Heves Megyei Hírlap, 2005. augusztus (16. évfolyam, 178-203. szám)
2005-08-15 / 190. szám
4 HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2005. AUGUSZTUS 15., HÉTFŐ MEGYEI KÖRKÉP 100 éves szellemi idegenlégiós rejtő jenő Kis könyvek, avagy a ponyvakirály aranykora Rejtő Jenő Budapesten született 1905. március 29-én Reich Lipót nyomdai kistisztviselő harmadik fiúgyermekeként. Az elemiben egyedül magyar nyelvből volt jelese, a többi tárgyat, akárcsak későbbi tanodáit, inkább csak megúszta. Meglepetésre elvégezte Rákosi Szidi színiiskoláját. A család elszegényedett. Első „komolyabb” művét, „A három nap” című zenés darab szövegkönyvét ló évesen írja, amit később számos nagy siker követ. 1932. október 5-én mutatják be a Rejtő-Nádasi szerzőpár „GengszteridiU”- jét, amit„Al Capone otthon”címmel többször fölújítanak. Megjelennek (először különféle álneveken) 10 filléres, majd pengős, már az igazi, sajátos humorú regényei, „rejteményei”. Megszületnek a halhatatlan hősök, mint Fülig Jimmy vagy Gorcsev Iván. Egy nyilas lap neki címzett uszító cikkére 1942 telén megkapja munkaszolgálatos behívóját. 1942. november 27-én Nagykátáról indul Ukrajnába. 1943 januárjában értesítik a családot, hogy Rejtő a hónap elején a távoli hómezőkön meghalt. Legismertebb művei: Csontbrigád, A tizennégy karátos autó, A szőke ciklon, Az ellopott futár, Néma revolverek városa, Az elveszett cirkáló, A láthatatlan légió, Vesztegzár a Grand Hotelben, Piszkos Fred, a kapitány. Piszkos Fred, a kapitány móriával rendelkezett. A humanizmust védte a lassan szabály nélküli ringgé váló véres világban, amikor az emberek nem is alaptalan félelmeiket igyekeztek kiröhögni magukból. Tényleg csak egy nap lett a világ. A háború után a népi demokrácia magas mércéje alatt sem sikerült átbújnia, a ponyvátlanítók, ízlésrendőrök kíméletlen tisztítótüze menthetetlenül kiszelektálta a könyvkiadásból és a könyvtárakból, csak az olvasók emlékezetéből nem. Rejtő új dicsőségkorszaka már a kádári konszolidáció terméke. Az '50-es évek második felétől egyre nagyobb számban adják ki újra a műveit. A rajongók tábora népes. Megjelennek a képregény-adaptációk. Majd megfilmesítésre is történnek - nem túl fényes - kísérletek. De Rejtő vérbő verbálhumora leginkább a papíron él. És igen, fantázia kell hozzá. De a szerző legalább buzgón szállítja hozzá a mankókat Filozófusokat, lélektani szakmunkákat olvasott és színészetet tanult. Ám a magas, sovány és ifjan kopaszodó Rejtő nem volt valami vonzó színpadi jelenség. A Reich fiúk kishivatal- nok papája mindig szerette volna, ha Jenő valami komoly, megállapodott pályát választ. Hát, az írás akkoriban sem tűnt túl biztos kenyérkeresetnek. Rejtő pedig iszonyatos, egészségét felőrlő munkabírással ontotta magából a regényeket, operettlibrettókat és kabaréjeleneteket, újságcikkeket. Mindezzel egyébként nem volt egyedül, a betűipar jeles korabeli napszámosait, a Rejtőt sokra becsülő Karinthy Frigyest vagy Kosztolányit, Szép Ernőt, Nagy Lajost és a többieket is szoros rabszíjon tartották a kőszegeden Sziklai Jenő igazgató-rendezővel és Buttola Edével Kovács János Uram! A késemért jöttem!- Hol hagyta?- Valami matrózban.- Milyen kés volt?- Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta?- Várjunk... Csak lassan, kérem... Milyen volt a nyele?- Kagyló.- Hány részből?- Egy darabból készült.- Akkor nincs baj. Megvan a kés!-Hol?- A hátamban." Azt hiszem, a magyar írásbeliség egyik legemlékeztesebb könyvindításával van dolgunk a fenti sorok olvastán. A Piszkos Fred, a kapitány című Rejtő-regény maradandóan beégett a hazai olvasók emlékezetébe. Szinte minden családi könyvtár polcain ott lapulnak valahol a kifényesedett gerincű, salátává olvasott kötetek. Olykor inkább megtűrt, de for: gandó rokonként. Filléres füzetek poéngyárosaként. Aki kissé rossz szagú, de elviselik, mert olyan jó történetei vannak. A magyar próza kültelki klasszikusa, aki irodalmat csinált a szlengből. A lenézett és csepült ponyva utolérhetetlen királya. Sordíjas kávéházi zseni, a légiós történetek futószalag-mestere. Rengeteg fércmű és pár férctelen. Egyenetlen, összedobott írói életmű. Szomorú abszurd bohóc. Sok-sok ellentmondó jelző egy jelzett személyről. Próbálták másolni szikkadt epigonok. Vitatható életrajzi mozzanat, de a szakértők szeretnek rajta kicsit lovagolni, hogy Rejtő valójában járt-e egyáltalán Afrikában, és magára öltötte-e az idegenlégiósok khakiszínű egyenzub- bonyát. De mindegy is. Neki volt fantáziája. Ebből, valamint megélt tapasztalataiból és könyvből szerzett ismereteit gyúrta mulattató, könnyed és olykor komor szereplőkké, történetté. Apropó, fantázia. A '30-as évek végén és a '40-es években már sűrűsödtek a komor viharfelhők a kávéházi asztalok felett is. Lssan saját nevén sem írhatott, mások cégére alatt Utcája már van, helye a magyar irodalomban még mindig nincs. Lakott bolondokházában és börtönben. Élete kész regény. Halála történelem. Határíró. A jó ízlés, az olcsó poén, a dacos humor, a vérbő abszurd, a paródia és a magas írásművészet határvidékén egyensúlyoz. Bebocsátásra várva. Érettségizni még nem kell belőle. Vagyis olvassák. Mindenhonnan kilóg. Lektűrnek túl jó, az irodalmi fűrészmalmoknak meg túl népszerű. Tehát eleve gyanús. A ponyvagyárost Rejtő Jenőnek hívták. Vagy G. Laverynek, esetleg P. Howardnak vagy Reichnek. Száz éve született. „négerként” lett poén- és szövegbeszállító. A nácik tomboltak Európában, magyar csatlósaik pedig buzgón asszisztáltak ehhez a mutatványhoz. A II. magyar hadsereg doni katasztrófájára sem kell sokat várni, Rejtőt sok társával együtt potenciális hullajelöltként a munkaszolgálat és az aknamező várja. Ezt a véres küldetést nem éli túl. A hazától messze, Voronyezs közelében végez legyengült szervezetével a flekktífusz. Megírta az életét és a halálát is. Az első munkaszolgálatos behívások után papírra veti a Csontbrigád című művét, melyben hátborzongató valós víziót festett a (közeli) jövőről. Végül a sorok valósággá lettek. Mikor hűséges gépírónője, későbbi felesége, Magda észrevette Rejtő feldúlt idegeit, megkérdezte: Fél, Jenő? Rejtő rávágta: Csak az nem fél, akinek nincs fantáziája. Neki volt. Túdta, mi jöhet. Diktálás közben egyébként a gépírónak nem volt szabad nevetnie. Ami persze néha roppant erőfeszítésbe került. Ez a könnyelmű kalandor, irodalmi világcsavargó, a szavak házasságszédelgője képzett bunyós volt (be is verték az orrát, igaz, mindig mások védelmében), és elsőrendű melönféle kiadók. Rejtő sokat keresett, és el is szórta. Talán sejtette, nincs mire, békés, nyugodalmas öregségre félretennie. Gyakorló elmebeteg volt, aki a szakirodalomból megtanulta az elmebetegség minden tünetét, és gyakorlati leckéket is vett a bolondokházában való el- kvártélyozása idején. Nem csak azért húzódott meg az elmegyógyintézetben, mert már szállása nem volt, de bent sokkal nyugodtabb és barátságosabb légkörre lelt. Izgágasága hamar megmutatkozott, melyhez az iskola nem mutatott kellő befogadókészséget. Nem sokáig koptatta az iskolapadot, hamar eltanácsolták. Apróbb csínytevései után a kereskedelmi iskolában tettleg inzultálta egyik tanárát. Azonban élete így is folyamatos tanulás és készülés. Onszorgalmúlag bevési a franciát a német mellé. A színészettel kísérletezik, majd megkezdi európai kalandozásait. Ma úgy mondanák, változó sikerrel turnézik a kontinensen keresztbe- kasul. Berlinben neves szerzőktől lesi el a színdarabírás titkait. Aztán lovakat csutakol egy versenypályán. Hamburgban nem csak a kulisszák mögé merészkedik, az egyik külvárosi mulatóban parkett-táncossá vedlik. Verekszik, csapásokat kap és ad, és illatszerekkel ügynököl. Svédországban heringhalász, ahonnan a hatóságok Francia- országba toloncolják. Édességet árul Párizsban, mosogató és napszámos. Bejárja Francia- országot, Spanyolországot és Olaszországok Halálhírét keltették, de mégse élt sokat. Bécsből saját elpa- rentálása miatt tér haza. Pártfogója és mestere, Karinthy Frigyes szép, meleg hangú cikkben már el is búcsúztatta. Rejtő híres volt sorairól, amit ma is betéve tud a lelkes közönség, és - mondjuk úgy - hanyag eleganciájáról. Nem volt az a kiköpött nyárspolgári típus. Egy februári nap, 25 fokos hidegben, például gumiköpenyben, fehér tornacipőben járkált. A Japán kávéházba pedig szmokingja alatt piros szegélyű hálóingben ült be. Viszont villámgyorsan dolgozott saját kávéházi asztalánál. Akár egy éjszaka alatt is megírt egy regényt. Különösen pénzszűkében. Termékeny lektűr és divatos színpadi szerző lett. Akkoriban mindenütt ment darabja. Rengeteg jogdíjat kapott. Sokat kártyázott - és csaknem mindig vesztett. Amit sajátos flegmájával konstatált újra meg újra. Rejtő Jenő életéhez hasonlóan a munkamódszere is sajátos volt. A regényét, színdarabját nem az elején kezdte, hanem darabokban diktálta le, pár oldalt a közepéből, újabb oldalakat máshonnan, majd amikor 20-30 oldal elkészült, összerakta az egészet, s megfelelő sorrendben lediktálta. A magyar közönség mindig jobban kapott a külföldi holmik után, ezért írt idegen álnéven, de félreismerhetetlen rejtői humorral, öngúnnyal és cinizmussal. Jól ismerte és szerette kortársát, a másik centenaristát: József Attilát. De jó barátságban volt a pesti kabaré második nagy nemzedékével, a Kellér fivérekkel, Andorral és Dezsővel, Békeffy Lászlóval, Keleti Lászlóval és Salamon Bélával. Több mint fél évszázada halott, de gyermekei - Piszkos Fred, Fülig Jimmy, Vanek úr, Túskó Hopkins és a többiek - azóta is saját útjukat járják. i I J i 1
