Heves Megyei Hírlap, 2004. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)
2004-08-02 / 179. szám
9. OLDAL HEVES 1 HÍRLAP MOZAIK Olimpia Kerékpár Tatán elbúcsúztatták Megyénk útjain zajlott az Athénba utazó magyar a Tour de Hongrie nemzetközi olimpiai csapatot 15. oldal országúti verseny 16. oldal Trianon: televíziós vetítése „elhalasztva” A 30. Filmművészeti Nyári Egyetem Kortárs Összművészeti Fesztiválon vetítették le Koltay Gábor Trianon-filmjét, mellyel kapcsolatban Kiss Lajos, az Agriafilm Kft igazgatója úgy fogalmazott, hogy ez az eddig is sok vitát kiváltott alkotás vidéki díszbemutatójának tekinthető. A filmrendező a bemutatót követően fórumon válaszolt a szakmai közönség kérdéseire, illetve készséggel nyilatkozott lapunknak.- A Trianon-filmet a fővárosi Uránia Filmszínház vetítette eddig, a hírek szerint nagy érdeklődés mellett Számos támadásnak van kitéve az alkotás...- Azzal kezdem, hogy a rendszerváltozás első betiltott filmjét vetítik most Egerben. Meghökkentőnek tűnik első hallásra, de akkor is ez a tény. Hozzáteszem: máshogy tiltanak be filmet a mai világban, mint 1990 előtt. Akkor, hogy egy film vetíthető legyen, kellett rá egy pecsét. Ha az illetékes minisztérium ezt jóváhagyta, a forgalmazó felvette a programba, és szerte az országban látható volt. Egy piacgazdaságban ez máshogy működik, ugyan nincs központi szerv, ami pecsétet nyomna rá, ellenben az ország jelenlegi mozistruktúráját alapvetően meghatározó multinacionális cégek tulajdonában lévő multiplex mozi-komplexumok egész egyszerűen nem veszik fel a programba, mert a tulajdonos kiadja a parancsot, hogy ezt nem lehet fölvenni. Ugyan nem tudja, hogy mit tartalmaz a film, hiszen nem is látta, de a címe, hogy Trianon, az éppen eléggé „elrémisztő” ahhoz, hogy ne kerülhessen be a programba. Adja magát a kérdés: mi lehet ennek az oka? Azt gondolom, hogy a mi - nagyon sok kívánnivalót maga után hagyó - furcsa rendszer- változásunk, amely egy kvázi piacgazdaságot és egy kvázi szellemi szabadságot teremtett az országban, még messze van a kívánatostól, amelyet '90-ben az ország lakosságának túlnyomó többsége remélt és elképzelt magának.- Azt talán senki nem vitatja, hogy bonyolultan furcsa XX. századot hagytunk magunk mögött- Igen, s ezt fel kellene dolgoznunk. Ma történelmi kérdések egész sora egyszerűen szőnyeg alá van söpörve. Ezek közül Trianon a legérzékenyebb, de bizonyos értelemben 1956 ügye is ide tartozik. A XX. század - s a mi életünk nagyobb része erre az időszakra esett - az elképesztő méretű és intenzitású szellemi agymosás időszaka volt. Ha belegondolunk, a XX. század folyamán több alkalommal is megváltozott a társadalmi berendezkedés. Itt több rendszerváltozás is volt, milliós nagyságrendű tehetséges magyar ember hagyta el az országot, Í80 fokos szellemi fordulatok, értékrendválságok következtek be. Egy tanító vagy tanár élete során 2-3-szor kellett, hogy megváltoztassa az álláspontját, de legalábbis a hangsúlyait. Ennek a népnek alkalmazkodnia kellett, kompromisszumokat kötnie, kínosabb helyzetben meg kellett alkudnia a sorsával- Szavaiból az vehető ki, hogy nem történt meg múltunk ezen szakaszának feldolgozása.- Én azok közé tartozom, akiket a történelmi kérdések érdekelnek. Ezek fölmutatását fontosnak érzem, mert máshogyan nem tudunk gyökereinkhez visszatalálni. Tisztázni kell azt, hogy mi végre is vagyunk itt a XXI. század elején Magyarországon. Milyen elképzelésekkel, célkitűzésekkel éljük mindennapjainkat ebben az egységesülni akaró, globális tendenciájú világfolyamatok közepette, amelynek a menetét a nagy, erős és szerencsésebb történelmű •népek határozzák meg. De mégis! Melyek a lehetőségeink? Azt hiszem, hogy a XX. század feldolgozása nélkül a XXI. század kérdései nem érthetők, főleg pedig nem válaszolhatók meg. Nem érthető meg, hogy miért élünk ilyen rosszkedvűen, idegesen, sokfajta ellentmondással ebben az országban. Miért vágjuk naponta - képletesen szólva - egymás hátába a kést? Miért követjük el egymás ellen a szellemi gyilkosságok sorozatát? Miért lehetséges, hogy nincs az a nemzeti sorskérdés, amelyben Magyarországon egyetértés lenne, amelyben a különböző nézeteket vallók, állampolgári csoportok vagy, ha úgy tetszik, politikai pártok egyetértenének? Mindamellett, hogy egy sor részletkérdésben különbözik a véleményük. A nemzet egészének a lényegét meghatározó kérdések is pártpolitikai acsarkodások és villongások szintjére züllenek le. Ezt egy szétzilált tudatú, agyonnyomorított lelkületű kis nép nem engedheti meg magának.- A rendszerváltáskor azért megdőlni látszottak bizonyos tabuk.- 1990-ben egy rövid időszakra a rendszerváltozás képzeletbeli zászlójára Trianon neve is föl volt írva. Tüntetések voltak a budapesti Hősök terén, Trianonról hirtelen beszélni lehetett, mint ahogy nagyon sok más tabu téma hirtelen, mint a szellem, kiszabadult a Koltay Gábor palackból. Ilyen volt '56, Nagy Imre kérdése, Bős-Nagymaros kérdése, Erdély ügye. Érdekes módon Trianon kérdése nemsokára újra a szőnyeg alá lett söpörve, talán azért is, mert sokfajta érzékenységet vált ki országhatáron belül és kívül egyaránt. Véleményem szerint és alapvetően azért, mert a Trianonnal összefüggő kérdésekre se a magyar, se a nemzetközi politikának nincsenek érvényes válaszai. A politika nem szereti, ha olyan kérdéseket kap, amikre nem tud válaszolni, vagy csak rossz válaszokat tud adni. Nekem meg megrögzött véleményem az, hogy Trianonról a ki- váltó okokról beszélni kell és főleg meg kell nekünk itt Magyarországon belül előbb-utóbb vitatni azt, hogy ez az egész Trianon egy régmúlt történelmi kérdés, 84 évvel ezelőtti történelmi esemény-e, ami a magyarsággal megesett, vagy pedig egy 1920 óta tartó folyamat. Igaz-e az, amit az én filmemben is nagyon sok tudós, személyiség, gondolkodó fölvet és érint, hogy ezek a trianoni folyamatok 84 év óta tartanak itt körülöttünk és mételyezik, mérgezik a magyar közvéleményt és köztudatot? Én ezeknek a kérdéseknek és egy hazug, a jelentős nagy kérdésektől ódzkodó magyar köztudatnak tulajdonítom azt, hogy ezt a filmet nem lehet vetíteni. Ez így nem pontos, mert a kétmilliós fővárosban mégiscsak van egy mozi, amelyik vetíti.- Gondolom, a betiltottság érzése abból is fakad, ami az MTV eljárása volt a filmmel kapcsolatban.- Ennek a filmnek az ősforrása, hogy 14x1 órás filmsorozatot készítettem Trianonról. Ez elsősorban dokumentumfilm-sorozatok- ra kiírt ORTT-pályázati pénzből készült. Az MTV-től csupán egy úgynevezett befogadói nyilatkozatot kértem annak idején, tehát ha elkészül, akkor ők majd sugározzák. Az MTV idén március 7- én kezdte volna el sugározni, ugyan az m2-n, a kevésbé nézett csatornán, de hát örültem annak, hogy legalább az m2 fölveszi a műsorára. Pár nappal a sorozat megkezdése előtt a Magyar Hírlap egyik kis híréből értesültem róla, hogy a sorozatot levették a műsorról, azaz bizonytalan időre „elhalasztják” a sugárzását. '90 óta ugye nincs már „betiltás”, hanem csak „elhalasztás”. De azt, hogy konkrétan mi volt a sorozattal a problémája, szellemi, gondolati problémája volt-e, vagy valami más, arról semmit nem mondtak se szóban, se írásban. Ha hiszi, ha nem, a műsorról való levételről ma sincs hivatalos értesítésem.- Korábbi interjúiból tudható, hogy enyhén szólva is vannak kifogásai a honi médiumokkal kapcsolatban.- A legnagyobb tanulság ismételten ebben az egész ügyben, s a Trianon-filmem ügyét is ebben a mezsgyében helyezem el, hogy 14 évvel a rendszerváltozás után a magyar közszolgálati médiumok nem teljesítik alapfeladataikat. Nem tárják föl a magyar történelmet, főleg nem mutatják be a mai magyar valóságot, azt a sok tisztességes emberi erőfeszítést, amellyel az emberek ebben az országban máról holnapra élnek, 5 millió ember 50 ezer forintból él, iszonyatos szegénységben. De élnek, és megpróbálnak gyereket nevelni, bár nem véletlen az sem, hogy folyamatosan fogyunk országhatáron belül és kívül. Nem beszélnek arról, hogy már nem is vagyunk 15 milliónyian mi, magyarok. Erdélyben se kétmillióan, jó, ha másfél millióan vagyunk. Nem beszélnek a médiumok arról, hogy 2050-re a világbanki „szakemberek” tanulmányaikban 6-7 milliónyira taksálnak minket, tehát legyünk csak jóval kevesebben, mert szerintük ebbe a nagy globális, a multicégek felhőkarcolóinak a tetején megálmodott világtrendbe mi úgy illeszkedhetnénk a legjobban, ha csak 6-7 millióan lennénk. Hol van ilyenkor a mi bátor, magyar érdekű médiánk?- Az egri filmművészeti nyári egyetem egyedüli ilyen vidéki „intézmény” az országban. Milyennek ítéli meg működését?- Az elmondottak miatt is kiemelten szükség van arra, hogy legyenek olyan rendezvények, mmt ez a nagy múltra visszatekintő egri filmestalálkozó, amelyen több alkalommal is részt vettem saját filmjeimmel. Legutóbb a Sacra Coronának is volt itt vetítése, s most kifejezetten örülök, hogy a Trianon az említett szenvedélyek és félelmek ellenére itt megjelent, és meghatóan nagy érdeklődést váltott ki. Ezek a programok és az egész körítés bensőséges találkozási lehetőségeket teremtenek, ahol nem acsarkodónk, hanem igyekeznek egymást jobban megismerni. Ez a hely és a megteremtett hagyományok szellemisége miatt van így. Még kezdő filmes se voltam, amikor az egri „szeánszokról” már hallottam, és figyeltem rá. Az persze elgondolkodtató, de a fentiek alapján számomra érthető, hogy a helyi sajtón kívül manapság az országos, nagy példányszámban megjelenő médiumok a kis hírek szintjén adnak erről hírt. Miért? Mert nem vagyunk fontosak? Dehogynem. Éppen azért, mert fontosak vagyunk. Nagy dolog, hogy vannak konok, lelkes emberek, akik dacolva ezekkel a nehézségekkel, mégis folyamatosan fölvállalják és csinálják. Hát persze, a filmesek ilyen dacos, konok emberek. síké Sándor Sacra Corona Részletek egy kritikából Koltay Gábor rendező és Nemeskürty István forgatókönyvíró újra együtt alkotott, három évvel a vegyes érzelmeket kiváltó Honfoglalás után. A Sacra Corona sokak szerint jobban sikerült elődjénél, és jelentős mértékben előremutató mű. A film körülbelül 300 millió forintból készült el. Ennek az összegnek csaknem a kétharmadát a kormány fedezte. A három főszereplő László (Szarvas Attila), Géza (Oberfrank Pál) és Salamon (Horkay Péter), jól ismerhetjük őket az István király halála után kialakult anarchia korszakából. A háttértörténetet az András és a Béla közötti trónöröklési vita szolgáltatja, ami a két testvér fiaira is átszáll... Az unokatestvérek pedig egymás torkának esnek a gonosz Salamon kontra jó László és jó Géza felállásban. Emiatt van egy pár csatajelenet a filmben, amelyek többségére az aprólékos kidolgozottság jellemző. A harc okozta sebeket Novák Emil operatőr közvetlen közelről mutatja: kellőképpen érzékelteti a korabeli brutalitást például László bárójának becsapódása a besenyő vezér testébe. A középpontban mégsem a három kuzin, hanem a Szent Korona áll. Koltay Gergely igyekezett színvonalas zenét írni a filmhez... Ha jobban belegondolunk, talán a zene miatt jut eszünkbe állandóan a Honfoglalás... A film húzószámának klipjét Varga Miklós, Demjén Ferenc és Horváth Charlie adja elő... A stáblista alatt is ez megy. A filmben ezúttal is kapott egy kisebb szerepet a rendező nagy barátja, Franco Nem (Gei- lért püspök). Az utószinkron néha zavaró, de a többi részletről ez általánosságban nem mondható eL A díszletek, a jelmezek szinte tökéletesek, a hangulatot alapból megadják. Ehhez még csak hozzájárul az a plusz, amit István sírjának felnyitása, a Szent Jobb és maga a Szent Korona mítosza jelent. A magyar filmeket saját közönségük mindig kritikusan szemléli, ami persze érthető, az embernek nagyobbak az elvárásai a sajáttal szemben. A Sacra Comnának nincs mitől tartania, kellemes meglepetést okozott Ez nem jelenti azt, hogy tökéletes és fantasztikusan jó film, de amit jogosan várhatunk tőle, azt meg is kapjuk. Mások mondták a Trianonról Az Uránia igazgatója, Cselényi László: „Van, akinek tetszik a film, van, akinek nem”. Hasonlóan vélekedik a filmes András Ferenc is. Szerinte a botrány a filmvilágban mindig megcsinálja a sikert. A Passiónál is, most is. - Habár a Velünk élő Trianon esetében a sikert némileg magyarázza, hogy a téma hálás, hiszen az a rendszer- váltás óta nem lett méltóképpen kibeszélve. A kötélhúzás az alkotó és az MTV között ugyancsak jót tett a hírverésnek. Cselényi bízik a közönségben: „Koltay eredetileg televíziós sugárzásra készült Trianon-filmje, a Velünk élő Trianon addig lesz műsoron, amíg érdeklődnek iránta.” Az író, Durai Miklós a filmben ugyanis - az aktuálpolitikai szempontokat előcibálva - kijelenti: „a trianoni stigmától elgyötört nép, akár a többi közép- és kelet-európai nemzet, bávata- gon tűrte, hogy a világtörténelem legsötétebb, szovjet-orosz típusú diktatúrájának vazallusai átmentsék hatalmukat.” Feleletképpen Szász Zoltán megjegyzi: ennek a mondatnak semmi köze Trianon problémájához, csupán kampányszöveg, ami nem viszi előbbre a társadalmi vitát.- Tartok tőle, hogy a mai időkben ennek a filmnek nem lesz több funkciója annál, mint hogy a meglévő, megkövesedett álláspontokat megerősíti - így Szász, aki hozzáteszi: felelős diskurzusra, az érzelmeket, a keserűséget elhagyó értelmiségi párbeszédre volna szükség. Trianon kibeszélésével ugyanis valóban baj van. Az MTA előző elnökét, Kosáry Domokost idézi, aki egy ízben azt mondta: „egy nemzet nem élhet örökkön-örökké perben, haragban, rossz viszonyban a többi néppel, pontosabban: Európa többi részével.” ‘ Szász Zoltán Nemeskürty tanár úr megjegyzésére sem kívánt reagálni. Ez így szól: „azért is időszerű az önfeltárás, mert hazánk éppen a XX. századot lezáró évtizedben süllyedt ijesztően mélyre.” Végezetül néhány sor Pákozdi István jegyzetéből: „Telt ház, szűnni nem akaró taps a film végén... Megint van egy elhallgatott, a sajtó, a jelenlegi politikai vezetés által negligált művészi alkotásunk, amely aktuális, igaz és ízig-vé- rig magyar! Bár már két hete játsszák a budapesti Uránia filmszínházban, úgy hírlik, csak addig, amíg érdeklődés van rá. Jelenleg még óriási. A nem minden nap és a nap nem minden szakában játszott film előtt tömegek verődnek össze a járdán, kígyózó sorok a pénztár előtt... Meg kellene nézni ezt a fűmet minden középiskolai osztálynak! Meg kellene néznie minden egyetemistának és politikusnak, kár lenne, ha csak a konzervatív idősebb korosztály kapna általa némi elégtételt. Kiegyensúlyozott, békés, reális európai és magyar értékítéletünk kialakításának nélkülözhetetlen adaléka a Trianonról vallott felfogásunk. Ehhez kaptunk nemzeti'távlatot nyitó, értékes segítséget Koltay Gábor új filmjével! Köszönet érte!” _________________■ A film népszerűsítő plakátja
