Heves Megyei Hírlap, 2004. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)

2004-09-27 / 226. szám

9 Kifli, vaj, vörösbor 2004. SZEPTEMBER 27., HÉTFŐ___________________________________________________ ZRENJANIN, ADÁCS A Bánát néptáncegyüttes meghí­vására a Vajdaságban járt az adácsi Zéta néptáncegyüttes. Az évente megrendezett zrenjanini- magyar nevén nagybecskereki- fesztiválon török, román, bol­gár „kollégáik” társaságában mutatkoztak be, ezúttal is nagy sikerrel. Sőt, a vendéglátó szerb nemzeti együttes, ki­váltképp annak vezetője, Radovan Moldovan - mint Szekeres János, az adácsi Ady Endre Művelődési Ház igazgatója lapunknak elmond­ta - kiemelt figyelmességgel bánt a magyar vendégekkel, színvonalas szállást szereztek nekik, rengeteg időt töltöttek együtt, a hivataloson túli közös programokkal is.- Kicsit megrettentünk a Vajdaságból érkező hírek mi­att, ezért indulás előtt felvet­tük a kapcsolatot a szerb nagykövettel, aki szemé­lyes garanciát vállalt arra, hogy nem kell tartanunk sem­milyen atrocitástól, kellemet­lenségtől. Ugyanígy vélekedett a szabadkai ma­gyar konzul is. Mindkettejüknek igazuk lett: alap­talannak bizo­nyult az aggodal­együttest magyarságuk miatt az önkor­mányzattal és a Zéta Kulturális Egyesülettel közösen fenntartó intézmény vezetője. Az utazást felelevenítve azt is megemlítette, hogy az öt nap alatt négy alkalommal léptek fel, ezek egyike gész estét betöltő önálló produkció volt, amit a kizá­rólag magyarok lakta telepü­lésen, Növi Itebejben mutattak be. A házi­gazda szerb együttes ter­mészetesen ide is elkí­sérte az adácsi táncoso­kat, bizo­nyítva, hogy egy­részt gondos ven­déglátók, másrészt őszinte hívei a ma­gyar néptáncnak és népzenének. A Bánát csapata egyébként már járt a He­ves megyei településen - innen a kapcsolat -, ezt a látogatást vi­szonozták most a mátraaljai táncosok. S ha már ott jártak, jó szokásukhoz híven ismét meg­hívtak egy együttest a követke­ző Adácsi Búcsúra, a már ha­gyományos nemzetközi találko­zóra. így jövő nyáron a török Akhysar tánccsoportnak tap­solhat a helybeli közönség. Az idén nem tervez több kül­földi fellépést az együttes, im­már a - szintén hagyományos - novemberi falusi színjátszó-ta­lálkozóra készül a művelődési ház és a Zéta Kulturális Egyesü­let - tudatta végül az igazgató. Lobogók alatt. Több nemzet fiai táncoltak, békében, békésen bugár Béla - Ha másként nem megy, kilőjük a törvényt... Kassán, a Magyar Koalíció Pártjának kötetlen, cseve- gős, gondolkodós, szombat délutáni találkozóján meg­jelent Bugár Béla, az MKP elnöke, a szlovák parla­ment alelnöke is, aki rö­vid köszöntője után asz­talról asztalra járva ült le különböző társaságokhoz, meghallgatva a kassai ma­gyarok, Szlovákia állam­polgárai gondjait-bajait, s próbált hol megnyugtató, hol elgondolkodtató vála­szokat adni a feltett kérdé­sekre. Távozta előtt az ott tapasztaltakról adott rövid tájékoztatót a Heves Me­gyei Hírlapnak. Egres Béla- Elnök úr! Mik voltak azok a legfontosabb problémák, melye­ket ez alatt a néhány óra alatt felvetettek a kassai magyarok?- Nagyon sok helyi jellegű gond került szóba, amelyekre a helyi képviselők válaszolgattak is. De azt tapasztaltam, hogy ami ma leginkább izgatja a szlovákiai embereket, az az egészségügyi re­form, amitől roppantul felnek a polgárok. Ezt én teljesen megér­tem, mert nem mindegy, hogy mi lesz az a gyógyító szolgáltatás, amelyért fizetni kell, s mi lesz az, amiért nem. Hasonló félelmeket tapasztaltam a szociális és oktatá­si kérdésekben is. Ezeken kívül, mivel itt is sok olyan szlovákiai magyar volt jelen, aki már nyug­díjban van, vagy éppen elérte az adott korhatárt, őket természete­Bugár Béla: „Ezek között a keretek között kell mozognunk” fotó: e. b. sen az érdekelte, hogy a most foly­tatódó nyugdíjreform milyen ve­szélyeket rejt számukra.- Tudott-e ezekre a kérdések­re megnyugtató választ adni?- Nem azon múlik, hogy tu- dok-e megnyugtató választ adni, hanem azon, hogy olyat mond­jak, ami megfelel a valóságnak, s hogy el tudom-e magyarázni, mi mit képzelünk el. Igyekeztem elmondani mindenütt, hogy mi­lyen lehetőségek, illetve milyen lehetőségeink vannak. Látni kell, hogy a Parlament százötven képviselőjéből csupán húszán vagyunk magyarok, a kormány- koalíciónak is csak egyik tagja vagyunk, így ezek között a kere­tek között kell mozognunk. A nyugdíjkérdésnél azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy ha egy százalékkal emelem a nyug­díjakat, az hétszázötven millió koronába kerül az államnak. Eb­ben az évben négy százalékkal emeltük, az már hárommilliárd korona volt S ha most még négy százalékkal emeljük, az már hatmilliárd lenne. Csak úgy pénzt verni nem lehet.. Néze­tem szerint azt kell megnézni alaposan, hogy hová akarok el­jutni, és a cél eléréséig mit kell még kibírnom. Ez a cél pedig nem más, mint hogy ne arról kelljen beszélni, hogy a két kif­limre jut-e vaj is, hanem arról, hogy megengedhetek magam­nak egy pohár vörösbort is.- Említette az egészségügyi reformot Ebben mi az állás­pontja?- Ez egy sokkal hosszabb be­szélgetés témája lehetne, de azt le kell szögeznem - és a napi saj­tó folyamatosan tájékoztat is er­ről -, hogy nem tudjuk elfogadni azt a tervet, miszerint alapvető dolgokért, mint például a fogak javítása, fizetni kelljen, mert erre egyszerűen nincs pénzük az em­bereknek. Ugyanakkor ez a mos­tani állóvíz sem maradhat így az egészségügyben. Kompromisz- szumot kell keresni és találni, amennyiben a miniszter erre hajlandó lesz. Ha másként áll a kérdéshez, akkor egyszerűen ki­lőjük a törvényt.. Temetni akarták, hosszú életű lett Szilvás István Fiatalkorában a váraszói Ko­vács Istvánnak volt egy olyan pillanata, amikor nem hitte vol­na, hogy valaha is hosszú életű lesz. Sőt azért sem igen adott volna egy fabatkát sem, hogy megéri a másnapot A most 96 éves - ám húsz évvel fiatalabb- nak látszó - férfi ma már a há­ború megszépült emlékeként idézi az akkori történetet- Őrvezetőként teljesítettem szolgálatot a losonci 21. gyalogos könnyűhadosztály parancsnok­ságán, ahová 1943 májusában vo­nultam be. Miután előtte segéd­jegyző voltam a községházán, a katonaságnál a GH-hoz, vagyis a hadtáphoz kerültem, hozzám tar­tozott a pénztár, valamint a raktár felügyelete - dől hátra a napsütöt­te terasz falának támaszkodó pá­don a falu immár legidősebb pol­gárának számító Pista bácsi, aki időnként feleségére, Gizella asz- szonyra pillant Már csak azért is, mert - mint elsóhajtja - egyik- másik évszámot időnként már összekeveri. Arra viszont határozottan em­lékszik, hogy nem sokat időztek a város laktanyájában, mert jú­nius közepén az orosz frontra vezényelték őket Kijev környé­kén, Lavicsninél jártak, amikor a poklok poklába kerültek.- Három parasztszekéren vit­tük magunkkal a hadtáp min­den iratát, meg a felszerelést, s ahogy döcögtünk az úton, szem­bejött velünk egy német kocsi­oszlop - rajzolja mutatóujjával az asztal vásznára a harci hely­zetet - Az oroszok tulajdonkép­pen arra lőttek, de mivel mi is a közelben voltunk, ugyanúgy életveszélybe kerültünk. Az egyik katonai jármű talá­latot kapott, s a roncs olyan erő­vel vágódott neki a szekérnek, hogy szinte elsodorta azt A da­rabokra hulló kocsi lőcse neki­vágódott a fiatal őrvezető lábá­nak, mély sebet ejtett rajta, rá­adásul az egész embert lesodor­ta az ülésről. Ahogy a földre zu­hant, elvesztette az eszméletét Az úton nem volt megállás, tár­sainak tovább kellett menniük, a halottnak vélt hadtáposra a tá­madást követően az őket követő katonák találtak rá. Köztük volt az a beregszászi tanító is, akivel korábban jó barátságba kerül­tek, az kérte meg egyik bajtár­sát, hogy ássák meg az őrveze­tő nyughelyét- Hála, éppen jókor eszmél­tem fel - ingatja ősz fejét az idős ember -, mert éppen elké­szültek a sírral, s az egyikük azt mondta, hogy „na, akkor be­le lehet tenni”. Annyi erőm volt, hogy odaszóljak nekik: „engem oda ne tegyetek, mert úgyis ki­jövök belőle...” A „síri hang” hallatán az egyik katona rögtön összeesett ijedtében. Aztán leintették a szanitécek egyikét, és a magá­hoz tért bakát bevitették az el­sősegélyhelyre. Később hazake­rült, s a pécsi katonai kórház­ban ápolták, hat hónapig tar­tott, mire teljesen felépült S mi­után nem volt tiszti rendfokoza­ta, egy idő után - korábbi sebe­sülésére való tekintettel - 1944. szeptember végén leszerelték.- Ez az én második születé­sem története - tesz pontot a háborús históriára. * Az ilyen történet kapcsán szokták mondani, hogy akinek a halálhírét keltik, az hosszú életű lesz ezen a földön. Kovács István is elgondolkodott már ezen, de végül is azt mondja, nem biztos, hogy ez így igaz. Sokkal inkább az a valószínű ebben a dologban, hogy mindig is vigyázott magára, egészsége­sen és sokat dolgozva élt- Inni csak néha ittam, s azt is mértékkel - mondja, majd huncutul összeszűkül a szeme. - A szipkás szivart viszont már négyévesen megkóstoltam. Volt, hogy a farakás mögé búj­tam vele, csak úgy füstöltek a hasábok. Ennek a gyerekes csínynek is megvan a maga története. Édes­anyja, hogy egy kis jövedelem­hez jusson a család, a fináncok elől rejtve, titokban töltötte pa­pírba a dohányt Egy ilyen szi­varkát csent el a gyerek, s ahogy a felnőttektől látta, ő is rágyújtott De annyira nem le­hetett jó ez a suttyomban vég­zett pöfékelés, hogy kölyök lété­re rákapott volna. Tanulni viszont nagyon sze­retett, az iskolában fejből fújta a nagyobbak leckéjét is, így aztán amikor tizenhét éves lett, a ki­váló bizonyítvány birtokában ír­noknak állt a községházán. A váraszói körjegyzőséghez akko­riban még két település - Isten­mezeje és Szederkénypuszta - tartozott, így a jegyző mellé el­kelt a segítség. Ám mire igazán belelendülhetett volna, behív­ták katonának, a többit már is­merjük... * Előtte azonban történt még valami. A szokásos Péter-Pál- napi búcsút tartották a faluban, ahová - keresztanyja meghívá­sára - eljött egy fiatal, szemre- való szilaspogonyi lány is. Az if­jú jegyzőpalánta, s a csinos ven­dég találkozásából szerelem, majd házasság lett- Ennek novemberben lesz hatvanhárom éve - jegyzi meg Gizella asszony, aki azóta is hű­séges társa urának. Kitartott mellette jóban-rosszban. Mert hát az utóbbiból is kijutott bőven.- Én soha nem pártoskodtam - veti közbe Pista bácsi. - Ezért aztán hol kitettek az állásom­ból, hol visszavettek. Negyven­két évesen nyugdíjazni akar­tak, de úgy, hogy pénzt csak 45 éves koromtól hozott volna a postás. Akkor átmentem az erdőkövesdi erdészethez, négy évig voltam ott, amikor vissza­hívtak a községházára. Aztán jöttek az '56-os események, a la­kosság megválasztott a falu ve­zetőjének, ezt követően ismét távoznom kellett.- A huszonhat év alatt bele­untam ebbe a hol ide, hol oda tologatásba, ezért jelentkeztem a borsodnádasdi lemezgyárba - ugrunk egyet az időben. - Öt­venévesen rakodómunkás let­tem, egy idő után hívtak ugyan az irodára, de azt mondtam, hogy jól érzem magam az olló- zóban. Meg hát három műszak­ban többet is kerestem odalent Végül tíz évvel később kiváló dolgozóként mentem nyugdíjba a gyárból. * Pista bácsi soha nem ismerte az unalmat Amíg bírta erővel, szabadidejében vadászott, fog­lalkozott a két fiával, s ott volt a nagy- és az édesszülőktől örö­költ szenvedély, a méhészet Volt idő, amikor negyven kaptárba gyűjtögettek a szorgos fullánkosok, akadt is velük munka épp elég. Igaz, hasznot is hoztak a családnak.- Az tartott ilyen hosszan életben - teszi hozzá, miközben a tágas portát járjuk -, hogy mindig felleltem magam. Sok­szor szerencsém is volt, de többnyire a magam erejéből boldogultam. Ha az ember nem hagyja el magát, akkor ebben a korban is fiatalos maradhat - utal arra az esetre, amikor nem­rég az egri SZTK-ban beállt a sorba, hogy kiváltsa az útikölt­séget. Az ügyintéző ránézett, és azt mondta: nem adhatja ki ne­ki a pénzt, mert nem hozott meghatalmazást a papától, hogy felveheti a nevében az ösz- szeget Igazolnia kellett, hogy a „papa” nem más, mint ő maga...- Hogy mivel telik a napom? - kérdez vissza, amikor befejez­zük az udvari sétát. - Napköz­ben eldolgozgatok a kertben, hajnalonta meg este kiballagok a veteményes végébe, mert be­járnak a szarvasok. Aztán meg, látta, ott van még két kaptár méhecske. Arra jók, hogy időn­ként megcsípjenek egy kicsit... Valaha negyven család volt ebben a mozgó kaptárban, ma már csak kettővel bíbelődök hita sl l Csak a tenyerüké; verték össze

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom