Heves Megyei Hírlap, 2004. október (15. évfolyam, 230-254. szám)

2004-10-18 / 244. szám

2004. OKTOBER 18., HÉTFŐ MOZAIK 9 Ide rock, oda rock Teljesen fölösleges azon vitatkozni, hogy ez vagy az a muzsika a színvonalasabb... Hallgass a füledre: van jó zene, és van rossz zene - mondta egyszer a Treff együttes sokat tapasztalt gitárosa, Speck Jani, és valószínűleg igaza volt. Ha az elmúlt hét vé­gét vesszük alapul, akkor mindenképpen. A szép lassan a rock megyénkbeli felleg­várának számító Hatvanban pénteken és szombaton a műfajon belül látszólag egy­mástól teljesen távol álló irányzatok adtak randevút rajongóiknak. Dolly kocsmájába a punk, a Daliba pedig a rockabilly csalogatott több száz embert; nem véletlenül, hi­szen a saját kategóriájukban a legjobbak közé tartozó együttesek léptek pódiumra. Tari Ottó ■ Hiába lapozod a könyveket, nem érted, kik azok a szovjetek - Téged megkímélnek a gondoktól, mindig azt hallod: így van jól... (AURORA) Ha a rockzenét illetően nem tű­nik fellengzősségnek rendszer- váltó zenekarokról beszélni, az Aurora mindenképpen ezek kö­zé tartozik. Viszlát, Iván című nagylemezük 1988-ban. jelent meg tucatnyi kemény és szóki­mondó nótával - köztük a fen­tebb idézett, Te még iskolába jársz című számmal -, szokatla­nul merész rendszerbírálattal, maró kritikával és némi anar­chiába hajló kitételekkel, mint­egy utolsó rúgásként a végnap­jait élő kultúrzsarnokság ülepé- be. És bár a bandát azóta is az első számú hazai punk- együttesként tartják számon, annyiban mindmáig különböz­nek a többi műfajbeli formáció­tól, hogy zeneileg folyamatosan képesek igényeset produkálni, retorikájuk pedig csak a min­denki számára elfogadható mértékig ideologizáló. A folyamatosságot képviselő Vigi, a gitáros-énekes és Galacs, a basszusgitáros a színpadon negyvenen túl is megmaradtak annak, akik az induláskor vol­tak: lázadónak és elégedetlenke­dőnek, akik a zúzásban élik ki az aktuális közeg által gerjesz­tett indulataikat. A deszkákról lelépve azonban immár szem­mel láthatóan rájuk nehezedik a konszolidálódott középkorú- ság: a régi nagy csajozások, bu­lik emléke a múlté, marad a pult mögötti vodkázás, találkozás a régi haverokkal és a sokadik ge­nerációs rajongótáborral - mi tagadás, hamar leszívja az em­ber agyát az utóbbi -, na meg a múltidézés. Nosztalgikus emle­getése azoknak az időknek, amikor még nem megélhetési indíttatású volt a húrozás, és a Lagzi Lajcsi-féle sztárok legfel­jebb elnéző mosolygást váltot­tak ki a társadalom nem Márka Málna mellett szocializálódott rétegeiben... Na, de mindegy. Az akkor volt, ma pedig ma van, most kell helytállni, ez esetben pedig oda kell tennie magát az embernek. Mert odateszik a gyerekek is, a mohikánfrizurás közönség, akik az egyik pillanatban - a kívülál­ló számára legalábbis úgy tűnik - agyonrugdossák egymást az első sorok egyikében, a másik­ban pedig magúkba roskadva Vigi (balra) és vendéglátói: Dolly és Gabi zuhannak a vécéajtó mellé. És akiktől egy korsó sört sem ihat­sz meg bensőségesen, mert már­is tíz műanyag poharat tolnak az orrod alá egy félpofányi komló­nektár reményében. Te pedig, ha nem is túl lelkesen, megosztod velük betevődet, mert felrémlik, hogy valaha jómagad is hasonló­képpen tarháltad össze háláson­ként a Durbints sógorra valót. Vigi nagy profi. A buli előtt - miközben a helyi punkmuzsika zászlóshajója, a Starvelingsből Éhenkó­rászokra magyarított házigazda csapat nyomta (a velük ki alakított jó kapcso­latnak is köszön­hetően cirkált er­refelé az Auro­ra) -, szóval, a fel­lépés előtt Vigi még azt mond­ta, most majd bemutatják új lemezük anyagát, s csak a műsor közepén iktat­nak be egy hős­kori blokkot. Ám már a második szám után váltott, vélhetően kevesellve az ismeretlen melódiák által ki­váltott lendületet: Előre kurvák, gengszterek - süvítette egyik klasszikusuk címét százhatvan­öt centi magasságúra állított mikrofonjába, és helyreállt a vi­lág rendje. Illúzióinkat ezek után már csak mérsékelten törte meg a mosdó kövezetén feledett darabos tócsák közötti óvatos lé­péseink zaja. Szép este volt, aki bírta, an­nak egészen másnap reggelig tartott. IA rock and rollnak mindig menni kell! (ROCKOT ROCKCATS) Tulajdonkép­pen misszió. Aki szervezett már rockbulit, tudja: a siker­hez pénz kell. Utóbbi hamar elfogy, Pepe lendületben előbbi korántsem garantált. A Rockin' RockCats elszántan és kitartóan rendezi meg évről év­re rockabilly fesztiválját - a ne­mes egyszerűséggel WildCat Night-nak elkeresztelt dalibeli bulit - de igazán csak most, az ötödik alkalommal lehettek ma­radéktalanul elégedettek. Zsú­folásig megtelt a szocreál fílingű hodály, a multifunkcio­nális sörösdobozokból az idő múlásával kicsordultak a ciga­rettacsikkek, a módszeresen bedolgozott sérók pedig több órányi csörgés után is úgy tar­tották magukat, mint szépemlé­kű Zrínyi Miklós Szigetvárt. Bili Haley tobzódhatott volna: a fel­lépők - a B'15, a Jive Five, a Zetor Trió, a Psyhorror, a Clippers, a Runnig 'Vettes, a Whizz-Bang és mindenekelőtt a RockCats - mint megannyi klón zakatoltak a nagy képzelő­erővel és műgonddal felál­lított kulissza előtt, odalent pedig a né­pek vevők voltak a mutatványra. Hát hogyne, hiszen maguk is tevőleges részét képezték: ritkán látni ennyi bőrdzsekit (a kötelező Harley-Davidson fel­irattal), kockás jakót és párduc­mintás repülő szoknyát. Laca a tehénmintás bőgőjéhez passzo­ló betéttel szerelte fel piros fel­lépőkosztümjét, a ruhatár előtt hasznos kellékeket - New Jersey-i rendszámot, vászonin­geket és meztelen nős nyakken­dőt - árusítottak, a bejáratnál pedig egy lány olyan csíkos var­rásé harisnyát viselt, amit ezt megelőzően első csajomon, nagyjából a hetvenes évek kö­zepén fedeztem fel nagy meg­elégedésemre.- Ez egy életérzés. Egyesek életének a száz százalékát ez te­szi ki. Ide olyan fanatikusok jön­nek, akikre rácsodálkozhatsz. És megkérdezheted, hol vannak ezek a fazonok nappal vagy a hétköznapokon... - foglalta össze Pepe, a gitáros a lényeget, az em­ber pedig tényleg rácsodálko­zott. Mert amilyen frankó volt el­mélyülni a jó muzsikában, olyan pocsék tudott lenni más- és har­madnap a kétszeresen megszol­gált macskajaj. Wild Cat. Jaj. Játszótér és göripálya T. 0. hatvan Rendkívüli képviselő- testületi ülésre hívta össze a település vezetését Érsek Zsolt polgármester, aki elmondta: az esemény megtartását a meg­változott közbeszerzési szabá­lyok indokolták, amelyek alap­ján néhány beruházás elké­szültének a határidejét módo­sítani kellett. Immár azonban bizonyossá vált, hogy a Népli­getben készülő gördeszkapá­lyát október 23-án átadhatják, s e napon már versenyt is ren­deznek a létesítményben. Ma­gyarország legnagyobb, leg­korszerűbb göripályája lesz - fogalmazott a város vezetője, aki hozzátette: a beruházás 23 millió forintos költségét pályá­zaton nyert pénzből finanszí­rozzák. Ekkorra elkészül a te­lepülés legnagyobb játszótere is, szintén a Népkertben, míg egy másik hasonló alkalmatos­ságot már október 20-án dél­után átadnak az újhatvani Jó­kai utcában.- Amikor polgármesterré vá­lasztottak, azt mondtam: to­ronydarukat szeretnék látni a városban. Nos, immár három­mal is találkozhatnak az embe­rek, ami jelzi, hogy komolyan gondoltuk szándékainkat. Az uszoda építése a tervezett ütemben halad, s bízom benne, hogy jövő nyáron Gyurcsány Ferenc - ahogy azt még az alapkő letételekor, sportminisz­terként megígérte - elsőként próbálja ki a medencét. Érsek Zsolt végül beszámolt arról, hogy a testület kiválasz­totta a pályázaton nyert út- és járdaépítésre fordítandó összeg felhasználásának a kivitelező­jét, így a munkálatok akár már a jövő héten elkezdődhetnek. A TÉVÉBEN LÁTTUK Elen a közszolgálati adók Pécsi István Csak örülhetünk annak, hogy az egyes tévéadók versengenek egymással. Az a nézőt egyálta­lán nem érdekli, hogy üzleti ér­dek is vezérli valamennyit Szá­mára az a lényeges, hogy - leg­alábbis esetenként - jó progra­mok közül válogathat. PUlanat- nyüag úgy tűnik, hogy előre tör­tek a közszolgálatisok. Régeb­ben is erre törekedtek, de általá­ban riválisaiktól lesték el az „álötleteket”. Úgy látszik, aztán rájöttek arra, hogy igazi sikert csak a jó ízlés szülhet. Az mtv-nél nem is olyan ré­gen rajtoltattak Bűvölet címen egy sorozatot. Nem amerikai, hanem olasz cégjelzésűt. Már ez felkeltette érdeklődésünket Re­ménykedtünk, és nem is csalód­tunk. A közreműködők révén bepillanthattunk Itália mai való­ságába, a felső tízezer álságos atmoszférájába, a milliárdosok kasztjába. Szembesülhettünk lélektelenségükkel, sivár érzel­mi életükkel, pénz- és hatalom­vágyukkal, az etikai kérdések iránti úgyszólván teljes közöm­bösségükkel. A remek forgató- könyv épkézláb történetekkel lepett meg minket, amelyek mellőzték az egyoldalú szemlé­letet, azaz megismerkedhettünk olyan karakterekkel is, amelyek rögvest vonzónak tűntek. Nem is szólva a kitűnő jellemábrázo­lásról, a valódi katarzist ígérő blokkokról, a szűnni nem akaró feszültségről, az indulatokat fel­korbácsoló konfliktusokról. A Duna-tévének se kell sze­rénykednie. Itt vetítik a tizenhá­rom egységből álló Deed bírót, amelynek létrehozása angol stáb érdeme. Már a megközelí­tés megnyerő. Bepillanthatunk egy olyan világba, amelyről meglehetősen keveset tudunk, s amivel kapcsolatban csak sablo­nokat emlegetünk. Ezúttal hús­vér figurákkal szembesültünk. Ellentétek izzottak, intrikák bokrosodtak, szenvedélyek csaptak össze. A főhős mindjárt megnyert valamennyiünket, mivel mindig érzékeltette, meglehetősen őszintén, döntéseinek meghatá­rozó mozzanatait, s azt is, hogy mit tehet valaki a pulpituson, dí­szes ornátusban az emberség­gel ötvözött igazság maradékta­lan szolgálatáért. Tanúi lehet­tünk botlásainak, vállalt hibái­nak, tévedéseinek.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom