Heves Megyei Hírlap, 2004. október (15. évfolyam, 230-254. szám)

2004-10-27 / 251. szám

2004. OKTÓBER 27., SZERDA PF. 2 3 11 Köszönet a szép napért Kilenc nap, nyolc éjszaka Csodálatos délután Felejthetetlen élményben volt ré­sze annak a 600 Heves megyei la­kosnak, akik a „megyejárás” cí­mű program keretén belül 2004. október 9-én, szombaton részt vet­tek a Nemzeti Színház előadásán. Nagy volt a készülődés már hóna­pok óta, hiszen a nyár közepén, amikor a színház összeállította programját, tudtuk, hogy Heves megye, s a 100 éves egri Gárdonyi Géza Színház bemutatkozik ok tó bér hónapban a budapesti Nem­zeti Színházban, és ugyanakkor a megyéből is megtekinthetjük a Magyar Nemzeti Színházat és an­nak egy előadását. A megye civil- szervezetei — elsősorban a nyug­díjas szervezetek, középiskolák — kaptak lehetőséget a jegyigénylés­re, és nagyon kedvező áron, 3300 forintért utazhattunk egy Egerből induló különvonattal Budapestre. Szomory Dezső színművét, a „Györgyike, drága gyermek” cí­A Verpeléti Közösségi Ház szer­vezői igen büszkék arra, hogy minden hétköznap délután a há­zon belül 8-10 fiatal sportolás­sal tölti el szabadidejét: a folyo­són felállított asztalokon ping­pongoznak. Ezen játékosok az elmúlt hét végén arra is vállal­koztak, hogy bátran beneveztek a meghirdetett amatőrverseny­re. Vasárnap délben nagy izga­lommal gyülekeztek a verseny­zők, majd a kihirdetett szabá­lyok után megkezdődött a küz­delem. A 12 fő összesen 5 órán keresztül aktívan küzdött az el­ső helyért. Mindenki játszott mű háromfelvonásos darabot lát­hattuk, olyan szereplőkkel, mint Molnár Piroska, Hollósi Frigyes, Kulka János, Törőcsik Mari, és vendégként egri színésznő, Ko­vács Patrícia alakította Györgyi­két Az előadás végén meleg sza­vakkal köszöntötte a Heves me­gyeieket Jordán Tamás igazgató úr, majd az emlékezetes előadá­sért virágcsokrot nyújtott át Se­bestyén János, a Heves Megyei Közgyűlés Kulturális és Művelő­dési Bizottságának elnöke a mű­vészeknek. Köszönet a szép napért a Nemzeti Színháznak, az egri Gárdonyi Géza Színháznak, He­ves Megye Közgyűlésének és nem utolsósorban a MÁV-nak, hiszen átszállás nélkül a színhá­zig vitte az utasokat. Horváth Istvánná Dobó Katica nyugdíjas szervezet, Eger mindenkivel, majd az utolsó órá­ban eldőlt az első öt helyezett, mely a következők szerint ala­kult: az első díjat Suha Károly nyerte, őt követték: Tóth László, Szepesi István, Nagy Róbert, Petrény Gábor. Emellett minden játékos részesült ajándékban, mely a Verpeléti SE, a Közösségi Ház és Hadobás Zsolt támogatá­sával valósulhatott meg. A fiatalok készülnek a követ­kező mérkőzésre, amit az ígére­tek szerint még színvonalasab­ban, hangulatosabban fognak a' szervezők megrendezni. Hangácsi Judit A Pásztorvölgyi Általános Isko­la és Gimnázium minden évben külföldi tanulmányutakat és cserediák-programokat kínál tanulóinak. Idén is sokan láto­gattak a határon túlra, például Franciaországba, Spanyolor­szágba és Angliába. Legutóbbi kirándulásunk Németországba vezetett, Liktor Ramóna és Sze­rencsi Judit tanárnőkkel. 2004. szeptember 17-én, haj­nali 4.45-kor mindenki arra várt, hogy a két, mindenre el­szánt buszsofőrünk segédleté­vel mihamarabb elérjük úticélunkat, az Egertől 1100 km-re festői környezetben fek­vő Strausberget. Testvérisko­lánkban, a Theodor Fontane Gimnáziumban már nagyon vártak minket. 18 óra kimerítő utazás után szerencsésen megérkeztünk és elhelyezkedtünk vendéglátó­inknál. A következő nap újult erővel vágtunk neki első kirán­dulásunknak. Egyórás vonato­zás után Berlinbe érkeztünk. Ellátogattunk a főváros neveze­Engedtessék meg nekem, mint szemtanúnak, közvetlen átélő- nek, hogy emlékezzek és emlé­keztessek Eger első bombatá­madására. Az az október végi nap igen enyhe, tavaszias, nap fényes nap volt. Én akkor az Ir­galmas kórházzal szemben lévő épületben működő hadikórház­ban dolgoztam már két éve, mint műtősnő. Kórházunk már megkapta a parancsot, hogy a kórház felszerelésével a Dunán­túlra költözzön. így a műtő felszerelését csomagoltuk. A mű­tőben a katonák szö­gezték a ládákat. Két ápolónő az ab­laknál állt, és én is melléjük álltam. Hamarosan re­pülőgépzúgást és tompa morajt hallottunk. Megfor­dulva láttuk, hogy a szemköz­ti kórház ablakaiból az üvegek hullanak. Abban a percben már megszólaltak a szirénák, és a rá­dió üvöltötte: „Nagy riadó, Eger!”. Rohantunk, és futólépés­ben hordtuk át a sebesülteket a nagy óvóhelyre a Dobó utcába. Akinek nem jutott hordágy, azt összekulcsolt kezünkön vittük. tességeihez. Megtekintettük a Story of Berlin című kiállítást, a Reichstagot, a városházát, a 365 m magas tv-tornyot, a bran­denburgi kaput és a Magyar Kultúra Házát!!! Este bulizni mentünk. (Mulatni csak a ma­gyarok tudnak!) Vasárnap a családokkal töltöt­tük a napot. Az este jó hangulat­ban telt el egy modern tekepá­lyán. Másnap megismerked­tünk a gimnáziummal, és órákat látogattunk. Délután Strausberg utcáit róttuk; közben a német di­ákok bemutatták nekünk a vá­rost. Az ezt követő napon Pots­dam történelmi városában jár­tunk. Az idő sajnos nem nekünk kedvezett, ennek ellenére igen érdekes idegenvezetésben része­sültünk, amelyet egy kedves, jól felkészült magyar hölgy tartott a Sansoucci kastélyban. Nagy Fri­gyes palotája körül közel 3 négy­zetkilométeres gyönyörű park található (szökőkutak, szélma­lom, virágok meg minden). Szerdán Buckowban 100 km/órás orkán erejű szél foga­Mikor mindenki biztonságban volt, egy társnőmmel átrohan­tunk az Irgalmasokhoz, hogy ha kell, tudjunk segíteni. A híd felé nézve egy átláthatatlan porfel­hőt láttunk. A kórház folyosóján mindent por fedett. Minden üveg kitört. A nagy műtőhöz ér­ve láttuk, hogy ott is hiányzik az ablaküveg. A folyosó végén egy mélységes űr tátongott. A patak- parti épület os­» szcom lőtt, maga alá temetve azokat a gyógyult katonákat is, akik a menetlevelüket várták. A kötöző fala is hiányzott. Lenézve a mélységbe egy fürdőkádat lát­tunk, benne egy embert és vé­res vizet. Automatikusan meg­ragadtam egy homokzsákot. Ro­dott minket. A mérsékelt kár­pát-medencei éghajlathoz szo­kott szervezetünket ez igencsak megviselte. Buckow a nagy né­met író, Bertold Brecht házáról és a jégkorszaki tavairól is hí­res. Utolsó kirándulásunk Ros­tockba vezetett. Másfél órát kel­lett várnunk a különbuszra, ez­zel dugába dőlt a német precizi­tásba vetett hitünk. De mindezt kárpótolta Rostock csodálatos városa és tengerpartja. Egész délután vásároltunk, a lányok legnagyobb örömére! Pénteken ismét a gimnázi­umban töltöttük délelőttünket. Az igazgató bemutatta nekünk az újonnan épült tornatermü­ket, majd ebédelni bocsátott minket. Este 6 órakor megkez­dődött a magyar sereg búcsúz­tatása. Néhány vetélkedő, aján­dékosztás és bő étkezés után végül hazaindultunk. Összességében elmondható, hogy kis csapatunk egész élet­re szóló élményekkel gazdago­dott. hantam le, de már akkor ott vol­tak az egészségügyi katonák hordággyal. Kiemelték az em­bert a véres vízből, hordágyra tették. Én ráhelyeztem a homok­zsákot a lágyékára, mert ott ka­pott szilánkot. Futólépésben vittük a kórház kerítésén akkor lévő kis kapun át a kis faludon, a Szent Vince kór jjjjG* házba. Amputálták a lábát, de életben maradt. Az egyetlen túlélő volt, aki egy emeletet zuhant a fürdőkáddal. A romok alatt halt meg az egyik orvos édesanyja és menyasszo­nya is. Azt a borzalmat nem le­het elfelejteni. 60 év után is ele­venen él emlékezetemben! Kiss Kálmánná Németh Irén 80 éves, volt önkéntes ápolónő, túlélő Eger mellett lakunk, Andornaktályán. Itt Petőfi Sán­dor is megpihent, akkor írta versét: „hol jó bort érzek, beté­rek...”. Falunkban szeptember 5-én felébredt Csipkerózsika- álmából egy népszokás, még­pedig a szüreti felvonulás. Ti­zenegy meghívott csoport gyü­lekezett a nyugdíjasklub ter­mében. A felvonulás 2 órakor indult, elöl három lovassal, majd a lovas kocsi a gazduram- mal és gazdasszonnyal. Ezt kö­vette a szüreti koszorú, melyet a citerazenekar tagjai vittek a vállukon, majd az asszonykó- rusok beöltözve a fel­lépőruhájukba, mely mind egy-egy falu jellemző öltözékét mutatta. A szüreti menet a falu főutcá­ján az iskoláig sétált. Közben két helyen megálltunk egy kis frissítő elfogyasztására. Az első megálló egy gyönyörű borház előtt volt, ahol jófajta borokat lehetett kóstolni. A második egy magánháznál, itt finom sü­teménnyel kínálták a felvonu­lókat. A délutáni műsor az isko­lánál folytatódott. A megnyitót Bujdosó Sándorné, a Heves Me­gyei Nyugdíjas Szövetség elnö­ke mondta el, majd Daru Sán­dor polgármester köszöntötte a falu apraját-nagyját! A nyugdíjasklub vezetője, Jeneiné Csernák Marianna kö­szönetét fejezte ki a nyugdíjas­klub, a testület tagjainak, a vállalkozóknak és minden ön­zetlen segítőnek mindazért, amit nyújtottak. A délután a fellépő csoportok műsorával folytatódott. Felléptek az osto- rosi, a gyöngyösoroszi, a mak­iári, a kiskörei, a tibolddaróci, az egercsehi, a demjéni, az eg­ri, a kerecsendi és a rendező andornaktályai asszonykórus, és mellettük az andornaktályai citerazenekar és a rehabilitáci­ós intézet néptáncosai. A gyönyörű délutánt est­ebéddel zártuk. Egy háromta­gú zenekar szórakoztatta a meghívott vendégeket. Köszö­net a polgármester úrnak, a szponzoroknak, a nyugdíjas­klub tagjainak és az asszony­kórusnak, akik annyit fáradoz­tak azon, hogy ez a csodálatos délután létrejöjjön. Bízunk abban, hogy e kezde­ményezéssel sikerül falunk­ban olyan hagyományt terem­teni, amely utódaink számára is emlékezetes lehet. Csernák Lajosné nyugdíjasklub tagja Hasznos gyakorlat Talán apróságnak tűnhet leve­lem témája, de ezúton is szeret­ném kifejezni hálámat az Egri Kereskedelmi, Mezőgazdasági, Vendéglátóipari Szakközép, Szakképző Iskola igazgatójának és tanári karának, amiért tanuló­ik részére biztosították Németor­szágban a nyári gyakorlatot. Ez alatt a 90 nap alatt talán elindul­tak a tanulók a felnőtté válás út­ján. Tíz éve van lehetőség az isko­lán belül külföldi munkára, ahol sokat fejlődnek szakmailag és emberileg is a „gyerekek”. Gondolom, nem volt könnyű távol a szülőktől, barátoktól, a hazától a Bádeni-tó partján a po­roszos mentalitást, fegyelmet vé­gigküzdeni, de biztos vagyok benne, akinek sikerült, nem bánta meg. Akik kinn voltak, ta­lán képet kaptak, milyen is az Unióban élni és dolgozni. Remé­lem, ezt a szép és hasznos gya­korlatot folytatja az iskola, s ta­lán példát állít a pályaválasztók és a szülők elé, hogy lehet a „keriben” is jól tanulni és ki­emelkedőt teljesíteni. Köszönet érte! Kívánom az Igazgató Úrnak és a tanári kar­nak, hogy sok olyan tanítvá­nyuk kerüljön ki a megye leg­nagyobb létszámú iskolájából, akikre büszkék lehetnek itthon és külföldön is. Egy boldog és büszke szülő: Lovász Tamásné Bocsi Katalin, Eger Értelmes időtöltés Feledhetetlen egri borzalmak Csak nyeljük a füstöt Kertben égetik a bűzös háztartási hulladékot Lesz mozi Gyöngyösön Gondtalanul szórakoztunk Szeptember közepén ismét sor került a hatvani Liszt Ferenc Vasutas Nyugdíjasklub rende­zésében az V. Regionális Hu­mor- és Táncfesztiválra. Eperjeskétől Szombathelyig és Mátrafüredtől Szolnokig össze­sen 280 fő vett részt a rendezvé­nyen. A délelőtt 10 órától dél­után 3-ig tartó műsor közben ebédre finom gulyáslevest, süte­ményt és üdítőt kaptak a vendé­gek. Köszönet a szervezőknek, rendezőknek és a résztvevők­nek, hogy ismét sikeres volt a fesztivál. Reméljük, hogy szpon­zoraink és pályázataink segítsé­gével jövőre is sikerül egy gond­talan, boldog napot vidáman el­tölteni barátainkkal együtt. Pallag Attiláné klubtag Az előző levelezési rovatban megjelent cikkhez szeretnénk hozzáfűzni egy pár gondolatot. Nemcsak az említett Nagytályán, de Egerben is van­nak hasonló problémával küz­dő lakók. Mi egy társasház la­kói vagyunk. Nemrég (másfél, két éve) költöztünk egy, a bel­várostól távol eső utcába, jó le­vegőt remélve, de csalódnunk kellett hamarosan. Az utca ne-' ve Újsor út. Van az utcában egy ház, amelynek tulajdono­sa a környezetünket minden nap megmérgezi. Nyáron, télen, ősszel, ta­vasszal, a kertben vagy a tűz­helyében égeti el az összegyűj­tött szemetet. Nyáron általában délután, este - amikor már jó levegőt remélnénk a rekkenő hőség után - kapjuk a bűzös füstöt. Télen a kéményen ki­áramló fekete, bűzös füsttől ful­ladozunk. Gondoljuk, mindezt azért teszi az illető, mert felte­hetően szemétgyűjtő kukával nem rendelkezik. Bár tudomá­sunk szerint ez mindenkinek kötelező lenne. Nem tudjuk, hogy ezért már valaki tett-e említést illetékes helyen, de most mi ezt megtesszük. Kér­désünk a következő: miért nem lehet ellenőrizni, hogy minden­ki rendelkezik-e kukával, illet­ve hogy ki hova teszi a konyhai hulladékot, az összegyűlt sze­metet? Nem tudjuk, hogy a közvetlen szomszédságában la­kók miért nem teszik szóvá az esetet. Talán a jószomszédi vi­szony menti meg a mulasztót a felelősség alól? De mi ezt a füs­töt nem vagyunk hajlandók el­viselni és szagolni. Miért kell nevet, címet felsorolni ahhoz, hogy a bűzt és füstöt árasztó emberekkel szemben a hatósá­gok eljárjanak? A városgondo­zásnak ellenőrzési joga van, hogy ki fizet és ki nem veszi igénybe a kötelező szolgáltatá­sait. Ezen az alapon máris is­mert lenne és felelősségre von­hatnák a környezetét szennye­ző személyt. Eger, Újsor utcai társasház lakói A Heves Megyei Hírlap 2004. ok­tóber 20-i, szerdai számában a Puskin mozi bezárásával kapcso­latban megjelent olvasói levélben felvetettek miatt az alábbi tájé­koztatást teszi közzé Gyöngyös Város Polgármesteri Hivatala Vá­rosüzemeltetési Igazgatósága: A gyöngyösi Puskin mozi hasz­nosításáról Gyöngyös Város Kép- viselő-testülete döntött. A döntés lényege röviden az, hogy a mozi telkén egy olyan szórakoztató és bevásárlóközpont épül, melyben 2 db közszerű mozitermet is ki­alakít a beruházó. A tervezett építkezés a belváros legnagyobb kereskedelmi, illetve kultúrát szolgáló épülete lesz, ta­lán éppen ezért is nagyon körül­tekintően kell az előkészítést vég­rehajtani. A műemlékvédelmi ha­tóság kérte, hogy az épület terve­zője kellően magas szakmai ké­pesítéssel rendelkezzen, és mű­emléki tervezésben is legyen jár­tas. Közel 3 hónapos eljárásban előterveket készítettek neves ter­vező cégek. Éppen az olvasói levél megjele­nése napján készítettünk előzetes ütemtervet a kiválasztott tervező­vel arról, hogy az engedélyezési tervek 2004 végéig elkészülné­nek, a beruházás a mostani isme­reteink szerint 2005 tavaszán el­kezdődhetne. Természetesen az engedélyezés előtt számtalan szervezettel és személlyel kell még egyeztetni. A beruházás előkészítéséről és az ez­zel kapcsolatos képviselő-testületi döntésekről folyamatosan tájékoz­tatni fogjuk a város lakosságát. Szilágyi Attila András igazgató

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom