Heves Megyei Hírlap, 2004. október (15. évfolyam, 230-254. szám)

2004-10-20 / 246. szám

2004. OKTÓBER 20., SZERDA PF. 2 3 11 Svédületes volt! A találkozások éve „Kedves” Fótos Dániel önkormányzati képviselő Úr! Nem hittem volna, hogy lesz olyan esemény, ami miatt tő­lem távol álló cselekedetre szánom el magam. Tévedtem. Ön olyan gyakorlatot vezetett be a testületi üléseken, ami a jó ízlés, az erkölcsi normák minden íratlan szabályát át­lépi. Azt a hangnemet, amit megenged magának, az el­múlt tízéves képviselőségem alatt soha nem tapasztal­tam, pedig akkor is voltak kemény viták. Történt, hogy az önkormányzatunk az egyik nem köte­lező feladatát vállalkozási formában kívánta működtetni. Ez ugye nem privatizáció? A június 17-ei ülésen a grémi­um 23 igen, 1 tartózkodás mellett egyetértett a javaslattal. Nem Ön volt a tartózkodó. Majd a június 24-ei ülésen, amikor a szerződés jóváha­gyására került sor, az Ön hozzászólása már (véleményem szerint) egyáltalán nem képviselői, annál inkább érdek- védelmi előadás volt. Ezért már nem is volt meglepő a „nem” szavazata. Majd jött a nyár, amikor az ember általában a szabadsá­gát tőid. Beindult egy rágalomhadjárat (Városgondozási Rt.), melyet a Polgári Frakció csapata (benne az Ön szemé­lye) indított el. Remélem, a Kedves Olvasó ismeri a vég­eredményt. Mivel a feltételezések a független szakembe­rek vizsgálati eredménye alapján összeomlottak, újból fo­gást kerestek az Idősek Bentlakásos Otthonának ürügyén. Nos, itt már színre lépett a Demokrata Liga Szakszerve­zet. Hogy milyen felhatalmazás alapján? Ki tudja. Mint nem reprezentatív szakszervezet, a csuda tudja, hogy mi­lyen jogon jelent meg egy olyan intézményben, ahol addig semmilyen szerepük nem volt, és a tulajdonos (önkor­mányzat) sem tudott róluk. Csodák csodája, alelnökük Fótos Dániel képviselő. Hogy van ez? Képviselő? Az Ön- kormányzat érdekei ellen? Senki nem hiszi el, hogy az egész ügy mögött nem áll ott az ellenzéki politika. Vagy nem Ön hívta össze 2004. szeptember 28-án 11 órára a Li­ga sajtótájékoztatóját? Nagy hiba volt. Ezen a hibán már az sem segít, hogy mint alelnök, elvegyülve ült a jelenlé­vők között, és a levezénylés jogát átadta elnökének. Min­denesetre áldásos tevékenységük eredményeként 27 dol­gozó munkahelye került veszélybe amiatt, hogy a szep­tember 15-ei határidőig nem nyilatkoztak arról, hogy to­vább kívánnak az intézménynél dolgozni. De amit a szep­tember 30-ai ülés után produkáltak, az átlépett a jó ízlés és az alapvető erkölcsi normák szintjén. Gratulálok. Ön ennek a cirkusznak aktív szereplője volt, hiszen elhagyva az üléstermet, kiment ellenőrizni, hogy minden úgy törté­nik-e, ahogy megszervezték. Vagy nem? Fellázítani a dol­gozókat, felbujtani az időseket, hát nem semmi. A vállalkozó, látva a kialakult helyzetet, október 1-jén el­állt a szerződéstől. Hogy mennyibe fog kerülni a költségve­tésnek, kit érdekel? Önöket és a szakszervezetet biztos nem. De remélem, csalóka álom, hogy az ügynek vége van. Képviselő Úr! Igaz, hogy Ön nem gyöngyösi lakos (postacím alapján), igaz, hogy listán került be a testületbe, igaz, hogy az Önkor­mányzati Törvény nem tartja összeférhetetlennek, ha egy képviselő, mint egy szakszervezet alelnöke, szembe helyez­kedik a testületi döntésekkel, de a képviselői eskü, melyet - remélem - Ön is velünk együtt mondott el, talán jelent va­lamit. Vagy Önnek mégsem? Vagy miből gondolja, hogy a város (benne az idősek) javát szolgálják eddigi cselekedetei? Szerencsére a többség politikai stílusa nem ilyen. Most már csak az a kérdés, hogy alelnökként és képvi­selőként mit akar elérni? Gyöngyös, 2004. október 10. Boári István Tisztelt Boári képviselő úr! Ha szarkasztikus akarnék lenni nyílt levele kap­csán, akkor csak annyit válaszolnék Önnek, hogy valóban jobb lett volna távol tartania magát ettől a műfajtól, és csak a címben foglalt tartalomra reagál­nék. Természetesen abban az összefüggésben, hogy az Ön frakciója - élén a Polgármester úrral - med­dig akar elmenni azon az úton, hogy önkormányza­ti érdekekre hivatkozva szolgálja különféle, önök­höz közel álló csoportok, családtagok érdekeit az alapvető törvények és erkölcsi normák figyelmen kí­vül hagyásával, a közvagyon terhére. Anélkül, hogy személyemet kívánnám előtérbe helyezni, először az ezzel kapcsolatos kirohanásaira szeretnék rövi­den válaszolni. Minősítse önt, amit leírt, én önkor­mányzati képviselőként nem szegtem meg sem es­kümet, sem a tevékenységemre vonatkozó törvénye­ket. Nincs összeférhetetlen tisztségem. Tizennégy éve foglalkozom érdekvédelemmel, a Demokrata Li­ga Szakszervezetek alelnöke vagyok. Érdekvédő munkám során mindig hátrányos helyzetbe szorí­tott embertársaimat próbáltam segíteni, mint jelen esetben is. Talán ennek tudható be, hogy 1995 óta háromszor választottak újra tisztségemben. Követ­tem már el életemben hibákat - természetesen nem azt, amit ön akként ró fel -, de másoknak szándéko­san kárt soha nem okoztam. Hibáimért a következ­ményeket vállaltam, és soha nem éltem vissza hely­zetemmel, ellentétben önhöz közel állókhoz. Soha nem járattam le másokat, nyilvánosság előtt csak olyat mondtam, ami tényeken alapult, ellentétben önnel, aki jelen nyílt levelében agyi szövődményeit írja le, nélkülözve minden realitást. Beleértve a füg­getlen vizsgálóbizottságot a Városgon­dozási-ügyben, ahol a szocialista frakció által önkormányzati bizott­ságba delegált szak­értő vizsgálta az ősz- jf| / szeférhetetlenséget. A jelenség azon­ban - amit nyílt le- — vele elénk tár - szót érdemel. Ön­nek talán szokat­lan, hogy öntu- g jf jf datos munka- vállalók telje­sen törvényes eszközökkel, jogaik és érdekeik védelmében, más munkavállalók számára is példamutató módon kiálltak. Megakadá­lyozták azt, hogy az önkormányzati többség kénysze­rítésére alacsonyabb jövedelemért, sokkal rosszabb feltételek közepette végezzék ugyanazt a tevékenysé­get, mint eddig. Kétségbeesett idős embereket lát­tunk, akik félelmükben jöttek el a képviselő-testület ülésére. Attól féltek, hogy egyik napról a másikra tel­jesen új arcok fogják őket körülvenni, alapvető szük­ségleteik kielégítése és életük is veszélybe kerülhet ezáltal. Mivel ezt a Polgármester úr is belátta, és in­tézkedett az eredeti állapot helyreállítására, önnek talán nem kellene a dolgozók félrevezetéséről beszél­nie. Tisztelt képviselő úr! Be kellene látnia, hogy a szociális érzékenysége csődöt mondott, és remélem, a jövőben ez másfajta hozzáállásra fogja motiválni. Annál is inkább, mert ön nem megfelelő felkészült­séggel rendelkezik az ügy kapcsán. Szokásának együtt is, és nélkü­lem is. Jelen eset tehát egy­általán nem szokatlan a Demokrata Liga működésében. Miután ez valódi érdek- védelmi tevékenység, így természetesnek mond­ható, ha vannak konfliktusok. Idáig azonban csak ott jut el a dolog, ahol nincs érdemi párbeszéd és part­neri viszony. Ahol van, ott általában konfliktusmen­tesen, az érdekek ésszerű egyeztetésével sikerül jó megoldást találni, még a közszférában is, és Heves megyében is. Jelezni kívánom, hogy nem félek, az üggyel kap­csolatban nincsenek lelkiismereti problémáim, büszke vagyok rá, ha a munkavállalók úgy érzik, hogy segítettem. Az pedig, hogy az eset kapcsán lejá­ratásomra törekszik, egyáltalán nem meglepő szá­momra, hiszen ez a módszer az ön politikai érdek- szövetségén belül évtizedek óta gyakorlat az ellenfél­lel szemben. Szerencsére egyre több ember van, aki immunis ezekre a kisstílű törekvésekre. Fótos Dániel 2004 a svéd-magyar találkozá­sok éve. A „Svédületes! - svéd-magyar randevú 2004” programsorozat Heves megyei rendezvényei keretében a Gár­donyi Géza Ciszterci Gimnázi­um, Szakközépiskola és Kollégi­um 11/K osztálya a testvérme­gyéből, Varmlandból érkező 18 tagú osztályt és osztályfőnökét látta vendégül szeptember 21- től 28-ig. A találkozás célja a megis­merkedés, a párbeszéd, a ta­pasztalatcsere volt. A közös programokon a svéd középisko­lások tapasztalatokat szerezhet­tek a magyar diákok és családja­ik életéről. Vendéglátóik igye­keztek bemutatni nekik me­gyénket, kulturális és természe­ti értékeinket, történelmi emlé­keinket, hagyományainkat. Egerben megtekintették a Ba­zilikát, ellátogattak a Főegyház­megyei Könyvtárba és az Eszterházy Károly Főiskola csil­lagászati múzeumába. Gazdag program várta őket a várban, ahol nemcsak kiállításokon is­merkedtek meg a történelem­mel, hanem meg is elevenedett előttük a múlt: történelmi ruhá­kat ölthettek magukra, megpró­bálkozhattak az íjászattal. Eger­ben nem maradt el a borkósto­lás sem. Megyénkben megis­merkedtek Szilvásvárad és Noszvaj nevezetességeivel, a hétvégét pedig Budapesten, Aggteleken és Miskolc-Tapol­cán töltötték. A svéd csoport az osztály szakirányú képzésének megfe­lelően érdeklődött a természeti és társadalmi környezet össze­függései, a környezetbarát épít­kezés és energiaforrások iránt is. Galgahévízen meglátogatták az épülő ökofalut, Egerben elő­adást hallgattak meg a magyar- országi energiafelhasználásról. Az itt szerzett tapasztalataik és ismereteik alapján Magyaror­szággal kapcsolatos projekteket készítenek majd e témákban. A gazdag programok, a derűs, közvetlen hangulat és a tanulók között kialakult baráti viszony emlékezetessé és örömtelivé tet­te a két csoport találkozását. A gárdonyis osztály április­ban viszonozza majd látogatá­sukat. Värmland megyei utazá­suk hozzájárul majd ahhoz, hogy kapcsolataik élő, jó embe­ri kapcsolatok maradjanak, és a két ország fiataljai még több közvetlen tapasztalatot szerez­zenek egymás országáról. Mikor készül el a mozi? Építsünk saját csapatot! Városunkban ugyanis 2003- ban bezárták eme épületet, mondván: igencsak megérett a korszerűsítésre, átalakítás­ra. Már előre bejelentették, hogy 2005-ig a filmszínház zárva tart, és ezzel elő is állt a probléma maga. Ugyanis kér­dem én, miért kell 2 év egy épület felújításához, kivált­képp napjainkban, mikor hi­permarketek hónapok alatt gomba mód nőnek ki a föld­ből?! Eleinte még reménykedtem, hogy ez a 2005-ös határidő erős túlzás volt csupán, és egyszer csak meglepetéssze­rűen kitárja kapuit a megszé­pült intézmény, de nem! Per­sze már hogyan is várhatnánk csodát, mikor hozzá sem haj­landók az építtetők fogni a munkához! Ugyanis ha valaki úgymond rajta van az ügyön, akkor már a bezárás előtt pályázatot ír ki a ház külső-belső felújítására, majd miután „bezár a bazár”, tüstént nekilát a munkálatok­nak, hogy aztán jó pár hónap, esetleg fél év elteltével meg­szépülve, sokkal modernebb technikával felszerelkezve tárja ki kapuit a település ap- raja-nagyja előtt. Városunkban tehát nincse­nek rajta az ügyön, mert amint már említettem, leg­alább egy éve hozzá sem nyúl­tak semmihez, teljesen lepuk­kanva, lépcsőin a feltehetőleg hajdan szebb napokat látott koldusokkal ékesítve „dobja fel” a városképet eme szép lát­vány. Engem ugyan nagyon ér­dekelne, miért húzzák-halaszt- ják az önkormányzat felelős képviselői ennek a szerencsét­len épületnek a felújítását? Ha valaki mégis kíváncsi egy vadonatúj filmre, hát ver­je magát sok ezer forintos költségbe, és utazzon föl a fő­városba, ami kétségtelenül el van látva modern filmszínhá­zakkal, multiplexekkel. A továbbiakban sem marad más választásom tehát, mint sóvárogva nézni a televízió­ban reklámozott premierfil­meket, és találgatni, VAJON MIKOR KÉSZÜL EL VÉGRE A GYÖNGYÖSI MOZI? Nagyné Takács Judit, gyöngyösi lakos Az utóbbi 8-10 évben Isten­mezején nagyon sok változá­son ment keresztül a labdarú­gás. Feljutottunk a megyei 1. osztályba, majd két év után ki­esett a csapat ebből az osztály­ból, és közel két évig nem volt futballcsapat a településen, amely az elmúlt 50-60 évben nem fordult elő. A jelenlegi önkormányzat és a sportegyesület vezetői úgy határoztak, hogy saját nevelé­sű játékosokkal és a közeli fal­vakból két-három játékossal vágnak neki a következő évek­nek. Szakítunk azzal a hagyo­mánnyal, hogy több százezer forintot fordítunk a játékosok vásárlására. Ezeket a pénzeket inkább az utánpótlás nevelésé­re és a meglévő játékoskeret minél jobb és kulturáltabb ki­szolgálására fordítjuk. A leg­utolsó hazai mérkőzést követő­en is baráti hangulatú vacso­rán vettek részt a csapat tagjai a helyi vendéglőben, amelyet követően jó hangulatú beszél­getés zajlott a játékosok, a szurkolók és a vendégek kö­zött. Örömmel mondhatjuk el, hogy kezdenek beérni a saját nevelésű játékosaink, amely elsősorban Nagy Péter alpol­gármester többéves kitartó, időt és fáradságot nem kímélő, kiváló szakmai munkájának köszönhető. A jelenlegi sportvezetés - melynek elnöke a polgármes­ter, szakosztályvezetője pedig az alpolgármester -, valamint a csapat edzője, Utasi József is a megyei II. osztályba való fel­jutást tűzte ki célul az elkövet­kező évekre. Kezdenek vissza­térni a csapathoz a szurkolók is. Hiszen korábban megyei szinten kimagasló nézőszám volt jellemző a csapat hazai mérkőzésein. Voltak időszak­ok, amikor közel 400 néző szurkolt egy-egy mérkőzésen a csapatnak. Köszönet mindazoknak, akik társadalmi munkájukkal és nem utolsósorban anyagi­akkal is támogatják a csapatot. Ha továbbra is ilyen nagysze­rű munka folyik az utánpótlás nevelése terén, akkor a játékos-kerettel sem lehet baj az elkövetkező években. Ország János ISE vez. tag

Next

/
Oldalképek
Tartalom