Heves Megyei Hírlap, 2004. november (15. évfolyam, 255-279. szám)

2004-11-17 / 268. szám

2004. NOVEMBER 17., SZERDA PF. 2 3 11 Másként gondolkodunk Tisztelt Vadai Ágnes képviselő­nő! Meglepődve olvastam a He­ves Megyei Hírlapban nov. 2-án a 3. oldalon a nyilatkozatát a „Politikusok - Magánügyek” ro­vatban. Nagyon meglepődtem, de arra gondoltam, hogy igen boldog lehet, hogy hozzátarto­zói körülötte vannak, ezért nem jár a temetőbe. A végén azon­ban kiderül, hogy az elhunytak is magával vannak. Hogyan? Hamvaikat a lakásában tartja urnákban? Sajnos ezt nem jól teszi, mert az elhunytaknak a temetők csendjében van a he­lyük. Ön pedig kedves évfordu­lókon (ha igazán emlékezik) egy szál virággal — nagyképű elveit feladva — kisétál hozzá­juk és köszönti őket. A mi családi sírhelyünk mel­lett van egy gondozatlan sír, melyről én szoktam a port leta­karítani, mert azok utódai is ha­sonló elveket vallanak. Kíván­csi vagyok, hogy élő közvetlen rokonait, barátait sem köszönti egy szál virággal, csak a távol­ból gondol rájuk? Kérem, ha lesznek gyerekei, ne erre nevel­je őket. Egy másként gondolkodó (név és cím a szerk.-bén) Ez ám a patthelyzet A napokban olvastam egy cik­ket a „Szüret közepes minőség­gel” címmel, és hogy az idén ol­csóbban kelt el a szőlő. Fel va­gyok háborodva, mert a szőlő árának eldöntésére számtalan okot hoztak már fel. Az időjá­rásra minden ráfogható: példá­ul nem tudtak időben perme­tezni. Ha kevés a termés azért nem fizetnek, ha sok, akkor azért nem. Számtalan kibúvót találnak, de az mégis arcátlan­ság, hogy a gyengébb minőségű szőlőt is egy kalap alá veszik a jó minőségűvel. Okkal háborog- nak a gazdák, lassan már tény­leg nem lesz érdemes művelni, mert ki az a bolond, aki ráfize­téssel dolgozik? Itt most legjob­ban a 2-3 sorral rendelkező kistermelők járnak rosszul. Sok nyugdíjasnak ez volna egy kis keresetkiegészítés, ami pó­tolná legalább a téli fűtést. Ál­landóan csak azt hallani, hogy nem tudják eladni a bort, úgy látszik, csak a bornak van ára, a szőlőnek nincs. Ez idáig még mindenki megkapta a kellő ál­lami támogatást a szőlőtelepí­tésre. Hiába papolják, hogy nem tudjak eladni a bort, egyre- másra telepítenek. Nemrégen soproni kiránduló nyugdíjasok jártak Egerben. Meglátogatták a népszerű Szépasszony-völ- gyet, de ittak olyan panes boro­kat, hogy meg is emlegették. Vi­hetik Eger jó hírét a híres bora­iról. Panaszkodni meg végképp nem mernek az emberek, mert könnyen elküldhetik a szőlő­jükkel együtt melegebb éghaj­latra. Két lehetőség van: vagy meghajlunk a bürokrácia előtt, vagy nem műveljük a szőlőt. Ez ám a patthelyzet. A művelési költségek az eget verik, az ezt végzők munkája mégis sokszor hagy maga után kívánnivalót. A szőlő árát kötszerre fizetik (jobb esetben). Úgy tudom, vagy egy törvény, hogy 30 na­pon belül ki „kellene” fizetni, de ez a törvény valahol nagyon elkallódott. A felvásárlók mono­polhelyzetben vannak, és élnek is ezzel a lehetőséggel. Bartók L-né (cím a szerk.-ben) A gazdagsághoz más kell... Részlet az Amerikai Magyar Népszava 2004. október 29. pénteki számából, a cikk az 5. oldalon. Cím: Gyurcsány: a gaz­dagok kedvezményeit csök­kentjük... Gyurcsány: Az állam nem fogja többé kedvezményben ré­szesíteni azokat, akik a legjob­ban élnek - címmel közölt in­terjút a kormányfővel a Die Presse: Idézet az írásból: „ Aki azt állítja, hogy egy gazdag nem lehet baloldali, az azt is állítja, hogy egy orvos nem lehet egészséges, mert kü­lönben nem értené meg a páci­ensei panaszait. “ Mindez kiemelve, nagy be­tűkkel szedve - hát persze, hogy szemet szúrt! Csakhogy hirtelenjében nem tudtam, sír­jak vagy nevessek-e? Mert eny­hén fogalmazva - pokoli rossz a hasonlat! S hogy miért? Már sorolom is a hasonlatban rejlő hibákat. 1. Az orvos esetében mind­egy, hogyan is szolgál a kedves egészsége, nem ennek alapján ítéli meg a páciensei panaszait. Kellőképp sokat tanult érte - talán zsíroskenyéren tengődve -, hogy megismerje az emberi test rejtelmeit, s hogy gyógyí­tani is tudja a be­tegeit kínzó különféle nyava­lyákat. 2. A gazdagok baloldalisá- ga... Hmmm... Fölöttébb érde­kes... Márminthogy egy gazdag valaha is azokkal szimpatizál­jon, akiknek vérén és zsírján a millióit szerezte! Tisztelet a ki­vételnek, de attól tartok, világ- viszonylatban se nagyon hány- ja-veti magát a számuk, nem még olyan kis országban, mint a miénk! Ahhoz ugyanis újjá kéne születnie, egészen más mentalitással - ami teljességgel lehetetlen. Vagy meghasonla- nia önmagával, ami szintén so­se fog bekövetkezni. Mert ha valaki a tisztesség és a becsület fogalmát tartja szem előtt, annak nemhogy pár év alatt, de ha egész életében lá- jtástól-vakulásig gürcöl, se te­remnek milliói! Folytathatnám még, de mi­nek? Először is senkit nem aka­rok meggyőzni az állításom he­lyességéről! Lázítani se, ahhoz kellőképp messze vagyok, hogy ilyen vád érjen. Mert aki mindezt magától is nem látja,... hát... Istenem! Nem vagyunk egyformák, ugye? Másik érdekesség.... Csak nagyritkán vásárolom meg Kálnoky Gyula lapját, ami ezt a nevezetes interjút leközöl­te. Hogy miért? Mert szerintem csak a nyelvében magyar. Vé­gezetül magamról is valamit. Árról, hogy miért épp a Heves Megyei Hírlaphoz fordulok? A válasz roppant egyszerű: abban a megyében születtem, s többek között Egerben laktam hosszú évekig. Ezen kívül a legtöbb barátom ott él, akikkel többé kevésbé rendszeresen tartom a kapcso­latot. Többek között egy orvosházaspárral is, akik a több évtizedes munkájukból sem lettek gazdagok. Hiába na... A gazdagsághoz más kell, nem munka! Ennyi lenne az észrevételem. Ha valaki vitatkozni szeretne velem, állok elébe! Üdv: Hosszú Katalin New York Újra szavazunk december 5-én Ugyancsak forrong és lázado­zik ez a nyugtalan magyaros politikai elit, amikor is alattva­lóikat már megint a szavazat­gyűjtő urnák elé invitálják. Te­szik ezt azért, mert képtelenek eldönteni, indokolt-e a kettős ál­lampolgárság, vagy privatizálni kell-e a gyógyítást. De miről van szó? A tét óriási, mert a politi­kában kevésbé jártas, az utca emberének kell most eldönte­nie: az alattomos trianoni béke- szerződés következtében az óhazából kirekesztett magyar anyanyelvű „testvéreink” lehet­nének-e kettős állampolgárok, vagy a gyógyítást magánosítva majdan minden orvosi beavat­kozásért fizetni kell-e a különfé­le betegségekben szenvedő honpolgárnak. Az első tételhez csupán annyit, hogy ebben az elhatározásban elődeink közel száz évet mulasztottak, mert egyes államfőknek fontosabb volt a háborúkra való felkészü­lés és a népek irtása, mint az emberiség legfőbb óhajának megteremtése: az igazi béke. Mélyebben is érdemes foglal­kozni a kettős állampolgárság tételével: nem beavatkozás-e szomszédaink belügyeibe, ami­kor az elképzelések alapján ma­gyar útlevelet, kettős állampol­gárságot bizonyító okmányokat fog kiállítani a mindenkori ha­talom a magyar anyanyelvet be­szélő, de más hazában élő ma­gyar javára. A magasban üldö- gélők máris azt bizonygatják, hogy a „honosított” magyar a költségvetésnek személyen­ként egymillió Ft hasznot hoz­hat, amennyiben nálunk vállal munkát. Nagyszerű! De ki gon­doskodik arról, hogy hazánk több százezres munkanélküli aktív munkaerejét hasznosítsa? Az egészségügy, a kórházak privatizálása nem új keletű té­ma. Már az „átkosban” is kidol­gozták az orvosi beavatkozások tarifáit. De a relatív jóléti álla­munkban az „uralkodóknak” nem volt merszük az elrettentő döntést meghozniuk. Az egész­ségügyi ellátás már azokban az időkben is deficitet jelentett az állami költségvetésnek. Az állam ma igyekszik kilép­ni az általa finanszírozott terü­letekről, ugyanis szerte a nagy­világban igaz, hogy az állami dotáció egyetlen országban sem térül meg. Vagyis a kórházakba befektetendő magántőkét ka- matpstól szeretné visszakapni a tulajdonos. Következésképpen: az állam kilépett a támogatás és a segélynyújtás forgatagából. Ki vagy kik fogják megfizetni a be­fektetett tőkét és annak hoza­mát? Nyilvánvaló, hogy a gyógykezelésre rászorultak! Té­telezzük fel, hogy „magánkézbe” kerülnek kórhá­zaink. Mi várható a következő időszakban? Továbbra is igényt tart a magyar állam az igen ma­gas tb-bevételi hozadékra, igényt tart az eü-hozzájárulás­ra, a balesetbiztosításra, a nyugdíjazás támogatására, sőt a magyar szokás szerint nem fog megszűnni a hálapénz in­tézménye se. Bollók István Eger (cím a szerkőben) Bátyus teadélután Őszi bátyus teadélután volt a ne­ve a Családsegítő Intézet Támo­gató Szolgálata és az ÉFOÉSZ Heves Megyei Elnöksége által november 6-án szervezett prog­ramnak. Minden résztvevő ne­vében köszönetét szeretnék mondani a szervezőknek, akik idejüket és energiájukat nem sajnálva, széppé és élménytelivé varázsolták összejövetelünket. A rendezvényre eljöttek halmozot­tan sérültek ugyanúgy, mint más fogyatékossággal élő gyer­mekek. A gyerekek élvezték a társakkal való együttlétet, a programokat. Nagy örömet je­lentett a számukra a közös játék, a töklámpás-készítés, a rajzolás. A többi szülővel együtt csak any- nyit mondhatok, hogy várjuk a folytatást és a tartalmas előadá­sokat. Bodnár Béláné, Eger egy részt vevő szülő A szavak ereje November 4-én a gyásznapon gyermekemmel a temetőben vol­tunk. A jelenleg regnáló kor­mány 56 után született vezetője a 301-es parcellánál beszélt. Be­szélt olyan hátbaveregetősen, te- geződve, lazán, hogy huszon­éves lányommal alig hittünk a fülünknek. A szál virágjainkat szorongatva vártuk a méltósá­gok elvonulását, majd mi is tisz­teletünket téve, mélyen megha­jolva oda merészkedtünk. Az egykori bajtársak kiszorítva a kordon mögé, ezek után indul­hattak csak szeretteik, harcos­társaik sírja felé. Szeretném, ha tudnánk mindannyian, miért nem lehet bátran, együtt a múlt­tal elfogadva koszorúinkat a sí­rokra tenni? Megbocsátás nem lesz, nem is lehet, de az őszinte szavaknak hihetetlen ereje len­ne a lassan tőlünk elköszönő egykori hősöknek. M.-né (név és cím a szerkőben) Levelezőink figyelmébe Felhívjuk levelezőink figyel­mét, hogy lehetőleg röviden, max. 1-2 gépelt oldal terjede­lemben fogalmazzák meg gon­dolataikat. Az írásokat szükség esetén rövidítve, és szerkesztett for­mában tesszük közé. A közölt levelek tartalmával szerkesztőségünk nem feltétlenül ért egyet, azokért felelősséget nem vállal. Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére: Eger, Barkóczy út 7. sz. A borítékra írják rá: Pf. 23. Miért kell évente új telefonkönyv? Minden év őszén megkapjuk — kiváltjuk a rákövetkező év in­gyenes telefonkönyvét. A koráb­bi években is felmerült bennem: miért kell évente újólag kiadni? Nem pocsékolás ez? Adatai is alig változnak. Észrevételeim: az évenkénti telefonkönyvek egyé­ni előfizetőknél nem használód­nak el, adataiban is alig van mó­dosulás. Nagyon sok helyen a ro­koni-baráti kör számai, iparo­sok, szerelők, közművek elérhe­tősége külön füzetben regiszt­rált. Az utóbbi évek telefonköny­veit vagy kidobjuk, vagy nem (vagy sokan ki sem váltják). Ná­lam 1999 óta felhalmozódtak, ál­lapotuk szinte újszerű, ami el­árulja használatának gyakorisá­gát (pedig a telefont használom). A telefonkönyv előállítása mun­kába, így pénzbe kerül. Minden könyvben közük a beszerzési árát, a 2005-ös pl. a 30. oldalon ismerteti a 3.950 Ft+5% Áfa vé­telárat. A telefonkönyv átvétel­kor látszólag ingyenes, de az elő­fizető úgy érzi, azt beépítették az előfizetés alapdíjába. Mert azt valakinek fizetni kell! Ki fizeti? Az önkormányzat, a nyugdíjinté­zet, a sporthivatal? Á, dehogy! Néhány éve-bevezették és külön felszámolják a kapcsolási díjat (pedig kapcsolás nélkül beszélni sem lehetne), és azt ráterhelik a fogyasztóra. A mai kor szellemi­sége: mindent ráterhelni a fo­gyasztóra, igénybe vevőre. Pont a telefonkönyvet nem? A Matáv októberi Hírmondó szórólapján szerepelt egy zöld szám, melyen a telefonkönyvek terjesztésével kapcsolatos észre­vételeket, kérdéseket várják. Előadtam problémámat, észre- vételeztem az évenkénti könyv­kiadás feleslegességét, ne adják ki évente, ezáltal csökkenhetne az alapdíj w (a 2005-ös 3.950 i '» » * 4 • 4 < «4 J r * * * .......................- .. i j i r t t * * * * • * * F t+Áfa, ez egy hónapra vetítve közel 350 Ft lenne). Visszaiga­zolták, hogy „ezt a szolgáltató in­gyenesen biztosítja előfizetői ré­szére...”. Igazán nem értem az ingyenességet, annak anyagi ve- tületét ki állja, mert meggyőző­désem, hogy a mai piaci szemlé­letű világban az egész Matáv-há- lózatot is mi, telefonelőfizetők, az alapdíjunkból tartjuk fenn. Valószínűnek tartom, hogy a te­lefonkönyvek költségét is mi, előfizetők és a benne szereplő hirdetők állják. Dr. Csókay Csaba Eger (cím a szerk.-ben) Ki a becsületes magyar? Lehet, hogy a Vezér és hívei sze­mében én nem vagyok becsüle­tes magyar, csak azért, mert mi­előtt bármire letenném a vok- som, először is gondolkodom. Ne menjünk fejjel a falnak, ne okoz­zunk több kárt sem saját né­pünknek, sem a szomszédos or­szágban élő magyarjainknak. Először is hazánkban kellene megoldani a problémákat, mert sajnos van belőle elég, és utána segíteni a szomszédos országok­ban élő magyarokon. Nem elég szegény és nincstelen él hazánk­ban? Lassan már újra hárommil­lió koldus országa leszünk, ami­hez az önök négy éve nagyon is hozzájárult. Arra kérek min­denkit, menjünk el szavazni, de ne felejtsünk el előbb gondol­kodni. Nagyon jól gondoljuk át a szavazólapon lévő igent és ne­met, hogy melyik jó jelenleg ne­künk. A szomszédos országok­kal, népekkel háborúság, gyűlöl­ködés, vagy békés egymás mel­lett élés és a szeretet. Zaklatott körülmények között élünk. Ki­nek jó ez? Megtanultam életem során, hogy jobb Istenben bízni, mint az emberekben. Tehát a szavazatom „nem” lesz, ami mi­att a Vezér szemében becstelen magyar leszek, de az a jó, hogy Isten fog mindnyájunk felett ítél­kezni, nem pedig egy „vezér”. (Név és cím a szerk.-ben) • • *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom