Heves Megyei Hírlap, 2004. június (15. évfolyam, 126-151. szám)

2004-06-12 / 136. szám

2004. Június 12., szombat MOZ A I K 7. OLDAL alacsony, vékony termetű, negyve­nes férfit csúnyán megalázták az egyik, lakóhelyéhez közeli pénz­intézetben. Első ránézésre feltéte­lezték róla - miután az elé tett szerződés szövegét fel kellett ol­vasni neki -, hogy analfabéta, te­hát írni sem tud. Tegyen hát há­rom keresztet a papírra, mondta neki az ügyintéző. Holott a tar- naleleszi Szakony István iskolá­zott ember, a szakmunkásképző után, ahol kereskedőnek tanult, érettségit is tett a Gárdonyi Géza Gimnáziumban. Akkor még teljes értékű dolgozó volt, mára sajnála­tosan megváltozott a helyzete. A másságot pedig - akár testi, akár faji jellegű - ma még kevesen érté­kelik, illetve fogadják el. Ez a középkorú, minden iránt érdeklődő és mindenről véle­ményt alkotó férfi - saját jellemzé­se szerint - fekete vak. Vagyis semmit sem lát.- Huszonnégy és fél éves vol­tam, amikor elveszítettem a látá­somat - fordítja az arcát a hangom irányába. - Július 6-án délután fél 3-kor történt, 1983-ban. Egy hatal­mas rekamiét akartunk feltenni a teherautó platójára, miközben rosszul és nagyot emeltem, emiatt mind a két szememről levált a re­tina. Az egri Bizományi Áruház mű­szaki osztályának eladója soha többé nem térhetett vissza a mun­kahelyére. Hiába a gyors orvosi beavatkozás, a debreceni szemkli­nikái műtét, örökre elsötétült előt­te a világ.- A tragikus eset előtt szült a húgom, Dani fiát akkor még meg­néztem, mire hazahozták, már nem láttam. Dániel érkezése azért fontos ebben az ügyben, mert ennek a kis apróságnak a jelenléte nagy se­gítség volt nagybátyja számára, hogy lelkileg átvészelje azokat a nehéz időket. Az udvaron a baba­kocsit tolva tette meg az első bo­torkáló lépéseket, majd a kapuig mentek, s ez csöppnyi önbizalmat adott, ezzel pedig már kimerész­kedtek az utcára is, a közeli patak- hídig tartott a séta, meg vissza. És hazataláltak. Eztán nem lehetett feladni...- Utólag visszagondolva - réved el István -, valami sodort e felé a helyzet felé. A sors így akarhat­ta...? Nem tudom. Arra viszont emlékszem, hogy ha láttam vala­hol egy vakvezető kutyát, csodá­lattal bámultam, amint segítette, terelgette a gazdáját. Pesten egy alkalommal képes voltam a Ko­dály köröndnél leszállni a földalat­tiról, s egy ideig követni az utcán egy ilyen párost. Hihetetlen él­mény volt. Akkor meg sem fordult a fejé­ben, hogy egyszer őt is egy ilyen okos jószág kalauzolja majd. A megtermett, s gazdájáért minden­re képes német juhász, Akela im­már a második vakvezető kutya a portán. Elődje, Cinka megörege­dett, elfáradt a tizenkét év alatt. Ezeket a kutyákat 4-6 hónapos korukban kezdik kiképezni, majd mielőtt a nemes szolgálatba állná­nak, tíz napig éjjel-nappal együtt vannak leendő gazdájukkal, s ha megszokták egymást, jöhet a kö­zös vizsga: a rutinpálya, a városi közlekedés. Akeláért tízezer forin­tot kellett fizetni, de 800 ezret ér, egyébként pedig felbecsülhetetlen a jelenléte.- Amikor még a bizományiban dolgoztam, sokszor láttam a fehér bottal magabiztosan közlekedő Veszély Ernőt és Bíró Jóskát, a két zenészt. Akkoriban lett divatos a szintetizátor, be-bejöttek az üzlet­be „hangszernézőbe", sokat segí­tettem nekik. Később arra gondol­tam, ha ők képesek ilyen fogyaté­kossággal élni, beilleszkedni, ak­kor nekem is sikerülnie kell. Az­óta sem hagytam el magam. Hogy ez mennyire igaz, arra példa, hogy fejben megtervezte azt a családi házat, amelyben ma él. Tudatosan alakította úgy a bel­Vaksötétben ső teret, hogy megkönnyítse az életét. A látóknak bizonyára fur­csa, hogy a hagyományostól elté­rően, máshol vannak az ajtók, a folyosó átszeli a házat, s hogy a berendezések nagyobb helyet hagynak a mozgásra. Aztán ott van a gazdasági udvar, ahol most is tyúkok kárálnak, az ólban évről évre hízik egy-két disznó. Kará­csonyra általában levágnak egyet, ebben segít a rokonság, meg egy falubeli hentes.- Igyekszünk teljes életet élni - - mondja vendéglátóm, aki élettár­sával, Ibolya asszonnyal osztja meg a házát. István a vakok szö­vetségének budapesti központjá­ban ismerte meg őt, s 2001 szep­temberében költözött ide a Tolna megyei Ozoráról.- Én is láttam korábban - kap­csolódik a beszélgetésbe a házi­asszony, aki akkor vakult meg, amikor az első férje egyszer ököl­lel az arcába csapott. Ibolya minden tiszteletet meg­érdemel. Bár van speciális faze­ka, többnyire mégsem abban főz. Kifinomult hallásával érzé­keli, hogy mikor forr a víz, az il­latok segítík abban, hogy elké- szült-e már a sütemény. Mint mondják, ugyanazok a kedvenc ételek - gombóc, rántott hús, szé­kely káposzta, túrós tészta - ke­rülnek az asztalra, mint másutt. Bevásárolni is saját maguk jár­nak, ez csupán azzal a hátrán­nyal jár, hogy a kereskedők - tisztelet a kivételnek - nemigen hívják fel a figyelmüket az esetle­ges kedvezményes akciókra, ki­árusításokra. Busszal még az eg­ri TESCO-ba is eljutnak, bár ott Ibolya fia segít a tájékozódásban, az áru kiválasztásában. Látóhatár nélkül. Ibolya, István, és hű társuk, Akela FOTÓ: SZ. I- Gond nélkül befűzöm a tűbe a cérnát, kisebb dolgokat meg is varrók, sőt ki is vasalom a ruháin­kat - említi az asszony, s csak most nézem meg jobban társa in­gét, az ujján ott van az él, ahol an­nak lennie kell. A pár a havonta kapott rok­kantsági nyugdíjból, valamint a fogyatékosoknak juttatott járulék­ból él. Mint István mondja, vala­melyest javít a helyzetükön a nemrég életbe lépett esélyegyen­lőségi törvény, bár nem nagyon érti, hogy ebben miként kerültek egy kalap alá a kisebbségek és a fogyatékosok. Más és más a gond­juk ugyanis.- Valaha elvégeztem a telefon- kezelői tanfolyamot, majd 1988- tól 1990-ig a sütőiparnál alkalmaz­tak is, de aztán jött a rendszervál­tás, vele a gazdaság átalakulása. Ez azt hozta, hogy ma már telefonos­nak sem kellünk. Annak idején csak Egerben öt-hat helyen kezel­ték a központot vakok, tudomá­som szerint ma csak egy sorstár­sunk dolgozik ebben a munkakör­ben, ő is Debrecenben... Istvánék olykor-olykor kapnak jövedelemkiegészítő munkát, most éppen augusztus 31-ig el vannak látva: 17 ezer gombot vá­logatnak szét, majd csomagolnak be. Máskor különböző csavarok­kal tették ezt.- Ennél azért különb munkára is alkalmasak lennénk - jegyzik meg -, de ennek is örülünk. Már csak azért is, mert István a 16 éves Katalint, Ibolya pedig a 19 éves Barnabást hozta ebbe az élet­társi kapcsolatba. Mindkét gyerek tanul, a lány az egyik fővárosi kö­zépiskola pályaorientációs osztá­lyába jár, a fiú pedig a pétervásárai szakmunkásképzőben mezőgaz­dasági gépésznek készül. S ma már minden pénzbe kerüL- Épp itt van az egyik legna­gyobb gondunk - veti fel István. - Miután nekünk a minimálbér alatt van a jövedelmünk, nem fizetünk személyi jövedelemadót. Emiatt viszont kimaradunk egy sor ked­vezményből, mert nem vagyunk jogosultak az adójóváírásra. A férfi élő példával is igazolja mondandóját: Barnabás most kedvezményesen, mintegy har­minc százalékkal olcsóbban sze­rezhetne jogosítványt, de a fenti­ek miatt nem élhet vele. Vagy ott van a legújabb Sulinet-program, rájuk ez sem vonatkozik. A szá­mítógép nem csak a gyerekeknek jönne jól, az ő életüket is meg­könnyítené, mert egy nem olcsó, de rendkívül hasznos beszélő programmal olvasni, tanulni, dol­gozni tudnának.- Az esélyeink még ugyancsak távol vannak a meghirdetett társa­dalmi egyenlőségtől - jegyzik meg kissé keserűen. - Ezzel összefüg­gésben az elfogadottságunk is olyan, amilyen. Van most az egri buszpályaudvar alatti pinceágban egy kiállítás a vakok mindennap­jairól. De jó is lenne, ha mindazok szánnának rá egy kis időt, akik velünk valaha is hivatalból kap­csolatba kerülnek. Az a vaksötét­ben eltöltött fél óra talán változtat­na valamit a szemléletükön... SZILVÁS ISTVÁN Jázmin, ekhós szekér és hozomány Tavaly nem sikerült eleget tenni a meghívásnak, a vizsgaidő- szakban sokan nem tudták vál­lalni az utat. Az.idén szerencsé­sebben alakultak a dolgaink, így - mintegy másfél éves felkészü­lés után - részt tudtunk venni a Jázmin néptánccsoporttal a Kul­túrák Fesztiválján Berlinben - újságolja Gyurkó Béla, Domosz- ló polgármestere, aki maga is el­kísérte a fiatalokból álló együt­test a külhoni útra. Egyrészt bá­torítani a csapatot, másrészt a háttérből segíteni a munkájukat, dokumentálni az eseményeket, és persze büszkélkedni is egy kicsit a nem mindennapi teljesít­ményt nyújtó mátraaljai fiata­lokra.- Nem szeretnék nagy szava­kat használni, de elmondhatom: az együttes tagjai meghódították Berlint. Legalábbis ami a sike­rünket, a népszerűségünket, az ott tapasztalt szeretetet és elis­merést illeti - jegyzi meg a pol­Huszonöt fellépés, sok száz kilométer és néhány fájós láb, tu­catnyi vérhólyag, s egy lelkes fiatalokból álló gárda. Ezzel a szokványosnak nem mondható „leltárral” jellemezhető a százhat csoport között egyedüli magyarként szereplő nép­táncegyüttes berlini útja. gármester, aki eztán tárgyszerű­en sorolja: a Falvak Kultúrájáért Alapítvány révén és támogatá­sával, továbbá helyi szponzorok segítségével utaztak ki a feszti­válra, amelyen a néptánctól kezdve a harcművészetekig szinte minden művészeti ág fel­vonult, a szó szoros értelmében is, a város egy forgalom elől le­zárt területén. Három napon ke­resztül zajlott a színpompás program, melynek egyetlen ma­gyar szereplője volt, a domoszlói együttes. így egy kicsivel még büszkébben vitték a nemzetiszí­nű zászlót - egy brazil és egy ni- caraguai csoport között -, s még inkább úgy érezték: nem csupán falujuk, de a nemzet képviseleté­ben is helyt kell állniuk, tudá­suk legjavát adva. Úgy a nagy nyilvánosság előtt, mint a zsűri­nek bemutatkozva.- Fizikailag sem kis teljesít­mény az aszfalton járni a táncot, mert olykor keményen oda kell csapni a csizmatalpat. Huszon­ötször kellett a produkciót be­mutatni, s ez bizony jócskán megterhelő feladat volt - utal rá a polgármester, aki azt is elmesél­te: néhány ifjúnak a program vé­ge felé már annyira kikészült a lába, hogy nem bírt csizmát húz­ni. Ők aztán - amolyan elővéd­ként - megelőzték a csoportju­kat, ám mindig tudták, ha a tán­cosaik közeledtek hozzájuk. A menetben meg-megállva pergő­forgó domoszlóiakat ugyanis rendre hangos biztatással, taps­Pörgés a forgatagban. A domoszlóiak meghódították Berlint sál, ovációval, s „tanzen, tanzen!" kiáltásokkal köszön­tötte és ösztökélte a közönség. S ez a hangzavar biztos támpontot adott arról, hogy épp mely sza­kaszon produkálják magukat a mátraaljai lányok és legények.- Sok magyarral találkoztunk, és különösen jólestek az ő elis­merő, olykor meghatódott szava­ik - idézi fel Gyurkó Béla, aki megjegyezte, hogy - amint az a fentiekből is kitűnik - koránt­sem csak az idegenbe szakadt hazánkfiai körében arattak osz­tatlan sikert, ám az is tény, hogy a németországi magyarok kitün­tetett szeretettel és figyelmesség­gel viseltettek irántuk. Ennél ke­vésbé örömteli tapasztalatként említi, hogy sokan nem ismerik fel a magyar zászlót, a csoportot többször olasznak nézték... A hangtechnikát és az azt kiszolgá­ló aggregátort egy ekhós szeké­ren húzták a csoport tagjai, az alkalmatosságot maguk készítet­ték, s túl azon, hogy élménynek sem volt mindennapi sem az épí­tése, sem a „működtetése”, to­vábbi haszna, hogy afféle „lapra szerelt kivitel”, így például szét­szedve autóbuszon is szállítható, s szükség esetén összeállítható. Remélik, még sokszor tesz jó szolgálatot a csapatnak a szekér, amelyet természetesen a szőlő- és borkultúrára utaló motívu­mokkal is gazdagon feldíszítet­tek. Elvégre ez is része a község kultúrájának, amivel hozzájárul az egyesült Európa sokszínűsé­géhez.- Meggyőződhettünk arról, hogy amit „hozományként” fel­ajánlottunk, a néptánc, illetve egyéb megőrzött hagyományaink sokak számára jelentenek mara­dandó és gazdagító élményt. Mi ezzel a boldog felismeréssel gaz­dagodva tértünk haza - sum­mázta a kirándulás tapasztalatait a község első embere. isuhai Reménykeltő gyógyító eljárások A gyógyító eljárással meghosszabbítható a betegek élete FOTÓ: PERL MÁRTON Az onkohematológiai betegek életkilátásai az elmúlt évek­ben javuló tendenciát mutat­nak. Kezelésüket az egri Markhot Ferenc Kórház III. Belgyógyászati Osztályán, a hematológiai decentrumban végzik, ahol az ellátásukhoz szükséges tárgyi, személyi és elhelyezési feltételek is ren­delkezésre állnak. — Az egyre növekvő betegforgalom miatt ágyszámbővítést tervezünk, mert az Országos Egészségbiztosí­tási Pénztár jelenleg tíz ágyat finan­szíroz - bocsátotta előre dr. Papp Mária főorvos. - Szükség esetén pedig a progresszív betegellátás ke­retében hematológiai centrumok­ba irányítjuk a betegeket. A főorvosnőtől megtudtuk, hogy a megfelelő rítosztatikus terá­piát szinte mellékhatás nélkül tud­ják megadni, mert korszerű, nagy hatású hányáscsillapítók állnak rendelkezésükre. A terápiás paletta is kibővült. Több betegségnél évek óta alkalmazzák az alfa interferont, amely jó hatású, sejtnövekedést és sejtburjánzást gátló, immunválaszt módosító szer. Nagy előrelépést je­lentett a krónikus mieloid leukémi­ás betegeknél egy gyógykészít- mény, amelyet kapszulában forgal­maznak, és képes lehet a betegsé­get jellemző kromoszóma-rendel­lenesség megszüntetésére. Fontos tényező még a hemato­lógiai betegek ellátásában a kor­szerű, célirányos kezelés. Régeb­ben a betegek nagy részét a kemo­terápiás kezelés okozta szövőd­mények, fertőzések miatt vesztet­ték el. A citosztatikus kezelés so­rán a fehérvérsejtek száma kriti­kusan lecsökken, a betegék im­munrendszere legyengül. Ilyenkor bakteriális, virális és gombás fer­tőzések léphetnek fel. A kórokozó­kat ma már különböző tenyésztési technikával azonosítják, és a fertő­zéseket korszerű, célzott antibioti- kus, vírus- és gombaeUenes terápi­ával szanálni tudják. Az elhúzódó lázas állapot, alacsony fehérvérse­jtszám esetén úgynevezett koló­nia stimuláló (fehérvérsejtszám- növelő) faktort is alkalmaznak. A kezelés során kialakult vérsze­génységet korszerű vérkészítmé­nyek adásával korrigálják. Nem szabad megfeledkezni a csontvelő-transzplantációról (átül­tetésről) sem, amely egyes hemato­lógiai megbetegedésekben gyógyí­tó, másokban hosszú időre beteg­ségmentes állapotot hoz létre, s a beavatkozással megnyújtható a pá­ciens élete. Ennek az eljárásnak a központja a Szent László Kórhúz- ban van, Budapesten. ______in.z.i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom