Heves Megyei Hírlap, 2005. december (16. évfolyam, 281-306. szám)

2005-12-24 / 301. szám

emlékezés Száz éve született dr. Bán Imre professzor, irodalomtörténész A gyöngyösi ferences gyűjtemény anyagának rendezésében is jeleskedett dr. Bán Imre Kistérségi stúdiót szeretne az egyesület (b. k.) pétervására Az Amatőr Videó­sok helyi egyesülete öt évvel ez­előtt alakult meg, s jelenleg 18 tagot számlál. Eredetileg elhatá­rozott céljaik között szerepel, egyebek mellett, a város és kör­nyékének történelmi-néprajzi emlékeit, a jelenkor mindennap­jait, a fontosabb eseményeket megörökíteni, továbbá archivál­ni és közkinccsé tenni az elekt­ronikus média eszközeivel. Az elmúlt időszakban több, a tech­nika iránt különösképpen ér­deklődő fiatalt is bevontak a munkájukba. Az egyesület tag­jai működtetik a helyi televíziót, emellett kezelik az archívumot, hangfelvételeket digitalizálnak, valamint az ünnepségekről és az eseményekről készült felvétele­ket CD-re, DVD-re mentik. Idén 750 ezer forintra nyúj­tottak be pályázatot, ám ebből csupán 200 ezer forintot nyer­tek el, amiből 120 ezret már eb­ben az évben folyósítottak ne­kik, a fennmaradó 80 ezret pe­dig a következő esztendőben utalják át a számlájukra. Az el­képzelések szerint egy kistér­ségi szinten működő stúdió lét­rehozása látványosabbá és ered­ményesebbé tehetné a jelenlegi városi tv tevékenységét, ám eh­hez igazán jelentős fejlesztésre, így 2-3 főállásban dolgozó ope­ratőrre és szerkesztő-riporterre lenne szükség. A tagok bíznak abban, hogy a kistérség megerő­södésével erre is mód nyílhat a jövőben. Ünnepek után várják a véradó önkénteseket heves megye A Magyar Vöröske­reszt Heves Megyei Szervezete és az ÓVSZ Egri Területi Vérellá­tó december 27-én, kedden és 28-án, szerdán 8-tól 15 óráig a vérellátónál, Egerben, az Árva köz 1. szám alatt várja az önkén­teseket. Kedden délelőtt 9-től 12-ig vér­adás lesz Felsőtárkányban is, az általános iskolában. Ugyanezen a napon délután 2 és 5 óra között Egerbaktán, az általános iskolá­ban szintén fogadják a véradó­kat tb-kártyájukkal és személyi igazolványukkal. Száz éve született az utol­só magyar iskolateremtő' tudósok egyike, dr. Bán Imre (1905-1990). A deb­receni Kossuth Lajos Tu­dományegyetem iroda­lomtörténet-professzorá­ról, az irodalomtudomány nemzetközi hírű doktorá­ról kevesen tudják, hogy pályája kezdetén, a fran­ciaországi Sorbonne-ról hazatérve, több mint két évtizedig Gyöngyösön ta­nárkodon. Juhani Nagy János Fél évszázaddal azután, hogy - egy megmaradt névsor tanúsága szerint - József Attilával együtt látogatta Horváth János szemi­náriumait, ekképp összegezte pályáját a debreceni egyetemek lapja, az e sorok szerzője által is szerkesztett Egyetemi Élet ha­sábjain 1977-ben: „Eredetileg különben majdnem nyelvész let­tem, de Horváth János és Párizs döntött: végképp az irodalom fe­lé fordultam.”. A Collége de France előadá­sain felvérteződött Bán Imre, aki A. Meillet nyelvészeti előadása­it hallgathatta és Chamard pro­fesszor hatására kezdett el a re­neszánsszal foglalkozni, Párizs­ból hazatérve Gyöngyösön lett középiskolai tanár. (Egy levéltá­ri dokumentumban akkori kéz­Izgalmas olvasnivalókból lehet vá­logatni írásával olvasható: „Pontos cí­mem: Bán Imre ált. gimn. tanár Gyöngyös, Hanák tér 1. szám.”.) Itt készült fel 1930-1952 kö­zött a tudományos pályára. Szor­galmasan tanulmányozta a régi magyar irodalmat, és sokat pub­likált mind a Heves megyei, mind az országos sajtóban. Hely- történeti, nyelvészeti cikkeit is őrzik a megsárgult újságlapok. Kisebb irodalmi tanulmányai­nak köszönhette, hogy 1949-ben bevették a Magyar Irodalomtör­téneti Társaság „régi magyar” munkaközösségébe, ahol akkori­ban Esze Tamás, Klaniczay Ti­bor és Szauder József ténykedett. A gyöngyösi középiskolai tanár e társaság tagjaként 1990-től rend­szeresebben jelentetett meg iro­dalomtörténeti publikációkat. „Az iskolában az volt a legfon­tosabb igényem, hogy tudomá­nyos szinten tanítsak” - emlé­kezett vissza gyöngyösi éveire a később nemzetközi hírű egyete­mi professzor, akit már a közép­iskolában is tudós-tanárnak ne­veztek. A hevesi kisváros megfe­lelő környezetet nyújtott számá­ra az olvasáshoz, a kutatáshoz, mert pompás anyaga volt a le­véltárnak, a ferences gyűjte­mény anyagát pedig Bán Imre rendezte. Egy gyöngyösi diák - később Bán Imre tanársegéde, oktató­társa a Kossuth egyetemen -, Szuromi Lajos így emlékezett vissza: „1951 körül bejelentették az iskolában, hogy minket ma­gyarból Bán Imre tanár úr fog ta­nítani. De igen rövid ideig örül­hettünk az egész városban tu­dósként számon tartott tanár­nak, mert Debrecenbe került, az a hír járta, hogy monográfiát ír Zrínyi Miklósról. Bán Imre csa­ládjával együtt a Kioszk mellett lakott, a parókiaudvar szomszéd­ságában, Kabdebó Lórántékkal egy udvarban. Imre bácsit min­denki tisztelte, szerette, ami nem volt csekélység egy katoli­kus városban, hiszen reformá- tusságát mindig híven őrizte.’’. Bán Imrét a debreceni egyetem­re Juhász Géza hívta meg 1952- ben. Egy év múlva már a TIT egyik alapító tagja, öt évig a böl­csészkar dékánja. 1957-ben kap­ta meg a kandidátusi fokozatot, 1963-ban a tudományok doktora lett. Pályája során többször lépett elsőnek új, tudományos területek­re, például a '60-as évek elején az irodalomelmélet-történet hazai kutatásának megkezdésével (en­nek eredménye az Izmus-sorozat indító kötete, A barokk). Apáczai Csere Jánosról szóló monográfiájához átbúvárkodta a teljes XVII. századot. 1959-ben ő adta ki - modern helyesírással - a Magyar Enciklopaediát a Ma­gyar Klasszikusok sorozatban. Későbbi jelentős munkái közül az egyik az „Eszmék és stílusok tanulmánygyűjteménye”; a má­sik „A Karthauzi Névtelen mű­veltsége” (Akadémia, Bp. 1976) címet viseli. A professzor nem volt elefánt­csonttoronyba zárkózott tudós. Közéletiségére csak egy példa: 1969-ben Illyés Gyulával együtt támogatója volt annak a kezde­ményezésnek, hogy az akkor fel­álló szikszói gimnáziumot a Pá- rizs-rajongó Szepsi Csombor Mártonról, az Europica varietas szerzőjéről, az egykori szikszói iskolamesterről nevezzék el. Bán Imre számít hazánk első Dante-szakértőjének. A Színjá­ték költőjével is a gyöngyösi gimnáziumban ismerkedett meg igazán. Évtizedekkel később gyakran beszélt nekünk, egye­temi hallgatóinak is 20-25 íves­re tervezett Dante-monográfiájá- ról, észre sem véve, hogy a mon­dandóját aláfestő olasz idézet zengzetes recitálása után elfelej­tett „visszaváltani” magyarra, s egy órán át ékes olaszsággal ej­tette zavarba a zöldfülű - első­vagy másodéves - bölcsészeket. Diákjait azonban legalább annyira tisztelte, mint az iroda­lomtörténet tényeit. Ő volt az egyetlen tanszékvezető egyetemi tanár, aki kalaplevéve fogadta-vi- szonozta minden hallgató kö­szöntését. E sorok írójához, aki akkoriban a híres magyar egyete­mekről publikált sorozatot a KLTE lapjában, külön is odalépett egyszer a debreceni alma mater harmadik emeleti körfolyosóján. Dr. Bán Imre kezében az egyete­mi lap legfrissebb száma volt, benne a pécsi univerzitásról szó­ló féloldalas cikkemmel.- Szeretnék gratulálni a dolgo­zatához, kolléga úr - kezdte mon­dandóját, s még mielőtt bárminő köszönetfélét rebeghettem volna, szigorúan folytatta: -, de nem te­hetem, mert a címben eltévesz­tette a latin többes genitivust! Bán professzornak hála, egy életre megtanultam (azt is), mi a különbség Pécs középkori latin el­nevezésében „az öt templom váro­sa” jelentésű üuinque Ecclesiae és a Quinque Ecclesiensis között. Letétbe helyezett értékes kötetek A helyi könyvtár történetében is megemlékeznek róla: „1948 júliu­sában a Gyöngyösi Könyvbarátok elhatározták, hogy megteremtik a város nyilvános könyvtárát. Bán Imre gimnáziumi tanár vezeté­sével 1200 könyvet helyeztek letétbe a Fiókvárosházán (ma Zeneis­kola) a létesítendő városi közkönyvtár számára. ”. Zsuzsika nénit a 104. szülinapján köszöntötték (N. Z.) EGER A 104 éves Zsuzsika néni erős szervezetének, egészséges szívének és nem utolsósorban a gondos ápolásnak köszönhetően még az idős emberek rettegett ellenségén, a combnyaktörésen is úrrá lett. Harangi Istvánná az Idősek Berva-völgyi Otthoná­nak a lakója hosszú évek óta. Ol­vasóink is ismerhetik őt, szüle­tésének centenáriumán már ír­tunk róla. Zsuzsi néni még tavaly, ha nem is fürgén, de botjára tá­maszkodva kisétálgatott szobá­jából a folyosóra, és bekapcsoló­dott a beszélgetésekbe. Sajnos most már kerekes székbe kény­szerült, akkor oszthatja meg em­lékeit a többiekkel, ha bemen­nek hozzá az otthonlakók, vagy a gondozók segítségével csatla­kozhat a társalgókhoz. Az intézményben tartott kará­csonyi ünnepségen dr. Szigethy Anna, az önkormányzat szociális bizottságának elnöke, dr. Palotai Zsuzsa, a szociális iroda vezető­je és dr. Nagy Imre polgármester is megjelent egy nagy kosár vi­rággal, hogy felköszöntsék a de­cember 28-án 104 éves Zsuzsika nénit. A polgármester a jókíván­ságok mellett elmondta, hogy az országban huszonnégyen előzik meg korban Harangi Istvánnét, vagyis Zsuzsika néni Magyaror­szág 25. legidősebb embere. Dr. Nagy Imre: - Még hetvennek sem néz ki Zsuzsi néni FOTÓ: GÁL GÁBOR Olvasható a Mérték év végi száma heves megye Megjelent a Mér­ték című folyóirat, a Bartakovics Béla Művelődési Központ köz- művelődési és nonprofit szak­mai lapja. A kiadványban cikk olvasható a kormány Közkincs programjá­ról, a Bipolar német-magyar kulturális csereprogramról. Be­mutatkozik az Esélyek Háza, szakmai elemzést adnak közre az adácsi országos falusi színját­szó-találkozóról. H. Szilasi Ágo­ta művészettörténész a Rác­templom értékeire hívja fel a fi­gyelmet, Lőrinczné dr. Thiel Ka­talin Nietzsche és a zene kap­csolatát mutatja be. A lap szól a civilszektorról és a felvidéki kulturális élet helyzetéről. Gyöngyösről indult iskolateremtő

Next

/
Oldalképek
Tartalom