Heves Megyei Hírlap, 2005. június (16. évfolyam, 126-151. szám)

2005-06-22 / 144. szám

2005. JÚNIUS 22., SZERDA - HEVES MEGYEI HÍRLAP PF. 2 3 5 Megpecsételt sors Gyermekkel a kórházban Nincs a világon egyetlen ország sem, amelynek a népvándorlá­sok által kialakított földrajzi te­rületéből kétharmad részt „hasí­tottak” ki, s ugyanilyen arány­ban vált száműzötté annak la­kossága is. A trianoni kastély­ban a szerződést aláírókat már kész tények fogadták, a nagyha­talmak diktatúrája érvényesül­hetett. Apponyi Albert nagy ha­tású beszédet mondhatott há­rom nyelven is, de abban a pilla­natban a „koporsót”, mint a ma­gyar haza jelképét, már be is hántolták. Vitathatatlan tény, hogy a bekövetkezett és a ma­gyarságot sújtó fájó seb gyógyí­tása érdekében sodródott az or­szág a n. világháborúba, s ennek következtében váltunk „kollek­tív” bűnösökké. Üzenem a ma politikusainak, akár bel-, akár külföldön élnek is azok, a „kol­lektív bűnösöket" a trianoni kas­Sajnos egyre gyakrabban talál­kozunk állatkínzókkal. Egyesek már addig is elmerészkednek, hogy lesben állva várják, ho­gyan olthatják ki egy állat életét. Lakásomban velem élt a ku­tyám, sokan ismerték, soha sen­kit nem bántott, több fiatal el­kérte és elvitte sétálni. A napok­ban az ostorosi Pajdos-tetőn lé­vő hobbitelkemre indultam, ahová mindig magammal vit­tem a kutyámat is. Én géppel kapáltam, az unokaöcsém pedig ültetett, amikor kutyám a kert végében egérjáratot kapart. Unokaöcsém egy puskadurra­nást hallott, majd a kutyám si- valkodását. Kirohant és látta, hogy egy vadász lelőtte a kutyá­mat, de még élt Az elvetemültei kérdőre vonta, hogy miért lőtte meg, a következő választ kapta: „Téged is lelőlek, ha még egy­szer elengeded a kutyát”. A ka­pagéptől nem hallottam a lövést. Szólt az öcsém, kirohantam, de már a terepjárójával elhajtott, és sem a rendszámát, sem a sze­Manapság felfoghatatlan ese­mények történtek az érettségi körül. A mai modern számítás- technikában már nincs lehetet­len. A biztonsági őrök vigyáz­tak a titkosan kezelt okmányok­ra, a lakattal lezárt helyiségeket meg is világították. Állítólag a Nemzetbiztonsági Hivatal vizs­télyban kell keresni, akik aláírá­sukkal véglegesen megpecsétel­ték a magyar nemzet sorsát, élü­kön az Amerikai Egyesült Álla­mok akkori elnökével. Ezek a történelem kitörölhetetlen té­nyei. Kívánatos lenne, ha az utó­dok, mint politikai hatalmasko- dók, legalább egyszer a színes télkép fölé hajolnának, s elké­pednének a trianoni békeszerző­dés után „általuk” kialakított szörnyű mű felett. Miért tekin­tendő bűnösnek az a nemzet, akinek fiai és lányai százezrével pusztultak el a Don-kanyarban, az embert elégető kemencékben, a haláltáborokban, a malenkij ro­bot fogalma alatt elhurcoltak a szénbányákban, és ki tudja még hol a hófödte tájon. Aki a kollek­tív bűnözés fogalmával játszik, az holnap kész fegyvert is fogni. B.I. (név és cím a szerkőben) mélyét nem tudtam megállapí­tani. Kutyámat az állatkórház­ban elaltatták súlyos sérülései miatt. Kérdezem, hogyan kerülhet ilyen ember kezébe fegyver? Az ilyen talán az embert is gondol­kodás nélkül lelövi. Fényes nap­pal, saját telkemen halló- és látó- távolságon belül ok nélkül öl. Vadászati tilalom volt, semmi­lyen vadra nem lehetett lőni. Ak­kor ő mit keresett ott fegyverrel a kezében? A Hírlapon keresztül fordulok az illető vadászhoz, ha van bá­torsága, válaszoljon, miért lőtt? Ezzel a becsületes vadászok te­kintélyét csorbította, és gondo­lom, a jobb érzésű vadásztársai megvetik ezért Legközelebb én következem, mert ki merek menni a telkemre? A kutyámat, mint barátomat, már elvesztet­tem. ítéljenek az elkövető felett az olvasók és az emberséges ér­zelmű vadászok. I István Eger (cím a szerk.-ben) gálódik az ügyben. A miniszté­riumban egymásra mutogat­nak, a szembesítés eredményre nem vezethet. A szervezetlenséget és a bű­nös nemtörődömséget a ma­gyar büntetőjog még nem defi­niálja. (név és cím a szerk.-ben) Soós Gabriella a Heves Megyei Hírlap 2005. május 18-i számá­ban megjelent levelében né­hány fontos tudnivalóra hívja fel az anyukák figyelmét. Mint írja, gyermekével már három alka­lommal tartózkodott kórházban a gyermek gyógykezelése alatt, és csak az utolsó alkalommal derült ki, hogy csak abban az esetben kaphatna táppénzt, ha gyermeke még nem töltötte vol­na be az egy évet. A szülő egy éven aluli gyermeke mellett kor­látlanul igénybe veheti a táp­pénzt a gyermek egyéves korá­ig. Egy év fölötti gyermek eseté­ben limitált a gyermek ápolása céljából táppénzen tölthető idő. Hároméves korig 84, 6 éves ko­rig 42, 12 éves korig 14 nap ve­hető igénybe. Ha az édesanya ezt a lehetőséget kimerítette, már csak saját jogán vetetheti magát táppénzes állományba. Az, hogy a gyermekorvos er­ről nem tudta tájékoztatni az anyukát, nem vethető a szemé­re, mivel kórházi orvos nem ve­het táppénzre senkit. Az alapel­látás orvosának a feladata ezt megtenni, ha a szülő bejelenti, hogy a gyermeke kórházba ke­rült. A kórházi orvos által távo­záskor adott zárójelentés és a benntartózkodás idejéről adott igazolás birtokában, valamint a gyermek vizsgálata alapján dönthet a házi gyermekorvos ar­ról, hogy szükséges-e a táppén­zes állományt továbbra is fenn­tartani. Utólag azonban vissza­menőleg az alapellátást végző orvos sem vehet senkit táppén­zes állományba. Hosszú évek óta nem fordult elő, hogy erről a kérdésről ér­deklődtek volna a hozzátarto­zók, ezért nagyon hasznos volt Soós Gabriellának ez a figye­lemfelhívó levele. Azt is írja Soós Gabriella leve­lében, hogy 1500 Ft térítési díj ellenében vehette igénybe az anyaszállót, amely lehetőséget egyetlen zuhanyozás erejéig használt ki, és bentléte minden percét inkább a kislánya mellett szerette volna tölteni, mint aho­gyan azt 3 évvel korábban Sal­gótarjánban tette, ahol a gyer­mek orrmandula-műtétjét vé­gezték. Gyermekosztályunk építésze­ti adottságai sajnos olyanok — bár mindannyian szeretnénk -, hogy korlátok nélkül nem tu­dunk minden szülőt egy kórte­remben elhelyezni a gyermeké­vel. Előnyben kell részesíte­nünk az 1 év alatti szopó csecse­mőket, akiknek az anyai szere- teten kívül az anyai test melegét és a táplálékforrást is jelenti az édesanya állandó jelenléte. Ért­hető okokból ugyancsak előny­ben részesülnek az életveszé­lyes állapotban lévő betegek, őket követik a 3 év alatti kisde­dek, akiket szintén édesanyjuk­kal együtt helyezünk el - közé­jük tartoznak az orrmandula- műtétre felvettek -, ha van ele­gendő férőhelyünk. A nagyobb gyermekek általában megértik azt, hogy a szülő nappal velük lehet, éjszakára sem megy haza, hanem a közelben, egy emelet­tel feljebb pihen, és ha szükség van rá, lejöhet. Az anyaszálló hotelszolgáltatást nyújt, üzemel­tetése pénzbe kerül (közüzemi díjak, takarítás, mosatás). Vannak az országban olyan intézmények, amelyekben lé­nyegesen nagyobb összegért, rosszabb körülmények között helyezik el az édesanyákat, olyanok is vannak, ahol egyálta­lán nem lehetnek bent, és van­nak olyanok, ahol jobbak a kö­rülmények. Bízunk abban, hogy előbb-utóbb ez utóbbiak közé fo­gunk tartozni, de jelenleg csak lépésről lépésre tudunk javítani adott körülményeinken. Dr. VargyayÉva mb. osztvez. főorvos Markhot Ferenc Kórház Eger újszülött-, csecsemő- és gyer­mekgyógyászati osztálya Az andornaktályai egyházköz­ség köszönetét mond mindazok­nak, akik a temetőben a kereszt és a kápolna felújításán munká­jukkal és adományaikkal segí­tettek. Karanyicz Lászlóné egyháztanács tagja Vigyázat! Benzintolvajok! Egerben a Mátyás király út ele­jén lakom már közel három évti­zede: Gyermekem egészségi ál­lapota nem engedi, hogy buszon utazzunk, így tavaly december­ben vettünk egy autót részletre. Kiadásunk olyan sok, hogy ga­rázst már nem tudunk bérelni, így a kocsi a ház mögötti garázs­soron áll. Már hetek óta lopják a benzint az autókból, és senki nem csinál semmit A mi au­tónkból úgy lopták el a benzint, hogy elvágták a tanktartályba vezető gumicsövet. Mivel én nem látok a kocsi alá, csak azt vettem észre, hogy a benzinmu­tató üres tankot mutat, így el­mentem tankolni. Amikor már beletankoltam 2000 Ft-ot, akkor vettem észre, hogy folyik le a földre a benzin. Elvittem egy szervizbe, ahol megállapították, hogy elvágták a csövet. Sajnos nem én vagyok az egyetlen au­tós a garázssoron, akivel ezt megcsinálták. Nincs világítás a garázsoknál, sötét van a ház mö­gött is. Érdekelne, kinek lenne a feladata ezt a problémát megol­dani, vagy mit lehetne tenni azért, hogy autóinkból a benzint ne lopják ki. Az üzemanyag drá­ga, főleg, ha duplán kell tankol­ni, és még kárt is tesznek az au­tóban. Remélem, akik erre a gaz­tettre folyamodtak, egyszer ke­rülnek hasonló helyzetbe! (név és cím a szerk.-ben) Befogadó óvoda A Hírlapon keresztül szeretnék köszönetét mondani az erdőkövesdi óvoda dolgozóinak. Főképpen az óvoda vezetőjének, Zagyva Bélánénak azért, hogy sérült gyermekemet befogadták az egészségesek közé és nagy szeretettel bántak vele. Nemcsak jó szakemberként, de jó ember­ként is bizonyítottak előttem. Kö­szönöm a kisfiam, Apolló nevé­ben is, akinek így sikerült öröm­telivé tenni az első közösségi együttlétet, s ezáltal teljes értékű gyermeknek érezheti magát Lénártné Péter Csilla (cím a szerkőben) Bűnös nemtörődömség Az ígéretek köteleznek Azt kérdezte tőlem valaki, hogy mit szeretnék a 2006-os válasz­tás után. Őszintén és nyíltan a következőket válaszolhatom: szeretném, ha a törvényalkotás házában a jobb- és baloldalon helyet kapott honatyák nem egymás haszonszerző tevé­kenységének leleplezésével, vagy gyanúsítgatásokkal, ha­nem a hon számára nagyon fon­tos létkérdésekkel foglalkozná­nak. Szeretném, ha a megélhe­tési bűnözés fogalma véglege­sen kikerülne a szótárból. Ennek szerintem két csoportja léte­zik: az egyik csoport sze­replői egyre növekvő tö- I m e g b e n azok, akik a létfenn­tartásuk­hoz szüksé­ges anyagi ja­vakat csak bűnözés útján tudják megszerezni, a másik csoportba tartozók luxus életlehetőségeik megteremtése céljából követnek el bűncselek­ményeket. Joghézagok vannak, és azokat sokan kihasználják. Az egyszerű választópolgárban akaratlanul is felmerül a kér­dés: kik ismerik fel a maguk hasznára a leggyorsabban a joghézagokat? Azt szeretném, ha a népbizalomra áhítozó as­piránsok a jog és az er­kölcs talaján állva minden, a választóknak tett ígéretüket teljesítenék, és egyetlen politi­kus szájából sem hangozhatna el olyan mondás, hogy a válasz­tási kampány során tett ígére­tek senkit semmire sem köte­leznek. D.I. (név és cím a szerk.-ben) ____ a vadasz E gerben, Gyöngyösön, Hatvanban, Pétervásárán és Hevesen is csak 300 Ft/alkalom az apróhirdetés! • Eger, Széchenyi u. 32. • Gyöngyös, Török Ignác út 8. • Hatvan, Kossuth tér 23. • Heves, Erkel E u. 3/A • Pétervására, Szent Márton u. 67. * max. 3 sor (1 sor 42 karakter). 5 a Lkai ómmal. Szövetség az értékekért „Kedves Tari Ottó! Sok minden­ben igazad van a június 8-án megjelent „Már nem ünnep?” című eszmefuttatásodban, de! Talán a média jeles képviselői - köztük Te is - segíthetnétek e valóban szomorú helyzet jobbí­tásában. Mire gondolok? Egy kicsit pozitívabb, reáli­sabb tudósításokra. Mert pl. mit értesz az alatt, hogy „... sze­gény Karinthy Márton a könyv­hét egyetlen hatvani eseményé­re a városba is ellátogatott, ám ünneprontásnak tűnne elemez­ni az érdeklődést, mely ittlétét kísérte...”. Nem lett volna „ünnepron­tás”, mert bár a könyvesházban valóban viszonylag kevesen vá­sároltak és dedikáltattak, de az esti író-olvasó találkozón a könyvtárban közel félszázan voltak jelen, s akik ott voltunk, színvonalasan „szórakoztunk”, kellemes élményekkel tértünk haza. Az író megköszönte a vendéglátást, s ő is jól érezte magát. Sajnos ezen az eseményen nem voltál jelen, pedig riportot is készíthettél volna vele, mint ahogyan tettétek ezt kollégáid­dal együtt azokban a „régi szép időkben”. E régi szép időkből érdemes lenne visszacsempész­ni néhány pozitívumot a jelen­be. Mi, a közművelődésben te­vékenykedők szívesen szövet­kezünk - szövetkeznénk! - a médiák képviselőivel az érté­kes kultúra serkentése érdeké­ben. Ennek megvalósítása re­ményében üdvözlettel: Monori Zoltán Hatvan, AdyE. u. Immár hagyomány az egri Joó János Óvodában, hogy május utolsó hetében programok ka- valkádja vár a gyerekekre. Má­jus 21nén, szombaton a gyerme­keket, szülőket mozgósító sport- délelőtt nyitotta a rendezvények sorát. A bemelegítő futás után együtt mozogtak a reggeli tor­nán a gyerekek és a felnőttek. Ezt követően 10 fős csoportok­ban vetélkedtek a szülőkkel megerősített óvodai csoportok. Volt sorverseny, ugróiskola, te- kegurítás, célbadobás babzsák­kal, kosárba dobás, labdaveze­tés, kapura rúgás, egyensúlyo­zás. A vetélkedőnek csak győzte­sei voltak, jutalmat minden cso­port és résztvevő gyermek ka­pott, de a legnagyobb nyere­mény a vidám együttlét, a jó idő, a közös élmények voltak. A prog­ramsorozat a következő héten folytatódott. A szülők, felnőttek számára véradónapot szervezett az óvoda, a gyermekek pedig já­tékkal foglalták le magukat Hét­főn játékos hangverseny, kedden színház, szerdán tombolagyűj­tés, csütörtökön játékbörze, pén­teken bábszínház és kézműves­foglalkozások, tombolahúzás, majd imókői kirándulás követ­kezett. A programokat az óvodai évzáró és a 6-7 éves, iskolába menő gyerekek búcsúzásával zárták az intézményben. A szülők nevében ezúton is szeretnénk köszönetét monda­ni az óvoda valamennyi dolgo­zójának, akik felejthetetlen él­ményekkel gazdagítottak ben­nünket. Gyetvainé Vitkóczi Marianna szülő i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom