Heves Megyei Hírlap, 2004. június (15. évfolyam, 126-151. szám)

2004-06-02 / 127. szám

P F 2 3 . 11. OLDAL 2004. Június 2„ szerda Csak azért is szökőár... Amit a MÓL Rt. művel az üzem­anyag fogyasztói árának hetente történő változtatásával, nem más, mint az árképzés csendes diktatúrája. A magyar nép nem hülye, a magyarokat nem szabad becsapni. Azért méltatlanko­dom, mert — laikusként - már szóltam az egészségtelen „árdrá­gításról”, megjósolva, hogy en­nek az áldatlan folyamatnak nincs vége és felső határa. Az ál­lam egyetlen forintocskával ter­vezte a nafta jövedéki adójának csökkentését. Micsoda gesztus! Az „ellentábor” azonnal reagált, és két ízben hat-hat forint eme­léssel ütött vissza, csakazértis! Az állam — bár tagja a MÓL Rt.- nek - elcsúszott az olajfolton és visszavonult barlangjába, mert egyetlen forintjával képtelen volt a rebetlit elfogni. Olvasom: a MÓL Rt. eladja gáztermelő egy­ségeit, mert nem jövedelmező- ek. Kétségtelen tény, hogy az rt. sem deficites vállalkozás, sőt óri­ási tiszta nyereséget könyvelhet el gazdasági évente. Hasonló ci­pőben járnak a többi üzem­anyag-forgalmazó cégek magyar- országi leányvállalatai is. A lé­nyeg: az igencsak alaposan el­adósodott államnak biztos adó­bevételi forrásokra van igénye. A fejlődésben lévő magyar ipar ex­portáló tevékenysége még min­dig ráfizetéses. A magyar mező- gazdaság - állapotára való tekin­tettel - még nem „fejhető" adóz­tatását illetően. A költségvetés napi adóbevételi forrása a követ­kező: az élelmiszerek, az olajter­mékek, a szeszes italok, a do­hányáruk és a gyógyszerek for­galmazása révén elért árbevéte­lek adóvonzata. Világos, hogy a szolgáltatások játszanak megha­tározó szerepet az államot megil­lető adótermelésben. Most ne es­sék szó a jövedelemadó és a tár­sadalmi biztosítás igen magas el­vonási százalékáról, melyek még mindig a legmagasabbak Euró­pában. A tömegbérek pedig talán csak „zsebpénznek” elegendőek, a családi élet zavartalan fenntar­tásához semmi közük. Az autós- társadalom a megmondhatója, hogy mennyi teher nyomja a vál­lát és a pénztárcáját. A magyar hazában hárommil­lió gépjármű közlekedik. Ha nem tévedek, egy 1995-ben ho­zott rendelkezés szerint a ma­gyar ember tulajdonában lévő négykerekű „luxuscikknek” szá­mít, még a Trabant is - nem sér­tésnek szántam a kiemelést -, mert ez a lelkes magyar így tör- vénykezett. S ha még mindig ilyen minősítést „élveznek” a magyar járgányok, akkor fizes­sük is meg a „luxusadót”, próbál­juk megtömni az állam feneket­len adógyűjtögető zsákját. Hát ezért tettem fentebb számos és újabb adótételek bevezetésére javaslatot. Bátorkodom felhívni a mohóságukról híressé vált üzemanyag-forgalmazók figyel­mét, no meg autóstársaimat a következőkre: ha az illetékesek forintzabálásuk miatt gyomor­rontást kapnak, s az utak szélén fognak fetrengeni, ne hagyjuk cserben őket — bár minket már alaposan kicseleztek —, pumpál­junk szervezetükbe minél több „adózott” levegőt. B. István Eger (cím a szerk.-ben) A munkás is ember Beléptünk az Unióba. Remélhe­tőleg teljesül egy újabb álom, egy újabb ígéret. Bizony, az el­múlt évtizedek során volt belő­lük bőven, melyek után a mun­kás azt hihette, hogy az ő alkotó munkája is kellőképpen lesz ho­norálva, és nem minimálbéren. Bármilyen színben jöttek-men- tek a kormányok, a munkásem­bert kisemmizték, függetlenül attól, hogy ipari vagy mezőgaz­dasági értéket termelt. A kü­lönbség a kormányok között csak annyi volt, hogy az egyik jobban kisemmizte őket, mint a másik. Pedig az ő munkájuk eredménye, hogy reggel ruhába öltözhetünk, ehetünk-ihatunk, autóba ülhetünk, meleg lakás­ban élhetünk, bekapcsolhatjuk a rádiót, televíziót, hogy az egyik helyről a másikra gyalog­lás nélkül eljuthatunk, és még sok minden mást tehetünk. Mégis a bankár, a politikus, a kereskedő, a tv-sztár, a mene­dzser — és még vannak egy pá­ran a felső tízezerben — több­szörösét zsebelik be a munkás bérének, az úgynevezett üveg­zsebükbe, elhitetve másokkal, hogy ők ezt megérdemlik. Pedig a társadalom számára jobb len­ne, ha némelyikük folyamato­san fizetett szabadságon lenne, mert addig nem okozna kárt tu­datosan vagy hozzá nem értésé­vel az emberi közösségnek. He­lyesebben tennék ezek az em­berek, ha a munkás által meg­termelt anyagi javakból többet juttatnának vissza annak, aki azt megtermelte. Hiszen az egy­szerű embert is megilletné egy jobb minőségű életforma. Mert mi is lenne a társadalom egészé­vel, ha ez a réteg hirtelen eltűn­ne az eddig termelt anyagi java­ikkal együtt? Talán a felső tíz­ezer akkor jönne rá, hogy a munkásra is szükség van, és ő is ember, értékes ember, akit anyagilag is el kell ismerni. Az Unióban talán már így lesz? Majd meglátjuk! S.D. (név és cím a szerkőben) Régies ízek modem köntösben Május 14-15-16-án rendezték meg a Vendéglátó Iskolák II. Országos Szabadtéri Főzőversenyét és Be­mutatóját Bogácson, ahol a mi is­kolánk, az egri Szent Lőrinc Ven­déglátó és Idegenforgalmi Szakkö­zépiskola és Szakiskola is képvi­seltette magát 4 fős csapat részvé­telével, melynek tagjai: Baráz Ani­ta, Zakar Mónika, Péter János, Vaszi Gábor, valamint a felkészítő tanár, Hanuszik László mestersza­kács. Bogács az egyik legkedvel­tebb üdülőfalu a Bükkalján. A Hór- és a Szoros-patak völgyében található. Ezen a helyen volt a verseny el­ső napja, ami ünnepélyes csapa­tonként! bevonulásból, csapatsor­számok húzásából és a megnyitó­ból állt. Viszont csapatunknak még aznap délelőtt Budapestre kellett utaznia az RTL Klub Regge­li című műsorába, ahol el kellett készíteni azt a főételt, amelyet a verseny 3. napjára szántunk. Május 15-én, szombaton kez­dődött a főzés a Bika-réten. Min­den csapatnak különleges és nem szokványos, bográcsban készíthe­tő egytálételt kellett készítenie. Az ételek bármilyen különleges fű- szerezettséggel készülhettek, de szem előtt kellett tartani a verseny szlogenjét: „Régies ízek modem köntösben”. A főzőversennyel egy időben süteményversenyt is hirdettek, amelyre szintén szombaton került sor. Minden bogácsi vagy nem bogácsi lakos jelentkezhetett az ál­tala otthon elkészített sütemé­nyekkel. Az elbírált süteményeket aznap a bogácsi iskolás gyerekek között osztották szét a rendez­vényparkban, ahol a gyerekek színvonalas műsort adtak elő. Május 16-án, vasárnap Grillpar- ti-napot hirdettek. Grillezett, ros­ton sült, nyárson sült vagy egyéb, kerti grillpartin készíthető ételeket kellett kialakítani a hozzá illő grillezhető gyümölcsökkel, zöld­ségekkel és salátaköretekkel. A zsűri neves szakemberekből, Oscar-díjas szakácsokból és híres emberekből állt: Kuna Klára Tün­de, Szamosi Ferenc, Németh Jó­zsef és Szabó Pál zsűrielnök. A zsűri mindennap kóstolt, bírált, pontozta az elkészült ételeket, és eredményt csak az utolsó verseny­napon hirdetett. A szervezők - többek között Bogács polgármestere, Köteles Csaba és Csetneki László, a Bog­ácsi Vállalkozók Baráti Egyesületé­nek elnöke - szállást és ellátást is biztosítottak az odaérkező ver­senyzők számára. Szombaton különlegesebbnél különlegesebb, bográcsban ké­szült ételeket bírálhatott a zsűri és kóstolhattak az odalátogató ven­dégek. Csapatunk egy nem szokvá­nyos egytálételt mutatott be, mely­nek neve: Hurkolt szürkemarha- comb-leves erdei gombás táskávcd. A grillparti-napon is hasonló re­mekművek születtek. Minden csa­pat igyekezett egyedi és változatos készítményeket kínálni a zsűrinek és az érdeklődőknek. Ezúttal az Aszalt szilvával töltött kakukkfü­ves csirkemellcsiga mogyorós rösz- tivel és kecskesajtmártással nevű ételünkkel büszkélkedhettünk, amely nagy örömünkre igen köz­kedveltté vált a látogatók körében. Miután minden egyes csapat bemutatta ételeit a zsűrinek, a szakemberek visszavonultak dön­tésük idejéig. Mindenki izgatottan várta az eredményt. A döntés megszületése után elhangzottak a különböző helyezések és díjak. Kitörő örömmel fogadtuk a ne­künk szánt 3. helyezést. Minden csapat nyert valami­lyen díjat, hiszen a zsűri nagyon nehéz helyzetben volt. Külön örömmel fogadták a dekorációkat, amelyek színessé és látványossá tették ezt a három napot. A verseny nagyon jó hangulat­ban zajlott le, és óriási lelkesedés kísérte végig. Iskolánk előző évben is megje­lent ezen az eseményen 4 csapat részvételével, amikor is mind a négy csapat helyezést ért el. Közü­lük az egyik meghívást kapott a kácsi vadfőző versenyre, ahol a 2. helyre tett szert. Lehetőség szerint iskolánk igyekszik minél több ver­senyen részt venni. Büszkék vagyunk, hogy ennek az intézménynek a tanulói lehe­tünk. A versenyre való felkészü­lésben nagy segítséget nyújtott az iskola egyik tanétterme, az Agria étterem, ahol a versenyre szánt ételeket többször is elpróbálhat­tuk. Sajnos Hanuszik László, a fel­készítő tanárunk nem tudta a csa­patunkat elkísérni a megmérette­tésre, de a felkészülési időben mindent megtett azért, hogy mi­nél ízletesebb ételköltemények szülessenek és minél több segítsé­get nyújtson nekünk. A versenyen elért helyezésün­kért külön köszönetét szeretnénk mondani Hanuszik László tanár úrnak, Dobiné Bálint Katalin ta­nárnőnek, Fülöp Tibor tanár úr­nak, Gál Miklós tanár úrnak, osz­tályunknak: a 13/D osztálynak, és végül, de nem utolsósorban az is­kolánknak, amiért lehetőséget biz­tosított számunkra, hogy bizonyít­sunk, hiszen a versenyre való fel­készülés során szakmai tudásun­kat bővíthettük, és lehetőséget kaptunk arra, hogy az elméletben tanultakat a gyakorlatban is alkal­mazzuk. Csapatunk minden tagja gaz­dag és felejthetetlen élménnyel tá­vozott erről az eseményről, remél­jük, jövőre is részt vehetünk ezen a színvonalas versenyen. ______■ E gri eszperantisták Nagyváradon Csoportunk az egyik májusi hétvégén viszonozta a nagyváradi eszperantisták elmúlt őszi látogatását: 22 fővel kerestük fel barátainkat. Az utazók között természetesen nem eszperantista családtagok és barátok is voltak. Az ottani csoport küldöttsége elénk jött a határig, és felvezetett bennünket a vá­rosközpontba, ahol a többiek is vártak bennünket. Örömmel üdvözöltük egymást a régi ismerősökkel. A Iáküldött névsor alapján gyorsan beosztották, hogy ki kinek a vendége lesz éjszakára. Együtt mentünk be a szép bazilikába, ahol éppen egy fel­nőtt fiatal párt kereszteltek. Közös ebéddel folytat­tuk a programot a Lorántffy Zsuzsanna Kollégium étkezdéjében. Bemenetelkor az udvaron Tőkés László püspök úrral is összeszaladtunk, aki barát­ságosan üdvözölt bennünket. Ebéd előtt a helyi eszperantisták elnöke, Budaházy István hivatalo­san is üdvözölte a jelenlévőket, s kérte, hogy az újak kedvéért röviden mindenki mutatkozzon be. Kellemes meglepetés volt, hogy a nem eszperantis­ták is megtanultak néhány bemutatkozó mondatot eszperantóul. A finom ebéd után folytatódott a vá­rosnézés. Kellemesen fárasztó sétával felmentünk a „Gombához”, ahonnan gyönyörű kilátás nyűt az egész városra. A konkrét szemléltetés könnyebbé tette a nagy és gyönyörű város szerkezetének meg­értését. Innen gazdag villák - majdnem paloták - közt ereszkedtünk le a központba, ahonnan sze­mélyes vendéglátóinkkal a lakásukra - szálláshe­lyünkre - mentünk. Ott hangulatnövelő italozás és kellemes társalgás közben fogyasztottuk el ízletes vacsoránkat. Vacsora után a fiatalabbak még rövid esti sétára mentek, a többiek otthon beszélgetve mélyítették el a személyes ismerkedést, cseréltek véleményt a nyelvről és a nemzetközi eszperantó­találkozón szerzett élményeikről. Gyakran leltek kö­zös barátokra, ismerősökre. A vasárnapi reggeliről és az ünnepi ebédről a kedves vendéglátó családok gondoskodtak. A nap fő programja a városnézés folytatása volt. Sok szépet láttunk: történelmi, vallá­si, kulturális emlékhelyeket, magyar és román jeles személyiségek szobrait. Gyönyörű, felejthetetlen hétvégénk volt. Köszönet érte nagyváradi barátaink­nak. Szeretettel viszonozzuk majd ezt Egerben. Farkas László klubvezető, Könczöl Ernő csoportelnök Eger Köszönet Köszönetünket fejezzük ki a gyermekek és az óvoda dolgozói nevében Nagy István úrnak, a Fenstherm Kft. ügyvezető igaz­gatójának, aki évről évre jelentős összeggel támogatja óvodánkat. Ezzel nagymértékben hozzájá­rul ahhoz, hogy korszerű játék­eszközökkel, az óvoda tárgyi fel­tételeinek bővítésével emeljük nevelőmunkánk színvonalát. Az egri Remenyik Zsigmond utcai óvoda kollektívája A katonasírokról Lapjuknak régi olvasója vagyok. Minden jó cikket örömmel olva­sok, így például Piri néni és a katonasír. E sorokat azért fogal­maztam meg, mert Gyöngyös város polgárai közt is vannak, akik az 1944. nov. 28-án elesett szovjet ismeretlen katona sírját gondozzák. Köszönetét szeret­nék mondani Boári István kép­viselőnek és azoknak, akik tá­mogatták egy „új névtábla állítá­sát a katonasíron. B. J.-né (név és cím a szerk.-benj Támogattak A Kéri Kavalkád Rt. nevében ezúton szeretnénk megköszön­ni az április 30-i rendezvé­nyünkhöz nyújtott támogatása­ikat. Rendezvényünk sikeréhez az intézmények, vállalkozások és magánszemélyek nagymér- tékben hozzájárultak. _______■ J ubiláló diákok Szép ünnepség színhelye volt a Bélkő étterem május 22-én, ahol a Bélapátfalvi Általános Is­kola 1954-ben végzett tanulói 50 éves találkozójukat tartot­ták, melyre egy Hollandiában élő osztálytárs is hazalátoga­tott. Köszönet a múltidézésért a szervezőknek és a résztve­vőknek. ■ Sportoló idősek A Csányi Idősek Otthonában május 26-án sportdélelőttöt tar­tottunk. Több mint negyven la­kó bizoriyltotta sikeresen, hogy nem csak a 20 éveseké a világ. Lehetett biciklizni, taposógé- pezni, célba dobni, kuglizni és még számtalan játékban részt venni. Mindenki kapott egy la­pot, melyen szerepeltek a kapott pontok. Ezeket ajándékokra le­hetett beváltani. Az esemény szervezésében és lebonyolításá­ban nagy szerepet vállaltak a nővérek, akik segítettek abban, hogy minden lakó aktívan részt vehessen a feladatokban. Jól si­került sportdélelőttünk volt, ezért ezúton szeretnénk köszö­netét mondani a szervezőknek. Juhász Árpád Az állam fizet, mint a katonatiszt Félrevezettek bennünket Amikor ez év elején a pénzügymi­niszter a fórum segítségét kérte a takarékos gazdálkodás javítása ér­dekében, többek között - írásban — javasoltam a végkielégítés intéz­ményének azonnali hatályon kívül helyezését. A rendszer továbbra is funkcionál: él és virul. A végkielé­gítés definíciója a következőkép­pen hangzik: átsegítse a munka- vállalót azon a nehéz anyagi idő­szakon, amelyet távozása után új munkahelye keresésével tölt. Á meghatározást a megyei lapunk­ban közöltekből emeltem ki. Meg­győződésem, hogy a végkielégítést a jól fizetettek további gazdagodá­sa érdekében találták ki, s az állam itt is elégtelenre vizsgázott. A lakosság, tudomására hozott, név szerint megnevezettek és vég- kielégítésben részesítettek egyike sem került nehéz anyagi helyzet­be, sőt munkahelyet sem kellett keresnie, mert a „kiadójuk” rend­re visszafogadta őket. Közülük egy sem vált munkanélkülivé, s nem lett az aluljárók „lakója”. Még akkor is megkapták a tisztes­séges summát, amikor gazdasági csődbe vezényelték a rájuk bízott vállalkozást. Olvastam: nem illik — néhány, eset kivétel - letartóz­tatni a vezérigazgatót, mert egy személyben nem felelhet a történ­tekért. Nagyszerű, a cél a közpén­zek felelőtlen elherdálása volt, s tették abban a tudatban, hogy lé­tezik Európában egy országocska, ahol azoké az érdem, akik nem is­merik az alkotó munka fogalmát. Jut eszembe: a Postabank „herce­gének” tárgyalása március hónap­ban lesz — szólt a tájékoztató. Kérdezem: hány március van egy naptári évben, vagy melyik év március haváról lenne szó? Erről nem szól a fáma. 1956 és 1989 őszén nem azért ujjongott és lel­kesedett ez az istenadta magyar nép, hogy vívjuk ki a finánctőke és az állammonopolista kapitaliz­mus győzelmét, hanem a jóléti és a szabad állam megteremtésére voksolt. Szólni kell a gyárkapun kívülre üldözött, munkahelyét elvesztett dolgozó „végkielégítéséről” külö­nösen. Az előírás szerint mindösz- sze kéthavi végkielégítésben ré­szesülhetnek. A minimálbér fix­nek veendő, ezért csak százezer forintocskát tehetnek megkopott pénztárcájukba, ami a család fenn­tartásához említésre sem méltó. S ezt a nélkülöző tömeget agitálják, menjenek voksolni június 13-án... Ki törődik azzal, hogy június 14-én már megint éhezik a család vala­hol? Apropó: az állam az útháló­zatok bővítésével dicsekszik, de egyetlen fő- vagy mellékút sem ve­zet újonnan létesített termelő­üzemhez. Az állam ezt a tényt is lezseren kezeli, mert abban bízik, hogy az Európai Unió tagjaként a gondok megoldódnak. A tévedés óriási. A lényeg és a valóság a kö­vetkező: a rendszerváltozás utáni kormányok busásan megfizették azokat a hűséges „kiszolgálóikat”, akik a hatalom gyakorlásához se­gédkezet nyújtottak vagy nyújta­nak. A havi honorárium több mil­lió fizetség és a végkielégítés intéz­ményének bevezetése, elkerülen­dő az „éhenhalás” veszélye. Med­dig tűri még a modern „Tiborc” és csapata a „gyülevész szolgák” ga­rázdálkodását? Nem baj, hogy sze­retett Hazám az egyik legeladóso- dottabb ország Európában, az a lé­nyeg, hogy „még magasról nézvést megvolna az ország...” B. I. (név és cím a szerk.-ben) Felháborodásomat megpróbálom papírra vetni: 1993 óta betegsé­gekben szenvedek, kezelésekre járok. Az országos orvos szakér­tői bizottság betegségeimet 50%- ra értékelte. Erre viszont csak rendszeres szociális járadék ad­ható, ami jelenleg 20.360 Ft ha­vonta. Ez nem minősül nyugdíj­nak, ami azt jelenti, hogy nem kaphatjuk meg a 13. havi nyugdí­jat sem többek között, és sok egyéb dolgot sem, ami a nyugdí­jasoknak jár. Ami viszont felhá­borított, az a levél, amit az Orszá­gos Nyugdíjbiztosítási Főigazga­tóság küldött. Idézek belőle: „... a kormány és a parlament döntése nyomán a nyugdíjak az idős em­berek költségeinek növekedésé­vel azonos arányban nőnek, auto­matikusan”. Felhívtam telefonon először az egri kirendeltséget, itt kedves volt a hölgy, és közölte, hogy ne várjak erre a pénzre, mert nem jár. Majd adott egy bu­dapesti telefonszámot, hogy pró­bálkozzak ott reklamálni. Felhív­tam azt is, ott egy úr volt a vonal végén, akire már nem mondha­tom, hogy udvarias lett volna. Annyit mondott, hogy nem olvas­tam el figyelmesen a papírt, és köszönés nélkül letette a kagylót. Ezzel a mondatával ő a fenti idé­zetre utalt. Természetes, hogy a kormány és a parlament azt nem tudhatja, hogy én csak 47 éves va­gyok. Tehát itt az hibázott, aki ki­adta az én adataimat, mert annak viszont tudnia kellett volna, hogy én nem nyugdíjas vagyok. Azt hi­szem, a problémám nem egyedi eset, vagyunk így az országban még nagyon sokan, akik megkap­ták ezt a papírt, de viszont pénz nem lesz mögötte. Joggal érezzük magunkat félrevezetve, becsapva. Kovács Andrásné (cím a szerk.-ben)

Next

/
Oldalképek
Tartalom