Heves Megyei Hírlap, 2005. március (16. évfolyam, 50-74. szám)
2005-03-01 / 50. szám
4 2005. MÁRCIUS 1., KEDD MEGYEI KÖRKÉP Ajándék pózán kisdiákoknak (n. z.r egerszólát Egy csaknem száz- esztendős, kiváló hangszerrel gazdagodott a falu általános iskolája, ahol a hagyományos tanórákon túl még zenére, a muzsika szeretetére is tanítják a gyermekeket. A csaknem évszázados, rendkívül becses ajándékot dr. Gallovits László nyugalmazott főiskolai docens nyújtotta át a községbeli oktatási intézmény igazgatójának, Zvara Józsefnek és Tuza Ferencnek, a település polgár- mesterének az elmúlt hét végén, a diákok télbúcsúztató vidám rendezvényén. A pózán - meglehetősen agg kora ellenére - remekül szól, csak éppen nagyon erős tüdő kell hozzá, hogy hangot is adjon megszólaltatójának. Valamikor a hangszer Juhász László tulajdona volt, akiről tudni érdemes, hogy fiatalon az egri cserkészek zenekarában, majd a katonazenekarban közreműködött, s egyúttal karnagya is volt az együttesnek. Az idős ember halála után a fia örökölte a sok-sok évet megélt, s gyakran használt zeneszerszámot. Ő adta tovább dr. Gallovits Lászlónak, mégpedig azzal a kéréssel, hogy kerítsen a pózán számára megfelelő és méltó helyet. A főiskolai docens tavaly nyáron, a sarudi aratófesztiválon értesült a polgármestertől, hogy immár Egerszóláton is megkezdődött a zeneoktatás. Ezt követően fogalmazódott meg benne, hogy a szép hangszernek nem is lehetne jobb helye, mint ebben a családias kis iskolában, pompás taneszközként. Védtelen felderítők Afganisztánban? A BTR-ek (képünkön még egy egri bemutatón láthatók) állítólag nemigen hagyták el a tábor területét, merthogy ilyen járművekkel támadták az oroszok a helyieket fotó: pilist elemér Az MH Könnyű Gyalogszázada fél év után váltást kapott Afganisztánban. Épp az egriek teljesítenek békefenntartói feladatot, amikor egy hazatért tiszt úgymond kitálalt. Vajon féltenünk kell- e a felderítőinket? Budavári Sándor habul, EGER A szolnoki száza- dos - nem ő volt a kontingens parancsnoka - többek között ezt írta internetes levelében: „...Érdemes lenne megkérdezni a hazatérő katonáktól, hogy használható volt-e a sok millió forintért kifejlesztett és beszerzett, majd a terepjárók platójára felszerelt géppuskaállvány? ... nem, mert ezek légvédelmi géppuskaállványok, a vízszintesnél lejjebb nem dönthetőek, holott Kabul belvárosában nem felülről fog jönni a támadás.”. Egy korábbi honvédségi nyilatkozatot is említ, melyben azt állították, hogy a terepjárók páncélozottak. „Azonban az igazság az, hogy a katonák a terepjárókra forgalomból kivont golyóálló mellényeket, egyes esetekben homokzsákokat erősítettek az utastér védelmére, de páncé- lozottságról messze nem beszélhetünk.” Farkas Roland szerint a nem megfelelő felszerelésekkel a katonák életét is kockáztatja a vezetés. Beszámolója szerint, amikor felfedezték, hogy a terroristák előszeretettel húznak ki drótokat az utakon, hogy megkíséreljék lefejezni a terepjárókon álló géppuskást, minden nemzet órák alatt szerelt fel drótvágókat a kocsikra, kivéve a magyarokat. A drótvágókat a hét hónapos misszió során egyáltalán nem sikerült legyártani, csak egy kísérleti példány készült el. A százados szerint lenne még mit sorolni: például a mínusz 22 fokos afgán tél közepén lejárt szavatosságú naptejeket küldtek nekik, a rádiók pedig antenna nélkül érkeztek meg. A Bornemissza Gergely Felderítő Zászlóalj parancsnoka, Vizi Sándor alezredes jelenleg Koszovóban szolgál békefenntartóként. Tisztét megbízottként eddigi helyettese, Fábián János őrnagy látja el. Tőle kérdezzük: mikor beszélt utoljára bajtársaival?- Híves Gábor századossal a múlt hét szerdáján váltottunk szót - válaszolja. - Egy nappal azután, hogy a szolnokiak hazatértek, vagyis már önállóan végezték a többek között járőrözésből, objektumőrzésből álló feladatukat. A parancsnok nem panaszkodott, a csapata jól van, az ottani körülményekről annyit jegyzett meg, hogy nagy a hideg. Az MH Könnyű Gyalogszázadát alkotó egriek most nem a Dobó-laktanya parancsnoksága alá tartoznak, ezért Híves Gábornak nincs jelentési kötelezettsége Eger felé, a jó kommunikációs lehetőséget kihasználva azonban kiutazásuk óta már többször hívta városát, kollégáit. Fábián János azt mondja, hogy várjuk ki a HM által indított vizsgálat lezárultát. Innen több ezer kilométerre ellátni ugyanis képtelenség. Egyébként mivel az internetes hozzáférés a mi katonáinknak is adott, a megbízott parancsnok szerint természetesen tudnak a nyílt levélről, olvasták tartalmát. Ő azonban bizonyos benne, hogy az kint nem téma. Üggyé csak itthon vált. A kipattant botrányízű publikáció kapcsán Fábián János nem palástolja álláspontját, pontosabban azt képviseli benne, amit meg lehet ítélni itthonról is:- A Magyar Honvédségben mindig önkéntesek adják az ország vezetése által felajánlott katonai misszió tagjait. Legutóbb is túljelentkezés volt a feladatra. Ha példának okáért Kabulról van szó, úgy minden jelentkező tudta, hogy sátorban fognak aludni, s hogy ott is tél van. Nem volt kötelező a részvétel senkinek. Amikor a minőségi kifogásokat kapott golyóálló mellényekre célzok, határozottan cáfol:- A kiutazók mindegyike újat kapott. Az meg, kérdem én, ha a terepjárót állítólag a százados által leírt golyóálló mellényekkel védték, miért lenne baj? Az a funkciója, hogy esetleges ellenséges tűzerőtől védjen... Fábián János utólag is csak azt tudja megerősíteni, amit Híves Gábor kollégája üzent Afganisztán fővárosából: az egriek jól vannak. Cimboraság Farkas Roland százados szerint a honvédség jelenlegi válságos állapota összefügg azzal, hogy a magasabb rendfokozatú katonákat sosem marasztalja el senki, nincsenek számonkérések, mert „cimbora a cimborának nem vájja ki a szemét”. A vezetés nem érdekelt a reformokban, ezért nem is történik semmi változás - írja. Gyászolnak az otthonban A közbeszerzésről a főiskolán elemzés Együttes értékük a GDP 5-6 százaléka volt Sike EGER Az Eszterházy Károly Főiskola Gazdaságtudományi Intézetében működő Regionális Gazdaságfejlesztési Kutatócsoport meghívására a közbeszerzésről tartott megyeszékhelyünkön előadást Berényi Lajos, a Közbeszerzések Tanácsának elnöke. A szakember előadásában a közbeszerzés fontosságának és napjainkbeli jelentőségének összefoglaló elemzését követően elmondta azt is, hogy Magyarországon 2004-ben 1200 milliárd forintot tett ki a közbeszerzések együttes értéke, ami a magyar bruttó hazai terméknek (GDP) legalább az 5-6 százalékát teszi ki. Azt sem árt azért tudni, hogy az európai uniós országokhoz képest ez az arány bizony még így is meglehetősen alacsony, mert az uniós úgynevezett régi tizenötök átlaga mintegy 15-20 százalék körül mozog. Berényi Lajos előadásából a továbbiakban a jelenleg hatályban lévő - a közbeszerzés rendjét szabályozó - 2003. évi CXX1X. törvény irányelveit és legjelentősebb rendelkezéseit is megismerhette a hallgatóság. Mindezeken túl szó esett még a közbeszerzési eljárás egyes típusairól, valamint az eljárási határidőkről is. Mondandója befejezéseként az előadó a közbeszerzési eljárásokban kötelezően biztosítandó jogorvoslati rendszerekről és az ellenőrzések uniós, illetve hazai gyakorlatáról adott tájékoztatást a jelenlévőknek. zaránk Gyászol a megye legfiatalabb szociális otthona. A január 1-jén megnyílt intézmény elvesztette legelső lakóinak egyikét, Sári nénit. Urbán Sándorné és férje az elsők között költöztek be. Ottjártunkkor nemrég már mindenki a tavaszt várta. Sári néni tudta, két súlyos műtétje után már csak az ablakból láthatja a hó olvadását, a fák virágzását. A meleg szobában a házaspárt a régmúltból ismert idill lengte körül. Sári néni rongyszőnyeget horgolt, és mindig kapható volt egy kis beszélgetésre. Szívesen emlegette gyerekeit, akik rendszeresen látogatták őket, szólt a házicirmosról, akit télen is el kellett látni, a házról, amelyre naponta rá kellett nézni. Sári néni nem sokáig élhetett a békés, meghitt hangulatú szobában férjével. Bár úgy tűnt, ez az állapot a hosszú munkás évek után végre pihenést hoz, a sors közbeszólt. Sári néni egy este végleg elaludt, hátrahagyva kézimunkáit, kétségbeesett férjét, családját, s az otthon lakóit, akik szerették. Fekete zászló leng a szociális otthon homlokzatán. Az intézmény dolgozóinak, vezetőinek hamarabb, mint hitték volna, fel kellett készülni a szomorú napokra. Elment az első lakó, és szomorúság költözött a máskor derűs házba. Hogy e váratlan helyzetet milyen emberségesen és gyorsan oldották meg, az az ott dolgozók felkészültségét, elhivatottságát bizonyítja. Sári néni emlékét már nem csak a család, a zaránkiak, de az otthon kis közössége is őrizni fogja... Természetfotó-tárlat eger Gyöngyösi alkotónak, Adamik Miklós fotóművésznek, a Mátra Fotóklub tagjának adott lehetőséget az Egri Helyőrségi Klub, hogy bemutassa munkáit. A megnyitón résztvevők előtt Molnár István Géza fotóművész vázolta Adamik Miklós művészi tevékenységét. A megyei fotósok idősebb korosztályát képviselő művész 1971- ben kezdett fotózni. A közeli Mátra kínálta természeti környezetet, a vadon élő állatokat, növényeket, a 'természetjáró embereket örökítette meg. Egyik kiállítását a helyszín 300 méteres körzetében található természeti szépségek fotóiból rendezte. Fotóit szaklapok közlik. Egri kiállítását március 18-ig láthatják az érdeklődők. Molnár István Géza (jobbra) mutatta be a gyöngyösi fotós Adamik Miklóst (középen) az egrieknek A színek vonzásában S. B. S. eger A békét is csak önmagunkban kereshetjük, az időt- miként az embert és a természetet - le nem győzhetjük soha... Ezt a tanulságot vonja le a harmadik verseskötetét az olvasók elé táró egri tanárnő, H. Barbócz Ildikó. A Gonda Könyvkiadónál megjelent Ha majd a színek visszatérnek című ízléses kiadványhoz dr. Lisztóczky László irodalomtörténész írt ajánlót. Lisztóczky tanár úr szerint- utalva a líra halálát jósló ba- bitsi próféciára - H. Barbócz Ildikó példája is azt igazolja, hogy a költészet túlél minden gyalázatot. „Kötetében a hétköznapi, felületes látástól a valóság mélyebb, intenzívebb átéléséig vezet el, hogy még inkább sajátunknak érezhes- sük és otthonra leljünk benne... Segíti olvasóját abban, hogy másként szemlélje a világot, mint ahogyan azt a mai konvenciók diktálják...” A kötet ízlésesen egyszerű a négy évszaknak megfelelő négy fejezet költeményeivel, melyeket a szerző saját fotóival illusztrál. A kiadó bízik a folytatásban is, mint a fülszövegben olvasható: „Akik ismerik és figyelemmel kísérik az alkotó lélek finom rezdüléseit - a virágzó almafákra rácsodálkozó, apró, szép kavicsokat gyűjtő, természetközeli embert -, várják a folytatást: köteteket, kiállításokat”.
