Heves Megyei Hírlap, 2004. december (15. évfolyam, 280-304. szám)
2004-12-13 / 290. szám
6 HORIZONT 2004. DECEMBER 13., HÉTFŐ Mégis a városé marad a középiskola Egyelőre csak bizottsági ülésen merült fel a lőrinci Március 15. Gimnázium és Szakképző Iskola más formában történő működtetése, de elképzelhető, hogy néhány év múlva testületi szinten is napirendre kerül a téma. Az intézmény vezetése úgy véli, hogy - mint azt a folyamatosan emelkedő tanulólétszám, illetve a „piac” követelményeihez való alkalmazkodásuk is bizonyítja - a jelenlegi szisztéma megváltoztatását semmi nem indokolja. Az iskola folyamatosan alkalmazkodik a megváltozott körülményekhez Tari Ottó Az egykori vájáriskolát a világháború után a környékbeli bányaüzemek munkaerő-utánpótlásának a képzése céljából alapították. Az államosított kastélyban - amely egy festői őspark közepén található a település selypi részén - később más szakmák bevonásával bővítették az oktatást, amelynek eredményeként az iskola az 1960- as, '70-es évekre a környék egyik meghatározó szakmunkásképző intézetévé vált. A kor oktatáspolitikájának eredményeként látványosan fejlődött az infrastruktúra és az eszköz- állomány: új épületek, sportlétesítmények - egyebek mellett szabványméretű labdarúgó-, tenisz- és kézilabdapálya, később tornaterem, számos szaktanterem, kollégium - segítették elő a diákok előmenetelét, a szabadidő hasznos eltöltését. Amint az iskola legutóbbi évkönyvéből is kiderül, a rendszerváltozást megelőzően kevesen gondolták, hogy rövid időn belül radikális változások következnek be az intézmény életében. Az akkori vezetés gyorsan reagált a megváltozott társadalmi és gazdasági környezethez: átalakult az oktatási szerkezet, elkezdődött a középiskolai tanítás - gimnáziumi és szakközépiskolai osztályok indultak, miközben a hagyományos képzési formákat az érdeklődés csökkenésével párhuzamosan leépítették. Mindehhez konstruktív partnerre találtak a fenntartó önkormányzatban, amely igyekezett biztosítani a feltételeket a folyamatosan változó körülmények közepette is. Hogy jól döntöttek, jelzi az is, hogy a tanulólétszám folyamatosan növekszik, jelenleg 430 diák sajátítja el a kor kihívásainak megfelelő tudnivalókat az intézmény falai között.- A környéken élők számára is nyilvánvaló, hogy iskolánk nem egy költségfaló feneketlen zsák, hanem a térség kulturális bázisa. Harminc pedagógusunk tudása, felkészültsége a szélesebb közösség javát szolgálja, ezért nem látom az értelmét a működés megcsonkításának - mondja dr. Patócs László igazgató, aki már értesült az önkormányzati bizottság ülésén elhangzottakról. A direktor szerint a fentebb említett, nagyobb volumenű átalakítást követően az iskola napjainkban is folyamatosan alkalmazkodik a kor kívánalmaihoz, amihez a három lábon álló - gimnáziumi, szakközépiskolai és szakiskolai - berendezkedés ideális alapot teremt. Az elmúlt hónapokban tovább bővítették felszereltségüket: szak- tantermeket hoztak létre, hat tanterem teljes berendezését kicserélték, a két, már meglévő labor mellett egy természettudományi előadót és egy humán szaktantermet is kialakítottak. A közeljövő tervei között pedig egy vállalkozási ismeretek oktatására alkalmas taniroda létrehozása szerepel, amire 5-6 millió forintot szánnak. Mindezeken túl felújították a kollégiumot , s a sportlétesítményeket is folyamatosan fejlesztik. Dr. Patócs László elmondta: mindez az önkormányzat és a térség termelőüzemeinek a pozitív hozzáállása révén, illetve az iskola saját bevételeinek köszönhetően valósulhatott meg.- Minden gyerek érték, minden diák valamiben tehetséges - idézi az intézmény jelmondatát az igazgató. - Tantestületünk vállalja, hogy igyekszik „kihozni” belőlük a maximumot; a cél az, hogy valamennyi tanulónk eljusson az érettségiig és a szakvizsgáig. Ami az oktatás módozatait illeti, az iskolában büszkék arra, hogy - mint mondják - gimnáziumi képzés sokfelé folyik az országban, ám belügyi orientáció kizárólag itt található. Ennek keretében olyan alapot sajátíthat el a növendék, ami lehetővé teszi számára, hogy szakirányú felsőoktatási területen vagy középiskolában - például rendőrképző szakközépiskolában - folytathassa tanulmányait. Emellett az érettségivel párhuzamosan leteheti az OKJ-s (az Országos Képzési jegyzékben szereplő) személyi-vagyonőri szakvizsgát is. Ugyancsak a kínálatot gyarapítja, hogy az egész térségben egyedül a Március 15. Gimnázium és Szakképző Iskolában található kereskedelmi-marketing szakcsoportos - szintén OKI-s - képzés az érettségire való felkészítéssel párhuzamosan. A klasszikus szakképzést előnyben ré- szesítők élelmiszer-vegyiáru kereskedelmi, könnyűipari' (nőiruha-készítő) és építőipari (szobafestő-mázoló-tapétázó) szakmák közül választhatnak.- Valamennyi területen az oktatás fejlesztésére törekszünk. Multimédiás képzésünk a szakminisztérium tudásbázisára épül, a közelmúltban 18 pedagógusunk sajátította el az ezzel kapcsolatos ismereteket. Számos pályázaton nyertünk pénzt az ehhez szükséges eszközökre - tájékoztatott az igazgató. Dr. Patócs László végül elmondta: szerteágazó kapcsolatrendszerük - mindenekelőtt az önkormányzat vezetésével meglévő kiegyensúlyozott partneri viszony - biztosítja a fennmaradás feltételeit. Az intézmény tevőlegesen is szerepet vállal a település mindennapjaiban. Optimizmussal tölti el az iskola vezetését az is, hogy a szakemberek úgy ítélik meg: széles tartalékokkal rendelkeznek még a továbbképzés területén. Semmi nem indokolja a változást Víg Zoltán polgármester elmondta: az iskolát 2007-ig semmiképpen nem adják át működtetésre a Heves Megyei Önkormányzatnak. A községvezető tájékoztatása szerint az egyik bizottsági ülésen valóban felvetődött, hogy vizsgálják meg annak a lehetőségeit, miként lehetne racionálisabbá tenni az oktatást. Ennek keretében lehetőségként elhangzott a Március 15. Gimnázium és Szakképző Iskolának a megyéhez történő átadása éppúgy, mint az, hogy a Városi Zeneiskolát kapcsolják a Hunyadi Mátyás Általános Iskolához, amennyiben az utóbbi lépés nem a művészeti oktatás feladását jelentené. Mindezek azonban egyelőre csak elképzelések, az intézmények jól működnek, jelenleg semmi nem indokolja a változást - hangsúlyozta Víg Zoltán. Egy Balogh, egy idióta, egy cirkáló- Havas András Eltelt egy hét az eredménytelen népszavazás óta, vártuk, hogy a dolgok leülepedjenek, tisztázódjanak, kitisztuljanak, de valahogy úgy érezni most is, hogy semmi sem lett világosabb. Azok pedig, akiknek be kellett volna látniuk, hogy tévedtek, nem tanultak semmit, s minden úgy folytatódik, mintha mi sem történt volna, pedig nem így van - a népszavazás után most minden kicsit rosszabb. Azt a kettéosztottságot, amely Magyarországon - jól tervezett és kitűnő számítások révén, a vágyott kétpólusú politikai rendszer kiagyalóinak elképzelései alapján - tökéletesen megvalósult, immár exportáltuk a határon túlra is, nyugodtan hátradőlhet mindenki: minden el van cseszve. (Nem igaz, hogy ezt nem lehetett előre látni.) Olvastam egy Erdélyből érkezett levelet, azt írta benne egy magyar asszony: inkább nem kell semmi, csak a békétlenségnek és a gyűlölködésnek legyen vége. És még azt is hozzátette, a hangulatra jellemző, hogy a templomban legutóbb már nem énekelték el a magyar Himnuszt... Jól van, sikerült, immár nem csak mi utáljuk egymást. Pedig az, hogy a kettős állampolgárság ügyében ilyen szemléletes, „kettéosztott” eredmény született, rá kellett, hogy döbbentse azokat saját felelősségükre, akik úgy gondolták: a politikai, hatalmi megfontolások alapján indított mozgósítási gyakorlat nemzeti egységbe tömöríti a választókat. Hát nem. A jövő kampányfelelőseinek azt kell most jól eszükbe vésniük, hogy a választópolgárok mindösszesen és legfeljebb 18 százalékát lehet nemzeti jelszavakkal csatába hívni, sőt a helyzet még rosszabb, ha ebből levonjuk azokat a baloldali vagy liberális szavazókat, akik szintén igennel szavaztak. Ez a dolog praktikus, mondhatni matematikai oldala, ha lehet ilyenről beszélni ebben a helyzetben. Másrészt viszont kiderült az is, hogy pusztán populista érvekkel, miszerint akár 800 ezer áttelepülővel is számolhatunk (MSZP), vagy az, hogy a kórházprivatizáció után akár 60 ezer forintot is elkérhetnek a kivizsgálásért (Frajna Imre fideszes politikus nagyotmondása Hatvanban), nem lehet eldönteni egy ilyen szavazást. De a legfontosabb intő jel mégiscsak a távolmaradás, ami - sze„Közel száz olvasó telefonált szerkesztősé- günkbe felháborodottan azzal, hogy ők nem hülyék, pontosan tudják, mire szavaztak, tudniillik elolvasták a kérdéseket...” rintem - ezúttal sokkal inkább volt tudatos, mint korábban. Hanem ezt követően nem az történt, hogy a hidegzuhany után az érintettek félrevonultak - mondjuk úgy, elgondolkodni a világ folyásán -, ehelyett azt látjuk, hogy fokozott lendülettel rontják a levegőt tovább, mintha nem lenne elég az, ami már amúgy is van. Patrubány Miklós „nemzetstratégiai kockázati tényező”, a népszavazás elindítója, a Magyarok Világszövetségének elnöke úgy próbálja megmagyarázni a bődületes kudarcot és a saját felelősségét, hogy választási csalásról beszél. Azt mondja: mikor kijöttek az emberek a fülkéből, látta az arcukon, leolvasta az arcvonásukról, hogy másképpen szavaztak, mint ahogy az eredmények azt később mutatták. Vagy a következő magyarázat: azért alakult így a népszavazás, mert a választópolgárok felcserélték a kérdéseket, és az elsőről gondolták azt, hogy az a második... Itt kell megjegyezni, hogy a lapunk által is közzétett hasonló vélemény után közel száz olvasó telefonált szerkesztőségünkbe felháborodottan azzal, hogy ők nem hülyék, pontosan tudják, mire szavaztak, tudni illik elolvasták a kérdéseket. Nyilvánvalóan akadtak olyanok, akik fordítva ikszeltek (habár az igent nehéz összetéveszteni a nemmel), ennek viszont ellentmond az, hogy a legutolsó közvélemény-kutatás közel olyan eredményeket hozott, mint amit a szavazás után ismerhettünk meg. A legrosszabb bulvárhagyományokat idéző cirkusz - amelyről azt lehetett gondolni, hogy a kampány végeztével befejeződik, de nem - vitathatatlanul legmélyebb pontja viszont egy Balogh nevű, az MDF-ből kirúgott politikushoz kötődik. Neki az egész témakörrel csakis az volt a baja, hogy - idézzük - A szólás szabadsága című műsorban (MTV 1) Hajós András olyan módon számolt be a népszavazásról, hogy az minden jóérzésű televíziónézőt, magyar állampolgárt sértett. Ez persze nem igaz, de mivel a fentieket egy politikus mondta, nyugodtan menjünk tovább, mert érdemes. Szóval, az ORTT-hez eljuttatott beadványában ez az úr azt is írja, hogy „A morálisan és intellektuálisan is idióta (teljesen zavaros és helytelen kifejezés - H. A.), az épületben cirkáló helyi tudósító sértette a magyar nemzet méltóságát, valamint nevetségessé tette a népszavazás intézményét, gúnyt űzött a népszavazás helyszínén tartózkodó, azt bonyolító személyekből...” Nos, valóban, Hajós Andrást vélhetően nem véletlenül küldte Friderikusz Sándor a helyszínre, és nyilvánvaló az is, hogy egyfajta paródiát adott elő a komikus. A legfrissebb internetes felmérés szerint azonban maga a népszavazás legalább háromszor annyi embert idegesített, mint Hajós műsora. Az pedig, hogy a magyar lakosság által átélt szituáció - a kampánytól kezdve, a szánalmas és nevetséges magyarázatokig bezárva - egyszerűen tragikomikus volt, nos, arról a legkevésbé sem a komikus meg a riporter tehet, sokkal inkább a hazai politikai elit, benne természetesen Balogh panaszossal, aki szerint a problémák legfontosabbika egy televíziós műsor. Ami pedig a morált és az intellektust illeti. Hát nem is tudom. A hazai közéletben ténykedő politikus egyáltalán használhatja-e még ezeket a szavakat...
