Heves Megyei Hírlap, 2004. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

2004-03-24 / 70. szám

2004. Március 24., szerda P F 2 3 ■ 7. OLDAL Adományok az óvodának Váraszó kicsi, alig 630 lelkes tele­pülés, ahol 23 éve működik óvo­da. Önkormányzatunk — mint minden hasonló nagyságú telepü­lés vezetése — sajnos évek óta küzd anyagi nehézségekkel. Eb­ben a helyzetben a fenntartási költségek mellett egyre kevesebb pénz jut fejlesztéseibe, ezért pá­lyázati lehetőségek kihasználásá­val igyekszünk helyzetünkön javí­tani. Szerencsések vagyunk azon­ban abban, hogy a helyi vállalko­zókkal nagyon jó kapcsolatot épí­tettünk ki, évek óta mindannyian segítenek bennünket valamilyen formában, amiért most szeretnénk nekik köszönetét mondani, vala­mint szeretnénk megköszönni Pál Istvánnak a március 13-i jótékony- sági est megszervezését, és min­den résztvevőnek az adományo­kat, amellyel óvodánkat kívánták segíteni. Reméljük, hogy a vállal­kozókhoz fűződő jó kapcsolatunk a jövőben is megmarad, bővül, és lehetőségeikhez képest továbbra is támogatják intézményünket. Vincze Ferencné óvodavezető Figyeljünk mi is a Nagy Testvérre! George Orwell „1984” című regé­nyét még 1949-ben írta meg, mely hazánkban csak 1989-ben vált el­érhetővé. Hihetetlen, hogy mára már az akkor még elképesztő vízi­óból néhány elem megvalósulni látszik. A térfigyelő berendezé­sek, a Való Világ még a WC-be is bekukkantó kamerái, a lakosság személyi adatainak központi nyil­vántartása, a terjedő telefonlehall­gatási hírek, a brüsszeli előírások, a NATO-elvárások, a világbanki utasítások stb. sora csak egy csepp az EU-tengerben. Vidéken, de városunkban is is­merem a kisboltok, kifőzdék, ét­termek, vágóhidak bezárására késztető eszement előírásokat és büntetések sorozatát. Míg közben agyonhallgatással, demagóg ígére­tekkel — pl. hogyan nyithatunk cukrászdát Bécsben - igyekeztek mindent szétzüálni, amit az egy­szerű ember a jövőben igénybe vehet. Soha eddig olyan bürokrá­cia, papírgyártás nem köszöntött erre az országra, ami a „dicsőséges május 1-jétől” vár reánk. Közben - mivel a Nagy Testvérnek nem szívügye a magyar mezőgazdaság (konkurenciától való félelem, jobb természeti adottságok, jobban és olcsóbban dolgozó gazdák stb.) ­jött a reggeli ital, a brazil csirke, és készül, ha hosszabb távon is, a magyar föld bagóért történő eladá­sa az agyontámogatott nyugati tő­kés vállalkozóknak. És akkor még nem beszéltem a még megmaradt magyar vagyon elkótyavetyélésé­ről, az elszabadult, ún. EU-kon- form villany-, gáz-, gyógyszer-áfa árakról, és még sorolhatnám. Mindenkori kormányunk nem lehet statiszta az ország lecsúszá­sához, eladósodásához, ami jelen­leg is folyamatban van, csak azért, hogy a Nagy Testvér megdicsér­hesse, sőt az elvárásokat még túl is licitálják (USA, NATO, EU, Vi­lágbank stb.). Úgy néz ki, a jövő­ben a magyar hadseregre se na­gyon lesz szükség. Az a néhány ezer katona majd a világ távoli pontjain fogja védeni határainkat, a Nagy Testvér utasítása szerint. Közben dől a pénz a vadászrepü­lők levegőben történő „hátultöl- tős” berendezéseire, vagy ukrán használt repülőgépre. Csak remél­ni merjük, hogy május l-jétől képviselőink pártállásra való te­kintet nélkül végre a magyar érde­keket is képviselni fogják a triano­ni határon innen és túl. P.M. Eger (név és cím a szerkőben) Levelezőink figyelmébe E-mailen is írhatnak Örvendetes, hogy az utóbbi időben ismét gyakran kapunk észrevétele­ket, olvasói leveleket a lapunkban megjelent írásokra, illetve egyéb köz­életi kérdésekkel kapcsolatosan. Ennek következménye, hogy anyag­torlódás miatt a leveleket esetenként némi késéssel tehetjük közzé. Felhívjuk levelezőink figyelmét, hogy lehetőleg röviden, max. 1-2 gépelt oldal terjedelemben fogalmazzák meg gondolataikat. Az írásokat szükség esetén rövidítve és szerkesztett formában tesszük közzé. A közölt levelek tartalmával szerkesztőségünk nem feltétlenül ért egyet, azokért felelősséget nem vállal. Csak a teljes névvel, címmel ellátott írásokat jelentetjük meg. A beküldött leveleket érkezési sor­rendben iktatjuk és tesszük közzé. Verseket, fotókat ezen rovatban nem jelentetünk meg. Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére: Eger, Barkóczy út 7. szám. A borítékra írják rá: Pf. 23. Faxszámunk: 36/513-605, E-mail címünk: hmhirlap@axels.hu _____ _____■ s ' Hol marad a civil kurázsi? „Az igazat mondd, ne csak a való­dit!” (József Attila). Elnézem az esti híradásokat. Miért van az, hogy más városokban ezrek, tí­zezrek ünnepelnek, míg Egerben, ahol „tanulni lehet a magyarsá­got”, pár százan vesznek részt egy rendezvényen? Egy adalék ahhoz a tényhez, hogy a demokrácia­vizsgálatban 21 megyei jogú város közül Eger a huszadik. A kérdést, hogy lehet-e a helyi hatalommal erről értelmes párbeszédet folytat­ni, megelőzi egy másik kérdés. Van-e szándék a párbeszédre, vagy maradnak a pártbeszédek? A televízió jóvoltából láthattuk az 1936-os egri márciusi ünnepet. Van mit tanulnunk elődeinktől. Valóságos egység feltételezi ugyan­is a különbözőséget és a közös gondolkodást. Ehhez megfogal­mazható értékrenddel kell rendel­kezni. Ünnepelni szabad lélekkel, felszabadulva, tanulva és emlékez­ve, egymást megajándékozva, örömmel lehet. A hivatalossá deg­radált ünnepségek (átéltük ezt egy-két évtizedig) fosztóképzős gyakorlatát nem érdemes újjáé­leszteni. Márpedig Törőcsik Mik­lós alpolgármester úr azt tette, amit kritizált. Aktuálpolitikai törté­nelemhamisítást. Mert lehet re­publikánus lelkülettel köztársaság­nak nevezni, amely csak költemé­nyekben létezik. Ma történészek úgy tekintenek a szabadságharcra, amely azért rob­bant ki, mert az áprilisi törvényeket a hatalom nem tartotta be. Lehet a kiegyezés kori ünnepet bírálni, de akkor nem kell Söjtörre menni ebé­delni. Lehet ellenforradalomnak nevezni egy korszakot, ha a „dicső­séges” 133 napot forradalomnak te­kintjük. Lehet elítélni a Rákosi-kor- szakot, de nem kell elhallgatni az 1972. és 1989. március 15-i ünne­peket. Más ugyanis egyetemista­ként a múzeum lépcsőjén tüntetni, és más arról jelentést olvasni. Vagy talán nem emlékezhetünk meg ar­ról a március 15-éről, amikor Or­bán Viktort bilincsben vitték el? Igazi történelmi emlékeink az egy­ség megnyilvánulásai. Az egység a különbözőségek érték-összeadódá- sa. Ezért rossz a feltevés, mert nem Petőfi vagy Arany, hanem Petőfi és Arany, nem Kossuth vagy Széche­nyi, hanem Kossuth és Széchenyi alkotja a korszakot. Az igazi ünnep az lenne, ha közben Csiky Sándorról és Lenkey tábornokról sem feledkeznénk meg, mert hitelessé tenné a közös ünnepet a hagyományok megőr­zése. Hol maradt el, és főleg miért a fáklyás menet hagyománya Kné­zich Károly és Lenkey János em­lékhelyeinek útvonalán? Hol ma­rad a civil kurázsi? A legfontosabb, hogy hol marad a nyilvános párbe­széd közös dolgainkról, amely fel­tételezi a közös felelősséget is. Dr. Lukács Tamás (cím a szerk.-ben) Szavazzunk egy füst alatt 2004 június havában megint szavazatgyűjtő láda elé fogunk sétálni. Megválasztandó az EÚ Parla­ment magyar képviseletének létszáma, honatyáink létszámának csökkentésére tett népi javaslat, és az államfő közvetlen választásának elfogadtatása. Ha lúd, legyen kövér: javaslom megszavaztatni azt a politikai elképzelést is, hogy alsó- és felsőházra ta- gozódjék-e a tisztelt ház. Továbbá: az adófizető pol­gárok megszavazhatnák képviselőink havi illetmé­nyét is. Nem szeretnék előrefutni gondolataimmal, ezért a felsorolt tételeket - engedtessék meg - hadd vegyem sorba. Az EU Parlamentben már je­lenleg is funkcionál országunk képviselőinek ki­sebb csoportja. A 2004. május 1-jei csatlakozást kö­vetően máris intenzíven be kell kapcsolódniuk képviselőinknek az ott folyó feladatok megoldásá­ba. Gyanítom: a június derekára várható szavazás­sal csak a formaságnak teszünk eleget, mert Brüsz- szel heteken át nem várhat a kényelmeskedő Pató Pálékra. Indokoltnak látszik a május elseje előtti időszakban a választások megtartása. Elfogadott­nak látszik a 386 képviselő létszámának csökken­tésére tett népi javaslat. Igen ám: a megoldás ideig­lenesnek tűnik, mert a tervezett politika elképzelé­sek szerint - szíveskedjék megkapaszkodni - a magyar Parlament alsó- és felsőházra fog tagozód­ni. Ha igen, akkor a jelenleginél sokká több or­szágházi képviselőre lesz szükség. Az államelnök személyének megválasztásával kapcsolatban a rögzített „törvényi tényállást” különféleképp értel­mezik elismert és nagy tekintélyű jogászaink. Sza­bad legyen tetéznem az értetlenséggel: 1995. ápri­lis havában az egyik alkotmánybírónk a következő­ket mondta a rádióban, és pontosan idézem: „a de­mokráciában azok a jó jogszabályok, amelyeket többféleképpen lehet értelmezni”. No kommend Szíveskedjenek elfogadni azt a tényt, hogy a lakos­ságnak oly mindegy, ki reprezentálja a Magyar Köztársaságot. Az elnök személyének kiválasztá­sát bízzuk a Tisztelt Házra. Ám indítványozzuk, hogy a mindenkori államelnöknek adjanak széle­sebb hatáskört, erősítendő a tekintélyt, adott eset­ben a hatásos beavatkozást és a vele járó döntésjo­got is. A képviselők és mások illetménynöveléséről csak annyit, hogy milliókat irritál a magasra szö­kött havibér és a juttatások (mellékjövedelmek) összege. Tény, hogy a 200, vagy akár a hatvan szá­zalékot elérő „bérfejlesztés” tétele - az utca nyel­vén szólva - köszönő viszonyban sincs a tömegbé­rek 6-7 százalékos emelésével. Merem mondani azt is — nincs szándékom senkit sértegetni —, hogy ebben az országban a gazdagoknak a sok is kevés, és akik az állam bácsitól valóban keveset kapnak, nélkülöznek és nyomorognak. Továbbá: 15 év el­teltével sincs kiépítve a sokaság által óhajtott jóléti állam alapja, s gondoljunk különösen arra, hogy sok-sok évtizeden át „a munkás zsebében kunco­gott a fillér”, s még mindig csak itt tartunk. B. István Eger (cím a szerk.-ben) Lakógyűlés az otthonban A HMÖ hevesi Idősek és Mozgásfo­gyatékosok Otthonában március 9- én megrendezésre került az évi ren­des kibővített lakógyűlés. Az inté­zet igazgatója beszámolt - többek között - az idén tavasszal elkezdő­dő nagyberuházás - az intézmény bővítése, a főépület felújítása és korszerűsítése, ill. egy lakóotthon megépítése —, rekonstrukciós mun­kák végzése közben adódó nehéz­ségekről, és kérte a lakók, a hozzá­tartozók és dolgozók együttműkö­dését. A 2004. évi költségvetési ter­vek beszámolója után a térítési díj nagymértékű emelésének indoklá­sa következett. Etika pontjában az intézet igazgatója elmondta, hogy bízik az újraválasztott lakói önkor­mányzat képviselő-testülete és az új lakói önkormányzat polgármester­ének munkájában a nehézségek át­hidalása érdekében. Ezután került sor az érdekképviseleti fórum újra­választására, melyben a lakói ön- kormányzat egyes tagjain kívül a la­kók önként jelentkező hozzátarto­zói is szerepet kapnak a civilszerve­zet képviselői mellett. Utolsó napi­rendi pontban szó esett az intézet eddigi kiemelkedő kulturális tevé­kenységéről, a jövőbeni tervekről és a foglalkoztatás kedvező hatásairól. Sasvárí Lajos Lakói Önkormányzat polgármestere Köszönet Köszönetét mondunk mind­azoknak a megyében és azon is túl, akik Kasfik József, Kaslik Gabriella és Kaslik Edit temeté­sén részt vettek, a család gyászá­ban osztoztak, részvétükkel fáj­dalmunkat enyhítették. Külön köszönöm az egri Markhot Fe­renc Kórház sebészeti intenzív osztálya orvosainak és minden dolgozójának azt a lelkiismere­tes igyekezetét, hogy mindent megtettek két súlyosan sérült lá­nyom életben tartásáért; a bal­eseti sebészeti osztálynak a saját testi-lelki épségem érdekében ki­fejtett munkájáért. Köszönöm az Egri Körzeti Földhivatal támoga­tását, dolgozóinak együtt érző jelenlétét. Az Egri Városi Televí­zió dolgozóinak önzetlen mun­káját, megemlékezését és a saj­tóban megjelent együtt érző részvétnyilvánításokat, a cí­memre küldött meleg hangú, vi­gasztaló leveleket, gyászlapokat. Kaslik Józsefné Állati jó nap Március 13-án ötödik alkalom­mal rendeztük meg a Forrás Gyermek-szabadidőközpontban az Állati jó napot. Több mint 300 gyermek és felnőtt talált magá­nak egész napos elfoglaltságot, tartalmas szórakozást. A gyere­kek körében legkedveltebb az ál­latos kalandjáték volt, ahol tíz helyszínen bizonyíthatták eszes­ségüket, talpraesettségüket, ügyességüket. Évről évre egyre több résztvevője van a kutya­szépségversenynek is, hiszen itt a nem fajtiszta kedvencek is nyerhetnek díjat. Az ÉMO jóvol­tából különleges madarakkal is­merkedhettek meg az érdeklő­dők. Ez a nagyszabású rendez­vény a kezdetektől fogva önzet­len támogatókkal valósul meg. Ezúttal is köszönetét mondunk minden támogatónknak, akik anyagi és szakmai segítségükkel hozzájárultak rendezvényünk sikeréhez. A Forrás GYSZK dolgozói Él még a falu Március 13-ra jótékonysági bálra kaptunk meghívót Váraszón, amelynek bevétele az óvoda szé­pítésére szolgál. Bennem már ak­kor felcsillant egy pici reménysu­gár. Talán valami elindul ebben a gyönyörű környezetben lévő ki­csi faluban. Hát így is történt. A bálon résztvevő gyerekek és fel­nőttek egy nagy családdá alakul­tak át. Köszönetét mondanék a műsor fővédnökének, valamint a szomszéd község polgármester­ének, aki többedmagával meg­tisztelte jótékonysági bálunkat. Egy nagymama, aki ügy érez­te, ez a pici falu még él, csak fel kell emelni (név és cím a szerkőben) Bocsánatkérés a tamabodiaktól Létszámcsökkentés, A mai napon megjelent (Pártzász­ló leplében mocskolódik) mély nyomokat hagyott és idézett ben­nem, ami sajnos valamilyen for­mában személyemet is érintette. Az előző ciklusban olyan felada­tokkal és munkával voltam meg­bízva, amiben a megyei szerveze­tek tekintetében is bizonyos mérté­kig rálátásom volt, több helyi szer­vezetnek voltam a „keresztapja”. Nos, ezért érzem magamat is érin­tettnek a lelkem mélyén, és most nagyon-nagyon szégyellem maga­mat a nevezettek nevében is (értsd Donováriné és Csáky Zsigmond). Sajnos, az elmúlt években látókö­römön kívül maradtak a megyei és a helyi szervezetek tevékenységei, ezért a megjelent írásban felsorol­tak igen nagy szomorúsággal és méreggel keserítettek meg, főleg azért, mert valódiságát nem kérdő­jelezem meg. Jártam Tamabodon, mint meghívott, a millenniumi ün­nepségen, és akkor úgy tűnt, hogy nincs semmi komolyabb problé­ma. Aztán az egyik tag felhívott és sírva panaszkodott Donovárinéra, és elmondta, hogy milyen trágárul beszél még velük is. Ezután be­széltem vele, és akkor azt mondta, hogy befejezi, nem foglalkozik senkivel, sőt felvetette, hogy elköl­tözik a faluból. Eltelt azóta két év, és most döbbenten olvasom, nem lett béke, sőt a leírtak alapján min­den emberi érzelmet felülmúlva, a helyi Fidesz vezetője - saját magá­nak lejáratása mellett - szégyent hozott rám is, és ami a legnagyobb szégyen, a Fidesá Magyar Polgári Szövetségre is. Csáky nem ismeri a szövetség alapszabályát, sőt a nagy semmitmondásával tovább rontotta a helyzetet, elsősorban a választók és a tamabodiak felé. Az alapszabály 10-11. § (1) pontjában pontosan meg van határozva, hogy igenis van lehetőség arra, hogy fe­lelősségre vonható, valamint kizár­ható legyen az a tag, aki a szövet­ség jó hírneve ellen vét. Donováriné trágár viselkedése ki­meríti a személyek elleni táma­dást, lejáratást, ezzel megtette azt a lépést, hogy a szövetség területvá­lasztmánya előtt feleljen, és ez a testület kizárási javaslattal élve, az etikai bizottság felé továbbítsa ezt. Ez nem az én dolgom lenne, ha­nem Csáky Zsigmondé. Én csak egyet tehetek, amit meg kell ten­nem, nyilvánosan bocsánatot ké­rek a tamabodiaktól, és mindenki­től, akiknek ezeket a durva sértése­ket és zaklatásokat el kellett szen­vedniük. Ezt teszem, mint a Fidesz Magyar Polgári Szövetség egysze­rű tagja. Jánosi Péter Parádsasvár Végre a rendszerváltás után 13-14 évvel rádöbbentek, hogy nagyon sokan vannak a parlamenti képvi­selők. Igaz, nem maguktól, hanem a közvélemény nyomására. Jóma­gam is többször megírtam, sőt 7-8 évvel ezelőtt a parlamenti elnök­nek is elküldtem a létszámcsök­kentésre tett javaslatot. Tudtam jó néhány évvel ezelőtt, amikor de­mokráciáról beszéltek a tisztelt képviselők, hogy nálunk kb. a rendszerváltást követően 20 évre lesz szükség ahhoz, hogy a demok­rácia úgy működjön, ahogyan kell. Most talán eljöhet az ideje annak, hogy aki nem oda való, az valóban kiessen, és a mocskolódásnak is ki­sebb lesz az esélye, mert azért biz­tos meg fog tisztulni a Parlament. Persze, máris azon vannak a parla­menti pártok, hogy maguknak sajá­títsák ki a csökkentéssel járó elis­merést. Egyetlenegy pártnak sincs joga ezt felhasználni kampánycé­lokra, mert ez a közvélemény nyo­mására történik, ha megvalósul. Csakhogy legközelebb 2010-re ja­vasolják, ami még nagyon messze van. Nehogy azt mondják, hogy a legközelebbi választásokon ezt nem lehet megvalósítani! Ha nem akarják, akkor biztosan nem. Én úgy látom, hogy még egy kicsit ki akarják tolni a határidőt. Miért nem jutott eszébe egy pártnak sem ed­dig, hogy túl sokan koptatják a par­lamenti székeket, és több 10 milli­árd forint úszott el emiatt a rend­szerváltás óta? Miért nem jutott eszükbe, hogy tőlünk nagyobb or­szágokban feleennyi képviselő van a törvényhozásban? A parlamenti ülések nagy részét miért egymás le­járatásával, bohóckodással töltöt­ték el eddig? Miért volt a parlamen­ti ülésterem sokszor csaknem telje­sen üres? A Parlamentben néha de mikor? olyan kifejezések hangoznak el, amilyeneket valamikor nagyon ré­gen még a kondás és a kecskepász­tor sem mondott a jószágaira. Mit várnak az egyszerű emberektől, ha ők sem tudnak úriember módjára viselkedni? Kíváncsian várjuk a csökkentett létszámú Parlament működését már a 2006-os választá­sokat követően. Az azonban már most szent meggyőződésem, hogy tisztulni és javulni fog a Parlament működőképessége. Az a párt hazu­dik, aki azt mondja, hogy nem le­het a következő választásokon megvalósítani a képviselők létszá­mának a csökkentését. Mert gon­doljunk csak bele, müyen köny- nyen megszűnik 200-300, sőt 1000 ember munkahelye. Igaz, ezek „csak” egyszerű munkások, de ők is emberek! O. János (cím a szerk.-ben)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom