Heves Megyei Hírlap, 2005. szeptember (16. évfolyam, 204-229. szám)
2005-09-05 / 207. szám
4 MEGYEI KORKÉP HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2005. SZEPTEMBER 5., HÉTFŐ „Tisztelnünk kell őseink fáját../7 körömiek találkozója Feltérképezték a szerteszét ágazó rokoni szálakat Gyöngyit Körömi Teréz révén fogadta be a népes família Szilvás István KÖMtő Olyan az egész, mintha egy lakodalom kellős közepébe csöppentem volna. Az iskola udvarán felállított sátor bejárata fölött színes felirat köszönti a vendégeket, odabent hangulatosan megterített asztalok futnak körbe, az egyik sarokban zenegéphez kapcsolt hangszóró ontja a kellemes dallamokat. Ám a seregnyi ember ezúttal nem a násznéphez tartozik, hanem egyetlen nagy családhoz. A Kö- römi-ősök felkutatott 240 élő leszármazottja közül száznál is többen jöttek össze erre az alkalomra. Ki a szomszéd utcából, ki az ország távolabbi részéből, mások pedig a világnak arról a pontjáról, ahová a sors vetette őket.- Négy-öt éve Mihály bácsi temetésére gyűlt össze a család egy része, de ennyien még egyetlen alkalommal sem voltunk együtt, mint most - állapítja meg elégedetten a Budapesten élő Körömi Teréz, aki a szintén a fővárosban letelepedett Körömi Mihállyal (Misuval) együtt kezdte kutatni a család történetét. - Azon a temetésen jött az ötlet, hogy jó lenne egyszer összehozni az egész rokonságot, mert már olyan szerteágazó, hogy sokan Kovács János A kivételek erősítik a szabályt. A szabályok pedig a kivételezetteket. Főleg esőben. Ők kocsin járnak. A civilizált világban az a jó, hogy látszólag mindenre van kellő, kézenfekvő és praktikus megoldás. Ha eső esik, akkor kalucsnit húzunk, felöltjük az esőkabátot, esetleg esernyőt ragadunk. A XXI. század emberét az kü- lönbözteü meg az őskor polgárától, hogy ha nyúlós, nedves és pocsétás időben dolga támad kint, ahová jobb érzésű gazda a kutyáját se verné ki ilyenkor, akkor menthetetlenül elázik, tüsszögni kezd, ágynak esik, kimarad a munkából, orvos, táppénz. Kész csapás. Ennek következményeként született meg az emberi elmében az aszpirin, a forró tea és az esernyő gondolata. nem is ismerik egymást. Másrészt tisztelnünk kell őseink fáját... A sátor bejáratával szemben hatalmas, fekete-fehér és színes fotókkal tarkított tabló várja az érkezőket. Odébb - árnyékot vető fa törzsére szögezve - a sebtében felrajzolt családfa vonzza a szemet. Van is tömeg mindkettő előtt. Kit ne érdekelne, hogy honnan és mikortól gyökerezik ez a jókorára duzzadt família.- Búvárkodásunk során egyelőre az 1823 szeptemberében született II. Körömi Ferencig és nejéig, Molnár Annáig tudtunk visszamenni - mondja a találkozó egyik csendes időszakában a már nyugdíjas aranydiplomás tanár, Körömi Teréz. Az 1953-ban Egerben végzett pedagógus mindig is vonzódott a történelemhez, mostanában az 1944-1999 közötti kort, s természetesen a családi szálakat kutatja. - Köztudott például, hogy II. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelem a Sajó túloldalán, a Körömi-mezőn tartotta az ónodi országgyűlést, amelyen trónfosztottnak nyilvánították a Habsburg-házat. Miután akkoriban a földterületeket a tulajdonosáról nevezték el, jó lenne tudni, hogy őseinknek van-e közük ahhoz a mezőhöz... Bár a modern kor embere hajlamos szükség esetén a keze ügyébe kerülő tereptárgyakkal - lapulevél, nejlonzacskó, vödör, újságpapír-csákó - helyettesíteni az esernyőt, ez azért mégsem az igazi. Áz esernyő viszont megszületése óta koravén csecsemő. Öntudatos, szilárd jellem. Folyvást a karunkon dajkáljuk, mégis hajlamos az önállósodásra és az önfejűségre. Például fejvesztvé elvész. Menekül. Jelen sorok írója azt figyelte meg (e megfigyelését a későbbiekben komoly és alaposabb igényű akadémiai tudományos értekezésben teszi közzé), hogy elveszésre leginkább a vadonatúj, kitűnő minőségű, első osztályú és príma esernyők hajlamosak. Amint az ember megkap egyet, már alá is írta a halálos ítéletét. Rengeteg jó esernyőt hagytam már közlekedési eszközökön, termekben, nyilváA szájhagyomány útján fennmaradt történet szerint őseik Arad környékéről származnak. Az már biztosabb forrásnak tűnik, miszerint egy bizonyos Körömi Antal és felesége, Mezei Mária a Borsod megyei Tardról került a hevesi tájra.- A Körömi-testvéreknek komoly összetűzésük lehetett az ottani hatóságokkal vagy a földesurakkal - folytatja a történetet Misu. - Ez lehetett az oka, hogy amikor gróf Eszterházy Károly egri érsek elhatározta a török uralom 150 éve alatt szinte lakatlan kömlői pusztaság katolikusokkal való benépesítését, ők is ide vándoroltak. A családi vagyon megalapítója és gyarapítója az 1863-ban született Körömi Ágoston - keresztnevét azóta öten viselték - és felesége, Kiss Erzsébet volt. Paraszti szorgalma, bölcs élet- tapasztalata révén szerzett nagy tiszteletet az utódok körében, akik úgy emlegették, hogy a tajtékpipa sohasem aludt ki a szájában.- Mi mindig kömleiek voltunk - emlegette az öreg, ha a származásuk került szóba. A régmúltban kalandozó unokák, dédunokák és a többiek arról is szívesen beszélnek, hogy a házaspárnak 12 gyermeke született. Ezért annak nos és nem nyilvánvaló helyeken. A príma parapléknak nyom nélkül vész nyoma. Eltűnnek. Rejtély. Ez ma még a világ egyelőre oly kibogozhataüan titka, akár a Bermuda-háromszög, a fekete lyuk vagy a fizetésemelés. Hova lesznek az esernyők? E kétségbeejtő talány megoldása korunk legjobb elméinek mozgósítását igényli. Talán van valahol egy rejtett kontinens, ahová a kalandozó kedvű esernyők elszöknek, összegyűlnek, uralkodót választanak maguk közül, moziba járnak, szerelmesek lesznek, ráhajtanak egy kis barnára, nem jönnek ki a kosztpénzből, nyaralni mennek és meghalnak. idején Körömi Antalnét, Erzsi nénit Habsburg Ferencz József császár és magyar király kitüntetésben részesítette. Az a sors csapása volt, hogy csak heten érték meg a felnőttkort. Ők te- rebélyesítették ki aztán az ágas-bogas családfát: az 1889- ben született I. Mihály, az őt 1894-ben követő II. Erzsébet, majd I. Anna (1898), II. Ágoston (1901), IV. Ferenc (1903), Katalin (1906), s végül Ilona, aki 1910-ben látta meg a napvilágot. Mielőtt a családtagok bemutatkoznának az asztalok körül ülő népes társaságnak, a „komiéi” ősök legidősebb unokája, a 90. évéhez közeledő Körömi Mihály bácsi saját kezűleg írt köszöntőjét olvassa fel a Fia. A korábban a szülőfalujában gazdálkodó, alacsony, mosolygós - s immár 27 esztendeje nyugdíjas - „családi korelnök” megköszöni, hogy ilyen szép számmal összejött a rokonság.- Ez is igazolja - jegyzi meg -, hogy mégiscsak összetartozunk, bárha távol is lakunk egymástól. Aztán az idősebbek közül kiki az asztalfőhöz lép - oda, ahol a patinás, sötét keretbe foglalt, ovális alakú, megfakult fényképről néhai Ágoston bácsi és Erzsi néni tekint le rájuk -, s az egyes ágak képviselői nagy ováció közepette számba veszik az unokák, majd a déd-, az ük-, a szép-, az ezüst-, az arany-, a gyémánt- és a vasunokák seregét. Olykor-olykor maguk is elakadnak a se szeri, se száma családtagok feltérképezésében. A rokoni szálak mára szerteágaztak a világban is: a magának gyógyszerészként egzisztenciát teremtő Körömi József Németországból jött haza e találkozóra. Amikor Mint az új tudományág, a paraplinológia megalapítója, azt is szeretném a tisztelt közönség tudomására hozni, hogy míg a jó alakú, formás, csábító esernyők feltűnő hűtlenséget mutatnak, addig az előnytelenebb külsejű, viharvert példányokkal mintha pont fordítva állna az eset. A kajla, csálé, nehezen nyíló, lukas, szivárgó, petyhüdt drótú, szárnyaszegett, bicebóca példányokat többnyire az ember után hozzák vagy küldik. Ilyenkor ránézünk a mi kis meggyötört, szomorúan lógó kartársunkra, és szívünk megtelik valami túlcsorduló melegséggel, mint amit egy igazán derék, kedves, de csúnyácska leány iránt érez az ember. német ajkú menye - akinek szorgalmasan fordítják az elhangzottakat - férjhez ment magyar származású szerelméhez, talán nem is gondolt rá, hogy egész falura való rokona lesz ebben az országban. Körömi Mária - Besenyei Józsefné - lánya, Besenyei Gabriella Ausztriában él, a bécsi opera- ház tagja. Miután épp a salzburgi nyári játékokon vendégszerepei, maga helyett hangfelvételt küldött: a lelket gyönyörködtető Ave, Maria csendül fel róla... Ha nem látnám a szemközti asztalnál ülni, magam sem hinném, hogy e nem mindennapi családnak még vietnami tagja is van. Nguyen Thuy Ngoc, va- .gyis - miután anyanyelvén Gyöngy a neve - Gyöngyi a '60- as évek végén került közéjük. Az amerikai-vietnami háború idején, 1967-hen menekítették Magyarországra. Az egyik fővárosi iskolában elektroműszerésznek tanult. Abban az osztályban, amelyben Körömi Teréz is oktatott.- Miután mindketten a háborúban vesztettük el az édesEnnek igazolására álljon itt ez a mutatós példa. Egy elegáns belga szállodában hagytam sokat megélt esernyőmet, már- már pironkodásra késztető, harcedzett társamat. Milyen ingatag is az ember, hamar túltettem magam a fájó veszteségen, elfeledkeztem róla. Ám kisvártatva csomag érkezett a szállóból. A küldeményben eléggé viharvert, csálé esernyő lapult - de nem az enyém. Tehát a rossz esernyő - akár a rossz pénz - sem mindig vész el. Csak átalakul. Egy korrekt szakmunka nem lehet meg alaposan átgondolt kategóriák és megfelelő rendszerezés, tudományos igényű elmélet és tipológia nélkül. Nézzük hát iheg gondosan ezt a roppant praktikus eszközt, mozgó óvóhelyet, tetőt a fejünk fölött, mely megvéd az időjárás viszontagságaitól! Melyből van apánkat, hamar lelki társak lettünk - adja a magyarázatát a szorossá vált kapcsolatnak a tanárnő, aki amolyan „nevelt gyermekének” fogadta a félárva lányt. Gyöngyi később közgazdasági egyetemet végzett, majd családot alapított nálunk. Nem véletlenül tartja második hazájának ezt az országot.- Itt nőttem fel, s szereztem szakmát, diplomát, itt voltam először szerelmes, s itt találtam meg ezt a csodálatos családot is - sorolja indokait, miközben mosolygó mandulaszemét Teri mamára függeszti. - Talán 7-8. osztályos lehettem, amikor először jártam e faluban. Itteni nagymamám, Körömi-Kis Mária ugyanolyan szeretettel bánt velem, -mint valamennyi-unokájával. A karácsonyfa alatt nekem is ugyanúgy ott lapult az ajándék, s minden földi jóval elláttak, akárcsak a többieket. Őszinte érzésekkel befogadott Körömi vagyok - teszi hozzá a csinos, kétgyermekes asszony -, ma már el sem tudnám képzelni nélkülük az életemet. Beszélgetésünket el-elnyomja a fel-felcsendülő énekszó, mert ha nem is lakodalom, de nagy- nagy vigadalom van ebben az utcában. Az egykori családalapító, Körömi Ágoston Erken élő második legidősebb unokája, a 87 éves Zsák János bácsi párás szemmel néz végig a jókedvű rokonságon, s csendesen megjegyzi:- Lám, milyen sokan vagyunk! De hát, szaporodtunk is, mint a csicsókaegyszemélyes, kétszemélyes, sőt több... Megfigyelhető továbbá, hogy amikor ketten bújnak az egyszemély alá, akkor az esernyő fabatkát sem ér, mindketten a széleken lecsorgó esőtől ha nem még jobban, megáznak, mintha esernyő nélkül lennének. Gyártanak belőle cifrát és egyszínűt, elegáns feketét és bohókás tarkát, reklámfeliratos szóróajándékot és státusszimbólum ezüst- vagy fanyelű klasszikus modellt. Van apróra összecsukható, helyes női ridi- kül-kivitel, és akad vívótőrnek is beillő komoly harci eszköz. Találhatunk ómódi, kézzel nyílót és ultramodern, gombnyomásra felcsapódó automatát. Csak egyféle esernyőt nem szabadalmaztatott eddig senki. Olyat, amelyik egyáltalán, soha, semmilyen körülmények között sem vész el. Itt vagyunk mi. A családi tabló előtt mindig nagy volt a sürgés-forgás Lehettek volna többen is A „gyökérként" számon tartott Körömi Ágoston legidősebb élő unokája, körömi Mihály azt mondja: a találkozó előtt remélte, hogy a leszármazottak közül sokan itt lesznek e jeles napon. Amikor végignéz a népes rokonságon, úgy érzi, teljesült a kívánsága, bár - teszi hozzá - akár ötvennel is többen lehettek volna, ha a távol lévők zöme eleget tudott volna tenni a meghívásnak. Ha csak az unokatestvéreit veszi, 27-en voltak, élő utódaikat fejben már számon sem tudja tartani. Csak hát szétszóródtak az országban és a világban. Talán majd legközelebb... Körömi Mihály Esernyőszabály Egy találkozó emlékére Emlékezni jöttünk, múltunkat idézni, A szép régi időket még egyszer átélni. És szívből kívánom, hogy e nagy családra Boruljon az égből az Isten áldása. (Körömi Ferenc verséből) É I I A
