Heves Megyei Hírlap, 2005. szeptember (16. évfolyam, 204-229. szám)

2005-09-21 / 221. szám

2005. SZEPTEMBER 21., SZERDA - HEVES MEGYEI HÍRLAP m wmm i mmm PF. 2 3 5 Nyilvános tettenérés Palócország fellendüléséért... Köszönetemet szeretném kifejez­ni az Agria Volán Rt. Egerben közlekedő helyi járatú — 12-es vagy 5-ös - autóbusz vezetőjé­nek, akinek erélyes fellépése kö­vetkeztében a buszon ellopott tár­cámat sikerült visszaszereznie. Augusztus 13-án 17 óra tájban a bazilikái megállónál leszálláshoz készülődve - súlyos baleset miatt mozgásom igen nehéz - farzse­bem tájékán tapogatást észlel­tem. Hátranyúltam, és a tárcám a zsebemből hiányzott. Mögöttem szorosan egy 50 év körüli testes férfi állt, akit barátságos hangon felhívtam, hogy a tárcámat szí­veskedjen visszaadni. Az illető zavartan nézett, és tagadta, hogy ő lopott volna meg. A buszvezető hallotta a szóváltást, és az illető­vel közölte, hogy a zseblopást lát­ta, rendőrségi beavatkozást fog kérni. A tolvaj a buszvezető iga­zának tudatában többszöri felszó­A most következő soraimnak a következő címet adnám, egyben a szóban forgó cégnek ajánlanám az ügyfélszolgálati irodája elé nagy betűkkel kiírni: „Ügyfél-el- hárító szolgálat”. Történt ugyan­is, hogy szeptember 8-án, mivel a lakásomhoz közel van a Tigáz eg­ri irodája, bementem az ügyfél- szolgálatra déltájban. A tágas és szép helyiségben körülnézve lát­tam legalább 5-6 db 11 „Zárva” táblát a pultoknál. Egyedül a pénztár működött, ahol érdeklő­désemre olyan választ kaptam, amire akár már el is hagyhattam volna a helyiséget Mégis próbál­koztam az egyik, szintén „Zárva” felirattal ellátott ablaknál, ahol egy, már messziről is felismerhe­tően őrző-védő szolgálatot teljesí­tő úr ült Elmondtam neki azt, hogy egy levelet szeretnék átadni a cég részére. Az úr igen készsé­gesen felhívott valakit a házban, Örvendetes, hogy az utóbbi idő­ben ismét gyakran kapunk ol­vasói leveleket a lapunkban megjelent írásokra, illetve egyéb közéleti kérdésekkel kapcsolatosan. Ennek következ­ménye, hogy anyagtorlódás mi­att a leveleket esetenként némi késéssel tehetjük közzé. Felhív­juk levelezőink figyelmét, hogy lehetőleg röviden, max. 1 -2 gé­pelt oldal terjedelemben fogal­mazzák meg gondolataikat. Az lítás után megpróbálta észrevét­lenül a vezető ülése alá dobni a tárcámat Az éber sofőr azonban ezt észrevette, és leleplezése so­rán a tárca nem kevés készpénz­zel és fontos iratokkal a kezembe került. Az autóbusz zsúfoltsága és állapotom miatt kértem, hogy engedjen leszállni, tudva, hogy a rendőri intézkedés nem kevés időt vett volna igénybe, sok-sok utasnak okozva gondokat. A buszvezető rövid fontolgatás után ajtót nyitott számomra, és mögöt­tem a tolvaj is lelépett a buszról. Az autóbusz vezetőjének nevét, aki szikár alkatú, középkorú, eré­lyes fellépésű férfi, sajnos nem kérdeztem meg. A buszvezető magatartása ebben a helyzetben kiváló emberi és erkölcsi gesztus, amit ezúton is szeretnék megkö­szönni. Dr. Tóth Ferenc Eger, Eszterházy tér és mi több, át is adta a telefon- kagylót Miután előadtam azt, hogy csupán egy levelet szeret­nék átadni, a vonal másik végén a hölgy közölte, hogy adjam fel postán a címükre. Erre persze azonnal reagáltam, és közöltem, hogy én itt állok az ügyfélszolgá­lati irodájukban, a válasz mégis az volt, hogy levelemet küldjem el postán. Az őrző-védő úr mégis­csak érezhette a helyzet fonáksá­gát felhívott egy újabb hölgyet aki végül elmagyarázta, hogy a levelemet juttassam el egy nyír­egyházi címre, mert ott végzik a számlázást. Ezt természetesen kénytelen leszek teljesíteni, pluszköltségért'Hát ennyit egy olyan cég magatartásáról, mely köztudottan - beleértve az ösz- szes alkalmazottját is - a fogyasz­tók, azaz a mi pénzünkből él és létezik. (név és cím a szerk.-ben) írásokat szükség esetén rövidít­ve tesszük közzé. A közölt levelek tartalmával szerkesztőségünk nem feltétle­nül ért egyet, azokért felelőssé­get nem vállal. Csak a teljes névvel, címmel ellátott írásokat jelentetjük meg. Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére: Eger, Barkóczy út 7. szám. A boríték­ra írják rá: Pf. 23. Az eltelt 16 esztendőben az észak-hevesi kistérségben élők azt tapasztaltuk, hogy az itteni települések közúton történő megközelítése érdekében párt­állástól függetlenül vajmi keve­set tettek az arra illetékesek. A Hírlap szept. 3-i számában két jelzésértékű írás is megjelent. Az egyik „Vonzóbbak a falusi porták”, a másik „Utat akarnak északon” címmel. „Elsősorban az Egertől észak­ra eső településeken esett visz- sza a falusi turizmus, ahol a sok eső miatt nem tudtak szórakoz­tató eseményeket szervezni” - nyilatkozza a Falusi Túrizmus Egyesület titkára. Valami téve­dés van a nyilatkozatban, a hir- telenül lezúduló sok csapadék sajnos az egész országot, így He­ves megyét és Egert is sújtotta, nemcsak az északi régiót. Az it­teni kistelepüléseken és Pétervására városban is szer­veztek nyári programokat ki- sebb-nagyobb sikerrel, azonban a látogatottság messze elmaradt a tervezettől. Ezt nem lehet az esőre fogni, ennek az okait más­ban kell keresni. A rossz megkö­zelítési lehetőségekben és a la­kosság érdektelenségében. Az itteni kistérségben lévő telepü­léseken nincsenek olyan híres műemlékek, amelyek megláto­gatása kitenne egy egész napos „ökoturista” programot. A mik­roklíma miatt a jó hangulatot megalapozó bor alapanyagát ké­pező szőlő sem terem meg ezen A Hírlapból értesültem, hogy bezárták a Szálloda utcai disz­kót. Hosszú huzavona után szü­letett meg a hatósági döntés er­re vonatkozóan. Az ügyben két illetékes is elmondta a vélemé­nyét. Az üzletember szerint egy idegenforgalomra építő város­ban a frekventált helyeken el kellene tűrni, hogy a ven­dégek szórakoznak. Amíg nincs tolerancia, Eger hiá­ba várja a turistákat. Ez­zel a véleménnyel szinte összecseng a törvényho­zó testületben és a helyi államigazgatási szerv- ben dolgozó vélemé­nye: nem lehet minden turista mellé egy rendőrt ál­lítani. Őszintén bevallom, hogy én nem tudnék olyan Európai Kulturális Fővárost elfogadni, a vidéken. Itt sajnos a munka- nélküliség a sláger, amivel nincs mit dicsekedni. Egyre rit­kább esemény a felmenőink ál­tal megőrzött népi hagyomá­nyok ápolása. Fontosabb szem­pont a gyermekeink boldogulá­sának segítése, mindennapi megélhetésük biztosítása. Na­gyon ritkán jut idő arra, hogy szépen kiöltözzenek népviselet­be, és eldalolják vidámabb fia­talkoruk kedvenc népdalait. A fiatalok zöme pedig munkahely hiányában szüleik nagy bánatá­ra elvándorol e vidékről. Az „ökoturizmus” mint foga­lom, a XX. század nyelvújításá­nak eredménye. Értelmező szó­tárakból kikeresve magyarul kb. azt jelenti, hogy „gazdasági célból az élőlények és a környe­zet megmutatása ismeretszer­ző, szórakozásra vágyó kirán­dulóknak”. Történelmi ismere­teimet ha felelevenítem, akkor ez az észak-amerikai indiánok sorsára emlékeztet. Az észak­amerikai indiánok most rezer­vátumokban élnek, és turista­látványosságként mutogatják őket. Az itt élő palóc nemzetség nem vágyik ilyen sorsra. Mi munkából, és nem „magamuto­gató” turistalátványosságok­ként akarunk hátralévő éle­tünkben megélni. A turistalát­ványosság legyen az, ami évti­zedekkel ezelőtt is ide vonzotta az embereket. Az aratás, az új kenyér ünnepe, valamint nem­zeti ünnepeink, amikor kicsik amelyben a gátlástalan duhaj­kodást, durva viselkedést szükségszerűen el kell tűrni. Azt egyelőre nem tudjuk, hogy a gyógyulásra, pihenésre vá­gyó szállóvendégek örülnek-e és nagyok átadták magukat a jókedvnek, és nyugodtan mu­lattak, szórakoztattak. így kapcsolódik szervesen ehhez a témához a másik írás­ból merített idézet: „a közleke­dési hálózat tekintetében (is) hátrányos helyzetben lévő észak-hevesi térség számára nagy szükség lenne a Tarna- völgyi gyorsforgalmú útra, ám ennek megépítése a jelenlegi körülmények között meglehető­sen illuzórikusnak tűnik”. Tisz­telt érintett polgármester höl­gyek és urak! Ne nyugodjanak bele az illúzióba, hanem „addig üssék a vasat, amíg meleg”. Köztudott, hogy a rossz közle­kedési úthálózat miatt a multi­nacionális cégek eddig sem igyekeztek a kistérségünkbe, és nem is fognak. Ne egyezzenek bele részmegoldásokba! Az elo­dázza az itt élő emberek létbiz­tonságának megteremtését, ha sokat várnak vele, akkor már nem lesz értelme megépíteni az új fő közlekedési utat. Gyerme­keik és választóik gyermekei, valamint a középkorosztály el­vándorolnak más, idegen vidé­kekre. Aztán lehet Palóc Út program, Burgonya-nap, de leg­inkább aktuális az lesz, amikor a településről elszármazottak napját rendezik. Remélem, az utóbbi nem következik be sok településünkön, valamint nem válik „népi hagyománnyá”. Szomszéd Attila pétervásárai polgár kaiban a város történelmi-kul­turális múltja, jelene, gyógyvi­ze és a látnivalók gazdag­sága játssza a főszere- ják pet. A hangos disz- ^0^ kózást kedvelők JÉ||pr^fj jók lehet­gi döntésnek, vagy tiltakoznak ellene. Eddig azt hittem, hogy Eger város pályázatának indo­nek a profit­éhség kielé­gítésére, de a kulturá­lis turizmussal köszönő vi­szonyban sincsenek. D.I. Eger (név és cím a szerkőben) Ügyfél-elhárító szolgálat Még egyszer a bezárt diszkóról Tilalmat a mérgekre! Régóta foglalkoztat, hogy újra és újra előtérbe kerül a dohány- zásellenesség. Nagyon is helyes­nek tartom, s még jobban szigo­rítanám, ha lehetne. A mi csalá­dunkban soha senki nem do­hányzott, ezért nagyon irritál, ha valahol kénytelen vagyok „passzívan” dohányozni. A do­hányhoz annyi közünk volt, hogy 32 évig abból éltünk, a fér­jem is részt vett a „méregcsiná- lásban”. Hangsúlyozom, hogy egyetértek a reklámozási tila­lommal, a füstmentes vendéglá­tóhelyek kialakításával stb. Egy másik egészségkárosító­ról is szeretnék írni. Az alkohol szintén halálos méreg. Nem­csak az egyént, a környezetét is károsítja, sőt a halálát is okoz­hatja. Készült statisztika arról, hány halálos közlekedési bal­eset történt ittasság miatt. Va­jon hány kocsmai verekedés végződött halállal? Hány üzemi baleset történt italozás miatt? Hány családi tragédiáért felelős az alkohol? Ilyen esetek nem következtek be „nikotinos befo­lyásoltság” miatt. S mit látunk a tévében, a filmek alatt számta­lanszor beadott reklámblokkok­ban? Sörreklámok sorozatát: gusztusosak, ízlésesek. Arra biztatnak: igyál! Előfordulnak komolyabb italreklámok is. Ez azért furcsa, mert az egyik mér­get szabad reklámozni, a mási­kat nem. Igenis tiltsák be az al­koholreklámokat is, és legyen rajta minden üvegen, hogy az alkohol súlyosan károsítja az ön és környezete egészségét. Mert ez így igaz és így igazsá­gos. Remélem, már másnak is eszébe jutott ilyesmi, vagy túl sok a sörivó kis hazánkban, s önmaga ellen nemigen beszél? •F P.-né Eger (név és cím a szerk.-ben) Pattanj kerékpárra! Őszintén örülök az idei autó­mentes nap megszervezésének. A budapestiek már előre félnek a közlekedést megbénító du­góktól, azonban úgy vélem, job­ban kellene félniük attól a be­láthatatlan folyamattól, amit a korlátozás nélküli autózás rejt magában. Hazánkban is érdemes lenne megfontolni azokat a tanácso­kat, amelyek a nyugati orszá­gokban már beváltak. Nevezete­sen a szomszédok összefoghat­nának a munkába indulás előtt, hogy ne kelljen üresen furikáz­niuk. Aki pedig teheti, csütörtö­kön pattanjon kerékpárra! (név és cím a szerk.ben) A gatyánkat is odaadjuk Visszahívni az éveket álmodban lehet „Visszahívni az éveket csak az álmodban lehet...” - énekli egyik jól ismert és közkedvelt számában a nagyszerű Ihász Gábor, aki a hetvenes-nyolcva­nas években egy szál gitárral az országot járva kápráztatta el lelkes közönségét. Zenei sokoldalúsága példaértékű; dalt és dalszöveget írt, több hangszeren játszott, énekelt. Fiatal éveiben a labdarúgás töltötte be az életét, hiszen a Vasas labdarúgójaként tizen­hat évesen ifiválogatott lett. Ki­váló focista volt, nagy tehetség­gel áldotta meg az ég. Minden arra utalt, hogy óriási labdarú­gó-karriert kecsegtet számára a sors. Nem így történt. Húsz­évesen egy rutinvizsgálat so­rán kiderült, hogy szívproblé­mái miatt be kell fejeznie profi pályafutását. Élete forduló­pontjához ért, s a tragédiából a zene jelentette számára a ki­utat. Autodidakta módon kezdte el a zene fortélyainak megis­merését, megtanult gitározni, zongorázni, ez utóbbiban Máté Péter volt nagy segítségére. Ba­rátja és dalszövegírója volt S. Nagy István, aki a legnagyobb slágere megszületésében fon­tos szerepet játszott. Az 1977-es „Múlnak a gyer­mekévek” című dal énekes-ze­nész karrierjének fordulópont­ját jelentette, hiszen országos hírű, elismert alakja lett a ha­zai könnyűzenének. Közeli ba­rátság és szakmai kapcsolat fűzte Máté Péterhez és Szécsi Pálhoz is, akiknek szép dalo­kat írt. Dalaiban többnyire saját éle­tét énekeli meg. Visszavágyó­dik a gyermekkor gondtalan világába, csodálja az igaz sze­relem szépségét, s a halál gon­dolatát is fel-felvillantja pár szerzeményében. Leghíresebb dalai közé tartoznak az Elszáll a gondom, Állj meg kislány, Te és én, Szerelmes a lányom, Ne titkold, Csillag vagy nekem, a már említett nagy slágerén kí­vül. A korabeli zenei vezetés nem igazán támogatta, életé­ben két nagylemezt tudott megjelentetni, halála után pe­dig egy posztumusz nagyle­mez tisztelgett nagysága előtt. Érezte, nem sok időt kapott, hogy élhessen és alkothasson. 1989-ben, 42 éves korában, hosszú szenvedés után örökre elhagyta a gitárját. Lánya, Adrienne, csodás web-oldalt készített az interneten ( www.ihaszgabor.hu ) édesapja emlékére. A látogató bepillan­tást nyerhet Ihász Gábor életé­be, rengeteg fénykép és dal­részlet eleveníti fel az énekes pályafutását. Egyszer egy rádióinterjúban elmondta, hogy mennyire fon­tos, hogy a zenész szeresse az embereket. Zenéjével is ezt su­gallja: szeressük az életet és az embereket, és fedezzük fel az élet apró szépségeit, amelyek nélkül szürkék lennének hét­köznapjaink. Horváth Sándor (cím a szerk.-ben) Meglepődve tapasztalom, mint semmihez sem értő és manapság semmin nem csodálkozó laikus állampolgár, hogy az ideiglene­sen egyedüli „nagyhatalom” te­hetetlenségében segítséget kér Európa népétől, a NATO-tól, és et­től a szerencsétlen magyar nem­zettől is. Kívánságára meg kell csapolni a tartalékként felhalmo­zott üzemanyagtartályainkat El­kerülendő a zavargást a végtelen szabadságot és demokráciát élve­ző országban. Jut eszembe: az USA-tól magyaros makacssá­gunk miatt még nem kértünk semmit sem, de akkor sem támo­gatta az „eszmét”, amikor nagy bajban volt a magyar nemzet. Ná­lunk meg mostanában üres a bü­dzsé, nagy az államadósság, no meg a nafta literenkénti fogyasz­tói ára már jóval meghaladta a csillagos ég láthatatlan plafonját is. Gazdasági kínjaink és bajaink ellenére a politikai elit rendületle­nül hangoztatja: oly óriási mére­teket öltött gazdasági fejlődé­sünk, hogy 15 év múlva elérjük a sógorék életszínvonalát. Naná, a szomszédban addig is ölbe tett kézzel fogják bevárni a magya­rok stafétabotját Az elgyengülő állam megsegítéséről beszélek végül is. Megint bizonyossá vált, ha valahol a világban baj támad, a magyar még a gatyáját is oda­adja a „rászorulónak”. Megteheti, mert ebben az országocskában a felső tízezresek táborában már a Kánaán az úr, és gyanítom: a bő­ség magyaros kosarából az am­csik még „repetát” is fognak kér­ni. Egészségükre! B.I. (név és cím a szerkőben) 1 I I I 1 Levelezőink f igeimébe

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom