Heves Megyei Hírlap, 2005. február (16. évfolyam, 26-49. szám)

2005-02-09 / 33. szám

2005. FEBRUAR 9., SZERDA PF. 2 3 5 A szerződés nem szerződés Kötelező felelősségbiztosítás, felkerestem a biztosító irodáját. avagy magas nyereseg hatalmi segédlettel. Hát igen. Én naiv, 61 évesen elhittem, hogy ha az év végén biztosítót váltok, ak­kor az egyébként önhibámon kívüli hátrányaimat mérsékel­hetem. Kb. 3 millió km-t vezet­tem károkozás nélkül. Két évig nem volt autóm, korábban - 1 évig - bonusz nélküli tehergép­kocsim volt, ezért a 2004-ben vásárolt (Lada) személygépko­csi után AO-ás kategóriára let­tem jogosult évi 25.600 Ft-os kötelező felelősségbiztosítási díjjal. 2004. dec. 27-én az Argosz Biztosító egri, Érsek ut­cai fiókjánál kötelező biztosítá­si szerződést kötöttem 2005-re. Átjelentéssel, káresemény-iga­zolással. Az új szerződésben szintén AO-ás fokozatba sorol­tak, és 23.760 Ft-os éves díjat írtak elő. A megelégedettek örömével vártam a január má­sodik felére ígért negyedéves díjfizetési értesítést, ill. csek­ket, amit jan. 18-i keltezéssel meg is kaptam. Ezen értesítés­ben egy „szolgáltatás” megha­tározású rovatban ez áll:.... szá­mú kötelező felelősségkötvény­ben foglaltak... És ellentétben az előző számú kötvényben fel­tüntetett díjjal (aminek n.éves összege 5940 Ft), a fizetendő n.éves díjrészlet 9960 Ft. Ez az összeg a fenti számú szerződés szerinti évi 23.760 Ft helyett évi 39.744 Ft. Nem feltételezve szándékosságot, személyesen Miért lassabb A „Szerény postai díjemelés” cí­mű cikk elolvasása után gon­doltam úgy, hogy tollat raga­dok. Közel öt éve élek Egerben, előtte a Dunántúlon laktam. A szülőktől, rokonoktól 300 km- re kerültem, s velük a kapcso­lattartásom legfőbb módja a le­velezés. A mi családunkban a postai levélírásnak nagy hagyo­mánya van. Hetente egyet-ket­tőt biztosan küldök és kapok is. A több százmillió forintos (vagy milliárdos) postai logisztikai központ megépítéséig tudtam, ha ma feladok egy levelet, az másnapra biztosan megérke­zik. Ezzel éveken keresztül így voltam, soha nem volt pana­szom a postára. A logisztikai központ megépítése óta azon­ban legjobb esetlen 3, de in­kább 4-5 nap a levelek átfutási ideje. A fentiekben említett cikkben az olvasható, hogy a Ott a hölgy elnezest kert, azt mondta, tévedett, majd telefo­nált, és azt a tanácsot kapta, ill. közvetítette, hogy írja rá a szer­ződésre azt, hogy rontott, én pedig vagy elfogadom a több mint 60%-kal magasabb díjat, vagy keresek egy másik bizto­sítót (vagyis elengednek!) Szó szerint ezt mondta: én jót aka­rok magának. Később felhív­tam a főnökét, aki azt mondta, hogy olvassam el a kötvény al­ján az apró betűs részt. Elolvas­tam, és közkinccsé teszem: „Aménnyiben a fenti éves díj az Argosz Biztosító Rt. által megállapított, a Pénzügyi Szer­vezetek Állami Felügyeletéhez benyújtott és két országos napi­lapban közzétett díjtól elírás, tévedés miatt eltér, úgy a be­nyújtott és közzétett díj kerül számlázásra.”. Vagyis: a szer­ződés nem szerződés. A díj be­fizetését a rendőrség felügyeli, a nemfizetést bünteti, a Pénz­ügyi Szervezetek Áll. Felügye­lete jóváhagyja, a biztosítótár­saságok kartellt alakítanak, és így a zavaros biztosítási, ill. kárügyek és a kárkifizetések pedig járhatják a megszokott, kellőképpen nem felügyelt út­jaikat. Ez már olyan EU-s, hogy na! Vagy ne adj'isten, az üzem­anyagárhoz hasonló állami nyereségérdekeltség játszik itt is szerepet? KJ. Eger (név és cím a szerk.-ben) a korszerűbb? Magyar Posta az idei évre célul tűzte ki, hogy az elsőbbségi le­velek 95%-át másnapra eljuttat­ja a címzetthez, de eddig is 85%- ban ez így volt. Ehhez akkor csak annyit fűznék hozzá, én biztosan mindig a maradék 15%-ba estem bele. Az egri főposta — ahol gyak­ran megfordulok - alkalmazot­tainak többsége kedves, az ut­cai kézbesítőnkkel is maximáli­san elégedett vagyok. Az egyet­len fő problémám a levelek át­futási ideje. Egyszerűen nem értem, ha eddig másnapra meg­érkezett egy levél, most miért tart több napig ugyanez? Miért kell azon változtatni, ami eddig jól működött? Ráadásul az előző években az „elsőbbségi” emelt díjas szolgáltatás nélkül is ga­rantált volt a levelek másnapi megérkezése. J.-né K. Katalin (név és cím a szerk.-ben) Egy kis számtan Amikor az őszi szelek a fák ko­ronáit tépik, menetrendszerűen érkezik meg az adókulcsok megrázásának ideje is. A tan­könyvíróknak még idejük sem volt a típusfeladatokat az új kul­csok szerint átalakítani, máris jön az újabb ötlet, legyen csak kétkulcsos az áfa-rendszer. Arra persze senki nem gondol, hogy egykulcsos legyen, s lehetőleg egy számjegyű. Mikor tisztelt pénzügyminiszterünk új ötleté­vel állt elő, felötlött bennem, hogy miért kedvelik annyira ezt a 19-es számot. Pusztán azért, mert az „csak” egy híján húsz? Az 5%-ot nem is említjük, mert az oly kicsi, hogy kizárólag a be­tegek és az öregek pechesek ab­ban, hogy azt az állam szponzo­rálására kell adniuk. (Ezek szá­ma pedig - statisztikáink sze­rint - nem jelentős!?). A kíváncsiság viszont nem hagyott nyugodni, s elővettem a papírt meg a számológépet, és a következő feladványt oldogat- tam. Vegyünk egy egészséges emberekből álló négytagú ház­tartást, melyben sem cigarettá­ra, sem alkoholra nem költenek túlzottan. Mondjuk, hogy van havi nettó 100.000, azaz egy­százezer forint bevételük. Gya­korlatból tudjuk, hogy nem ez az az összeg, melynek elköltése gondot okoz manapság. Ha az összeg felét költik 15%- os termékekre és szolgáltatá­sokra, felét pedig 25%-osra, ak­kor ebből 16.522 forint segíti az államot. Ha az egész összeg 19%-os áfa-tartalmú, akkor az áfa összege 15.967 forint. A kü­lönbség komoly 555 forint a csa­lád javára. Ez már mehet a gyógyszertárba. Ha viszont csu­pán 1000 forinttal költünk töb­bet 15%-os termékre és szolgál­tatásra, akkor a 19%-os egységes áfa drágítja életünket (15.452 fo­rint a 15.967 ellenében). 2003 végén a Heti Világgaz­daság összehasonlító táblázatot közölt az európai országok áfa­kulcsairól, melyben mi kima­gaslóan elöl jártunk, s az euró­pai trenddel ellentétben, még emeltük is (ekkor lett többek kö­zött a 12-ből 15). Ismerve, hogy az előnyben levő tagállamokban az élelmiszer áfája csupán egy­jegyű, örvendhetnénk, ha ránk erőszakolnának egy egységes európai áfát. Mert arrafelé még tudják, hogy nadrággal lehet, de kenyérrel nem kevesebb! Vagy nem lehetne nálunk az élelmi­szereket 5%-kal „sújtani”, a gyógyszert pedig 25-tel, azzal a kitétellel, hogy bizonyos kategó­riájú betegek mentesüljenek az áfa megfizetésétől? Netán a gyártó legyen kevésbé nyeresé­ges! A tévében a „tudományos” gyógyszerreklám helyett eset­leg villantsák be a Tej, Túró, Sajt szavakat. Ezeknek a hatását még a háziorvos és a gyógysze­rész sem kell igazolja. Természetesen nem gondo­lom, hogy azok, akiknek hatal­mukban van a játék, s kezeikben a kulcsok, s akik gondoskodnak róla, hogy az államháztartás hiá­nya miatt nekünk is legalább annyira fájjon a fejünk, mint ne­kik - magyarul a „tárca” -, ne vé­gezték volna el a megfelelő szá­mításokat. Nekem viszont a be­harangozott és felajánlott egysé­ges 19-ből csak az a felismeré­sem szilárdult meg, hogy a 15 éve gazdálkodó különböző pénz­ügyi hatóságok közül az egyik 19, a másik meg 1 híján húsz. Pap Katalin Kömlő Gondolkodjunk, Béláim! Keserű szájízzel olvastam a ja­nuár 28-án megjelent „A taná­rok vizsgálatot kérnek” című cikket. Miért van az, hogy a PSZ bölcs előrelátással fog hozzá iz­zadságszagú, igazságos harcához, miszerint tölt­sük ki a foghíjas peda­gógustársadalmat 65 évnél is idősebb kollé­gákkal. Nem értem. Bámu­lom az újságot, mint gyújtogató a vizes szalmát... Ők nem járnak nagy orral, álruhában a pórnép között? Nem lát­ják, hogy annyi az állástalan, fi­atal pedagógus, mint az M3- ason a terelőcsík? Velü(n)k mi lesz? Azt mond­ják, hogy falun meg egyes kerü­letekben hiány van. Ezeket a helyeket kellene támogatni, hogy tudjanak szolgálati lakást, területi pótlékot adni, aztán menne is ugarra a munkanél­küli. Irma néni meg Károly bá­csi meg hadd menjen haza a sok évtizedes tanítás után a jól megérdemelt pihenőjére, kis­kertet kapálni, unokát meg macskát simogatni. vashatjuk, hogy több iskola is a támogatás lejártá­val szélnek ereszti a frissdiplomást, aztán bein- JmK*' Igaz, a pénz­nek senki nem ellensége, így eszük ágában sem lesz otthon kötögetni. Nyugdíj meg még fi­zetés is? Jobb, mint a telemázli. Persze mondhatják: „A pálya­kezdők foglalkoztatását támo­gatják!” Meg is van a bazi nagy támo­gatás! Egy évig... aztán azt már csak az apró betűs részben ói­dul a „Kérem a követke­zőt” című játék. Ezek után hoppon maradt barátunk vakarhatja korpásodó buksiját, hogy miből lesz laká­sa, családja, egzisztenciája. Ma­rad a nem középiskolás fokon, hanem sehogy sem tanítani! Vajon megérte az államnak kiművelni még egy állástalant, évekig tanulni, százezreket el­költeni? Na, ezen kéne gondolkodni, törni a törnivalót, kedves Béláim! Puzsér Sándor Hála a gyógyítóknak Az egri Markhot Ferenc Kórház baleseti osztályán feküdtem az elmúlt időben. Ezért szeretnék köszönetét mondani az osztály három orvosának, dr. Turcsányi főorvosnak, dr. Pap és dr. Nagy doktor uraknak, valamint a nő­véreknek a becsületes munká­jukért. Jó egészséget kívánok nekik Gyöngyösről: Nagy Lajos (cím a szerk.-ben) * Ezúton szeretnék az Önök lap­ján keresztül köszönetét monda­ni az egri Markhot Ferenc Kór­ház sürgősségi betegellátó osz­tály belgyógyászati ambulancia orvosainak, elsősorban dr. Kusper Zsuzsanna és dr. Márton Sándornak, miután 2004. dec. 31-én vesegörccsel kórházba ke­rültem, és teljes mértékben el­láttak a nővérek segítségével. Halász Anikó Budapest (cím a szerk.-ben) Pezsgő élet A téli hónapok alatt is pezsgő élet van Rózsaszentmártonban. Az óvodában, iskolában a gyerekek sokszínű feladatokkal foglalkoz­nak, mint például vetélkedőkkel, sporttal, tánccal, különféle kézi­munkákkal. lanuár 15-én volt egy össztánc, illetve záróvizsga. Ugyanakkor a felnőtt korosztály is megtalálja a kikapcsolódáshoz a programokat. Az asszonyok ré­szére van kézimunka szakkör, ahol igen nagy a részvétel. Fel­élénkült a nyugdíjasklub élete is. A heti összejövetelek mellett már megtartottuk a pótszüvesztert is. Foglalkozunk az ország, a világ dolgaival is, így a szökőár sújtotta terület károsultjainak pénzado­mányt gyűjtöttünk. A színjátszó csoport is készül a farsangi be­mutatójára. A 2004-ben megnyílt idősek otthonában is zajlanak a rendezvények. Képkiállítások, borászati bemutató, Ecséd-Ró- zsaszentmárton közötti Ki mit tud?, jótékonysági bál. Halászná Miczki Mária Rózsaszentmárton Levelezőink figyelmébe Felhívjuk levelezőink figyelmét, hogy lehetőleg röviden, max. 1-2 gépelt oldal terjedelemben fogalmazzák meg gondolataikat. Az írásokat szükség esetén rövidítve és szerkesztett formá­ban tesszük közzé. Csak a teljes névvel, címmel ellátott írásokat jelentetjük meg. Ki fizeti a révészt? Veszélyben a lakhatásunk A Heves Megyei Hírlap január 26-i számában „Hőforrás: gőz­erővel dolgoznak” címmel meg­jelent írásra szeretnék reagálni. Az a környezeti kár, amit ott okoztak, az elkeserítő és nagy­ságrendekkel nagyobb, mint ami a „zengői” lokátorállomás építése kapcsán keletkezett. Hol vannak a bősz környezetvédők most? Vagy itt nincs politikai in­díték, ezért nem érdemes befe­küdni az árokba, mert itt csak egy csodaszép természetes kép­ződményt tettek tönkre és vág­tak ki egy csomó fát? Nem igaz, amit a cikkben leírtak a környe­zeti kárral kapcsolatban! Én magam is az egerszalóki hőforrás szerelmese voltam mostanáig, szerettem oda járni, ezért az év elején is elmentem fürödni. Elszomorító volt a lát­vány, és úgy döntöttem, nem me­gyek oda addig, míg nem alakul ki a helyzet. Először is a parkolá­si díj lepett meg, ami 400 Ft, a belépődíj szintén 400 Ft. Né­hány nappal később voltam Me­zőkövesden a Zsóry-fürdőben, ott közvetlenül a bejárat előtt 250 Ft a parkolási díj, és délután 2 óra után a belépődíj 450 Ft. A két fürdő között azonban óriási a minőségbeli különbség. A Zsóryban ugyanis van minden, ami az általános igényeket kielé­gíti: gyógyfürdők, élményfür­dők, úszómedence, szauna, kul­turált öltözési és tisztálkodási le­hetőség azon az áron, mint Egerszalókon. Egerszalókon a parkoló igen messze van az ún. medencéktől, az út csupa sár. Az öltözők kriti­kán aluli állapotban vannak, zu­hanyozó egyáltalán nincs, így az emberek közvetlenül a meden­cébe mennek mosdatlanul. Tető­zi a bajt, hogy a medencék előtt nincs lábfertőtlenítő tálca, ezál­tal még a sarat is behordják az emberek a vízbe. Nincs WC, ezért gondolom, még egyéb dol­gok is bekerülnek a medencébe. A medencék még nincsenek „besimítva”, érdes a felület, el is szakadt a fürdőnadrágom. A víz hideg és koszos, kijövet nincs hol lezuhanyozni, így közvetle­nül a koszos vizes törülközés után kell felöltözni. Nincs asztal, szék, ahová lehet pakolni, ill. le­ülni. Összegezve: ezek az ún. „medencék” egy dagonyázó disznó igényét elégítik ki. Kíván­csi lennék rá, hogy a medencék és az ún. fürdőkomplexum mi­lyen hatósági engedélyekkel rendelkezik. Jómagam vízi léte­sítmények, szennyvíztisztítók tervezésével is foglalkozom, és már sokat „birkóztam” a szakha­tóságokkal az engedélyeztetések kapcsán, ezért biztos vagyok benne, hogy ennek a létesít­ménynek semmiféle engedélye nincs az üzemeléshez. A szak­hatóságok nagyságrendekkel ki­sebb hibák miatt is megtagadják az engedélyt az üzemeléshez. N ekem az engedélyekkel csak annyi a bajom, hogy milyen garanciák vannak arra, hogy ha valakinek baja történik, pl. láb­törés, lábgomba, fertőzés stb., fizet-e valamit a biztosító vagy a tb? Ki fizeti a révészt? Tehát ha nincs üzemelési engedély, kik és milyen alapon szednek belé­pődíjat és parkolási díjat, még­hozzá ilyen borsosat? Engedély nélküli tevékenység után hová adóznak stb.? Dr. B. T. Eger (név és cím a szerk.-ben) Nem szívesen teszem, de végső el­keseredésemben ragadtam tollat. Kilátástalannak látom családom életét és jövőjét, s gyermekeim helyzetét is. Jelenleg albérletben élünk, két gyermeket nevelünk. Férjem munkaviszonya kará­csony előtt megszűnt, azóta má­sik állást nem talált Jelenleg munkanélküli-járadékot kap, én gyest és családi pótlékot E havi bérleti díjunkat és rezsinket már nem tudjuk kifizetni teljes egészé­ben, és élelemre, pelenkára sem marad pénzünk. Szüléink támo­gatására nem számíthatunk, és ha a lakás tulajdonosának nem fi­zetünk, akkor ki kell költöznünk. Szociálpolitikai támogatással tud­nánk használt lakást vásárolni, de sajnos a hiányzó 300 ezer fo­rint önerőt sem tudjuk Uyen kö­rülmények között előteremteni. Ha a férjem nem talál sürgő­sen munkát, jövő hónapban még ennyi pénzünk sem lesz, és tartok attól, hogy a lakhatá­sunk is veszélybe kerül. Végső kétségbeesésemben fordultam az újsághoz, mivel senki és semmi másra nem számítha­tunk, mint az Önök és az Olva­sók jóindulatára. Több fórumon is megfordul­tunk már, de a helyzetünkön nem sokat segít egy-két segély. Bármilyen segítséget vagy meg­oldást elfogadnánk. Tudom, hogy sok hasonló helyzetben lévő család él ebben az országban, de pillanatnyilag a mi gondunkat megoldhatatlan­nak látom. Kérem, segítsenek! Előre is köszönöm. B. V (név és cím a szerkőben)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom