Heves Megyei Hírlap, 2004. június (15. évfolyam, 126-151. szám)

2004-06-28 / 149. szám

2004. Június 28., hétfő MOZ A I K 7. OLDAL Napilap a svéd testvérmegyében Szerkesztők a deszkben. Készül a napilap Mi számít hírnek Heves svéd testvérmegyéjében, miképpen ke­zeli az egyik ottani napilap a politikai konfliktusokat, és mi­képpen döntenek egy-egy vitás, pergyanús kérdésben? Többek között ezekre a felvetésekre próbálunk meg válaszolni alábbi cikkünkben, amelyből az is kiderül: mind a közélet, mind pe­dig az újság működése egy sokkal békésebb és konszolidáltabb hangulatban zajlik a skandináv országban. Továbbá, hogy - s ez kicsit magánügy persze - milyen ideális körülmények mel­lett készül az újság. M ár az épület is. Egy folyó partján, fákkal körülvéve. Se teherautó, se busz, se pedig légkalapács. Belül gyönyörő átrium, kortárs műalkotás a szö­kőkút mellett, a berendezés is a skandináv: fából és bőrből készült kényelmes bútorok, hatalmas ab­lakok, fény. Värmland megye legnagyobb napilapjának - a Nya Wermlans­Tidningen (NWT) - székházában járunk. A vendéglátók arca isme­rős, többen jártak már megyénk­ben, sőt néhányan lapunknál is megfordultak már. Udvariasan és barátságosan vezetnek bennünket végig az épületben, amelyet egyébként néhány éve újítottak fel: a munkakörülmények, mon­dani sem kell, kifogástalanok, a munkatársak világos szobákban Újságoldal úton a nyomdába. Emberi kéz érintése nélkül FOTÓ: H. A. dolgoznak, de van kis étterem és kávézó, valamint szauna is. Ezek a részletek, amelyek persze nagyon fontosak, a lényeg azonban itt is ugyanaz: cikkek készülnek, me­lyeket az úgynevezett deszkben (itt szerkesztik, illetve állítják ösz- sze magát az újságot) dolgozzák fel, formázzák meg. A programok és a számítógépek között sem lát­ni jelentős különbséget, bár a kin­ti komputerek némileg gyorsabb- nek tűnnek. A főnökök szobája persze na­gyobb és kényelmesebb. Rolf Matthies lapszerkesztő és Mats Dehiberg kulturális szerkesztő mu­tatja be a magyaroknak a lapot, fö­löttük az orgánum tulajdonosának és családjának fotói és festményei láthatók, gondolom, a miheztartás végett, hogy az itt dolgozók min­dig tudják, mi a „szitu,,. És nyil­ván tudják is, inkább a hagyomá­nyok ápolása miatt foglalnak he­lyet a szobában ezek a képek. A lap elődjét 183&ban alapítot­ták, majd az 1900-as évek elején került a mostani családhoz az új­ság: ezt követően -ennek már több évtizede ,-a két fiú vitte to­vább a vállalkozást. Má­ra a legnagyobb megyei lapnak 65 ezer előfizető­je van, de a csoporthoz tartozik még további 12 kisebb lap, s részesedé­sük van ezen túl egy Norvégiában megjelenő napilapban. Összesen naponta 120 ezres pél­dányban jelennek meg sajtótermé­keik. A nyomda saját tulajdonban van, mondani sem kell, hogy az egész üzlet igen nyereséges. Az egyik fiú a gazdasági ügye­ket viszi, a másik pedig a szer­kesztőségért felelős. Utóbbinak van egy kis rovata szombaton­ként, ám jegyzeteket, kommentá­rokat csak profi politikusok vagy elemzők írnak. A szerkesztőségen belül is kizárólag egy ember vé­gezheti ezt a feladatot. A NYA egyébként deklaráltan jobboldali újság, ám mint mond­ják, mindez csak a kommentárok­ból olvasható ki, és hasonló a helyzet az inkább baloldali kon­kurenciánál is: maguk a hírek és az eseményekről szóló beszámo­lók, riportok nyilvánvalóan semlegesek. Ugyanakkor megszólaltat­nak szociálde­mokrata politi­kusokat is egy- egy téma kap­csán. Vendéglá­tóink elmondták azt is, hogy bár vannak kifejezetten bal-, illetve jobboldallal szimpatizáló vállala­tok (ők a szokásosnál többet hir­detnek az egyik vagy a másik lap­ban), a reklámok elhelyezésekor, megrendelésekor a cégek nem vesznek figyelembe politikai szempontokat. Az üzlet ugyanis sokkal fontosabb. Viták és feszültségek természe­tesen Svédországban is vannak (politikaiak is), ám a dolgok me­nete ezek rendezése során egé­szen más, mint Magyarországon, ahol a sajtóperek esetében (is) szinte kiszámíthatatlan az ítélet, és rengeteg az egymásnak ellent­mondó vélemény. A svéd megol­dás ugyanakkor az olvasói ombudsman szerepére helyezi a legfőbb hangsúlyt, a per nagyon ritka. Az ő feladata védeni az olva­sók, köztük a közéleti szereplők, a politikusok érdekeit: vizsgálati je­lentése egy mindenki által elfoga­dott, szaktekintélyekből álló bi­zottság elé kerül, amely határoza­tot hoz az adott ügyben. Ezt köte­lesek leközölni az érintett lapok, s így gyakorlatilag meg is oldódik a konfliktus, senkinek nem jut eszé­be megkérdőjelezni a szakmában jártas testület kompetenciáját. A tartalmi kérdések mellett ta­lán nem árt néhány szót szólni a technikáról, ami hazai szemmel nyugodtan mondható káprázatos­nak. A szerkesztők által összeállí­tott oldalak emberi kéz érintése nélkül változnak át újsággá, oly­annyira, hogy még a pa­pírbálák mozgatása is teljesen automatizált. Ha a számítógép észleli, hogy a papír mennyisé­ge a raktárban egy bizo­nyos szint alá csökkent, két targonca -ember nélkül! -elindul, s a szomszédos nyomdába viszi a bálákat, egyenesen a nyomdagépbe. A svéd kollégák szerint azon­ban mindez természetes, és bú­csúzóul azért inkább magyaror­szági emlékeikről, s a egri borok­ról mesélnek hosszasan. Hiába a fejlett technika. A bora­ink azért még jobbak... HAVAS ANDRÁS A traumatológia, mint zászlóshajó A sikerélmény növeli az önbizalmat - mondja dr. Valló János, az Albert Schweitzer Kórház baleseti sebészetének osztályvezető főorvosa Hatvanhoz legközelebb Budapesten és Egerben található traumatológiai osz­tály. Az Albert Schweitzer Kórház baleseti sebészetének tehát a megyehatá­rokon is átnyúló, mintegy 200 ezres körzet betegeit kell ellátnia, nem beszél­ve az M3-as autópályán történő közlekedési balesetek sérültjeiről Az ambu­lanciái szakrendelésen több mint 30 ezren fordulnak meg évente, s ehhez jönnek még az ügyeletet felkereső - szintén ezres nagyságrendben jelentke­ző - páciensek. Az osztály nyolc orvosa egy esztendő leforgása alatt 2000 műtétet végez eL Munkájukat 30 nővér, 8 ambulanciás nővér, 6 műtősnő és 4 műtősfiú segíti. A hatvanágyas - az intézmény földszintjén, valamint a ne­gyedik és a nyolcadik emeletén működő - traumatológiai osztályt tavaly ősz óta dr. Valló János főorvos vezeti. Valló doktor a herédi általános iskola és a Bajza József Gimnázium elvégzése után - mint mondja - tudatosan készült arra, hogy egyszer vidéki baleseti sebész vál­jon belőle. Úgy gondolta, szakmailag sokrétűbb így a tevé­kenysége, mintha vala­mely területre speciali­zálódna. Egy nagy in­tézményben ugyanis más-más orvos végzi a különböző feladatokat, ám egy kisebb kórház­ban ugyanúgy meg kell operálni a koponyasé­rültet, mint a mellka­son lőtt kiskatonát vagy a sztrádán bekö­vetkezett tömegszerencsétlenség szen­vedő alanyait. Annak idején, herédi kissrácként nem volt idegen számára az egészségügy, hi­szen édesapja orvosként, édesanyja kör­zeti ápolónőként tevékenykedett. Termé­szetes volt számára, hogy az érettségit követően a Semmelweis Orvostudomá­nyi Egyetemre jelentkezett, majd a diplo­ma átvételét követően, 1978-ban azonnal a hatvani kórházban helyezkedett el. Az akkor még a kastélyban működő balese­ti sebészeten dr. Krasznai István osztály- vezető főorvos és Naesa doktor keze alatt ismerkedett a szakma fortélyaival. Né­hány év elteltével sebészetből, majd bal­eseti sebészetből szakvizsgázott. Egy­NEVJEGT Dr. Valló János 51 éves sebész, baleseti sebész 1978 óta orvos 1993- ban adjunktus 1994- től főorvos 2003-tól osztályvezető főorvos két gyermek édesapja mást követték a speciális tanfolyamok: gyermektraumatológia, kézsebészet, ge­rincsérültek ellátása. A sebészeten dr. Szabó László főorvos irányítása mellett magas szintű elméleti és gyakorlati kép­zést kapott a hasi se­bészet, az érsebészet és az urológiai sebé­szet területéről is. Fel- készültségének kö­szönhetően hamaro­san ügyeletvezető lett. Adjunktussá 1993- ban, főorvossá a kö­vetkező évben nevez­ték ki. Az osztályveze­tő főorvos helyettesi teendőit 1988-tól látja el. Tavaly szeptember 1-től megbízott osztályvezető főorvosként ténykedett, majd - elődje, Krasznai főorvos nyug­díjba vonulását követően - sikeres pá­lyázat eredményeként február óta im­már kinevezett vezető. A száraz életrajzban foglaltnál persze jóval színesebb, nagyívűbb pályát futott be. Elmondható, hogy a helyi baleseti se­bészet hőskorában került az intézmény­be, amikor még összesen négy orvos dolgozott az osztályon. Szemtanúja volt a traumatológia kiépítésének; ma már mulatságosnak tűnik, amit annak idején rengetegen szóvá tettek, hogy miért is kerültek a legnehezebben megközelíthe­tő nyolcadik emeletre. Amikor ugyanis a Dr. Valló János. A XXI. századi elvárásoknak nemcsak a berendezések terén szeretnének megfelelni kastélyban rájuk szakadt a műtő, helyet kellett keresni számukra, s mindig oda „dugták be” őket, ahol éppen gyengélke­dett az eredeti osztály „lobbija”. így kö­töttek ki a nyolcadik emeleten, majd szép lassan elfoglalták a földszintet és a negyedik emelet egy részét is. Ezzel együtt a személyi állomány is izmoso­dott: ma már nyolc orvos dolgozik az osztályon - a négy idősebb mellett négy saját nevelésű, jól felkészült, ambiciózus fiatal -, s szerencsére itt nem érzik a szakemberhiányt az ápolónők vonatko­zásában sem.- A traumatológia a kórház zászlósha­jója lehet. Az OEP-finanszírozás révén anyagilag pluszbevételt jelent a gyógyin- tézménynek, s ez kedvező a jövőre néz­ve is - jelenti ki a főorvos úr, majd elkép­zeléseiről beszél. Olyan osztály kialakítá­sa a célja, ahol a betegek számára olyan körülményeket teremtenek, amely erősí­ti komfortérzetüket. Az ambulancia a napokban megszépült, de ettől is na­gyobb léptékű terv egy sürgősségi cent­rum kialakítása, amely már hosszú ideje a kórház vezetésének a céljai között sze­repel. Miután százmilliós nagyságrendű beruházásról van szó, természetesen ál­lami pénzekre volna szükség a megvaló­sításhoz. A XXI. századi elvárásoknak azonban nemcsak a berendezések terén szeretné­nek megfelelni, hanem eleget kívánnak tenni a változó idők szakmai követelmé­nyeinek is. Többek között szeretnék el­sajátítani a traumatológiai helyreállító plasztikai sebészet ismereteit, de az orto­pédia és a kézsebészet is kínál előrelépé- si lehetőséget. Szerencsére az osztály fi­atalabb orvosai nyitottak az új ismere­tekre - mondja az osztályvezető.- Szeretném, ha mindenki sikerél­ménnyel dolgozna. Mindannyiunknak felelőssége van, amit - megfelelő kont­roll mellett - senki kezéből nem akarok kivenni. Ez az orvosok mellett érvényes a nővérekre is. Közülük az utóbbi idő­ben egyre többen jelentkeznek főiskolá­ra, ami örvendetes, hiszen a diploma ön­bizalmat ad. Nem panaszkodhatom, hi­szen elmondhatom, hogy a munkatársa­im szeretnek itt dolgozni - összegzi véle­ményét dr. Valló János.­TARI OTTÓ Egy emlékezetes eset- Változnak az idők - meséli a főorvos. - Míg régebben rengeteg kézsérülést láttunk el, napjainkra ezek - a szerszámok tökéletesedésével - nagymérték­ben csökkentek. Ugyanakkor megszaporodtak a motoros balesetek, valamint a szakirodalomban is műszerfal-balesetekként számon tartott esetek, amelyek a biztonsági öv, a légzsák és az ütközés nyomán hátracsúszó motortér hatása nyomán produkálnak jellegzetes sérüléseket. Dr. Valló János egyik legemlékezetesebb beavatkozása is egy közúti szeren­csétlenséghez kapcsolódik. Egy miskolci hölgy feltehetően elaludt a volánnál, karambolozott, s az osztályra került. A főorvos - váltott asszisztenciával - hét órán át operálta a koponyán, valamint mindkét karon és lábon elszenvedett da­rabos töréseket.- A beteg semmire sem emlékezett - eleveníti fel a történteket a főorvos. - Amikor teljesen meggyógyult, visszajött a városba, hogy rekonstruálja az ese­ményeket. Nagyon jólesett, amikor köszönetét mondott az életéért.

Next

/
Oldalképek
Tartalom