Heves Megyei Hírlap, 2004. július (15. évfolyam, 152-178. szám)

2004-07-15 / 164. szám

6. OLDAL ZÖLD OLDAL 2004. Július 15., csütörtök Erdők eltűnése: áradások és sárlavinák? Van-e bármilyen hatása térségünkben az eltűnő növénytakaró­nak, erdőknek az esőzések nyomán időről időre meg-megúju- ló áradásokra? Sokak szerint létezik ez a kapcsolat Csak az el­múlt hetek esőzései miatt támadt helyi árvizek, sárfolyamok a megyeszékhelyen kívül több helyi települést is érintettek, nem beszélve a korábbi évek nagyobb áradásainak pusztító hatása­iról. A szakemberek szerint nem a tervezett és törvényes erdő­irtások hatása felelős a nagyobb mennyiségű csapadék okozta káros következményekért Heves megye Erdő és erdöirtás az ország csúcsán, a Mátrában Az éghajlatváltozás, a szélsősége­sebb csapadékmegoszlás miatt az elmúlt évek egyes időszakaiban rendszeresen komoly árvízkárok érték a megye településeit. Nem csak a Zagyva vagy a Tárná menti térségben, hanem jóformán egész Hevesben, a mátraaljai községektől egészen a megyeszékhelyig szá­mottevő problémát idézett elő a víz. Akadnak, akik az erdőirtások­ban is keresik az okokat. Bár a me­gye - a Mátra és a Bükk erdőségei­nek köszönhetően - az országos át­lag fölötti, mintegy 20 százalék kö­rüli arányával a leginkább erdősült területek közé tartozik hazánkban. Legutóbb a májusi és júniusi íté­letidő okozott közel százmillió fo­rintos kárt a megye nyolc települé­sén. A megyei védelmi bizottság je­lentése szerint különösen nagy pusztítást végeztek az egymást kö­vető felhőszakadások Gyöngyös- orosziban, Domoszlón, Ecséden és Egerben. A pusztító esőzés elsősor­ban a települések infrastruktúráját tette tönkre: utakat, hidakat és víz­elvezető árkokat mosott el, temetett be. A helyreállítás a becslések sze­rint több mint 88 millió forintot igé­nyel. A védekezésre ezúttal hatmil­lió forintot használtak fel Heves­ben. A megyei védelmi bizottság el­nöke elmondta, hogy a károk nem csupán a hirtelen lezúduló nagy mennyiségű esővel magyarázha­tók, az elmúlt években ugyanis fo­kozódott a Mátrában és az Eger kö­rüli dombokon az erdőirtás, ez is hozzájárult a felhőszakadásokat követő sárlavinák kialakulásához. Mint a kérdésről az Állami Erdé­szeti Szolgálat Egri Igazgatóságá­nak illetékese kifejtette: a legyalult felületen valóban könnyen és gyor­san lefut a víz, nincs ideje beszivá­rogni, ám a megyében az erdőtaka­ró eltűnése és az árvizek, a sárlavi­nák között nem áll fenn közvetlen és tetten érhető ok-okozati kapcso­lat. A csapadékvíz ugyanis csak ak­kor viselkedik így, ha nincs olyan vegetáció, amely képes lenne meg­kötni és a mélyebb rétegek felé el­vezetni a vizet. A megyeszékhe­lyen, illetve környékén sem az er­dőirtás a probléma, hanem a mező- gazdasági tevékenység vagy az új építkezések, például az Eged-hegy környéki új szőlőtelepítések, ahol a művelés jellegéből adódóan a sorok közét gyommentesítik. Az így el­tűnt vegetáció, talajmegkötő gyö­kérzet híján az eső a domboldalról a talajt magával sodorva, erodálva, sárlavinaként zúdul le az alatta lévő területekre, völgyekre. A fakivágá­sok tehát önmagukban még nem teremtenek árvíz-elősegítő körül­ményeket, mivel megmarad a talaj­takaró aljnövényzet, ami képes egyrészt lefékezni a lehulló eső romboló mozgási energiáját, más­felől pedig akadályozza a gyors le­futását és fölszívja, a talaj belsőbb rétegeibe vezeti el a csapadékot. Az erdészeti szolgálat szakem­bere szerint nem beszélhetünk túl­zott mértékű fakivágásokról és er­dőirtásokról sem, mivel ezen tevé­kenységek általuk is ellenőrzött ke­retek közt, az előírt ütemtérveknek megfelelően haladnak. A térségbe­li, például a mátrai fakivágások, er­dőritkítások igazodnak egyrészt a természeti állapothoz - elöregedett, vágásérett állomány -, másfelől az erdőgazdálkodás és a népgazdaság érdekeihez, és korántsem utolsó­sorban az erdő, mint az egész tár­sadalom számára fontos népjóléti feladatához. Ezen szempontok és különböző érdekek legmegfelelőbb összhangjának megtalálása, egyez­tetése a cél. Az erdő ugyanakkor távlatos gondolkodást, nemzedé­kekre alapozó előrelátást és terve­zést igényel, hiszen a hibák, téve­dések kijavítására kevés mód adó­dik. Egy tízéves fa felcseperedésé­hez pontosan tíz év szükséges. Egy kitermelt területen, az egykori év­százados erdő helyén csak száz esztendő múlva nő újabb. A Mátrában például most az I. világháború táján, valamint az 1929-33-as nagy gazdasági világ­válság idején gazdasági okokból nagy összefüggő területen kiter­melt faállomány helyébe sarjaszta- tott 70,90, illetve 110 éves erdőpót­lások vágása van soron. Emiatt lát­szanak most a térségben nagyobb egybefüggő edőirtások, az erdőta­karó megbomlását látványosan mutató tarvágások, ahol azonban a csapadékfogó aljnövényzet tovább­ra is megmaradt. így nem jelente­nek veszélyt a hegy alján elterülő településekre. Mint megtudtuk: ezen régebbi sarjasztatott erdő minősége gyen­gébb, mint a helyébe kerülő mag­eredetű állományé. De akadnak azért védett területek és 150 eszten­dős tölgyesek is a térségben. Ugyan­akkor a területen a vágásokkal és pótlásokkal együtt az állomány fa­faj-összetételének cseréje is napi­renden van. Egyes tájidegen - úgy­mint az akác -, vagy például épp a gyenge, erodált talaj miatt betelepí­tett fenyőfélék - főként az erdei- és a fekete fenyő - felváltása kerül sorra hagyományos itteni lombos fafajok­kal. Tehát az erdőfelújításoknál jön­nek az őshonos fafajok, elsődlege­sen a tölgy, de a bükk is. Akadnak persze kedvező folya­matok, a természet sokkal jobban tudja irányítani ezeket. A hevesi és nógrádi domboldalak felhagyott le­gelői például minden emberi be­avatkozás nélkül is hamarosan ma- guktól beerdősülhetnek. ________■ C sapadékvíz-fogó füves tetők Úgy tűnik, ma már szinte elkerülhetetlen velejárója egyes településeink szinte rendszeres gyakoriságú özön­vízszerű - sokszor árvíz mértékű - elöntése. Ezek egy jelentős részéről nem az adott település tehet, de nem ritka az sem, hogy a helyi hibás döntések és gyakorlat is hozzájárul a település veszélyeztetéséhez, a nagyobb csapadékból adódó károk előidézéséhez - állítja Rittenbacher Ödön, az egri Életfa Környezetvédő Szövetség elnöke. A szakember csapadékvíz-kezelési és -elvezetési ajánlásai közt említi: az önkormányzatok dolgozzanak ki zöldfelület-védelmi tervet; írják elő, hogy csak a legszükségesebb mértékben használhatják az összefüggő burkolt felületeket; például a parkolóknál csak olyan megoldással burkolhatnak, ami lehetősé­get nyújt a talaj lélegzésének és a csapadékvíz elnyelésének; ösztönözzék a csapadékvízgyüjtést és - hasznosítást; legyen fitos a növényzet, fák közvetlen burkolt felülettel való körbekerítése; ha lehetőség van rá, a lapos és enyhén lejtős tetőket füvesítsék; az építési előírásoknál az aszfalttal, betonnal és egyéb összefüg­gő vízzáró réteggel burkolt területeket is vegyék figyelembe a megengedett beépítési százaléknál. Panel-denevérek és a hőszigetelés Egyre több elöregedett házgyári épület szorul felújításra, alapos szigetelésre, amellyel teljesíthetők az energiameg­takarítás és a környezetvédelem szempontjai is. Amivel viszont az ott lakó denevérek léte kerül veszélybe, a panelépü­letek hézagai ugyanis az eredetihez hasonló élőhelyet kínáltak ezen beköltöző védett állatoknak. Szerencsére a térség­ben országosan is példamutató módon sikerült megoldást találni a korszerűsítés, a zöldszemlélet, valamint az állatvéde­lem szempontjainak összehangolására. Eger, Heves megye _____ Országos jelenség, de a megyében is számottevő denevérkolónia talált magá­nak búvóhelyet az ember közelében, a házgyári épületek réseiben, illesztési hé­zagaiban. Legnagyobb számban az egri Felsőváros Északi-lakótelepén találtak maguknak új otthonra, ahol a város la­kosságának egyharmada - mintegy 20 ezer ember - mellett több ezer denevér is élőhelyet talált magának. A paneles építkezés még az 1960-as évek elején kezdődött Magyarországon, főként a nagyobb városokban terjedt el. Az új lakótelepek építése során, a terüle­tek beépítésével számos állatfaj elvesz­tette természetes élőhelyét. Valószínű­leg ez is közrejátszhatott abban, hogy néhány állatfaj megtelepedett az ember alkotta mesterséges környezetben. El­tűntek a hagyományos élő- és búvóhe­lyek, megfogyatkoztak az erdők, az od- vas fák, így aztán néhány denevérfaj is felbukkant az ember közelében, és társ­bérlőként megtanulta hasznosítani az épületelemek szerkezeti hézagait. Paneltársbérlő-probléma Mint Szíttá Tamás, a Bükki Nemzeti Park (BNP) Igazgatóságának élővilág-védelmi osztályvezetője elmondta: igen sok korai denevér található a városba költözők közt, leginkább ők találtak otthonra a vá­rosban. Mellettük kisebb számban, illet­ve elvétve a kései denevér és a törpedene­vér is fellelhető. A korai denevér remekül érzi magát a panelépületek homlokzati elemei mögöt­ti üregekben. Alkalmazkodását jelzi, hogy eredeüleg szinte kizárólag erdők­ben élt, és csak elvétve fordult elő épüle­tekben. Mára közönségessé vált a nagy­városokban, egy-egy lakótelepen denevé­rek ezrei élnek. Nem csak élnek, hanen a kedvező környezetben gyarapodik a szá­muk. Hazánkban ez a rovarevő gyakori­nak mondható, de Európa más országai­ban nem fordul elő ilyen nagy számban ez a bőrszárnyú repülő emlős. Mint min­den denevér, a korai is védett állat. A denevérek jelenléte akkor vált iga­zán kérdésessé - az egyéni ellenszenvet és viszolygást leszámítva -, amikor nap­Hasznos vagy vérszívó vámpír Ha korlátolt emberi szemmel is nézzük: a denevérek fölöttébb hasznosak. Nagyon sok rovart elpusztítanak, egy éjszaka az állat a testtömege negyedének megfelelő zsákmánymennyiséget is bekebelez. Ami például ezres nagyságrendű szúnyogot is jelenthet. A természet azonban nem „hasznos állat - káros állat” kategóriában gon­dolkodik, hiszen a tápláléklánc minden eleme fontos, ha szakad a lánc, borulhat az egész rendszer. A denevérek a hideg idő beköszöntével több hónapos nyugatomra térnek. Életfolyamataik lelassulnak, a hibernálódás során a fölhalmozott tartalékaik­ból, zsírkészletükből élnek téli búvóhelyükön. Ilyenkori megzavarásuk a fölborult bio­ritmus miatt végzetes lehet számukra. A denevér nem szapora, egy denevérpárnak egy vagy két kicsinye születik évente. A denevérek vemhességi ideje 45-90 nap. A denevérekről keringő rémhíreknek, szörnyűségeknek is kevés alapjuk van. Csak Kö­zép- és Dél-Amerikában honos az a vérszívó faj, amely például háziállatokat mar meg. Az emberre egyik denevérfaj sem veszélyes. A denevérekre az ember - mint látható - azonban annál inkább. jainkban a több évtizedes panelépületek felújítására és szigetelésére sor kerül. Hi­szen ezen, energiatakarékosságot is szol­gáló zöldberuházások munkálatai során kijavítják a panelelemek közötti hézagok szigetelését. S mivel ezt a munkát több­nyire a nappali órákban végzik, ámikor az éjszakai életmódú denevérek a búvó­helyeiken pihennek, a benn rekedő álla­tok könnyen elpusztulhatnak. Pedig a rovarevő denevérek közelségé­ből az embernek inkább előnye, mint ká­ra származik. Denevérmentő minta A Bükki Nemzeti Park szakembere sze­rint sikerük a régióban megfelelő, orszá­gosan is példamutató mintának tekintett, lakosságbarát megoldást találni a panel­lakó denevérek védelmére úgy, hogy a fontos korszerűsítések se maradjanak el A BNP ugyanis elébe ment a problémá­nak, és minden érintett lakóközösséget, társasházat jó előre tájékoztatott, levél­ben megkeresett a három megyére kiter­jedő - Heves, Borsod, Nógrád - illetékes­ségi területén arról, hogy milyen feltéte­lekkel és módon lehet végrehajtani a fel­újítást. A természetvédelmi szakhatóság meghatározta szempontok betartása kö­vetelmény az épület-rekonstrukciók so­rán. Ilyen például, hogy kerülni kell az ál­latok indokolatlan megzavarását, tehát csak szaporodási időn kívül lehet mun­kát végezni, valamint az adott helyszínen az esti órákban, éjszaka kell elvégezni a szigetelést, amikor az állat vadászik. A probléma által a térségben leginkább érintett települések között van a Bükk lá­bánál fekvő hevesi megyeszékhely, az egri Északi-lakótelep, amely több ezer korai denevérnek nyújt menedéket. Az előrelátó intézkedéseknek köszönhetően sikerült megelőzni a komolyabb dene­vérpusztulásokat, és az elmúlt években időszerűvé váló és nagyobb lendületet kapott panelfelújításokat is rendben elvé­gezhetik. A denevérvédelem és a lakos­ság érdekei összehangolásának, a pontos tájékoztatásnak köszönhetően eddig a természetkárosítás miatt nem kellett ko­molyabb büntetéseket kiszabnia a termé­szetvédelmi hatóságnak sem. Rések: erős bástyák A panelházak felújítása egyébként idő­szerű, élettartamuk nagyjából 50 év. Az elkövetkező 15-20 évben tehát ország­szerte alapvető felújításra szorulnak, vagy le kell bontani őket. Ez nem csak az ott lakó embereket hozza nehéz helyzet­be, hanem a denevérek számára is végze­tes lehet. Ez pedig kritikus körülménye­ket teremt a korai denevérállománynak. Megoldás az olyan mesterséges, házfa­lakra erősített panelodú is, amelynek jel­lemzői, elhelyezkedése a lehető legjobban megfelel a denevéreknek, s ahol új ott­honra találhatnak a kényszerűen áttele­pülő denevérkolóniák. A valódi panelek­hez hasonló belső szerkezetű és elhelyez­kedésű üregek mesterségesen is elkészít­hetők. így panelépületek felújítása után is otthonra találhatnak itt a denevérek. Ezek az állatok szinte minden ház­gyári technológiával készült épület rése­iben megtalálhatók, az úgynevezett ka­vicspanel, illetve a festett felületű panel­házaknál egyaránt, ahol legalább pár centis rés található búvóhelyül. A panel szendvicsszerkezete lehetőséget ad a denevéreknek arra, hogy a hungarocell szigetelőrétegben üreget képezzenek. Az állatok az egyenletesebb hőmérsékle­tű, magasabban fekvő, emeleti „kilátású” búvóhelyeket kedvelik. A de­nevérek többsége az első és a következő felső emeletek lakója. A búvóhelyek ki­választásakor nem szempont a zaj és a forgalom nagysága sem. Egy-egy hasa- dék-kolónia egyedszáma 20-40 darabot számlál. Lényeges, hogy minél többen megismerjék ezen rejtett életmódot élő izgalmas repülő emlős viselkedését és Ultrahangos éjjeli vadász A denevérek az esti órákban aktívak, ek­kor vadásznak, jellegzetes cirregö hang­jukról is ismertek. Az emberi fül számára hallható hangok mellett általunk nem ér­zékelhető (túl magas vagy túl halk) ultra­hangokat is kibocsátanak. Akusztikus tá­jékozódáskor és a zsákmány felderítése­kor is ezek visszaverődő rezgéseit fogják fel, érzékelik sajátos haltószervükkel. A denevér védett állat, egyes fajai különö­sen védettek. Nálunk 26 faj él. Magyaror­szágon 1901 óta folyamatosan védettek. Leginkább korai denevérek honosak a panellakások környékén, mivel ez ha­sonlít az eredeti lakhelyükhöz, a fák od- vához. Eredetileg a hazai denevérek is barlangokban, bányavágatokban, erdei magas fák odvábán, templomtornyokban laktak. Manapság már a barlangokban is háborgatják nyugalmukat a kirándulók, de számos bükki denevéres barlangot például le is zárt a nagyközönség elől a nemzeti park hatósága. életmódját, hiszen igazán csak ennek révén nyílik lehetőség az ember és ter­mészet, ember és denevér békés és har­monikus egymás mellett élésére. S le­gyen mód pénz-, illetve energiameg­takarításra is ezen épületeknél, mellyel a nem megújuló fosszilis tüzelőanyagok - szén, olaj, földgáz - légkört szennyező és üvegházhatást fokozó égéstermék-kibo­csátása is csökkenthető. AZ OLDAL A KÖRNYEZETVÉDELMI ÉS VÍZÜGYI MINISZTÉRIUM PÁLYÁZATI TÁMOGATÁSÁVAL KÉSZÜLT.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom