Heves Megyei Hírlap, 2004. december (15. évfolyam, 280-304. szám)
2004-12-29 / 303. szám
2004. DECEMBER 29., SZERDA PF. 2 3 11 A gyilkos kábulatról A Heves Megyei Hírlap december 15-i számában (4. oldal, Törvénytelen a kábulat) a drogokról szóló cikkben egy politikus azt állította, hogy a marihuána nem veszélyesebb, mint az alkohol. Orvos lévén, szeretném cáfolni ezt A marihuána gyorsan kialakuló memóriazavart, személyiségváltozást okoz hosszú időre, többek között az időérzék megromlását okozza. Drogügyben a kemény megelőzést látom az egyetlen hatásos módszernek. A kábítószerfüggő emberek kezelése mindenképpen szükséges, de a legtöbb esetben már az egészséges személyiség nem állítható vissza. Félre ne értse bárki, nem az alkoholfogyasztásra akarok biztatni. Heti 2x másfél dl bor fogyasztása felnőtt embernek egészségére válik, ennél nagyobb mennyiség már az egészségkárosodás felé tolja az esélyeket, a fogyasztott mennyiséggel arányosan. A kábítószer sokkal veszélyesebb, mint az alkohol. A dohányzás is gyors függőséget okoz, és tömeges elterjedése miatt népességszintű egészségkárosító hatása hatalmas. Kinek áll érdekében, hogy a romboló szerek választékát engedjük bővíteni? Hiszen ez megrokkant, korán elhalálozó, családalapításra képtelen tömegeket eredményezne! Ez a folyamat népünk gyors kipusztulásához veze me! Kábítószerrel kereskedni súlyos bűncselekmény. Javaslom, hogy a Büntető- törvénykönyvben a büntetendő cselekmények közé vegyék fel a kábítószer-fogyasztás nagy nyüvá- nosság előtti propagálását is. dr. Erdei Antal, Gyöngyössolymos Nem szavakat, tetteket A Heves Megyei Hírlap 2004. december 22-i számában Nyitrai Zsolt, a Fidesz MPP országgyűlési képviselője reagál arra a velem készült interjúra, amelyben megfogalmaztam: igen sajnálatosnak tartom, hogy az ellenzék részéről az elmúlt két és fél esztendőben sem polgármesteri, sem egyéni országgyűlési képviselői minőségemben senki sem keresett meg olyan öüettel, javaslattal, amely a város, a választókerület fejlődését szolgálta volna. Nyitrai úr ennek ellenkezőjét igyekszik bizonygatni, s újfent említ egy-két olyan akciót, amely nézete szerint az Ő ilyen irányú törekvéseit igazolja. Úgy vélem, ha ezeket valóban komolyan gondolta volna, megkeres - végtére is igen hosszú órákat töltünk el közösen a Parlamentben -, hogy együtt tegyünk az ügy érdekében, nem pedig sajtótájékoztatókon tart ötletbörzéket. Utóbbiak sokkal inkább népszerűséghajhászásnak, PR-fogásnak tűnnek, semmint tényleges cselekvésnek. Szabadjon Nyitrai úr figyelmébe ajánlanom Kossuth Lajosnak az első népképviseleti országgyűlésben elmondott beszédének azóta már szállóigévé lett szavait: „... s csak azt mondom: annyi energiát a kivitelben, mint amennyi ha- zafiságot tapasztaltam a megajánlásban, s Magyarországot a poklok kapui sem fogják megdönteni. Bízom benne, hogy 2005-ben már az ellenzék számára is ez lesz a vezérelv. Ennek reményében kívánok képviselőtársamnak is nagyon boldog új esztendőt: Nagy Imre országgyűlési képviselő * A magunk részéről ezzel a témát lezártnak tekintjük. (A Szerk.) Vajon ki kit pártol? Ez év elején Lőrinciben, egy lakossági fórumon hallgattam Pokorni Zoltánt, a Fidesz alel- nökét. Előadásában bírálta az energia-áremeléseket. E helyett számos más állami bevételeket segítő intézkedést javasolt. Ezek között említette, hogy be kellene vezetni az „árfolyam-nyereségből származó jövedelem” megadóztatását Ezt logikusan meg is indokolta. Annál meglepőbb volt a hír, hogy az árfolyam-nyereségadó bevezetésére vonatkozó javaslatot a Fidesz képviselői a parlamentben leszavazták! A Fidesz politikusai a jelenlegi kormányt „bankárkormány” nak csúfolták. Hogy a valóságban ki képviseli a kisemberek és ki a gazdag bankárok érdekeit, az mostanra világossá vált. Kardos Márton Lőrinci A sebesség áldozatairól Megdöbbentő híreket hallottunk a közelmúltban: két nap alatt húsznál is több ember vesztette életét közúti közlekedési balesetben. Egyesek szerint a „veszteség” nem sok, mert a hetente előforduló elhalálozási átlagot nem haladja meg. Az értékelés erősen morbid, avagy az elemzők az értelmes lényt is darabszámban mérik? AT sóbbrendű útjainkon manapság már csak a négyökrös szekér tekinthető biztonságosnak, mert a gidres-gödrös utakon talán célba fog érni. Ugyanitt a járművek 90 km/h megengedett sebességgel száguldozhatnak. Nem különb a helyzet a szűkre szabott főútvonalainkon sem, de a korszerűnek mondható sztrádáinkon is eltűnt az elvárható és kulturált közlekedési morál. Elszomorítóak azok a helyszíni felvételek is, amelyek arról tájékoztatnak, hogy a szórakozóhelyekről hajnalban hazainduló fiatalok előbb „belövik” magukat, majd fékevesztett rohanásukkal útszéli fáknak, oszlopoknak és kerítéseknek rohannak. Ha szerencsések, csak a totálkárossá vált gépkocsit kell a hulladékgyűjtőbe elvitetni, lényegében nem történt esemény, mert a megértő és jó szülő máris teljesen új járművet ajándékoz „ártatlan” utódjának. Uralkodni és érvényesülni látszik az a szemlélet, miszerint nem történt semmi, a biztosító, meg a szülő fizet vagy jutalmaz. Azért méltatlankodom, mert az államnak nem érdeke ezekben az eseményekben sem a honpolgárok testi épségének megvédése, sem a „, vagányok” kiszűrése. Érthetetlen az a felsővezetési szemlélet, amikor azt tapasztaljuk, hogy minél elhasználtab- bak közútjaink, annál magasabb sebességgel lehet száguldozni az utakon, és veszélyeztetni mások testi épségét. A hatóság valóban a fontos dolgokkal foglalkozzon, ne a kerékbilincseket és mikuláscsomagokat osztogassa. Helyette nagy parkolók kialakításán gondolkozzék, drasztikusan vegyék vissza a maximált sebességi határokat. A feladat nem egyszerű, de végrehajtható a közérdek javára. B.I. (név és cím a szerk.-ben) Szó sincs diszkriminációról A Heves Megyei Hírlap 2004. nov. 26-i számában „Ki lehet a kísérő” c. újságcikk tartalma nem teljes egészében felel meg a valóságnak, ezért a többi résztvevő is szeretné elmondani az eseményeket. Az eset történtekor a szakrendelésen jelen volt a vizsgálatot végző orvos (dr. Szabó Zsuzsanna), a számítógépet kezelő és a vizsgálatban segédkező asszisztensnő (Madarász Istvánná) és az eseményeknek a félig nyitott ajtón keresztül fültanúja a másik szak- rendelést végző orvos (dr. Lakatos László). D. Zsolt, a gyermek kísérője gyermeke vizsgálatának befejezése után a hitelezett utazási utalványt, amely gépkocsival való utazásra szólt, átadta a vizsgáló orvosnak. A doktornő közben a kísérővel beszélgetett a gyermek betegségeiről és gyógykezeléséről. Az asszisztensnő, aki a számítógépnél a leletet írta az utazási utalvány kitöltéséhez, kérte a kísérő tb-kár- tyáját, aki jelen esetben az apuka volt. A szülő közölte, hogy nincs nála, közben a doktornő már aznapi dátummal, pecséttel és aláírással igazolta az utazást, csak a kísérő adatai hiányoztak. Az asszisztens, miután az apuka nem hozta a tb-kártyáját, a számítógépen lévő központi beteglistán próbálta megkeresni a neve alapján a TAJ-számát, de a név nem szerepelt a beteglistán. Ekkor az asszisztensnő az utazási utalványon kihúzta a kísérő részt. Ekkor az apuka elkapta és a zsebébe gyűrte a meg, amennyiben azt a háziorvos az utazási utalvány első oldalán érvényesíti. Ez esetben 1 fő kísérő részére ez megtörtént. Miután részére az útiköltség-térítés a társadalombiztosítás által finanszíro- A zott, így a kísérő- /ff nek is igazolni Jjyjjj* kell tbpapírt. Ezután közölte, hogy nincs ugyan nála, de a felesége valahol a rendelőintézet területén tartózkodik és neki itt van a tb-kártyája. A doktornő közölte az apukával, hogy akkor hozza be a felesége tb-kártyáját és utólag ráírják az utalványra, mint kísérőt. Ekkor az apuka közölte, hogy nem szükséges és eltávozott. Az 1997. évi LXXXIII. Eü. törvény 22. §-a szabályozza, hogy a biztosítottat mikor illeti meg az utazási költségtérítés. Ebben szerepel, hogy 16 év alatti gyermeket 1 vagy 2 fő kísérő iUet kártyával, hogy biztosított. Az utazási utalványon a kísérő adatainál szerepel a TAJ-szám is. Amennyiben ez nem kerül kitöltésre és igazolásra, az Egészségbiztosítási Pénztár nem tudja kifizetni az útiköltség-térítést a kísérőnek. Az adatok helyes kitöltése pedig az illetékes szakrendelés feladata. Az újságcikkben sejtetni engedő diszkriminációról részünkről szó sem volt, és ezt a feltételezést a legmesszebbmenőkig visszautasítjuk! A rendeletek alapján minden esetben így kell eljárnunk, amennyiben a beteg sértve érezte magát, ezért elnézést kérünk. (a szakrendelésen dolgozók) Bosszankodom... Bedobtak egy levelet a postaládánkba, amit elolvastam és azóta is bosszankodom. Már az is elég furcsa, hogy Heves megye szívében egy magyar étterem neve nem elég magyaros, mivel talán még az európai nyelvektől is idegen az a név, amit az üzemeltetők választottak. De a rövid hirdetési szövegben nagyon sok a helyesírási hiba! A kép alatti első sorban még tudja a hirdetés írója, hogy a vasárnap kisbetűvel írandó, mert közfőnév, de pár sorral lejjebb a csütörtökkel, péntekkel, szombattal együtt tulajdonnévvé lépteti elő. A kerthelyiség „i” betű nélküli alakja azt a vicces helyzetet sugallja, hogy az egész település az étterem kertje! Mivel a másik oldalon német nyelvű szöveget találtam, arra kérem az étterem vezetőjét, hogy a magyar nyelvet is tanulmányoztassa a hirdetések szövegeinek írójával. Manapság a nyelvvizsgák korát éljük, de lehet, hogy az anyanyelvűnkből sokan nem tudnának sikeres vizsgát tenni? Fodor Pálné Eger (cím a szerkőben) Emlékezzünk! Mohács óta a magyarok történetében nagyon sok gyászos eseményre emlékezhetünk. Ezek egyike 60 évvel ezelőttre nyúlik vissza. 1944. október-novemberben Bácskában, Bánátban, s a Vajdaságban 40 ezer magyar embert gyilkoltak meg Tito partizánjai és nemzetbiztonsági különítményei. Nem kell kutatni, miért, az oka nagyon egyszerű: mert magyarok voltak. Ezzel a megdöbbentő történettel a '90-es évek elején találkozhattunk először nyilvánosan. Volt néhány bátrabb hazai és külhoni újságíró, akik keresték az igazságot. Később az egyházak és a civil szervezetek is próbálkoztak egy halk sóhajjal erre irányítani a mai kor magyarjainak figyelmét. A hivatalos politika mélyen hallgatott és hallgat ma is. Az okát lehet találgatni. Egerben december 7-én filmvetítéssel egybekötött előadást tartott Ungvári P. Tamás a 60 évvel ezelőtt történtekről. A hallgatóság lelkes tapsa bizonyította, hogy szükség van olyanokra, akik ébren tartják történelmi emlékezetünket. Én ezzel a pár sorral köszönöm meg Ungvári Tamás önzetlen fáradozását és a számomra nyújtott maradandó élményt. L. István Eger (cím a szerk.-ben) Nyílt levél az MVSZ elnökének Évzáró lakógyűlés Levelezőink figyelmébe Örvendetes, hogy az utóbbi időben ismét gyakran kapunk észrevételeket, olvasói leveleket a lapunkban megjelent írásokra, illetve egyéb közéleti kérdésekkel kapcsolatosan. Felhívjuk levelezőink figyelmét, hogy lehetőleg röviden, max. 1-2 gépelt oldal terjedelemben fogalmazzák meg gondolataikat. Az írásokat szükség esetén rövidítve, és szerkesztett formában tesszük közé. A közölt levelek tartalmával szerkesztőségünk nem feltétlenül ért egyet, azokért felelősséget nem vállal. Csak a teljes névvel, címmel ellátott írásokat jelentetjük meg. Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére: Eger, Barkóczy u. 7. sz. A borítékra írják rá: Pf. 23. Alulírott, mint szavazatszedő bizottsági tag, személyes érintettségem okán többi társam nevében visszautasítom az Ön vagy Önök által felhozott állításokat, hogy a szavazatszámlálásnál csaltunk volna, avagy a helyi notabilitások pressziót gyakoroltak volna irányunkban, hogy a választási eredményeket módosítsuk. Szeretném felhívni a figyelmüket arra, hogy a szavazat- számláló biztosok tisztában vannak a törvény által rájuk ruházott jogosultsággal és semmi módon nem akarnak egy eredményt megváltoztatni. Önök nem mérték fel azon kijelentésük súlyát, hogy megsértettek több ezer felelősséggel dolgozó szavazatszámláló biztost és köztisztviselőt, akiknek a munkáját sem Ön, sem más nem tudja kellőképpen megköszönni. Arról nem is beszélve, hogy Önök olyan állítással fordultak a Legfelsőbb Bírósághoz, hogy a lezárt szavazatszámlálási jegyzőkönyv után akár egyik, akár másik szavazókörből egy szavazatszámláló levélben fordult Önökhöz, hogy a szavazatszámlálás nem felel meg a valóságnak. Feltételezve, hogy a szavazatszámláló bizottságban dolgozó emberek tisztában vannak azzal, hogy a jegyzőkönyv aláírásával hitelesítik az eredményt, és ha azt utólagosan megcáfolják, akkor önnön maguk elkövetik a választási csalást, mert olyan eredményt hitelesítettek aláírásukkal, amely nem felel meg a valóságnak. Amennyiben bebizonyosodik, hogy az illető nem mondott valóságot, akkor az a legalapvetőbb, hogy nevét hozzák nyilvánosságra, és kérjen bocsánatot a több tízezer embertől, akiket meggyanúsított a csalással. Továbbá arra szeretném kérni a T. Elnök urakat, hogy az eddigi eredménytelenül végzett munka (2. számlálás) eddig több mint százmillió forintos költségét vajh' megtérítik-e az államnak, és azoknak az embereknek, akik a munkából kimaradtak, vagy azoknak a munkahelyeknek, amelyek emiatt anyagi hátrányba kerültek. Mindezeket azért írom, mint személyesen érintett abban is, hogy felmenőim élnek kint a volt Osztrák-Magyar Monarchia területén. Kérem, hogy a levelemre elfogadható választ adjanak. Tüske Emil Bátor A Csányi Idősek Otthonában dec. 8-án évzáró lakógyűlést tartottunk, ahol Pádár Sándorné igazgatónő értékelte az elmúlt év eredményeit, és vázolta a következő év feladatait. Az elmúlt év pénzügyileg nagyon feszített volt, de azért sikerült úgy megoldani a dolgokat, hogy a lakók ebből semmit nem vettek észre. Eredmény többek között, hogy a napokban befejeződött az akadálymentesítés megépítése, valamint a konyha és az ebédlő festése. A lakógyűlésen megemlítést nyert, hogy az idősek hónapjára is méltán emlékeztünk meg, melynek befejezéseként a kínai nagycirkusz műsorát tekintettük meg. Említést érdemel még, hogy látogatást szervezett a vezetőség a dolgozók részére az Operettszínházba, így köszönte meg a fáradságos munkát, amit a dolgozók végeztek. Az ilyen elismerések többet érnek minden kitüntetésnél, mert ezek azt bizonyítják, hogy az otthonban családias és megértő a hangulat. A lakógyűlésen megfogalmazódott, hogy jelezni kell a polgármesternek, miszerint az intézmény és a buszmegálló közötti járdát ki kell építeni, melyre ígéretet is kaptunk. A helyi óvodások Télapóműsorral köszöntötték a lakókat, ezért hálás köszönet a gyerekeknek és a felkészítő óvónőknek. December 9-én az atkári nyugdíjasklub vendégei voltunk. Ez a kapcsolat már több évre nyúlik vissza, köszönjük az együttműködést. Egyben megragadom az alkalmat, hogy az otthon minden dolgozójának, valamint valamennyi lakójának boldog új évet kívánjak. Juhász Árpád
