Heves Megyei Hírlap, 2004. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

2004-03-01 / 51. szám

7. OLDAL EletMód HEVES Bg'HÍRLAP MOZAIK Vízilabda Szolnokon nyert a ZF Hun- gária-Egri VK OB l-es férfi gárdája 12. oldal Kosárlabda Ughy Albert vezérletével for­dított a Vitai Éger-Fekete Sa­sok csapata 12. oldal Finn tájakon magyar dudaszó szól Egy emlékezetes fellépés után: Vámosi László, Bárdosi Ildikó, Csizmazia Kenéz, Török Hanna és Dsupin Pál Az iskolai tornaterem zsúfolásig megtelt a koncert kezdetére, a diá­kok csendes kíváncsisággal hallgat­ták a magyar zenészeket. „Tavasz, ta­vasz, gyönge tavasz,/Ki mindeneket újítasz” - csilingelt a meseszép ének dallama a tilinkóból, majd váltott az együttes, s a moldvai guzsalyos da­lok töltötték be a remek akusztikájú helyiséget, ahol ekkor már mocorog­ni kezdett a fiatal közönség. Az ez­után következő fergeteges tánczene pedig hihetetlen sikert aratott. A koncert végén - miközben a többiek zsibongva szedelőzködtek - az egyik lány fellépett a kis pódi­umra, s arra kérte a muzsikusokat, hadd nézze már meg közelebbről is a gordont, a számára oly érdekes ütős, ritmushangszert.- Az előadás fogadtatása, ez az érdeklődés rácáfolt arra, amire elő­zőleg felkészítettek bennünket - meséli Dsupin Pál. - Meghívóink azt mondták, hogy ne lepődjünk meg, ha egykedvű közönséggel ta­lálkozunk, a finn tél hosszú, s ez le­verné, bizonyos szempontból közö­nyössé teszi az embereket. Hát, mi éppen a fordítottját tapasztaltuk... Erre a megállapításra nem egyet­len fellépés után jutottak a Dúdos Műhely tagjai. Az utóbbi négy év alatt ugyanis öt körúton vettek részt az északi országban, s a 44 előadás­ból 35-öt iskolákban tartottak, a többire általában a magyar kultúra napja alkalmával az ország külön­böző városaiban tartott rendezvé­nyeken került sor.- A legutóbbi koncertsorozatra - mondják nem kis büszkeséggel - több mint négyezren voltak kíván­csiak. A Noszvajon élő Dsupin Pált - aki addig is számos helyi és me­gyei zenei rendezvényen, tánc­házban játszott - régi barátság, s számos közös muzsikálás emléke fűzte az andomaktályai Vámosi Lászlóhoz, akivel a Dúdos Mű­helyt alakították. Finnországba azután kerültek ki, hogy a Hon­véd Együttes magával vitte Dsupin Pált egy baltikumi turné­ra. Ott figyelt fel rá Jelinkó Árpád, a Helsinkiben működő Magyar Intézet igazgatója, aki Herczku Ágnes énekessel és táncossal együtt meghívta az ezer tó orszá­gába. Erre az útra velük tartott Vá­mosi László is, így lett ismert a Dúdos Műhely a Finn-Magyar Ba­ráti Társaság tagjai, s az ottani ze­nekedvelő közönség körében.- Ennek köszönhetően a fővá­rosban, s a szomszédos Espooban, majd Kuovolában, Mikkeliben, Heinvesiban, Kemiben, Kuopió- ban számos alkalommal adtunk koncertet. Turkuban egy hetet töl­töttünk, Lempeelébe pedig egymás után háromszor hívtak meg ben­nünket. Az első fellépések után úgy érezték, ha mélyebb és teljesebb képet szeremének adni a Dunán­túl, a Fel- és az Alföld, valamint Er­dély és Moldva népi hagyománya­iból, akkor másokat is be kell von­niuk az előadásokba. így került al­kalmakkor közéjük Bárdosi Ildikó népi énekes, Csizmazia Kenéz és felesége, Török Hanna, a két kö­zönségbűvölő táncos, továbbá egy kiváló muzsikus, Fajcsák Attila.- Miként állt össze az együttes repertoárja?- Részben a magyar kincsestár már ismert darabjaiból, illetve a sa­ját gyűjtésű énekekből és hangsze­res zenékből válogattunk - mondja Vámosi László. - Külön-külön, illet­ve együtt is gyűjtöttünk Erdélyben és itthon is. A felföldi dudanóták egy része például így került a reper­toárunkba, s ami talán meglepően hangzik, közülük jó néhányat a megyében jegyeztünk le. Gyűjte­ményünk értékes darabjai a koráb­ban juhászként dolgozó mezőtárkányi Géléi Illéstől, a Bükk­széken élő 80 éves ifj. Pozsik István­tól, továbbá a siroki Novák Páltól származnak.- Mennyire érthető a magyar népzene abban a távoli országban?- Mint annyi mindenben, hang­szereiben, s dallamvüágában is el­térő kultúrájú világ a finn. Meglepő, de a nyelvi rokonság ellenére a ze­nében nincs szoros kapcsolatunk egymással. A mi sajátos hangzá­sunk és játékunk mégis mindig megfogta őket. Különösen két hangszerünk, a duda és a gordon keltette fel az érdeklődésüket, ami­kor pedig a koncert pergősebb ré­sze következett, s Kenéz táncra buzdította őket, úgy mozogtak, mintha előtte már többször is gya­korolták volna a lépéseket.- Egy-egy körút során van-e lehe­tőségük megismerni a jellegzetes finn hangszereket, illetve zenét?- Náluk a citerához hasonló kan­tele a legismertebb népi hangszer, ezt mi is kézbe vettük. Ami viszont sokkal nagyobb hatást gyakorolt ránk, az az egyik baráti találkozón elhangzott néhány olyan ballada volt, ami - akárcsak számos itthoni énekünk - az elválás, a távolba sza­kadás, a hazavágyódás keserves ér­zését idézi fel. Az évek során sok­sok kedves ismerősre leltünk a fin­nek között, s ők mi mással is lep­hettek volna meg bennünket, mint különböző felvételekkel, így akár itthon is élvezhetjük a muzsikáju­kat.- Műyen szinten van arrafelé a zenei oktatás?- Tapasztalataink szerint nagy fontosságot tulajdonítanak neki. Nem volt olyan iskola, ahol ne lát­tunk volna hangszereket: gitárt, dobot, szintetizátort. A tornater­meket eleve úgy építik meg, hogy legyen bennük egy-egy kis szín­pad, s ezeknek a csarnokoknak meglepően jó az akusztikájuk. S hogy igény van az igényes képzés­re, mi sem mutatja szemléleteseb­ben, mint az, hogy magyar zene- pedagógusok sora tanít, muzsikál náluk, s elismeréssel szólnak a te­vékenységükről.- Akkor jó érzés magyar zenész­nek lenni, s fellépni odakint.- Nagyon jó. S ehhez még jön az a tudat - teszik hozzá -, hogy minden alkalommal sikerül közel hozni a közönséget a mi kultú­ránkhoz. Azokat az idősebbeket és fiatalabbakat egyaránt, akik egyébként is rokon népként tarta­nak számon bennünket, de talán ezeknek a fellépéseknek köszön­hetően kezdenek konkrétabban érdeklődni a magyar népzene, s egyáltalán az ország iránt. Mert, mint hallottuk, volt már példa rá. SZILVÁS ISTVÁN Hírek Dúdos Műhely Az 1999-ben alakult együttes, a Dúdos Műhely tagjai mind elkö­telezett hívei a népi hagyomá­nyok őrzésének és ápolásának. A Noszvajon, Egerben, Andor- naktályán, Hajdúböszörmény­ben, illetve Tihanyban élő zené­szek, énekesek és táncosok mind a munkájuk, mind a fellépések, mind pedig az időről időre meg­szervezett népzenei táborban igyekszenek népszerűsíteni, át­adni az értékes örökséget. Kon­certjeiken olyan ősi hangszere­ken játszanak nagy magbiz- tosággal és odaadássá, mint a te- keiólant, akoboz, aduda, atilin- kó, a furulya, a tárogató, a gor­don, a dtera és a harmonika A Dúdos Műhely első fellé­pésére az egri Neumann gim­náziumban került sor, ezt kö­vetően a két alapító - Dsupin Pál és Vámosi László - számos helyi és országos kulturális rendezvényen, falunapon, fesztiválon, valamint táncház­ban szerepelt nagy sikerrel. Négy éve kaptak lehetőséget az első finnországi bemutatko­zásra, ezt azóta számos körút követte. Fellépéseik sorából ki­emelkedik a 2001-es kouvolai koncert, amelyet a március 15. alkalmával rendezett országos ünnepségen adtak át a magyar nagykövet, illetve számos finn miniszter jelenlétében. Miután a magyar népzenét a világon mindenütt szívesen hall­gatják, az együttes tagjai úgy ter­vezik, hogy uniós pályázat révén próbálnak lehetőséget teremteni arra, hogy Európa országaiban is közkinccsé tegyék azt. A Holdviola és a Kormos bába A tanösvényen valamennyien vendégek vagyunk Egy nap a hegyekben egy hegynyi könyvvel ér fel - ez a mottója annak a kö­tetnek, amelyet mindazok figyelmébe ajánlanak a szerzők, akik szívesen időznek a szabadban. S egyben azoknak is, akik - fiatalon, avagy idősebb kor­ban - mostanában szánják rá magukat egy-egy hosszabb-rövidebb túrára. A három megyét átfogó régióban negyvenhárom úgynevezett természeti tanös­vény várja az erdei sétára vágyókat, akik - ha végigjárják valamelyiket is - kötetnyire való élménnyel térhetnek haza. Eszak-Magyarország Ott van például a Hatvan külterü­letén induló, s mintegy másfél óra alatt végigjárható Kisgombosi tanösvény, ami már csak a legelő­erdő 200 éves kort megérő hagyásfái miatt is érdekes lehet. De vajon mik is azok a hagyásfák, amelyek jó élőhelyet biztosítanak számos kisebb termetű énekes­madárnak? Ha választ akarunk Kirándulók a felsőtárkányi háromkörös tanösvényen FOTÓ: GÁL GÁBOR kapni a kérdés­re, érdemes el­indulni a mindössze egy kilomé­teres könnyű sétára. A szabadon látogatható tanösvény természeti környezetének a megismerésé­hez - hasznos úti kalauzként - nem árt magunkkal vinni a dr. Ká­rász Imre által szerkesztett köny­vet, amit a megyeszékhelyi be­jegyzésű Tűzliliom Környezetvé­delmi Oktatóközpont Egyesület je­lentetett meg a közelmúltban. Az egri Eszterházy Károly Főis­kola Környezettudományi Tan­székének vezetője, s szerzőtársai - Balog Ákos, Baráz Csaba, Gyúróné Vécsey Eleonóra, Hegymeginé Nyíri Enikő, dr. Kiss Gábor, Mester Zsolt, Molnár Ta­más, Molnár Zoltán, Tomposáé Tóth Ibolya és Ujvárosy Antal -, s más közreműködők nem kis fel­adatra vállalkoztak akkor, amikor elhatározták, hogy szakszerű, de olvasmányos stílusban mutatják be a Borsod, Nógrád és Heves me­gye területén található természet- ismereti tanösvényeket az ipoly- tarnóci Borókás-ároktól a Komlóskai „telér” érdekességei­nek a leírásáig. A hátizsákból bárhol elővehető kötet mindenekelőtt arra hívja fel a figyelmet, hogy a tanösvényen vendégek vagyunk, s a vendég­joggal nem illik visszaélni: min­den lépésnél óvni kell környeze­tünket. A továbbiakban a szerzők felkészítik az érdeklődőket arra, hogy kilométerben és időben mi­lyen hosszú barangolásra számít­hatnak egy-egy útvonalon, s hogy melyek azok a jellegzetességek, amelyekkel feltétlenül meg kell is­merkednünk. Lehet ez maga a táj, vagy annak egy szemet gyönyör- ködtetően szép része, de lehet az egy őskövület, egy ritka gomba, növény, netán egy sajátos állatfaj. Az utóbbiakról külön névmutatót állítottak össze az alkotók. A Természeti tanösvények Észak- Magyarországon című, 256 oldal terjedelmű, 170 fekete-fehér fény­képet, továbbá hatvan térképet tar­talmazó „útmutatót” nemcsak az egyéni turisták, hanem az erdei is­kolák, a tanulmányi kirándulások és táborok szervezői is haszonnal forgathatják. De még véletlenül se feledjék otthon.„_________ (szilvás) Tehetséges kollégisták A „kerisek” színjátszói első díjat kaptak előadásukért fotó: perl Márton Eger Hetedszer rendezték meg a kollé­giumok kulturális fesztiválját a Kereskedelmi, Mezőgazdasági és Vendéglátóipari Kollégiumban. Ludányi Tibor kollégiumvezető elmondta: a találkozó része annak a rendezvénysorozatnak, mely alapján elnyerhető a városi diák­önkormányzat által meghirdetett „Az év kollégiuma” cím. A feszti­válra nívós produkciókkal érkez­tek az együttesek és a szólisták. A 27 műsorszámban 125 diák lépett fel a 10 kollégiumból. Az első díj CD-s rádiómagnó, a második tor­ta, a harmadik könyv volt, a he­lyezettek oklevelet is kaptak. A háromtagú zsűri döntése alapján első lett a Kereskedelmi és Mezőgazdasági Kollégium színját­szó csoportja, a Neumann János Kollégium táncegyüttese és Kos­suth Katalin versmondó, ugyan­csak a Neumannból. A második díjat Szabó Anett és Janovicz Zsó­fia szólóénekesek, a Sanda Maria Kollégium diákjai, s a Szilágyi Kol­légium táncegyüttese nyerte el. A harmadik helyezettek: Győri Gá­bor szólóénekes, az Egri Csillagok Kollégiumból, s Kis Gergő furulya­szólójával, Sípos Anna mesemon­dó a Szilágyi Kollégiumból. A kü- löndíjat, egy kétszemélyes vacso­rát Pál Balázs nyerte el a Wiegner Kollégiumból. _______________■ További Testieteket keresse ai akciós sxorolapok hátoldalán es a boltokban!

Next

/
Oldalképek
Tartalom