorként alkalmas, akkor viamely Megyebálon Bocz- Zoltán Imola leukémiás kislány gyógykezelésére került felajánlásra. A rendező Megyei Önkormányzat és a Bocz család a nagy nyilvánosság előtt is szeretné megköszönni az adományokat a Megyebál valamennyi kedves résztvevőjének, akik tombolajegy vásárlásaikkal segítettek, valamint az Imola Bau Kft.-nek, a ZF Hungária Kft.-nek, a Sanatmetal Kft.-nek, a Hotel Eger Park Szállodának, az Egút Rt.-nek, akik jelentős pénzadományaikkal járultak hozzá az erdélyi kislány műtétjének költségeihez. A galambok nem veszélyesek Ördögi körből nincs kiút Munka nélkül, esélytelenül, reményfogyottan A Heves Megyei Hírlap február 17- i számában a madárinfluenzáról írtaknál megdöbbenéssel láttam a galambokról illusztrált fotókat Nos, a galambokról közölt fényképek és a róluk írt valótlanságok ellen kívánok szólni. A madárinfluenzánál a valódi veszélyforrások a baromfik, a vadmadarak. Ugyanis bizonyított tény, hogy a galambok nem érzékenyek a madárinfluenzára, és laboratóriumi körülmények között is a legmagasabb virulenciájú törzsekkel kísérletezett megfertőzés is csak nagyon nehezen és nagyon kevés galamb esetében volt sikeres. A természetes fertőződés szinte kizárt galambok esetében, ezért sem galambtársaikra, sem pedig az emberekre nem jelentenek veszélyt! Bagdi Ferenc Magyar Begyesgalambot Tenyésztők Fajtaklub titkára Szilvásvárad Olyan problémát szeretnék megosztani a Hírlap olvasóival, amit legnagyobb igyekezetem ellenére régóta nem tudok megoldani. Sajnos munkanélküli vagyok. Talán jobban érezném magam, ha leírhatnám a véleményemet a kialakult helyzetről. Tisztelt Munkaadók! Különös teremtménye vagyok én e Földnek. Nem vagyok nyugdíjas, nem vagyok egri lakos, nincs többéves gyakorlatom. Mindezek ellenére úgy érzem, én is egy ember vagyok, mégpedig olyan, aki dolgozni szeretne. Dolgozni mindenáron, mert ugye a 18 ezer forintos szociális segélyből nehézkes a megélhetés. Bárhová jelentkezem azonban, Önök, tisztelt Munkaadók, mindig elutasítanak. Hogy miért? Általában három okot emlegetnek: 1. Nem vagyok nyugdíjas, aki után nem kell járadékot fizetni. Igaz, hogy csak 30 éves vagyok, de még 30 évig dolgozhatnék alkalmazásom esetén, s így hosszú távú munkaerő lehetnék, ami egy nyugdíjasnál nem garantált. 2. Nem vagyok egri. Ez igaz, de nem ártana, ha belátnák, hogy vidéken is olyan emberek élnek, mint a városban, se nem jobbak, se nem rosszabbak. Nem mindenki engedheti meg magának, hogy városban lakjon. Oda a mai világban születni kell. 3. Nem minden végzettségemhez társul szakmai gyakorlat (lehetőleg ugye többéves). Ez is igaz, de valljuk be, Önök sem úgy jöttek erre a világra, hogy már minden területen gyakorlati jártasságot szereztek. Ördögi kör ez, hiszen ha valakit azért nem alkalmaznak, mert nincs gyakorlata, vajon hogyan tehetne erre szert? Ezeket a problémákat azért soroltam fel, mert szeretném, hogy ha a fenti okok alapján elutasítanak valakit, egy pillanatra gondoljanak bele annak az embernek a helyzetébe. Lehet, hogy megbízható, jó munkaerő lenne, ha egyszer megadnák neki a lehetőséget ahhoz, hogy teljes értékű ember válhasson belőle. (név és cím a szerkőben) ★ Fenti levelünket egyfajta vitaindítónak szánjuk. Mivel politikusaink az utóbbi hetekben követhetetlen számháborúba kezdtek a munkanélküliségi mutatókat illetően, úgy gondoltuk, hogy személyes tapasztalataik talán többet érnek. (aszerk.) A napokban rendezték meg a Filharmónia-bérlet következő hangversenyét, amelynek most első ízben az Eszterházy Károly Főiskola díszterme adott otthont. A Líceum TV és az intézmény művésztanárainak jóvoltából a helyszín ismert a televízió nézőinek, de különleges élményben volt részük azoknak, akik „élőben” hallgatták ezt a koncertet. Lenyűgöző a helyszín Franz Sigrist mennyezeti freskójával, mely a tudományok négy csoportját ábrázolja az égboltozat végtelenségbe vesző távlatával. És most ide mennyei muzsika költözött. A Budapesti Fesztiválzenekar tagjaiból alakult kamarazene- kar állandó mozgalmasságot, végtelenséget idéző Bach-muzsi- kát játszott. Két Brandenburgi versenyt is hallhattunk. Ezek a művek Christian Ludwig őrgróf megbízásából készültek, de bizonyítottan ott soha nem hangzottak el, sőt a műveket a végső kiselejtezéstől egy hozzáértő tudta csak megmenteni. A III. Brandenburgi koncert 3 hangból és ritmusképletből álló magból épül fel Bach keze alatt, amilyen briliáns módon, olyan professzionális szinten oldotta meg feladatát a 11 előadóművész is, amelyet Lesták- Bedő Eszter koncertmester fogott össze. Az V. versenyműben volt a koncert egyik csúcspontja. Itt a csembaló kiemelt szerepet kap, ezt a szólamot Bach magának írta, előre mutatva a csembalóversenyekig. Pertis Zsuzsa művésznő abszolút ura volt hangszerének, és elámítva hallgatóságát, tökéletesen tolmácsolta a komponista jövőbe mutató elképzeléseit. Sajnálatos műsorváltozás miatt egy Bachnak tulajdonított háromhegedűs versenyművet is hallhattunk. Ez biztosan nem eredeti mű, valószínűleg R. Baumgartner nevéhez köthető a darab rekonstrukciója. Maga az előadás pontos, precíz, de felfigyelhettünk a 3 szólista nem azonos hangszínére és az időnkénti túl romantikus hangvételre is. A hangverseny zárószáma az I. (C-dúr) zenekari szvit volt. A 2 oboával és fagottal kiegészített vonóskar a tánctételek sorát hangulatosan, a táncok jellegéhez igazodva hitelesen tolmácsolta. Olyan harmóniavilág szólalt meg, ami egy dúsabb összeállítású együttest feltételez. Ez volt a hangverseny második csúcspontja, ebből is kiemelve a két Menüett és két Bourrée tételt. A hálás közönség ráadást is kapott a művészektől. Az Eszterházy Károly Főiskola díszterme zsúfolásig megtelt, mondhatjuk, „bántóan” zsúfolásig, igazolva azt, hogy magas szintű muzsikára igény van a megyeszékhelyen. Ez azonban újabb gondolatokat ébreszt. Eger alulmaradt a Kulturális Főváros címért vívott küzdelemben... Egernek nincs hangverseny terme... Lévai Zsolt Újból kapósak lettek a nyugdíjas voksolók Nyugdíjasok, figyelem, jön a választás, melynek közeledtével egyre szebb ígéretek hangzanak el a pártok részéről. Nem törődve azzal, hogy miből finanszírozzák, ígérgetnek fűt-fát, csak hogy hatalomra kerüljenek. Eddig mindig arról szólt a fáma, hogy üres az államkassza, nagy a hiány. Engem legjobban az lepett meg, hogy a legnagyobb ellenzéki pártnak ismét eszébe jutottak a nyugdíjasok, ezért megpróbálták azt a bizonyos mézesmadzagot elhúzni az orrunk előtt. Emlékezzünk csak- , 1999-ben szó szerint azt mondta az akkori pénzügyminiszter és az akkori kormányfő, hogy jobban járunk, ha a törvénybe iktatott 20% helyett 11%-ot kapnak a nagyobb nyugdíjasok. Ez akkor sem volt igaz, most sem igaz és a jövőben sem lesz az. Magyarul annyit jelent, mintha á tisztelt képviselő urak mondjuk 1 millió havi helyett „csak” 500-600 ezret vihetnének haza. (Nem hiszem, hogy ez nekik mindegy.) Most újból felelőtlenül ígérgetik a nyugdíjasoknak a 14. havi ellátást. A nyugdíjasok azt várják el a mindenkori felelős kormánytól, amit az ország teherbíró képessége elbír, annyit emeljenek. Ne pedig a kampányok alkalmával ígérgessenek felelőtlenül. Nem kampány céljából írom ezt a pár sort, de a nyugdíjasokat ne használja ki egyetlen párt sem. Elmúlik a választás, utána elég könnyen elfelejtenek bennünket. Annyit emeljenek nekünk, amit az ország pénzügyi helyzete elbír. 0. János (név és cím a szerk.-ben) Levelezőink figyelmébe Örvendetes, hogy az utóbbi időben ismét gyakran kapunk észrevételeket, olvasói leveleket a lapunkban megjelent írásokra, illetve egyéb közéleti kérdésekkel kapcsolatosan. Ennek következménye, hogy anyagtorlódás miatt a leveleket esetenként némi késéssel tehetjük közzé. Felhívjuk levelezőink figyelmét, hogy lehetőleg röviden, max. 1-2 gépelt oldal terjedelemben fogalmazzák meg gondolataikat. Az írásokat szükség esetén rövidítve és szerkesztett formában tesszük közzé. A közölt levelek tartalmával szerkesztőségünk nem feltétlenül ért egyet, azokért felelősséget nem vállal. Csak a teljes névvel, címmel ellátott írásokat jelentetjük meg. Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére: Eger, Barkóczy út 7. szám. A borítékra írják rá: Pf. 23. E-mail cím: hmhirlap@axelspringer.hu
