Heves Megyei Hírlap, 2004. július (15. évfolyam, 152-178. szám)

2004-07-29 / 176. szám

HU 2004. Július 29., csütörtök P F 2 3 . 11. OLDAL Mi változott tavaly óta? Kérdi egy elnökségi tag, s kérdi új­ra és újra a hírlapíró. Úgy gondo­lom, nem maradhat a kérdés köl­tői, véleményt kell formálnunk nekünk, akik más-más módon, de a Heves megyei labdarúgás részt­vevői, formálói vagyunk. Formálói és bízom benne: előrevivői. Mi szükségeltetik ehhez? Célkitűzé­sek, szakmai program, mely tar­talmazza a kitűzött célok elérése érdekében megvalósítandó felada­tokat, s azok határidejét, felelőseit. Szabályzatok, melyek egyértel­műek, s betarthatóak. Hosszú tá­vú kiszámíthatóság, hogy tervezni lehessen. Személyek, akik mind­ezek megvalósítására, következe­tes véghezvitelére vállalkoznak. Mi változott tavaly óta? Nos, sajnálatos módon elnökünket vesztettük, s hatalmas űr keletke­zett ezáltal. Azon a téren minden­képpen, ami a jogbiztonságot és a kiszámíthatóságot jelentette. Igazi vezető, ezáltal kontroll nélkül ma­radt a megyei labdarúgás. Gondol­ja végig bárki, természetes dolog- e, ha egy szervezet elveszti első számú vezetőjét, közel egy éve nem tart közgyűlést, hogy pótolja. Vajon mi érdekből teszi? Sorra születtek olyan határoza­tok, melyek ellentétesek a leírt pa­ragrafusoknak nem csak a szelle­mével, de a betűivel is. Ilyen a ki­állított játékos nem letöltendő eltil­tása legalább egy mérkőzéstől, de ilyen az is, hogy érvényben van egy versenykiírás, melyen menet közben, hat hónap alatt többször változtatnak. Ilyen mondatok ke­rülnek egy versenykiírásba, me­lyen ember legyen a talpán, aki el­igazodik: A 2003/2004. évi baj­nokság végén és az új bajnokság közben a megyei I. osztály lét­számemelése, létszámcsökkenté­se a HELASZ Elnökség hatásköré­be tartozik! (Bajnokság közben nem lehetséges!) (Bajnokság köz­ben lehet is, meg nem is a lét­számváltoztatás.) Igazi érvek nél­kül születnek döntések, nincs szakmai irányvonal, a felfelé, az MLSZ felé mutogatás jellemző, miközben helyben nem történik semmi előremenetel. Beszélnek a „Tököli-ügyről”, miközben nem beszélnek a „Csiba-ügyről”, pedig ez az utóbbi az ő feladatuk. Ha fi­gyelmesen végigolvassa valaki a Heves Megyei Hírlapban megje­lent edzői nyilatkozatokat, akkor láthatja, hogy mennyien bírálják a megyei játékvezetést, s mégsem tesz senki semmit annak javításá­ért. A HELASZ JB működését szá­momra mi sem minősíti jobban, mint az, hogy olyan játékvezetőt is tagjai között tudnak, akit hami­sításért kizárt az MLSZ JB, s szin­tén hasonló okok miatt pedig egy városi szövetség. A szövetség ki- küld olyan idézéseket, olyan Fe­gyelmi Határozatokat, amelyek nem felelnek meg a Szabályzatok­ban leírt alaki és tartalmi követel­ményeknek sem. Miután mind­ezeket mi a Szabályzatokban leírt módon szóvá tesszük, azok egyi­kére sem kapunk választ. Sorolhatnám még, hogy a Bozsik-program befejeztével a HELASZ Elnökség meg sem pró­bált tenni annak valamilyen helyi pótlásáért, évek óta nem történik semmi a pályák kulturáltabbá téte­lének érdekében, hogy a közönség, akit szórakoztatni szeretnénk, jól érezhesse magát a pályán. A leírtak egy véleményt tükröz­nek a sok közül. Valószínűleg más másként gondolkodik. Jó lenne meghallgatni őket is. Az olyano­kat, amelyek nem azt mondják az egyik mondatukkal, hogy nincs pénz az utánpótlásra, a pályák fel­újítására, másik mondatukkal pe­dig, hogy még több mérkőzést játsszunk. Oczeüa László a Szőlőskert-Nagyréde SC elnöke Nyugalmukat féltik A közelmúltban a megyeszék­hely irigyelt szigetének tartották nyugalma, csendje, illatos hárs­fái okán a Bethlen Gábor utcát, s lakói sem cserélték volna ottho­nukat a zajos belvárosi, vagy rendezetlen, közműves gondok­kal küzdő külső kerületeikkel. Sajnos ennek a paradicsomi álla­potnak egy alagsori italkimérő­bői éjszakai mulatóvá avanzsált söröző törekszik véget vetni. A követhetetlen nyitva tartás, az idegenből ide verbuválódó ven­dégek megbotránkoztató utcai viselkedése miatt a nyugalma­kat, biztonságukat féltő nyugdí­jasok közül többen ingatlanjaik eladásának gondolatával foglal­koznak. A randalírozókat eddig szép szóval sajnos nem sikerült visszaterelni a mulató falai közé. A sikertelenség egyik oka, hogy az elátkozott utca ebben ugyan­csak egyedül maradt, hiszen az engedélyező hivatal képviselői eddig egyetlenegyszer sem néz­tek utána, hogy ügyfelük betart­ja-e az előírásokat, mennyire lé­pi át a kulturált szórakozás hatá­rait, nem sérti-e a környék lakó­inak nyugalmát. Ami még érthe­tetlenebb, a közrend őreit sem látták e tájon járőrözni! Nyugal­mukat, biztonságukat szeretnék visszakapni a város mostohává lett utcájának lakói. A belváros­ban 22 óra után tilos az utcai mulatozás, alig egy-két száz mé­terrel odébb miért tűrik, hogy hajnali ötig is nyitva tartson egy sörözőnek álcázott mulató? A kérdésre sürgős és haté­kony választ várnak az utca la­kói! (Nevek és címek a szerkőben) Görögtűz, görög csoda... Gyakran hangzik el, hogy csodák nincsenek. Vagy talán mégis? Se­gíts magadon, s akkor az Isten is megsegít. Vagy talán mégsem? Egy dolog viszont biztos: ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát. Ezek a gondolatok gyakran megfordulnak a fejünkben, talán el is hangzanak. S miért pont most jutott az eszem­be? Az ok nagyon egyszerű, hiszen nemrégiben zajlott le az európai fo­cibajnokság, amelyet nem kis meg­lepetésre, de megérdemelten honfi­társaim, a görögök nyertek meg, térdre kényszerítve kétszer is a há­zigazdát, megfosztva a fiesztától, amely megünneplésére már na­gyon készültek. Ez méltó zárása lett volna a kontinensviadalnak, de Hellász fiai keresztülhúzták a por­tugálok számítását, s helyettük a görögök repültek a fellegekbe. Meg­mutatták az egész világnak, hogy milyen is igazából a görögtűz. Olyan futballnagyhatalmakat utasí­tottak maguk mögé, mint Anglia, Franciaország, Hollandia, és sorol­hatnám tovább, de nem teszem. Vagy mégis? Németország, s itt megállnák egy szusszanásra. Otto Rehhagel neve jól cseng futballber- kekben, de Ottót Zeuszként most nemcsak a görögök, hanem az egész világ megismerheti. Európa bajnoka Görögország lett. Görög­tűz? Görög csoda? Egy biztos: gö­rög mámor. Nemcsak Görögország utcáin, hanem az egész világon élő görögök eufórikusán ünnepelték Hellász gyermekeit. Mellékesen megjegyzem, hogy egy nappal a nagy diadal előtt az Egri Görög Önkormányzat kulturá­lis estet tartott gasztronómiai ínyencségekkel. A lakosság részé­ről nagy volt az érdeklődés, ezt kö­szönjük. A sikert tanúsíthatják azok a magyar szimpatizánsok is, akik részt vettek ezen a nem min­dennapi eseményen. Sajnos váro­sunk vezetői nem tették tiszteletü­ket az esten, pedig számítottunk rá­juk, jólesett volna, ha ők is együtt örülnek velünk. 2004. május 1-je óta Magyaror­szág az Európai Unió tagja. Remé­lem, ezáltal nagyobb figyelmet kap­hatunk mi, itteni görögök, hogy most már mindannyian - magya­rok, görögök egyaránt - ténylege­sen uniós polgárok vagyunk. Szeretném megragadni az alkal­mat, s megköszönni az Egri Hotel Park vezetőinek, dolgozóinak, s minden közreműködőnek ezt a gyönyörű szombat estét. Köszö­nöm! Görögtűz, görög csoda, görög mámor. De szép görögnek lenni! S maroknyiam az Egerben élő görö­gök azok is vagyunk. Lehet, hogy most még mámorosak, de holnap­tól már büszke és realista uniós polgárrá válunk. Dr. Miliosz Kozmosz Egri Görög Önkormányzat elnöke Detki diákok Székelyföldön Immáron több mint tíz esztendeje, hogy Detk köz­ség polgármestere, Pelle Sándor és képviselő-testü- lete elhatározta, hogy testvérkapcsolatot létesít egy erdélyi településsel A választás a teljesen magyar anyanyelvű kies kis falura, Bodokra esett. Bodok község Kovászna megye „gyöngye”: 10 km-re fek­szik Sepsiszentgyörgytől, a Csíkszereda felé vezető út mentén, 50 km-re Brassótól, az Olt vizétől és a bodoki havasoktól határolva. A jó kapcsolatok je­gyében hagyománnyá vált, hogy a két település gyermekei minden nyáron egy-egy hetet nyaralnak testvérközségükben. Az idén július 1-jén kora hajnalban 21 detki ne­buló 6 felnőtt kísérővel, különbusszal vágott neki a több mint 700 km-es útnak. Egyik pihenőhelyül Se­gesvárt választottuk, megtekintettük az ódon belvá­rost és tisztelegtünk iskolánk névadója, Petőfi Sán­dor emlékművénél. A hosszú, de látnivalókban gaz­dag utazás után az esti órákban végre megpillantot­tuk Bodok református templomának tornyát, tud­tuk, itthon vagyunk. A közösen elfogyasztott ízletes vacsora után vendéglátóink szálláshelyünkre kísér­tek minket. A gyermekek családoknál, a felnőttek a nemrégen átadott, minden igényt kielégítő, ízlése­sen berendezett vendégházban hajthatták nyugo­vóra fejüket. Barátaink gazdag, színes programmal próbálták felejthetetlenné tenni számunkra a hatnapos ottlé­tünket. Igyekeztek minél többet megmutatni a kör­nyék történelmi nevezetességeiből, gyönyörű he­gyeiből, tavaiból, városaiból, fenyveseiből. Egyik nap körutazást tettünk. Érintettük Sepsiszentgyör- gyöt, majd megálltunk Csernáton, ahol megtekin­tettük a múzeumnak helyet adó Damokos Gyula-fé­le udvarházat. Utunkat Kézdivásárhely, a Székely­föld egyik legrégibb városa felé folytattuk. Sajátos, országosan is egyedülálló városközpontja műem­lékként védett. Háromszék szíve, a világtörténelem egyik leghősiesebb városaként központja volt az 1848-49-es szabadságharcnak. E városban meglá­togattuk még a rendkívül érdekes és látványos, er­délyi népviseletbe öltöztetett 250 babát bemutató kiállítást is. Utunk végcélja az Európában egyetlen, vulkáni kráterben megtalálható állóvíz, a Szent An- na-tó volt, melynek legendáját a detki gyerekek nagy érdeklődéssel hallgatták. Egy másik alkalommal az egykori magyar-ro­mán határt átlépve Szinajába látogattunk, ahol az első román király pazarul berendezett pelesi kasté­lyát jártuk be. Hazafelé lanovkáztunk a Pojana- hegyen, majd Brassó történelmi belvárosában sétál­tunk, fagyiztunk. Erre az utunkra idegenvezető­ként elkísért bennünket Zoli bácsi nyugalmazott tanár, a Háromszék című magyar nyelvű újság tu­dósítója, aki széles körű tárgyi tudását közvetlen modorával, ízes beszédével, tófogyhatatlan anekdo­táival fűszerezte. Szemünket azonban nemcsak távoli célok felé vetettük, hisz barátaink gondoskodtak arról is, hogy a szülőfalujukat, ill az azt körülvevő mese­szép tájat is felfedezzük, megismerjük. Gyalogtúrát tettünk a fenyves erdő lábánál fekvő Matild ásvány­vízforrásnál, melynek vizét ott palackozzák, és Bodoc néven egész Romániában forgalmazzák. El­sétáltunk a falu határában a magas hegyi réteken le­gelő bodoki lipicai méneshez, érintettük Oltszem faluját is. Emlékezetesen kalandos körülmények között el­jutva házigazdáinkkal egy napot töltöttünk az 1170 m magas bodoki havasokon, ahonnan körültekint­ve a táj szépsége mindannyiunkat lenyűgözött. Es­ténként a detki diákok a bodoki fiatalokkal ismer­kedtek, közös programokkal múlatták idejüket. A régi barátságok megerősödtek, és sok új is szövő­dött. A Bodokon együtt töltött hat nap sebesen el­szállt. Útban hazafelé megálltunk Szovátán, Farkaslakán Tamási Áron sírjánál és Korondon, ahol népművészeti tárgyakat vásároltunk. Nagy öröm volt számunkra, hogy az anyaországtól ily tá­voli helyen is találkozhattunk jólelkű, vendégszere­tő, ízig-vérig magyar emberekkel, akik mindent megtettek azért, hogy ez a kirándulás örök emlék­ként éljen emlékezetünkben. Hála erdélyi barátainknak a vendéglátásért. Kö­szönjük a detki önkormányzatnak, hogy az utazás költségeit magára vállalva lehetőséget adott a detki Petőfi Sándor Általános Iskola tanulóinak, tanárai­nak, szülőknek és a képviselő-testület két tagjának, hogy behatóbban megismerjék a sors és a történe­lem kegyetlen szeszélye folytán más országba sza­kadt országrészeinket, s ott élő honfitársainkat. Úgy érzem, hogy ez a kirándulás egy jó időre, de ta­lán örökre is megtöltötte szívünket, lelkünket igaz magyarsággal. Kőműves István, csoportvezető tanár Köszönet Előzetes szervezőmunka ered­ményeképpen sikerült egy kü­lönleges napot nyújtani az ott­hon lakóinak július 6-án. Kirán­dultunk Alatkára az öregbánya- tóhoz, a kijutást a város helyi járatú buszai biztosították. Kö­szönet nekik a türelmes és segí­tőkész hozzáállásukért. Kö­szönjük ifj. Majnár Sándornak, a halastó tulajdonosának, hogy lehetőséget biztosított a moz­gássérült és járni tudó lakóink és a kísérők kikapcsolódásá­hoz. Zenét hallgattunk, kár­tyáztunk, sakkoztunk, horgász­tunk. A finom enni-innivalókat olyan vállalkozók biztosították, akik szívügyüknek tekintik az idősek és