Heves Megyei Hírlap, 2005. augusztus (16. évfolyam, 178-203. szám)

2005-08-29 / 201. szám

2005. AUGUSZTUS 29., HÉTFŐ - HEVES MEGYEI HlRLAP MEGYEI KORKÉP 5 Kórház a lejtőn, vagy mégsem? igazgató Az ellenzék szerint nem élt a lehetőséggel heves megye, Eger A megyei közgyűlés múlt pénteki ülésén köszöntötték azokat, akik állam- alapító Szent István királyunk ünnepén állami kitüntetésben részesültek. így Marsi Tibornét, a Petőfi Sándor Általános Iskola és Óvoda nyugalmazott igazgató­ját és Hangrád Lajost, a megyei közgyűlés tagját, a Kömlői Álta­lános Iskola igazgatóját, akik a Magyar Köztársaság Ezüst Ér­demkereszt kitüntetésben ré­szesültek, valamint Lukács Lászlót, aki szintén a közgyűlés tagja, s Gyöngyössolymos pol­gármestere, aki pedig a Köz Szolgálatáért Érdemjel Ezüst fo­kozatát érdemelte ki. Ugyan­csak a közgyűlésen méltatták Pálok István, a Heves Megyei Levéltár gazdasági igazgatójá­nak munkásságát, aki több mint negyvenéves közszolgálati tevé­kenység után július 1-jével vo­nult nyugdíjba. A testület jóváhagyta Merczel József (MSZP) alelnöknek a Mátra Volán Rt. felügyelő bizott­ságába történő delegálását, s a megyei önkormányzat Dr. Szegő Imre Idősek és Mozgásfogyaté­kosok Otthonában érvényes te­rítési díjak felülvizsgálatára vo­natkozó javaslatot. Komolyabb vita bontakozott ki a kormánypárti és az ellenzé­ki képviselők között a Markhot Ferenc Kórház-Rendelőintézet idei hiánykezelési tervének az alakulásáról. Az előterjesztett anyag - a június 30-i állapotok szerint - 557 milliós hiányról számol be, ami viszont nem tar­talmazza a folyamatban lévő HospNet-per következménye­ként kifizetendő (vélhetően) százmilliós nagyságrendű kárté­rítésből fakadó többletterheket Dr. Tatár László (Polgári Frak­ció) a vita során több ízben is csalódásának adott hangot a közgyűlés elé tett anyag kap­csán, mondván: az nem elég részletes, és számos kérdést nem tisztáz. Véleménye szerint a kórház megbízott vezetője nem élt a lehetőséggel, és nem fordí­tott kellő figyelmet a korábbról felhalmozott intézményi hiány lefaragására. Dr. Szakács Fe­renc, a kórház megbízott főigaz­gatója minderre úgy reagált, hogy ha van a közgyűlésben olyan, aki vállalja a hiány teljes eltüntetését az év végére, öröm­mel és azonnal átadja a helyét, tekintve, hogy ő erre nem lesz képes. A közgyűlés elnöke, Sós Tamás (MSZP) viszont védelmé­be vette az új vezetést, mondván: a kórház megállt a lejtőn, miu­tán számos pozitív jelenség is megfigyelhető volt az utóbbi he­tekben. Ugyancsak vita tárgyát ké­pezte a megyei kórház és a gyöngyösi Bugát Pál Kórház- Rendelőintézet közötti együtt­működési szerződés jóváhagyá­sa. E mögött ugyanis dr. Mánya Kristóf (független) a vidéki kór­házak ellehetetlenítésének a szándékát vélte felfedezni, mondván: a helyben el nem lá­tott funkciók után így - a szer­ződés szerint átmenetileg - a megyei intézmények vehetik fel a normatívát, amivel végső so­ron reálissá válik a vidéki kór­házak ellehetetlenülésének ve­szélye. Egy kis „balos" fricska A politikai felhangoktól sem mentes ülés végezetül igazi „cse­megével” is szolgált a hallgatóság számára: a kéményseprő- ipari szolgáltatási feladatok ellátására kiírt pályázat kapcsán elhangzott ellenzéki javaslatot (miszerint a pályázatot ne csak a Heves Megyei Hírlapban és a Népszabadságban tegyék közre, hanem a Magyar Nemzetben is) általános derültség mellett, többszöri nekifutásra nem támogatta a kormánypárti képviselők többsége. Haverok, buli - tréfa Kühne Gábor KOLLÉGÁK, BARÁTOK BORZONGÁSSAL VEGYES