Heves Megyei Hírlap, 2005. május (16. évfolyam, 101-125. szám)
2005-05-25 / 120. szám
14 PF 23 HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2005. MÁJUS 25., SZERDA Tiszta kéz, józan ész! A hatalom birtoklásáért folyó egyre ádázabb harc időnként nem ismer morális gátakat. Furcsa mód egyre gyakoribb jelenség az, hogy a nép szolgálatára ígérkezők nem riadnak vissza olyan módszerek fondorlatos alkalmazásától sem, amelyek tíz- és százezres tömegek bizalmának megrendülését eredményezik. Úgy tűnik, nem kevesen vannak, akik a nép szeretetét hangoztatják, de ki nem mondot- tan úgy érzik: nagyon szeretem én ezt a népet, ha felülről nézhetem őket. A fondorlatok azonban előbb vagy utóbb kiderülnek. Rendszerint csalódást, kiábrándulást eredményeznek. A felelőtlen játszadozás sajnálatos módon a nemzet javát szolgáló programokat is veszélyezteti, mert a kiábrándult tömegek előbb-utóbb nem adnak hitelt a politikusok ígéreteinek, bármelyik oldalról is hangozzanak el. Meggyőződésem, hogy a politikai harcban sem nélkülözhető a tiszta kéz és a józan ész. Hosz- szabb távon egyedül ezzel a hozzáállással lehet az emberek bizalmára építeni. ü. /., Heves (név és eím a szerkőben) Vihar egy lavór vízben Már-már elsodorni készül a népharag az egész illetékes minisztériumot miniszterestül együtt. Legalábbis ezt rikácsolta egy vadabb időkre emlékeztető hang ma reggel a rádióban. Mert ugye felelős kell, hiszen száztizenhatezer érettségiző élethalálharca vált tragikussá. Kórházaink megteltek a szörnyű tragédia áldozataival. Örömteli ez a botrány - ha jól meggondoljuk. Milyen jól jön ez most! Eltereli a figyelmet a nagyobb bajokról, és kiváló alkalom az ellenzéknek a kormány tehetetlenségének bizonyítására. Rendőrségünk már felderítette a bűntény színhelyét, az internet illetékesei nyomon vannak, csak éppen a nyomozás érdekében nem nyilatkoznak. Nem árt, ha még tovább dagad a botrány, van miről beszélni. Nem kérik számon a mezőgazdaság helyzetét, nem firtatják a bróker-ügyet, nem vitatják a gyanús vagyonszerzéseket, amíg erről a világot megrengető botrányról lehet órákig - mit órákig! -, napokig egyfolytában beszélni. Nem kívánom bagatellizálni az esetet, és együttérzek a diákokkal, de: Egy érettségi előtt álló nem először ír felmérőt, majd csak nem pusztul bele. Ha tudja az anyagot, másodszor is tudni fogja. Ha először csalt, megérdemli a jogos számon kérést. Meg kell dicsérnem azt a diákot, aki továbbadta a tételeket, és megosztotta társaival. Le a kalappal előtte! (Nem azt, aki meggondolatlanul ellopta!) A miniszter pedig mondjon le! Miért nem őrizte otthon - fegyverrel a kézben - a tételeket? Az érettségi reggelén pedig vadászrepülőink széthordták volna az országban (végre vettük volna valami hasznukat..). László Ferenc Az írástudók szerepe Véleményem szerint az írástudók - a lélek mérnökei - rendkívül sokat tehetnek a társadalmi tudat fejlesztésében. Ez a nemes törekvés akkor hozza meg a remélt eredményeket, ha a társadalom hazai részéről egyre több visszajelzést kapnak. Talán nem is tűnne dilettáns dolognak az, ha egy rovat indulna pl. a következő címmel: A hét kérdése. Lehetne pl. a kérdés a következő: Mi a véleménye a gazdálkodás és a versenyképesség javításának szükségességéről? Választ egykét mondatban kellene adni. Lehet, hogy ilyen válasz is születne: a gazdálkodás és a versenyképesség időszerű kérdéseiről sokan beszélnek, de arról nagyon kevés szó esik, hogy kinek mi a tennivalója (ml az állami és mi az állampolgári feladat?). Vagy egy másik kérdés: Törvényesség. Az esetleges válasz pedig: mit ér ott a törvényesség, ahol a pénz az úr? Sok-sok állampolgári visszajelzést kaphatna a zsurnaliszta egy-egy, a társadalmat nagyon izgató kérdésre. D.I. Eger (név és cím a szerk-ben) Köszönjük a tanácsot Hetenként közreadott közéleti körkérdésünk is hasonló ötlet alapján született . (A szerk.) Forintmilliárdok folynak el Felfoghatatlan, hogy másfél évtized alatt honatyáink, adószakértőink, közgazdászaink képtelenek voltak megalkotni az ország éves költségvetésének bevételi oldalát képező adóztatási rendet. Az említett időszakban egyetlen gazdasági év sem múlt el anélkül, hogy ne lett volna szükség adóreformra, az adókulcsok tételes vagy százalékos változtatására, valamint újabb adónemek törvénybe iktatására. Az évenként tervezett bevételi eredmény messze elmaradt a pénzintézeti kutatók, az eseményeket elemzők által elképzelt óhajoktól. A gyanú felmerült: valóban az arra illetékes szakemberek ítélőképességén nyugszik-e a mindenkori éves költségvetés összeállítása? Ebben az országban változatlanul pazarló pénz- gazdálkodás folyik, mert nem igaz, hogy a becsületesen és tisztességesen adózók nem fizetnének elegendő summát a büdzsé javára. Igaz viszont, hogy a „magasban” felelőtlen és átláthatatlan pazarlás történhet. Egyesek az EU-tól várják azt a mentőövet, amelynek segítségével hazánk csupán harminc év múlva a kiöregedő Európa népeinek átlagos élet- színvonalát el fogja érni. Ami az ország „pénzes-zsákjának” befoltozását illeti, megadóztatni tervezik a pincéreket és talán a tulajt is megillető felszolgálói díjat, mely bevételt terhelő jövedelemadó fillérekben fejezhető ki az elpazarolt ezermilliárdokhoz viszonyítva. Az elképzelés nem szerencsés, mert manapság még mindig kevésbé látogatottak a szórakozó- és éttermi helyiségeink. Reszkessenek különösen az építőiparban foglalkoztatott „fekete” munkások is. Ám aki zsebből képes fizetni a munkaerő bérét, annál a vállalkozónál az adózás rendjét változtatni, talán szigorítani kellene, meirt a felfogadott munkaerőt a lété rt való küzdelem készteti munkavégzésre. Foglalkoztatásának felelőssége a másik oldalon keresendő. Nem a kicsi adóbevétel megragadása lenne a lényeg, hanem az, hogy az ország vezetéséért felelős személyek gátat vethessenek a forintmilliárdok indokolatlan elfolyásának. (név és cím a szerkőben) Méltatlan csata a parkolóért Megütközve olvastam a Hírlap május 18-i számában „A tanár úr levizsgázott” c. olvasói levelet, melyet egy Kodály Zoltán utcai lakó írt egy utcai szóváltást követően. Sajnos, a szóváltás egyik résztvevője az általam vezetett iskola pedagógusa, a másik az utca egyik lakója - az említett cikk írója —, aki úgy érezte, jogosan állt be az iskola mellett épült parkolóba, mert ő már 40 éve a Kodály utcában lakik. Szégyellem magam, ha valóban így történt, ahogy a cikk írója azt bemutatta, ebben az esetben elnézést kérek tőle, a kollégám nevében is. Néhány dolog azonban nem hagy nyugodni. Az iskola melletti házak lakói sokszor - okkal, ok nélkül - panaszt emelnek az iskola tanulói, dolgozói ellen. Az elkészült parkolót abban a tudatban vették birtokukba a gépkocsival rendelkezők, hogy azt a polgármesteri hivatal építtette. Ezúton tájékoztatok mindenkit: a parkolót szülői támogatással alakítottuk ki. A hivatal csak jóváhagyta az elképzelésünket. Amióta elkészült a parkoló, mindennapos csatát folytatunk a lakókkal, hogy ne foglalják el a helyet az iskolába érkezők elől. Abban igaza van a cikkírónak, hogy a Kodály Zoltán utca forgalma az utóbbi években jelentősen megnövekedett. Valóban minden reggel 7.40 és 7.55 között és délután 15.30 és 16 óra között az iskolába és az óvodába a gyerekeket sok szülő autóval hozza-viszi. Ezt mindenki tudja, tehát akinek nem sürgős, nem ebben az időben pakolja a csomagjait, nem ilyenkor végzi az utcában a dolgát. Mint az említett úr is. Miért nem várt egy távolabbi megállóhelyen, míg a reggeli csúcs Ián azért, mert a parkoló körül az elkészülte óta vita van a lakók és az iskola dolgozói között. Az iskolavezetés próbált a sz ülőkkel az iskolába érkezésről beszélni, de a válasz az, milyen alapon tilthatom meg az utcába való behajtást, ha ezt tábla nem tiltja? Amikor felvetődött az utca közlekedési problémája, a polgármester annyit mondott: ezeket a problémákat rövid idő alatt nem tudjuk megoldani, legyünk nagyobb türelemmel elmúlik? Miért a lakásától távolabbi oldalon állt meg pakolni a parkolóban, és a csomagjait a forgalmas úton áthordva eljuttatni a lakásába? Miért nem a házhoz közelebbi oldalon, ahonnan egyszerűbb hazajuttatni a csomagokat? Miért válaszolt indulatosan a kollégám első emberi hangú kérdésére? Taegymas iránt. Én is szeretném kérni a környező utcák lakóit, fegyenek nagyobb türelemmel aiz iskolával, a tanulókkal és a tanárokkal szemben. A parkoló pedig a lakók számára szabadon használható az iskola munkaidején kívül, de a lakók is kezdeményezhetik saját gépkocsiparkoló megépítését a házuk közelében. Kékesi László igazgató Példás gyógyítók Gyöngyösi lakosként tizenhárom éve vagyok dr. Szeleczky István körzeti orvos páciense. Ő és Horváth Lenke asszisztense kedvesek, tisztelettudók, segítőkészek, így elismerést érdemelnek. Mivel a hálapénzt nem ismerik, így ezt az utat választottam, hogy kifejezhessem kö- szönetemet magam és embertársaim nevében. Salamon Mária Gyöngyös, Jeruzsálem u. Nyelvi táborozás A Deák Ferenc Római Katolikus Általános Iskola 25 diákja vehetett részt 2005. május 2-7-ig az ausztriai Semmering melletti Hotel Haus Semmeringben nyelvi táborozáson, ahol 4x4 órában próbálhatták ki német-, illetve angoltudásukat. A délelőtti foglalkozások után túrák a környező vándorutakon, kirándulás a közeli városokba, sportvetélkedő, uszodalátogatás szerepelt a programban. A jól sikerült táborozásról - mely a tervek szerint jövőre is megrendezésre kerül - tapasztalatokkal és élményekkel gazdagabban tértek vissza a gyerekek. A tábort az iskola két fiatal nyelvtanára, Kiss Beáta német és Katonáné Andó Éva angol szakos tanárnő vezette. Köszönettel: Kilián Katalin kísérő szülő Köszönet Egerbaktán a Bátori úton egy rövid szakasz kivételével elkészült a járda. Ezúton szeretnénk megköszönni Varga Tibor polgár- mesternek és a képviselő-testületnek, hogy ezzel a beruházással gyermekeink, unokáink, a felnőttek, biztonságosan tudunk közlekedni. Az utcában lakók (név és cím a szerk-ben) Hír(be)hozók Május 6-án Gyöngyösön rendezték meg a Heves Megyei Hírlap médiavetélkedőjének döntőjét. Mezőtárkány lelkes csapata a 4. helyezést érte el. Ezúton is szeretnénk megköszönni munkáját felkészítő tanárunknak, Tóthné Szabó Anita okt. ig.helyettes- nek, Tógyer Lászlóné helyi kézbesítőnek és mindazoknak, akik előfizetéseikkel és egyéb módon a felkészülésünket s a médiavetélkedőn való szereplésünket segítették. Hír(be)hozók, Mezőtárkány Megállítható« a vandalizmus? Ellopták a frissen telepített oszlopos tujákat Kényelmetlen ügyintézés Úgy látszik, az értékek teremtése együtt jár azok rongálásával is. Még egy hete sincs, hogy megoszthattuk örömünket a mátraderecskei alkotóműhelyünk létrehozásában, máris keserű szájízzel kell gondolnunk arra a településre, amelyet a tárgyi értékek őrzőjének és befogadójának tartottunk. Ma reggelre az Információs Központ elől, a saját kertünkbe ültetett gyönyörű oszlopos tu- ják nagy részét a földből kirángatva ellopták. A tettes „zsákmányszerző” útja a régi temetőn keresztül vezetett, ahol elhagyva találtunk rá egyetlen kitépett bokorra. A kérdés, hogy megáll-e itt a vandalizmus, kik azok, akik sok-sok ember munkáját és törekvését egy rövid éjszaka alatt képesek lerombolni, egy település hírnevét kockára tenni? Miért van az, hogy a Recs- ken kialakított faluház nyitott udvarán a településhez méltóan gyönyörűek a virágok, és mindannyian tiszteleghetünk az emléktáblák előtt? Ők ott mindannyian vigyázzák az értékeiket, magukénak érzik a település által létrehozott alkotásokat? Kiknek van ahhoz bátorságuk Mátraderecskén, hogy a sok-sok becsületes ember törekvését kettétörjék, és megingassák hitüket abban, hogy mi valóban Európában, a magunkénak érzett településünkön vagyunk, és úgy is viselkedünk? Mátraderecske ezzel az Információs Központtal újabb lehetőséget kapott, amely eszköz a továbbéléshez, eszköz a fejlődéshez. Ez a Népművészeti Ház a mátraderecskeieké, az ide látogatóké, és ha valóban annak érzik, akkor kérem, velünk együtt vigyázzák azt! Az ott élőket és az oda látogatókat kérem, segítsenek, hogy a bizalmunkat több mint ötven esztendő után sem veszítsük el! Báder Miklósáé Vendégségben A Hírlap hasábjain keresztül kö- szönetemet fejezem ki az erdőtelki Nefelejcs Nyugdíjasklub vezetőjének, Juhászné Margónak és a klub minden tagjának. Május 10-én meghívásuknak eleget téve, mi feldebrőiek ellátogattunk hozzájuk. Megnéztük településükön a csodálatos látnivalókat, köztük az arborétumot. Utunk továbbvezetett a Pintértanyára. Gyönyörű a helyben található Árpád-házi Szent Margit- kápolna. Áz egész terület, a frissen vágott zöld gyep, a gondosan ápolt virágok ideális lehetőséget biztosítanak a pihenni, szórakozni vágyóknak. A Pintér-tanya tulajdonosa, személyzete szeretettel fogadott bennünket. Kívánunk mindenkinek nagyon jó egészséget, sok sikert. Varga Jánosáé,Feldebrő, Búzavirág Nyugdíjasklub Az Egerben lévő okmányirodáival kapcsolatban szeretnék néi- hány tapasztalatot közreadni. A körülményesen megköze:- líthető kicsi épület ügyfelekeit befogadó kapacitása egyenlő a nullával. A két részre tagolható belső helyiség tágas és kényelmes, de csak az államigazgatása ügyintézéssel foglalkoztatottak számára. Az ügyfeleket befogadó két várakozó „csarnok” légtere szellőzetlen, a sűrű sorokait alkotó tömeg egymáshoz prése- lődik. A kevés „pihentető” szék telve a türelmesen várakozókkal, de onnét a leginkább álldogáló ügyfelek miatt nem látható a sorszámkijelző. A sorban vagy összevissza álldogáló tömeg lezárja a közlekedési utakat, így csak tülekedéssel juthatunk a helyiségbe, vagy onnét az utcára. Már úgy tűnik: elintézve jövetelem célja, de nem, mert egy hét múlva vissza kell fáradni az elkészített személyes okmányokért, amikor megint sorszám, várakozás, tülekedés. Olyan okmányt cserélnek újabbra, ami egyébként 2012- ben jár le. Az okmányhoz fotót is készítettek rólam, és több ezer forint befizetése után az elkészített hivatalos papírom 2015-ben jár le. Ami az egri okmányirodát illeti: az illetékesek kutassanak fel üresen álló vagy kihasználatlan helyiségeket, ahol a napi teendőket zavartalanul láthatnák el az ügyintézők. Az ügyfelek számára a kulturált környezet kialakítása ebben a modernnek mondható világban már követelmény. (név és cím a szerk-ben) *