fogyatékkal élők meg­segítését. Jó és követendő pél­dával járnak elöl olyan szemé­lyek, mint Bettenbuk József, Csintalan Attila, Fejiér István, Vancsik László. Ők adomá­nyukkal minden rendezvé­nyünket segítik. Köszönet ne­kik és mindazoknak, akik név­telenül is hozzájárultak a lakók körülményeinek javításához. Még egyszer köszönjük min­denkinek! Sasvári Lajos Lakói Önkormányzat polgármestere Szívesen láttak Az elmúlt napokban a Csányi Idősek Otthona lakóit, vezetőjét és dolgozóit a Vámosgyörki Idő­sek Otthona lakói látták vendé­gül. Lehetőségünk nyílt az otta­ni intézmény életét megismerni, megcsodáltuk az újonnan elké­szült, szépen és igényesen be­rendezett lakrészeket. A színvo­nalra jellemzően akár tolószék­ben is körbejárhattuk volna az épületet, hiszen lift, elektromos lépcsőzök és rámpák segítik a közlekedést. Ezúton köszönjük a vendéglátást Tari Sándorné igazgatónőnek és munkatársai­nak, valamint a lakóknak. Juhász Árpád Levelezőink figyelmébe Örvendetes, hogy az utóbbi idő­ben ismét gyakran kapunk ész­revételeket, olvasói leveleket. Felhívjuk levelezőink figyel­mét, hogy lehetőleg röviden, max. 1-2 gépelt oldal terjedelem­ben fogalmazzák meg gondola­taikat. Az írásokat szükség esetén rövidítve, és szerkesztett formá­ban tesszük közzé. A közölt levelek tartalmával szerkesztőségünk nem feltétle­nül ért egyet, azokért felelőssé­get nem vállal. Csak a teljes név­vel, címmel ellátott írásokat je­lentetjük meg. Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére: Eger, Barkóczy u. 7. sz. A borítékra ír- ják rá: Pf. 23._______________■ A művelt diákok jutalma: tíznapos szombathelyi táborozás Kellemetlen nyaralás A tehetségekért Szerkesztőségünk levelet ka­pott egy pedagógustól, mely­ben két tehetséges roma fiatal­ról ír, akik néptáncban és tár­sastáncban egymás után nyerik a különböző versenyeket. Le­velében utal arra, hogy a két táncos különböző okok miatt nem folytatja a versenyzést, pedig már egy országos rangos megméretésen is részt vehet­nének. Azt is írja, hogy az eredmények láttán az emberek büszkék a két gyermek teljesít­ményére, ami oldja a romákkal szemben megnyilvánuló előíté­leteket is. Mivel levélírónk nem tüntet­te fel nevét és elérhetőségét, sajnos, nem tudjuk felvenni a kapcsolatot se vele, se tanítvá­nyaival. Kérjük ezért, keresse meg a Heves Megyei Hírlapnál akár telefonon (36/513-600), akár személyesen Barta Katalin Újságírót. ____________(ASZERK.) A Szihalmi Általános Iskola tanulói a közelmúltban táboroztak Szom­bathelyen. Közülük egy diák ingye­nesen, többen költségtérítéssel tölt­hettek el 10 kellemes napot ebben a városban. Az iskola tantestülete és diákönkormányzata ebben a tan­évben műveltségi versenyt hirde­tett az iskola felső tagozatos diákjai számára. A vetélkedőt az iskola egykori matematika-fizika szakos tanára, igazgatója emlékére Tóth Mihályról nevezték el, aki iskolai tanulmányait befejezve a község­ben kezdte pedagógusi pályáját, több évtizeden keresztül oktatta, nevelte a ma már szülőket, nagy­szülőket. A versenyt június 10-én rendezték meg, mely 100 kérdés­ből, öt témakörből állt: matemati­ka, magyar, történelem, földrajz, bi­ológia. A diákok általános művelt­ségből, olvasottságból, az iskolában tanultakból mérték össze tudásu­kat. A feladatlapokat jeligével látták el a tanulók, a verseny tisztasága érdekében. A június 18-i tanévzáró, értékelő napon a különböző terüle­teken kiemelkedő teljesítményt nyújtó diákok jutalmazását követő­en a tanulók egy csoportja megem­lékezett, bemutatta a műveltségi verseny névadó tanárát. A jeligés borítékok bontását nagy várakozás, izgalom előzte meg, úgy a diákok, mint a tanári kar részéről, mivel ek­kor derült ki az elért pontok alapján a helyezettek igazi neve. A legtöbb pontot elérő tanuló első díja egy in­gyenes szombathelyi táborozás volt, a további helyezettek is a tá­borhoz kaptak hozzájárulást elért eredményük alapján. Helyezettek: 1. Szamosi Emese, 2. Póczos Anett, 3. Hajnády Bence, 4. Bán Andrea és Tánczos Béla, 5. Pinkóczy Lilla. A díjakat és az emléklapot Tóth Mi­hály özvegye adta át. Különdíjban részesítette a matematikából leg­több pontot elért versenyzőt, Bán Andreát. A tantestület és a diákön­kormányzat döntése alapján min­den évben megrendezik a Tóth Mi­hály Műveltségi Versenyt, megtisz­telve emlékét az iskola egykori ta­nárának, igazgatójának. Ezúton szeretném családja nevében meg­köszönni az iskola igazgatónőjé­nek, tantestületének és diákönkor­mányzatának, hogy megtisztelték férjem emlékét. Ugyanakkor felhív­ni más iskolák vezetőinek figyel­mét e nemes kezdeményezés köve­tésére. Tóth Mihályné Szihalom (cím a szerk.-ben) Nem szokásom az újságban leve­let írni, de a mostani nyaralásunk Görögországban nem igazán volt kellemes. Az elmúlt években há­romszor nyaraltunk ezen a vidé­ken, a tenger engem nagyon ma­gával ragadott. A hiányosságokról röviden az alábbiakban: az apart­man nem felelt meg a legalapve­tőbb higiéniai előírásoknak sem. Előző évről pókok, rovarok, boga­rak, hámló festés, vizes falak. A szekrények, fiókok penészesek, dohosak. Az ágynemű huzat nél­küli és erősen szennyezett. A szennyvízlefolyó el van dugulva, akadozik a melegvíz-ellátás. Né­melyik apartmanban nincsen függöny, ha van, piszkos, hiányos a felszerelés, értsük ezen az alap­vető konyhai eszközök hiányát is. Az erkélyajtók biztonságos zárá­sa, ezáltal a vagyonvédelem nem megoldott. A falból kilógó vezeté­kek életveszélyesek. Nem voltak takarítószerszámok, seprű, vö­dör, lapát, felmosó. Kuka nem volt az apartman előtt elhelyezve. A 23. szoba melletti gázkazán égéstermékének elvezetése nem volt megoldva, ezért életveszélyes helyzetet teremtett. Az esetről jegyzőkönyvet vet­tünk fel, a tulajdonos elismerte a hibákat, de az ügyvédje nélkül nem írta alá. A kint dolgozó ide­genvezető nem tudott felvilágosí­tást adni, segítőkészsége nulla, egyáltalán nem tudom, minek van kint. A felvett jegyzőkönyvet természetesen eljuttattuk az uta­zási irodához. Mivel jelenleg fő­szezon van, ezért javaslom, hogy aki Görögországba készül, Pefkohori és az Ioannis apart­mant nagy ívben kerülje ki, ne­hogy úgy járjanak, mint mi, kb. 25-30 fő. Sz. Ferencné (név és cím a szerk.-ben)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom