Heves Megyei Hírlap, 2005. április (16. évfolyam, 75-100. szám)

2005-04-20 / 91. szám

2005. ÁPRILIS 20., SZERDA - HEVES MEGYEI HÍRLAP PF. 2 3 5 Fergeteges Benedek-nap Intézményünk, a pétervásárai Családsegítő, Gyermekjóléti Szolgálat és Nevelési Tanácsadó immár 6 éve 12 településen tevé­kenykedik. Feladataink közé tar­tozik a szabadidős tevékenysé­gek szervezése is. Volt szeren­csénk részt venni néhány tele­pülés farsangi ünnepségén. Öröm volt látni a vidám arcokat, az ötletes jelmezeket, a nagy lel­kesedést, a színvonalas előadást. Ezért arra gondoltunk, hogy le­hetőséget és helyet adunk an­nak, hogy a hozzánk tartozó gye­rekek jobban megismerhessék egymást A tavasz közeledtével minden évben megrendezzük a „Benedek-napi” tavaszváró bált. Ezen a rendezvényen óvodás és iskolás gyerekek zenés, táncos, jelmezes produkcióval mutat­koznak be. Az idén 12 csoport 19 műsorszámmal szórakoztatta a közönséget. A hagyományhoz illően báli hangulatban részesülhettünk egy csodálatos keringő során. Műsorunk nyitószámát a Pétervásárai Gyermekotthon Kossuth úti lakásotthona adta elő. A váraszói óvodások évek óta sikerrel szerepelnek a helyi ünnepségeken, rendezvénye­ken. A középsősök és nagycso­portosok lelkesen, minden szo­rongás nélkül készülnek a fellé­pésekre, oldottságukkal mindig jókedvre derítik a nézőket is. To- borzó című műsorukkal most is elnyerték a közönség szeretetét. Az istenmezejei nagycsoportos óvodások pomponos táncukkal kedveskednek a Benedek-napi bál résztvevőinek és a közönség­nek. Táncukba egy kis tévedés vegyült, a lányokra nadrág, a fi­úkra szoknya került. A siker azonban így is nagy volt. A pétervásárai óvodások elka­lauzoltak a '60-as évekbe, a rock and roll korába. Igazi vagány lá­nyok és fiúk érkeztek a színpad­ra. Egy kis csípőrázás balra, jobbra, és máris mindenki kedvet kapott a tánchoz. Az erdőkövesdi óvodások a ré­gi hagyományokat, falusi szoká­sokat keltették életre. Betekin­tést nyertünk egy fonóba, ahová nagyszüleink annak idején is­merkedni jártak. A kis ovisok énekeltek, táncra perdültek, fan­tasztikus hangulatot varázsoltak a színpadra. Ivádról 4 kis óvodás érkezett hozzánk. Műsoruk első részé­ben a hős királyfi és a gyönyörű királykisasszony történetét mu­tatták be, a második részben pe­dig egy aranyos verssel kedves­kedtek nekünk. A közönség tapssal fejezte ki háláját. A pétervásárai „Ifjú Tehetségek” elnevezésű tánccsoport 4 pro­dukcióval mutatkozott be. A mai fiatalok körében oly népszerű modern táncokkal kápráztatták el a nagyérdeműt. Láthattunk két olyan műsorszámot, amely­ben bükkszenterzsébeti iskolás lányok saját táncot mutattak be. Bajor fiúk és bajor lányok al­kották az „ÁLOMPÁRT” most. Csodás hegyvidékről érkeztek ők mihozzánk azért, hogy a Tisz­telt közönséget szórakoztassák. Ropták is táncukat, ahogy bír­ták, de ehhez kérték a biztatást. Sikerült vidámságot, örömet va­rázsolniuk mindenki arcára, nem érdemtelenül tartottak szá­mot a közönség tapsára. A mű­sorban az istenmezejei 4. osztá­lyosok szerepeltek. Liza Minelli nem tudott el­utazni Budapestre, de minket megtisztelt. Magángépén uta­zott, és elhozta tánckarát is. Mindebben az istenmezejei 7. osztályosok segítettek a művész­nőnek. A bükkszéki 8. osztályo­sok egy klasszikus műsorszám­mal léptek fel, melyben arról próbáltak meggyőzni bennün­ket, hogy végre ők is felnőttek. A Pétervásárai Gyermekott­hon Keglevich úti lakásotthona magabiztosan állt ki a nagykö­zönség elé. A pétervásárai 4/b osztály a világhírű musical, a Rómeó és Júlia zenéjére, romantikus han­gulatú jelmezben adta elő táncos műsorát A közönség tapssal ér­tékelte munkájukat. A jó hangu­lathoz már csak egyvalami hi­ányzott, a mulatós zene. Persze ebben sem szenvedtük hiányt, mert a műsor zárásaként eljött hozzánk Bódi Guszti és a Fekete Szemek, Lagzi Lajcsi kíséreté­ben. Táncos lányaikkal fergete­ges hangulatot varázsoltak a színpadra. A produkcióban bükkszenterzsébeti iskolások szerepeltek. Szeretném megköszönni a gyerekeknek és felkészítőiknek, hogy ilyen színvonalas produk­ciót láthattunk, a kedves szülők­nek pedig a közreműködést, se­gítséget. A pétervásárai Művelő­dési Ház dolgozóinak azt, hogy biztosították a rendezvényhez szükséges feltételeket. Köszönet illeti a helyi televíziót azért, hogy megörökítette rendezvé­nyünket, valamint a rendezvé­nyünk támogatóit is. Lajtosáé Lécz Erzsébet intézményvezető Tartsuk szárazon a puskaport! Méltatlanul feledkezik meg a nagy múltú történelmi város la­kossága Eger krónikájának leg­szörnyűbb napjáról. Soha annyi vér nem patakzott a város utcá­in, nem érte oly mérhetetlen gyalázat, nem pusztította fékte­len tűzvész, mint 1241. április 10-én. A betörő tatár hordák népirtás és brutalitás tekinteté­ben magasan elsők Európa tör­ténelmében. A tatárjárás egri eseményeit kevesen ismerik, ezért nem árt felidézni a rég­múlt történéseit. Az 1241-42-es tatárjárás fel­készületlenül érte az országot. A király pedig időben értesült az orosz fejedelemségek pusz­tulásáról. Juliánus barát útjai­ról visszatérve figyelmeztette IV. Béla királyt a közeledő kele­ti veszedelemre, de a király be­lefeledkezett a békébe, és nem tett érdemi felkészülést az or­szág védelmére. A menedéket kérő kun fejedelmet, az egyet­len lehetséges szövetségest pe­dig hagyta, hogy emberei fel­koncolják. Frigyes osztrák her­ceg, szövetséget ajánlva IV. Bé­lának, a lehetőséggel visszaél­ve, elfoglalta az ország nyugati vármegyéit. A magyarok, mint mindig a bajban, most is egye­dül maradtak. Az orgsz kapu március 12-én elesett, és a menekülő Dénes nádor csapatait a tatárok Pestig üldözték. Sejban kán seregei 17-én dúlták fel Vácot, és iszo­nyatos pusztítást végeztek a püspökség városában. Vác után Eger következett, ahová április 10-én érkeztek. Az Eger körüli harcokról csak Rogilius pápai küldött „Siralmas ének a ma­gyarokról” című munkájából kaphatunk némi információt, aki mongol fogságban volt. A várost kora hajnalban beke­rítették a tatárok, és minden irányból betörve zúdultak a véd­telen lakosságra. A lángoló épü­letek iszonyú fényében, kegyel­met és irgalmat nem ismerve, válogatás nélkül mindenkit le­mészároltak. A meggyalázott nő­ket is felkoncolták, mert hitük szerint idegen földön magot nem hagyhattak maguk után. A legkisebb gyereket sem kímél­ték, nem egyet a levegőbe dobva vágtak szét kardjaikkal. A har­cok során elesett az egyházme­gye püspöke, Kilit is, aki 1222- ben megfogalmazta az Arany­bulla törvényét és 1232-ben megalapította a bélapátfalvi cisz­tercita apátságot. A város lako­sai közül még hírmondó is alig akadt, az összes lakóház, a ro­mán kori székesegyház, a káptalan, a püspöki le­véltár mindenestül a tűz martalékává vált. A királyi táborba tartó Ostffy Benedek váradi püspök és Both bihari váris­pán értesülvén Eger pusztulásáról, a tatárok ellen vo­nult. A tatárok vi­szonylag kevesen voltak, ezért cselhez folyamodtak. A vezetéklovakra szalmával kitö­mött bálákat kötöttek, és egy hegy alatt sorakoztatták fel őket, néhány szolga kíséreté­ben. Parancsba kapták, hogy mikor a tatár fősereg csatába keveredik a magyarokkal, ren­dezett vonalban lassan közeled­jenek. A mongol fősereg a síkon ütközött meg a püspök katonái­val, majd színlelt megfutamo- dást hajtott végre a maszkíro­zott tatár sorok felé. A maszkí­rozott sereget meglátva a ma­gyarok azt hitték, hogy csapdá­ba kerültek, ezért hátat fordítva gyors futásba fogtak. A tatárok üldözőbe vették a felbomlott magyar sereget, és nagy részü­ket leöldösték. A püspök kevés emberével Váradra menekült. A tatár hadjárat sikerét meg­könnyebbítette, hogy Eger mai vára még nem állott, és a szét­szórt települések halmazából álló várost védőfal nem övezte. Az Egri völgyet (Valii Agriensis) és a püspökséget védelmező - a mai tárkányi hegyen álló - Óvár pedig meglehetősen mes­sze állt a várostól. A 12 hektá­ros területű, rengetegjei felé eső kapu szaba­don hagyásával kicsalogatták, majd lesből lerohanva legyilkol­ták őket. A vár elesett, a barlan­gokba, üregekbe menekülteket füsttel fojtották meg. Eger pusztulása után, április 11-én a királyi seregek Muhi mellett katasztrofális vereséget szenvedtek, majd a tatár sere­gek elözöniötték az egész orszá­got Nyomukban aratott a halál, pusztult az ország, mindenfelé gyász, füst és hamu... Emlékezzünk őseinkre, akik ebben a vérzivataros időben él­tek és haltak. Tanuljunk hibáik­ból, mert amikor ennek az or­szágnak a vezetői nem akartak katonát látni maguk kö­rül, abból még min­dig csak baj szár­mazott. Fog­junk ös­meg a kelták által épített kővár ez idő­re már elavult, így a tatár táma­dásnak nem tudott ellenállni. A romjaiban még ma is meglévő vár ostromáról egy százéves le­irat emlékezik. Az írás szerint a várat kiéheztetéssel foglalták*, el. A már éhező védőket a Bükk A költészet ünnepén A költészet napja alkalmából rendezett országos szavalóver­senyek döntőin nagyszerű ered­ményekkel szerepeltek a Gár­donyi Géza Ciszterci Gimnázi­um, Szakközépiskola és Kollégi­um diákjai.. A VII. Országos József Attila vers-, énekelt vers és prózamon­dó verseny döntőjét a megyei se­lejtezők után Tatabányán ren­dezték meg április 8-9-én. Éne­kelt vers kategóriában I. helye­zést ért el Pintér Imre 11/e osz­tályos gárdonyis diák, aki a me­zőnyből kiemelkedő összteljesít­ményével, tehetségével, nagy­szerű repertoárjával méltán ér­demelte ki a zsűri elismerését. József Attila: Azt mondják, Dsida Jenő: A tó tavaszi éneke és Kányádi Sándor: Románc c. megzenésített verseit adta elő Bisztricky Zoltán tanár úr kísé­retével és felkészítésében. Április 9-én került sor a Sze­geden megrendezett országos szavalóversenyre, amelyen ka­tolikus gimnáziumok diákjai versengtek vallásos témában íródott versekkel. Pócs Dávid, a Gárdonyi Géza Ciszterci Gim­názium 12/k osztályos tanulója 1. helyezést ért el, aki Rónay György: Babits a betegágyon és Vajda János: A bikoli fák alatt c. költeményeit adta elő mély át­éléssel. Felkészítő tanára Ballagóné Csernyák Éva tanár­nő. Kisgimnáziumi kategóriá­ban is szép siker született, hi­szen Barta Viktória 8/c osztá­lyos tanuló II. helyezést ért el Petőfi Sándor: A vándordiák és Börcsök Mária: Állatiskola c. verseivel. Felkészítő tanára dr. Loboczkyné Hársas Ibolya ta­nárnő. A kérdés: szabadság vagy szabadosság? Az Önök lapjában március 3-án a harmadik oldalon az Álláspont rovatban megjelent „Isten bárá­nya” című cikkre szeretnék nyűt levélben reagálni. Tisztelt Szerkesztő úr! Cikkét olvasva már a vastagon szedett első sort meg kell hogy kérdője­lezzem. Önmagát unitárius ke­reszténynek vallja, de nem isme­ri a keresztyén élet használati utasítását, a Bibliát. De vegyük sorra: Ön azt állít­ja, hogy nem tartozik senkinek számadással. Nagyon téved! Itt e földi életben is az igazságszol­gáltatásnak és a lelkiismeret­ének. Másodsorban annak, aki­nek nevét nem félte méltatlanul fejlécként felhasználni. Másodszor: lehet, hogy Ön so­kat tanult, de még sincs tisztá­ban azzal, hogy mi a különbség szabadság és szabadosság kö­zött. Liberális ugyanis azt jelenti, hogy szabadelvű, illetve szabad­gondolkodású. Keresztyén em­ber létére tudnia kellene, hogy Pál apostol így ír erről, hogy „minden szabad nékem, de nem minden használ”. Ezek után már azt is feltételezem, hogy csak nagyképűen használja, de nem tudja magyarul leírni, mit jelent az „eufemisztikus” szó. De ma­radjunk az Ön keresztény unitá­rius mivoltánál. Idézem Önt: „Sőt, hogy fokozzuk, mindenkor nagykorú leányokkal-asszonyok- kal folytatok szexuális életet”. Ez igen, szerkesztő úr! Ezzel igazán van mit dicsekedni, csak azt nem tudom, hogy mit szól ehhez a neje és a „szeretett leányai”? Igazán büszkék lehetnek önre! A fentiek alapján még talán örülne is annak, ha szeretett leányai leszbikusok lennének, és mari­huánás cigarettát füstölve űznék kisded játékaikat? Vagy lehet, hogy Önnek is vannak hasonló hajlamai, és „keresztény” ember létére azért szimpatizál a liberáli­sokkal? Én is tisztelettel bár, de az ön sorait felhasználva zárom sorai­mat: „Mindez az ön számára nyilván érthetetlen. Talán hall­gasson legközelebb, kevesebben nézik majd hülyének.”. Szabó Kálmán (cím a szerk.-ben) Tisztelt Szabó Úr! Nézze, nekem az élethez nincsen szükségem hasz­nálati utasításra, azt viszont már látom, hogy a cikkemhez alighanem mellékelnem kellett volna egyet. Nem baj, kezdjük újra elölről 1. Isten báránya. Ironikus utalás egy olyan ember­re - Semjén Zsolt -, aki a keresztyéni, azaz a ke­resztény erkölcsnek megfelelő szeretet jegyében gyaláz másokat, csupáncsak azért, mert máskép­pen gondolkodnak, mint ő. 2. Nem tartozom senkinek számadással. A mon­dat folytatását is tessen elolvasni: mármint a te­kintetben, hogy melyik választáson kire szavazok. Az ugyanis titkos. Nem kellett volna elmondanom, elmondtam mégis, éppen Semjén szavai miatt 3. Nincs feleségem. 4. És végül, ámi egyébként az egész cikknek a lé­nyege volt, most magyarul, és talán nem elég fino­man fogalmazva: Aki liberális, nem feltétlenül óhajtja leszbikusnak és kábítószeresnek látni a lá­nyait, s nem feltétlenül pedofil, valamint homosze­xuális, miként azt Ön Semjénnel együtt gondolja Én is hivatkozhatnék a nagy keresztyénség nevé­ben bizonyos keresztes háborúkra, inkvizícióra, gyerekeket megrontó papokra, s mondhatnám, hogy aki keresztény pártokra szavaz, az egy álszent gazember. Nos, hogy tetszik? Nem háborítja jel? Szóval, csak annyit: Önöknek is meg kell állni az Úr előtt. Rénes Marcell sze ma­gyarok, legyünk erő­sek és tartsuk szára­zon a puskaport, mert a történe­lem tanúságai alapján csak azok a nemzetek maradtak fenn a történelem színpadán, akik nem egymással marakodtak, hanem békében készültek or­száguk és nemzetük megvédé­sére.-■ Tóth Sándor Egri Történeti Tárház Példás gesztus Április 3-án az Agria Volán bu­szával utaztunk feleségemmel Debrecenből Egerbe. Elég sokat közlekedtünk vonattal és busz- szal, az utóbbi években bejár­tuk az országot. Korábban már nagyon sok kedvezőtlen ta­pasztalatot szereztünk vonaton és más Volán-vállalatok jármű­vein. Ezen a napon a debreceni buszpályaudvaron a sok ütött- kopott busz között kellemes színfoltként tűnt fel az Agria Volán gyönyörű, tiszta autóbu­sza, jó érzés volt felszállni rá! Talán nem is láttam még ilyen pedáns, tiszta autóbuszt. Külön meglepetés volt a sok mogorva, igénytelen buszsofőr után a ki­fogástalan modorú, türelmes, udvarias, intelligens viselke­dés. Debrecent elhagyva a busz vezetője rövid, őszinte tisztelet­ről árulkodva üdvözölte az uta­sokat, kellemes utat kívánva. Percekig csendben arról be­szélgettek körülöttünk, hogy ilyet máshol még nem tapasz­taltak. Eger előtt a jelenet megis­métlődött, a vezető megköszön­te, hogy vele utaztunk, és to­vábbi kellemes napot kívánt. Igazán nem nagy dolog ez, szá­munkra mégis élményt jelen­tett ez az utazás. Az Agria Volánnak kulturált munkatársakat és üzembiztos, szép buszokat kívánunk. Elismerésünket fejezzük ki a pilótának, további hasonlóan szép utakat és sok-sok százezer kilométer balesetmentes közle­kedést kívánunk Győri Zoltán autóbusz-vezetőnek! Jakab József Jászladány

Next

/
Oldalképek
Tartalom