Heves Megyei Hírlap, 2004. december (15. évfolyam, 280-304. szám)
2004-12-22 / 298. szám
2004. DECEMBER 22., SZERDA PF. 2 3 11 Ejféli mise 1944-ben Egerben töltöttem a hatvan évvel ezelőtti karácsonyt. Huszonnégy nappal előbb iszkoltak el onnan a németek, két héttel később érte a várost német légitámadás, amelynek halálos áldozatai is voltak. Csúnya idők köszöntöttek ránk, de már kezdett mozdulni az emberi lét: megjelent a helyi újság, újra kezdődött a tanítás az iskolákban. Elérkezett december 24-e. Gondolni sem lehetett arra, hogy éjfélkor tartsák a hagyományos szentmisék Ki merészelt volna az éjszaka közepén az utcán járni, amikor szinte több volt a városban az orosz katona, mint a helyi lakos? Czapik Gyula érsek vállalta a mise celebrálását Délután háromra hirdette meg, hogy a hívek még a sötétedés előtt hazaérjenek. Nem a főszékesegyházban misézett, hanem a ferencesek templomában. Alighanem jelzésnek szánta: nem a város előkelőségeire számított, hanem a franciskánus templom egyszerű híveire. Vasárnap volt Még dörögtek az ágyúk a város körül. Megtelt a templom, az aggasztó közbiztonsági helyzet ellenére. Az érsek-fő- pásztor tartotta a szentbeszédet is. Azokat a szavakat mondta el, amelyeket ama napokban leginkább meg kellett hallaniuk a magyar híveknek. Azt az üzenetet, amelyet nagyon vártunk az egyháztól (Mindszenty József veszprémi püspök a nyilasok fogságában volt). ítélet hangzott a szószékről. A lepergetett idő tanulsága. Szinte felkiáltásként mondta ki: „Kurzust csináltunk a kereszténységből!”. Sorolta a bukott rendszer hazugságait, amelyeket a kereszténységre hivatkozva igyekezett a néppel elfogadtatni. Valószínűleg akadtak a padsorokban olyanok, akiket a főpapi szó meghökkentett. Ám akik ismerték az érseket, nem lepődtek meg. Soha nem üvöltött együtt a farkasokkal. Szent István-napi beszédében azt mondta az állam- alapító királyról: „Nem öltöztette a kereszténységet sujtásos, magyaros ruhába”. Értett belőle, akinek volt füle a hallásra. Négy hónappal később már nem kellett tagadó szóval puhítani ítéletének keménységét. Hatvan éve már, de nem felejtem el azt a nagymisét. Ha tévútra vitték is - nem először - ezt a jobb sorsra érdemes népet, ha összeroskadtunk is azon a rossz úton, az út fordulójánál várt bennünket a karácsonyi Jézus. Az okosság és igazság mellett volt egy-két naivitás is a főpapi beszédben. Mintha az érsek azt hitte volna, hogy az új rend helyreteszi majd az igazságot Joggal áhította például, hogy a bukott rendszer cinikus volt a házasság szentségével szemben. Ezt nagy megértéssel és egyetértéssel hallottam tőle, mert elvált és újraházasodott szülők otthon és szeretet nélkül felnőtt gyermeke voltam. De aki úgy értelmezte a szavakat, hogy majd a házasság keresztény eszméje erősödik meg, hiú reményeket táplált. A következő évek félliberális reformjai kedveztek a válásnak, és ez a helyzet nagyjából - ha nem is egészen — fennmaradt akkor is, amikor a kommunista diktatúra félresöpörte a liberális engedményeket Semmi nem látszott azon a misén a hagyományos barokk fennköltségből. A főpapot nem övezte pompa. Ő máskor is az egyszerűségre mutatott példát. Vajon ismeri-e rajtam kívül még élő ember azt a főpapi beszédet? Pedig jó lenne ismerni. Napjainkban is nagy szükség van a tisztító szóra. Dr. Bán Ervin János Budapest (cím a szerk.