Heves Megyei Hírlap, 2003. november (14. évfolyam, 255-278. szám)

2003-11-08 / 260. szám

2003. November 8., szombat M O Z A I K 7. OLDAL A várossá szépülés évei Gyöngyös A Mátra Múzeum Baráti Köre (MBK) a héten tartotta szokásos éves közgyűlés­ét dr. Pálos Lászlóné Nagy Rózsa elnök vezetésével. A tagság az év során vég­zett munkáról és a pénzügyekről szóló beszámoló elfogadása után az ellenőr­ző bizottság véleményezését is jóvá­hagyta. Ezt követően az MBK jövő évi terveiről tájékoztatott az elnök. El­mondta: az idei szolnoki szakmai ki­rándulás sikere után jövőre is pályáz­nak hasonló célra. A következő túra egyik lehetséges helyszíne Nógrád me­gye, a másik Esztergom. A baráti kör által szervezett helytörténeti, történel­mi, tudományos-ismeretterjesztő elő­adások ezután is folytatódnak. Válto­zás, hogy sokak kérésére a megszokott szerdai időpontról keddre kerülnek át az előadások, a 16.30 órai kezdet azon­ban változatlanul megmarad. A kör tavaly választott elnöke kérte tagtársait az összejövetelek népszerű­sítésére, ajánlására, mivel a tagság növekedése a lehető­ségeiket is bővítené. Rögtön a közgyűlést követően Báryné dr. Gál Edit muzeo­lógus Városépítészet a szá­zadfordulón című előadása következett. A jelenlévők megtekinthették azt a két díszoklevelet, ami Kemény János egykori polgármester unokája, Kemény Zsuzsan­na jóvoltából nemrég került a múzeum tulajdonába. A város agilis vezetője 1908-1919 között töltötte be kéltsége eredményeként teljesedett ki a város századfordulón kezdődő látvá­nyos fejlődése. Az 1890-es években Nékám rendőrkapitány jelentést tett a közlekedési és egészségügyi szempont­ból egyaránt tarthatatlan gyöngyösi ál­lapotokról: az utak burkolatlanok, sá­rosak vagy porosak az időjárás szerint, járda nincs, a petróleum-közvilágítás elavult és elégtelen. Jellemző, hogy a városi palotákkal, boltokkal büszkélkedő Fő tér is csak patakkővel volt burkolva, közepén nyi­tott csatorna folyt, ami az esővízen túl a környék minden szennyét is befogad­ta. Az ezt követően végbement város- rendezés nyomán néhány év alatt asz­faltozott utakat, villanyvilágítást, köz­műveket és sok-sok új épületet nyert a város, s a mai utcanevek egy része is akkor született. A Fő tér és a Vachott Sándor utca sarkán álló „kinőtt” város­háza helyett újat terveztettek, akárcsak új húscsamokot is. A városháza mellett 1905 táján épült fel és nyitott a Pannó­Bolt hátán bolt A korabeli építészeti szabályrendelet értelmében a frekventált helyeken, főleg a Fő, vagyis a Piactérre néző lakóházak, paloták utcafronti részének földszintjén bolthelyiségeket kellett kialakítani, így egymást érték az aprócska, de jó nevű üzletek. hivatalát. Az egyik oklevél­ben a háború idején katonai kórházat létesítő polgármesternek mond köszö­netét a város lakossága, a másikat nyugdíjba vonulásakor, évtizedes mun­kája méltatásaként kapta. Személye annyiban kapcsolódik az előadás té­májához, hogy az ő hivatali ideje alatt, döntően egyéni állásfoglalása és eltö­nia Szálló, ami a régiek emlékezete szerint a város legimpozánsabb szállo­dája volt. A prosperitásnak, a rengeteg, még tervben lévő álom megvalósításá­nak az 1917-es várospusztító tűzvész ve­tett gátat, s a következő nagy építkezé­si hullám csak 1920 körül indult el. JÓNÁS ÁGI Régiópolitika: izgalmas kérdések lőcsoportnak, amelynek Sós Tamás sze­mélyében igen határozott és elismert po­litikus vezetője van.- Gyöngyösön mi a legfontosabb kér­dés, amiben honatyaként hatékony sze­repet tud vállalni?- Örülök, hogy a megkezdett folyama­tokat folytatja a város új vezetése. Ezek közül legfontosabb a szennyvíz- és hulladék­gazdálkodás fejlesztése. A csatornaprogram folytatására, a gerincve­zeték további kiépítésé­re, új utcák bekapcsolá­sára, a szennyvíztisztító telep korszerűsítésére, kapacitásának növelé­sére egyaránt pályázott a város, és úgy tűnik, hogy sikerrel. A közmű- fejlesztés egyébként fel­tétele a sportcsarnok gyors megvalósulásá­nak is. Az országos út­programban szintén ér­dekelt Gyöngyös az el­kerülő utak miatt, de ebből a szempontból például Hatvanban súlyosabb a helyzet. Nem véletlen, hogy a gyöngyösi szennyvízfejlesztésekkel párhuzamosan Hatvanban az elkerülő út megvalósulását tették az első helyre. Ná­lunk ez a következő fejlesztési ütem fő feladata lesz. A Mátra Múzeum rekonst­rukcióját, ami részben megyei fejlesztés, a megyével közösen szintén a következő körben jó eséllyel be tudjuk vinni a tá­mogatási rendszerbe. A kulturális mi­niszter urat októberi Heves megyei láto­gatása során a helyszínen, a múzeum­ban közelebbről is tájékoztattuk az el­képzelésekről. Gyöngyös, Heves megye Ez természetesen csak részben igaz — ál­lítja Szabó Gyula, akivel az elmúlt év ta­pasztalatairól, országgyűlési tennivalói­ról beszélgettünk.- Bevallom, csakugyan hiányzik az önkormányzati munka — ismerte el —, hiszen az emberekhez kötődő gyakorlati kér­désekhez, a döntések­ből fakadó, közvetlenül megtapasztalt felelős­séghez szoktam, és et­től most kicsit távol ke­rültem. Hiányzik az emberekkel való gyako­ribb érintkezés. A Parla­mentben nem annyira egyes, kisebb-nagyobb súlyú személyiségek befolyása érvényesül, mint inkább politikai vagy szakmai köröké. Ugyanakkor, mint mondja, az itthoni fo­lyamatoktól sem akar elszakadni, ezért soha fel sem merült benne, hogy a fővárosba költözzön.- Az önkormányzati üléseken azért veszek részt szívesen, mert érdekel, hogy miben gondolkodik, merre halad a város. Egy képviselő akkor lehet eredmé­nyes, ha vállalja az önkormányzatok konstruktív szándékainak közvetítését is. Mégsem lehetek kizárólag lokálpatri­óta, hiszen fontos, hogy a települések ne egymás rovására politizáljanak, hanem valamiféle prioritási sorrendben megál­lapodva igyekezzenek érvényt szerezni érdekeiknek. Ebben az összehangolás­ban van nagy szerepe a megyei képvise­- Van-e lehetősége kistérségi ügyek képviseletére?- Megyei listás képviselőként szívesen vállalok ilyen feladatot is, ha erre igény van. Egyébként átalakulóban van a rend­szer, jelenleg is folyik az a szakmai mun­ka, melynek során egyértelművé keü ten­ni a kistérségek szerepét, lehetőségeit. Még kérdés, hogy a területfejlesztés egyik szintjeként tervező, döntés-előké­szítő feladatokat kapnak, vagy pénzt is, és ezzel a megvalósításban is részük le­het. Mindenesetre úgy érzem, hogy a Te­rületfejlesztési Bizottság tagjaként lehe­tőségem van kellő súllyal képviselni mind az önkormányzati, mind a megyei vagy regionális érdekeket.- Tagja a Foglalkoztatási és Munka­ügyi Bizottságnak is. Itt mivel foglalko­zik?- A bizottság az elmúlt évben számos új törvénynek, illetve törvénymódosítás­nak volt gazdája. Ezek többsége kapcso­lódott az EU-jogharmonizációhoz, de számos olyan módosításban is szerepet vállaltunk, ami a belső szabályaink igaz­ságosabbá tételét szolgálta. Hogy csak egyet említsek, ilyen volt a köztisztvise­lői törvény módosítása. A bizottság Ro­ma Foglalkoztatási Albizottságában is dolgozom, tehát olyan területen, ami Gyöngyösnek is rendkívül fontos. A par­lamenti munkán kívül Magyarország képviseletében tagja vagyok az EU Régi­ók Bizottságának. Ez elég rendszeres brüsszeli munkát jelent, egyelőre megfi­gyelői státusban, 2004. május 1-je után pedig teljes jogú tagként, szavazati jog­gal, akárcsak a többi uniós tagjelölt or­szág képviselői. A bizottsági ülések na­gyon fontosak, hiszen ezeken dől el az EU régiópolitikája, itt határozzák meg az elsőbbséget élvező tennivalókat. Nagyon izgalmas dolgokról van szó, ezért a jövő­ben, ha nálunk is kiépül a regionális rendszer, szívesen vennék részt annak munkájában. JÓNÁS ÁQI A csinosan öltözött, alacsony ter­metű nő szinte háziasszonyként sürög-forog a vendégek körül, mindegyikükhöz van egy-két szava. Hosszabb társalgásra most nem­igen jut idő, mert perceken belül kezdő­dik az ünnepség, a város a finn testvér- kapcsolat tartalmas három évtizedére emlékezik. A magyarul elmondottakat a tősgyökeres egri Hibay Éva tolmácsolja, dallamos nyelv a finn, szép kiejtéssel for­málja a szavakat, a Poriból érkezettek ér­deklődő tekintetén látni, helyén van min­den hangsúly, minden egyes kifejezés.- Eddig az volt számomra a legna­gyobb dicséret - meséli, amikor később megkérdezem tőle, honnan ez a remek nyelvtudás -, hogy egy itt járt finn turis­tacsoport tagjai azt hitték, házasság ré­vén idekerült honfitársuk vagyok. Az igazság az, hogy én éltem és dolgoztam náluk huszonöt évig. De ez hosszú törté­net... - sieti el a mondat végét, mert vár­ják a vendégek. Néhány nap múlva a szintén egri szár­mazású, ám amerikai-magyar állampol­gár szobrász férjével, Popovits Zoltánnal együtt felfedezett, régi-régi, ám kellemes otthonná varázsolt szarvaskői házban folytatjuk a beszélgetést. Először a Hibay név kerül szóba: a hivatása áldozatává vált egykori orvos, Hibay Károly, akiről utcát is elneveztek a megyeszékhelyen, Éva asszony nagyapja volt ugyanis. A szülői házban teremtett pezsgő szellemi közegben értéke volt minden szépnek, így a zenének is, a család komoly lemez- gyűjteményt tudhatott magáénak, s min­dig szólt valamilyen muzsika.- Talán így érhető, hogy zenei szakkö­zépiskolába kerültem, onnan pedig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára vezetett az út. Öt év után, 1977-ben vé­geztem fuvola- és kamarazene-művész, illetve tanári szakon - kezd a már említett hosszú történetbe vendéglátóm. A frissdiplomás nő ekkor már egy finn diáktársának a felesége. A főiskolán is­merkedtek meg, s hamarosan össze is há­zasodtak. Amikor végeztek, a jövőt illető­en válaszút elé kerültek, végül az ifjú férj hazájában, pontosabban Helsinkiben te­lepedtek le, kapcsolatuk azonban később válással végződött.- Egyik nap azzal kopogtam be az ot­tani neves zeneakadémiára, hogy náluk szeretném folytatni a tanulmányaimat. Kedvesen elbeszélgettek velem, majd legnagyobb ámulatomra úgy döntöttek, hogy nem diákként, hanem tanárként számítanak rám. Huszonkét évesen lépett katedrára, s hamarosan tapasztalta, hogy nem egy ta­nítványa jóval idősebb nála. Ettől függet­lenül nagy tisztelettel fogadták a magyar származású tanárnőt, aki - nem beszélve még a finnt - angolul, s természetesen a zene nyelvén értette meg magát.- Végül is kifinomult hallásomnak, s az engem türelemmel okítgató hozzátarto­zóknak, diákjaimnak köszönhetően aránylag hamar elsajátítottam a nyelvü­ket. Olyannyira, hogy nemsokára már rá­diót hallgattam, tévéztem, s újságokat, könyveket is a kezembe vettem. Csodála­tos volt eredetiben olvasni híres íróikat... Történt persze egy-két mókás dolog a ha­sonló hangzású szavak miatt. Ott van pél­dául a „pajta" szó - említi -, nemigen ér­tettem, miért emlegetik oly sűrűn otthon vagy egy-egy áruházban, amíg ki nem de­rült számomra, hogy náluk az inget jelent. A finnek sajátos éltet élnek, ennek meghatározója a gyönyörű, ám meglehe­tősen zord környezet, a rövid nyár, a mí­nusz 25-30 fokos hideggel járó tél. Min­denben szeretik a szépet, s miután rend­kívül becsületes, érző, tiszta lelkületű emberek, nagy hagyománya van náluk a zenekultúra ápolásának is. Látogatott az opera, magas színvonalú a zenei élet, meghatározó a kórusmuzsika.- Amíg egy autóbalesetben meg nem sé­rültem, s emiatt később nyugdíjba nem ke­rültem, fő foglalkozásom a tanítás volt. A Sibeleus Egyetemen kívül számos más he­lyen, így több vidéki város intézményében megfordultam tanárként. Emellett sokat koncerteztem szólistaként. így a finn rádió­ban készítettem felvételeket, sőt külföldön is vendégszerepeltem. A kinn eltöltött évek alapján a magyar mellett finn állampolgár is lettem, de fontosabb volt számomra, hogy elismertek, s befogadtak maguk közé.- Számított ebben valamit az, hogy ro­kon népnek tartanak minket?- Feltehetően igen, tisztelnek és sze­retnek bennünket. Sok olyan idősebb emberrel találkoztam, aki miután meg­tudta, honnan származom, régi emlék­ként mesélte el, hogy például annak ide­jén miként gyűjtöttek az '56-os magyar forradalom támogatására. Amikor a pajtából ing lesz Elszármazott honfitársuknak nézték a finn turisták Ha teheti, szívesen pihenget a kertben Bora kutya társaságában FOTÓI SZ. I.- Említette korábban, hogy a finn tu­risták honfitársuknak nézték. Miként lett zenészből tolmács?- Hivatalosan nem tolmács, hanem idegenvezető vagyok. Még a '80-as évek­ben a Malév helsinki képviseleténél aján­lottak egy másodállást, amit úgy vállal­tam el, hogy fizetségként repülőjegyet adtak, így könnyebben haza tudtam jár­ni. Aztán rábeszéltek, hogy menjek el egy szakmai képzésre, nyolc vizsga után a földi kiszolgáló személyzethez kerül­tem. Mindemellett még arra is futotta az energiámból, hogy elvégezzem az ide­genvezetői tanfolyamot, s éveken keresz­tül népszerűsítettem Magyarországot, ezen belül Egert az ottani utazási irodák­nál, meg különböző előadásokon. Egy ideje pedig itthon a Hotel Flóra finn cso­portjait kalauzolom. Ez azt jelenti, hogy tesz egy-egy jókora körutat velük hazánkban, s a szomszédos országokban. Miután a turistákat nagyon érdekli ennek a térségnek a történelme, földrajza, népi hagyománya, bor- és kony­hakultúrája, Éva asszony beleásta magát az ezekkel kapcsolatos ismeretekbe. Már csak azért is, hogy mindenre hiteles vá­laszt tudjon adni, mert a finnek alapvetően érdeklődő, kíváncsi természetű emberek.- Olykor-olykor nem támad ,,honvá­gya" második hazája iránt?- Ha itt vagyok, mindig az van, ha ott tartózkodom, egy idő után ide vágyom haza. Odakinn gyönyörű helyen, Helsin­kitől mintegy negyven kilométerre van egy bérelt házunk, ahová rendszeresen visszajárunk. Barátaink, ismerőseink várnak olyankor, s mi is szívesen látjuk őket itt, Szarvaskőben, ahol kimondottan erre a célra alakítottunk ki egy kis ven­dégházat. Indulni készülünk, hogy körülnéz­zünk a valóban fenséges környezetben fekvő portán, a telefon csengése azonban megállít bennünket. Akaratlanul is hal­lom, amint újabb turisztikai programot beszélnek meg a hívóval.- Az én életem úgy alakult - teszi le a kagylót a ház asszonya -, hogy már nem is érzem jól magam, ha véletlenül nincse­nek körülöttem finnek. Nagyon tudnak hiányozni... S érzékelhetően ő is nekik, miután északias szőkeségével, az övéké­hez hasonló észjárásával, s kedves gondoskodásával szinte otthoni légkört teremt számukra ebben a távoli országban. szilvás istván Nyolcévi polgármesterkedés után került a Parlamentbe Szabó Gyula or­szággyűlési képviselő. Bár jelenleg nem tagja az önkormányzatnak, sűrűn vesz részt a városi üléseken. Ahogy egykori képviselőtársai szokták ugrat­ni: nosztalgiázik. Szabó Gyula. Nem költözik a fővárosba FOTÓI S.P.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom