Heves Megyei Hírlap, 2004. április (15. évfolyam, 77-101. szám)

2004-04-14 / 87. szám

P F 2 3 . 11. OLDAL 2004. ÁPRILIS 14., SZERDA „Európa, mi is jövünk!” Avagy: az állomáson az esőbeálló már elindult... Na nem saját ma­gától, hanem az éj leple alatt dol­gozó „szorgalmas kezek” nyo­mán. Apránként eltűnt a muskát­lis ablakú kőépület. Aztán a MÁV úgy gondolta, telik a keretből és csináltat egy egyszerű, masszív kivitelű, a természettel harmoni­záló esőbeállót az utazóközönség számára, az állomás mindkét ol­dalán. Akik a hét mindennapján utaznak, örültek neki. Na nem so­káig, mert valakiknek először a 6 mm-es vastag hőálló üvegre volt szükségük. Nemsokára kettőt jó szándékú állampolgárok heccből kitörtek. De még egyik oldalról vé­dett bennünket az időjárás vi­szontagságaitól. Értesítve lett a körzeti megbízott, ha teheti, azt a szakaszt az éjszaka folyamán többször látogassa, hátha... Az el­múlt hónap végén döbbenten ta­pasztaltuk, hogy a betonlábak a földben vannak, de fölötte hiány­zik egy egész pavilon. Az nem kétemberes munka, oda legalább teherautó kellett a szállításhoz is. Hozzáteszem, a fényt kibocsátó lámpatesteket is összetörték, hogy minél sötétebb legyen. Há­rom hét múlva állítólag európai ál­lampolgárok leszünk, de ilyet ed­digi utazásaim nyomán sehol nem tapasztaltam, csak itthon. A mi esőbeállónk időben elindult. Kérdés: hol és kinél állt meg? Egy­szer talán majd ráismerünk, vala­hol Európában... Dörfler Katalin Karácsond (rím a szerkőben) Invitálás a sportiskolába Március 16-án csoporttársaimmal - az Eszterházy Károly Főiskola mintegy 60 végzős testnevelés sza­kos hallgatójával - látogatást tet­tünk az Egri Vasas Sportiskola bir­kózóedzésén. Az általános sportág- ismeret című tanóra keretén belül megfigyelésünk célja a birkózás, mint nagy múlttal rendelkező küz­dősport megismerése és szakmai ismereteinek bővítése volt. Nagy örömünkre Gyöngy Attila és Ju­hász Sándor edzők vezetésével egy jól előkészített, színvonalas, ke­mény edzést láthattunk. Meglepe­tésünkre sok fiatal vett részt az edzésen. 6-22 éves korig figyelhet­tük meg a sportoló fiúkat, lányokat. Az edzés bevezető részében egy átfogó tájékoztatót kaptunk a sportág eredetéről, fejlődéséről és jelenlegi szabályairól. A későbbiek folyamán lendületes bemelegítést láthattunk, amely speciális gyakor­latokból áll, mint pl. guruló átfor­dulások előre-hátra, fejen, kézen átfordulások, flikkek, rundelek, szaltók, valamint speciális nyak­erősítő gyakorlatok. Ámulva figyel­tük, ahogy a kis lurkók félelmet nem ismerő bátorsággal dobálták, forgatták egymást, és rendkívüli módon küzdöttek társaik ellen. A hallgatóság és véleményem szerint is ez a sport kiváló a gyerekek moz­gásigényének kielégítésére, önálló­ságra nevelésére, a mindennapi életre való felkészülésre, valamint az egészséges pszichikai fejlődés és a versenyszellem kialakítására. Élményekben gazdagon, nagy cso­dálattal távoztunk az edzés végén. Ezúton szeretném ajánlani min­denkinek, aki nem egy hétköznapi sporttal szeretne megismerkedni, hogy látogasson el a sportiskola edzésére és ismerje meg a birkó­zást egy másik oldaláról. E látoga­tás során világossá válhat, hogy mennyi kemény és fáradságos edzésmunka előzi meg egy talán néhány perces mérkőzést. Lisóczki István és Mester Tamás Eger, Leányka vl Kreatív Juhász Barbara, Papp Orsolya, Wolf Mercédesz, Püspöki Renáta és Keller Csilla, az aszódi gimnázium tanulói az év elején jelentkeztek a Magyar Ifjúság 2004. évi Országos Egészségnevelési Versenyére. Krea­tív feladatként kapták, hogy mutas­sák be tömören településünk egész­ségmegőrzésének védelmét. Keller Csilla az alábbiakban ismertette ez­zel kapcsolatos tevékenységüket:- Az egészségmegőrzést kategó­riákra csoportosítottuk: egyéni (fi­gyelünk és vigyázunk a saját egész­ségünkre), közösségi (csoportokat alakítanak az egy betegségben szenvedő emberek, akik tapaszta­lataikat osztják meg egymással), ál­lamilag szervezett (az intézmé­nyek, háziorvosok segítenek a kró­nikus betegeken). A fekvő és a járó betegek felvilágosításban részesül­diákok nek kezelő orvosaiktól. Tanácsokat kapnak, hogy hogyan éljenek a be­tegségükkel. Már így is megvédhet­jük egészségünket, ha mindezeket betartjuk. Itt meg lehetne említeni a szűréseket, amik az egészségünk megőrzésének védelmét szolgálná. Ezért a rendszeres megjelenést nem kellene elhanyagolnunk. A 21. századi ember életéből a mozgás többnyire kimarad. Pedig a moz­gásterápiák megfogadása sok, pl. túlsúlyos betegeken, szívbetegeken segíthet. De az öltözködés is fontos szerepet játszik életünkben. Nem mindegy, hogy megfelelően va­gyunk-e felöltözve. Például az ér­rendszerben szenvedőknek a szo­ros térdfixet, combfixet nem a leg­ajánlatosabb hordani. A kreatív feladatot így teljesítet­ték a hatvani tanulók. ■ Parádi válasz egy rágalomra Mellékelten elküldöm a Heves Megyei Hírlap márc. 31-i számában a Kiábrándító vendéglátás Párádon c. írásban közöltekre adott válaszomat. Igaza lett Önnek, tisztelt Asszonyom! Amikor visszajött vendéglőmbe, hogy szégyenteljes szeme­telése után még a „megfogalmazás visszafogottsá­gára ügyelve” veszekedjen velem, távoztában oda­kiabálta a kapuból: „szép kis cikket fognak kapni az újságban!”. Nos, a cikket megkaptuk. Nekem az a gyanúm, hogy készült ennek a „cikknek” a meg­írására, hiszen viselkedése, írásában a tények elfer­dítése provokatív magatartásra utal. De kezdjük az elején. Mikor bejöttek a vendéglőmbe, munkatársam megkérdezte, hányán vannak, hogy megfelelő asz­talhoz ültesse Önöket. „Ennyien!” - válaszolta a fér­je, gyógyszerészhez illő pontossággal. (Ha a beteg megkérdezi tőle, hogy az orvos által felírt gyógy­szerből mennyit kell bevenni, azt válaszolja: eny- nyit!? Nem szeretnék abban a patikában gyógy­szert kiváltani.) A kijelentések és a megtörtént események hamis színben való beállítása, elmondása tipikus provo- kátori tevékenység. Ön a segítőkész javaslatomat, mely szerint a vendég azt válassza, amit szeret, „modortalan megjegyzésnek” tekinti? Ezt csak olyan valaki állíthatja, aki a másikat provokálni akarja. így folytatta azzal, hogy szinte követelőzve kérdezte, hogy hol pelenkázhatná be a kisgyerekét. Azt feleltem, hogy nincs erre hely. Valóban nincs, és nem tudom miért gondolta, hogy a vendégház­ban lehetőség van a gyermek pelenkázására? Ott pontosan olyan hideg volt, mint kint, mivel vendég hiányában nem volt befűtve. Több ezer gyermekes család étkezett már vendéglőnkben, de egy sem akarta egy étkezésre alkalmas helyiségben átcso­magolni csecsemőjét. Több esetben láttam, hogy az autóban teszik tisztába, amint azt tettem én is annak idején és teszik azok az ismerősök és isme­retlenek, akik az írás megjelenése óta felhívtak. Önök, tisztelt Asszonyom, nem Trabanttal jöttek, hanem egy korszerű, ötmilliós családi, egyterű Citroen gépkocsival, amelyet két perc alatt fel lehet fűteni. Tény az, hogy Ön, nem törődve a szomszéd asztaloknál ülő étkezőkkel, tisztába tette a „nagy­dolgot elvégző” pici babáját és „nyugodt tanárnő­ként” otthagyta. És ehhez „tanult gyógyszerész” férje asszisztált. Tisztelt Asszonyom! Fogalma sincs arról, hogy milyen tisztasági követelménye­ket kell betartani egy vendéglőnek. Távozásuk után az éttermet fertőtlenítettük úgy, ahogy azt az előírá­sok megkövetelik tőlünk. És ha nem tudná, az álla­mi egészségügyi szervek nagyon szigorúan szá­mon kérik és ellenőrzik a tisztaságot. Ne csodál­kozzon, ha kissé felingerültem azon, hogy fertőző szemetüket egy nyilvános étkezőhelyiségben hagy­ták és azt Önök után küldtem. Ön erre azt kiabálta, hogy „ezt maguknak hagytuk itt”. A „csomag” visszaküldéséért vállalom a felelősséget. De az alábbiakért Ön vállalja! Ön szerint „a foga­dó WC-je hagyott némi kívánnivalót maga után”. Mivel az egészségügyi előírások (HACCP) napi többszöri takarítást írnak elő, ennek szellemében üzemeltetjük a WC-t is, amit az egészségügyi ható­ságok ellenőriznek és rendben találtak eddig. Ha valóban bement a WC-be, láthatta, hogy két szeme­tes is van: egy az előtérben a papírtörülközőknek, és egy a WC-csésze mellett. Ön azt írja, nem talál­ták a szemetest. Ez nem jelenti azt, hogy nincs. Per­sze, nem keresték olyan nagyon, mert sem tőlem, sem a felszolgálótól nem kérdezték, hogy hol van. így mindkét állítása rágalom. Hogy a gyerekpoha­rat elfelejtettem utánuk dobni, nos kissé pironkod­va bevallom: eladtuk és az árából a Kanári-szigetek­re megyünk nyaralni. Ön, tisztelt Asszonyom, mi­kor visszarohant, azt kiabálta, hogy mit gondolok én, „belőlünk élnek”. Nos, az jutott eszembe, hogy még az ötvenes évek elején, a kommunista ideoló­giától megfertőzött, részeg randalírozó embertől hallottam ilyet mondani a rendőröknek, akik előál­lításán fáradoztak. Nem hiszem, hogy érdemes len­ne erről vitatkozni, de tény, viselkedését ez a kije­lentés is jellemzi. Ön, tisztelt Asszonyom, azt írta, hogy férjét verekedésre invitáltam. Nos, 69 évesen, asztmásán, magas vérnyomással, gerincbetegség­gel, ízületi gyulladásokkal felvértezve valóban a legokosabb dolog részemről, hogy egy harminc év körüli fiatalemberrel verekedést kezdeményezzek. Ezt Ön sem gondolhatja komolyan. Ezzel szemben az igazság az, hogy miután férje Ön után jött, ahe­lyett, hogy visszavitte volna a kocsihoz, belátva a helytelen veszekedését, velem kezdett veszekedni. A vita hevében olyan közel állt hozzám, hogy tes­tünk összeért. Én azt kérdeztem, meg akar verni? Mire ő: „még erre is sor kerülhet”. Az egész írás, elejétől a végéig provokáció, rága­lom és hitelrontás. És szerénytelen szerénységgel említi, hogy Ön és tisztelt férje diplomások. Tehát amit mondanak, tesznek, az vitathatatlan. Ezt ve­gye tudomásul egy falusi vendégfogadós. Ha valaki diplomás, az nyugodtan hagyhatja a fertőző sze­metét egy étteremben, pláne, ha pedagógus, illetve gyógyszerész. Tisztelt Asszonyom, a diplomára nem hivatkozni kell, hanem annak a szellemében kell élni. Tisztelt Asszonyom! Egész viselkedéséből, írá­sának tartalmából, stílusából, nevének elhallgatá­sából azt vélem felfedezni, hogy előre megfontolt szándékkal cselekedett így. Alátámasztani látszik ezt az is, hogy nemcsak vendéglőm hitelét rontja írása, hanem másokét is Párádon. Abban a felsőfokú tanintézetben, ahol Ön a dip­lomáját szerezte, minden bizonnyal szó volt a tár­sadalmi együttélés íratlan szabályairól, hogy pl. nem ferdítjük el az igazságot, nem hagyjuk a sze­metünket másokra, nem rágalmazunk, nem ront­juk más jó hírét. Lehetséges, hogy azokról az órák­ról hiányzott. Tudom, Önnek Tisztelt Asszonyom az okoz gondot, hogy más emberek is vannak a vi­lágon Önökön kívül. Együtt kell élnünk, bizonyos szabályok szerint. (név és rím a szerkőben) Fájdalomdíj az atrocitásért Kedves Tanárnő! Elsősorban sze­retném Önt a szakma nevében megkövetni a Párádon történt „vendéglátóipari” atrocitás mi­att, melyről a Heves Megyei Hír­lap március 31-i számában meg­jelent „Kiábrándító vendéglátás Párádon” című olvasói levélből értesültünk. Az Önök által szer­zett negatív tapasztalatok egy egész település vendéglátóipari kollektíváját érintik és úgy ér­zem, a vendég érdekében oda- adóan dolgozó kollégáimat egy­ségesen megdöbbentette. Egy megtörtént eseményt nem lehet semmissé tenni, de egy kialakult negatív véleményt talán lehet tompítani, vagy részben feledtet­ni. Nem tudom, hogy Ön és Ked­ves Családja járt-e más vendéglátóipari egységben tele­pülésünkön, szereztek-e más irá­nyú tapasztalatokat, ezért fel­ajánlok családjuk számára egy térítésmentes hétvégét, teljes el­látással Parádfürdőn a Freskó Szállóban. Remélem, hogy aján­latunkat nem utasítják vissza és a másik oldalról is megismerik településünk idegenforgalmi szolgáltatásait. Kivés András a Parádfürdő Freskó Étterem és Szálloda, és a Túra Camping étterem vezetője Köszönet Ezúton szeretnék köszönetét mondani annak az ismeretlen au­tós társamnak, akinek a nevét nem volt módomban megjegyez­ni. Ez év március 19-én Egerbakta és Eger között autóval közleked­ve rosszullét vett rajtam erőt. Is­meretlen társam mentőt hívott és annak megérkezéséig vigyázott rám. Még egyszer köszönöm! Kormos Ferenc Bátor (rím a szerk.-ben) A fonóban Március 29-én különleges él­ményben lehetett részük azok­nak, akik megtekintették Ivádon a helyi nyugdíjasklub A fonóban című előadását. A műsor színvo­nalában és rendezésében is szer­vezett, szép volt. Gyönyörű nép­viseletben énekeltek, humoros népi játékokkal szórakoztatták a közönséget, akik ezt vastapssal jutalmazták meg. Ez az előadás felüdülés volt a kereskedelmi tv-k színvonalatlan műsoraihoz ké­pest. Köszönöm az élményt a szereplőknek. Dicséret mind­azoknak a munkájáért, akik ezen a kulturális programon dolgoztak és az eredeti régi kézimunkákkal, használati eszközökkel csodála­tos színpadot és nézőteret alakí­tottak ki. További sikereket és jó egészséget kívánok a klub min­den tagjának. Ivády Mária Ivád (rím a szerk.-ben) Támogattak A Nagyvisnyó Ifjúságáért Közala­pítvány és az Általános Iskola Szülői Munkaközössége március 27-én rendezte meg hagyomá­nyos jótékonysági estjét. Köszön­jük a támogatók segítségét, vala­mint mindazoknak, akik segítsé­get nyújtottak a rendezvény szer­vezésében és lebonyolításában. Fónagy Béláné I Gyöngyösön, Hatvanban és már Pétervásárán is I ,$ | 250 Ft az apróhirdetés! | • Heves Megyei Hírlap ff Ügyfélszolgálati Iroda i: • Gyöngyös. Török Ignácot 8. • Hatvan, Kossuth tér 23. ■;§ • Pétervására, Szent Márton u. 67. % * nwx. 3 sor (1 sor 42 Lnrakteil, !§ > alkalom Wmm. Igaztalan vádak egy koncertről Raliverseny után Levelezőink figyelmébe Örvendetes, hogy az utóbbi idő­ben ismét gyakran kapunk észre­vételeket, olvasói leveleket a la­punkban megjelent írásokra, illet­ve egyéb közéleti kérdésekkel kapcsolatosan. Ennek következ­ménye, hogy anyagtorlódás miatt a leveleket esetenként némi ké­séssel tehetjük közzé. Felhívjuk levelezőink figyel­mét, hogy lehetőleg röviden, max. 1-2 gépelt oldal terjedelem­ben fogalmazzák meg gondolatai­kat. Az írásokat szükség esetén rövidítve, és szerkesztett formá­ban tesszük közé. A közölt leve­lek tartalmával szerkesztőségünk nem feltétlenül ért egyet, azokért felelősséget nem vállal.Csak a tel­jes névvel, címmel ellátott íráso­kat jelentetjük mg. Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére: Eger, Barkóczy u. 7. sz. A borítékra írják rá: Pf. 23. ■ Levelemben a Heves Megyei Hír­lap 2004. március 22-i számában a 7. oldalon megjelent A stílusok harmonikus egyvelege c. cikkére szeretnék reagálni. A cikk írója szerint az V. Maratoni Folk Hét­végén szereplő Ghymes együttes nem megfelelő magatartása okoz­ta a koncert során felmerült kelle­metlenségeket. Szavai szerint: „... vélt személyes sérelmeiket a technika ördögével toroltatták meg.”. Ehhez a mondathoz csak azt szeretném hozzáfűzni, hogy a „technika ördöge” nem olyan té­nyező, amit bárkinek módjában állna befolyásolni, így aztán meg­torolni sem lehet semmit a segít­ségével. Visszatérve a koncertre. Sajnos nekem már nem sikerült jegyet kapnom, így első kézből nem rendelkezem információval az ott történtekről, de számos nálam szerencsésebb barátom ott tudott lenni, és az ő véleményük alapján alakítottam ki az álláspontomat. Az információim hiányossága el­lenére azért döntöttem mégis a levél megírása mellett, hogy ne alakuljon ki egyoldalú kép az ol­vasókban a Ghymes együttesről. A koncerten történtek más meg­világításban: barátaim egybe­hangzó véleménye szerint olyan rossz volt a hangosítás, hogy job­bára élvezhetetlenné tette a Ghymes zenekar koncertjét. Bi­zonyos hangszerek nem szóltak, majd váratlanul nagy hangerővel törtek elő, hogy aztán sípolásba fúljanak. Érthető, hogy ennek néni különösebben örültek a ze­nekar tagjai. Ennek következté­ben a beszámolók alapján több­ször „beszóltak” az egri viszo­nyokat és szervezőket méltatva. Valószínűleg ezt kommentálta úgy a kérdéses cikk írója, mint személyes sérelmeik megtorlását. Lehet, hogy az együttes megpró­bálhatta volna figyelmen kívül hagyni a technikai problémákat, de azt is meg kell értenünk, ha egy profi zenekar nem elégedett azzal, ha tudásának, repertoárjá­nak csak egy torz karikatúráját tudja nyújtani a nem megfelelő körülmények miatt. Tapasztalata­im szerint egyébként a korábbi évek Ghymes koncertjein is rend­szeresen problémák voltak a han­gosítással Egerben. Ismerőseim közül senki nem volt elégedett a koncerttel és ők a cikkíróval el­lentétben nem a zenekart okolták ezért. Nem akarok felelősöket ke­resni, a probléma valószínűleg magától megoldódik, vagy úgy, hogy előbb-utóbb kiküszöbölik a hibákat, vagy a Ghymes nem jön többet Egerbe, csak az igazságta­lannak érzett vádakat szerettem volna elhárítani az együttesről. Vajda Zoltán Április 3-án raliversenyt rendez­tek lakóhelyem környékén. Hoz­záfűznivalóim: 1. Milyen jogon akadályozzák meg a munkavégzésre alkalmas időben azt, hogy megközelítsem a saját tulajdonú szőlő- és egyéb te­rületet? 2. Ki vállal felelősséget a kedves ralinéző közönség által okozott károkért? Ha most mosolyogna, tisztelt olvasó, képzelje el a sze­métdombot az utak szélén. Kép­zelje el, hogy a tulajdonát képező szőlő támoszlopait kivágják és el­tüzelik. Képzelje el, hogy a „tetten ért elkövető” cinikusan letagad mindent, hisz jól tudja, az utak le­zárására kivezényelt rendőrök még a bejelentésre sem tesznek, tehetnek semmit, hisz meg sem tudják közelíteni az esetleges helyszíneket. Képzelje el, hogy a kis akácerdőt alaposan kigyérítik és utána illa-berek, eltűnnek. 3. Nekem, törvénytisztelő ál­lampolgárnak ezek szerint sza­bad mindezt eltűrni. Szabad tu­domásul venni, hogy ezzel jár mások szórakozása. Szabad év­ről évre aggódni, hogy mivel „kedveskedik” a legközelebbi ra­li nézőközönsége. Mindez alap­vető jogom. 4. Lehet, hogy többen szóra­koztak pompásan, mint ahányan keseregnek. Lehet, hogy ez — összességében — nem számotte­vő kár. De évről évre kicsit már sok. 5. Rendezzék olyan helyen a ralit, ahol nem okoznak kárt má­soknak. Bár ilyen hely gyakorlati­lag nem létezik. Akkor...?! . 6. Csodálatosan hatott az út szélén a sárga színű plakát: „Óvja, védje a természetet, ne szennyezze a környezetet!”. Ármán László Egerszalók (rím a szerk.-ben)

Next

/
Oldalképek
Tartalom