-ben) Karácsonyi ajándék Nagy az öröm a családban kará- dókban igen kedves a karácso- csony reggelén. Csengőszóra nyi ajándékozás. Azonban a ébrednek fel a család gyerme- legnagyobb értékű ajándék az kei, akik mondogatják egymás egymás iránti szeretet, közt, kinek mi a legszebb a fán. Kellemes, békés karácsonyi „Nézzétek csak a kis Jézuskát a ünnepeket és boldog új eszten- karácsonyfa alatt, milyen szé- dőt kívánok minden kedves ol- pen fekszik a jászoljában, nem vasónak és az otthonban lakó is sírogat. Örül neki, hogy most társaknak, ő is velünk lehet, együtt tölthet- id. Bíró Miklós jük el ezt a szép ünnepet!” - Eger, Berva-völgyi Idősek mondják a gyerekek. A csalá- Otthona is segíthetünk Mosollyal Az egész világon elterjedt a karácsony, mint ünnep. Ekkor Jézus születéséről emlékezünk meg. Minden ember ilyenkor a családjával van, a haragosok kibékülnek, hatalmas vacsorákat tartanak. A karácsonyfa mellett átadják egymásnak ajándékaikat, és karácsonyi dalokat énekelnek. Szinte érezni lehet a levegőben a szeretetet és a békességet. Mégis vannak olyan magányos emberek, akiknek ezek az örömteli napok is ugyanolyanok, mint az átlagos hétköznapok, de sokkal nehezebb őket elviselni. Ők sok esetben egyedül, társaság, ajándék és fenyőillat nélkül élik át az ünnepeket. Gondoljunk csak bele, hogy mi hogy várjuk a karácsonyt (nemcsak azért, mert szünet van és nem kell iskolába menni). Számunkra valószínűleg elképzelhetetlen lenne így „átvészelni" az év végét jelző pihenőnapokat. De talán mi is tehetünk valamit ezekért az emberekért. Azzal, hogy meghallgatjuk őket, társaságot nyújtunk nekik, és néhány kedves szót intézünk hozzájuk. Semmibe se kerül, de sokat teremt. Gazdaggá teszi azokat, akik kapják, és nem juttatja koldusbotra azokat, akik adják. Egy pillanatig él csak- , de emléke örökké megmarad. Senki sem olyan gazdag, hogy meglehetne nélküle, és senkinek sincs olyan sok, hogy ne lenne gazdagabb tőle. Táplálja a jóakaratot az üzleti életben, boldogságot teremt az otthonban, és mindenütt a barátság biztos jele. Pihenés az elfáradt embernek, napfény a csüggedőnek, világosság a szomorkodónak, és a természet legnagyszerűbb ellenszere a bajokkal szemben. Nem jelent földi javakat senki számára: nem lehet megvenni, elkérni, kölcsönadni vagy ellopni, csak önként lehet adni. Ha valaki túl fáradt ahhoz, hogy mosolyogni tudjon, akkor legalább te nézz rá derűsen. Senkinek sincs annyira szüksége a mosolyra, mint annak, aki maga már nem tud mosolyogni. Tehát soha ne felejtsék el ezeket, és próbáljon mindenki a mosolyával segíteni azokon, akik egyedül, magányosan ünnepelnek. Békés, boldog, szeretetteljes karácsonyi ünnepeket kívánok mindenkinek! Marczis Viktória Szívet melengető írások Elismerő köszönet kollégánknak Kedves Fesztbaum úr! Hosszú évek óta hűséges olvasója vagyok a Heves Megyei Hírlapnak. Nyugdíjaséveim megszokott órái, hogy a lapot naponta átböngészem, annak minden oldalát. Mindig megragad, ha egy „magyar” érzelmű cikket találok vagy elolvasok valamely oldalon. Sorba veszem, szóljon az politikáról, kereskedelemről, közlekedésről, tudományról, természetről született, Nagy Tímeáról írt. Szívet melengető érzés volt olvasni, amikor a magyar nőről vetette gondolatait papírra. A feleségről, az édesanyáról, a mindannyiunk által szeretett sportolóról írt. Méltatta az utat, vagy a sportról. Sok, a nevével fémjelzett jegyzetet szoktam találni, amelyben kifejti véleményét, javaslatát, mindig az igazság oldaláról, egy-egy témáról. Álláspontunk mindig azonos. Helyeslem gondolatait, és hogy megosztja az olvasókkal is a véleményét. Tisztelem és szeretem - mint ahogyan Ön is teszi — a magyar színekben egy-egy versenyen vagy olimpián induló, címeres mezt viselő versenyzőinket. Legutóbb az athéni olimpián, amikor az első magyar aranyérem megamely annyi gond közepette is meg tudta csinálni ezt a nagyszerű eredményt. Mélységesen egyetértek önnel, amikor az atléták viselkedéséről negatív hangnemben nyilatkozott. Biztosan tudom és merem remélni, hogy sorait velem együtt nagyon sokan olvassák. Ezek a sorok, amelyek magyar hazánk és szűkebb pátrir ánk sporteseményeivel foglalkoznak, mindig várólistán vannak az újságban lévő sportoldalon. Kérem, fogadja őszinte elismerésemet - - „ olvasótársaim nevében is -, és eng e d j e meg, hogy kérjem a Mindenhatót, továbbra is jutalmazza meg önt hosszú, egészséges élettel. Bízom benne, hogy tárgyilagos, igazságos véleményét még sokáig olvashatom kedvenc lapomban. Barta Árpád Egercsehi * (Köszönöm meghatóan kedves sorait és jókívánságait. Lehetőségem szerint igyekszem a jövőben is megfelelni az Ön és lapunk valamennyi Kedves Olvasói elvárásainak. Fesztbaum Béla) Nyitottak vagyunk A Heves Megyei Hírlap 2004. december 18., szombati számában megjelent, az MSZP egri országgyűlési képviselőjével, dr. Nagy Imrével készült beszélgetésre kívánok reagálni. A képviselő itt azt mondta, hogy az elmúlt két és fél évben az ellenzék részéről egy megkeresést sem kapott „a választási körzet érdekeit szolgáló együttműködés ügyében”. Ez az állítás valótlan. Több ügyet is lehet említeni, a „Heves megye tízmilliárd plusz” módosító javaslattól kezdve a Szent- Györgyi Albert Általános Iskola összedőlt tornaterméig, amikor mi a pártok feletti összefogás szükségességét hangsúlyoztuk. A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség vallja, hogy a megyét és a várost érintő stratégiai kérdésekben együttműködésre van szükség a kormány és az ellenzék között. Más az értékrendünk, másképp gondolkodunk a világról, de egyet nem szabad elfelejteni. Mindany- nyian itt élünk. A kérdés az, hogy van-e tényleges fogadókészség a vezetők részéről az ellenzéki törekvések meghallgatására. Valójában az elmúlt két és fél év helyi politikájára az volt a jellemző, hogy az ellenzéki javaslatokat folyamatosan elutasították, az ellenzéki jogosítványokat tudatosan csorbították. Erről nem ejtett szót dr. Nagy Imre! Mi a megye és a város érdekében nyitottak vagyunk a párbeszédre. A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség Heves Megyei Szervezete nevében: Dr. Nyitrai Zsolt országgyűlési képviselő Levelezőink figyelmébe Felhívjuk levelezőink figyelmét, hogy lehetőleg röviden, max. 1-2 gépelt oldal terjedelemben fogalmazzák meg gondolataikat. Az írásokat szükség esetén rövidítve és szerkesztett formában tesszük közzé. A közölt levelek tartalmával szerkesztőségünk nem feltétlenül ért egyet, azokért felelősséget nem vállal. Csak a teljes névvel, címmel ellátott írásokat jelentetjük meg. Békés karácsonyt kívánva továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére: Eger, Barkóczy út 7. szám. A borítékra írják rá: Pf. 23. Legyen ez más ünnep! Varázslatos „Angyali üdvözlet” Várakozás. Mire? Szeretetre, érzésekre, kapcsolatokra, barátokra, családra. A legszentebb időben, a legnagyobb szeretet- ben. Ne legyen lelkiismeret-fur- dalás, csak csillogó szemek. Képesek legyünk megfogni a fáradt kezet, mely annyiszor nyújtott segítséget, ha baj volt, és annyiszor érintett minket, ahányszor tudott, csak azért, hogy érezze a közelségünket, és mi érezzük, nem vagyunk egyedül. Most mi tegyük ugyanezt. Nyújtsuk kezünket szüléinknek, rokonainknak, akik az igazi otthonunk melegétől távol, szociális intézetekben élnek. Ne hagyjuk őket magukra! Legyen ez az ünnep más, mint a többi. A hetedik karácsonyt éljük meg lakóinkkal, és hogy nem a hely, a drága dolgok okozzák csak az igazi örömet, álljon itt egy nagyon kedves történet. Saci nénit - szólítsuk így - szerette a családja, de betegsége miatt állandó felügyeletet igényelt. Fia, lánya és azok családtagjai mindennaposak voltak nálunk. Saci néni gondolatai, tettei az idő előrehaladtával egyre kuszáltabbak lettek. A család tanácstalan volt. Mit tegyenek, hazavigyék az ünnepekre, vagy jöjjenek hozzá? Saci néni a szobájában, a megszokott környezetében állapotához képest elég jól tájékozódott, így azt ajánlottam, jöjjenek ide, ünnepeljenek együtt, mert ha elviszik, megszakad a mindennapok fonala, és a csomó nehezen oldódik. A társalgót biztosítottuk a családnak az ünnepléshez. A kandallóban égett a tűz. Saci néni a fotelban üldögélt legkisebb unokájával. A családtagok feldíszítették a fenyőfát, megterítették az asztalt, előkerült a mézeskalács, az ajándék. Fogták egymás kezét és énekeltek. Énekelt a múlt és énekelt a jövő. Mindenki boldog volt. Csillogtak a szemek, egymásnak is jutott a meghitt pillanatokból. Megálltak egy pillanatra a rohanó hétköznapokban. Mióta a szociális területen dolgozom, ez a legszebb emlékem a bentlakók karácsonyáról. Most is azt szeretném, ha sok Saci néni lenne, akinek megfogják a kezét, és a mosoly — mely régi karácsonyok meghitt pillanatát hozza elő - ma, 2004-ben is igaz legyen. Áldott, békés karácsonyt kívánok minden szociális otthonban lakónak és mindenkinek, aki megteszi az első lépéseket az oda vezető úton. Nagy Éva (cím a szerk.-ben) A Művészetek Háza megújult nézőtérrel fogadja közönségét. Nagy öröm, hogy egyre igényesebb előadásokat ajánlanak figyelmünkbe. András- napon a Merlin Színház és a Pécsi Harmadik Színház hatfős kis csapata Paul Cloudel: Az angyali üdvözlet című, 1910-11-ben írt drámájának színpadi változatát hozta el az egri közönségnek. Cloudel - a „nagy utazó” egyedülálló a világirodalomban, csak kevesek számára ismert igazi poéta. Liturgikus költészetével a francia dráma megújítója. Hite, személyes legendája-(vívódásai) épül be műveibe. Eltérő nyelvezete, bonyolult szerelmi párbeszédei emelik őt a legnagyobbak magasságába. „Felmegy a függöny”, antik kórus üti meg fülünket. Néhány percig kellemes gregoriánt hallunk, Dér András rendező így vezeti be a nézőket a mű középkori hangulatába. A színpadi díszlet alig valami, de nincs is jelentősége, mert a „mese” az első perctől lebilin- cselően hat. Az egyre fokozódó dráma nagy intenzitással halad előre, köszönhetően zseniális színművészeinknek. Jacque engedelmes, nyíltszívű, félszeg figuráját Eperjes Károly formálja meg a hozzá méltó művészi színvonalon. Dér Denise nőies finomsággal alakítja Violaine-t, aki karácsony éjszakáján a Mindenható segítségével új életet ad Mara halott gyermekének. Az ő tragikus, önfeláldozó sorsára építi fel művét a szerző. Nagy-Kálóczy Eszter a végletekig azonosul Marával. A félreértelmezett testvéri konfliktust félelmetesen viszi színre. Karakterességével „haláltáncot” jár, már-már nem tudni, hogy ez számára játék-e vagy valóság. A szülők, Venczel Vera és Blaskó Péter nagy tapasztalattal mozognak a színpadon, bámulatos dallamisag- gal, érzékeny, finom választékossággal formálják meg anyanyelvűnket. Amikor ők „útra kelnek”, még számított a beszéd akusztikai szépsége. Pierre (Dóczy Péter) fájdalmas tekintete sokáig emlékezetes marad. Előadás után élmény volt velük találkozni, Eperjes Károllyal váltani néhány szót. Apró programfüzetemmel ott topogtam Venczel Vera csodálatos szeme körül, lestem pillantását, melyek még könnyektől csillogtak. Szerénysége, törékeny bája magával ragadó. Visszavárjuk őket, számoljuk a perceket... Birta-Szabó Ágnes Eger (cím a szerk.-ben)
