Heves Megyei Hírlap, 2003. október (14. évfolyam, 229-254. szám)
2003-10-04 / 232. szám
2003. Október 4., szombat 7. OLDAL H O R I Z O N T Nán^. / iPmd¿ r:s?>ike.í¿; Sxiéfíftetvífi kftOKSZÁULÁS yV'' Ktsunatfatas JSABBMi! r~«%, N»fytO(V Újszilvás mimi Tarul A mikor, immár túl a Tiszán, átdöcögök a zakkanós vasúti átjárón, s feltűnik előttem az alföldi panoráma fölé magasodó, fakó kék alap- , ra festett reklámmal tarkított víztorony, rápillantok a kilométerórára. A napi számláló, amit elinduláskor állítottam be, táblától tábláig ötvenhárom kilométert matat. Ennyire van a hevesi megyeszékhelytől az önmagát a tavi régió legnagyobb településeként, s egyben idegenforgalmi központjaként számon tartó Tiszafüred. Ennek az egyórányi útnak - mint később lépten-nyomon hallom - nagy jelentősége van.az itteniek életében. A13 ezer lakosú városban ugyanis időről időre - mint ezekben a hónapokban is - felvetődik a Jász-Nagykun-Szolnok megyétől való elszakadás gondolata S az egykori anyamegyéhez tartozás hívei számos érvük mellett azt hozzák fel magyarázatul, hogy Eger - szívükben és távolságban egyaránt - közelebb van, mint az örök idegen Szolnok.- Név szerint nem tudok említeni senkit, aki az élére állt volna a kezdeményezésnek - töpreng el a kérdésemen Pinlér Erika polgármester. - Ennek a gondolatnak mindig is voltak támogatói és ellenzői, mint ahogy ma is vannak. Néhány évvel ezelőtt dr. Doktor Zoltán ügyvédet - az egészségügyi okokból lemondott egyik korábbi polgármestert - tartották az ügy lelkes szorgalmazójának.- Nézzen a térképre - mondta akkoriban a nála járt kollégámnak -, itt vagyunk a sarokban, a perifériára szorulva. Három megye központja - Debrecen, Miskolc, Eger - is közelebb van, mint Szolnok. A közlekedés mindenhová jobb, mint a saját megyeszékhelyünkre. A város akkori vezetője nem titkolta azt az érzését sem, hogy a megyében „Füredet mindig igyekeztek lenn tartani”, kevésbé fejlesztették, mint más szolnoki városokat, például Karcagot. Éppen ezért vélekedett úgy, hogy ha az ittenieket megkérdeznék, igennel válaszolnának az elválásra.- Mégis azt mondom - tette hozzá -, hogy ez csak nagyon távoli cél lehet. Ennek ellenére napirenden kell tartani a kérdést, ezt diktálja az élet. Tiszafüreden ma is tartja magát az a legenda, miszerint az ötvenes évek elején az ország akkori, nagy hatalmú vezetője, Rákosi Mátyás ránézett a térképre, s ott, ahol a szőke Tisza vonala kanyargott, húzott egy vonalat, seza település a környező falvakkal együtt egy szempillantás alatt Szolnok megyéhez került. A kor szokásaihoz híven akkor erről nem kérdeztek meg senkit. Ha ismerték az 1880-as népszavazás eredményét, akkor meg is volt rá minden okuk - állítják a helybeliek -, mert a nép abban az időben is nemet mondott Szol- Szóval, Tiszafüred... - folytatja a történelmi kitérő után. - Tartozott ez még Borsodhoz is. A nővérem és a férje tanár volt, emlékszem, egyszer a Miskolci Állami Oktatási Osztályról érkezett az iskolába, s egy éjszakát itt aludt nálunk a tanfelügyelő. A fiatal fiú később Budapestre került középiskolába, érettségi után pedig egy évet az albertfalvai Lódén- és Posztógyárban dolgozott, majd behívták katonának.- Heves megyei újoncként soroztak be, ám mire leszereltem, Szolnokba jöttem vissza - példázza lakóhelye megyeváltásait. Az 1984-ben - a korábban közigazgatásilag önálló Tiszaörvény és Tiszaszőlős hozzácsatolásával - várossá vált településen most ismét feltámadt a régi vágy, hogy átlépjék az egykori Rákosi-vonalat.- Hol tart jelenleg az ügy? - fordulok a kérdéssel Pintér Erikához. Látogatásom nem lepi meg a fiatal, közgazdász végzettségű, kellemes modorú polgármestert. Hozzászokott már, hogy mostanában a várossal kapcsolatban ez a téma érdekli a sajtót. Éppen ezért egy kicsit távolabbról kezdi a választ.- A '90-es évek előtt, érthető okokból, nemigen lehetett foglalkozni az elválás gondolatával, ám a rendszer- váltás utáni időkben egyre nyíltabban kezdték feszegetni ezt a kérdést. Csakhogy a korábbi polgármesterek nem merték vállalni, hogy megbolygassák a közigazgatás akkori állapotát. Bár nemegyszer lett volna rá lehetőség, nem éltek vele - mondja az előzményekről a vékony, rövid frizurás nő. - Igaz, népi kezdeményezésre eddig még nem került sor, de mára úgy alakult a hangulat, hogy nem lehet nem tudomást venni róla. Hivatalosan nem tűztük ugyan napirendre, de a képviselő-testület tagjaival szót váltottunk a szóbeszéd formájában hozzánk is eljutó lakossági óhajról. Abban egyeztünk meg, hogy október elejére minden képviselő megszondázza a környezetét, s a nők megyére. Ami pedig a hivatalos verziót illeti: a Minisztertanács az 1949. december 14-én kelt 4.343/1949. sz. rendeletével kialakított Szolnok megyéhez csatolta Heves megyéből Tiszafüredet és a tiszafüredi járás bal parti községeit.- Sajátos sorsú település ez - ingatja a fejét a nyugdíjas tanár, Uszkai Szilveszter, aki kalandos körülmények között került ide. Az ungvári születésű férfi tízéves volt, amikor nővére áthozta magához. Ez 1945 októberében történt, egyik este 10-kor vonatra szálltak, ám épp hogy átcsúsztak a határon, mert mint később megtudta, éjfélkor az oroszok lezárták a környéket, s akkortól kezdve senki sem jutott ki Kárpát- aljáról. számos kisebb település kötődik. így aztán az itteni elválási, illetve csatlakozási szándékhoz nekik is bizonyára lenne hozzáfűzni valójuk. Egy tény - szögezi le a polgármester -, semmilyen formában nem szabad kényszerhelyzetbe hozni sem őket, sem pedig az itt érintett lakosságot.- Mi van akkor, ha az érvek többsége a csatlakozás mellett szól?- Ha időközben nem történik népi kezdeményezés, akkor abban az esetben az önkormányzatnak kell döntenie arról, hogy az ügyben kiírja-e a népszavazást. Ha eljutnak is idáig, említik többen is a városban, nem lesz könnyű az út. A témában megszólított helybeliek - néhány kivétellel - nem szívesen vállalják a nyilvánosságot. Véleményük ettől függetlenül van, s mint el-elhangzik, számos akadályozó tényezőt máris tisztán lehet látni. Ezek egyike, s egyben a legnehezebben feltárható az, hogy mennyire féltik az egzisztenciájukat bizonyos hivatalok, a megyéhez kötődő vélemények ismeretében alakítjuk ki az álláspontunkat. Pintér Erika nem tartja eretnek gondolatnak a Heveshez való csatlakozást, ám azon a véleményen van, hogy az azzal kapcsolatos konkrét lépéseket csak abban az esetben szabad megtenni, ha előzőleg minden téren felmérik a megyeváltás előnyeit és hátrányait.- Ki kell kérni az egyes szakterületek, így például az egészség-, az oktatás-, a munkaügyben, az idegenforgalomban dolgozók, vagy a helyi vállalkozók véleményét, mert több szem többet lát. Aztán ott van a térségi ellátó szerep kérdése, Tiszafüredhez ugyanis Poroszlótól Tiszavalkon és Abádszalókon át egészen a Hortobágyig Sarudi Nagy József: „Nem töprengeni kell, hanem lépni végre...” intézmények, munkahelyek vezetői. A másik - ugyancsak nem elhanyagolható - kérdés pedig az, hogy ki vállalja majd az esetleges bírósági, földhivatali, levéltári, munkaerő-szolgálati, társadalombiztosítási vagy például rendőrségi átszervezés költségeit. Vagy ott van a térségfejlesztés: Szolnokban is, Hevesben is készülnek, vagy már el is készültek az erre vonatkozó kis- régiós tervek, miként lehet hát az előbbiből kilépni, s bekerülni a másikba. Az élet ugyanis nem állhat meg.- Ez tény - ért egyet az utóbbival az eső áztatta, sáros Könyök utcában élő Nagy József, áld gyakori tollforgató ember lévén, neve előtt előszeretettel használja a Sarudi jelzőt. - Mert sarudi születésű vagyok - adja a magyarázatát a fekete keretes szemüveget viselő, őszes hajú férfi, aki az éppen az asztalra tett ebédet tolja félre a beszélgetés kedvéért.- Az tény, hogy az élet nem állhat meg - emeli fel a hangját. - Nem is fog, mert itt már régen megállt. Mi jut ennek a városnak? Itt van ez az utca, végigjött rajta, láthatta, hogy milyen, nem? Nézze meg Poroszlót vagy Újlőrincfalvát, hozzánk képest is mire jutottak az utóbbi időben.- Hevesben sem jut mindenre pénz - csillapítom a házigazdát.- Hát persze, hogy nem. Tudom én azt, de ott - kinézetre bármennyire is egyformák vagyunk - egészen más az emberek mentalitása. Én csak tudom, húsz éve élek itt, s azóta csak Heves megyéről álmodom. Azt az egykori hajógyári munkás - az üzem megszűnése után az Álláskeresők Egyesületének elnökeként nyugdíjba vonult férfi - is tudja, hogy álmodozni kevés. Ezért aztán minden lehetőséget megragadott arra, hogy bizonyítsa: bár a gyökerek mélyre hatolnak, nem a nosztalgia vezérli a tetteit. Agitált, vitatkozott, cikkeket írt a visszacsatolás érdekében. „Sokan vagyunk e térségben olyan állampolgárok - fogalmazta meg -, akik szeretnék ráébreszteni az illetékeseket, hogy tegyenek kísérletet a megoldásra, és gyorsítsák meg visszatérésünket Heves megyéhez.” A gyökereit kereső Sarudi Nagy József felvetéséhez kapcsolódva a Füredi Hírek című helyi kiadványban adta közre gondolatait Dénes Béla, aki kérdések sorát fogalmazta meg cikkében. „Vajon Heves megyének kelle- ne-e a Tisza bal partjának öt községe, egy városa és a Tisza-tó? Vajon Heves többet ad a fejlesztéshez Szolnoknál, s keblére ölelné- e a hazatérőt?”- Nem töprengeni kell ezen, hanem meg kell kérdezni őket - mondja erre Nagy József, s komótosan visszarakja iratait a kemény fedelű tartóba, majd rájuk kattintja a viseltes diplomatatáska zárját. - A napokban bemegyek tájékozódni a polgár- mesterhez, aztán megpróbáljuk ösz- szeverbuválni a csatlakozás támogatóit. A sarudi ivadék bizonyára összetalálkozik majd a néhány utcává odébb lakó Horváth Tiborral és feleségével. A bőrdíszműves mesterségből élő család akkoriban került át Füzesabonyból Tiszafüredre, amikor az ország a megrendezendő világkiállítás lázában égett. Az önkormányzat kedvezményes telekkel segítette őket, azon húzták fel az otthonukká közös épületben lévő alkotóházat, melyben egy műhely és egy bemutatóterem található. A népi iparművész és a szőke héjában világoskék pántot viselő felesége kedvesen fogad, feltehetően az érdeklődő vásárlót látják bennem, gyorsan elmondom hát, hogy mi járatban vagyok.- Józan paraszti ésszel kell gondolkodni, és azonnal kiderül, hogy nincs más út, mint a visszatérés - jegyzi meg erre a férfi. - A táj, az adottságok mind-mind e mellett szólnak: Hevesben jobban el tudná adni magát ez a város, nagyobb lehetőség lenne a munkanélküliség csökkentésére, mert ott bizonyára eredményesebben lobbyznának érte. Itt van például az idegenforgalom, ragadja ki példának ezt az ágazatot a hagyomány- ápoló mesterséget űző kézműves. Aki ebben a városban megfordul, mondja, az vagy Hevesbe igyekszik, vagy onnan jön. Úgy véli, egy kézben lehetne tartani a turisztikai ajánlatot, s ezáltal mint Egert a történelmi értékeivel meg a boraival, a tiszai tájat a csendjével és nyugalmával lehetne ismertebbé és vonzóbbá tenni. A ház asszonya témát vált. Az egyértelmű, jegyzi meg, hogy - már csak a közelsége miatt is - apróbb-cseprőbb ügyet intézni, bevásárolni a szomszéd megyében érdemes.- De tanulni is oda járnak az itteni diákok, a mi egyik fiunk is Egerben főiskolás - sorakoztatja fel a fiatalokkal kapcsolatos érvet is. Ezt támasztja alá az a statisztika, amit a Kossuth Lajos Gimnázium, Szakközépiskola és Kollégium igazgatónőjétől, Kájelné Matlák Erikától hallok. A kereskedelmi és közgazdasági ismereteket nyújtó intézménybe 627 tanuló jár, további hatvan az esti és a felnőttképzésben vesz részt. Az iskolában jövőre indítják be az idegenforgalmi képzést.- A legutóbbi négy végzős osztályból a diákok nyolcvan százaléka jelentkezett továbbtanulásra, kilencvenegy százalékukat fel is vették - büszkélkedik a vezető pedagógus. Mint a továbbiakban kiderül, zömük az egri Eszterházy Károly Főiskolán kíván diplomát szerezni, de sokan folytatják tanulmányaikat az Éventusban, illetve más alapítványi iskolákban. Szolnokra alig, Debrecenbe csupán néhányan jelentkeztek. Amikor elköszönök, az igazgatónő a fejéhez kap.- Majd elfelejtettem - mondja sietve, mert órára kell mennie -, három tanárunk Egerből jár át hozzánk. Otthon nem kaptak állást, nekünk meg nagyon kellettek. Úgy látszik, megéri ingázniuk, Szolnokról ezt nem tenné meg senki. Ezernyi szálú hát a hevesi kapcsolat, a városban hol erősebben, hol gyengébben, de mindenütt érezhető valamilyen formában a kötődés.- Hajdanán én is odaát végeztem, az Egri Pedagógiai Főiskolán kaptam meg a diplomámat - újságolja Uszkai Szilveszter, aki nyugdíjba vonulása előtt huszonöt évig matematikát és anyagismeretet tanított a helyi Hámori András Szakközépiskolában és Szakmunkásképzőben. - Diákéveimből sok szép emléket és néhány, ma is kedves barátságot őrzök a szívemben. Ezeken kívül semmi nem köt oda, a hon- vágyas gondolataim is inkább szülőföldem, Ungvár felé húznak. Senki sem vádolhat hát nosztalgiázással vagy valamilyen érdekből fakadó elfogultsággal, mégis azt mondom, mert ezt diktálja a logika, hogy nekünk oda kell mennünk. Ez a vidék hűségesen várja az adandó alkalmat, a hevesieknek be kell fogadniuk bennünket - vizslat hosszan a csendes szavú ember, mintha azt várná, hogy kimondom a Történelmi visszapillantó * 1238 előtt Tisza-Füred, Nagyiván, Tiszaörs, Tiszaigar Szabolcs megyéhez tartozott, majd később kebelezte- tett be Heves megyébe. * 1691-ben a hadi események elől Borsod megyébe menekült lakosság megkezdte a visszatelepülést. Ettől az időtől kezdve tartozik Füred ismét Heves megyéhez. * 1693-ban Heves és Külsö-Szolnok vármegye jegyzőkönyvébe bejegyezték azokat a községeket, amelyek újraszerveződtek: „Füred, Bura, Roff. * 1849. február 9-én a hadiesemények következtében Tiszafüred lett Heves és Külső-Szolnok vármegye székhelye. * 1849. február 14-én Tiszafüreden tartották Heves vármegye megyebizottsági ülését: a megye székhelye átmenetileg Tiszafüred lett. * 1949. december 14-én a Minisztertanács 4.343/1949. sz. rendeletével kialakított Szolnok megyéhez csatolta Heves megyéből Tiszafüredet és a tiszafüredi járás bal parti községeit. reményt adó választ. De nem biztathatom, mint ahogy a polgármester sem ígérhet semmit, legfeljebb az ilyen felvetésekre hangosan gondolkodva megjegyzi:- Nem tudhatjuk, hogy egyáltalán kel- lünk-e majd nekik. SZILVÁS ISTVÁN Keblükre ölelik-e a hazatérőt? \ Horváth Tibor: „Nincs más út, mint a visszatérés...” A SZERZŐ FELV.
