Heves Megyei Hírlap, 2003. november (14. évfolyam, 255-278. szám)
2003-11-17 / 267. szám
6. OLDAL H O R I Z O N T 2003. November 17., hétfő Márton-napi hiedelmek, népszokások „Aki Márton napján újbort nem iszik, egész évben szomjazik’’ Magyarországon a Márton-napi — november 11. — hagyományok évszázados múltúak. „Gaudia martini anser et amphora vini” — azaz eleink ludat ettek és bort ittak Szent Márton püspök ünnepén. Az utóbbi években egyre több helyen és számos eseménnyel köszöntik ezt a lúdhoz és az erre az időpontra kiforrt újborhoz kötődő „hétköznapi” ünnepet. Márton napja egykor a gazdasági év végét jelentette, valóságos elő- éwége volt. Gall-kelta mintára az adventtel és a karácsony előtti negyvennapos böjttel kezdődő új esztendőt jelentette. A György-nap- kor — április 24-én — kihajtott gulyát sok helyen ekkor terelték téli szállásra. Ez a nap volt űz adófizetés, a tisztújítás, a járandóságok és elszámolások napja. A céhes világban a céhmesterek vacsorát adtak legényeik tiszteletére. A boltokban a korai sötétedés miatt először gyújtottak gyertyát, ezért a libapecsenyét gyertyapecsenyének is nevezték. November 11-ét a gazdasági év lezárása mellett télkezdő dátumnak is tartották. Ezért számtalan népi regula, időjóslat, népi szokás maradt fenn elődeinktől. Ezen a napon az időjárásban nagy változások bekövetkezését figyelték meg az elmúlt századok során. Vagy melegedés — amelyet Szent Márton nyarának nevez a népnyelv -, vagy erős lehűlés következhet be. A néphit szerint ha Márton napján meleg van, hideg karácsonyra lehet számítani. „Ha Márton napján a lúd jégre áll, karácsonykor sárba jár. ” A Mura vidékén úgy tartották, hogy ha a Márton napján elfogyasztott lúd mellcsontja fehér, akkor havat, esőt, ha vörösesbarna színű, nagy hideget jósol karácsonyra Német nyelvterületen úgy vélték, ha Márton napján az ereszcsatornák zúgnak, úgy zörögnek majd a prések jövőre. Ahány csepp eső hull a szőlőtőkére, olyan sok szőlő lesz rajta ősszel. Márton-szőlőnek nevezték azt a szőlöfürtöt, amely csak később, e nap tájékán ért be. Szlovákiában úgy tartották, ha a szőlő levele Márton napján még zöld, akkor enyhe télre lehet számítani. Ha esik az eső e napon, akkor a következő évben szűk termés és kevés bor lesz. Márton és a ludak A Márton név római eredetű, s Marsnak, a háború istenének állít emléket. A libákat a rómaiak „aris Martisnak”, Mars madarainak nevezték. Márton az első nem vértanú szent, későbbi tours-i püspök 316-ban vagy 317-ben született a Római Birodalom Pannónia superi- or provinciájának Savaria (Sabaria) városában. Pogány szülők gyermeke, aki tizenöt évesen lépett be a római hadseregbe. Erős és önálló jellem volt, kiengesztelhetetlen igazságérzettel, kitűnő szónoki képességekkel és nemes emberszeretettel. A legenda szerint a galliai Amiens városában találkozott egy koldussal, aki mezítelen volt, és senkitől sem kapott alamizsnát. Márton ekkor kivonta kardját, két részre vágta köpenyé. Egyik felét a koldusnak adta, másik felét pedig magára terítette. A rá következő éjjelen látta feléje jönni Krisztust, abE jelenés hatására 18 éves korában megkeresztelkedett. Többéves remetéskedés után szent cselekedetei, erényei, jámborsága alapján a nép 371-ben Tours-ban püspökké választotta. Ő ezt a megbízást nem kívánta elfogadni, egyes legendák szerint inkább elbújt a libák óljába. A libák azonban hangos gágogásukkal elárulták rejtekhelyé, amiért később valamennyit levágatta, így nem sikerült elkerülnie a püspöki méltóságot. Egy másik legenda szerint a ludak prédikáció közben zavarták meg a püspököt. A végkifejlet a libák számára ugyanaz lett. Szent Márton, a patrónus Szent Márton és a magyar történelem számos területen kapcsolódik. Szent István zászlóit a besenyők és Koppány elleni harcban Szent György és Szent Márton - a katona- és lovagszentek - képmásai díszítették. István Szűz Mária mellett Márton oltalmába is ajánSzent Márton. A Szent Ambrus-féle misszálé iniciáléja. (Milánó, Bibliotheca Braidense) bán a köpenydarabban, amelyet ő a koldusnak adott. És az Úr így szóla a körülötte álló angyaloknak: ,Martinus, aki még nincs megkeresztelve, ruházott fel engemet". lotta hazánkat. Patrónusa többek között a kismartom és a szombat- helyi püspökségnek. Az ő védelmébe helyezték a pannonhalmi bencés apátságot is, mely Szent Márton hegyén áll. Az apátságot évszázadokon át Szentmárton- hegyi előnéwel emlegették. Kazinczy Ferenc keresztelte át Pannonhalmára. Középkori királyaink a székesfehérvári Szent Márton- templomban tették le az esküt és végezték el az előírt négy kardvágást az égtájak felé, mellyel magukat jelképesen az ország védelmére kötelezték. Igen sok település őrzi nevében Mártont. A katona szentről főleg Árpád-kori határvidékeken lévő egyházközségek helyeit nevezték el, melyek a határvédelem hitbeli megerősítését is szolgálták, mint például Túrócszentmárton, Csíkszentmárton, Zalaszentmárton. Márton a mai napig jelen van templomok, múzeumok, rigmusok, énekek és legendák sokaságában. Patrónusa ő az állatoknak, a pásztoroknak, a kádároknak, a vincelléreknek is. 397. november 8-án hunyt el. Valószínűleg november 11-én temették el. E napot utóbb Szent Márton ünnepének nyüvánították. „A bornak Márton a bírája” Szent Márton életében és halála után is több vonatkozásban említésre kerül a bor. Nyugat-Európa számos szőlő- termesztő vidékén olyan hiedelmek is elterjedtek, miszerint Márton - Krisztushoz hasonlóan - a vizet borrá tudta változtatni. Halléban maradt fenn a következő versike: ,Márton, Márton, csinálj a vízből bort!’’ Tours-ban Mártont a bor gyarapítójának és adományozójának tartották már az ötszázas években. Volt ott ugyanis egy csodatévő szőlőtőke, melynek elültetését Mártonnak tulajdonította a legenda. A Szent Márton pohara elnevezés a Márton-napi áldomás és gyógyító célú borivások emlékét őrzi. Középkori hagyomány szerint Márton tours-i sírjától a betegek a kenyér és a bor elfogyasztása után gyógyultan távoztak. A német és szlovén szőlőtermelő vidékeken napjainkban is sokféle, borral kapcsolatos Márton-napi szokás él. A német szőlősgazdák a jó termésért isszák a bort Márton-napján.---wK RISTIN4E4 WHITE# I 1 !í| i mm kislexikona Szent Márton és a koldus. Az ismeretlen magyar festő műve a Magyar Nemzeti Galériában látható Sok helyen Márton-napi borke- resztelést tartanak. A Rajna vidékén a névnap előestéjén kóstolják meg az újbort. A Lendva vidékén (Szlovénia) mártonozó csoport — püspök, ministránsok, zenészek — járják a szőlőket. Tréfás mise keretében a mustot megkeresztelik és borrá változtatják. Ausztriában a bort Márton-nap előtt „viharosnak”, a megkeresztelés után „új- bornak” nevezik. Bécsben Márton- borral ajándékozzák meg egymást a szőlőtermelők és az elöljáróság. A XII. század óta fogyasztják a „szüreti” vagy „préslibát”. A szőlőkapások körmenetes felvonulásuk közben Márton-éneket énekeltek: „Ma éjjel van Szent Márton éjszakája/Ekkor változik a must borrá!" Magyar nyelvterületen is sokfelé elterjedt Szent Márton személyének és a bornak az összekapcsolása. Márton napján eleink a megkóstolt újbor alkalmával vidám ünnepet tartottak, tojást, szalonnát, süteményeket ettek. Göcsejben, a Rába-közben „szentmárton-rétest" sütöttek. Mivel Mártonnal kezdődött a karácsony előtti negyvennapos böjt a középkorban, elődeink szokásrendjében ez úgy tükröződött, hogy „...sült Ludat ettek, s új Bort ittak". Úgy tartották, hogy aki ezen a napon spicces lesz a bortól, az a következő évben megmenekül a fejfájástól, a gyomorfájástól. Egy 1757-ben készült feljegyzés említi először a böjtre való felkészülésként az az évi libapecsenye elfogyasztását és az újborral teli poharak ürítését. A lakodalmakat is főleg Márton napja körül ülték. Külön elnevezéssel illették a részegséget, amely állapot Szent Márton nyavalyája néven maradt fenn. Az alföldi szőlősgazdák Borfújtó Szent Mártonként tisztelték a szentet, mivel a kiforrt, lehiggadt újbor hordójába be lehet már ütni a dugót, s lehet inni a borból. Csíkszentmártonban a Márton-napi búcsú alkalmával kóstolták meg az újbort. Innen ered a patrónus helyi elnevezése - Nagypoha- rú Szent Márton. Sopronban a XVII. században — bécsi mintára — a bérlők dézsmaszedés előtt Márton napján megvendégelték a városi tanács tagjait és a dézsma- szedő tisztségviselőket. E nap tájékán volt az úgynevezett „bőrkötés” határnapja is. Ilyenkor a hordókészítő mester kijavította a „berkéket”, az abroncsokat a hordókon. így kapcsolódik a keresztény hagyománykor a különféle népi megfigyelések, szokások, a néphit és a hagyományok a mai ember ünnepéhez, a Márton-napi újborok és a libatorok gasztronómiai élvezetéhez.- CZÉKUS A közösség szeretetéért dolgozni kell Pásztor József, a Szent Bertalan Főplébánia káplánja vehette át elsőként az idén alapított Gyöngyös Város Szociális Ügyéért elnevezésű kitüntetést, melyet a szociális munka napja alkalmából adtak át. A díjhoz tartozó emlékplakett, oklevél és pénzjutalom azoknak a személyeknek adományozható, akik a szociális ellátás területén kiemelkedő munkát végeztek, és hozzájárultak az ellátás színvonalának emeléséhez a Mátraalján. Pásztor József tisztelendő 1936-ban született Jászalsószentgyörgyön. Tanulmányait az egri papneveldében végezte, ahol 1968-ban pappá szentelték. Hivatását Verpeléten kezdte, majd újabb állomáshelyei következtek: előbb Sajónémeti, majd 1971-ben Gyöngyös. A Mátraalján eltöltött több mint három évtized alatt a Felsővárosi Plébánia vezető papjaként dolgozott, ahol munkája kiegészítéseként minden szabadidejét a szociális tevékenység sajátos formájának szentelte. Talán nincs is olyan ember a városban, aki ne ismerné a nevét és munkásságát. Ő az, akinek mindenkihez van egy kedves szava, egy bátorító mosolya, simogató keze a bajbajutottaknak, megnyugtató pillantása az örökre távozóknak. Ő az, aki képes átérezni azt, hogy mennyire szükségünk van egymás erejére a saját gyengeségünkben.- Szabadidőmet soha nem sajnáltam azoktól - legyen idős vagy fiatal -, akik segítséget, támogatást kértek tőlem - mondja az atya. - A napjaimat mindig úgy szerveztem meg, hogy délelőttönként el tudjam látni az egyházi szolgálatot, délután pedig elindultam a városba, vagy otthon vártam a híveket, akik kisebb-nagyobb problémáikkal kerestek meg engem. Gyakran még az éjszakákat is rövidnek találtam, számtalanszor megtörtént ugyanis, hogy akkor végeztem el hivatali teendőimet. Mint hozzáteszi, a sok munka ellenére mégis úgy érzi: kevés ideje jutott arra, hogy meghallgassa az embereket, tanácsot adjon nekik, és útbaigazítsa őket. Pedig tapasztalatai azt bizonyítják, hogy rohanó világunkban egyre nagyobb szükség lenne a szeretetre, az emberi ragaszkodásra.- Úgy, ahogy egy családban fontos, hogy szebbé tegyük egymás életét, egy nagyobb közösségben ugyanolyan jelentős szerepe van annak, hogy békére és megértésre neveljük egymást. Isten szolgái olyan különleges küldetést kaptak, melynek kapcsán még nagyobb felelősséggel tartoznak embertársaikért, mint mások - teszi hozzá a kitüntetett. A Szent Bertalan Főplébánia káplánja még ma is kedves vendég a szociális és az idősotthonokban, valamint a kórházban. Mint megjegyzi: munkája során az időseknek és a betegeknek nyújtott segítPásztor József: „Amíg egészségem engedi, dolgozni fOgOk” FOTÓ: s. P. ségben és támaszadásban lelte legnagyobb örömét.- Nemrégiben néhány napot kórházban kellett töltenem. Amikor megláttak a nővérek és a betegek, mindannyian örömmel mondták: milyen jó nekik, hogy ott vagyok. Merthogy mindig boldogságot jelent számukra, ha velem beszélgethetnek - emlékezik vissza mosolyogva. Az atya sajnálattal említi viszont, hogy sajnos, egyre kevesebben választják a papi hivatást, pedig gyakran a szolgálatban állók háromszorosára lenne szükség. A szomorú létszámcsökkenés oka szerinte a neveltetésben keresendő.- A gyerek első tanítója és papja a szülő. A legtöbb családban pedig már az alapok is hiányoznak, mert gyakori eset, hogy az édesapa vagy az édesanya sem részesült megfelelő hitoktatásban. Éppen ezért a gyereknek nincs mibe kapaszkodnia, és felnőttként is nehezen oldja meg a problémáit - véli Pásztor József, aki korábban hitoktatással és jegyes-oktatással is foglalkozott. A tisztelendő hatvannyolc éves kora ellenére jelenleg is aktívan részt vesz a rászorulók megsegítésében, eltökélt szándéka, hogy amíg egészsége engedi, addig dolgozni fog. Ha pedig még marad egy kis szabadideje, akkor szívesen áldoz néhány órát kedvenc kikapcsolódásának, az olvasásnak. JUHÁSZ MARIANNA „Szóljak bár emberek vagy angyalok nyelvén, Ha szeretet nincs bennem, Csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom. Legyen bár prófétáló tehetségem, Ismerjem bár az összes titkokat és minden tudományt, Legyen akkora hitem, hogy hegyeket mozgassak, Ha szeretet nincs bennem, Mit sem érek." (Részlet Szent Pál apostol leveléből.) A szeretet a legfontosabb
