Heves Megyei Hírlap, 2003. december (14. évfolyam, 279-303. szám)

2003-12-04 / 282. szám

6. OLDAL NAGYKŐ KÉNYES 2003. December 4., csütörtök NAGYKÖKÉNYES Polgármester: Török László Alpolgármester: Nagy Ferenc Jegyző: Pethőné Nagy Ilona A képviselőtestület tagjai: Gáspár Tamás, Katona János, Koszora Ferenc, Koszora Szabolcs, Laczik Rudolf, Nagy Ferenc, Szita Róbert A községháza címe: 3012 Nagykökényes, Szabadság út 37. Tel.: 37/377-022, 37/577-002 Ügyfélfogadási rend: Hétfő: nincs ügyfélfogadás Kedd: 8-12 óráig Szerda: 8-12 óráig 12.30-17.00 óráig Csütörtök: nincs ügyfélfogadás Péntek: 8-12 óráig Vállalkozások száma: 14 Lakosság száma: 625 fő 0-3 éves: 16 fő 4-5 éves: 11 fő 6-14 éves: 54 fő 15-18 éves: 27 fő 19-62 éves: 354 fő 63 év felett: 163 fő Helyi adók: • Magánszemélyek kommunális adója: 5000 Ft/év • Gépjárműadó: 800 Ft/100 kg • Iparűzési adó: 1,8% • Vállalkozók kommunális adója: 2000 Ft/fő/év Civilszervezet: Nagykökényesi Sportbarát Sport Egyesület A település története: A község környéke 6000 év óta folyamatosan lakott terü­let. Az egymásra épülő kultú­rákat az általános iskola régé­szeti kiállítása mutatja be. Az első írásos emlék 1235-ből származik, amely Kokins né­ven említi a települést. A XI. században feltehetően a Szolnok nemzetség birtoka volt. A falu neve és a XII. szá­zad utolsó negyedében épült premontrei prépostság ténye arra enged következtetni, hogy e helyen alakult ki a Kökényes-Radnót nemzet­ség központja. A tatárjárás idején a falu és a prépostság is súlyos károkat szenvedett, amelyre a templom középkori maradványai alapján követ­keztethetünk. A nemzetség nógrádi ága a XIV. század ele­jén kihalt, s Kökényes, illetve a hozzá tartozó birtokok 1315-ben a Kacsics nembeli Simonra szálltak. A Kökényes nemzetség kihalásával a falu és a prépostság is hanyatlás­nak indult. A török időkben Hatvannal együtt Nagy- és Kiskökényes is török hódolt­ság alá került. Ezt követően a Podmaniczky és az Orczy családok birtoka lett. A település régi pecsétje Békében, pártoskodás nélkül A község egyik legpatinásabb intézménye az általános iskola Könyvtár és élelmezés Robotka Lajosné munkaköre sa­játos: ő látja el a könyvtárosi és az élelmezésvezetői teendőket is a településen. Szerte­ágazó feladatait nagy örömmel és lelkesedés­sel végzi.- Könyvtárunkban 8000-nél is több kötet található - tájékoztat. - Az általános iskolából szinte minden diák a tagjaink közé tartozik. Évente mintegy százezer forin­tot költhetünk új kötetek vásár­lására. Van igény a bibliotékára, sokan azért keresnek fel ben­nünket, hogy a kézikönyvek se­gítségével megírják leckéiket. Emellett működik egy klubunk a gyerekeknek, ahol videóval, tánccal vagy éppen asztalite­nisszel múlathatják az időt. Az intézmény évente megrendezi a szüreti felvonulást, amelynek során az általuk össze­gyűjtött népviseletben pompáznak a felvonu­lók. Mindez évtizedes hagyomány a faluban, ugyanúgy, mint a far­sangi mulatság és a ka­rácsony, amikor is a gyerekek együtt kö­szöntik az idősebb kor­osztály tagjait. Robotkáné élelmezésvezető­ként az óvodában működő konyhát is felügyeli. Itt HACCP- minősítéssel főzik a napi hatvan adag ebédet, amit az óvodások, a napközis tanulók és a szociáli­san rászorulók költenek el. A Heves, Pest és Nógrád megye találkozásánál fekvő község szőkébb hazánk legkisebb tele­pülései közé tartozik. Jelenleg 620-an lakják. Török László polgármester szerint a népesség csökkenése ellenére az önkormányzat szép eredményekkel büszkélkedhet. A mostani 21 tanulóval szem­ben akkoriban még 140 gyerek járt az iskolába - idézi egy röp­ke pillanat erejéig a múltat a községvezető, majd máris a je­lenbe kalauzol. Elmondja: a rendszerváltozás óta az akkor meglévő vízvezeték mellett el­készült a teljes telefonhálózat, a gázberuházás és a szennyvízelvezető rendszer is. Utóbbi kettő a szomszédos Heréddel közösen. Minden útjuk portalanított, ebből aszfalttal ellá­tott egy kilométer, s még másfél kilométert szeret­nének - a lehetőségek függvényében - minél előbb hasonlóképpen rendbe tenni.- Önkormányzatunk 60 millió forintból gazdál­kodik évente, ám a költségvetésünk forráshiányos - tájékoztat Török László. - Szerencsére hitelt mégsem kellett felvennünk semmire, mivel az ön­hibájukon kívül hátrányos helyzetbe került ön- kormányzatok számára kiírt támogatás elnyerésé­vel megoldottuk a belső likviditási gondokat. Az önkormányzat mottója: soha ne legyen ke­vesebb, mint amennyi már van, és a meglévő in­Egy virágzó szövetkezet tézmények működtetése legalább olyan legyen, mint amilyen volt. Az elmúlt időszakban is pár száz méter utat le tudtak aszfaltozni, képesek vol­tak működtetni az intézményeket, szépítgették a falut. Munkanélkülieket is alkalmaztak, aminek köszönhetően errefelé ismeretlenek a hóprob­lémák. A falugondnok többször végigmegy a tele­pülésen, és ha gondot észlel, azonnal orvosolják azt. A közmunkások folyamatosan csinosítják a település minden részét. Az önkormányzat két számítógépet nyert, s szintúgy a klubkönyvtár, így efféle gondjaik nin­csenek. Már tervezik, hogy hamarosan teleházat működtetnek. A lakosság kulturális élete általá­nos megállapítás szerint sokrétű, minden korosz­tály számára rendezvényeket szerveznek. A leg­nagyobb ezek közül a búcsú előtti falunap. Mint Török László meséli, a valamikori háromnapos népünnepélyből kettőt már sikerült visszacsem­pészni. Emellett évente legalább kétszer gulyás­partira várják a lakosságot, s ilyenkor összegyűlik a település apraja-nagyja.- A jövő? - teszi fel a kérdést a polgármester. - Terveink mindig is lesznek. Hogy elöregedőben van a település, ez igaz, hiszen a tények cáfolha­tatlanok, ám mégsem gondolom azt, hogy „halál­ra” lennénk ítélve. A lehetőségeink ez ellen szól­nak. Optimista vagyok, jó a képviselő-testület, hárman az első pillanattól a grémium tagjai. Ná­lunk nincs pártoskodás, békességgel meg tudunk beszélni mindent. ■ A község egyik legnagyobb gaz­dálkodóegysége a mintegy két­száz tagot számláló Heréd- Nagykökényesi Mezőgazdasági Szövetkezet, amelynek elnöke, Katona János szerint az európai uniós csatlakozás előtt bizako­dással tekintenek a jövőbe.- Errefelé a legfontosabb tevé­kenység még mindig a mezőgaz­dasághoz kapcsolódik - jelenti ki a 2500 hektáron gazdálkodó szövet­kezet elnöke. A körülmények nem mindig a legkedvezőbbek, az im­már sorozatosan aszályos idősza­kokat át kellett vészelnünk. Ka­tasztrofálisnak minősíthetők ilyen szempontból a 2000-es, a 2002-es és a 2003-as esztendők, ám a ne­hézségek ellenére is eredményes éveket zártunk, hiszen tavaly pél­dául 41 millió forint volt a nyeresé­günk. Elsődle­gesen kalászo­sokat, olajos nö­vényeket és ke­vés cukorrépát termelünk, ál­latállományunk viszont nincs. A település és a szövetkezet kapcsolata régi és kölcsönösen ki­váló. A téesz kisebb-nagyobb segít­séggel igyekszik támogatni a helyi rendezvényeket.- Ügy érzem, van jövőnk - nyo- matékosítja Katona János. - A szö­vetkezet nem kommunista kép­ződmény, hanem világmozgalom, amely Nyugaton is virágzóan mű­ködik. A lényeg, hogy a szocialista közegből való átmenetet miként tudjuk biztosítani. Ezt korszerű módon is el lehet végezni, és ak­kor nem lehet probléma. Az elnök végül megjegyzi: ma­napság nem könnyű megélni a mezőgazdaságból, ám az uniós csatlakozás utáni támogatások nyomán stabilitás várható, ami­nek a lakosság is használ látja. Jó lenne elérni azt, ami Nyugaton már bevált: ott a mezőgazdaságot alárendelték a vidéki lakosság helyben tartásának. Közösségi szellemre nevelnek A település óvodája és általános iskolája közös igazgatás alá tarto­zik. Az összevont intézmény ve­zetői teendőit Török Lászlóné igazgatónő látja el, aki elmondja: 21 apróságról és 21 általános iskolába járó nebuló neveléséről, tanításáról kell nap mint nap gondoskodni­uk. Az óvoda vegyes csoportban működik, ahol a kicsik sokat ta­nulnak a nagyobbaktól, miközben utóbbiak rengeteget se­gítenek a kicsiknek. Ez a szemlélet az iskolában is folytatódik. Apropó, iskola... Itt a hat osz­tályt három tanulócsoportba osz­tották, ahol az elsősök a harmadi­kosokkal, a másodikosok a negye­dikesekkel, az ötödik osztályosok pedig a hatodikosokkal együtt sa­játíthatják el a tudnivalókat. A he­tedikes és a nyolcadikos diákok el­dönthetik, hogy mely települése­ken folytatják; legtöbbjük Hatvan­ba, Herédre, illetve hatosztályos gimnáziumba jár.- Bárhová kerülnek is, minde­nütt örömmel fogadják növendé­keinket, akik igazi közösségi szemléletet visznek magukkal - jelenti ki Török Lászlóné. - Ná­lunk nem fordul elő, hogy a na­gyobb elnáspángolja a kisebbet, inkább megértőbbek, segítőkészebbek egy­mással. Az iskola és az óvoda felszereltsége jónak mondható, számítógé­pek, játékok segítik a két óvónő, a dajka, illetve a négy pedagógus munká­ját. Az önkormányzat mindent megtesz a fejlődésért, s ennek is köszönhetően az orszá­gos kimutatások alapján az intéz­mény a kistelepülési iskolák között országos szinten is a legjobbak so­rában található, mi több, az ab­szolút rangsorban - Budapestet is beleértve - is az élmezőnyhöz tar­tozik. Az utóbbi esztendőkben itt végzettek közül tízen főiskolások és egyetemisták, akik a jogtól a művészeti ágakig a legszélesebb területen bizonyítanak.- A legfontosabb a családias jel­leg - hangsúlyozza az igazgatónő. - Nyugodtan kijelenthetem: ide még a rossz tanulók is örömmel jönnek. A gyerekek megértőek, segítőkészek egymással ________________fotó: tahi ottó M ILYENNEK SZERETNÉ LÁTNI TELEPÜLÉSÉT? Katona Imréné NYUGDÍJAS- Nyolcvan esztendeje ebben a községben születtem. Sokat fejlő­dött a falu, a víz, a gáz és a csator­na is elkészült. Szeretném, ha a gyerekek nem a tévé előtt ülnének, hanem ápol­nák a hagyo- mányokat, ahogyan annak idején mi is tet­tük. Igaz, hogy minden évben bet- lehemeznek, de jó volna, ha még többet szerepelnének. Hetven év­vel ezelőtt a templom mellett ál­landóan felléptek a fiatalok, ami erősítette az összetartást, és senki nem volt irigy a másikra. Világéle­tében földművelő nép volt a kökényesi. Nehéz élet volt, de fia­talként győztük erővel. Jó volna, ha az itteniek nem költöznének el, hanem itthon maradnának. Szigethy Rudolf NYUGDÍJAS- Községünk rendkívüli település, rendkívüli közösséggel. Termé­szetesen előfordulhatnak kifogá­solható ténye­zők, ám ezek főleg gazdasá­gi vonatkozá- súak. Hiába vannak igé­nyek, ha nincs hozzá pénz... Élhető a köz­ség, és még él­hetőbb lenne, ha nem uralkodna az a nézet, ami az egész ország­ban, hogy a lakóhelyünket leszól­juk. Sok fiatal szülő elviszi a cse­metéjét, nem biztos, hogy jobb körülmények közé. Kétségtelen, hogy sok az idős ember, ám a kö­zösség gondoskodik róluk. Rend­kívül dolgos, gazdálkodó érzék­kel megáldott nép lakja ezt a fa­lut, amely jó példa lehet más kö­zösségek számára is. Laczik Jánosné KIRENDELTSÉG-VEZETŐ- Tősgyökeres kökényesiként szeretném, ha a kistelepülések az Unióban sokkal több támogatást kapnának. Az összkomfort megvan, ám ezt karban is kellene tarta­ni. Napjaink­ban már nem jellemző, ami a hetvenes években volt, hogy a fiatalok elmennek Hatvan­ba; ám hogy örömmel maradja­nak itthon, ahhoz korszerűsíté­sekre volna szükség. A kistelepü­lési létformának igenis van jövő­je, főleg Nagykökényesen, hiszen tőlünk egy órán belül a Mátra, a Cserhát, a Duna, a Tisza, a fővá­ros és a hatvani ipari park is elér­hető. Aki akar, természetesen ta­lál munkát és kikapcsolódási le­hetőséget magának. Gelencsér Tamás KÖRZETI MEGBÍZOTT- Két éve látom el a körzeti megbí­zotti feladatot, kiegyensúlyozott a kapcsolatom az önkormányzat ve­zetésével. A közbiztonság megnyugtató, noha a megye­határok közel­sége csábító az átutazó bűnö­zők számára. Az illegális árusok tevé­kenységét a lakosság segítségével sikerült felszámolni. Gondot jelent az idős, magányos emberek hiszé­kenysége, óvatlansága, amelynek következtében bűncselekmények áldozataivá válhatnak. A község igazi alvó település; a főváros kö­zelsége és az elérhető munkalehe­tőségek, a teljes infrastruktúra pa­radicsomot jelent azok számára, akik tiszta környezetre, csendre, nyugalomra vágynak. Pethő Linda GIMNÁZIUMI TANULÓ- Nagyon szeretném, ha minél több fiatal jönne a településünkre. Igaz, a későbbiekben nem itt sze­retnék dolgoz­ni, hanem vala­mi nagyobb te­lepülésen vonz a pedagó­gusi hivatás -, de a falumban kívánok letele­pedni, mert itt biztonságban érzem magam. A városokból na­gyon sokan költöznek kistelepülé­sekre. A helyi kulturális és folklór- rendezvényeken rendszeresen részt veszek, mivel a hagyomá­nyok ápolását fontosnak tartom. Szeretnék világot látni, de Nagy- kökényes az a biztos pont, ahová visszatérhetek. Hogy kicsi a falu, ez előny és hátrány is egyben, de ami a legfontosabb, hogy az em­berek itt odafigyelnek egymásra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom