Heves Megyei Hírlap, 2004. április (15. évfolyam, 77-101. szám)

2004-04-10 / 85. szám

2004. Április 10., szombat H 0 R I Z 0 N T Húsvét: kiszehajtás, tojásfestés, szabadulás a böjttől A legrégibb keresztény ünnep, a húsvét Jézus Krisztus halálára és feltámadására emlékezik. A názáreti Jézus születésnapját, a karácsonyt ugyanis csak a IV. századtól ünnepli az egyház. A húsvét zárja le a Krisztus meghurcolására, keresztre feszítésére böjttel, gyásszal és bűnbá­nattal emlékeztető passióidőszakot, melynek legáhítatosabb pillanata a feltámadás. Hazai népszokás a locsolkodás A húsvét időpontját a tavaszi napéjegyenlőség, illetve az azt követő első holdtöUe ideje határozza meg. Holdtölte után az első vasárnap húsvétvasámap. Ezt megelőzi a nagyhét, amely a virágvasámappal kezdődik. Jézus Je­ruzsálembe valló bevonulásának emlékére ezen a va­sárnapon az emberek barkaággal mennek a templomba, ahol a szertar­tás keretében megszentelik azt. A bibliai történet Jézus szenvedésének kezdete nagycsütönök. E napon elnémulnak a harangok, a hívők „Rómába men­nek”. Céljuk, hogy lássák a pápát. A Vatikánban a Lateráni bazilikában az utolsó vacsorára emlékezve, ahol Jé­zus is megmosta tanítványai lábát, az egyházfő jelképesen 12 papjának lá­bát mossa meg. Az utolsó vacsora után Jézus tanít­ványaival a Getsemáné kenbe megy. Itt lel rá Júdás és csókjával elárulja az őt kísérő fegyvereseknek. Jézust elfogják és másnap reggel Júdea helytartója, Poncius Pilátus elé viszik. Nagypéntek Jézus kereszthalálának napja. Miután el­ítéltetett, bíborköpenybe öltöztették, fejét töviskoszorú­val övezték, kezébe nádszálat adtak és gúnyolták. Ne­héz kereszttel a vállán Jézus elindult a Via Dolomsán, a fájdalmak útján a Golgota-hegyre, ahol megfeszítették. Sírjához őröket állítottak a főpapok, hogy a testet el ne lopják, hiszen a jövendölés szerint a halál utáni harma­dik napon elhagyja Jézus a sírját. A mély gyász után nagyszombat a feltámadásé. „Visszajönnek” a harangok Rómából és az esti körnie- neten zúgásukkal adják hírül, hogy Jézus feltámad, a megváltás közel van. A feltámadás napja húsvétvasámap. E napon az írás szerint három asszony, köztük Jézus anyja is a sírhoz mentek. Az feltárult, megjelent egy angyal, s jelentette, hogy Jézus már nincs ott. Feltámadott! Nagyhéten újjászületik a természet A húsvét ünnepe sok szálon kapcsolódik a tavasz megérkezéséhez, a megújulással, a termékenységgel összefonódó népszokáskincshez. Valójában a húsvét két különböző eredetű ünnep. A tavasz, a termékenység pogány dicsőítése és Krisztus megfeszítésének és feltámadásának egybeesése. Az ün­nep külsőségeiben összemosódnak a kétféle eredet jel­legzetes motívumai. A virágvasárnapi barkaszentelés is a keresztény és a pogány szokások ötvözetét mutatja. A nyugati eredetű szertartás Jézus Jeruzsálemben történt bevonulására emlékeztet. E napon pálmalevél-szenteléssel, pálmás kör­menettel idézik föl a múlt eseményeit. Kedves magyar népszokás virágva- sámap a zöld ág hordás vagy villőzés, mely során a lányok feldíszített fűzfa- ágakkal járják végig a falut. Virágva­sárnapi hagyomány a kiszehajtás is. Ilyenkor szalmából és rongyból „kiszebábut” készítenek, „akit” menyasszonynak öltöztetve, énekszó és örömujjongás közepette visznek ki a falu határáig. Ott áthajítják a szom­széd falu területére vagy vízbe dobják, esetleg elégetik. Célja a böjttől való megszabadulás és a rontás elkerülése. A moldvai csángók fűzfasípot fúj­nak, „habajgatnak”, zajos lármázással „keltik fel” a ta­vaszt. A legények és a fiatal házasok a templom megke­rülése után énekelve végigvonulnak a falun. Tesznek egy kört a határban, miközben bő termésért és a békéért imádkoznak. Másnap hajnalban a házasulandó legények hajnalfát tűznek kedvesük kapujára. A hajnalfa legtöbb esetben színes szalagokkal, papírcsíkokkal, hímes tojás­sal feldíszített fenyőág. így ünnepel a világ Jeruzsálemben a zarán­dokok - Jézushoz hasonló­an - keresztet visznek, mi­közben végigmennek a Via Dolorosán. A Fülöp-szigeteki Cutud- ban 11 férfi feszítteti magát keresztre nagypénteken. A vezeklés jegyében kéz- és lábfejükön átütött szögeken lógnak órákon át a kereszt­fán a perzselő hőségben. Rómában, a Szent Péter téren tízezrek hallgatják a pápa húsvéti üzenetét. A zarándokok a vüág minden szegletéből jönnek, hogy részesüljenek az Urbi et Orbi - a városnak, a világnak szóló áldásban. Spanyolországban szintén hangos jókedvvel, fla- mencot járva feledik el a nagyhét bánatát. Aragóniá­ban a világon egyedülálló szokás él a mai napig, a nagypénteki dobolás. Sevillában ősi hagyomány, hogy a különféle vallásos egyesületek tagjai egymás­tól eltérő, csak rájuk jellemző szabású és színű öltö­zékben vesznek részt a körmenetben. Nagy-Britanniában, a katolikus országokkal ellen­tétben, a húsvét nem számít kiemelkedő ünnepnek. Mindössze az iskolai szünet kezdetét jelentő hosszú hétvége. így a másutt „kötelező” báránysült is egész évben kedvelt étel. Legkevésbé talán a Húsvét-szigeteken ünnepük meg a húsvétot. Azokat ugyanis a polinéz őslakosság leszármazottjai lakják, így nekik ez az ünnep nem je­lent többet egy péntekkel megtoldott hétvégénél. Hazai népszokások A legelevenebben élő magyarországi népszokás a lo­csolkodás. Sokféle elmélet született, hogy miből alakult ki. Egyes néprajzkutatók szerint az ősi vallás kereszte­lői szertartása él az önlözködésben. Mások pogány szo­kásvilágot vélnek felfedezni a vízzel való leöntésben vagy fürösztésben. A hagyomány szerint az ünnep má­sodik napján hétfő reggel a legények útra keltek, hogy végigjárják a lányos házakat és versikét szavalva meg­locsolják a leányokat, nehogy elhervadjanak. Az 1800-as évek végére a húsvéti locsolkodás motívu­ma bekerült a polgári szalonokba. Akkoriban jött divat­ba a víz helyett a kölni. Azóta illik „otkolonnal” járni az ismerős hölgyeket. Az öntözésért jutalom is jár. Régi időktől fogva a leányok hímes tojással hálálják meg, hogy nem érte őket a meg nem locsolás szégyene. A tojásfestés A világ keletkezésének, megújulásának, s egyúttal a termékenységnek a jelké­pe a tojás. Ma is élő népszo­kásaink számos tojással kapcsolatos eleme a po­gány hitvüág öröksége. Ugyanakkor az egyházi ál­dásban részesült, megál­dott tojás a feltámadó Krisz­tust szimbolizáló tárgy is. Az előkészületek között többnyire a lányok feladata a tojásfestés. A legrégibb hímes tojások Magyarországon az avar korból valók. Nyúl a húsvéti kosárban A húsvéti nyúlnak nincs nyoma a magyar hagyo­mányokban. Német szokás. Kialakulását felte­hetően elértés okozta. Egyes német földes­uraknál a nép kötelező húsvéti „ajándéka” a gyöngytyúk volt tojásaival együtt, amelynek ne­ve Haselhuhn. Másoknál viszont nyulat, Hase-t ajándékoztak. A két ajándék nevének össze­kapcsolása magyarázza a tojásokat hozó hús­véti nyuszi „születését”. Német legenda is szól arról, hogy a nyúl valaha madár volt. Egy alvilági istennő változtatta haragjában négylábúvá. Hans Memling: Krisztus feltámadása Eleink az új év kezdetét tavasszal ünnepelték és a Nap, az élet jelképével, a tojással ajándékozták meg egymást. A legszebbek a magyarországi hímes tojá­sok. A tojásra „írott jelek” nemcsak díszítő elemként szolgáltak, hanem a pogány varázslás részei is voltak. Hazánkban tájegységenként is más-más a díszítés. Gyakran népművészeti motívumokat is alkalmaznak. A húsvéti étkezés jelképei Húsvétkor a magyar asztalról nem hiányozhat a fonott nagy kalács, a füstölt főtt sonka és a főtt tojás. A régi húsvét legszebb eseménye volt az ételszen­telés. A délelőtti misére gondosan előkészített kendő­vel letakart kosárral mentek a hívek. A kosárban ka­lács, sonka, tojás és bárányhús volt. A pap megáldot­ta az ételeket. A negyvennapos böjt után ezen étkek megevésével kezdődött újra a húsfogyasztás, a „hús - vétele”. A megszentelt étel megvédte a híveket a böjt utáni mértéktelenség kísértésétől. ______________________________________________________iczékusi A boldoganyától az építőáldozatig Megnyílt a Heves megye tradicionális népművészetét bemutató időszaki kiállítás Az Oktatási Minisztérium Nemzeti Kutatás Fejlesztési Programjának finanszírozásában 2002 őszén indult az a hároméves kutatómunka, amely Heves megye tradicionális népművészetét és annak továbbélését dolgozza fel. A 30 millió forintos projekt egyik állomása az a közelmúltban nyílt tárlat, amely a megye népművészeti értékeit mutatja be az Egri Vár gótikus palotájában. zeum gyűjteményéből kölcsönöz­Festett ládák a XIX. századból A mostani kiállítás egyik külön­legességének számít, hogy több olyan tárgyat is felsorakoztat­nak, amelyek eddig a Heves me­gyei közönség számára nem vol­tak láthatóak. Részint mert e pro­jekt keretében restaurálták, ré­szint mert magángyűjtemények, országos közgyűjtemények részét képezik.- A tárlat témakörei tükrözik az ősszel megjelenő Heves megye nép­művészete című kötet fejezeteit - mondja Veres Gábor néprajzos-mu­zeológus, a Dobó István Vármúze­um igazgatóhelyettese. — Az első teremben belépéskor a látogató máris egy gazdagon díszített, 1834- ben készült szemöldök fa alatt ha­lad el, amelynek érdekessége épp a gazdag faragása. A fából készült aj­tókereteket a gyakori használat mi­att sokszor kellett cserélni, így ke­vés díszített példány maradt fenn. E kiállítórész elsősorban a népi épí­tészet egyediségét láttatja. Heves megye átmeneti zónában helyez­kedik el az északi, vagyis palóc és a déh, azaz alföldi népi lakóháztípu­sok között, ami jól tükröződött a tüzelőberendezések változataiban is. A palóc házakban a kemencét előbb a szobából is fűtötték, s csak később fordították a száját a pitvar felé. Ezzel elkezdődött ennek a he­lyiségnek a konyhaként való hasz­nálata. A kemence füstje kezdet­ben a szobában áradt szét, majd szikrafogóval a padlásra vezették. A kémények csak később alakútok ki ennél a háztípusnál, így a füst az oromzat vesszővel fonott részén go- molygott ki a padlásról. A búbos kemence az Alföld felől terjedt el, s ez érezhető hatást gyakorolt a pa­lóc építkezésre is. A szoba különle­ges eleme volt a boldoganya, amely a mestergerendát támasztot­ta alá. Statikai funkcióvesztése után kultikus hellyé alakuü, ez a boldoganya volt hivatott arm, hogy őrizze a házat, s a családtagok imádkoztak is hozzá. Szintén a megye sajátosságai voltak a bar­langlakások - ismert emeletes is! -, ezekben a tufákba vájt házak­ban élt egyes települések lakossá­gának közel 70 százaléka. A tárlat gazdag kerámiagyűjte­ményt mutat be. Külön csoportok­ban láthatóak a mezőcsáti, a tisza­füredi, a mezőtúri vagy a gömöri kerámiaközpontok termékei, a la­kodalomkor használt tálak épp úgy, mint a hétköznapi étkezés kellékei: a lopótökből kifaragott só­vagy víztartó. Külön hangsúlyt kapnak a megyei fazekasközpon­tok, a gyöngyösi, pásztói és egri ter­mékek, amelyeknek jellegzetes vi­rágmotívumai, kék és zöld szín- használata szembetűnő. A második kiállítóterem a vise­letkultúra gazdagságát láttatja.- Több különleges darabot is bemutatunk itt - folytatja a szak­ember. - Brassói Ilona szilvásvá­rnál szőttesét annak idején már a lengyelországi látogatók is meg­csodálták, s most az egri közön­ség láthatja azt az 1764-ben ké­szült átányi úrasztalterítőt, ame­lyet ma a Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjte­ményében őriznek. A vőlegényin­gek sajátja, hogy gyakran az ara által hímzett inget egy életen át hordták, sőt temetéskor is ebbe öltöztették a halottat. A terem figyelemre méltó da­rabja az az egri cifraszűr, amelyet a kiállítás idejére a Néprajzi Má­ték. A szűrök készítéséről, viselé­séről meglehetősen sok adat ma­radt fenn. — Tudott többek között az is — emüti meg Veres Gábor -, hogy a XIX. században több rendeletet adtak ki, amelyek tiltották a pa­rasztság körében a szűr viseletét. Ennek egyik oka az volt, hogy a készítésének borsos árát a szegé­nyebbek csak nehezen tudták elő­teremteni, így egy-egy szűr meg­szerzésénél esetenként törvényte­len eszközökhöz folyamodtak. Másrészt a díszítésben megjelen­tek a nemzeti motívumok, s ez szintén nemkívánatos volt a XIX. század második felében. A céhládák gazdagságát a gyöngyösi szűcsök 1756-ban ké­szült kétkulcsos ládája mutatja. Egy céhgyűlés csak akkor volt ér­vényes, ha a ládát - amelyben a pecsétet, a pénzt, az okiratokat őrizték — kinyitották. Ennek má­sik példánya az egri bodnárok céhládája 1703-ból. A népviseleti rész utolsó tárlójában nemesi da­rab is megtekinthető: egy bese­nyőtelki kisnemesi mente, mely nemrég került a vármúzeum gyűj­teményébe. A kiállítás második részének jellegzetességei a megyénk északi részén fellelt pásztorfaragások, közöttük is az ivócsanakok. Egy régi fényképen feltűnik BerzeJani fafaragó arcképe is. Több különle­ges tárgy is a vitrinekbe került: a türelemüveg, amelybe egy kor­puszt mintázott a készítője, vagy a furulya, amelynek vége ólombera- kású ostomyél. A bemutató utolsó termében láthatók a tradicionális népi búto­rok. A festett ládák meüett szekré­nyek, bölcsők, székek sorakoz­nak, mutatva a népi bútorkészítés gazdagságát. A XVIII. században a menyasszony kelengyéjét ácsolt ládákban szállították, csak a XIX. században jött divatba a festett, rózsás láda. Ekkor a ruhásszek­rényt még nem használta a megye parasztsága. Jellegzetes darab az a XIX. század közepén készített festett láda is, amelynek díszítő stílusát rimaszombati mesterektől vették át miskolci bútorkészítők, akik közül többen Mezőkövesdre költöznek, így a vörösített alapú, feketével márványozott, festett lá­dákat Heves megyében már me­zőkövesdi stílusként ismerik. A népi vaüásosság tárgyainak gazdag anyagában elhelyezést nyertek a Mária-oüárok, a korpu­szok, a szentképek, a búcsújáró he­lyekről hozott szobrok. A népi épí­tészetben hajdanán létezett az építő­áldozat: e szent sarok falazatába az építkezéskor feláldozott kakast vagy tojást helyeztek, de találtak a régé szék kutya- illetve lókoponyát is.- A tárgyak motívumai mélyen gyökereznek népünk történelmé­ben és az egyik legfontosabb ho­zományunkat jelentik az Európai Unióhoz-való csatlakozás küszö­bén - zárja a kiállítás időutazását Veres Gábor. SZÚROM! RITA A gazdálkodás tárgyal a népművészeti kiállításon az Egri Várban fotó: perl marton

Next

/
Oldalképek
Tartalom