IDEGENKEDÉSÉVEL kell szembenéznem azokon a jeles pénteki napokon, amikor ünnepé­lyesen bejelentem: Drága feleim, most el kell viselnetek hiányo­mat, mert kötelességem a megyei közgyűlésre szólít... Régebben, nem is igazán értettem dermedtségüket, hiszen a lókai nyomán, a reformkor darutollas, pofozkodós, szablya, fokos előkapkodós me­gyegyűlésein edződött léleknek meg se kottyanhat napjaink loká­lis politikai elitjének havonkénti tobzódása. A tudósító legna­gyobb félelme legfeljebb az lehet, ha eme derék, ámde tökéletesen súlytalan (erről alább még szólunk) testület ülésén bele-belebó- biskol a semmitmondó hablatyolásba, épp akkor, amikor vala­mely politikai erő teljességgel marginális figurája mondani talál valami, még ebben a közegben is meglepőnek tetsző baromságot. CSAK HÁT. OLYANKOR MÉG A HELYI POLITIKAI POSVÁNYBÁN EDZŐDÖTT hallgató is önkéntelenül felkacag, amikor a már említett teljes­séggel súlytalan „grémium" még súlytalanabb mezőgazdasági bi­zottságának (a frakcióján belüli, rá vonatkozó megjegyzések alap­ján kijelenthető: abszolút) ellenzéki elnöke - e ciklusban már nem először - azt kéri számon hosszasan a kormánypárti megyei veze­téstől, hogy miért nem kapott meghívót valamely, a kormány által szervezett agrárfórumra. (Itt kell megjegyezni, hogy eme nagytisz­teletű bizottságot a 2002-es pozícióosztásnál úgy adta oda a me­gyei MSZP-SZDSZ koalíció az ellenzéknek, mint az okos lány az ajándékot Mátyás királynak, hogy adtam is, meg nem is, mert hát, az agrárügyek végképp nem megyei hatáskörbe tartoznak, arra vi­szont jó volt az aktus, hogy kipipálják a jobboldal pozícióigényét. Aki látta, az látta, aki meg nem, az meg akkor sem vette észre, ami­kor az egész ágazatra rátelepedett az EU, de meglehet, az sem tűn­ne fel neki, ha visszajönne Rákosi padlást söpörni.) EZZEL A „MEGHÍVÁS-ÜGGYEL” VISZONT EL LEHETETT TÖLTENI NÉMI időt az ebéd előtt, miként az egyéb, a különböző állami hivatalok képviselői által prezentált tájékoztatókkal. Tudni való ugyanis, hogy ezen szervek a megyei közgyűlés előtt nagy duzzogva, kény­szeredetten elmondják, hogy mi van, és ezzel kész. A megyének- ekképp a képviselőknek - semmilyen ráhatása sincs az ott fo­lyó munkára, lett légyen szó az ÁNTSZ-ről, a közútkezelőről, vagy az erdőgazdaságról, viszont hosszasan el lehet elmélkedni az egészről, hogy „jaj, jaj, romlik az egészségügy, korhad a fa, rosz- szak az utak, stb., stb...”. Egy hasonlattal élve, olyan ez, mintha a viceházmester a ZF vagy az IBM, esetleg a Pityi Pál könyvelő bű­jének az ügyeibe akarna belebeszélni. De az is inkább a vicclap­ok oldalaira való, amikor egy volt pártember és az egykori téesz- krónikás a demokrácia mibenlétérő folytat magasröptű vitát, amin egyébként utóbb maguk az érintettek is jót derülnek... És mindezt a 40 tagú közgyűlés (plusz a külsős bizottsági tagok) ha­vi több millióért teszi velünk. Igaz, egyharmaduk, szerencsére, három éve arra sem vette a fáradtságot, hogy hozzáböffenjen az egészhez. tudom, amit mondtam, csúnya dolog, mert hát a demokrácia kicsúfolásának tűnhet, pedig nem az. Jómagam például tisztelet­tel adózom az ezeréves múltú megyerendszerünk előtt, ám látni kell: ma már nem erről szól a történet, teljesen máshová kerültek a súlypontok. Éppen ezért megkockáztatom: Hölgyeim és Uraim! Legalább a látszatra tessenek már ügyelni, ha már a „köz bizalmá­ból” ott ülnek, és kezeljék helyi értéken ezt az egész, a „Heves Me­gye Közgyűlése” jelentette mókás helyzetet, amit - nem mellesleg- az aktuális országos közeléleti „tényezők” kompormisszum- képességének teljes mértékű hiányából vagyunk kénytelenek el­szenvedni. És ha A nyájas olvasó most azt gondolja, hogy e sorok írója bármiféle nosztalgiával viseltetetne akár a Kádár-korszak, akár bármiféle diktatórikus berendezkedés iránt, akkor ki kell ábrán­dítanom. Talán Churchill mondta valamikor, hogy a demokrácia drága mulatság és körülményes is, de hát jobbat még senki sem talált ki. Van benne valami, de - hadd tegyem hozzá - az önmér­séklet már akkor sem volt ismeretlen fogalom. RÁADÁSUL, SZERETEK MEGYEGYŰLÉSRE JÁRNI, mert Ott jó, és még ebédet is adtak - eddig legalábbis. Érdeklődéssel kísért káli tárlat Nagy sikerű kiállításon mutatták be a településről elszármazott, s az évtizedek óta Gyöngyösön élő és alkotó faszobrász, Jakkel Mihály nagyméretű, történelmi témájú táblaképeit, sajátos hangulatú vadászjeleneteit, illetve markánsan megformált szob­rait. A művelődési házban rendezett bemutató terve akkor került szóba, amikor a korábbi falunapokat tartották a településen, s a hazalátoga­tók között ott volt az ügyes kezű alkotó is. foto, szilvás istván A RÁDIÓBAN HALLOTTUK Közel van-e a tudomány? Pécsi István A címben feltett kérdésre rög­vest válaszolhatunk: meglehető­sen ritkán. Ebből következik, hogy nem is foglalkoztatnak minket a sorjázó új eredmények, holott szinte valamennyi érde­kes, izgalmas, igen figyelemre méltó. Lelkiismeret-furdalást azért ne érezzünk, mivel az ér­dektelenségért nem minket kell hibáztatni. Az alapvető gond az, hogy leblokkolt az ismeretter­jesztés, s ha létezik is ilyen, ak-' kor annak a színvonala megle­hetősen alacsony. Szerencsés ki­vételek is akadnak. Ilyen a Kos- suth-adó magazinja, a Szonda, amit mindig érdemes meghall­gatni. így minősíthetjük az au­gusztus 22-i jelentkezést is. Mi a vállalkozás egyértelmű sikerének a titka? Nem elsősor­ban az, hogy a szerkesztő, Elek László izgalmas, a fantáziát fel­villanyozó témákat választ - bár ez sem lényegtelen -, hanem a tálalás módja, milyensége, mi­kéntje. A kolléga tisztában van azzal, hogy csak a közérthetőség szülhet szimpátiát, általános tet­szést. A tudás másképp nem lo­pakodhat a tudatunkba. Ebből következően minden alkalom­mal hadba veti a jó értelemben népművelés - nem kell ódzkod­ni ettől a kifejezéstől - szinte tel­jes eszköztárát. Természetesen nem feledkezik meg arról sem, hogy a szabatos, a magyaros, a színes kifejezésmód nélkül mindez aligha menne. Ez ritka adottság, ám ő és munkatársai joggal büszkélkedhetnek ezzel. Ezúttal bemutatták azt a most 14 esztendős magyar származá­sú fiút, aki már egy évvel koráb­ban felfedezte az úgynevezett Dürer-sejtés titkát, s be is bizo­nyította állításai helyességét. Olyasmire volt képes, amire ko­rábban senki. Egy másik kutató, a hetvennégy éves Müller Mik­lós - aki pillanatnyilag Magyar- országon dolgozik - arra kere­sett választ, hogy két egyszerű sejtből hogyan szerveződhet egy magasabb rendű. Természete­sen meg is találta. Szembesül­hettünk honi kutatókkal is, akik az időjárási szélsőségeket ma­gyarázzák, elemzik. Végkövet­keztetésük biztató: legalább egy évszázadig nem keli végleges, erőteljes változásától tartanunk, vagyis egy igen lassú folyamat­tal nézhetünk szembe. A program-összeállítók régé­szeti szenzációval is szolgáltak. A moszkvai Kremlben hatvan fejedelemasszonyi kőszarkofá­got találtak, s ezek vizsgálata során - még csak töredékükkel végeztek - fényt derítettek a múlt eddig még homályos moz­zanataira. Adás közben egy pil­lanatra se lankadt figyelmünk. Létezik-e ennél nagyobb érdem? Aligha... Kincstári Vagyoni Igazgatóság közleménye A Kincstári Vagyoni Igazgatóság (1054 Budapest, Zoltán u. 16.) értesíti a Tisztelt Érdeklődőket, hogy - a Hivatalos Értesítő 2005. augusztus 10-én, a 32. számában meghirdetett - az egri kirendeltség által 2005. augusztus 30-án tartandó árverés ingatlanjai per-, teher- és igénymentesek, kivéve Párád, belterület (hrsz. 1479) és Párád, belterület (hrsz. 1519), amelyek nem beépítésre szánt területek. Kiöl izei ési igényéi ingyen jelezheti a következő tclcfonszáiuon: 06-80/513-646 Tárcsázza nappal!-ÍÉÉ» Pártszimpátiáktól függ a nyugdíjasok megítélése ön szerint hogyan változott a nyugdíjasok helyzete az elmúlt három évben? FORRÁS: BUDAPESTI CORVINUS EGYETEM MARKETINGKUTATÁS ÉS FOGYASZTÓI MAGATARTÁS TANSZÉK A KUTATÁS VEZETŐI: DR. SIMON JUDIT ÉS DR. HOFMEISTER-TÓTH ÁGNES A Budapesti Corvinus Egyetem Marketingkutatás és Fogyasztói Magatar­tás Tanszéke az AS-M Kft.-vel együttműködve közvélemény-kutatást vé­gez a lakosságot foglalkoztató közéleti kérdésekről. A megkérdezettek a napilapot vásárló, felnőtt magyar lakosságból kerülnek ki Budapesten és az ország különböző városaiban. A minta ugyan nem reprezentálja a teljes felnőtt lakosságot, de alkalmas arra, hogy a IS év feletti napilap­vásárlókról következtetéseket vonjunk le. A nyugdíjasok helyzete régóta megoldásra váró probléma ha­zánkban. A népesség elöregedé­si tendenciája miatt egyre több idős embernek kell egyre csök­kenő befizetésből nyugdíjat fo­lyósítani. Ebben a helyzetben a nyugdíjak reálértékének megőr­zése vagy növelése a mindenko­ri kormányzat feladata. Ezen a héten arról kérdeztük a napilap­vásárlókat, hogy ők hogyan lát­ják a nyugdíjasok helyzetének változását. Az eredmények sze­rint a megkérdezettek 36 száza­léka úgy gondolja, hogy nem vál­tozott a nyugdíjasok helyzete, 14 százalékuk pedig nem tudott íté­letet alkotni a kérdésben. A vá­laszadók 26 százaléka gondolta úgy, hogy a romló irány volt ér­zékelhető. Ez az arány két száza­lékponttal magasabb mint azo- ké, akik szerint a javuló tenden­cia volt a jellemző (24%). Pártpre­ferencia szerint elemezve a vála­szokat, egyértelműen kiderül, hogy a két nagy párt választóinál a pártválasztás a legmeghatáro­zóbb tényező a véleményalkotás szempontjából. Azok között, akik szerint javult a nyugdíjasok hely­zete, csaknem 80 százalék az MSZP-szavazók aránya. Ezzel szemben a romló tendenciát ta­pasztalok 76,3 százaléka a Fidesz szavazótáborából kerül ki, vala­mint az átlagnál nagyobb arány­ban osztják e véleményt a ki­sebb, nem parlamenti pártok szavazói is. Az SZDSZ-szel rokon- szenvezők az átlag fölötti mér­tékben gondolják, hogy javult a helyzet, az MDF szavazói között pedig többen vannak, akik sze­rint nem változott a helyzet. Ré­giók szerint a budapestiek véle­ménye kedvezőbb, itt kissé töb­ben gondolják úgy, hogy javult a helyzet, mint a többi régióban. A különböző életkorú válaszadók véleményében nincs lényeges különbség, bár a fiatalabbak na­gyobb arányban gondolják, hogy nem tudják megítélni a helyze­tet, mint az idősebbek. A közvet­len érintettek, a 60 éven felüliek véleménye az összes megkérde­zettvéleményéhez hasonló, mint­egy 28 százalékuk szerint javult a helyzet, 31 százalékuk szerint romlott. A 60 év felettiek 32 szá­zaléka szerint nem változott a nyugdíjasok helyzete, és csupán 9 százalékuk gondolta úgy, hogy nem tudja megítélni a helyzetet. j « i I Az életre keltett fa

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom