Heves Megyei Hírlap, 2003. október (14. évfolyam, 229-254. szám)

2003-10-06 / 233. szám

6. OLDAL T A R N A Z S A D Á N Y 2003. Október 6., hétfő TARNAZSADÁNY Polgármester; Mester András Alpolgármester: Botos Aladámé, Dobi István Jegyző: dr. Dányi Katalin A képviselő-testület tagjai: Botos Aladámé, Botos István, Csintalan István, Dobi István, Farkas Csaba, Tímár István, Tóth Lászlóné, Velkei Tibor, Vereb Lászlóné Kisebbségi önkormányzat: Elnök: Csík Ferenc Tagok: Besenyei Csaba, Botos Tibor, Mága Tibor, Német István Községháza címe: 3283 Tamazsadány, Kossuth út 17. Telefon: 36/479-997; 36/579-102 Fax: 36/479-850 Ügyfélfogadási idő: Hétfő és szerda: 8—16 óra Kedd és csütörtök: 8-12 óra Lakosság létszáma: 1377 fő 0-3 év 73 fő 4-5 év 42 fő 6-14 év 177 fő 15-18 év 93 fő 19-62 év 710 fő 63 év fölött 282 fő Vállalkozások száma: 27 Helyi adók: • Építményadó vállalkozóknak: 50 Ft/m2 • Vállalkozók kommunális adója: 2000 Ft/fö • Iparűzési adó: a nettó bevétel 1 százaléka Civilszervezetek: • Faluvédő Egylet • Önkéntes Tűzoltó Egyesület • Tamazsadányi Romák Felemelkedéséért Egyesület Jeles nap: • Szeptember 29.: Szent Mihály-napi búcsú A település története: A község délnyugati szélén kora bronzkori csontvázas sírt találtak. Az első okleveles forrás 1301-ben Sodan név­alakban említi a települést, amikor is az Aba nemzetség birtoka volt. 1549-től a birto­kokat több nemes használta. 1702-től az Almássyak a falu birtokosai, díszes kastélyu­kat 1940-41-ben bontották le. A falu műemlék jellegű templomát 1720 körül kezd­ték el építeni, s 1743-ban fe­jezték be. Az utóbbi időszak­ban a főként mezőgazdaság­ból élő település lélekszáma . folyamatosan csökkent. Mostanra az infrastruktúra - a csatornázottság kivételé­vel - kiépült. A gondok dacára fejlesztenének Tamazsadány számára az egyik legfontosabb a falubéke megőrzése FOTÓ: GÁL GÁBOR A falu békéjének megtartása, a szociális gon­dok enyhítése, s a már folyamatos fenyegetést jelentő ár-, illetve belvízveszély elleni védeke­zés jelenti a legnagyobb kihívást számunkra — jelentette ki Mester András polgármester, hozzátéve: négy éve pályáznak hiába a szennyvízberuházásra, így e téren is van még feladata a falunak.- A '90-es évek eleje az infrastrukturális beruhá­zások időszaka volt: sorra épült ki az ivóvíz-, a gáz- és a telefonhálózat, majd az utcák is aszfalt- burkolatot kaptak — bocsátot­ta előre Mester András, a tele­pülés polgármestere. - Idő­közben sikerült megoldani az intézményes szemétszállítás problémáját: mi is csatlakoz­tunk a jászsági regionális lera­kóhoz. Már ez idő tájt is nagy kihívást jelentett az intézmény- rendszer működtetése. A „mindennapok” nehézségei mellett újabb fe­nyegető veszéllyel is szembe kellett néznie a falu­nak: az 1999-es nagy ár-, illetve belvíz ugyanis ko- mojy károkat okozott. Akkor 8 ház vált lakhatat­lanná, s további 50-60-ban keletkeztek kisebb-na- gyobb károk. Mester András szerint azóta a gyor­san jövő csapadék okozta veszély folyamatossá vált a Torna és a Tamóca völgyében fekvő telepü­lésen. A hátrányos helyzetben lévő község dolgát az sem könnyítette meg, hogy ritkán kísérte siker a pályázati munkáikat, miközben az ezekhez szükséges önrész előteremtése sem egyszerű fel­adat számukra. Ráadásul az itt élők a munkahe­lyek között sem igen válogathatnak, s a mezőgaz­daság sem képes eltartani az embereket.- Mindebből az is következik - mutatott rá a polgármester -, hogy az egyik legfontosabb fel­adatnak a falubéke megőrzését tekintjük, s min­den erőnkkel azon vagyunk, hogy az 50 százalék­nyi roma lakosság szociális 'gondjait enyhítsük: a 224 milliós költségvetésünkből 40 müliót e célra fordítunk, miközben az intézmények fenntartása felemészti a teljes keret 60 százalékát. Az önkormányzat mindezek dacára komoly terveket is dédelget: szeretnék felújítani a kultúr- házat, munkahelyteremtésen fáradoznak, s a je­lenleg üresen álló idősek otthonának - az iskolá­val együtt történő - rekonstrukciója, illetve infor­matikai felszerelése révén meg szeretnék vetni egy majdani teleház alapjait is. E ciklus feladata lesz a régi szemétlerakó rekultivációja is, mely­nek tervei már készen vannak. A polgármester szerint a település — 7 környező faluval közösen — 4 éve eredménytelenül pályázik a szennyvízel­vezető rendszer kiépítésére, így a jövőben még a csatornázás hiányát is pótolni szeretnék. _______■ T ermészetes a szerepvállalás A helyi téesz 1968-ban életre hí­vott lakatosüzemére „épített” a műhely- és műhelykocsi-berende­zéseket gyártó Bott-Udecoop Kft., amely ma már Európa egyik piac­vezető cégének számít a maga te­rületén. A többek között a Philips- nek, a Mercedes leányvállalatá­nak, a Térnie Hungária Kft.-nek és a DÉMASZ-nak is beszállító Bott- Udecoop Tamazsadány térségé­nek legnagyobb munkaadó vállal­kozásává fejlődött az évek során: jelenleg már 255 helybeli, hevesi, tamamérai és boconádi lakos dol­gozik itt, de a tervek szerint az al­kalmazotti létszám az év végére 272 főre emelkedhet. — Cégünk hagyományosan jó kapcsolatot ápol a tamazsadányi és a környék többi önkormányza­tával: amiben csak tudjuk, segít­jük őket - jelentette ki Major Lász­ló, a kft. mű­szaki igazgató­ja, hozzátéve: a vállalkozás eb­béli szerepvál­lalását teljesen természetesnek tekintik a tulaj­donosok. Persze, sok más céghez hasonlóan itt sem volt könnyű a kezdet: a főként belföld­re, illetve a lengyel piacra asztallá­bakat és székeket gyártó üzem 1982-ben került kapcsolatba a né­met Bott céggel. Az igazán dinami­kus fejlődés 1990 után vette kez­detét, ekkor létesült a festőüzem, majd egy évre rá 140 egykori té- esz-tag megalapította az Udecoop- ot, 1996-ban pedig a Bott 49 száza­lékos tulajdonrészt szerzett a vál­lalkozásban, amit az idén 51 szá­zalékra növelt. Major László sze­rint a németek színre lépése óta a fejlődés szinte töretlen: ebben az esztendőben már mintegy 1,8 mil­liárd forintos árbevételre számíta­nak. Az sem mellékes ugyanak­kor, hogy az itt dolgozók jövedel­mi viszonyai meghaladják a me­gyei átlagot, miközben 20 kilomé­teres körzetben más számottevő cég nincs az amúgy is köztudottan súlyos munkahelygondokkal küszködő dél-hevesi térségben. Jó a közösséghez tartozni Dr. Szabó László, a hatvani Albert Schweitzer Kórház patológiájának osztályvezető főorvosa tizenhá­rom esztendős korában, csaknem fél évszázad­dal ezelőtt jött el a tele­pülésről, ám az itt átélt gyermekkori élmények meghatározták az egész, azóta eltelt idő­szakot is.- Számomra Zsadány a világ legszebb faluja - jelenti ki magától értetődő termé­szetességgel, amikor a közegről faggatjuk, ahonnan útnak indult. — Itt születtem és nevelkedtem, ahogy a szüleim, sőt a nagyszülő­im is. Szép család voltunk, az álta­luk, a közreműködésük nyomán bennem megerősödött kötődést a mai napig érzem. A főorvos úr — mint mondja — mindig is örömmel látogatott haza szülőfalujába, szülei halálát köve­tően is, hiszen az érzel­mi kapocs azóta is tart. A mai napig jól ismeri az itt élőket — sokukat még a gyermekkorból — , s ha módjában áll, segít a főleg egészségügyi problémáik megoldásá­ban, ahol csak lehet. Megannyi emlék villan fel emlékezetében, ha találkozik a régi ismerősökkel. Amikor arról faggatjuk, mi jut­na eszébe, ha települése nevét hallván egyetlen mondatban kel­lene összefoglalnia gondolatait, azonnal kész a felelettel: - Olyan közösség, amelyhez nagyon jó tar­tozni. m Euroma XXI. - az iskolában- A település lakóösszetételéből fakadóan valamennyi tanulónk- jelenleg 133-an vannak - ro­ma. Nem szegregációról van azonban szó, hanem a minden szempontból hátrányos helyzetben lévő falu el­öregszik, ugyanakkor a munkaképes fiatalok pedig elvándorolnak in­nen - jelentette ki Öcsödi Kiss József, a he­lyi általános iskola igazgatója. Ez a helyzet ugyan­akkor az iskola profilját is alapve­tően meghatározza: előtérben a roma-oktatás áll, amelynek fő célkitűzése az esélyteremtés. En­nek jegyében az iskola - egy Phare-pályázat keretében - ki­dolgozta az országosan is egye­dülállónak számító Euroma XXI. elnevezésű munkaiskola-progra­mot. - Ennek kiindulópontja - mutatott rá Öcsödi Kiss József —, hogy a munkanélküli, nagy lét­számú családok lakóhelyén a kertek műveletlenek, elhanyagol­tak, de nem főként a lustaság mi­att, hanem azért, mert nincsenek meg a földműveléshez szükséges ismereteik. A program alapkon­cepciója, hogy az iskola gyakorló- kertjében szerzett tudással felvér­tezve, a gyerekek az otthoni ter­melésre ösztönözzék családjaikat. Miként az igazgató elmondta, e munkais­kola-programhoz ké­szült egy tankönyvcsa­lád is, ám ez még nem került nyomdába, az ehhez szükséges anya­gi fedezetre most pá­lyáznak. Terveik között szerepel továbbá az is, hogy — ugyancsak egy Phare-pályázat keretében - felújítanák az iskola egyébként patinás épületét, kiépítenének egy informatikai bázist, s gon­doskodnának a saját tananyag- fejlesztésről, illetve a továbbkép­zésről is. Mindez összesen mint­egy 70 millió forintba kerülne. Az igazgató szerint optimizmusra adhat okot, hogy az iskola már gyakorlott pályázónak számít: ta­valy 60 milliót nyertek így, amit főként eszközbeszerzésre, s fel­újításokra fordítottak. Az iskolai fejlesztésekre 70 millióra lenne szükség, amit pályázati forrásokból ter­veznek előteremteni fotó: gál Gábor MILYENNEK SZERETNÉ LÁTNI TELEPÜLÉSÉT? Tóth Józsefné GAZDÁLKODÁSI ELŐADÓ Csík Ferenc ELNÖK, KISEBBSÉGI ÓNK. Velkei Tiborné IGAZGATÁSI ELŐADÓ Csintalan József NYUGDÍJAS — Mint az egyházközösség elnöke, csak jót mondhatok az önkor­mányzatunkról. A település veze­tése — a ki­sebbségi ön- kormányzattal együtt - min­denben segíti a munkánkat: tá­mogatásukkal sikerült egye­bek mellett ki­cserélni a temp­lomtetőt, s együtt oldottuk meg az épület külső-belső rekonstrukció­ját. A továbbiakban is számítunk a település vezetésére, a hagyomá­nyosan jó kapcsolatokra, hiszen van még teendőnk például az-ál­lagmegóvás terén, s szükség lenne a templomkert karbantartására is. Pályáztunk járdaépítésre és a templom víztelenítésére is, e mun­kákra - kedvező esetben - akár már jövőre sort keríthetünk.- A falu szülöttjeként, s mint a polgármesteri hivatal dolgozója is, nyomon követem a település fejlődését. Nyugodtan ki­jelenthetem: az infrastruk­túra terén na­gyot léptünk előre az utóbbi években, hi­szen van víz, gáz, telefon, aszfaltburkolatot kaptak az ut­cák, megoldódott a közvilágítás rekonstrukciója is, s a szolgáltatá­sokra sem lehet panasz. Termé­szetesen folytatni kell a fejleszté­seket, szükség lenne egyebek mellett a belvízelvezető hálózat burkolására, s az átereszek rend­betételére. Gondot jelent az is, hogy csökken a település lélekszá­ma, nincs elég munkahely, és sok a hátrányos helyzetű család. — Csendes, jó közbiztonságú falu a miénk, ám sok tekintetben hátrá­nyos helyzetben vagyunk. Sajnos, munkahely alig-alig akad, így igen nagy segítséget je­lent, hogy a rá­szorulók gyer­mekei ingye­nes óvodai ét­keztetésben ré­szesülhetnek. Azt gondolom ugyanakkor, hogy az óvoda felszereltségén javítani kellene, szükség volna a közmun­kaprogram bővítésére — akár a bel­vízelvezető rendszer karbantartá­sánál is -, és jó lenne az is, ha si­kerülne szórakozási lehetőséget biztosítani, a kultúrház jelenleg ugyanis nem alkalmas erre a célra. Jelenleg a közmunkaprogramon és a tartós alkalmazási lehetősé­gek megteremtésén dolgozunk. — Miután sajnálatos módon nagy az elvándorlás a fiatalok körében, úgy gondolom, a legégetőbb fel­adat a munka­helyteremtés, esetleg az itte­ni lakásszerzés valamüyen for­mában történő támogatása lenne, hiszen leginkább ez­által nőhet a község megtartóereje. Mindemel­lett tény az is, hogy az utóbbi években rengeteget fejlődött a fa­lu: az infrastruktúra — leszámítva a szennyvízelvezető rendszert — fokozatosan kiépült. Hozzáte­szem: csinos, gondozott település a miénk, igaz, továbbra is hiányzik a szórakozási lehetőség. Ezen talán az e célra alkalmas, ám felújításra szoruló kultúrház rendbetételével lehetne segíteni. Dr. Dányi Gyula háziorvos- Egészségügyi oldalról nézve nagy kihívást jelent az orvosoknak az elöregedés, illetve az 50 száza­lékos kisebbségi arány, ám ked­vező, hogy sike­rült megszer­vezni az össze­vont orvosi ügyeletet a kör­nyező 7 falu­nak. Gond, hogy a tovább tanuló fiatalok már nem jönnek vissza ide, s a munkanélküliség, il­letve a szociális háttér miatt nehéz alkalmazni az egészségnevelési el­veket. Mindemellett megfigyelhe­tő a Budapesten már megélni nem képes idős emberek levándorlása, ami egy újabb „szociális időzített bombaként” ketyeg itt is. Szintén küzdünk a káros szenvedélyek, különösen az itt nagyon is jellem­ző dohányzás ellen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom