Heves Megyei Hírlap, 2005. október (16. évfolyam, 230-255. szám)
2005-10-12 / 239. szám
HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2005. OKTÓBER 12., SZERDA PF. 2 3 „Áthidaló" megoldást! Időnként utazom a Tiszafüred -Poroszló közötti hídhoz. Sok éve járok oda, és mivel autóm nincs, busszal vagy vonattal közlekedem. Látok a vonaton horgászokat is szép számmal. Gyönyörű a part, a Tisza-hídról szeretem nézni a vízen úszó csónakokat, hajókat Sajnos a hidat csak autóval lehet elérni, mert a vonat nem áll meg ott, amit természetesen megértek. Azt viszont nem, hogy a busz miért nem állhat meg a híd előtt? Vagy Poroszlón, vagy Tiszafüreden lehet leszállni. A híd 5-6 km gyaloglással érhető el, a nagy forgalmú út melletti útpadkán sétálva, mert a 30 cm széles padkát is térdig érő gaz takarja. A kisebb járművek 80-100 km sebességgel száguldanak, a kamionosok szoktak lassítani csak. Van a füredi oldalon egy kisebb híd, ott csak annak a peremén, a víz fölött egyensúlyozva lehet továbbmenni, mert nincs útpadka. Kérdeztem a buszvezetőt, miért nem áll meg. Válasza: sajnos az előírásokat be kell tartania. A poroszlói oldalon volna lehetőség a megállásra, egy feltételes megállót kijelölni, zebrát felfesteni, közlekedési táblát kihelyezni. Még több ember kirándulhatna ide, horgászhatna, csónakázhatna. Fekete Jánosné Almár (cím a szerk.-ben) Ilyen még nem történt Szeptember közepén, az Istenme- zeje-Hevesaranyos mérkőzés 8-10. percében a mérkőzés játékvezetője a nemi szervét megfogva mutogatott a nézők felé. Sőt valamilyen megjegyzést is tett, de azt már nem lehetett hallani. Hatvanadik évemben járok, sok mécsesét megnéztem, de ehhez hasonló esetet még nem tapasztaltam. Már a félidőben jelezte a játékvezető, hogy nem a nemi szervét mutatta a nézők felé, hanem az alsónadrágját igazította. Én is férfi vagyok, és tudom, hogyan kell az alsónadrágot igazítani, miben különbözik a két dolog. Olyat már többször tapasztaltam, hogy egy játékos az elülső vagy hátsó részét mutatja a szurkolók felé, szerintem az is nagyon elítélendő cselekedet, de a játékvezető réf; t •' /# széről még súlyosabb. Ezen el kell gondolkodni nemcsak a játékvezetőnek, de még a fegyelmi bizottságnak, valamint a játékvezetőt küldő bizottságnak is. Pedig a nézők, közöttük jómagam is, azt kértük a játékvezetőtől a mérkőzés elején, hogy fogja meg a mérkőzést, mert el fog durvulni a meccs, ami be is következett. Nem állítom, hogy döntően befolyásolta a mérkőzés eredményét, azt viszont igen, hogy ő tette a mérkőzést a saját maga részére nehézzé. Még egy megjegyzés: azt kérném a játékvezetőtől, tanulja meg, hogyan kell az alsónadrágot úriember módjára megigazítani, úgy, hogy a szurkolók még véletlenül se értsék azt félre. 0.1 (név és cím a szerk.-ben) Őszi séta a klubban Mozgalmas évet zárunk 2005- ben a pélyi Tiszavirág nyugdíjasklubban. Több helyen vendégeskedtünk, és szerepelt a hagyományőrző énekkarunk Bükkszéken, Berekfürdőn, a helyi falunapon Pélyen és Tarnaszentmiklóson. Ezt követően nagy lelkesedéssel készültünk a szlovákiai Kéménd község vezetősége és nyugdíjasai meghívására. Szeptember 17-én buszra szálltunk. A kéméndiek kedvesen fogadtak bennünket. Az ott töltött idő alatt - mondhatom - fénypontja volt a pélyi vendégsereg az ünnepségnek. A szüreti felvonulás, a színpadi szereplés nagy sikerrel zajlott. A nyugdíjasokkal kiutazott a pélyi fúvószenekar és az általános iskola majorettesoportja is. A táncos-zenés-énekes felvonulás színpadi szerepléssel zárult, az éjszakai órákban érkeztünk vissza Pélyre. A további hetekben az őszi séta keretében Egerbe voltunk hivatalosak, az október 6-án rendezett nyugdíjas-találkozóra, melynek az egri körcsarnok ad majd otthont. Az év hátralévő részében pedig klub- foglalkozásokon készülünk a téli hónapok ünnepeinek megtartására. December elején visszapillantó közgyűlést tartunk az ez évben végzett munkánkról, és a vezetőség röviden ismerteti a jövő évi terveket. A karácsonyi ünnepeket közösen tartjuk. Kádár Pál klubelnök Nosztalgiával a sportról Olvasói hozzászólásom a sport helyzetéről szól megyénkben. Őszinte nosztalgiával gondolok az ezelőtti sportéletre, s az edzőimre. Soha nem szólt a sport pénzről, nem hallottunk pályabérletről, havi díjakról, edzőtáborok díjairól, buszköltségről és a szponzori pénzekről. Az edzőinktől emberséget tanultunk, tiszteltük és szerettük őket. Persze nekik is volt kedvencük és volt rossz napjuk, de mi, a gyerekek voltunk fontosak, s nem hallottunk káromkodást, legfeljebb hazazavarták a renitenst, de az anyja nem volt felemlegetve. Mégsem értem ezt a világot, vittem az unokámat az úszásoktatásra, rengeteg a gyerek és kicsike helyen kellett volna megszeretni a vizet, emellett zsáknyi pénzt vinni. Hiába minden, igen gyengécske úszástudást tudtunk szerezni. De ez nem érdekelte az oktatót. Véletlenül sem láttam senkit az úszóklubból, aki esetleg figyelte volna, hogy kiben lát meg egy szikrányi tehetséget, és vitte volna magával próbára. Mellesleg megérdeklődtem, hogyan lehetne a gyermek versenyúszó. Havi tagdíj, havi uszodabérlet, saját úszódressz, sapka, versenyeken fizetni mindent: buszt, étkezést, szállást. Csak a gazdagok tudják megfizetni. Érdekes, hogy ez az úszóklub kapja az önkormányzattól a legtöbb támogatást, mégis fizetni kell mindenért. Lasszóval fogják a leendő tanítványokat az oktatók, ők vannak kisezren, harc folyik minden gyerekért, a pénz miatt. Láttam ott fogyatékos gyerekeket úszni tanulni, őket nem lehet a part széléről oktatni, be kell hozzájuk menni, és olyan kapcsolat alakul ki oktató és tanítvány között, amelynek mosoly a jutalma. Megjegyzem, az egri televízióban láttam újra egy oktatót egy minisztériumi kitüntetés okán nyilatkozni. Fehér holló az ilyen. A birkózócsarnokban is érdekes a helyzet, választhatunk két klub közül. Mi alapján? Mert egymásra jót nem mondanak. Az atléták előtt leveszem a kalapom, ilyen körülmények között ilyen nagy eredményeket elérni: bravó! De ebben a stadionban csak visszaemlékezni lehet a régi szép időkre, de kisgyereket odavinni, s mondani neki: itt ez a szép stadion! Valljuk be, hogy ez nevetséges. A kulturális fővároshoz hozzátartozna, hogy kulturált körülmények között lehetne sportolni is. Kovács István Eger, Olasz u. Nyugdíjasok Ki mit tud?-ja A zaránki Nefelejcs Nyugdíjas ' Szervezet a dél-hevesi Tárnái Civil Szövetség szervezeteinek közreműködésével negyedik alkalommal rendezte meg a nyugdíjasok Ki mit tud?-ját Díszvendég volt Zaránk szülötte, dr. Géczi István, köszöntőt mondott Kary József, az egri Bartakovics Béla Művelődési Központ igazgatója. A vénasszonyok nyarának idején, a derűs szeptember végi szombat reggelen sokat megélt emberek sétáltak végig ünnepi viseletekben Zaránk község főutcáján, hirdetve a falu életében páratlan rendezvény kezdetét. Háromszáz ember szerve- ; zett elhelyezését, kiszolgálását irányította a szintén nyugdíjas főszervező, Szarvas Ferencné. Egész nap váltották egymást a helyi kultúr- ház színpadán a fellépők. Volt zene és ének, nóta és operett, vers és saját költemény, humor. A közönség biztatott, együtt énekelt, a zsűri értékelt, de még a csodás tejfölös-gombáspörköltös-cigányzenés ebédszünet alatt is nótáztak és roptak a kedves és lelkes vendégek. A versenyprogramot zenéstáncos műsorszámok (ZÉTA Táncegyesület Adács; Majorette Együttes Heves) és kiállítás egészítette ki, ahol mindenki megcsodálhatta a boconádi Somodiné Simon Irénke tájképeit és csendéleteit, Fodor Kati természetes és kreatív lakásdíszeit A szakmai zsűri - Sebestyén János vezetésével - pontozott, négy kategóriában helyezett, különdíjazott. Ám a szervezés jóvoltából senki nem tért haza ajándék, emlék, élmény híján... A helyezettek sorrendje az alábbiak szerint alakult: 1. Népdalkor; 2. Horti népdalkor; 3. Zaránki Nefelejcs Nyugdíjas Szervezet Népdalkor. Különdíj: Sarudi Pávakör. klub); 2. Sípos Lajosné (Kömlői Nefelejcs Nyugdíjasklub); 3. Veres Istvánná (Hevesi Mozgáskorlátozottak Egyesülete). Egyéb: 1. Nagyfügedi Barátság Nyugdíjasklub; 2. Káli Nefelejcs Nyugdíjasklub tánccsoportja; 3. Simon Imréné (Káli Nefelejcs). Itt mindenki kedves, mosolygós és barátságos volt, ismeretlenek szóba elegyedtek, a messziről jöttek is otthon voltak. Itt mindenki együtt énekelte a Kék nefelejcset, amikor Palotás Sándor Szóló: 1. Simon Zsóka (Zaránki Nefelejcs Nyugdíjasklub); 2. Tanka Mária Magdolna (Káli Nyugdijasklub); 3. Csabainé Kálmán Edit (Egri Nóta Klub); Különdíj: Sasvári Lajos (Zaránki Nefelejcs). A közönség kedvence: Finta Béla (Somogy megye, Igái) Vers: 1. Burzon Gyuláné (Boconádi Őszirózsa Nyugdíjasvolt társukra emlékeztek... A kimittu- dozó időseké pedig valóban nem mindennapi társaság. Ahogy Szarvasné Ilonka nemesen egyszerű és szívet melengető köszöntőjében is elhangzott: „...az nem mindegy, hogy a családban milyen minőségben vagyunk jelen: egy nyavalygós és csak a saját betegségeivel és majdani elmúlásával foglalkozó depressziós idős családtag, vagy élve a lehetőséggel, megtaláljuk a gyógyszert Szeretett hazám a rablók szigetévé vált Szállj, költemény! „Szállj, költemény!” címmel rendezte meg az egri Életet az Éveknek klub irodalmi előadását versmondással. Megemlékezést tartott Kálnoky László író-költő munkásságáról Sziki Károly színművész, irodalmi barát. Utána versmondások sorozata következett az Eger és körzetéből érkezett nyugdíjasok részéről. Húszán remekeltek versekkel, zenés verssel, köztük Szűcsné Lucz Rózsa, Tóta Józsefné, Pál György, Girus Tibor, Sósné Csőke Katalin és a Belvárosi Idősek Klubjából az énekkar. Szép élmény volt. Az Életet az Éveknek klub több alkalommal szervez irodalmi órákat, ahol megemlékeznek az irodalom nagyjairól. Köszönet a szervező klubvezetőnek. Bessenyei Illésné A rendszerváltást követő időszakban azonnal virágzásnak indult a jogosulatlan előnyök kihasználásának folyamata. A gyűjtögetésre éhes „fiatal” vállalkozók kihasználták a cégbírósági bejegyzéssel járó elhúzódó átmeneti időszakot, s mielőtt az előírások szerint aktív adóalanyokká váltak volna, mint vállalkozók, máris megszűntek. Az általuk „kitermelt” mintegy 40 milliárd forintot átláthatatlan tarisznyájukba helyezték. A pénzszerzés ilyetén történt bemelegítő edzését máris követte a magyar „olajmágnások” cselekedete: szinte megfékezhe- tetlennek tűnt a gázolajjal való manipuláció folyamata, s mire a revizorok felocsúdtak, közel kétszáz gázos gazember uralta a kereskedelmet. A több száz gyanúsított - szerintem elkövető - közül mindössze 2-3 gazdasági „kártevő” kapott üdülési beutalót a hűvösnek mondható, rácsokkal védett helyiségekbe. Még el sem csillapodtak a kedélyek, máris következett a „magyar ugar” kiárusítása. Csupán aranykorona szükségeltetett, máris nagybirtokossá válhattak azok a személyek is, akiknek fogalmuk sem volt, milyen létfenntartási kincset hordozhat a világhírű magyar termőföld. A hajdan volt Európa-hírű magyar mező- gazdaság szétverésébe alaposan besegített a Chile népével szimpatizáló „cseresznyésgazda” is. Jut eszembe: a politikai pártok kasszája kongott az ürességtől. Mi történt? A Kaya Ibrahim és Josip Tóth nevek által „fémjelzett” vállalkozás kitalálásával horribilis összegekért kerültek eladásra az átkosban valóban az adóforintokból felépített politikai intézmények főhadiszállásai. Oly frappáns módon sikeredett az adásvétel, hogy bizonyos „vargabetűs” egyén örömében hat éven át emigrációba is kényszerült. Csillapodni látszottak az átkozott pénzszerzésért való áldatlan küzdelmek, amikor is kitalálták, „raboljunk bankot”. így történhetett meg, hogy a magyar költség- vetés a Postabankból „kimentett” 176 milliárd forintot, de kiderült: közel kétszáz kölcsönző vette igénybe - kedvező kamatfeltételek mellett - a bank által nagylelkűen szétszórt összeget Egyetlen tettes sincs, sőt... Oly jól sikerült a legális körülmények között lefolytatott bankrablás, hogy a „soron következő” magyar származású honfi már nem is tükörzsebében, hanem a jól átlátható, egyszerű bevásárlói szatyrokban kedve szerint kihozhatta az olvasó által is ismert, szintén pénzintézetből származó, „fölöslegesnek” tűnő összegeket Pontosabban úgy rögzítették a hírmondók, hogy 40 milliárd forint sétálhatott ki a biztonsági őrök felügyelete mellett az intézmény pénztárából. Manapság már mindössze kétmilliárd forint a „tét”. Hová tűnt a különbözet? A lakosság várja a „hozzáértők” további cselszövését, mert kell a pénz mindenkinek, s napjainkban már az sem zavarhat senkit, hogy hazám a rablók és a kalózok szigetévé vált B.I. Merre is tartunk? Izgalmasan olvastam lapjukban több mint egy hónapja Sós Tamás közgyűlési elnök egész oldalas riportját, hogy milyen sikeres nemcsak az ország, hanem megyénk is. Aztán jött dr. Nyitrai Zsolt részéről az ellenzéki reakció „Hátrafelé megy Heves megye” címmel, hogy nem is olyan fényes az eredmény, próbáljunk csak meg utazni a beígért, Egert Füzesabonnyal ösz- szekötő M2 5-ös úton, vagy nézzük meg a bezárt nagy múltú parádsasvári üveggyárat. Ezek után kisnyugdíjasként kíváncsi lennék arra, hogy most akkor merre is tartunk itt a megyében? Jó lenne tényleg elindulni a tisztelt képviselő uraknak egy megyebejárásra, aztán találkozni az emberek valódi problémáival, meghallgatni a megyében élő emberek véleményét, gondjait. Talán ha szembesülnének a polgárok valódi problémáival, kiderülne, mi is az igazság. Kovács Istvánná Eger, Iglói u. Köszönet Hálás köszönetemet fejezem ki a magam és az idős, beteg emberek nevében annak a szervezetnek és dolgozóinak, akik Egerben, a Kiasszony temetőnél, a Bartalos Gyula utca végén évek óta hiányzó padot a helyi buszmegállónál megcsinálták. Benvenuti Gyula egri 77 éves nyugdíjas Zenei élmény Szép zenei élményben volt részünk Hatvanban október 1-jén, a zenei világnapján. Este a Hangya Áruház emeletén a debütáló Champagne Strings zenekar műsorát hallhattuk. Baranyi Béla, Ürmös László, Szajkó Géza és Juhász Flórián musical-részleteket, filmzenét, keringőt, operettet, operát adott elő magas színvonalon, annak ellenére, hogy elég kevesen voltunk. A koncert ingyenes volt, de a hatvaniakra sajnos jellemző az érdeklődés hiánya. Aki ott volt a koncerten, egy szép és tartalmas estével lett gazdagabb. Köszönjük a művészeknek, és további munkájukhoz sok sikert kívánunk! Bízunk abban, hogy az érdektelenség nem szegi kedvét a tehetséges muzsikusoknak. M. L-né Hatvan (cím a szerk.-ben) Levelezőink figyelmébe Az utóbbi időben ismét gyakran kapunk olvasói leveleket a lapunkban megjelent írásokra, illetve egyéb közéleti kérdésekkel kapcsolatosan. Ennek következménye, hogy anyagtorlódás miatt a leveleket esetenként némi késéssel tehetjük közzé. Felhívjuk levelezőink figyelmét, hogy lehetőleg röviden, max. 1 gépelt oldal terjedelemben fogalmazzák meg gondolataikat. Az írásokat szükség esetén rövidítve és szerkesztett formában tesszük közzé. A közölt levelek tartalmával szerkesztőségünk nem feltétlenül ért egyet, azokért felelősséget nem vállal. Csak a teljes névvel, címmel ellátott írásokat jelentetjük meg. Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére: Eger, Barkóczy út 7. szám. A borítékra írják rá: Pf. 23.
