Heves Megyei Hírlap, 2004. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

2004-02-07 / 32. szám

2004. Február 7., szombat 7. OLDAL O Z A I K A magántőke enyhíthet a zsúfoltságon Beszélgetés a büntetés-végrehajtás országos parancsnokának helyettesével a hazai fegyintézetek helyzetéről A napokban tartották a Heves Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet (HBVI) elmúlt évet értékelő értekezletét, amelyen az országos parancsnokságot (BVOP) dr. Huszár László bv-dandártábornok, az országos parancsnok szer­vezési helyettese képviselte. Tőle kértünk interjút a hazai és az egri fegyin­tézetek helyzetéről.- Mindenekelőtt arra kérem, ismertes­se, hogy miként minősíti az országos pa­rancsnokság a Heves megyei intézet munkáját.- Kiemelendő, hogy az egri intézet a hasonló funkciójú, jellegű, nagyrészt előze­tes letartóztatást végrehajtó megyei intéze­tek közül kimondottan jónak számít, hosz- szú távon is - hangsúlyozta dr. Huszár László. - Összefogott, jól strukturált, nagy gondot fordítanak itt arra, hogy a lehetősé­gekhez képest megfelelő legyen a szakmai fejlődés. Sok szempontból országosan is élenjárónak nevezném azokat a foglalko­zástípusokat, amelyeket alkalmaznak a fogvatartottak esetében, továbbá a nem kormányzati szervek bevonását a fegyinté­zetbe keriiltekkel való foglalkozásban. Ta­valy - akárcsak korábban - jól vizsgázott az intézet. Vannak olyan területek, ahol ta­lán még ennél is jobb a megítélés. Nagyon jól oldották meg az igen nehéz gazdasági, gazdálkodási feladataikat is.- A honi fegyintézetekben a túlzsú­foltság jócskán megnehezíti a napi munkát. Szó volt magántőke bevonásá­ról is, hogy javítsanak e helyzeten. Hol tart ez a folyamat?- Az ország bv-intézeteiben valóban rendkívül nagy gondot okoz a zsúfoltság. Azért kedvező tendenciáról számolhatok be: tavaly igen jelentős mértékben, átlago­san 7-8 százalékkal csökkent a fegyintéze­tekben elhelyezettek aránya Ez nagyon jó és fontos irány. Tükröződik benne mindaz a jogszabályi, jogalkotási-jogalkalmazási, ítélkezési gyakorlatbeli változás is, ami az elmúlt egy-két évet fémjelzi. Ugyanakkor az elhelyezés továbbra is komoly fejtörést okoz. Bízunk benne, hogy a kormányprog­ramban is szereplő fejlesztések megvaló­sulhatnak, nem mondtunk le teljesen arról, hogy magántőke bevonásával új intézetet, esetleg intézeteket tudjunk építeni.- Konkrétan mit foglal magában ez az elképzelés? Sokan magánbörtönökre gondolnak...- Nem magánbörtö­nökről van szó—szögezi le határozottan a tábor­nok. - Sokkal inkább ar­ról, hogy az építésben, a finanszírozásban vala- milyen konstrukcióval a magántőke is részt vesz, amit az állam valami­lyen megoldással visz­szafizet. Nem egy-két év alatt kell rendelke­zésre állnia hatalmas mennyiségű magántő­kének, hanem mindezt folyamatában kell. biztosítani. A terv hétszáz fős intézet lenne or­szágosan. Az igazságügy-miniszter úr az or­szágos értékelő értekezleten bizakodó volt ennek megvalósításával kapcsolatban.- Egerben nem kis fejtörést okoz az intézet parancsnokának az elodázha­tatlan felújítások véghezvitele, ami akár milliárdos összeget is felemészt­het. Milyen kilátások vannak ennek leg­alább az elkezdésére?- Kétségtelen, ez is komoly gond intéze­teink esetében, hiszen börtönépületeink túl­nyomó része jóval több, mint százéves. Még tart az az elemző munka, melynek révén országosan megpróbáljuk sorba rakni a leg­Az egri bv-intézet felújításának költsége milliárdos nagyságrendű lehet FOTÓ: PERL MÁRTON égetőbb gondokat. Ezek között helyük van az egriekének is. A döntési folyamat még nem zárult le, még nem lehet pontosan tudni, melyek lesznek azok a beruházások, amelyek a rendkívül szűkös költségvetésbe beleférnek. Az sem egyértelmű még telje­sen, hogy az igazságügyi tárca milyen for­mában tudja az egyeztetéseket a költség­vetésbeli szigorítási elvárásokkal összefüg­gésben lezárni.- A túlzsúfoltság mérséklése azért is fontos, mert 2005. január l-jétől a rendőrségi előzetes letartóztatottakat is bv-intézetekben kell elhelyezni az új Büntetőeljárási Törvény szerint. Adhat- e ez prioritást ennek a feladatnak?- Bízom benne. Már tavaly is szorosan együttműködtünk az Országos Rendőr-fő­kapitánysággal, hogy előkészítsük az elő­zetes fogvatartottak átadásának folyamatát. A rendőrségi fogdákból jelentős számban kerülnek majd át a büntetés-végrehajtás in­tézeteibe. Pontosan nem tudható, mennyi­en, mert ezen a téren a rendőrségi kimuta­tások is bizonytalanok, másrészt azért is nehéz „belőni” a megfelelő számot, mert a bűnügyi őrizetesek nem jönnek át. Több megoldáson gondolkozunk a rendőr kollé­gákkal együtt, így például esetleges fogda­átadásokról is. Kérdés, hogy a feladat anya­gi, illetve személyzeti vonzatai miként ke­rülnek be a 2005-ös költségvetésbe.- Visszatérve a HBVI-re: a fegyinté­zetben dolgozók körében nagyobb mér­vű nemzedékváltás történt. Hogyan ér­tékeli ennek végbe­menetelét az orszá­gos parancsnokság? — Az egri bv- intézet személyzeti szempontból stabil alapokon nyugszik. Persze tudjuk, a bün­tetés-végrehajtás nem működhet folyama­tos megújulás nélkül. Még egy-két évtizede ebben a szakmában igen lassú volt a sze­mélyzeti mozgás. Most talán kicsit na­gyobb a dinamizmus, persze az sem jó, ha túl gyorsak, állandóak az átszervezések. Úgy gondolom, Egerben természetes folyamat ment végbe, amit zök­kenők nélkül sikerült lebonyolítani.- Az uniós csatla­kozás közeledtével a nemzetközi együttműködések jelentősége felértékelődik a fegyintézetek esetében is. Mit tart Ön ebben a leglényegesebbnek?- Véleményem szerint kiemelkedően fontosak a nemzetközi együttműködések Közülük is a legsike­zik, igen lényeges funkciót lát el Mi olyan emberekkel foglalkozunk, akikkel a társa­dalom más alrendszerei nem tudnak mit kezdeni. Ez nagyon nehéz munka. Bizo­nyosan nagyon furcsa lenne az a társada­lom, amelyben a fegyőré a legnépszerűbb, legmagasabb presztízsű foglalkozások kö­zött szerepelne. Ez nem cél. De az nagyon fontos, hogy megértsék, mi a mi munkánk lényege. Ebben, azt gondolom, az elmúlt egy-két évben nagy előrelépést tettünk nem utolsósorban a médiatámogatottságnak kö­szönhetően mozdult el igen pozitív irány­ban a megítélésünk. Az emberek szép las­san egyre inkább másképp tekintenek ránk, resebb a németalföl­di büntetés-végrehaj­tással kialakított kapcsolatrendszer. Beletartozik a MATRA-, illetve a Phare-program is. Az előbbi lényege, hogy nem felszínes, protokolláris együtt­működés, nem pusztán delegációk cseréje, hanem na­gyon sok konkrét, kézzelfogható szak­mai fogást, eljárást, megoldást sikerült tanulmányoznunk, megbeszélnünk egy­mással, s az alkal­mazásukat elkezde­ni A hollandok is sok mindent láthat­tak nálunk, s tanul­hattak tőlünk, de ez fordítva is így igaz. Eger esetében az tetszik a legjobban, hogy a mindennapi életet kez­dik áthatni a fegyintézetben azok az ötletek, amelyeknek forrásai a holland partnerek napi gyakorlatában már beváltak.- A lakosság biztonsága, a fogvatar- tottakkal való bánásmód, s még sok más tényező szempontjából sem mellékes, hogy milyen a bv-intézetek társadalmi el­fogadottsága...- Nagyon fontos, hogy a társadalom érezze: a börtön, amíg ilyen intézmény léte­Adatok és törekvések A HBVI parancsnoka, Galambos Ferenc bv-ezredes értékelé­se szerint az egri intézet a szaktárca tavalyi célkitűzéseit ered­ményesen végrehajtotta. Köznyugalmat súlyosan megzavaró esemény nem történt, csupán kétszer kellett kényszeritő esz­közt - testi kényszert - alkalmazni. A külső és belső bizton­ság tehát szavatolt. Átlagosan 218 volt 2003-ban a fogvatar­tottak létszáma, ez 173 százalékos „telítettség’’, miután az it­teni börtön befogadóképessége 126. A bekerültek közül fő­leg az erőszakos bűncselekményt elkövetők, a visszaesők és a munkanélküliek aránya magas. Az intézetben 93 munkatárs dolgozik, a nemzedékváltás nyomán 80 százalékuk újonnan szerelt fel. Fizikai, pszichikai szempontból egyaránt ember­próbáló, igen nehéz munkát végeznek, amiért a parancsnok szerint megbecsülés és tisztelet illeti őket. A HBVI csaknem 327 millió forinttal gazdálkodott tavaly, amely csak a legszük­ségesebb kiadásokra volt elég. Mégis kiemelt figyelmet fordí­tanak a kezelési-foglalkoztatási programokra, a képzésekre, az ismeretterjesztő előadásokra. Ebben segítenek az állami és társadalmi kapcsolatok, az egyházi és missziós szerveze­tek. Tény, hogy a HBVI teljes felújításra szorul, amely milliár­dos kiadás lenne. Elodázhatatlan a zsúfoltság enyhítése is. mint néhány évvel ezelőtt. Jelzi ezt, hogy igen nagy az érdeklődés irányunkba, így például a kutatási kérelmek növekvő száma igazolja ezt, továbbá a bv-intézetek életét feltérképezni szándékozó szakdolgozatok sokasága. A jogászok, pszichológusok, szo­ciológusok, szociális munkások felnövő nemzedékei is mind nagyobb számban ér­deklődnek irántunk. Nagyon bízom benne, hogy az ő révükön is sikerül egy másfajta, valós képet nyerni a társadalomnak intéze­teinkről, a munkánkról. SZALAY ZOLTÁN A show folytatódik, miközben meg-megereszkedő érdeklő­déssel, ámde töretlenül eltö­kélten bámuljuk a zárt világ valamennyi mozzanatát. És minden elismerésünk az ese­ményeket a képernyőre vará­zsoló stáb tagjaié, akik ipar­kodnak napról napra ébren tartani a figyelmünket. Nincs könnyű dolguk, mert a szerep­lők helyett is gondolkodniuk kell. Na de mit vártunk? Hiszen részben rajtunk is múlt, hogy olyan lett a társaság, amilyen. Vagy a kiválasztás arról szólt volna, hogy a vakok között a félszemű a király...? Most már mindegy, a reality megy to­vább. Májusig, ha igaz. Czifra Tamás nagy napja lehetett a tegnapi. E műfajban az időpontok na­gyon fontosak, percről percre vál­tozik a helyzet, így jelen sorok írá­sakor - pénteken délelőtt - csupán az biztos, hogy mire az Olvasó a kezébe veszi a lapot, a Villa létszá­ma egy lakóval megfogyatkozik. És mivel találgatások nélkül fabat­kát sem ér egy valamirevaló érte­kezés, ezúton is megjövendölöm: a péntek esti kiszavazást követően Katkának kell szednie a sátorfáját, miközben az imént megnevezett úriember - akinek egyébként a be­csületes neve Segal - a mennybe megy. De erről később. Térjünk előbb vissza egy kicsit a kiválasztáshoz. Ma már látható: szép számmal akadtak nézői mellé­fogások, mivel olyanok is a beköltö­zők közé kerülhettek, akikről már néhány óra elteltével megállapítha­tó volt, hogy aligha lesznek képe­sek folyamatosan lekötni a figyel­münket. Nem azért, mert rossz em­berek, csúnyák, netán visszataszí- tóak, hanem egyszerűen azért, mert kevésbé érdekesek. Kihullá­Való Világ: van, ami nincs suk - értsd: a többiek által történő mielőbbi eltávolításuk - nemcsak lét-, hanem műsorszerkesztési ér­dek, így mint felsőbbrendű elvárás, vélhetően hatást gyakorol a szelek­cióra is. Hogy milyen módon, ez alighanem szakmai titok tárgyát ké­pezi. (Ezen legfeljebb a taktikai megfontolások módosíthatnak, de - a létszám apadásával egyenes arányban - csak időlegesen.) Az említett tévedések közé so­rolható a péntek este feltételezett vesztese, Katka is. (Már most megkövetem az olvasót az esetle­ges tévedésért, ha mégis máskép­pen alakulna a helyzet, miután - lévén neki is vannak szép szám­mal szimpatizánsai - elvileg bármi előfordulhat.) A lány ugyan ked­ves azzal, akivel kedves szeretne lenni, nagyszájú, ha a szitu úgy kí­vánja, és csúnyának sem mondha­tó, ami nem mellékes egy vizuális produkció esetén, ám se több, se kevesebb. Átlagember, vagy ami ettől sokkal rosszabb, átlagos sző­ke nő. Hiánya átmeneti lesz mind a nézők, mind pedig-a bent élők számára. Ha mégsem most, akkor majd pár héttel később. Nála is sokkal nagyobb tévedés volt azonban Indián. Magam is öt vártam nyerő pozícióba, azt gon­dolván, hogy színes, eredeti egyé­niség, aki extremitásával és életfel­fogásával felpezsdíti a mindenna­pokat. Ám hamar nyilvánvalóvá vált, hogy az extremitás nála nem egyéb feltűnési viszketegségnél, életfelfogása kimerül a nemtörő­dömségben, egyéniségének meg­határozó eleme pedig az erősebb­hez való dörgölődés. Morálisan bomlasztja a közösséget, alpárisá­ga mindenkin túltesz - emlékeze­tes mondása: én már rúgtam száj­ba nőt -, megnyilvánulásaival dero­gálja a már e nélkül is éppen eléggé beskatulyázott rocker-társadalom egészét. Bár rock and rollt ígért, ehelyett csupán tahóságot vitt ma­gával a műsorba, és mindennek a tetejébe rekordszavazattal sikerült kiütnie a vele megmérkőző, első lá­tásra szimpatikus és értelmes rend­őrnőt, aki erotikus látványosság­nak sem lett volna utolsó. Anett is baklövés volt. Plasztikai sebészek által felturbósított plázaci- ca, afféle affektálós, modem lány, aki „mekiben” kajál és diszkóban szórakozik, jól kiismeri magát a multiplex mozik világában, és olyan lendületesen képes előadni a semmit, hogy talán még saját maga is elhiszi. Hogy néhány száz szava­zattal mégis sikerült legyőznie a hat nyelven beszélő vietnami-magyar kislányt, az feltehetően a szilikon­nak és a cicababás viselkedésének köszönhető; na meg a profizmus­nak, ami pár perces klipben is ké­pes egy egész ország ízlését - s ez­zel együtt a hangulatát - befolyásol­ni. Ugyanakkor itt kell megjegyez­ni, hogy'á Csabával való afférjában ezer százalékig neki volt igaza. A stúdióban tett, minden kellő meg­alapozottságot nélkülöző szeren­csétlen kijelentése, miszerint szá­mára a lovászfiú a legszimpatiku­sabb, utóbbiban olyan indulatokat gerjesztett, ami átragadt a többiekre is. Odabent kész tényként fogadták, hogy ők ketten egy pár; még nász­ágyat is vetettek számukra, ami megannyi konfliktushoz vezetett. Csabának egyébként még min­dig nem sikerült elnyernie a kró­A villalakók nagy beszólásai- Van, ami nincs. (Segal)- Mosogatni sem merek már. Ott is a lyukat látom! (Milo)- Mindenki másképp lát mindent. (Marcsi bölcsessége)- Nekem a tetkóimra kell figyelnem, le ne olvadjanak. (Indián)- Annyi pattanás volt a seggén, hogy ki lehetett volna rakni belőle a Göncölszekeret. (Segal)- Nem vagyok beleábrándulva. (Csaba Anettről)- Rengeteget gondolkodsz. Ebbe fogsz beleörülni! (Indián Leónak)- A szellentés miatt bűz van, de a szart mások keverik! (Indián)- Nem a fingról van szó! Arról, aki irányítja! (Leo)- Nagyon fárasztó ez a kultúra! (Segal)- Már kétszer is megváltoztam, amióta bejöttem. (Pandora)- Hú, még az ideg is kirázott! (Anett)- Látom a hibáit, de nem veszem észre! (Csaba Anettről)- Frenki, hol van az a vajszívű bugyim, ami rajtad volt? (Szilvi)- Én annyira pszichológus vagyok! (Segal)- Tudjátok, mindig őszinte vagyok. Nem tudnék hazudni. (Pandora)- Ami késik, az később jön. (Pandora)- Nem kell ide jelentkezned ahhoz, hogy hülye legyél. (Marcsi)- Én gyűlölöm a tűt! (az agyontetovált Indián)- Örülök annak, hogy szeretek gondolkodni. (Leo)- Mátyás királynak is hosszú haja és fekete serege volt. Nekem is hosz- szú a hajam, és feketében járok. Akkor miről beszélünk? (Indián)- Lesznek itt még gonosz törpék. Hozzájuk képest én kultúrmisszió leszek. (Segal)- Mennyi szemét összejön! Pedig még csak hatan vagyunk! (Frenki)- Mindig a döntő többség, aki dönt. (Tommyboy)- Minek beszéljek nyelveket? Én büszke vagyok arra, hogy magyar vagyok. (Segal)- Én vagyok a vírus a winchestereden. (Pandora Tommynak) (Forrás: www.valovilag.origo.hu ) nikás rokonszenvét. A végletekig szögletes, bizalmaskodó modorú fazon, aki nem csökkenő kisebb­ségi komplexusát igyekszik a ha­tározottság látszatába csomagol­va eladni. A furcsa csak az, hogy a többiek még ennyi idő után sem ismerték meg igazán. Szóljunk még a Villa párosairól is. E téren akkora a káosz, hogy az már rendszerjelleget öltött. Már­mint az érzelmi káosz. Leó és Ágica - talán a két legértelmesebb ember odabent - huzavonája immár fá­rasztja a kívülállót. Hosszú ideig mindenki nekik drukkolt, de az örö­kös, olykor az óvodások színvonalát sem megütő egymást kerülgetésük szép lassan elvesztette báját. Most éppen haragban vannak, ha igaz, de lehet, hogy mire e sorok megjelen­nek, már éppen soros birkózásuk tanúi lehetünk. A hiányérzetet kom­penzálandó, újabban Marcsi és Milo sodorják egymást ígéretes helyzet­be, a hölgyközönség legnagyobb megelégedésére, amit az internetes fórumok bejegyzései hitelt érdemlő­en alátámasztanak. Pandora és Tommy... Van még ilyen kettős egyáltalán? Mára nyil­vánvaló, hogy a lány szerepet ját­szik, ám ez már kevés ahhoz, hogy elpalástolja igazi énjét, amelyben erősen dominál az intrikára való hajlam és a füllentési kényszer. Múltja még mindig tabu a bentiek számára, ám idekint elég egy klikkelés a www.niachomedia.hu web-oldalra, hogy az érdeklődők teljesebb képet alakítsanak ki ke­vésbé rejtett tulajdonságairól is. Szilvi és Frenki haragszomrádot játszik. Miután kapcsolatuk egyre több részletéről hullik le a lepel, ma már az sem elképzelhetetlen, hogy csupán egy, a Villába kerülésen ala­puló érdekszövetség születésének és hanyatlásának lehetünk tanúi. Hogy a fiatalokat és időseket egy­aránt a képernyők elé kényszerítő monstre produkció miféle eszmei mondanivalót hordoz, mennyiben alakítja a közgondolkodást és a köz­ízlést, erről tanulmányok százai születtek. Mindenesetre sok min­dent elárul majd, ha a fogékonyab­bak netán benn tartják Segalt, akivel ugyan - a kérdőív tanúsága szerint - nagyon kevesen élnének egy fedél alatt, ám a túlnyomó többség sze­rint ő az, aki színt visz a lakók életé­be. Igaz, néha antiszociális, nem so­kat vállal a közös munkából, éjsza­kánként bűzt ereget és ordibál, nap­közben pedig senkit nem enged szóhoz jutni, ám úgy tűnik, mindez elengedhetetlen a túléléshez. Czifra Tamás nagy napja lehetett a tegnapi. Vagy nem... TARI OTTÓ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom