Heves Megyei Hírlap, 2004. december (15. évfolyam, 280-304. szám)

2004-12-29 / 303. szám

2004. DECEMBER 29., SZERDA PF. 2 3 11 A gyilkos kábulatról A Heves Megyei Hírlap december 15-i számában (4. oldal, Törvény­telen a kábulat) a drogokról szóló cikkben egy politikus azt állította, hogy a marihuána nem veszélye­sebb, mint az alkohol. Orvos lé­vén, szeretném cáfolni ezt A ma­rihuána gyorsan kialakuló me­móriazavart, személyiségválto­zást okoz hosszú időre, többek kö­zött az időérzék megromlását okozza. Drogügyben a kemény megelőzést látom az egyetlen ha­tásos módszernek. A kábítószer­függő emberek kezelése minden­képpen szükséges, de a legtöbb esetben már az egészséges sze­mélyiség nem állítható vissza. Félre ne értse bárki, nem az alko­holfogyasztásra akarok biztatni. Heti 2x másfél dl bor fogyasztása felnőtt embernek egészségére vá­lik, ennél nagyobb mennyiség már az egészségkárosodás felé tol­ja az esélyeket, a fogyasztott men­nyiséggel arányosan. A kábítószer sokkal veszélyesebb, mint az alko­hol. A dohányzás is gyors függősé­get okoz, és tömeges elterjedése miatt népességszintű egészségká­rosító hatása hatalmas. Kinek áll érdekében, hogy a romboló szerek választékát engedjük bővíteni? Hi­szen ez megrokkant, korán elhalálozó, családalapításra képte­len tömegeket eredményezne! Ez a folyamat népünk gyors kipusz­tulásához veze me! Kábítószerrel kereskedni súlyos bűncselek­mény. Javaslom, hogy a Büntető- törvénykönyvben a büntetendő cselekmények közé vegyék fel a kábítószer-fogyasztás nagy nyüvá- nosság előtti propagálását is. dr. Erdei Antal, Gyöngyössolymos Nem szavakat, tetteket A Heves Megyei Hírlap 2004. de­cember 22-i számában Nyitrai Zsolt, a Fidesz MPP országgyű­lési képviselője reagál arra a ve­lem készült interjúra, amelyben megfogalmaztam: igen sajnála­tosnak tartom, hogy az ellenzék részéről az elmúlt két és fél esz­tendőben sem polgármesteri, sem egyéni országgyűlési képvi­selői minőségemben senki sem keresett meg olyan öüettel, ja­vaslattal, amely a város, a vá­lasztókerület fejlődését szolgálta volna. Nyitrai úr ennek ellenke­zőjét igyekszik bizonygatni, s új­fent említ egy-két olyan akciót, amely nézete szerint az Ő ilyen irányú törekvéseit igazolja. Úgy vélem, ha ezeket valóban komolyan gondolta volna, meg­keres - végtére is igen hosszú órákat töltünk el közösen a Par­lamentben -, hogy együtt te­gyünk az ügy érdekében, nem pedig sajtótájékoztatókon tart öt­letbörzéket. Utóbbiak sokkal in­kább népszerűséghajhászásnak, PR-fogásnak tűnnek, semmint tényleges cselekvésnek. Szabadjon Nyitrai úr figyelmé­be ajánlanom Kossuth Lajosnak az első népképviseleti országgyű­lésben elmondott beszédének az­óta már szállóigévé lett szavait: „... s csak azt mondom: annyi energi­át a kivitelben, mint amennyi ha- zafiságot tapasztaltam a megaján­lásban, s Magyarországot a pok­lok kapui sem fogják megdönteni. Bízom benne, hogy 2005-ben már az ellenzék számára is ez lesz a vezérelv. Ennek reményében kívánok képviselőtársamnak is nagyon boldog új esztendőt: Nagy Imre országgyűlési képviselő * A magunk részéről ezzel a té­mát lezártnak tekintjük. (A Szerk.) Vajon ki kit pártol? Ez év elején Lőrinciben, egy la­kossági fórumon hallgattam Pokorni Zoltánt, a Fidesz alel- nökét. Előadásában bírálta az energia-áremeléseket. E helyett számos más állami bevételeket segítő intézkedést javasolt. Ezek között említette, hogy be kellene vezetni az „árfolyam-nyereségből származó jövedelem” megadóz­tatását Ezt logikusan meg is in­dokolta. Annál meglepőbb volt a hír, hogy az árfolyam-nyereség­adó bevezetésére vonatkozó ja­vaslatot a Fidesz képviselői a parlamentben leszavazták! A Fidesz politikusai a jelenlegi kormányt „bankárkormány” nak csúfolták. Hogy a valóságban ki képviseli a kisemberek és ki a gazdag bankárok érdekeit, az mostanra világossá vált. Kardos Márton Lőrinci A sebesség áldozatairól Megdöbbentő híreket hallottunk a közelmúltban: két nap alatt húsz­nál is több ember vesztette életét közúti közlekedési balesetben. Egyesek szerint a „veszteség” nem sok, mert a hetente előfordu­ló elhalálozási átlagot nem haladja meg. Az értékelés erősen morbid, avagy az elemzők az értelmes lényt is darabszámban mérik? AT sóbbrendű útjainkon manapság már csak a négyökrös szekér te­kinthető biztonságosnak, mert a gidres-gödrös utakon talán célba fog érni. Ugyanitt a járművek 90 km/h megengedett sebességgel száguldozhatnak. Nem különb a helyzet a szűkre szabott főútvonalainkon sem, de a korszerűnek mondható sztrá­dáinkon is eltűnt az elvárható és kulturált közlekedési morál. El­szomorítóak azok a helyszíni fel­vételek is, amelyek arról tájékoz­tatnak, hogy a szórakozóhelyek­ről hajnalban hazainduló fiatalok előbb „belövik” magukat, majd fékevesztett rohanásukkal útszéli fáknak, oszlopoknak és keríté­seknek rohannak. Ha szerencsé­sek, csak a totálkárossá vált gép­kocsit kell a hulladékgyűjtőbe el­vitetni, lényegében nem történt esemény, mert a megértő és jó szülő máris teljesen új járművet ajándékoz „ártatlan” utódjának. Uralkodni és érvényesülni látszik az a szemlélet, miszerint nem tör­tént semmi, a biztosító, meg a szülő fizet vagy jutalmaz. Azért méltatlankodom, mert az állam­nak nem érdeke ezekben az ese­ményekben sem a honpolgárok testi épségének megvédése, sem a „, vagányok” kiszűrése. Érthetetlen az a felsővezetési szemlélet, amikor azt tapasztal­juk, hogy minél elhasználtab- bak közútjaink, annál maga­sabb sebességgel lehet szágul­dozni az utakon, és veszélyeztet­ni mások testi épségét. A ható­ság valóban a fontos dolgokkal foglalkozzon, ne a kerékbilin­cseket és mikuláscsomagokat osztogassa. Helyette nagy par­kolók kialakításán gondolkoz­zék, drasztikusan vegyék vissza a maximált sebességi határokat. A feladat nem egyszerű, de vég­rehajtható a közérdek javára. B.I. (név és cím a szerk.-ben) Szó sincs diszkriminációról A Heves Megyei Hírlap 2004. nov. 26-i számában „Ki lehet a kísérő” c. újságcikk tartalma nem teljes egészében felel meg a valóságnak, ezért a többi résztve­vő is szeretné elmondani az ese­ményeket. Az eset történtekor a szakren­delésen jelen volt a vizsgálatot végző orvos (dr. Szabó Zsuzsan­na), a számítógépet kezelő és a vizsgálatban se­gédkező asszisz­tensnő (Mada­rász Istvánná) és az esemé­nyeknek a fé­lig nyitott aj­tón keresztül fültanúja a másik szak- rendelést végző orvos (dr. Lakatos László). D. Zsolt, a gyermek kísé­rője gyermeke vizsgálatának befejezése után a hitelezett uta­zási utalványt, amely gépkocsi­val való utazásra szólt, átadta a vizsgáló orvosnak. A doktornő közben a kísérővel beszélgetett a gyermek betegségeiről és gyógykezeléséről. Az asszisz­tensnő, aki a számítógépnél a le­letet írta az utazási utalvány ki­töltéséhez, kérte a kísérő tb-kár- tyáját, aki jelen esetben az apu­ka volt. A szülő közölte, hogy nincs nála, közben a doktornő már aznapi dátummal, pecséttel és aláírással igazolta az utazást, csak a kísérő adatai hiányoztak. Az asszisztens, miután az apu­ka nem hozta a tb-kártyáját, a számítógépen lévő központi be­teglistán próbálta megkeresni a neve alapján a TAJ-számát, de a név nem szerepelt a beteglistán. Ekkor az asszisztensnő az uta­zási utalványon kihúzta a kísérő részt. Ekkor az apuka elkapta és a zsebébe gyűrte a meg, amennyiben azt a házior­vos az utazási utalvány első ol­dalán érvényesíti. Ez esetben 1 fő kísérő részére ez megtörtént. Miután részére az útiköltség-té­rítés a társadalombiztosí­tás által finanszíro- A zott, így a kísérő- /ff nek is igazolni Jjyjjj* kell tb­papírt. Ezután közölte, hogy nincs ugyan nála, de a fe­lesége valahol a rendelőintézet területén tartózkodik és neki itt van a tb-kártyája. A doktornő közölte az apukával, hogy akkor hozza be a felesége tb-kártyáját és utólag ráírják az utalványra, mint kísérőt. Ekkor az apuka közölte, hogy nem szükséges és eltávozott. Az 1997. évi LXXXIII. Eü. tör­vény 22. §-a szabályozza, hogy a biztosítottat mikor illeti meg az utazási költségtérítés. Ebben szerepel, hogy 16 év alatti gyer­meket 1 vagy 2 fő kísérő iUet kártyá­val, hogy biztosított. Az utazási utal­ványon a kísérő adatainál sze­repel a TAJ-szám is. Amennyi­ben ez nem kerül kitöltésre és igazolásra, az Egészségbiztosí­tási Pénztár nem tudja kifizetni az útiköltség-térítést a kísérő­nek. Az adatok helyes kitöltése pedig az illetékes szakrendelés feladata. Az újságcikkben sejtetni en­gedő diszkriminációról ré­szünkről szó sem volt, és ezt a feltételezést a legmesszebbme­nőkig visszautasítjuk! A rende­letek alapján minden esetben így kell eljárnunk, amennyiben a beteg sértve érezte magát, ezért elnézést kérünk. (a szakrendelésen dolgozók) Bosszankodom... Bedobtak egy levelet a postalá­dánkba, amit elolvastam és azóta is bosszankodom. Már az is elég furcsa, hogy Heves megye szívé­ben egy magyar étterem neve nem elég magyaros, mivel talán még az európai nyelvektől is ide­gen az a név, amit az üzemeltetők választottak. De a rövid hirdetési szövegben nagyon sok a helyes­írási hiba! A kép alatti első sor­ban még tudja a hirdetés írója, hogy a vasárnap kisbetűvel íran­dó, mert közfőnév, de pár sorral lejjebb a csütörtökkel, péntekkel, szombattal együtt tulajdonnévvé lépteti elő. A kerthelyiség „i” betű nélküli alakja azt a vicces helyze­tet sugallja, hogy az egész telepü­lés az étterem kertje! Mivel a má­sik oldalon német nyelvű szöve­get találtam, arra kérem az étte­rem vezetőjét, hogy a magyar nyelvet is tanulmányoztassa a hirdetések szövegeinek írójával. Manapság a nyelvvizsgák korát éljük, de lehet, hogy az anyanyel­vűnkből sokan nem tudnának si­keres vizsgát tenni? Fodor Pálné Eger (cím a szerkőben) Emlékezzünk! Mohács óta a magyarok törté­netében nagyon sok gyászos eseményre emlékezhetünk. Ezek egyike 60 évvel ezelőttre nyúlik vissza. 1944. október-novemberben Bácskában, Bánátban, s a Vajda­ságban 40 ezer magyar embert gyilkoltak meg Tito partizánjai és nemzetbiztonsági különítményei. Nem kell kutatni, miért, az oka nagyon egyszerű: mert magyarok voltak. Ezzel a megdöbbentő tör­ténettel a '90-es évek elején talál­kozhattunk először nyilvánosan. Volt néhány bátrabb hazai és kül­honi újságíró, akik keresték az igazságot. Később az egyházak és a civil szervezetek is próbálkoz­tak egy halk sóhajjal erre irányí­tani a mai kor magyarjainak fi­gyelmét. A hivatalos politika mé­lyen hallgatott és hallgat ma is. Az okát lehet találgatni. Egerben december 7-én filmve­títéssel egybekötött előadást tar­tott Ungvári P. Tamás a 60 évvel ezelőtt történtekről. A hallgatóság lelkes tapsa bizonyította, hogy szükség van olyanokra, akik éb­ren tartják történelmi emlékeze­tünket. Én ezzel a pár sorral kö­szönöm meg Ungvári Tamás ön­zetlen fáradozását és a számomra nyújtott maradandó élményt. L. István Eger (cím a szerk.-ben) Nyílt levél az MVSZ elnökének Évzáró lakógyűlés Levelezőink figyelmébe Örvendetes, hogy az utóbbi idő­ben ismét gyakran kapunk ész­revételeket, olvasói leveleket a lapunkban megjelent írásokra, illetve egyéb közéleti kérdések­kel kapcsolatosan. Felhívjuk levelezőink figyel­mét, hogy lehetőleg röviden, max. 1-2 gépelt oldal terjede­lemben fogalmazzák meg gon­dolataikat. Az írásokat szükség esetén rövidítve, és szerkesztett formá­ban tesszük közé. A közölt levelek tartalmával szerkesztőségünk nem feltétle­nül ért egyet, azokért felelőssé­get nem vállal. Csak a teljes névvel, címmel ellátott írásokat jelentetjük meg. Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére: Eger, Barkóczy u. 7. sz. A borítékra ír­ják rá: Pf. 23. Alulírott, mint szavazatszedő bizottsági tag, személyes érin­tettségem okán többi társam nevében visszautasítom az Ön vagy Önök által felhozott állítá­sokat, hogy a szavazatszámlá­lásnál csaltunk volna, avagy a helyi notabilitások pressziót gyakoroltak volna irányunk­ban, hogy a választási eredmé­nyeket módosítsuk. Szeretném felhívni a figyel­müket arra, hogy a szavazat- számláló biztosok tisztában vannak a törvény által rájuk ruházott jogosultsággal és sem­mi módon nem akarnak egy eredményt megváltoztatni. Önök nem mérték fel azon kije­lentésük súlyát, hogy megsér­tettek több ezer felelősséggel dolgozó szavazatszámláló biz­tost és köztisztviselőt, akiknek a munkáját sem Ön, sem más nem tudja kellőképpen megkö­szönni. Arról nem is beszélve, hogy Önök olyan állítással fordultak a Legfelsőbb Bírósághoz, hogy a lezárt szavazatszámlálási jegy­zőkönyv után akár egyik, akár másik szavazókörből egy szava­zatszámláló levélben fordult Önökhöz, hogy a szavazatszám­lálás nem felel meg a valóság­nak. Feltételezve, hogy a szava­zatszámláló bizottságban dolgo­zó emberek tisztában vannak azzal, hogy a jegyzőkönyv alá­írásával hitelesítik az ered­ményt, és ha azt utólagosan megcáfolják, akkor önnön ma­guk elkövetik a választási csa­lást, mert olyan eredményt hite­lesítettek aláírásukkal, amely nem felel meg a valóságnak. Amennyiben bebizonyosodik, hogy az illető nem mondott va­lóságot, akkor az a legalapve­tőbb, hogy nevét hozzák nyilvá­nosságra, és kérjen bocsánatot a több tízezer embertől, akiket meggyanúsított a csalással. Továbbá arra szeretném kérni a T. Elnök urakat, hogy az eddigi eredménytelenül végzett munka (2. számlálás) eddig több mint százmillió forintos költségét vajh' megtérítik-e az államnak, és azoknak az embereknek, akik a munkából kimaradtak, vagy azoknak a munkahelyek­nek, amelyek emiatt anyagi hát­rányba kerültek. Mindezeket azért írom, mint személyesen érintett abban is, hogy felmenő­im élnek kint a volt Osztrák-Ma­gyar Monarchia területén. Ké­rem, hogy a levelemre elfogad­ható választ adjanak. Tüske Emil Bátor A Csányi Idősek Otthonában dec. 8-án évzáró lakógyűlést tartot­tunk, ahol Pádár Sándorné igaz­gatónő értékelte az elmúlt év eredményeit, és vázolta a követ­kező év feladatait. Az elmúlt év pénzügyileg nagyon feszített volt, de azért sikerült úgy megoldani a dolgokat, hogy a lakók ebből sem­mit nem vettek észre. Eredmény többek között, hogy a napokban befejeződött az akadálymentesí­tés megépítése, valamint a kony­ha és az ebédlő festése. A lakógyűlésen megemlítést nyert, hogy az idősek hónapjára is méltán emlékeztünk meg, melynek befejezéseként a kínai nagycirkusz műsorát tekintet­tük meg. Említést érdemel még, hogy látogatást szervezett a ve­zetőség a dolgozók részére az Operettszínházba, így köszönte meg a fáradságos munkát, amit a dolgozók végeztek. Az ilyen elismerések többet érnek minden kitüntetésnél, mert ezek azt bizonyítják, hogy az otthonban családias és meg­értő a hangulat. A lakógyűlésen megfogalmazódott, hogy jelezni kell a polgármesternek, misze­rint az intézmény és a busz­megálló közötti járdát ki kell építeni, melyre ígéretet is kap­tunk. A helyi óvodások Télapó­műsorral köszöntötték a lakó­kat, ezért hálás köszönet a gye­rekeknek és a felkészítő óvó­nőknek. December 9-én az atkári nyugdíjasklub vendégei voltunk. Ez a kapcsolat már több évre nyúlik vissza, köszön­jük az együttműködést. Egyben megragadom az al­kalmat, hogy az otthon minden dolgozójának, valamint vala­mennyi lakójának boldog új évet kívánjak. Juhász Árpád

Next

/
Oldalképek
Tartalom