Heves Megyei Hírlap, 2006. január (17. évfolyam, 1-26. szám)
2006-01-18 / 15. szám
2006. JANUÁR 18., SZERDA - HEVES MEGYEI HÍRLAP tt“ ................................................... P F. 2 3 5 Tiszta vizet a pohárba! Pétervásárán ivóvizet vártunk, és helyette mit kaptunk? „Mátrai vizet” - ahogy a Hírlap tudósítója írja a Hírlap október 10-i számában. Vajon milyen különleges eljárással épülhetett ez a beruházás? Mi is folyik ivóvízként a csapokból? A köszörű-völgyi víztározóban összegyűjtött, a hegyoldalakról lezúduló savas esővíz, valamint a talajból és annak felszínéről bemosott, szennyeződéssel teli csapadékvíz. Adalékanyagokat is kevernek a csapadékvízhez, valamint a vízszállító vezeték agyonfertőtlenítésére használt háztartási hypót, ami Kisfüzesnél kerül a vízhálózatba. Vajon a lakosságból kik akartak esővizet, hóiét, klór ízű vizet a csapjaikba? Szerintem senki. A város vezetése önhatalmúlag a népfelség elvének elvetésével döntött megint helyettünk, városlakók helyett. Meddig mehet ez még így tovább? Ki vagy mi fogja rádöbbenteni a tisztelt grémiumot helytelen, választóellenes cselekedeteikre? A 201/2001. (X. 25.) Korm. rend. az ivóvíz minőségi követelményeiről és az ellenőrzés rendjéről a 2. §-a szerint: „ivóvíz: amely ivásra, főzésre, élelmiszerkészítésre vagy egyéb háztartási célra szolgál, tekintet nélkül eredetére, valamint arra, hogy vízvezetékből vagy tartályból származik”. A rendelet 3. §-a: „A víz akkor felel meg az ivóvíz minőségnek, ha nem tartalmaz olyan mennyiségben vagy koncentrációban mikroorganizmust, parazitát, kémiai vagy fizikai anyagot, amely az emberi egészségre veszélyt jelenthet... és megfelel a rendelet mellékleteiben előírt követelményeknek...”. Amit mi, fogyasztók, érzékszerveinkkel érzékelni tudunk: az a víz színe, szaga, íze, zamatossága. Aki kóstolta, az bizonyára tudja, hogy a szaga és az íze miatt a csapvizünk emberi fogyasztásra való alkalmassága szempontjából „a kifogásolt minőségű ivóvíz” kategóriába tartozik. Mi, péterkei polgárok, ivóvíz minőségű vizet akarunk fogyasztani. Szomszéd Attila pétervásárai polgár lassú elsőbbségi levelek Néhány hete értesülhettünk a Magyar Posta elsőbbségi küldeményeket népszerűsítő akciójáról. Mára az elsőbbséget igénylő levelezők tábora rájöhetett arra, hogy a többletdíj ellenében sem juthat el a küldemény előbb vagy idejében a címzetthez. Pl. Aldebrőről a levél Parádfürdőre több hétig bolyong Budaörs Logisztikai Központ és a címzett között. Természetesen csak az a biztos, hogy el lett küldve a küldemény, az érkezés a többletdíj ellenében is bizonytalan. A levél sajnálatos módon a mai napig nem érkezett meg. Reklám ide, felár oda, a szolgáltatás hiányossága nem válik előnyére a Magyar Postának, sem a levelezők népes táborának. Szabó Vilmos (cím a szerk.-ben) Régi, szép telek Egy januári reggel borongós napra ébredve eszembe jutottak a régi szép idők: hogyan foglalták le az emberek magukat így farsang tájékán. Falun éltem szüleimmel és testvéreimmel. Télen a felnőttek elvégezték a ház körüli teendőket, s utána „lazítottak”. A nők fontak-szőttek, kézimunkáztak. A tollat - melyet a libák, kacsák tollazatából nyertek - házi tollfosztókban tették rendbe. Itt jöttek össze lányok, asszonyok, s a férfiak. A sok kéz sok tollat fosztott, innen kerültek ki a tiszta szobák stafí- rungjai. A fonásból nagyon szép házi szőnyegek, törülközők és sok más szőttes került ki. A férfiak is énekeltek, zenéltek, mókáztak a lányokkal, asszonyokkal. A fonóból hazatérve a legények szerenáddal kedveskedtek a lányoknak. Ünnepeken híres bálokat rendeztek. Ezek egyszerű, de szép idők voltak, felejthetetlen, boldog napok. Az emberek jobban összetartottak, tisztelték, szerették egymást. Azóta nagyot fordult a világ. Ma az emberek befelé fordulnak. Van, amikor napokig, hetekig nem látják egymást ebben a rohanó világban. Halászáé Miczki Mária Rózsaszentmárton Ki felelős a romákért? A 2005. dec. 22-én megjelent számban a „Párizs szelleme kísért?” c. írással kapcsolatban szeretnék néhány gondolatot elmondani. Nem akarok a polgármester úr védőügyvédje lenni - azt hiszem, nincs is rá szükség -, de az a véleményem, hogy Vágner Mária nem érti vagy nem akarja érteni, amit a polgármester mondott Ott fent a minisztériumban betanulnak egy szabványszöveget, és ezt harsogják minden alkalommal. Vágner Mária a munkanélküliséget jelöli meg minden baj forrásául. Belátom, a munka- nélküliség Magyarországon súlyos probléma, és egyaránt sújtja a romákat és nem romákat is. Én azonban egyetértek a polgármesterrel abban, hogy a romáknál tapasztalható munkanélküliség nagy aránya az életvitelükből adódik. Fentiek igazolására hadd mondjak el néhány példát. Sokan emlékszünk még rá, hogy a Kádár-rendszerben a romáknak volt munkájuk, lakást kaptak, többször is, mert voltak olyan romák, akik eladták a lakásukat, majd felélték, és mentek a tanácshoz újabb lakásért, és kaptak-is. A gyerekek óvodába járhattak, iskolában tanulhattak volna, ha a szülők komolyan veszik a tanulást. Az akkor iskoláskorú gyerekek ma a középkorosztályhoz tartoznak, és itt vannak szakma és képzettség nélkül, gyarapítják a munkanélküliek számát. Néhány éve láttam a tv-ben egy filmet a francia romák helyzetéről. Lakókocsival járták az országot, láthatóan jól éltek. Nem is akarnak dolgozni, mondták, mert nekik ez az életforma teljesen megfelel. Tehetik, hiszen a munkanélküli-segély nagyobb, mint idehaza. Abban az időben mentek ki a zámolyi romák Strasburgba, mert mint mondták, Magyarországon üldözik a romákat. A történet végét mindenki ismeri. Néhány évvel ezelőtt egy Miskolc melletti község polgármestere vetőmagot, malacot, baromfit vásárolt a községben élő roma családoknak, hogy műveljék meg kertjüket, neveljenek jószágokat saját maguk részére. A próbálkozás hiábavaló volt Néhány hónapja találkoztam egy romákból álló kubikusbrigáddal. A vezetőjük is roma volt. Olyan roma ember, aki munkával és szorgalommal emelkedett ki a többiek közül. Itt most nem akarom elmondani, hová akarta elküldeni lusta társait. Ebben a brigádban vannak 17-18 éves fiatalemberek, akik nem tudnak ími-olvasni. Ugye, tisztelt Vágner Mária, abban egyetértünk, hogy ennek semmi köze a munkanélküliséghez? Amíg aktív dolgozó voltam, volt egy roma fiatalember munkatársam. Műszerész a szakmája. Tisztességesen dolgozik, a cég megbecsültdolgozója. Senki nem foglalkozik roma származásával. Nem tudok egyetérteni Lakatos Zoltánnal, a kisebbségi önkormányzat elnökével sem. Igenis a romák felemelkedéséért egyedül ők tudnak tenni. Ha önmaguk nem akarnak változtatni életvitelükön, lehet Magyarországon bármilyen rendszer és bármilyen kormány, még száz év múlva sem lesz jobbulás. Úgy látom, Budapesten a minisztériumban fogalmuk sincs a vidéki emberek életéről, a roma és nem roma emberek viszonyáról. Tisztelt polgármester úr, azt javaslom önnek, vegye fel a kapcsolatot Göncz Kinga miniszter asszonnyal, és egyezzenek meg, hogy cseréljenek munkahelyet és lakhelyet A minisztérium összes dolgozója költözzön Átányra, és 1 -2 év múlva mondják el tapasztalataikat az elmúlt időszakról. CzB. (név és dm a szerk-ben) Rejtélyes fotós és pingáló Egerben, kis lakótelepünkön egy ismeretlen alak napok óta fürkészi a frissen felújított emeletes házakat. Szomszédasszonyunk meg is kérdezte a hosszú hajú, szőke fiatalembertől, hogy miért kellett lefényképeznie sorozatban a bejárati kapuk névtábláit. - Nem tiltja a törvény! oktat ta ki további ködösítésével a megszeppent nőt. Folytatva az akciót, másnap az utca további részén ismétlődött a kéretlen fo- tózgatás, szemet szúrva az ott lakóknak is. Érdeklődtünk a városházán is, hogy a befejeződött tatarozás miatt szükségesek-e a készülő felvételek. Közölték, ők nem dolgoznak ilyen módszerekkel. Akkor ki lehet a titokzatos fényképész? Mai világunkban sok mindenre gondolhatunk, pláne, hogy hazánkban sok mindent meg lehet tenni. A régi szép időkben a lakásték a koronát: a hívatlan művész a ház költséges újrafestésére két oldalon ákombákom be- tűkkel sejtelmes jelszót pingált. A M másik épületet az ismeretmaffia ellen még nem kellett törvénykezni. Legújabb fejlemény: a panelfelújításra az egyik háznál feltétlen szabad alkotó ugyancsak stílusos jegyekkel rondította el. Díszítő motívumként itt árulkodó tenyerének lenyomatát hagyta az utókorra öt példányban. Simon Imre (cím a szerk-ben) Egy csőtörés következménye Egerben a Tiba I. u. 8. szám előtt csőtörés volt három évvel ezelőtt. A járdán és az úttesten azóta sem sikerült kijavítani a burkolatot a Heves Megyei Vízmű Vállalat szakembereinek. Néhányszor bementem, telefonáltam, üzentem és óraleolvasáskor is jeleztem a panaszunkat, de hiába. Javasolnám, hogy már csak két évet várjanak, és az ötéves évfordulón már valaki jutalmat is kaphatna az el nem végzett munkáért Úgy tűnik, a cégnél mindig első az ügyfél... ha a vízdíjat kell fizetni. Szilvási András Eger A kultúra szolgálatában A Hatvani Grassalkovich Oktatási és Kulturális Alapítvány, valamint a hatvani Naplemente Nyugdíjasklub szervezésében tavaly november 28-án bemutatásra került Sebestyén János könyve, melynek címe: A kultúra szolgálatában. Mivel a szerző Hatvan város szülötte, így sok ismerőssel és barátjával találkozhatott, ahol közösen emlékeztek a régmúltra. Kovács Krisztina olvasott fel a könyvből, majd a nyugdíjasklub énekkara adott műsort. Az összejövetelen mindenki nagyon jól érezte magát. Várhegyi Ferencné Naplemente Nyugdíjasklub Mikulás-nap Mátraházán A Gyöngyös városi nyugdíjasklub elhatározta, hogy december elején meglátogatja az idősek otthonát Mátraházán. Kb. száz idős ember várt már bennünket Az ünnepség egy rövid köszöntővel kezdődött, amit Kovács László mondott. Utána Mező András szavalt, majd Mészáros Anna magyar nótákat énekelt. Újból vers következett, újévi köszöntő, népdalok. A végén elénekeltük közösen a nyugdíjas indulót, szétosztottuk a vitt csomagokat, a Mátra Művelődési Központ műsorfüzetét, melyből a műsorokon kívül 100 évvel ezelőtti eseményeket és egy kis történelmet is lehetett olvasni gróf Széchenyi Istvánról. Kovács László klubvezető Se tüzelő, se lapát Lehetőség ezüst tálcán Valaki lódít a gázárakról A Heves Megyei Hírlap 2005. október 4-i számában Bak Mihály a 2005. évi gázáremelésről azt írja: januárban volt 5,3% fogyasztóiár-emelés. Ezt követte az augusztusi 7%, amely már csak az ipari fogyasztókat terheli. A Tigáz elszámolási számláján, amit rendszeresen küld, az alábbiak szerepelnek: lakossági 20 m3 alatt 2005. augusztus előtt 1,609 Ft/MF forint, 2005. augusztus után 1,716 Ft/Mf. A különbség a mi számításunk szerint 7%-os emelkedés. Valaki nem mond igazat. Vagy mégis igaz, amit édesapám mondott: „Aki hazudik, az lop is, aki lop, az öl is. Most már csak a gyilkost kell megtalálni.”. F.J. (Eger, név és cím a szerk-ben) Tavaly november végén felhívtam egy szállító tulajdonost, mivel tűzifát szerettem volna rendelni. Az újságban hirdeti magát, hogy tűzifát és szenet szállít, név és cím nincs írva, csak telefonszám. Az első rendelést időben szállították, ezért december elején szenet is rendeltem, ez azonban már három nap késéssel érkezett meg. Mivel keveselltem a szén mennyiségét, ezért kértem, hogy a helybeli tsz-nél mázsál- juk meg. A szállítómunkások rögtön hívták a főnöküket, aki nem járult hozzá a méréshez, mondván, hogy a tsz mázsája nem hiteles. Mivel szükségem volt a szénre, kértem: pakolják le. Az egyik rakodómunkás ehhez a művelethez kölcsönkért egy nagy lapátot, hogy gyorsabban haladjanak a pakolással. A munka végén a lapátot elfelejtették visszaadni, s ez nekünk is akkor jutott eszünkbe, amikor már az utca végén járt a kocsi. Rögtön hívtuk a főnököt, és kértük, hozzák vissza a lapátot. Annak ellenére, hogy már nagyon sokszor telefonáltunk a vállalkozónak, a lapátot azóta se láttuk. December közepén újra tűzifát rendeltem tőlük, remélve, hogy így talán hamarabb megkapjuk az elvitt lapátot. Sajnos a szállító tulajdonos azóta sem küldi se a tüzelőt, se a lapátot. Ezek után nagyon meggondolom, hogy bízhatunk-e azokban a vállalkozókban, akik csak telefonszámon hirdetik a szállítást. V.F. (név és cím a szerk-ben) Sajnos információim vannak arról, hogy Pétervásárán a város- vezetés részéről felmerült a laktanya-értékesítés gondolata. Úgy hírlik, hogy háttér-egyezkedések folytak és folynak bizonyos helyi és környékbeli kisvállalkozókkal, ami szerintem nem helyénvaló. A normális, helyes dolog az lenne, ha átgondoltan keresnének egy vagy több tőkeerős nagyvállalkozót, aki olyan munkahelyteremtést hajtana végre az objektum területén, amely a kistérség több száz munkanélkülijének adna megélhetést. A meglévő helyi kisvállalkozások a munkanélküliek számát nem képesek jelentősen csökkenteni. Ipari parkot nem tud létesíteni az önkormányzat az átadásra kerülő ingatlanon. A 186/2005. (IX. 13.) Korm. rend. 1. § a) pontja szerint: „Ipari park: legalább 20 hektár alapterületű, infrastruktúrával ellátott, termelő és szolgáltató tevékenységnek helyet adó, „Ipari Park” címmel rendelkező terület”, a 3. § c) pontja szerint: „fejlesztési terület szükséges, ha a törzsterület nem éri el a 20 hektárt...”. A felsorolt feltételeknek, egyéb előírásoknak az ingatlan és környéke nem felel meg. Tehát nem marad más, mint átgondolt, előremutató tervezéssel, szervezéssel, menedzseléssel megtalálni az országhatárokon belüli vagy netán kívüli tőkeerős vállalkozót, aki képes segíteni a városon és a kistérségen, a fennálló munkanélküliség és a kilátástalan élethelyzetek felszámolásában. Szerintem a városi, a környékbeli felelősen gondolkodó, a kistérség fellendítéséért valamit tenni akaró állampolgároknak is ez a meglátásuk. Csak remélni tudom, hogy az önkormányzatunk nem sza- lasztja el a kormány által „ezüst tálcán” kínált nagy lehetőséget, önös, egyéni érdekek előtérbe helyezésével. Higgyék el, több ilyen lehetőséget egyhamar nem kínálnak fel a hátrányos helyzetű pétervásárai kistérségnek. Bízom abban, hogy a város jelenlegi vezetése nem játssza el ezt a soha vissza nem térő alkalmat. Sz. Attila Pétervására
