Heves Megyei Hírlap, 2004. június (15. évfolyam, 126-151. szám)
2004-06-05 / 130. szám
10. OLDAL 2004. JÚNIUS 5., SZOMBAT Erős mozihálózat csökkentheti a pláza-ízlés terjedését Filmtörvényről, csodavárókról, a magyar Hollywood-ról a művészeti szakszervezet főtitkárával A filmtörvény új alaphelyzetet teremtett a honi mozi- és filmiparban, megadta a kiindulópontot és a szabályozási kereteket. Ezentúl magukon a benne szereplőkön, a szemléletükön múlik elsősorban, hogy mennyire töltik meg tartalommal a lehetőségeket. Minderről Kozma Károly, a Művészeti Szakszervezet Szövetsége főtitkára beszélt lapunknak. A filmszakmában több évtizede tevékenykedő szakembert annak apropóján kérdeztük, hogy ő volt az egri Európai Üzleti Ismeretek Szakközépiskolája végzős újságíró szakos hallgatóinak a vizsgaelnöke.- Milyen feladatokat látott-iát el a filmszakmában? érdeklődtünk Kozma Károlytól.- Harmincöt esztendeje kezdtem a Pest megyei Moziüzemi Vállalatnál - válaszolta -, ahol filmforgalmazással foglalkoztam. Később a Kulturális, majd a Művelődési Minisztérium Filmfőigazgatóságán dolgoztam, a '80-as évek végén visszatértem a moziüzemi céghez, amelynek igazgatója lettem. A '90-es évek első felében ténykedtem szakszervezeti főtitkárként, előtte a Filmművészek és Filmalkalmazottak Szakszervezetének elnöke is voltam társadalmi megbízatásban. Kozma Károly a Nemzeti Kulturális Alap mozgókép kollégiumának az elnöke is. Emellett mozitámogatási pénzelosztó bizottságot is vezet.- Az egri Művészetek Háza is ebből kapott - sietett megemlíteni. - Az is tény, hogy míg tavaly 500 millió forint állt rendelkezésünkre, addig az idén a megszorítások miatt csak 175 mülió. Ezzel együtt is a mozitámogatás lehetőségében már kifejeződik a filmtörvény megléte, ami mindenképpen hasznos. — A szakma „sűrűjéből” szemlélve mi volt az oka a filmtörvény késlekedésének?- Az első az, hogy a filmszakma kissé voluntarista, nemigen érdeklik a benne dolgozókat a jogi összefüggések. Irreális elvárásokat fogalmaztak meg zömében, például: a mindenkori kormány vállaljon előre tíz évre garanciát arra, hogy a költségvetésből meghatározott összeget elkülönít a mozira. Magyar Bálint első minisztersége idején, a '90-es évek második felében, már a törvény- tervezet kifizetési garanciákat is tartalmazott, a kormány elé is terjesztették, de 1998 februárjától már nem ülésezett a Parlament- Közrejátszott persze az is, hogy a kormányok nem tudták, nem is akarták, hogy e művészeti ággal foglalkozzanak, mert akkor jöttek volna az igénylők, más művészetek képviselői.- S mi vezetett a mostani kormányzati ciklusban a filmtörvény sikeréhez? — Az, hogy egymás jó partnerének bizonyult ezúttal a szakma és a szaktárca irányítója, Hiller István, akinek az apparátusa alkalmas volt a megfelelő törvénytervezet kidolgozására. Az is segített, hogy a törvény megalkotásának a miniszterelnök is kezdeményezője volt, s a törekvése nem bukott meg a Pénzügyminisztérium apparátusának ellenállásán. A jogszabályba bekerült befektetési adókedvezményeket például épp a PM formálta meg. Az is fontos volt, hogy az életben először végre a filmszakma is egységesen lépett fel. Sikerült végül olyan törvény- tervezetet kialakítani, amit - s erre eddig kevés példa akadt — az Országgyűlés egyhangúlag fogadott el. — A törvény végrehajtása körül viszont zökkenők tapasztalhatók, legalábbis egyes filmesek nyilatkozatai erre engednek következtetni. Miből fakad ez? — Azaz illúzió, ami körülvette a jogforrást, nem vitte jó irányba a végrehajtását. A „több pénz lett” elve a bennszorult igényeket is megnövelte. Általában a csodavárók verik a tamtamot. A feltétel- rendszerben komoly az előrelépés, de a Draskovics-csomag megszorító intézkedései most keményen érintik a szakmát. A filmtervekről egyébként külön zsűri dönt, s nem ad pénzt olyan produkciókra, amelyekről előre látszik, hogy újabb és újabb összegeket nyelnek majd el. A törvényben komoly biztosítékok vannak a forgalmazásra. Az első évben 500 millió forintra érkezett 30 százalékos önrész vállalása mellett pályázat. Egy kivételével mindegyik pályamunka sikeres lett. A második esztendőben, vagyis most, majdnem ötszörös a jelentkező, miközben jóval kevesebb a megpályázható összeg. — Más téren észlelhető-e pozitív irányú változás, például a mozik látogatottságában? Kozma Károly- A politika valóban azt várta, hogy úgymond a törvényért cserébe látható eredmények lesznek. Nos, a filmek nézettségében érzékelhető elmozdulás, de nem olyan látványos, mint reméltük. Jó példa a Kontroll című film, amely nagy közönségsikert aratott Cannes-ban, s díjat is nyert. Nem árt tudni, hogy a francia film- fővárosban már hosszú ideje nem voltunk versenyben. Eredményiek tekinthető a Filmiroda létrehozása, amely kihelyezett elsőfokú hatóság, besorolja a filmeket, bizottságokat működtet. A Mozgókép Koordinációs Tanács megteremtése is lényeges lépés, mert a médiába pénzt befektető szervezetek nem azonos feltételek mellett és módon dolgoznak. E testület összehangolja, hogy mikor, milyen pályázatok adhatók ki. Már ülésezett is. Fontos, hogy azok legyenek a tagjai, akik valóban végeznek is érdemi munkát. Jelenet a cannesí díjnyertes Kontroll című filmből — Az úgynevezett pláza-ízlés térhódítása sem nagyon kedvez a moziknak. — A plázamozikba legalább 30 milliárd forintot invesztáltak az évek során... Hogy a magyar film életben maradjon, ahhoz értő közönség és játszóhelyhálózat szükséges. Van követendő példa: Nyíregyházán bezárták a korábban igen kedvelt Krúdy mozit, mondván, nincs a fenntartására pénz. Esztendők múltán akadt valaki, aki egy épület harmadik emeletén mégis kialakított mozit. Ő a MTESZ megyei titkára. Hevesben is csökkent a mozik száma, Egerben is már csak kettő van. Az elkövetkező időszak fontos terve hozzájárulni a mozihálózat fenntartásához, s e programnak az ígéretek szerint meglesz a fedezete. — Az Etyeken épülő hazai filmgyár, a magyar Hollywood mennyire hozhat kedvező változásokat a honi filmiparban? — Andy Vájná annak a mestere, hogy miként szerezzen piacot, hogyan működtesse azt. Demján Sándor pedig annak a mestere, hogyan mozgósítsa a tőkét hosz- szú távú beruházás számára. így aztán nem is kérdés, hogy létrejön a filmgyár. Azt azért látni kell, hogy korábban Magyarország sokkal nagyobb részt hasíthatott ki a nemzetközi forgatási teendőkből, hiszen volt igen jó szak- apparátusa. Ez a gárda azonban szétszéledt. Vagy magánvállalkozónak csapott fel, vagy elhagyta a szakmát. Hiányzik az a fajta képzés is, amikor a leendő stábtag az idősebbektől elleshetné a szakmai fogásokat. Alig van ember, aki kapcsolatai révén azonnal tudja, hogy mondjuk Janka nénitől a II. kerületből lehet kölcsönbe venni a kornak megfelelő stílusú bútort. Szép terv a filmgyár tehát, de hogy a háttér is elégséges lesz-e, az erősen kérdéses. Ha egyszerre 30 film forgatását szeretnék elkezdeni, egyelőre nem lennének képesek rá, mivel egyszerűen nincs annyi stáb. Legfeljebb rendező lenne, abból viszont túlkínálat is van. Mint az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány kurátora, azon vagyok, hogy legyen ilyen képzés. Eddig sajnos nem sikerült elérni. Lehet persze, hogy Demjánék erre is vevők lesznek. Minderre is fontos gondolni, hogy - mint az elképzelésekben megfogalmazódott - az etyeki beruházás tíz év alatt megtérülhessen. S akkor természetesen a magyar filmiparnak is jót tesz ez a nagyszabású vállalkozás. SZALAY ZOLTÁN Egy tálból a tót atyafiakkal — Ez meg itt még rájzolgatva van — mondja magyarul, szép palócos „á”-kkal társának a szlovák határőr, a kezében lévő népköztársasági címeres könyvecske beírásai közt lapozgatva. A húrt feszítve, próbából az összes még létező, forgalomban lévő, s érvényes hazai személyazonosító okmányokkal várunk az uniós határ első átlépésére. Törvényesen ez már jár nekünk. Az új tagországi öntudattal együtt. Mégis, a jól ismert futó szívdobogás, apró markolás gyomortájékon, amint a közeg ellenőriz: mi lesz, ha rossz napja van, ha összekapott az asszonnyal, ha nem jó neki a kis SZIG-em. Brüsszel meg messze van. Ha nem EU-kompati- bilis a Kádár-kordokumentum vagy az újabb királyi címeres (!) köztársasági, netán a műanyag lapka se. De jók. Itt igen. Az Unió belső határán vagyunk, senki földjén, Szlovákia és Magyarország közt. Barátok közt. Szomszédolni. Pedig a május végi pozsonyi ötnapos NATO-csúcs miatt állítólag a határőrizetet is érintő rendkívüli biztonsági intézkedéseket vezettek be. A parlamenti közgyűlésre meghívott 600 nemzetközi nagyfejes - politikusok, hadvezetők - mellett ugyanis több ezer hívatlan antiglobalista tüntetővel is számoltak a rendezők. A NATO-közgyűlés volt Szlovákia mindenkori történetének legnagyobb külpolitikai eseménye. Persze azért a hazardírozásnak is van határa. Belső zsebben ott a kék útlevél. Európai Unió, testvériség ide, május elsejei csatlakozás oda. Az ördög nem alszik. A vámosok viszont - úgy tűnik - igen. Eltűntek, levonultak az északi határról. Pedig mennyi szép emlék fűz hozzájuk. Mit visznek? Nyissa föl a csomagtartót! Hova mennek? Ezeket még a minap is megkérdezték a cerberusok, akkor se volt hozzá sok közük, hogy lábat áztatni megy-e az ember Rozsnyóra, vagy brindza haluskira Lőcsére. De most ennek vége. Ez már tiszta haszon. Nem kérdeznek, nem vizslatnak. Okmány, átnéz, alá- szolgája. Pecsét nélkül. És csak egyszer. Kifelé szlovák, befelé magyar szervek. Nincs kettős védelem, dupla vegzatúra. Kis lépés az emberiségnek, de nagy lépés az utazónak... Bánréve a bánatos és zordul sötétedő májusi ég alatt kihalt, forgalom nincs. Ráérős határőrizet. Mögöttünk elmarad Ózd, a nyomor és elszegényedés által leginkább sújtott észak-magyarországi iparvidék tartós mementója. A rendszer- váltás legnagyobb veszteseként, a szocialista nehézipar összeomlása alól lassan tápászkodó, egykor szebb napokat látott, lepusztult kísértetváros sebeit nyaldossa. Kivert, loncsos ebként oldalaz a fakó, eső áztatta salakdombok tövében. Lesz hová önteni az uniós forrásokat. Ha és ameny- nyiben részt bírunk hasítani magunknak belőlük. A munkahelyteremtésre, beruházásra, fejlesztésre, szociális létesítményekre, egyáltalán emberibb életre szolgáló milliárdokat sivatagként szívná magába ez a vidék (is). De ez még kicsit odébb van. Pár év, amíg beindul a verkli, megtanuljuk a csíziót. A tanulópénzt meg kell fizetni. Ezt még senkinek se sikerült elbliccelnie. Az osztrákoknak az 1995-ös belépésüket követő pár évig jóformán egyetlen fillért - vagy az akkor valós formájában még nem létező eurocentet - sem sikerült kiszivattyúzniuk a brüsszeli kasszákból. Aztán a leginkább rászoruló, legszegényebb keleti tartományra (nekünk legyen mondva), Burgenlandra koncentrálva sikerült megrázni a pénzfát. Türelem tehát. Addig is legalább a határok bontódnak lefele. Ez is valami. Lesz szorosabb határ menti regionális együtműködés. Heves, Eger a Felvidék kapuja — tudjuk. Azért az Istenmezeje - Pétervására vonalon, Cered és Tajti (Tachty) közt legalább 2007-ig, a schen- geni határőrizethez való csatlakozásunkig mégsem nyílik kishatárátlépő. A piszkos anyagiak miatt. A nagy, mintegy hétszázezres magyar közösség miatt (ellenére?) az ország jóformán minden szegletében sokan - szlovákok is - értik a magyar nyelvet. És ez nagy előny. Vannak persze krónikus vitás kérdések: Bős-Nagymaros, Tokaj, a Trianon által szétszakított történelmi borvidék. Az elmúlt hetekben a szlovák kormány mégse adta áldását a két agrárminiszter megegyezésére. A határ túloldalán azt szeretnék, ha nyolc ottani település tartozna a tokaji borvidékhez, és termelhetné a tokajit, a magyar álláspontban szereplő három történelmi községgel szemben. Viszont a minőség védelme érdekében — magyar nyomásra — tényleg megszűnik a kétputtonyos aszú. A tomaaljai búcsúban - példaadó módon- legutóbb már csak szamorodnit és háromputtonyos aszút mértek a lacikony- hások mellett az atyafiaknak. Szlovákia pedig láthatóan szépen fejlődik. Lassan behozza a szomszédaival, a csehekkel és a velünk szembeni lemaradását. ígéretesen áramlik a tőke. Jól halad a piacgazdaság kiépítése, a gazdasági reformok pedig vonzzák a befektetőket. Az egységesen 19 százalékos átalányadóra (áfa, szja stb.) való áttérést például bátor és roppant hasznosnak ítélte a nemzetközi piac is. Steve Forbes amerikai milliárdos szerint például Szlovákia lehet a világ következő Hongkongja. Apró öröm nekünk. AZ elmúlt évben több nagy autókonszern- például a Citroén-Peugeot és a Hyundai is — Szlovákiát választotta sok százmillió eurós beruházásának célpontjául. A ring- be szállt vesztesek közt van a térség három másik visegrádi országa: Magyarország, Lengyelország és Csehország. Már-már szlovák modellről beszélnek, amint egykor (hol van az már!?) magyar modellről. Persze a kép ott se ilyen rózsaszínű, akadnak árnyak is: az árak például lassan, de folyamatosan nőnek. A benzin például a korábbi 30-50-nel szemben ma már csak 15-20 forinttal olcsóbb a határ túloldalán. Talán mert a legnagyobb helyi kúthálózattal rendelkező állami olajcéget, Slovnaftot a MÓL vásárolta meg? Egyébként a MÓL mellett a másik legnagyobb magyar cégként az OTP Bank is bevásárolt arrafelé. Vett magának egy hitelintézetet. Az OTP Bank Slovakia fiókjaival és hirdetéseivel az egész országban találkozhatunk. A sör (az olcsó 8, a drága 22 korona) és az élelem továbbra is jutányos, csak a - kissé túlértékelt - szlovák korona kapaszkodik egyre feljebb: 1 korona 6,40 forint. Az új beruházások és munkahelyteremtések ellenére még mindig viszonylag magas az állástalanok aránya. Az átlag 15 százalék azonban csalóka, mert a hátrányos kelet-szlovákiai régióban nem ritka a 20-25 százalékos vagy jóval afölötti munkanélküliségi ráta. A jellemzően képzetlen, elkülönítve és nélkülözésben élő félmilliós roma népesség körében pedig eléri a 80-90 százalékot is. A reformok során a szlovák állam megkurtította a segélyeket, ami idén tavasszal tömegdemonstrációkhoz és fosztogatásokhoz vezetett a romák által lakott keletszlovákiai körzetekben. Szegénységből, egyenlőtlenségből, kiszolgáltatottságból, különféle árkokból és elválasztó szöges- drótokból, lepusztultságból itt is bőven akad még. Szellemi és tárgyi értelemben egyaránt. Az új világból nem egyformán jár mindenkinek. Amit a szép új EU-világból Szlovákiában is rögtön észrevesz az ember, az a június 13-i európai parlamenti választási plakátok és felhívások sora. Még a vonatjegyek hátoldalára is rányomtatták az ösztönző szöveget, úgy tűnik, teljességgel hiába. A nemzetközi felmérések szerint ugyanis a szlovák választók kevesebb mint 25 százaléka érdeklődik az első uniós voksolás iránt, és még ennél is kevesebben nyilatkoztak úgy, hogy biztosan el is mennek majd. Persze, nincs miért oly nagyon szégyenkezniük, hisz ez az érték egyébként nem sokkal rosz- szabb a hazai arányoknál, nálunk 35-40 százalék részvételét valószínűsítette ugyanaz a jelentés. A külföldi elemzők mindenesetre egyöntetűen a demagóg és populista erők győzelmét valószínűsítik mind Szlovákiában, mint Magyarországon. A köztéri választási plakátok egyenar- cai mellett üdítő színfoltként vegyül a képbe a lassan kortalanná öregedő ex- beatle, (Sir) Paul McCartney prágai koncertjének poszterei. Az egykori lázadó nemzedék képviselőjének, a nemzetközi showbusiness nyugdíjaskorú beat-mun- kásának fizimiskája még most is nagyságrendekkel bizalomgerjesztőbb, mint az állítólagosán a közjót, a közérdeket és a választópolgárokat oly nagy igyekezettel képviselni kívánó politikai aktorok óriásfotói. Can't Buy Me Love - Választói szere- tetet se könnyebb vásárolni... KOVÁCS JÁNOS Ne csak utazz, szavazz! EP-választási ösztönző szlovák módra a vonatjegy hátulján
