Heves Megyei Hírlap, 2005. december (16. évfolyam, 281-306. szám)
2005-12-21 / 298. szám
PF. 2 3 HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2005. DECEMBER 21., SZERDA Műanyag foci- és jégpálya Örülhetnek az egri fiatalok, de az idősebbek is, hogy megvalósult a 100 milliót meghaladó műanyag borítású labdarúgó-pálya, több száz fiatalnak, felnőttnek adva jó lehetőségeket mozgásra, sportolásra. Végre 60 év után megkezdődött, ha nem is a fedett, de a valamirevaló jégpálya építése is. Egy hatvanezres iskolavárosban ez nagyra értékelhető dolog. (Zárójelben jegyzem meg, hogy az '50-es években a stadion helyén nagy korcsolyapályavolt.) Néhány javaslat, észrevétel: a naponta több száz embert szolgáló pályák megközelítése érdekében a Malomárok utcában buszmegállót kellene létesíteni, hogy ne kelljen ennyi embernek több száz métert gyalogolnia visszafelé az Olasz utca végéről. A pályák megközelítése jelenleg nehéz, mivel gödör gödör hátán, sár, pocsolya van. Remélem, hogy ezt minél hamarabb kijavítják. A Hírlap közölte, hogy a jégpálya egész napos nyitva tartással 500 Ft-ot kér a fiataloktól. El kellene gondolkodni az üzemeltetőknek azon, hogy több időszakaszra bontsák meg a napot, és annak megfelelően kelljen fizetni. N.L. Eger (név és cím a szerkőben) Becsületből jeles Egy ritka, szép és számomra felemelő történetet szeretnék megosztani az Olvasókkal. December 2-án az Agria Volán Rt. egyik helyközi járatán utaztam haza késő este, szatyrokkal megrakva. A jegy megvásárlása után a pénztárcámat csak rádobtam az egyik táska tetejére, ami a zötyö- gős út során végül a székem alatt landolt. Mindez számomra fel sem tűnt egészen másnap reggelig, amikor is telefonon értesített a sofőr arról, hogy elvesztettem a pénztárcámat és szerencsémre ő találta meg. Mivel a telefonkönyvben nem talált meg, előbb a szomszédunkat hívta, és így derítette ki a számunkat. Hálám jeléül szerettem volna megajándékozni valamivel, de nem fogadott el semmilyen ajándékot. Ezért ily módon szeretném megköszönni Ádám Tibor úrnak, hogy karácsony előtt ekkora emberséget mutatott, megkímélt rengeteg idegeskedéstől és megspórolt nekem nagyon sok ajándékra valót. Szeretném felhívni az Agria Volán igazgatóságának is a figyelmét, hogy becsüljék meg, hogy ilyen becsületes dolgozóik vannak, mert nagyon ritka a mai világban az ilyen ember. Egy hálás utazó Az elkerülő útról Amikor az Egri Városháza aulájában közszemlére kitett Almagyar-Merengő városrész rendezési tervét megláttam, megdöbbentem. Az ott látottak Eger városra nézve egy jövőbeni katasztrófával egyenlőnek tűnnek véleményem szerint. A várost keleti irányban „elkerülő” út nyomvonala szorosan a lakott területek mellett egyáltalán nem fogja elkerülni a várost. Mondhatnám azt, hogy egy második Vörösmarty utat láthatunk, amellyel a város lakossága, de még a nagyszámban ide látogató turisták tízezrei sem szimpatizálnak. Már most is óriási a városi és a városon átmenő forgalom. A közelmúltban pedig arról értesülhettünk, hogy ez az óriási forgalom - nem is olyan hosszú távon - megduplázódhat az autók számának gyors növekedése miatt. Ezzel a leendő úttal megduplázódik a zaj és környezetszennyezési ártalom is, amelyet az itt élő ember egyáltalán nem kíván. Ez a város egy völgykatlanban fekszik, így a jelenlegi elképzelés szerint már két oldaliról zúdul rá az alatta fekvő városra a zaj, a gáz, a szenny. Ezek után elgondolkoztató, vajon kiknek állhat érdekében, hogy az elkerülőnek nevezett út ne kerülje el a várost? A lakosságnak a tiszta levegő és a csend kell, ezért ők valószínűleg azt szeretnék, ha ez az út ugyanúgy elkerülné a várost, mint az ország minden városát az ilyen céllal épített utak valóban el is kerülik. Vajon gondolnak-e arra a döntéshozók, hogy saját gyermekeik és unokáik átkai kíséri őket még a sírjukban is, ha egy ilyen nagy forgalmú utat közvetlen a város szélére terveznek? Véleményem szerint az elkerülő út itt sem épülhet meg másképpen, csak úgy, mint az országunk többi városában. Kerülje el több kilométerre a várost a keleti szőlődombok irányában. Nekünk, Eger város lakóinak legyen véleményünk ezzel az úttal kapcsolatban, hiszen a mi városunk lesz szennyezettebb, zajosabb és persze értéktelenebb. S.D. (név és cím a szerkőben) A képzést segítették A Kossuth Zsuzsa Gimnázium, Szakképző Iskola és Kollégium diákjainak képzését idén is sok önzetlen cég, szervezet, intézmény támogatta. A szervezeteket képviselő ösz- szekötő személyek példaértékű segítségükkel sokat lendítettek a tanulók eredményes felkészítésén. Közülük is kiemelkedik a Mátra Lions Club gyöngyösi képviselője, Elekes Judit, Mihályné Bánszki Csilla, szülő, Pádár Istvánná, a Bervavölgyi Idősek Otthonának főnővére, Simon Béla, a T-mobil Autósiskola igazgatója, Harmathi László, a Hotel Eger Park Wellness Szálloda és Konferencia Központ igazgatója, Fehér Vilmos, a Diabetes Egyesület vezetője, valamint Hidy Pál, az Egri Helyőrségi Klub igazgatója. Ezúton kívánok a tanulóink és tanáraink nevében is valameny- nyi partnerünknek boldog karácsonyt eredményes új évet, és további gyümölcsöző együttműködést! Matúzné Nagy Ildikó igazgató Nem haszontalanok a pártok Dr. Fodor Gábor képviselő válasza olvasónknak Kedves Máté Miklós! Köszönöm nyílt levelét, a benne foglalt elismerést és a kritikát is. Ön annak kapcsán, hogy az SZDSZ azt szorgalmazza, az egyházakat híveik tartsák el, azt várja el tőlem, hogy vessem fel ugyanezt a pártokkal kapcsolatban. Ezen azt érti: finanszírozzák a pártokat tagjaik tagdíjfizetéséből. A pártokat haszontalannak tartja, akik csak a politikusok gazdagodásával törődnek, az egyházakról pedig azt feltételezi, hogy értékeket terjesztenek, híveiket fegyelemre, szorgalomra, együttműködésre nevelik, tehát hasznot hajtanak a társadalomnak. Javaslom, válasszuk ketté a kérdést. Beszéljünk előbb a pártok illetve az egyházak megítéléséről, utána pedig az anyagi támogatásról. Igaz-e, hogy az egyházak általában jók, a pártok meg általában rosszak? En ezt nem gondolom. Vajon a hívő emberek között nincsenek hitvány gazemberek, s a politikusok között nincsenek derék hazafiak? Ezt Ön sem gondolhatja komolyan. Hosszú sora van a történelemben a diktátoroknak, akik a hatalom j megszerzésekor a Bibliára tesznek esküt, és sok öngyilkos terrorista is mély hittel 1 átitatva húzza meg a bombát működtető zsinórt. Tu- d u n k pedofil papokról, tudunk a gyónási titkot a hatóságoknak továbbmondókról Magyarországon is - bizony, a hit sem garancia a tisztességes életvitelre. És a politikusok között is sok a hitvány alak, de az olyan is, akinek a politika valóban a köz szolgálata - talán Ön sem vonja kétségbe a német Willy Brandt, a cseh Václav Havel vagy a magyar Göncz Árpád tisztességét. S ha sok mindenben nem is értettem egyet Antall József miniszterelnökkel, abban nem kételkedtem, hogy a maga felfogása szerint az ország javát, és nem a maga hasznát kereste, amikor politikai szerepet vállalt. Megegyezhetünk ebben? Jó dolognak tartja-e a demokráciát? Egyetért-e abban, hogy a demokrácia attól demokrácia, hogy magunk választhatunk különféle lehetséges politikák között? Mert ha igen, akkor azt is el kell fogadni, hogy e különféle politikákat valakinek meg kell fogalmaznia, ki kell dolgoznia, elénk kell terjesztenie. A mindenkori kormánynak megvan a maga elképzelése, hogy mi jó az országnak, és sokan egyet is értenek ezzel, de korántsem mindenki. Ahhoz pedig kell az ellenzék, hogy azoknak, akiknek a kormány elképzelése nem tetszik, ne kelljen ezzel beérniük, hanem felsorakozhassanak egy vagy több másik koncepció mögé. Az ellenzék, amely ugyanolyan módszeresen, szervezetten, ahogyan azt a kormány teszi, kidolgoz egy másik álláspontot - csak éppen neki nincs módja arra, hogy meg is valósítsa a maga programját. Neki az a dolga, hogy a polgárok elé tárja a maga elképzelését, így azok azm tán négyévenként dönthetnek: az folyjék tovább, amit a hivatalban levő kormány csinál, vagy az kapjon lehetőséget, aki eddig ellenzékben volt. Ahhoz viszont, hogy ez a választási lehetőség meglegyen, szükség van ellenzéki pártokra. Ez a pártok társadalmi funkciója: Az egyházakat ma sem - és az SZDSZ javaslata szerint sem - a papok és a szerzetesrendek tagjai tartják el, az állami költségvetésből kapnak pénzt, ráadásul a többszörösét annak, amit a pártoknak folyósít a költségvetés. Éppen az SZDSZ kezdeményezte annak idején, hogy az adó 1 százalékát - az adófizetők rendelkezése alapján - az egyházak finanszírozására lehessen fordítani. A befizetett adó 1 százalékáról van szó, ami már az állam pénze - csak ez annak alapján kerül átutalásra, ahogyan az emberek döntenek róla. Állami pénzből finanszírozzák a pártokat is, mégpedig a választási eredmény alapján. Az a párt kap pénzt a költség- vetésből, amelyre elegen szavaznak a választásokon, és olyan arányban, amilyenben rá szavaztak a választásokon. Mind az egyházakat, mind a pártokat híveik rendelkezése alapján támogatják a költségvetésből, hiszen a rájuk szavazók a pártok „hívei”. Az egyházak esetében van egy garancia: a nekik utalható pénz 90 százalékát akkor is megmegfogalmazni, ismertetni, képviselni az ország előtt álló különböző lehetőségeket. Nem a tagjaik kedvéért - valamennyiünk érdekében! Ha pedig ez így van, akkor a pártoknak alkalmazottakra, szakértőkre, képviselőkre van szükségük, akiknek ezt a munkát részben főállásban kell végezniük. Ez pedig pénzbe kerül. A pártok működése az egész ország érdeke - ezért is finanszírozzuk a tagdíjak mellett a költségvetésből. Hadd emlékeztessem: nincs is olyan nagy különbség aközött, amit az SZDSZ az egyházak tekintetében javasol, és aközött, ahogyan a pártokat támogatják. kapják, ha kevesebb adófizető rendelkezik a javukra - mi ezt a garanciát tartjuk indokolatlannak, ezt szeretnénk megszüntetni, miközben lehetővé tennénk, hogy az adózók ne egy, hanem két százalékról rendelkezhessenek egyházuk javára. Arra pedig, amikor az egyházak iskolákat, kórházakat, szociális otthonokat működtetnek, ezen kívül is kapnak pénzt, ugyanannyit, sőt többet, mint az önkormányzati iskolák, intézmények. Mi az, ami az Ön számára nem elfogadható ebben a rendszerben? Kedves Máté Miklós! Nem tennénk jót a magyar demokráciával, ha nem biztosítanánk a pártok működésének anyagi feltételeit, ezért ilyesmit én nem kezdeményezek. Tisztelettel: dr. Fodor Gábor Üröm az örömben November 23-án az istenmezejei orvosi rendelőben rosszul lettem. Dr. Dömök László háziorvos és két asszisztense mindent elkövettek egy 73 éves beteg fájdalmainak enyhítésére, amíg a mentő megérkezett. Köszönet és hála odaadó, lelkiismeretes munkájukért. Ugyanezt a köszönetét mondom a Markhot Ferenc Kórház belgyógyász osztályvezető orvosa, dr. Domboróczki Zsolt és az összes nővérnek lelknsmeretes, hozzáértő munkájukért. Üröm az örömben, hogy a mentőre viszont több órát kellett várnom. Sótér István Istenmezeje Mosoly-kártya Magam és minden olyan betegtársam nevében és érdekében teszek javaslatot, akiknek nem áll módjukban kórházi kezelésük alatt „hálapénzt” adni se a nővéreknek, se az orvosoknak. Javaslatom a következő: vezessék be a kórházakban a „mosoly-kártyát”, amit kitöltve egy gyűjtőládába dobnának be a hálás betegek. Ezeket a kártyákat egy bizonyos idő eltelte után értékelnék, és a legtöbb „pontot” kapott nővért, orvost jutalmaznák az intézmények vezetői. Hiszen a betegnek nagyon sokat ér egy jó szó, egy kedves mosoly attól a nővértől, orvostól, aki őt kezeli, ápolja. (név és cím a szerkőben) Levelezőinknek Örvendetes, hpgy az utóbbi időben ismét gyakran kapunk óíva- sói leveleket Alapunkban megjelent írásokra, illetve egyéb közéleti kérdésekkel kapcsolatosan. Ennek következménye, hogy anyagtorlódás miatt a leveleket esetenként némi késéssel tehetjük közzé. Az írásokat szükség esetén rövidítve, és szerkesztett formában tesszük közé. A közölt levelek tartalmával szerkesztőségünk nem feltétlenül ért egyet, azokért felelősséget nem vállal. Csak a teljes névvel, címmel ellátott írásokat jelentetjük meg. Ezúton kívánunk minden kedves levelezőnknek kellemes ünnepeket és gazdag, tartalmas új évet abban a reményben, hogy jövőre is megosztják velünk gondolataikat! Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére: Eger, Barkóczy u. 7. sz. A borítékra írják rá: Pf. 23. Igazi meglepetés Mikulás-napon párommal bementünk az egri vasútállomáshoz közeli „Tűzőrség” Kávézóba. Voltunk már máskor is e hangulatos, családias helyen, de most meglepetésünkre a Mikulás és a krampusz várt bennünket és természetesen minden vendéget. A jó hangulatot a krampusznak öltözött üzletvezető hölgy, és a Mikulásnak öltözött törzsvendég fokozták azzal, hogy kisebb- nagyobb ajándékokat osztogattak a betérő vendégeknek. A szépen, ízlésesen feldíszített kávézóban nagyon jólesett ez a kedvesség, figyelmesség, a finom kávéról és forró csokiról nem is beszélve, amit fogyasztottunk. Csak így tovább! Kívánok a hely valamennyi dolgozójának kellemes ünnepeket. (egy hálás vendég) \ 4