Heves Megyei Hírlap, 2005. december (16. évfolyam, 281-306. szám)

2005-12-16 / 294. szám

JÁTÉK Szilveszteri játékunk nyerte­se: reich Judit, aki meghí­vást nyert december 31-én este 6 órától a 3:1 a szerelem javára című operettre a az óév utolsó előadására. Jó szórakozást! Gratulálunk! Nemecsek és Geréb - Mezei Bence és Mészáros Máté A Pál utcai Don Juan megjön a háborúból - Kaszás Gergő és Mészáros Sára Megjelent! Különleges DVD karácsonyra Figyelem! A vágány mellett vigyázzanak! Érkezik az Ibusár Jövő héten kezdődnek Parti Nagy Lajos: Ibusár című darabjának felújító próbái a stúdiószínpadon. Nádasy Erika betegsége miatt lesz január 5-én a „zenés-táncos huszerett” bemutatója Szegvári Menyhért rendezésében. A szí­Nádasy Erika nésznő meggyógyult és kész új­ra nevettetni a közönséget. Ibusárban, a kisvárosi megál­lóhelyen dolgozik és egy másik életről álmodozik Sárbogárdi Jo­lán. Operettet, sőt operetteket ír. Mígnem egy „harisnyaszomorú, ám végzetes, őszi nap” éjszaká­ján Sárbogárdi Jolán föllázad, az ibusári szürke valóság és a ha- bos-tüllös vágyvilág reménytele­nül összegabalyodik... Az ope­rettparódia első alkalommal ke­rül színpadra monodrámaként. Egerben találkoznak a vidéki színházak igazgatói Az egri színház meghívására 25 színházigazgató látogat Egerbe december 20-21-én. A színidi­rektorok két-három havonta vi­tatják meg a vidéki színházak helyzetét. A kétnapos szakmai fórum során a színház két új be­mutatóját is megnézik: a stúdió- színpadon a Don Juan megjön a háborúbólt, és A Pál utcai fiúkat a nagyszínpadon. fiúk egyik jelenetében Ez a hét a premierek hete volt a Gárdonyi Géza Színházban. Mind a stúdió- mind a nagyszín­padon az utolsó simításokat vé­gezték a közönség elé most kerü­lő műveken. Szerdán este mu­tatták be Ödön von Horváth Don Juan megjön a háborúból című színjátékát Radoslav Milenkovic rendezésében, ma este pedig Molnár Ferenc népszerű regé­nye A Pál utcai fiúk kerül szín­re, melyet Görög László Jászai- díjas színművész állított szín­padra. Mecénás nap Országszerte december 12-én, Esterházy Miklós herceg (1765- 1833), a nagy műpártoló születé­se napján tartották a Mecénás na­pot. A helyi művészeti mecenatú­rát Gregor József és Váradi Rita dalestjével ünnepelte Eger, illet­ve az egri színház és a Filharmó­nia Kelet-Magyarország Kht. A jelképes gesztussal köszönték meg a szerető és értő támogatók segítségét. Karácsonyra egy különleges ki­advány idézi fel Eger múltját, az utóbbi 100 esztendőt. A díszdo­bozban megjelenő dupla lemezes DVD-n látható az egri színház első száz évéről készült dokumentumfilm, riportválogatás az elmúlt évtized bemuta­tóiról, valamint ajándékként a „Legyetek jók, ha tudtok” című olasz film. A kiadvány jótékony- sági céllal jelent meg, megvásár­lásával támogatja a Gárdonyi KEDVES GYEREKEK, FIÚK, LÁNYOK, KICSIK ÉS NAGYOK! Gondolkodtatok-e már azon, milyen felnőtt lett Boka és Áts Feri, Harry Potter, Aliz (csoda­országból), Róbert Gida, Nyilas Misi, Tutajos és Bütyök (Tüske­vár), Tom Sawyer és Huckle­berry Finn? (A felsorolást ti is folytathatjátok!) Válasszátok ki kedvenc re­gény- és mesehősötöket és küldjétek be az egri színház­nak fogalmazást, mesét, verset Géza Színházért Alapítványt. Ajándékozza meg családját, ba­Az egri Gárdonyi Géza Színház, a TV Eger és az Automa­ta Multimédia Kft. első közös kiadvá­nya Egerben, a szín­házban előadások előtt, valamint a helyi könyvesboltokban vásárolható meg vagy utánvétellel rendelhe­tő a tveger@tveger.hu e-mail cí­men és a 20/542-8221-es tele­fonszámon. (max. 2 kézzel írott oldalon), vagy rajzot arról, hogy hogyan képzelitek el az adott hős fel­nőtt életét! A pályamunkákat folyamatosan várjuk 2006. má­jus elsejéig az alábbi címre: Gárdonyi Géza Színház (Jónás Péter részére), Hatvani kapu tér 4., Eger, 3300. A borítékra írjátok rá: Mesehősök. A beérkező munkákat a szín­ház aulájában folyamatosan be­mutatjuk, az évad végén pedig a legjobbak jutalmakban is része­sülnek. Ünnepi nyitva tartás a szervezőirodában és a jegyirodában: Szervezőiroda: Jegyiroda: December 23., péntek 10.00- 13.00 14.00- 18.00 zárva December 24., szombat zárva zárva December 25., vasárnap zárva zárva December 26., hétfő BPpg zarva zárva December 27., kedd 10.00 13.00 14.00-18.00 zárva December 28., szerda 10.00-13.00 18.00-19.00 14.00-18.00 December 29., csütörtök 10.00- 13.00 14.00- 18.00 zárva December30., péntek 10.00-13.00 18.00-19.00 14.00-18.00 December 31., szombat zárva 14.00-18.00 2006. január 1-ien, vasarnao zárva! Január 2., hétfő 10.00- 13.00 14.00- 18.00 zárva Január 3., kedd 10.00-13.00 18.00-19.00 14.00-18.00 A Gárdonyi Géza Színházműsora ■ Nagyszínpad 16. péntek 19.00 17. szombat 18. vasárnap 15.00 19.00 20. kedd 15.00 21. szerda 15.00 22. csütörtök 19.00 28. szerda 19.00 30. péntek 19.00 31. szombat 18.00 ■ Stúdiószínpad 20. kedd 19.00 DECEMBER A Pál utcai fiúk (ßemutatö előadás) 3:1 a szerelem javára Muskétások A Pál utcai fiúk A Pál utcai fiúk 3:1 a szerelem javára 3:1 a szerelem javára A Pál utcai fiúk 3:1 a szerelem javára Don Juan megjön a háborúból Gárdonyi Géza-bérlet Remenyik Zsigmond-bérlet Az Experidanoe Táncszínház előadása a Művészetek Háza rendezvénye Ady Endre-bérlet Molnár Ferenc-bértet Bródy Sándor-bérlet Németh Lásztó-bériet Latinovits Zoltán-bérlet Bérletszünet Az oldalt összeállította Pilisy Csenge, Egres Béla, Jónás Péter és Gál Gábor rátáit! Pályázati felhívás SZUBJEKTÍV - GONDOLATOK KÉT BEMUTATÓ, A DON JUAN MEGJÖN A HÁBORÚBÓL ÉS A PÁL UTCAI FIÚK KAPCSÁN Az én grundom Laci bácsija Fehér babáknak énekli meg őket Cseh Ta­más, akik ott sorakoznak emlékezetünk polcain. Polcokon, melyek lassan telnek, melyekről lányok, nők, asszonyok arcai tekintenek ránk, csalfán, szemérmesen, kihívóan, haraggal, szeretettel vagy gyű­lölettel. Tekintetük mögött pedig sorsok, történetek, emlékek halványulnak, kö­zös pillanatok csillannak föl múltunk sö­tét, vagy kevésbé éjbevesző távolából. Mert a férfisors elengedhetetlen és elve- szíthetetlen, szervesült részei mindazok a nők, akikkel jósorsunk összehozott jár­va azt az utat, melyen kerestünk, kere­sünk. Ez a keresés, egy ideál megtalálni vágyása vezet tovább és tovább, létünk kanyarulatain, emelkedőin, lejtőin, szűk szurdokain, tág terein át. A férfi fölé bo­ruló, viharfelhőkkel terhelt ég alatt útjel­zőkként, új irányt szabó fényként állnak. Terelnek új világok ismeretlenjébe, vagy kézen fogva visszavezetnek valami ott­honos, boldog melegségbe. Ők a nők, akik - ha akarjuk, ha nem - befolyásolják sorsunkat, meghatároz­zák tetteinket, megváltoztatják gondol­kodásunkat. Fehér babák, akiket szeret­tünk és gyűlöltünk, akik magukhoz von­zottak és eltaszítottuk őket, akiket csó­koltunk, öleltünk, simogattunk, becéz­tünk, mára mégis csak egy arc, egy kép maradt belőlük. És most, végigtekintve emlékezetünk polcain, fáj a volt, fáj a már nincs - és néha fáj a van is. Ahogy ujjunk nyomot húz ezen polcokra rakó­dott emlékeink porába, bőrünkön érez­zük mindegyikük tapintását, arcunkon lehelletüket, orrunkban illatukat. Nem szabadulhatunk tőlük sohasem. Van, akinek sikerül rátalálni éppen arra a nőre, aki valóban kiegészíti, való­ban teljessé teszi az életét. Ők hazatér­nek. De vannak sokan, akik élethosszig tartó keresésre ítéltettek. Az előbbieket könnyű felfedezni az utcákon jártunk- ban-keltünkben, hisz szemüket a főidre szegezve, a világban újat kutató szemek­kel szétnézni nem akarnak. Utóbbiak­nak viszont fól-le jár tekintetük, mintha folyamatosan keresnének, keresnék a tán soha meg nem található társat: nőt, asszonyt, leányt. Egy ideát hajszolnak szakadatlan, mert arra vágynak, hogy kereső, hétköznapi Don Jüanokból igazi hazatérőkké válhassanak. ■ Egres Béla A grundot mi „játszónak” hív­tuk. „Anyu, lemehetek a játszó­ra?” Nem tudtuk, hogy grund. Laci bácsi tudta, talán mondta is. Akkor még nem értettük. Egyetem, munkahelyek, albérletek, la­kások, városok, barátok, nők. Jöttek, mentek, eltűntek. És most nézem Laci bácsit, aki mindvégig itt feküdt egy fiók­ban a Lenin út 97-ben. Gombfocijátékos, szétszedhetős műanyag, a trikót jelentő kis fehér karikával lehetett ráfogatni a félgömb alakú mezre a félkör alakú pa­pírdarabot, rajta kiskamasz írásommal: Laci bácsi, Lenin Úti Vasas, edző. Ned­vesség. Alig látom már, amit nézek. Alig látunk, zuhog, folyik az arcun­kon a víz, tocsog dorkónkban a hideg sá­ros lé. De nem lehet most hazamenni, hiába kiabálnak az aggódó anyukák az erkélyekről. 13:12-re vezetnek a zöld há­zasok. Dac, akarás, csuromvizes forró­ság a póló alatt - két perc alatt Mészike kétszer villan, vége, nyerjük a kóla­meccset, szól a himnusz, ollé-ollé, hajt a láz, ollé-ollé, barna ház. Ekkor egy eső­köpenyes köpcös bácsi, aki nézte a meccset a két ház közti gyepen a pád­ról, magához int mindenkit a még min­dig zuhogó esőben. Laci bácsi olyan sza­vakat használ, hogy balbekk és bodi- csek. A bodicsek az, amikor Lali felrúg­ta a Kis-Spisákot. Ámulunk. És hogy ő látta Puskást és az edzőnk lesz. Zöld ház, barna ház innentől mind­egy volt, egy csapat lettünk. Laci bá­csi minden délután ült a pádon, meg­mondta, ki a center, az irányító, az ék. Megvédett minket a fapapuccsal ker­gető házmestertől, ha a virágágyásba gurult a labda. Nevünk lett: Lenin Úti Vasas. A mexikói vébé előtt beneve­zett minket egy országos kispályás bajnokságra, a győztes utazhatott Détáriékkal. Az egri területin, mikor 21:0-nál Kis-Spisák a felnőtt Csepelautó ellen bekotorta becsúsz­va a becsületgólt, az egész kispad be­rohant a pályára, Laci bácsival az élen. Nekünk csapatunk volt, a Csepelautónak meg se balbekkje, se Laci bácsija, se „játszója”. Utoljára Hatvanban bronzérmet nyer­tünk egy kispályás tornán. Laci bácsit nem vittük, Lali, a center azt mondta, az olyan égő. A vonatról leszállva Lali vett egy üveg pezsgőt, mert ő már jövőre szakközépbe megy és ünnepelni kell. Laci bácsi a pádon várt minket Köré gyűltünk, hangosak vol­tunk, lóbáltuk az alumínium serleget és a pezsgősüveget, ollé-ollé, hajt a gőz, a Lenin út mindenkit legyőz. Lali megkérdezte a furcsán hallgató öreget, hogy Laci bá nem iszik? Csend lett Sokára mondta halkan: Sportember nem iszik. Nem vagyok az edzőtök többé és ti sem vagytok csapat. Nem értettük. Felállt, hazaballagott, mi meg hangoskodtunk tovább. Aztán mindenki elment szakközép­be, gimibe, lakatosnak, egyetemre, hen­tesnek, családapának. Kinézek az abla­kon, nincsenek srácok, a „játszó” évek óta üres, mint most már a gombfocicsa- patos fiókom is a szüleim lakásában, ki kellett pakolnom, kell a hely, anyu üzen­te, vigyem el vagy kidobja. Nézem Laci bácsit. Nedvesség. Jó len­ne játszani egyet. ■ Jónás Péter

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom