Heves Megyei Hírlap, 2004. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

2004-01-24 / 20. szám

2004. Január 24., szombat MOZAIK 7. OLDAL Börtönprogram, mellyel a fogvatartottak is jól járnak A büntetés-végrehajtásban ugyanúgy alkalmazkodni kell az Európai Unió (EU) előírásaihoz, akárcsak az élet más területein. Ennek érdekében kez­dődött el 2001 szeptemberében a ma­gyar és holland börtönök MATRA el­nevezésű közös programja. Az együtt­működés mindkét ország szakemberei számára igen hasznosnak bizonyult. A hároméves projekt most zárul, s az eredmények alapján a legkiemelke­dőbbnek bizonyult a zwollei központi börtön és a Heves Megyei Büntetés­végrehajtási Intézet (HMBV) kapcso­lata. — A MATRA-program mögött mi­lyen szervezetek állnak? - kérdez­tük a HMBV parancsnokát, Galam­bos Ferenc bv-ezredest. — A hároméves projektet a hol­land Helsinki Bizottság szervezte - felelte. - A szakmai program ha­zánk börtöneinek az EU-ba történő belépés utáni időszakra való felké­szítését tűzte ki célul. A feladat az volt, hogy megismerjük, tanulmá­nyozzuk és átvegyük a nyugat-eu­rópai országok büntetés-végrehajtá­si munkamódszereit. Az egész a holland külügyminisztérium finan­szírozásával ment végbe. Legfelső szinten a holland igazságügyi mi­nisztériumban lévő Büntetés-vég­rehajtási Főigazgatóság, illetve itt­hon a Büntetés-végrehajtás Orszá­gos Parancsnoksága (BVOP) fel­ügyelte és koordinálta.-Mi a lényege az együttműkö­désnek1- A MATRA-programban hat magyar és ugyanennyi németalföldi bv-intézet vesz részt. Három fő terü­letre koncentrál az együttműködés, a fiatalkorúakkal való bánásmódra, a drogok szerepére a börtönökben, illetve a fogvatartotti programokra. Mi a zwolláekkel párban a fogvatar­tottak napi programjainak formálá­sát határoztuk el A két intézet egyébként már a '90-es évek köze­pétől jó kapcsolatokat ápol, s a 2001. szeptember 1-jén kezdődött projekt éppen jókor jött, hiszen tovább erő­sítette a közös munkánkat. Több kölcsönös látogatásra került sor a három esztendő alatt. A projektnek van egy képzési része, s az úgyneve­zett Twinning-program, vagyis a két intézet közötti közvetlen munka- kapcsolat. A cserelátogatások során mód nyűt tanulmányozni egymás bv-munkamódszereit. Hangsúlyo­zom, nem arról van szó, hogy a ve­zetők találkoznak egymással és jól érzik magukat, hanem középveze­tők, munkatársak is részt vesznek különböző munkacsoportokban, s például a miánk a holland börtö­nökben az ottani szakemberekkel' együtt dolgoztak. A feltétel az volt, hogy legalább alapfokon beszélje­nek munkatársaink angolul vagy németül. Meg­ismerkedhettek a hollandiai bv- intézeti körül­ményekkel, a fogvatartot- takkal való bá­násmód megol­dásaival, s megpróbálták, megpróbálják a tanultakat a törvé­nyi keretek között itthon átültetni a mindennapi gyakorlatba. — Teljesültek-e a célkitűzések? — Mindennél többet mond — szólt örömmel az eredményekről a parancsnok -, hogy a megváüozott módszerek alkalmazásával az előze­tesen letartóztatottak körében 50 százalékkal mérsékeltük a fegyelmi cselekmények számát. Tíz százalék­kal csökkent az agressziós tetteké is. így a fogvatartottak ellen az intéze­tünkből kezdeményezett büntető- feljelentések is ritkultak. Hadd di­csekedjek: ezek az eredmények pél­damutatók, a zwollei és ami intéze­tünk működött a program során leg­jobban együtt. Ezt állapították meg tavaly az itt járt holland szakembe­rek, a Helsinki Bizottság szakembe­rei. Hollandia magyarországi nagy- követségének illetékesei is igen elé­gedettek voltak a látottakkal. A kétoldalú együttműködés ta­pasztalatairól a másik felet is meg­kérdeztük. Kitűnő alkalom kínál­kozott erre, hogy a zwollei partne­rek január második hetében érté­kelő látogatáson tartózkodtak Eger­ben. A velük való beszélgetésben Juhász Attila bv-hadnagy, a HMBV fogvatartási ügyek osztályának he­lyettes vezetője volt segítségünkre. — Az együttműködés alapötlete az volt - mondotta elöljáróban Ton Golstán, a zwollei Központi BV- Intézet parancsnoka, aki alegység­parancsnokával, Peter Schelkers- szel tartózkodott egy hétig hazánkban —, hogy az ország közelgő EU-csat- lakozása kapcsán a magyar bünte­tés-végrehajtás egészét közelítsék az uniós szabványhoz, elvárások­hoz. Nemcsak pénzt hoztunk önök­höz, hanem elősegítettük a megfele­lő módszerek bemutatása révén az átalakulást is. A tréningek mel­lett működik a Twinning-pro­gram, ami a partnerkapcso­latok megte­remtését, erősí­tését szolgálja. Ennek kereté­ben nyűt mód arra, hogy a magyar szakemberek tapasztalatokat gyűjt­senek Hollandiában, s a mieink is érkeztek Magyarországra az itteni gyakorlat megismerésére.- Mik voltak a németalföldi szakemberek első benyomásai?- Amikor először szembesül­tünk a magyar büntetés-végrehaj­tással, akkor úgy gondoltuk, a két rendszer teljesen eltér egymástól. Később azonban rájöttünk, hogy Magyarországon igazából nagyon jól felkészült, professzionális szak­emberek dolgoznak. Az egyetlen különbség a pénz hiánya önöknél. Nagyon fontosnak tartottuk, hogy megismertessük a magyarokkal a mi munkamódszereinket.- Mit takarnak ezek a munka- módszerek?- Mindenekelőtt a fogvatartot- takkal való bánásmódban az egész hozzáálláson változtatni kell! A meglévőkön túl a napi programok sokkal szélesebb skáláját kell nyúj­tani számukra Ez lehetőség nekik arra, hogy a mindennapi bezártság érzetét meg-megtörje. Cél volt az is, hogy kevesebb legyen az agressziós cselekedetek, a fegyelmezetlenségek száma, a fogvatartottak nyugodtab- bak, kiegyensúlyozottabbak legye­nek. Az eredményeink azt igazol­ják, sikerült megvalósítanunk törek­véseinket. Olyan napi programok bevezetésére gondoltunk, amelyek valami különlegeset nyújtanak a fogvatartottaknak. Rájöttünk: nem beszélni kell róluk, hanem aktívan bevonni őket mindebbe. Fontos, hogy ne csak mint tárgyat vagy kül­ső dolgot szemléljük őket, hanem mint érző emberi lényeket is. Az egri bv-intézetben is igyekez­tek átvenni ezt a szemléletet. Mind­erről Galambos Ferenc beszélt:- A kinti tapasztalatok alapján emeltük a fogvatartottak szabad­idős programjainak a számát, javí­tottunk azok minőségén. Tovább bővítettük a kapcsolatot az Eszterházy Károly Főiskolával, en­nek révén különböző szakkörök, közös programok valósultak meg a hallgatókkal. Tréningeket szervez­tünk munkaerő-piaci témákban, alapítványi szakemberek és a mun­kaügyi központ munkatársainak bevonásával. Több sport- és kondí­ciónövelő foglalkozást biztosítunk. Részesei lehettek képzőművészeti kiállításnak, azt feldolgozó beszél­gon bv-intézetet vezetni. Óriási ugyanis a zsúfoltság, s nagyok a nehézségek. Teljesen eltér a ma­gyar a holland gyakorlattól. A má­sik komoly gond Magyarországon a jelentős pénzhiány. A mi lehetősé­geinket ismerve mondhatom: önöknél nagyon nehéz a minden­napokat fenntartani, szabályozni kellő anyagi erőforrás nélkül. Sok magyar börtönt megtekintettem, s mindig lenyűgözött az intézeti munkatársak kiváló szakmai hoz­záállása. Ennek köszönhető első­sorban, hogy egyáltalán működni képesek, s ilyen jól működnek a magyar börtönök. — Találkoztak-e nálunk olyan megoldással, amelyet Hollandiá­ban is érdemes lenne alkalmazni?- Igen érdekes volt látni, hogy a magyar börtönökben egy-egy Sikeresnek bizonyult a holland-magyar partneri együttműködés fotó: gál gábor getéseknek is. Nagyon lényeges: megváltozott a felügyelet és a fog­vatartottak közötti kommunikáció, viszony! Egy-egy konfliktust a ko­rábbiaknál lényegesen kisebb fe­szültségszinttel oldanak meg a fel­ügyelőink. Adott esetben ez azt is jelentheti, hogy a fogvatartottat nem különítjük el fegyelmi bünte­tésként, hanem egy sima figyel­meztetéssel igyekszünk rendezni az ügyet. — Az elmúlt években számos magyar bv-intézetet nézhettek meg szakmai szemmel holland vendégeink. Miként értékelik az itt látottakat? - fordultunk ismét a zwollei börtönparancsnokhoz. — Egyértelművé vált előttünk — válaszolta Ton Golstein -, hogy nagyon nagy kihívás Magyarorszá­zárkában alkalmanként nagyobb számú fogvatartott is megtalálha­tó. Nálunk mostanában válik po­litikai kérdéssé, hogy bevezessük a két-, illetve háromszemélyes zár­kákat a bv-intézeteinkben. (Eddig egyszemélyesek voltak - A szerk.) Ez forradalmi változás lesz! A látogatásaink nyomán vi­lágossá vált, hogy ha Magyaror­szágon probléma nélkül elhelyez­hető esetenként 16 ember is egy zárkában, akkor kettő-háromnak az összetétele nálunk is gond­mentesen véghezvihető. A zwollei bv-parancsnok külön is örömének adott hangot, hogy az együttműködésben részt vett inté­zetek közül a zwollei és az egri ér­te el a legkiemelkedőbb eredmé­nyeket, miként ezt a BVOP orszá­gos parancsnokának szervezési he­lyettese is hangsúlyozta. — Úgy érzem, mindketten tud­tunk tanulni egymástól, profitálni az együttműködésből — tartotta fontosnak megemlíteni Ton Golstein. - Magyar partnereink azt, hogy rrtilyen magatartási for­mát kell alkalmazni a fogvatartot- takkal való bánásmódban. Mi pe­dig azt, hogy még a nagyon sze­rény anyagi erőforrások dacára is igen jól lehet működtetni a bv- intézeteket. Meggyőződésem, a kö­zös munka mindkettőnknek segí­tett abban, hogy tudjunk változtat­ni a gondolkodásunkon, nyitottab- bak legyünk más irányokban is. Külön is kiemelem, hogy a szak­mai együttműködés mellett na­gyon sok komoly baráti kapcsolat is létrejött. Mindezek miatt boldog vagyok, hogy résztvevője lehettem ennek a programnak. Megköszönte a holland kollégák segítőkészségét Galambos ezredes .is, aki kifejtette:- Munkatársaimnak nagyon sokat jelentett, hogy kijuthattak Hollandiába, rálátásuk nyílt más ország fejlettebb büntetés-végre­hajtására. Számomra az az igazi öröm, ha e módszereket sikeresen tudják alkalmazni a hazai viszo­nyok között is. Ennek meglesz a lehetősége, hiszen már megálla­podtunk partnereinkkel, hogy a zwollei és az egri intézet továbbra is fenntartja az együttműködést. Egyik jele ennek, hogy a cseh part­nerbörtön irányítójával együtt meghívást kaptam február 19-re a zwollei új börtön átadására. Né­metalföldi partnerünk anyagilag is jócskán hozzájárult az együttmű­ködéshez, hiszen az ő finanszíro­zásukkal vehetett részt hat mun­katársunk 60 órás nyelvtanfolya­mon, s a cserelátogatások költsé­geit is ők állták. De nem elsősor­ban emiatt, hanem azért is kívá­nom, hogy még szorosabb legyen a kapcsolatunk, mert Hollandia az EU-együttműködésben Magyaror­szág instruktora. Nemcsak a bün­tetés-végrehajtásban, hanem pél­dául a rendőrségi, a gazdasági, a közigazgatási szakterületeken is, vagy a régiók kialakításában. Ez utóbbi a hazai bv-intézeteket is érinti, ez is indokolja kapcsola­tunk továbbfejlesztését. ________________ SZALAY ZOLTÁN A Kálvária-templom kálváriája Mintha átok ülne az épületen: évszázadai során szinte folyamatosan a pusz­tulás fenyegeti. Holott a szomorú enyészet helyett a Keresztútra kellene em­lékeztetnie a híveket. Az egyre romló falak láttán azonban Jézus szenvedése­inek története helyett sokkal inkább egy - jó szándékkal, sokak segítségével létrehozott, ám rendre sorsára hagyott - történelmi emlék kálváriájának szo­morú állomásai tárulnak fel. A jelen sem derűsebb: a kápolnának immár gaz­dája sincs; állítólag bérbe adták valakinek, aki azóta szőrén-szálán eltűnt. Az úgynevezett Úr dombján a jezsuiták emelték a Kálváriát, az első kápolnát 1721- ben építették ide Almásy János, Ágnes, Fe­renc, Koháry István és más földesurak, va­lamint hívek adományaiból. A következő évben kerítéssel vették körül, rá egy évre két kisebb kápolnával bővítették. Ezeket 1725-ben alakítottak át boltozatos kápolná­vá Már ekkor gondot okoz, hogy a Kálvá­ria-domb „talaja igen vizes, emiatt az épü­let meglehetősen romlékony” állapotba ke­rült. A század végére az összeomlás fenye­gette, ám 1793-ban megjavították, ekkor a kápolna helyére egy új épület került, mely­nek északi és déli oldalán torony díszlett. A ma már csak romjaiban látható faragott kő­kapu 1802-ben épült meg. A főépületet 1832-ben a város nevezetes építésze, Rábl Károly tervei alapján újították fel. Vizek átka A templom’gondozását a XVIII. század­ban remetékre bízták, ám azok kicsapon­gó, duhaj életet éltek, így a közösség elza­varta őket. A tiszteletnek örvendő „őrzők” közül kettőt a kápolnában temettek el: 1770-ben Lambl Józsefet, 1790-ben Szabó Ferencet helyezték itt örök nyugalomra. Az épület történetének talán egyik legdi­csőbb időszaka a XX. század elejére tehető, amikor is a '30-as évek derekáig, több mint egy évtizeden át Gubái Pál vette gondozá­sába. (Ő volt az, aki a Nagytemplom leégé­sekor az ott található értékek nagy részét kimenekítette, s épp a Kálvária-dombi templomban helyezte el.) A piarista tanár rendbe hozta a kertet, növényeket ültetett, fásított. Fáradozása azonban hosszú távon kudarcra ítéltetett, mivel a telek nem csatla­kozott vízvezeték-hálózathoz, így a növé­nyi kultúrák gondozása szülte lehetetlen volt. Míg ez esetben a víz hiánya, addig máskor - így például az 1800-as években - a túl sok nedvesség okozott komoly gondo­kat. A kriptában például évek hosszú során át forrás fakadt, amelynek nyomán a víz­szint a helyiségben olykor 70-80 centimé­terre is emelkedett. A beomlott kőfal résén át a megfeszített Krisztus néz le ránk FOTO: SUHA PETER A jelen titkai Manapság szinte minden megtalálható az Interneten, így „kálváriát” keresve több száz oldalt böngészhetünk, szinte kivétel nélkül jó állapotú, rendezett, olykor ki­mondottan impozáns építményeket ismer­hetünk meg. A gyöngyösiről az Interneten nem találni semmit. A városi könyvtárban persze igen, igaz, kevesebbet, mint más műemlékekről. Mintha kevesen tartották volna érdemesnek a bemutatásra. Erre ad­hat némi magyarázatot Dezséri Bachó László: A gyöngyösi templomok története (1944) című munkájában olvasható, a fo­lyamatos, ám átgondolatlan és elégtelen átalakításokra utaló mondat: „Az előrelá­tás hiányának következményeit az ősi Kál­vária azóta is érzi. ” Azt is megtudhatjuk: többször alapítottak - pénzhiány miatt - bizottságot az épület megmentésére. 1877- ben egy új alapkövet is elhelyeztek, mint­egy megkezdve az újjáépítést, ami aztán két év múlva meg is történt. A templom jelenét, még inkább jövőjá firtató kérdésühkkel elsőként ár. Nagy Lajos apát-kanonokot, az épületet tulajdonló Fel­sővárosi Plébánia vezetőjét kérdeztük. Műit megtudtuk: többször esett vandálok pusztí­tásának áldozatául a templom és környéke, s ha meg is lettek a tettesek, hiábavalónak bizonyult az ellenük folytatott harc. Ebbe - úgymond - belefáradt az egyházi szervezet. Ennél többet az apát nem kívánt nyüatkoz- ni, az Egri Egyházmegyéhez irányított, ott Czakó István kanonokot kerestük, aki a cikk elején említett szerződést szignálta a bérbe­adó részéről. A kanonok bár készségesen Negyedszázada írták Voit Pál: Gyöngyös és környéke mű­emlékei (1978) című munkájában - a legújabb fellelt forrásban - azt olvas­hatjuk: A Kálvária bejárata előtt négy stáció áll, a külső udvarban tíz pilléren a többi passió egy jelenete látható. A Kálváriát és környékét 1973-ban hely­reállították. Az építmény jelenleg „ma­gaslaton szabadon álló, többszöri későbbi átépítéssel erősen megvál­toztatott, eredetileg barokk épület". Említést tesz a kertben fekvő négy nagy kőpillérről, amelyek nyilván az 1800-as években emelt stációpillérek maradványai. válaszolt kérdéseinkre, azt nem tudta meg­mondani, hogy pontosan mikor született a megállapodás, és nem emlékezett a meg­nyerő modorú, angolul beszélő, talán kana- dai bérbevevő nevére sem. Azt közölte: ma­gyar őseire és kiterjedt kapcsolataira hivat­kozva a férfi azt ígérte, rendbe hozza, s egy lelki mozgalom központjává teszi a gyön­gyösi Kálváriát. A szerződés sajnos nem nyilvános, a keltezéstől számított ötven év elteltével pillanthat csak bele „civil” érdeklő­dő. Hogy ez mikor telik le, azt nem tudni, miután az üat keletkezéséről sincsenek biz­tos információink. Egyetlen árva reménysu­gár, hogy Czakó kanonok emléké szerint a kontraktus kimondta: ha a bérlő öt éven be­lül nem teljesíti a vállalását, akkor a megál­lapodás semmis. Ez az öt év már alighanem letelt. Hogy kinek kellene lépnie? A kano­nok szerint a tulajdonosnak, aki egyrészt bepillanthat az érsekség irattárában őrzött dokumentumokba, másrészt - ha a fentiek bebizonyosodnak - szabadon rendelkezhet az évszázadokkal ezelőtt élt jezsuiták há- nyatott sorsú örökségével. _____suha péter

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom