Heves Megyei Hírlap, 2005. szeptember (16. évfolyam, 204-229. szám)
2005-09-26 / 225. szám
9 2005. SZEPTEMBER 26., HÉTFŐ - HEVES MEGYEI HÍRLAP HORIZONT Szőlőfürtök alatt „terem” a nóta Több a női vadász Nincs morális válság, sem etikai gond Az idősek közösen énekeltek a fellépő előadókkal Szurömi Rita ZARÁNK A kondérban babgulyás fő, a sátor alatt szépen megterített asztalok várják a vendégeket. A szemet mégsem az ínyencségek vonzzák. Az Idősek Otthonának udvarán kisebb sátor áll, szőlőfürtökkel díszítve, körben az igazi falusi ősz megannyi kelléke: nagyra nőtt kerti tök, fokhagymafüzér, szellőző nagydunyha, s bevetésre készen áll a fateknő. Ez a nap a félezer lelkes faluban az időseké. Szakmai napra hivatalosak az itt élők, a szomszédok és a környék szociális otthonainak a lakói. Jöttek Hevesről, Vámosgyörkről, Karácsondról, Bélapátfalváról és Kálból, elfogadva az intézmény- vezető, Csintalanné Brinza Tünde meghívását. Az igazgatónő köszöntője és az óvodások vidám műsora után Rozika néni mond mesét, majd Mariska néni, Kovács Béláné kápráztatja el hallgatóit: a helybeli asszony szintetizátoron játszik. Többen vele együtt dúdolják a dallamot. Fellépését nagy taps követi. A 78 éves Mariska néni ugyanis egy éve jár zenetanárhoz, kottát olvas, szorgalmasan gyakorol, maga vette hangszerét is.- Nem tanultam én soha zenét, bár édesapám hegedült, édesanyám citerázott - magyarázza. - Egyszer csak gondoltam egyet, és beiratkoztam a hevesi zeneiskolába. Ma már Gyöngyösre járok egy művészhez, órákat veszek és szorgalmasan gyakorolok. A sátor alatt egymást váltják a különféle produkciók. A közönség lelkes, a tarnamérai nyugdíjasklub fellépésekor már közösen énekelnek, köztük Bencze László mérai és Csintalan István zaránki polgármester is. A hevesi otthonból érkezett Sasvári Lajos, aki gitáron kíséri magát, miközben Koncz Zsuzsa egyik gyönyörű balladáját énekli. Egy illatos falatokra vadászó macska csal el bennünket a nótaszótól. A kert végében már készülnek a főzőversenyre. A Hevesről érkezett Robi bácsi burgonyát pucol. Paprikás krumpli készül a bográcsban. Hamarosan kiderül, van itt érdekesebb dolog is, mint a főzés: Robi bácsi múltja. Mert a most 80. évét taposó mozgékony bácsi megjárta Egyiptomot, Asszuánt, Afrikát, Hamburgban stéget épített, 17 évet töltött munkával külhonban. Megtanult angolul, németül és franciául, s ma is szívesen idézi Seneca leveleit, miszerint a tudást és az ismeretet ha magunkban hordjuk, az előbb- utóbb elporlad. Ezért hozott magával haza videokazettákat, hogy mással is megossza a neki kijutó nagy élményt. Bár a percek gyorsan telnek, azért még jut arra idő, hogy felidézzük az afrikai forróságot, ahol csak hajnali 2-től reggel 8-ig és este nyolc után éjfélig lehetett dolgozni: Robi bácsi emlékezete ma is őrzi a 45 fokos forróságot, s a gyakran Az ígéret szép szó kovács BélánÉ, Mariska néni: „Boldog vagyok, mert a jóisten erőt adott ahhoz, hogy másoknak örömet tudjak szerezni. Bár itt-ott fájnak a csontjaim, kirándulni sem járok el, de ha hívnak, bármikor fellépek a szintetizátorommal. A korabeli nótákat, csárdásokat, keringőket szeretem, de most tanulom a Homokóm dallamát, legközelebb talán már azt is eljátszom” - ígéri, mi pedig azt, hogy szaván fogjuk, s legközelebb azt is meghallgatjuk. A picinyke község központjában hatalmas lagzis sátor áll. Úgy hinnénk, esküvőre készülnek. Ám amikor megpillantjuk a szociális otthon kertjében ülő időseket, már tudjuk, attól is nagyobb ferge- tegnek lehetünk tanúi. FOTÓ: ÖTVÖS IMRE elromló légkondit. A művészetek után a játéké lesz a főszerep: az idősek és a dolgozók közös csapatban mérkőznek, majd asztalra kerülnek a jóízű étkek, gazdára találnak a tombola nyereményei is. Nézzük az idős arcokat, gondtalanul tudnak örülSasvári Lajos gitárral ni egymásnak, a szép időnek, a közös mulatságnak, s rádöbbenünk: egy-egy ilyen nap alatt talán többet tudunk meg az időskor szépségeiről, sajátságairól, mintha könyvtárnyi irodalmat fellapoznánk... KJ heves MEGYE Az ezredforduló után nemhogy csökkent volna, de egyenesen nőtt a vadászat népszerűsége szűkebb hazánkban. Ezt tükrözik például a számok is. Emelkedett a vadászjegyet érvényesítők és kiváltók száma az elmúlt négy évben. Míg 2002-ben 2590-et tartottak nyilván, addig az idén már 2652 alkalommal éltek ezzel a lehetőséggel. Ami egyúttal kötelesség is, hiszen mint az Országos Magyar Vadászkamara (OMVK) Heves Megyei Területi Szervezete lapjának legfrissebb számából is kiderül: minden esztendőben a határidő letelte után 200-300 vadászt kell felszólítani a vadászjegyük érvényesítésére, s az ezt még ekkor is elmulasztók listáját elküldeni az illetékes rendőrkapitányságnak. Emiatt minden évben több vadász ellen kell eljárnia a rendőrségnek, s fegyvereiket bevonni, mivel nem tettek eleget a törvényi kötelezettségüknek. Az elmúlt években egyébként kismértékben ugyan, de emelkedett az itteni női, valamint a 70 év feletti vadászok száma is. Előbbiek 52-ről 58 fűre, míg az éltesebb vadászok csapata 98-ről 118 személyre nőtt. Ezzel ellentétes folyamat, hogy 2002 óta egyre csökken (102-ről a tavalyi 78-ra) a vadászvizsgára jelentkezők, és így többnyire az eredményes vizsgázók száma is. Amint arról a Heves Megyei Vadász című újság tájékoztat: idén eddig 74-en gondolták úgy, hogy szeretnének bekapcsolódni a tevékenységbe, míg közülük 66-an sikeresen számot is adtak tudásukról. A 2002-2005. évi megyei vadászkamarai és szövetségi munkáról szóló beszámoló szerint a vadásznapok mellett az elmúlt időszakban számos sikeres szakmai programot szerveztek. Ilyen volt a muflon-, a gímszarvas-, az őz-, valamint az országos mezeinyúl-konfe- rencia. A vadászkamara megyei szervezetének gazdálkodása bár pozitív mérleget mutat, ám mint a számadásból kiderül - a személyi jellegű kiadások elmúlt időszakban tapasztalható emelkedése miatt -, könnyen veszteségbe csúszhat át. Ami azt jelenti, hogy takarékos gazdálkodás mellett is hitelfelvételre kényszerülhet a kamara. A külföldiek kulturált vadásztatása kapcsán a hivatásos vadász osztály képviseletében Magosi József azt hangsúlyozza, hogy ez elképzelhetetlen idegennyelv-tudás nélkül, amiben a hivatásos vadászoknak maguknak kell lépniük. Úgy, hogy az anyagi és erkölcsi elismerésük minimális. Az erkölcsökről szólva Sóskúti György az oktatási, kulturális és természetvédelmi bizottság képviseletében azt hangsúlyozza ugyanakkor, hogy szó sincs a vadászközösségek morális válságáról. Míg dr. Nyerges József, az etikai bizottság elnöke ehhez annyit fűz hozzá, hogy idén eddig csupán egyetlen kamarai tag ellen érkezett etikai vizsgálati kérelem. A folyamatban lévő ügy mellett az is elmondható, hogy kirívóan súlyos etikai vétség miatt nem kellett eljárniuk. A Heves Megyei Vadászkamara területén jellemzően sportszerűen, a szabályok betartásával folyik a vadászat. A RÁDIÓBAN HALLOTTUK Kellenek a kuriózumok Pécsi István Az ismeretszerzés az ember ősi vágya. Nem elégszik meg azzal, amit megtanult, amit már tud, hanem arra törekszik, hogy új információkkal gyarapodjék. Igazi kuriózumokkal. Ezért kedveljük az ilyen rádiós programokat. Szerencsére megfelelő a kínálat. Öröm leírni: az intézmény irányításában dúlhatnak a csókos ütközetek, ám a munkatársak zömét nem ez foglalkoztatja, hanem az, hogy mind tisztességesebben, egyre magasabb szinten lássák el feladatukat. Ismét említem a változatlanul rangos Barangolót, amelynek utoljára szeptember 17-i, szombat kora délutáni jelentkezésére koncentráltam. Joggal dukál a dicséret a szerkesztőnek, hogy egyedi arculat kialakítására törekszik. Kerülve az önismétlést, az egyhangúságot. Munkatársaival együtt ezúttal az Árpád-ház szentjeit mutatta be. Egyikőjük sem riadt vissza a gondolatkörtől, holott a minősítés a katolikus egyházhoz kötődik, ezért létjogosultságát számosán vitatják. Nem is vállalkoztak állás- foglalásra. A beszédes tényeket idézték érvekként. Államalapító István királyunk rendkívüli tetteit emlegették, I. Lászlóra utaltak, aki — s hadd legyek szubjektív - azért különösképp szimpatikus számomra, mivel egyetlen ránk maradt, egyértelműen neki tulajdonítható kijelentése szerint azért riadozik méltóságától, mivel olyan tetteket kell elkövetnie a köz érdekében, amelyeket különben aligha cselekedne. Mi más ez, mint megrendítő vallomás az uralkodás nem mindennapi felelősségéről? Az is tetszett, hogy az igen meggyőző személyes motívumokat más esetben mindig kiemelték, emberarcúvá formálva múltunk nagyjait. így hallhattunk Imre herceg karakteréről, az 1207-ben született, Thüringiába férjhez adott Erzsébet őszinte, áldozatkész szerelméről. IV. Béla lányának, Margitnak megnyerő voltáról, hazája és a békesség iránti szinte mániákus elkötelezettségéről. Ez ösztönözhette a valóban szent életre. S most ugorjunk egy napot! Vasárnap szintén a Kossuth- adón sugározták - az érdekességek zöme históriai jellegű volt - a Harminc perc alatt a Föld kö- rül-t. Ezt a jelentkezést is élveztük. Gratulálunk a széles körű kitekintéshez, mert ezzel azt is igazolták, hogy két igazán nívós akció soha nem lehet konkurense egymásnak. Az efféle verseny csak az egészséges bizonyításvágyat fokozza. Azt, aminek igazi nyertesei csak mi lehetünk... A valósághű másolás mestere képzőművészet Amatőr festő káprázatos reprodukciói Szilvás 1. tarnazsadány Leírhatatlanul szép képek függenek a falon, kis túlzással azt is hihetné a képzőművészet iránt különösen érdeklődő ember, hogy - valami nagy-nagy csoda folytán - az egykor volt híres és világszerte jól ismert festőművészek alkotásai kerültek most a kis dél-hevesi település iskolájába. A valóság azonban az, hogy valósághű másolatokról van szó, nevezetesen egy rendkívül ügyes kezű amatőr festő figyelemre méltó reprodukcióiról.- Három esztendővel ezelőtt települtem át ide Erdélyből - mutatkozik be a fiatalember, aki korábban Szatmárnémetiben élt, s az ottani festőkörben fejlesztette kivételes készségét és képességét. A kinti munkahelyén, a település színházában is biztatták és támogatták kollégái, barátai, s egyúttal kiállításra is ajánlották a képeit. A teátrumban díszletmunkásként dolgozó Pál Tibor azóta is nagyon szívesen ül a vászon elé.- Egészen fiatal gyermekkorom óta tart ez a különleges szenvedély, amire leginkább az jellemző, hogy jobban szerettem rajzolni, mint a többiekkel futballozni - meséli Tibor, miközben az iskolában bemutatott tárlat egyes képeivel ismerkedünk. - Később aztán fotókról készítettem arcképeket, majd temperával, olajjal folytattam. Elsősorban a németalföldi festők a kedvenceim, leginkább az ő képeikről szeretek készíteni reprodukciókat.- Saját festmények készítésével még soha nem is próbálkozott?- De igen - válaszolja. - Elsősorban csendéletek és tájképek kerültek ki a kezem alól. Nagyon szeretem például az erdélyi tájat, így aztán főként ezek kerülnek az ecseteim segítségével vászonra. Az élénk tekintetű, vékony fiatalember jelenleg egyébként munkanélküli, így bőven jut ideje arra, hogy gyarapítsa az eredetiekhez megszólalásig hű festményeinek sorát.- Természetesen szeretnék mielőbb munkahelyet találni magamnak - teszi hozzá az eddig elmondottakhoz. - Jó lenne megint színházban dolgozni, de olyan állásnak is nagyon örülnék, ahol kamatoztatni tudnám rajz- és festőtudásomat. A tehetséges amatőr festő két Rubens-reprodukcióval i<mv. sz. i.
