Heves Megyei Hírlap, 2004. november (15. évfolyam, 255-279. szám)
2004-11-03 / 256. szám
6 HORIZONT 2004. NOVEMBER 3., SZERDA Elég egy szál drót, s már szól is hangolás A koros angol katonai rádióból friss héber nyelvű hírek sorjáznak Dávid és Góliát. A 84 évvel ezelőtt készült detektoros rádió és az ötvenes évek „hifije”, az ML-zeneszekrény fotó: sz í. Szilvás István- Ezt a katonai készüléket annak idején a gyártók úgy tesztelték, hogy aránylag nem nagy távolságból beleeresztettek egy géppisztolysorozatot. Bírnia kellett a harctéri megpróbáltatásokat - paskolja meg az egykori Magyar Néphadseregben is használt, masszív felépítésű rádió-adóvevőt a zömök, ötvenes évei elején járó férfi. - És még ma is remekül működik - teszi hozzá, s perceken belül üzembe helyezi a be- hemót híradó berendezést. A helyére kerül a hajlékony botantenna, s amikor megfelelő állásba kerül a főkapcsoló, sejtelmes sistergés hallatszik a koszlott fejhallgatóban. Olyan érzése van az embernek, hogy bármelyik pillanatban a fülébe recseghet a seregben annak idején bohóckodva használt szöveg, hogy „itt Bakancs, itt Bakancs, vétel...” A szenvedélyes gyűjtő - merthogy a bodonyi Kóczián László az a javából - azzal büszkélkedik, hogy ennek a készüléknek van egy párja is. Időnként el-elbűvöli velük a vendégeit, miután a falusi turizmus^ ból egészíti ki a nem éppen magas nyugdíját.- Néhány perc alatt megtanítom őket az alapvető kezelési szabályokra, aztán mehetnek fel vele a hegyre, aztán elcsevegünk egymással. * A faluban jó tíz évvel ezelőtt megtelepedett egykori pesti nagy terveket dédelget magában. Ha rendbe tudja tenni az ápolt portán álló épület tetőterét, egy kis magánmúzeumot szeretne berendezni ott, főként a saját kedvtelésére. Terveit sorolva vezet végig a szobákon, ahol egymás mellett sorakoznak a különböző korú és típusú készülékek, meg az alkatrészek tucatjai. Az egyik sarokban pedig csöppnyi műhely kapott helyet.- Rádióból immár ötvennél több van, magnóból is több mint tíz, s akármilyen állapotban is kerültek hozzám, ma már valamennyi működik. Itt van mindjárt az az angol Bridgnorth Ltd. cég által gyártott Ontvanger R-3004-es katonai adóvevő, amelyiket össze lehet dugni egy géptávíróval. Leülünk a második világháborút megjárt készülék elé, s az éter hullámain lovagolva egyszerre csak az egyik izraeli adó hírcsokrát fogjuk be. A másik sarokban ugyancsak egy remek katonai darab, az ML-1250-es rövidhullámú adóvevő szólal meg. Odább az 1930-as évek elején gyártott Orion 555-ös „produkálja magát”: az állomás- kereső gomb forgatásakor táguló és szűkülő pupillájú, zöld színű macskaszem vibrál a diszkréten megvilágított üveglapon.- Ezt a megoldást a magyarok alkalmazták először, mint ahogy első ízben ebbe szereltek be úgynevezett dinamikus műszert a hangolás jelzéséhez - újságolja a híradástechnika szerelmese, aki ezek után egy apró, csatlakozókhoz szükséges lyukakkal teli, csupa gomb, ódon fejhallgatóval kombinált dobozkát vesz elő.- Erre vagyok a legbüszkébb - csillan meg a tekintete a sötét keretes szemüveg mögött. - Ez a detektoros példány azért olyan értékes, mert 1920-ban készült amatőr munka, s ma is csak egy darab drót kell hozzá antennának, s már szól is. Megcsodálok még egy 1933-ból való, magyar gyártmányú Standard Prinz készüléket, s számtalan magnetofont, így a '70-es évekből származó, szuper minőségű dán Tandberg stúdiómagnót, illetve a Tesla egyik eredeti változatát, majd a Grundig licenc alapján készült lengyel ZK- t, aminek az az érdekessége - kapom a tájékoztatást -, hogy a motorja egyben hálózati transzformátor is.- Ezeknek a zöme lomtalanításkor került hozzám, de kapcsolatban állok más gyűjtőkkel is, mert az egyiknek valamilyen alkatrészre van szüksége, a másik egy-egy vázat ajánl fel cserébe - mutatja a zsibvásárra emlékeztető raktárt. - Ismerőseim, akik tudnak a hobbimról, rögtön szólnak, ha meglátnak valami nekem valót. Ami azt illeti, nem olcsó szenvedély ez, mert az az egyszerű kis rádiócső, ami valaha 30-40 forintot ért, ma ezrekért szerezhető be. De áldozni kell rájuk, mert igazán szép hangja csak a csöves készülékeknek van, kérdezzen meg például egy zenészt, aki ilyen erősítőt használ... ★ Kóczián László úgy bolondult bele ebbe a szenvedélybe, hogy tizenegy évesen a Budapesti Nemzetközi Vásáron megállt a Volvo cég standjánál, ahol amolyan kérdezz-felelek játék zajlott. Miután jól válaszolt, kapott ajándékba egy tranzisztort, azzal építette meg az első rádióját. Ez a siker fertőzte meg, de úgy, hogy később - akkor már vegyipari technikumba járt - végigházalta a VI. kerületi utcájukat, s minden rossz rádiót, magnót megjavított. Ehhez persze sokat kellett tanulnia, s pénz, drága alkatrész híján a „magad, uram” elve alapján kitalálnia a megoldást.- Sokszor bevetődtem a Gödrös-féle kárpitos- és asztalosműhelybe, ahol Imre bácsitól ellestem, hogy miként lehet megjavítani a rádió dobozát, pótolni a kiszakadt szövetborítást. A közelben működött Puskás László címfestő is, aki a skálaüveg festésére tanított meg. S milyen jól jönnek ezek a fogások ma... A minden iránt érdeklődő fiatalember később belekóstolt a rádióamatőrök életébe, s 1995- ben a HG6IFK hívójelen kapcsolódott be az URH-s rádiózásba. Ehhez fűződik egy nagy élménye is.- Kicsit messzebbről kell kezdenem - meséli. - Miután akkoriban lehetőség volt rá, a drezdai ORWO-gyárba kerültem nyelvet tanulni és dolgozni. Nem sokkal azután, hogy hazajöttem, kitört a romániai forradalom. Rádióamatőrként tudtam meg, hogy a brassói kórháznak sürgősen röntgenfilmre lenne szüksége, azonnal megkerestem a drezdai munkatársaimat, s ők segítettek is. így vittem el két német szakember kíséretében másfél tonna lejárt szavatosságú, ám még jól használható filmet a brassói gyermekkórházba. Az ottani rendőrség nemigen szívlelt bennünKutyaélet a macskamenhelyen Jutkától minden cica egyéni bánásmódban részesü I fotó: otvös imr: Négyessy Zita egér Hálátlannak és követelőzőnek gondolhatjuk Bartáné Tóth luditot, amikor panaszkodni halljuk őt az önkormányzat biztosította átmeneti macs- kamenhelyre. Az asszonyról május 21-i lapszámunkban olvashattak először: ő fogadott be, s tartott csaknem harminc cicát egy tízemeletes házban lévő lakásában. Az épületben lakók többször tiltakoztak emiatt az önkormányzatnál, végül a panaszt a polgármesteri hivatal akként orvosolta, hogy helyet adott a macskáknak a Baktai úti gyepmesteri telepen. Bartáné elfogadta az ajánlatot, még ha az nem is tetszett neki. Legfőképp azért, mert mint köztudott: a kutyák ősellenségüknek tekintik pártfogoltjait. A két állatfaj kényszerű közelsége állandó feszültséget szül. Az amúgy is gyötrelmes körülmények közt élő jószágok egymás szagát érezve keresik a kitörés lehetőségét, s ha összetalálkoznak, azt a cicák aligha élhetik túl. Judit félelme sajnos beigazolódott. A telep egyik kutyája, amely nem kennelbe zártan várta sorsa jobbra fordulását, hanem láncra kötve őrizte a portát, elszabadult, és széttépte az egyik cirmost. S itt érkeztünk el az úgynevezett macskamenhely gyalázatos állapotához. A valamikor talán fáskamraként szolgált építmény csak látszólag zárt. Igaz, az ajtaján rács van, viszont a homlokzata és a tetőszerkezete között akkora rés tátong, hogy azon ki-be járkálhatnak az ügyességükről híres négylábúak. Némelyikük él is ezzel a lehetőséggel, s a testi épségét kockáztatva kimászik az udvarra. Bartánénak nem ez az egyetlen kifogása a macskaház ellen. A másik panasza, hogy a kennelek mögött húzódik az a betonból készített vízelvezető árok, amely a kutyák vizeletét és a ketrecek takarításakor keletkezett szennyvizet hivatott elvezetni. Sejthető, hogy kivált nyáron milyen szagokat érezhetnek az alig néhány méterre bezárt macskák, s a hozzájuk naponta kilátogató gondozójuk. További hiányosság, hogy a fészerben nincs villany. Következésképp télen, amikor korán sötétedik, az állatok délutáni ellátása csak zseblámpával oldható meg. A korábban lakásban tartott cicák számára jó volna majd a nagy hidegben legalább egy infralámpa, hogy elviselhető hőmérsékletet teremthessen számukra a patrónusuk. Bartáné azt is elpanaszolta, hogy a telepen van egy fedetlen kút, amelynek létéről senki nem tájékoztatta őt. Egészen véletlenül találtak rá a férjével, amikor a derékmagasságig érő gyomban keresték az ugyancsak az elszabadult kutya által megsebesített, fájdalmasan síró - azóta már Judit kezei közt elpusztult - másik cicát. A harmadik védenc tetemére a kút- ban lelt rá a házaspár. A menhely lakói - a felakasztástól megmentett Emili, az állkapocstörést szenvedett Serhió, Zigike, akinek farkára korábbi tulajdonosa rácsapta az ajtót, majd három napra otthagyta - sorstársaikkal mind arra várnak immár több éve, hogy valaki örökbe fogadja őket. Dr. Estefán Géza jegyzőtől megtudtuk: az önkormányzat csupán átmeneti időszakra biztosított helyet a macskák számára, azért, hogy ne kelljen azokat elaltatni. S csak addig lehetnek a gyepmesteri telepen, amíg az állatvédelmet önként vállaló asszony nem talál jobb megoldást. Következésképp az építmény téliesítése, villannyal ellátása nem szerepel a terveik között. A macskamenhely létesítésének olyan feltételei, egyebek mellett egészségügyi előírásai vannak, amelyek teljesítése nem olcsó. Ezt az önkormányzat nem vállalhatja magára, s ez nem is feladata. Az eb őt is megmarta Az állatvédő asszony azt már szinte csak „mellékesként” említi meg, hogy a nyakörvéből kibújt kutya őt is megmarta a napokban. Erről árulkodik a karján látható, rendkívül lassan gyógyuló, nagyon csúnya seb. két, éppen hogy csak ki tudtunk jutni az országból, mi több, egy időre ki is tiltottak az ottani hatóságok. ★- Mi a legújabb szerzeménye? - térünk vissza a mai világba.- Ez az ML-koncertszekrény - mutatja a méretes darabot, ami az ötvenes évek „hifi-tornya” volt. A 160 centi hosszú, 110 centi magas, fél méter széles, 120 kilós zeneszekrénybe a kor színvonalának legjobb rádióját, magnóját, illetve lemezjátszóját építették bele, de van benne egy hanglemeztartó és egy mini bárszekrény is. Ezek az egyedi példányok nem kerültek kereskedelmi forgalomba, csak kevesen kapták, csak ajándékként az akkori hatalomtól.- Külön öröm, hogy kis javítás után minden működik benne. Lett helyük végre a régi hanglemezeknek is, ezek között van egy Berlinez-féle, egy oldalon vágott lemez. Az 1888- ban Berlinben gyártott korongra a New Orleans-i tűzoltózenekar, a Sousas Band jazzfelvétel- ét préselték. Egyedi darabnak számít a Doráth Antal vezényletével felvett, kissé túlfűtött hangzású Rákóczi-induló, vagy az az eredeti orosz lemez, amelyen az F. Krisa karnagy irányította nagyzenekar Csárdáski- rálynő-egyveleget játszik, nem akármilyen stílusban. De ott sorakozik a gyűjteményben Cseh Tamás valamennyi bakelitje is.- Mostanában ismét rákaptam a rádióépítésre, magam csinálom a dobozát, s a 2+1-es vevőegységet is. Ez egy egyszerű, középhullámon működő szerkezet, két vevő- és egy egyenirányító csőből áll. Egyszer hallgassa meg, milyen szépen szólnak... Örök Madonnák J. Á. gyöngyös Stílusában talán csak Kovács Margitéhoz hasonlítható, ezzel egybevetve mégis teljesen egyéni Győrbíró Enikő keramikus- művész munkássága. A hasonlóság az alkalmazott technikában rejlik: mindeddig csak ők ketten követték a mázas-terrakotta váltáson alapuló stílust, ami munkáikat jóval értékesebbé teszi más keramikusok szobrainál. Győrbíró Enikő csak rá jellemző hangvétele talán abból fakad, hogy élete nehézségei, fájdalmai nem tudták összetörni a lelkét, ellenkezőleg: tiszta békességgé, harmóniává váltak. Tehetsége és szorgalma végül utat talált a felszínre. Érett, felnőtt fejjel kezdte hivatásszerűen gyakorolni művészetét, s tette ezt élete végéig, csaknem húsz éven át. Agyagba égetve tett hitet értékrendje mellett, így fogalmazta meg a család, az emberség, a kapcsolatok fontosságát. Egyik fő témája az anyaság, ami - bár nem adatott meg neki - csodálattal töltötte el. Győrbíró Enikő művészi hagyatékát férje, a szintén keramikus Bogó Ferenc kezeli, aki évente több kiállításon is a km zönség elé viszi e bájos figurákat. A tárlat nagy sikert aratott a Fő téri Tourinform Galériában.
