Heves Megyei Hírlap, 2004. június (15. évfolyam, 126-151. szám)

2004-06-14 / 137. szám

6. OLDAL 2004. Június 14., hétfő H 0 R i Z 0 N T Thermoselect: a működő jövő Megalkuvások nélküli, ökológiailag is mindenben megfelelő technológia kidolgozását tűztük ki célul, s ennek nyomán ala­kult ki a magas hőmérsékletű elgázosításon alapuló thermose- lect eljárás. A vizsgálatok 1990-ben kezdődtek, két év múlva már működni kezdett Olaszországban a kísérleti üzemünk, melynek 1998-ig több, mint negyvenezer látogatója volt - fog­lalta össze a „kezdeteket” Jürgen Riegel, a Thermoselect Rész­vénytársaság elnöke, s egyben Karlsruhe, Gyöngyös Az rt. elnöke mindezt a cég né­metországi, karlsruhei üzemében mondta el a mátraaljai település önkormányzati küldöttségének, melynek tagjai azért utaztak a több, mint 1100 kilométernyire fekvő városba, hogy a helyszínen tájékozódjanak a mátraaljai vá­rosban felépítendő hulladékkon- vertáló mű működéséről. A németországi létesítmény - amely négy régió háztartási hulla­dékát dolgozza fel - 2002-ben kapta meg a végleges működési engedélyt. Az évi 225 ezer tonna kapacitású erőműben gőzturbi­nák segítségével termelnek ára­mot, s ez eltér a Gyöngyösön megépítendő konvertálóműtől, ahol gázmotorok hajtják majd a generátorokat. A hulladék feldol­gozásának technológiája viszont a németországival teljesen egyező lesz, ugyanúgy, ahogyan a Japán­ban üzemelő három thermoselect erőmű is pontosan ugyanezzel az eljárással dolgozik. A felkelő nap országában folyamatban van to­vábbi három erőmű építése is, ezek a tervek szerint még az idén megkezdik a termelést, s a létesít­mények naponta összesen több, mint másfél ezer tonna szemetet alakítanak át árammá.- Japánban más a mentalitás, mint Európában. A környezetvé­Jürgen Riegel: Megígértem a feleségem­nek, hogy egyszer őt is elviszem a gyö­nyörű Gyöngyösre. Remélem, ez mihama­rabb megtörténik, s az utazás egyben az építkezés kezdete is lesz. delmi szempontok mellett foko­zottan érvényesülnek a gazdasá­gossági követelmények, emellett - lévén területben nem bővelkedő ország - a hulladéklerakók építé­sét nem preferálják. Egyszerűen nem engedhetik meg maguknak, hogy lassacskán egyetlen hatal­mas szemétteleppé váljon az or­szág - nyomatékosította a cég el­nöke, aki egyben arra utalt, hogy maga az üzem is meglehetősen „helytakarékos”, egy hagyomá­nyos égetőműhöz képest feleakko­ra területen megépíthető. Persze, korántsem ez az egyetlen, s nem is a leglényegesebb különbség a ma használatos égetőművek és a thermoselect technológia között. Gáz, „láva” só A vendéglátó részvénytársaság­ban társtulajdonos Baden- Würtenbergi Elektromos Rész­vénytársaság (EnBW-AG) iroda­házban megtartott elméleti ismer­tető után a delegáció a gyakorlat­ban is megszemlélhette a művet, igaz - a sajtó munkatársainak őszinte megrökönyödésére - fotót és filmfelvételt nem készíthettünk. Mint házigazdáink némileg sza­badkozva tudatták: a társtulajdo­nos léptette életbe ezt a szabályt, amit azzal magyaráznak, hogy az újszerű, sok tekintetben forradal­fő tulajdonosa. mi technológia részleteire minden bizonnyal a konkurens cégek is igen kíváncsiak lennének. A balesetvédelmi szabályok írásbeli elfogadása után piros vé­dősisakokkal és áramvonalas vé­dőszemüvegekkel felvértezve lé­pünk be az üzem területére. Szükség ugyan egyik eszközre sincs, viszont a rekkenő hőség­ben a szemüveg cefetül páráso- dik, a sisak alól pedig barátságos kis patakokban kezd csorogni a verejték. A látogatás „élvezeti ér­tékét” ez valamelyest rontja, azt viszont örömmel konstatáljuk: bűzt még a betápláló nyílások közvetlen közelében sem érezni, a levegőben sokkal inkább a pár méterre hatalmas tankhajót rin­gató folyó illata érződik, s ez ko­rántsem hasonlítható ahhoz, amit például egy-egy borúsabb es­tén a Gyöngyös-patak környékén lehet érezni. Na persze, az illegá lis szennyvíz-elvezetés egy másik történet, nem ezért jöttünk, itt hulladék-ügyben igyekszünk tá­jékozódni. A Thermoselect mérnöke, dr. Geert Nyhuis készségesen vezet végig a szemét feldolgozási fázisa­in: megmutatja a kukás kocsik­ban, illetve a vasúti vagonokban érkező hulladék továbbítására szolgáló belső iparvágányt, amin távirányítású mozdony mozgatja a szerelvényeket és üríti a főbun­Szöllössy Imre: A ma elérhető legjobb technológia valósulhat meg Európa több országa és Japán után Gyöngyösön, sváj­ci tőkéből. kerhez vezető garatba a rako­mányt.- Az vök a célunk, hogy a gyár területén egyetlen ember mozgas­sa a hulladékot, ám mivel ezen a húszméternyi szakaszon vasúti értelemben tolatás folyik, a mun­kavédelmi szabályok miatt két embert ide kell állítanunk, amíg a konténereket üríti a gép - mondja a szakember, s mi némileg meg­nyugodhatunk: a szabályok a vi­lágnak ezen a térfelén is minden­nél fontosabbak, még akkor is, ha nem feltétlenül párosulnak éssze­rűséggel. A garat fölötti rámpán topogva olyasmi szag érzik, mint amikor az ember egy lakótelepi konténer mellett sétál el, csak az intenzitás alacsonyabb, pedig gyakorlatilag zárt térben állunk. Tovább halad­va az üzem belseje felé némileg erősödik a zaj - ami persze vi­szonylagos, egy diszkóban példá­ul nagyobb a hangerő de aki már járt bármilyen termelő üzem­ben, gyárban, az ezen aligha mé­lázik hosszan. Már csak azért sem, mert nyugodtan lehet azért beszélgetni, s záporoznak is az in­formációk: az üzemben három -„sor” működik, vagyis épp há­romszorosa annak, amit Gyön­gyösön szeretnének felépíteni. A szemetet egy hatalmas föld alatti bunkerben tárolják, nagyjából A karlsruhei Thermoselect üzem. Háromszor annyit dolgozik, mint leendő magyarországi „kistestvére’ FOTÓ: SUHA PÉTER egyheti mennyiséget, hogy a hét végi szállítási szünetek se okoz­hassanak problémát. Az anyagot innen a tömörítőbe rakodják, ahol tizedére préselik. Egy-egy bá­la 5-600 kilogramm, s mintegy egyórányit „utazik” az elgázosító csatornában, ahol megközelítőleg 600 Celsius-fokra fűtik, természe­tesen az itt termelt elektromos ára­mot felhasználva. Itt már megin­dulnak a kémiai folyamatok, az anyag szenesedni kezd, elkezdő­dik a kigázosodás. Ebben az álla­potban jutnak a bálák a reaktortér­be, ahol nagyon rövid idő alatt, fo­lyékony oxigén hozzáadásával kétezer Celsius-fokos hőmérséklet­re hevítik az anyagot. Ekkor min­den szerves anyag lebomlik, még­pedig olyan gyorsan, hogy nincs idő a hagyományos égetéskor megjelenő vegyületek kialakulásá­ra. Keletkezik viszont szintézis­gáz, s ezt elégetve termelik a gőzt a turbinák számára. Mindez per­sze nem ilyen egyszerű, a gázt többszörösen tisztítják - illetve szintén a reakcióidőnél gyorsab­ban lehűtik —, s így kerül aztán a kazánokba. A szervetlen anyagok lávához hasonló állapotban kerülnek ki a reaktorból, ezt szintén nagyon gyorsan lehűtik, így szemcsés, üvegszerű anyagot kapnak, ami nem tartalmaz kioldható eleme­ket, ezért út- vagy egyéb építkezé­seknél felhasználható. Arra is van példa Németországban, hogy önt­vények tisztításához, úgynevezett homokfúváshoz alkalmazzák. A delegáció néhány tagja a sok száz köbméternyi tárolóhoz óva­toskodva egy-egy maréknyit zseb­re tesz a granulátumból, arcukon a folyóparton kavicsot gyűjtő gye­számok, táblázatok és grafikonok is testet öhenek: „ezekben a konté­nerekben tároljuk a cink-koncent- rátumot, ezekben a ként, a har­madik raktárban pedig nézzék, ezekben a hatalmas zsákokban vár szállításra a só. Mindezek az anyagok a szemétből lettek, abból az ömlesztett hulladékból, amit elemeire bontottunk a kimondot­tan magas hőmérsékleten” - fog­lalja össze mérnök kísérőnk, meg­jegyezve: a rendszer teljesen zárt, a külvilággal, a szabad levegővel nem érintkeznek reakcióképes ál­lapotban az anyagok. Üzemzavar eddig még nem volt, az évi nyolc­ezer üzemórára mindössze két órácska jut, amikor a „szükségége- tőt" be kellett üzemelni. Ez arra szolgál, hogy a turbinákhoz már nem kellő, fölösleges szintézisgázt zárt térben elégesse. Ha mindennek a jelentőségét megértettük, akkor talán köny- nyebben belenyugszunk a fény­képezési tilalomba is, leadjuk a védőfelszerelést és indulunk fala­tozni. Szavak, elvek, pénz Kár volt buszra szállni, pár száz méter az út az étteremig, ami egyben szálloda is, az ipari terület és a város összemosódó határán. íme, a világ boldogabbik felén így találkozik a kereslet és a kínálat. A teremben - talán a Marshall-ke- reszt törvényszerűsége nyomán ­pincérnőre, s beszélgetünk. Mi másról, mint a látottakról, s a ha­zai megvalósítás esélyeiről. Sok mindenben megosztott kis külön­csapatunk - Szilágyi Attila város­üzemeltetési igazgató, Prekly László, a beruházni szándékozó Ecolnet-WTP Rt. főmérnöke és la­punk munkatársa -, egyetlen do­logban azért egyetért: valamit kezdeni kell azzal a hatalmas mennyiségű szeméttel, amit nap­ról napra termelünk, a fogyasztói társadalom gyermekeiként. Ab­ban is egyetértünk, hogy nem léte­zik gyors és egyedül üdvözítő meg­oldás, sok mindennek kellene tör­ténnie ahhoz, hogy ne csináljunk szó szerint szemétdombot a kör­nyezetünkből. A szelektív gyűjtés, a gyártás és a csomagolás rendsze­rének alapvető átalakítása, a személetváltás: megannyi nagy té­makör, amelyek érintése nélkül nem lehet a szemétről beszélni. A szemétről, ami van, és még in­kább lesz. A szemétről, amivel va­lamit csinálni kell, s ez a valami lehet akár a termikus hasznosítás is. Az olvadozó fagylalt fölött egy­re elméletibb a diskurzus: egyál­talán mi érdekli az átlagembert, mit szeretne tudni, szeretne-e egyáltalán ezzel a témával foglal­kozni, akarja-e átérezni a fontos­ságát, vagy csak legyinteni akar - esetleg azt sem -, és sokallni a szemétdíjat, szidni a politikát, vá­dolni a hivatalt, irigyelni a tőkét, lehazugozni a sajtót, s tenni mind­ezt a lehető legzavartalanabbul, mindaddig, amíg tart a szusz, amíg még van mit belélegezni... Innen már csak egy kis ugrás az üzlet, a szemét-, vagy éppen a szénhidrogén-biznisz, az alterna­tív üzemanyagok. A szintézisgáz­ból egyébként a most alkalmazott technológiánál lényegesen olcsób­ban, egyharmadnyi költséggel ál­lítható elő hidrogén, de ez persze a jövő, egyelőre még benzin és gázolaj tartja mozgásban az éle­tünket. Lassan világmegváltásba for­duló elmélkedésünknek a perc realitása vet véget: a teremben protokolláris események zajla­nak, s illik jelen lenni. Barabásné Czövek Ágnes alpolgármester há­zigazdáinktól búcsúzva egyebek között arról az ötéves folyamat­ról beszél, ami a gyöngyösi kon­vertálómű gondolatának meg­születésétől máig zajlik. Mint mondja: örömteli, hogy a min­denkori városvezetésben egyetér­tő támogatás kíséri az ügyet, po­litikai hovatartozástól függetle­nül Bízik benne, hogy ami meg­valósul, az előnyére válik a város­nak és a térségnek egyaránt. Riegel úr a város szépségét di­cséri, s reményét fejezi ki, hogy hamarosan ismét Gyöngyösön dolgozhatnak, építhetik az üze­met. Szöllőssy Imre, az Ecolnet WTP Rt. vezetője szintén a kivi­telezés mielőbbi elindulásáról beszél, megjegyezve: bízik ab­ban, hogy a karlsruhei tapaszta­latok megerősítették mindenki­ben, hogy egy kiválóan működő eljárás honosodhat meg - Olasz­ország, Németország és Japán után - Magyarországon is, első­ként Gyöngyösön. íme - a költővel szólva: min­den külön értesítés helyett -, a szemünk láttára lépett frigyre a tőke és a politika - gondolhat­nánk cinikusan a pátosztól sem mentes köszöntőket hallgatva. De mi nem vagyunk cinikusak, mi másfelől közelítünk: egymás­ra találtak az erőforrások és a szándékok, egy cél érdekében, amit jónak, a közösséget szolgá­lónak tartanak. Mindebből per­sze nem hiányoznak a gazdasági vonatkozások sem, s ezek - amint az már rég nem titok - egészen biztosan sértik más cso­portok érdekeit. Mindezt nem hagyhatja figyelmen kívül senki, aki valóban választ szeretne kap­ni a kérdésre: felépül-e Gyöngyö­sön az, ami egyebek mellett a Rajna-menti városban már mű­ködik. Kapar a magyar A kisbusz jókora ablakairól, s ezek fűtőhatásáról elmélkedve megállapítjuk: bizony elkélne a hővédő fólia. Sofőrünk - aki egyébként végig „a zöldek” eset­leges tiltakozását emlegette az erőmű kapcsán - lakonikusan jegyzi meg: ha külföldieket szál­lítana a busz, akkor talán érde­mes lenne fóliázni. De „a ma­gyarnak tisztára fölösleges, úgyis lekaparja. ” Hümmögve szállunk fel a buszra, és nekivágunk az Egyesült Európa végtelennek tet­sző ingyenes és fizetős autópá­lyáinak, egyre Kelet felé tartva. Megyünk haza. SUHA PÉTER bemenő anyagok kijövő anyagok 1000 kg hulladék 29 kg fémek 10 kg só 3 kg cink koncentrátum 2 kg kén rekek, vagy még inkább a börzé­ken ritka ásványokat simogató fel­nőttek átszellemült boldogsága tükröződik. A néhány perce folyamatábrá­kon és anyagmérlegeken vetített iszonyú a meleg, vágyódva gon­dolunk az otthon hagyott felhős, hideg időre, s kiülünk a teraszra, számláljuk a jövő-menő kamiono­kat, barátságosan mosolygunk az olvadt jeget a rózsákra loccsintó A folyó túlpartján hatalmas szeméttelep magasodik. „Ahhoz a konvertálónak semmi köze, az ott a múlt” - jegyzi meg lakonikus egyszerűséggel mérnök.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom