Heves Megyei Hírlap, 2004. május (15. évfolyam, 102-125. szám)
2004-05-05 / 104. szám
I 2004. Május 5., szerda P F 11. OLDAL Odaadó gyógyítók Szó nélkül nem hagyhatom, olyan jólesett ebben a rohanó világban, amit az egri reumakórházban tapasztaltam. Nem először feküdtem a Török fürdő szomszédságában a kórházban. A kórházi kezelés nagyon jó, és hazajövet is jobb egy ideig. Milyen jó is lenne, ha a kormány többet áldozna az egészségügyre, így a kezeléseket bővíthetnék. Az orvosok, ápolónők túlterheltek, az eszközök elhasználódtak. Ennek ellenére az a kedvesség, pontos kiszolgálás, ami ott tapasztalható, ezért köszönetét érdemel mindenki. Itt külön is megemlítem Vágó Lászlónét, aki rátermettségével, kedvességével fáradhatatlanul ápolt. Hálásan köszönöm, és kívánom, hogy legyen továbbra is türelme, türelmük, kitartásuk, egészségük helytállni, még ha sok dolguk is van velünk, s nincsenek megfizetve. Én 40 évet dolgoztam, igaz, más beosztásban, de félek, mi lesz velünk, a sok nyugdíjassal, ha betegségünkben orvos- és ápolóhiány miatt nem leszünk kiszolgálva, meggyógyítva. (név és cím a szerk.-ben) Tiszteletet áldozatainknak! Néhány esztendővel ezelőtt a Hírlap hasábjain keresztül bátorkodtam felhívni az illetékesek figyelmét arra, hogy a második világháborúban, 1944 novemberében elesett két magyar katona holtteste hever Besenyőtelek község közelében, a „Kaparóház” előtt lévő árokparton. Egy magyar zászlós és egy honvéd - akik az esztelen háború áldozatai voltak - vannak elhantolva. Ez olyan szégyene ennek a körzetnek, melyre nem lehet mentséget találni. Amíg az állami gazdaság működött, az ott dolgozók gondozták, ápolták a „sírt”, de azóta a gaz belepte, nincs, aki gondozza. Most, hogy a holokauszt-megemlékezések voltak — hatalmas költségek árán fogadtuk az izraeli elnököt —, felvetődik a kérdés: vajon csak a zsidók voltak áldozatai a második világháborúnak? Több százezer magyar katona elvesztése nem fáj országunk vezetőinek? Itt és most szeretném felhívni honvédelmi miniszterünk figyelmét arra, hogy az iraki földön „szolgáló" magyar katonák költségeit viselő adófizetőknek mi hasznuk, van abból, hogy Amerika érdekeit védik olyan országban, melyhez semmi érdekünk nem fűz? Ha Irakban egy magyar katona meghalna, katonai pompával temetnék el Magyarországon, de a 60 esztendeje útszéli árokparton el- hantolt áldozataink tisztességes eltemetésére senki nem gondol. Besenyőtelek község - melynek közigazgatási területe — szégyene az, hogy 60 év alatt nem jutott senkinek eszébe az, hogy végső búcsút vegyen és a község temetőjébe temesse el e két ember földi maradványait. Sarud község temetőjében Észsírhelyen vannak eltemetve azok a katonák, akik a község határában estek el. Javaslom Besenyőtelek község vezetőinek eme nemes gesztust! Berecz Gábor Sarud Ünnepi pillanatok a Kossuthban A fennállásának 40. évfordulóját ünneplő Kossuth' Zsuzsa Gimnázium, Szakképző Iskola és Kollégium jubileumi rendezvényei zárásaként gálaműsorra került sor április 24-én a Gárdonyi Géza Színház nagytermében. Az évforduló kapcsán iskolánk felvállalta az épületek előző tulajdonosának, a Lenkey János Honvéd Középiskola és Kollégium megalapítása 30. évfordulójának megünneplését is. A gálaműsort megelőzően koszorúzások voltak a Kisasszony temetőben Lenkey János sírjánál, ill. a hadkiegészítő parancsnokságon lévő Lenkey-szobomál. A gálaműsor a Himnusz meghallgatása után ünnepélyes zászlóátadással kezdődött, melyet a Kossuth Zsuzsa Gimnázium, Szakképző Iskola és Kollégium kapott a Markhot Ferenc Kórház és Rendelőintézettől. Ezután Cim- mer István László ezredes úr a Lenkey iskola és kollégium működését méltatta ünneplő szónoklatában. Ezek után a diákváros két nagy múltú intézményének a működésében végzett kimagasló tevékenységéért kaptak néhányan kitüntető oklevelet, ajándékot, Kossuth Zsuzsa-emlékplakettet, valamint az ebből az alkalomból összeállított Jubileumi Évkönyvet. A gála második részében ünnepi műsor volt dr. Vargáné Vizi Csilla tanárnő szervezésében a Kossuth Zsuzsa diákjaival „A szeretet soha el nem múlik” címmel. Végezetül a Honvéd Néptáncegyüttes egyórás kalotaszegi műsorát nézhette meg a telt házas közönség. A Szózat után állófogadásra ment az ünneplő tömeg a Kossuth Zsuzsa éttermébe, ahol Matúzné Nagy Ildikó igazgató, valamint Nagy Gábor alezredes úr, volt igazgató további ajándékokat és oldevelet adott át. A gazdag, hetekig tartó programsorozatot záró jubileumi napon este hét órától jótékonysági bálon mulathattak az iskola tanulói, dol- gozói, szülők és érdeklődők. ■ 2 3 Lejáratja az Eszterházy főiskolát Április 24-én, szombaton délelőtt be kellett mennem a belvárosba néhány halaszthatatlan ügyet intézni. Mivel pár évvel ezelőtt veseproblémáim voltak, azóta sok folyadékot kell fogyasztanom, s így igen gyakran vagyok kénytelen az illemhelyre menni. Azonkívül szívbeteg is vagyok, és azon a dél- előttön sem éreztem jól magam, ezért gyógyszert szerettem volna bevenni, amihez néhány korty vízre lett volna szükségem. Be akartam térni az Eszterházy főiskola földszinti illemhelyiségébe, hogy mindezeket elintézzem. Ez eddig ott sohasem okozott problémát. Ám most a főkapun belépve egy öltönyös, bilétás fiatalember ugrott elém, aki rögtön a magas C-n kezdve rám ordított, hogy hová megyek. Amikor mondtam, hogy csak az illemhelyre szeretnék bemenni, tovább folytatta a hangos üvöltözést, akkora erővel, hogy zengett az egész földszinti aula. Tele torokból ordítva arra hivatkozott, hogy őt a főigazgató azért állította oda, hogy senkit ne engedjen be a WC-re, még a turistát sem, nemhogy a helybelit. Az én problémámat meg sem hallgatta, láthatóan nem volt rá kíváncsi. (Zárójelben jegyzem meg, hogy ha kapott is ilyen utasítást, úgy gondolom, azt ennél rugalmasabban kellene értelmeznie.) Tettlegességtől is tartva a portásfülkébe menekültem be előle, onnan kértem többször is, hogy ne üvöltözzön velem, mert én is normális hangon beszélek. Szerettem volna valakinél panaszt tenni a fiatalember minősíthetetlenül otromba viselkedésére, de akkor meg azt ordította, hogy itt nincs panaszkönyv, ez nem vendéglátó- hely. Végezetül a nevére lettem volna kíváncsi, erre felbőszült vad' állat módjára letépte a kabátjáról a bilétát, és teljes erejéből elébem vágta. Közben folyamatosan, szünet nélkül, fülsiketítő hangon ordított, távozásomat követelve. Szerencsére az egész eseménynek volt két szem- és fültanúja, a portásnő és a bejárati ajtó melletti asztalnál ülő jegyárusító hölgy. Persze, ők meg se mertek szólalni az agresszív fiatalember hallatán. (Aki „természetesen” nem kért elnézést a viselkedéséért.) Ez az alapvető emberi humánumot nélkülöző bánásmód azért volt számomra különösen fájó, mert valamikor én is ezen a főiskolán tanultam pedagógusnak 4 éven keresztül (a rajz tanszéken Nagy Ernő és Herczeg István tanár úrnál, és a földrajz tanszéken néhai Strbák István és Pápista Jánosnénál), és sohasem gondoltam volna, hogy valamikor én ide, a szeretett főiskolámra, a lábamat sem tehetem be, mert már az ajtónál ilyen megalázó módon kidobnak. A főiskolának egy ilyen, emberi viselkedésre képtelen fiatalember ajtóba állítása a lehető legrosszabb önreklámot jelenti, mivel a látogató turista garantáltan soha többé nemcsak a főiskolára, de talán Egerbe sem jön vissza. Mint az elébem hajított bilétáról megtudtam, a minősíthetetlen viselkedésű „tanárjelölt” fiatalember neve: Káló Kristóf HÖK-koordiná- tor. Javaslom az általa többször is meghivatkozott főigazgató úrnak a vele való elbeszélgetést emberségről, empátiáról, toleranciáról, viselkedéskultúráról, tisztelettudásról, embertársaink iránti alázatról, mert ezekből neki még nagyon sokat kell tanulnia. Lehetséges, hogy Káló Kristóf főiskolai tanulmányi eredménye kiváló, ám az élet iskolájában emberségből megbukott! (név és cím a szerk.-ben) Mennyit ér az adott szó? Úgy három héttel ezelőtt elmentünk egy egri étterembe, hogy 12-15 főre ebédet rendeljünk. Nagyon készségesek voltak az alkalmazottak, körbevezettek az étteremben, segítettek összeállítani a ballagási menüt. Megegyeztünk, hogy kalkulálnak, majd telefonon értesítenek, hogy mennyi előleget vigyünk be. Két hét után érdeklődtem, hogy mennyi az előleg, mert hamarosan itt a ballagás. Kalkuláció ugyan nem volt, de megegyeztünk egy összegben, amit aznap délután a férjem kifizet. Mire odaért az összeggel, közölték, hogy az éttermet lefoglalta egy 70 fős csoport, és nekünk már csak a nyitott teraszon lenne hely, és jobb lenne, ha az általuk összeállított ballagási menüt rendelnénk. Ezt természetesen az alkalmazottak közölték nagyon udvariasan és sajnálkozva, mivel a vezetőt nem tudták elérni, és akinek a telefonszámát természetesen nem adhatták meg. Nem tartom korrektnek, hogy a ballagás előtt három héttel visszamondják a szóbeli megállapodásunkat. Ezek szerint az üzleti életben többet ér a nyereség, mint az üzletember adott szava, becsülete? Szerencsére ez nem általános. A sürgető időre való tekintettel még aznap találtunk az interneten egy lehetőséget, ahol nagyon készségesen fogadtak. Már másnap megbeszéltük az igen változatos menüt, ami mellé természetesen étlapról is rendelhetünk (!) bármit. Mikor megkérdeztem, mennyi előleget adjak, a vezető nagyon kedvesen visszautasított: nincs rá szükség. így egy csendes, nyugodt, gyönyörű és elegáns környezetben ünnepelhetünk majd. Igaz, nem Egerben, hanem Kerecsend és Demjén között, az Egri Korona Borházban. Egyben szeretném kifejezni köszö- netemet is Árvái Lászlónénak, mert ha ő nem rúgja fel a megállapodásunkat, nem találtunk volna rá erre az ideális helyre. Nekünk megér 15 km-t az, hogy európai színvonalon foglalkozzanak velünk. (név és cím a szerkőben) A Föld napján jeleskedtek A Forrás Gyermek-szabadidőközpont által rendezett Föld napi rendezvényen a „Mesél a bükki erdő” képzőművészeti pályázat díjazottjai: Óvodások: 1. Bóta Boglárka 5 és fél éves Köztársaság téri Óvoda, Domboróczki Judit 6 és fél éves Nagyváradi úti Óvoda, Szeruha Nikolett 5 és fél éves Ifjúsági úti Óvoda. 2. Tóth Gyöngyike 6 és fél éves Köztársaság téri Óvoda, Huszti Dóra 7 éves Kodály Zoltán úti Óvoda, Hegedűs Sámuel 6 éves Széchenyi úti Óvoda, Várvölgyi Viktória 5 éves Joó János Óvoda. 3. Aux Eliza 4 és fél éves Köztársaság téri Óvoda, Zakkar Eszter 6 éves Ifjúság úti Óvoda, Somogyi László 7 éves Remenyik úti Óvoda. Általános iskolások (alsósok): 1. Hegymegi Flóra 10 éves Kisgöncöl SzaWcör, Durakov Réka 10 éves Deák Ferenc Római Katolikus Ált. Iskola. 2. Molnár Flóra 10 éves Kisgöncöl Szakkör, 3. Fekete Anna 9 éves Kisgöncöl Szakkör. Általános iskolások (felsősök): 1. Adorján Dávid 12 éves Hunyadi Mátyás Ált. Isk., 2. Gyergyói Bálint 13 éves Szent-Györgyi Albert Ált. Isk., Stanga Eszter 12 éves Szent- Györgyi Albert Ált. Isk., 3. Kállai Zsófia 12 éves Kisgöncöl szakkör, Bihari Barbara 12 éves Szent-Györgyi Albert Ált. Isk. A Csak egy Földünk van! címmel felső tagozatosoknak rendezett vetélkedő helyezettjei: „A” kategóriában: 1. Tinódi Sebestyén Ált. Iskola, 2. Szent-Györgyi Albert Ált. Iskola, 3. Tinódi Sebestyén Ált. Iskola. „B” kategóriában: 1. Balassi Bálint Ált. Iskola, 2. Gárdonyi Géza Ciszterci Gimnázium, 3. Zrínyi Ilo- na Ált. Iskola Egercsehi. _______■ K öszönet A 2004. ápr. 17-én „Invitálás a sportiskolába” című írásnak nem az volt a célja, hogy bármelyik egyesületnek propagandát csináljunk. Egyébként a leadott írásnak nem ez volt az eredeti címe, amely alatt a cikk megjelent. Valószínű, hogy ebből adódhatott a félreértés. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy a közös edzésen, bemutatón nemcsak az Egri Városi Sportiskola tagjai, hanem az Egri Birkózók Baráti Körének birkózói is részt vettek. Ezért a hiányosságért elnézést kérek a cikket író két hallgató nevében is. Ezúton köszönöm mindkét egyesület kiváló edzőinek a szakmailag és pedagógiailag is igen értékes mintaedzést, amelyet hallgatóim számára produkáltak. Dr. Gallovits László főiskolai docens Óvjuk értékeinket! Császár Zoltán képviselő úr cikkére reagálva szeretném kérni az illetékeseket, a jegyző urat, az EVAT Rt.-t, hogy tegyenek meg minden tőlük telhetőt azért, hogy a létrehozott értékeket megőrizhessük, és tovább szépüljön a környezetünk. Császár úr javaslatával teljes mértékben egyetértek, a Tulipánkert út belterületté nyilvánításával. Én és a családom, valamint a régebbi telektulajdonosok az 1960-as évek óta műveljük, szépítjük az itt fekvő zártkertünket. Akkor még akadály nélkül végig lehetett menni azon az úton, amely a Tulipánkert úton végigvezetett. Ma már ez lehetetlen, mivel a korábbi igen fontos vízelvezető árkokat betömték, így a víz szabadon áramlik, sok kárt és bosszúságot okozva a telektulajdonosoknak. Javasolnám felszólítani azokat a tulajdonosokat, akik telkén hiányzik ez a vízelvezető árok, ássák ki, hogy elejét vehessük a további károknak, és kérnénk a korábbi út járhatóvá tételét. Ezután megvalósulhatna a Tulipánkert úton a lakópark, és a völgyből egy szép, rendezett utcát lehetne nyitni ebben a szép környezetben. Közösen, összefogással a képviselő úr javaslata, elképzelése valóra válhatna. A képviselő úr törekvését nagyra értékeljük és támogatjuk. Javaslata megvalósításához minden érintettnek és támogatónak erőt, egészséget és sok sikert kívánok. Mirkóczky Gyuláné Eger, Tulipánkert út Levelezőink figyelmébe A közölt levelek tartalmával szerkesztőségünk nem feltétlenül ért egyet, azokért felelősséget nem vállal. Csak a teljes névvel, címmel ellátott írásokat jelentetjük meg; ■ Szerető gazdit keresünk Ki mit adott az időseknek? Köszönet Szeretném megköszönni mindazoknak, akik szeretett férjem, Tóth Miklós temetésén megjelentek. Férjem több mint két évig volt ágyban fekvő beteg. Ezúton szeretnék köszönetét mondani elsősorban dr. Csóka Katalin háziorvosunknak, aki lelkiismeretes munkájával igyekezett férjem szenvedését enyhíteni. Ezenkívül köszönöm a műtétet végző dr. Panka László kezelőorvosnak odaadó munkáját. Köszönet illeti dr. Újhelyi Erzsébet kardiológus főorvosnőt, a II. sz. belgyógyászati osztály főorvosát, dr. Szebe Kálmánt, valamint dr. Kozák Róbert kezelőorvost. Hálás szívvel mondok köszönetét dr. Szakács Margit kezelőorvosnak is. Végül szeretnék köszönetét mondani minden osztály nővéreinek és dolgozóinak, ahol férjem gyógykezelés alatt állt. Tóth Miklósáé Tamálelesz Megszületett végre az állatvédelmi törvény, amit mi állatszerető emberek nagyon vártunk. Sokszor lehet látni és hallani az állatok szenvedéséről és támadásáról. Én most egy részben pozitív történetet szeretnék elmesélni. Egerben, a Csebokszáriban a Rákóczi úton lakom, magam is állatbarát. Ősz óta figyeltünk fel többen egy kutyapárra, akik mindennap megjelennek az állateledel-boltban saját részükre „vásárolni”. Az egyik skót juhászra hasonlít, mint később megtudtuk, ő a mamaku- tyus, Morzsi, a másik német juhász beütésű, ő a papakutyus. Nagyon összeszokott páros, mindig együtt jönnek-mennek. A kankutya autótól, idegenektől nagyon fél, látszik, régen sokat bánthatták, ő egyedül nem is jár, neki Morzsi a támasza. A parkolóban várja őket két tányér hús. Soha nem marad el a simogatás, szeret- getés. Merthogy van „otthonuk”, az egri kemping. Elég nagy terület, elférnek, ha kell, ugatnak, merthogy jó házőrzők. A feladatukat elvégzik, cserébe ha segítségre szorulnak, elutasítást kapnak. Morzsi minden tüzeléskor bepár- zik. A kiskutyák a szabad ég alatt születnek. Szerencsére az állatoknak erős az ösztönük. Morzsi úgy oldja meg, hogy egy csapadékelvezető kútgyűrűbe fial. Most tudtam meg, hogy három állatszerető ember egy hétvégét azzal töltött, hogy a sarat, ami félig belepte a gyűrűket, kiásták, és szivacsokkal, plédekkel megpróbáltak fekhelyet teremteni a kiskutyák felneveléséhez. Csak egy a probléma. Négy kölyköt az anyjuk nem tud kordában tartani, pár hét múlva elindulnak, és ugyan mi lesz a sorsuk? És itt az én kérdésem: ha már az etetésre pénzt és időt nem kell fordítania a kempingnek, az ellőhelyről sem gondoskodnak, miért nem segítenek legalább azoknak az állatbarátoknak, akik helyettük megtesznek mindent? Miért van másik kutya abban a kennelben, amiben pár hétig a kiskutyák is lehetnének, amíg gazdit találunk nekik? Miért kell Morzsinak félévente ellenie, amikor a megelőzésre van más megoldás? Ha valaki befogad egy állatot, az ne csak a helyet biztosítsa, hanem az állattartás feltételeit is teremtse meg. Keresünk olyan szerető gazdikat, akik pár hét múlva befogadnák a kiskutyákat, hogy ne kelljen az amúgy is zsúfolt menhelyen felnőniük, és a „kutyaházaspár” is együtt, szere- tetben őrizhetné egy jó gazdinál a házat. (Elérhetőségem a szerkesztőségben.) (név és cím a szerk.-ben) A húsvét előtti napokban a Parlamentben vitát folytattak a nyugdíjasokról, a nyugdíjakról. Árról igyekeztek meggyőzni egymást, hogy kik hogyan, mel^Éc kormány mit tett az idős emberekért. Nem sikerült, mert mindegyik párt és a nevükben beszélő képviselők csak fújták a magukét. 15 éve vagyok nyugdíjas, több mint 40 évet dolgoztam. El tudom dönteni, hogy ki mondja az igazat, s ki nem. Á Fidesz propagandája jobb és erőteljesebb, mint a szocialistáké, szajkózással meggyőzőbbé teszik a semmit is... Nézzünk néhány konkrétumot, ki mit adott pluszként a nyugdíjasoknak. Ingyenutazást 65 év felett a Horn-kormány kezdeményezte és tette lehetővé, a Fidesz majdnem megszüntette. ’98-tól minden évben alacsonyan tervezték az inflációt, ami általában 50%-kal magasabb lett. Módosították a nyugellátási törvényt, így sikerült 50 milliárddal csökkenteni a kifizetendő nyugdíjakat. Ezt igyekezett a Medgyessy-kormány az egyszeri 19 ezer Ft kifizetésével kompenzálni. 450 ezer kisnyugdíjasnak méltányosságból emelték a nyugdíját. Az özvegyi nyugdíjat 2003- ban 25%-kal emelték, ezt idén újabb 25%-kal emelik. Eltörölték a tv-rádió előfizetési díjakat... 2003-tól bevezették az évenkénti heti összegű „nyugdíj-prémiumot”, ami 2006-ra már 1 havi lesz. Ezeket, ha jól emlékszem, a nyugdíjasok a Medgyessy-kor- mánytól kapták, kapják. Az ellenzék még többet akarna és adna, csak nehogy elvegyék hatalomra jutás után az utazási kedvezményeket, meg a havi pluszt. Nagy L. F. Eger (rím a szerkőben)
