Heves Megyei Hírlap, 2003. szeptember (14. évfolyam, 203-228. szám)
2003-09-08 / 209. szám
I 2003. Szeptember 8., hétfő HEVES KÖRZETE 11. OLDAL E S A matematika a hobbija A csúcson kell távozni A tétlenség nem a műfajom Az augusztus 20-i hevesi központi ünnepségen vehette át Kerek László, az Eötvös József Középiskola igazgatója a városban adható egyik legmagasabb elismerést, a Pro Űrbe díjat.- Az általános iskolában csodálatos osztályfőnököm volt, aki mellesleg matematikát is tanított - emlékszik vissza pályája kezdetére Kerek László. — Herczeg Jánosné, akiről most szó van, azt sugallta: folytassam azt a munkát, amit ő évtizedeken át végzett. Olyannyira gondoskodó ember volt, hogy még érettségi után is megkeresett, s érdeklődött utánam, vajon milyen pályát választok, így szinte természetes volt, hogy az utam a matematika szak felé vezetett. Ezen évek alatt vált szinte hobbimmá a matek. Több alkalommal is országos versenyeken dobogós helyen végeztem, és soha nem volt probléma, ha egy- egy feladat fölött hosszú ideig kellett gondolkodni és megoldást keresni.- A matematika a legtöbb diák esetében egy rettegett tantárgy...- Számomra a feladatmegoldás mindig kihívás volt. Kihívás, mert saját magam előtt kellett bizonyítani, hogy képes vagyok-e egy feladatot megoldani, el tudok- e valamit érni. Másrészt, amikor éppen nincs papír előttem, is gondolkodom. Mert a matematika ezernyi izgalmas kérdést rejt.- Gondolom, ilyen lendülettel kezdte pedagógusi pályáját is.- Amikor végeztem a főiskolán, megnősültem, született két lányom - mi több, ma már van egy unokám is —, és Tenkre kerültem az általános iskolába Nagyon jó hangulatú, fiatal csapatba csöppentem, mind a hét év emlékezetes marad számomra. Ebben az időben kapcsolódtam be egy országos tankönyvbírálatba és a szakfelügyeleti tevékenységbe. Aztán Hevesről kaptam egy lehetőséget. Hívtak, jöjjek be a járási hivatalba. Itt 13 évet töltöttem, előbb mint gazdasági felügyelő, majd mint tanulmányi felügyelő, végül pedig mint osztályvezető. Nem bántam meg, hogy a pedagógiát adminisztratív munkára cseréltem. Ennek is megvolt a szépsége, s matematikus-tanárként talán másképp láttam a dolgokat, mint az, aki csak a puszta adatokból és’ lehetőségekből indul ki. Később, 1987-ben visszakerültem régi iskolámba, az l-esbe, a mai Hevesi József Általános Iskolába, amelyet 1992-től igazgattam.- A közigazgatásban pedagógusként 13 évet eltölteni nem lehetett egyszerű...- Bármennyire is hihetetlennek tűnik, de rengeteg élményben volt részem. Részt vehettem például a Körzeti Általános Iskola és az Eötvös József Középiskola építésében, tervezésében. - Az általános iskolából a helyi középiskolába pályázott.- Az általános iskolában töltött évek is emlékezetesek. Az volt az alapelvem, hogy minden gyermek jó szándékú, legfeljebb az utat nem helyesen választja meg.- A középiskolát meglehetősen nehéz körülmények között vette át. Hogyan sikerült stabilizálni az intézményt?- Való igaz, hogy rossz pénzügyi kondíciókkal kellett kezdenem, de az önkormányzat sokat segített a stabilizálásban. Kialakultak a képzési profiljaink is. Nem mondom, hogy mára már teljesen világos előttünk, hogy az unióban milyen szakokra is lesz szükség, de a körvonalak már látszanak. A gimnázium iránti igény egyre erősödik, s nagyon népszerű a rendőrfakultás is. Inkább a lányok piacképes képzése okoz még fejtörést. Arra viszont kifejezetten büszke vagyok, hogy nagyon jó a pedagógus-ellátottságunk, 18 nyelvtanárral dolgozunk. Mostanra elértük, hogy a tanulóink akár számítógépen is tervezhetnek egy autómodellt.- Mivel tölti szabadidejét1- Az olvasás mindig fontos volt számomra, és a lehetőségeimhez képest igyekeztem is időt szakítani erre. Mint már mondtam, a matematika az életem egyik nagy hobbija. Vannak egyetemista tanítványaim. Nem szakadtam el a szaktanácsadási munkától sem.- Szokott nagy filozófiai problémákat vizsgálgatni a matematika nyelvén?- Egy időben vonzott a megszámlálható végtelen és a kon- tinu végtelen közti különbség. Mostanra inkább a konkrétumok izgatnak. Az életben a matematika mindenben az embert szolgálja: divergens gondolkodást, logikát, tervezőmunkát feltételez. Van óvatos és van felfedező matematikus. Nekem a matematika mindig biztonságot adott, hiszen megtanított bízni önmagámban.- Mit érzett, amikor átvette a kitüntetést?- Mivel kevés Pro Űrbe díjat adnak ki, ezért ennek ragja van. Természetesen nagy büszkeséget éreztem, és úgy éreztem, nem csak a pedagógiai munkámat ismerték el, hanem azt, ami én vagyok, amit én teszek, amióta He- vesen élek és dolgozom. ______■ K erek László Az egészségügyi és szociális miniszter, dr. Csehák Judit elismerést, miniszteri dicséretet vehetett át az államünnepen dr. Sápi Ibolya, a Heves Városi Rendelőintézet közelmúltban nyugállományba vonult vezetője.- A közeli Tamaszentmiklóson születtem - emlékszik vissza gyermekéveire dr. Sápi Ibolya —, s szülám nagyon igényesek voltak arra, hogy mindkét gyermeküket taníttassák. Ebben az időben még nagyon kevés gyermek került el középiskolába, egyetemre a faluból, így egy kicsit ez a szemlélet különlegesnek számi- Dr. Sápi Ibolya tott. Egy ideig úgy tűnt, hogy az irodalmi pálya vonz. Aztán édesanyám ösztönzésére, amikor arra került a sor, mégis beadtam a jelentkezésemet az orvosi egyetemre.- Nem rémült meg mindattól a sok, gyakran nem felemelő látványtól, amelyet egy orvosnak mégiscsak el kell végeznie?- Egyáltalán nem. Megjelentem felvételizni, aztán ment minden magától. Jól tanultam, így nem volt gond azzal a rengeteg ismeretlen anyaggal, amivel az egyetem évei alatt meg kellett birkózni. Attól kezdve, hogy az egyetemen elkezdődtek a gyakorlatok, minden olyan magától értetődőnek, természetesnek tűnt. Egyre inkább azt kezdtem érezni, hogy jól tettem, hogy hallgattam édesanyámra, és nem bántam, hogy az utam az orvosi egyetemre vezetett. Végül 1965-ben végeztem, s minden vágyam az volt, hogy visszakerüljek a megyébe. Az első munkahelyem Gyöngyösön volt, ahol orr-fül-gégész szakorvosi szakvizsgát tettem. Amikor 1970- ben átadták a Hevesi Rendelőintézetet, akkor végre visszajöhettem szűkebb hazámba.- Abban az időben nagyon mostoha körülmények között kellettdolgozni...- Igaz, hogy az épület új volt, de szakemberhiánnyal küszködtünk. Mert ki akart abban az időben egy vidéki rendelőbe kerülni? Ennek ellenére mégsem tűnik nehéznek az az időszak. Egy fiatal, ambiciózus ember bírja a munkát, még ha az utólag emberfelettinek is tűnik. Nekem ráadásul még ott volt a családom is, akik mindenben mellettem álltak, hogy tudjak dolgozni. Talán jó volt az időbeosztásom, talán a család is többet vállalt, de nem éreztem megerőltetőnek ezt az időszakot.. Az pedig kifejezetten könnyebbség volt, hogy nekünk nem kellett ügyeletet vállalni, így tudtam, hogy négy órakor befejeződik a rendelés.- Később az intézményt igazgatta is.- Nem voltam rá felkészülve. Amikor az előző igazgató tartósan beteg lett, akkor a kollégáim ösztönzésére igent mondtam. Ez 1988-ban történt. Előbb megbízottként vezettem a rendelőintézetet, később kineveztek. Abban, hogy vállaltam a vezetést, sokat segített, hogy mind a családom, mind pedig a munkatársaim bíztak bennem és mellettem álltak a döntés meghozatalakor. — Mit tart igazgatói évei legnagyobb eredményének?- Azt, hogy működik a rendelőintézet! Tudom, hogy ez most egy kicsit furcsán hangzik, de az egészségügyi intézmények finanszírozási nehézségei ismertek. Főleg azok az intézmények működnek nagyon nehéz körülmények között, ahol nincs kórházi háttér, márpedig a hevesi ilyen. Sokat harcoltunk azért, hogy a műszerezettségünk javuljon, és egyre több vizsgálatot tudjunk helyben végezni, így az itt élőknek ne kelljen mindenért a közeli városokba vagy a megye- székhelyre utazni. Pályázatokkal, önkormányzati segítséggel mindig tudtunk előrelépni. - Most mégis nyugdíjba vonul. Mi ennek az oka?- Szakorvosként tovább dolgozom, csak az intézmény vezetésétől váltam meg. Sokat gondolkodtam e döntés meghozatalán, de végül mégis úgy éreztem, akkor kell tudni távozni, amikor az ember még ereje teljében van, s nem akkor, amikor már mindenki várja a távozását. Tudni kell fiatalítani, s úgy érzem, az a leghelyesebb, ha az ember képes átadni időben a stafétabotot. Velem is ez történt. Pár hónapig őrlődtem, hogy most mitévő legyek, ám mihelyt magamban megszületett a döntés, már minden egyszerűnek látszott. Talán az átmeneti idő volt a legnehezebb.- Utódja valóban fiatal és agilis. Támogatta dr. Vidics Viktória kinevezésé?- Nekem a rendelőintézet volt a harmadik gyermekem, természetes hát, hogy jó kezekben akartam hagyni. Vidics doktornő kollégám, jól ismerem, és úgy érzem, tökéletes utódom lesz. Természetesen ameddig szakorvosként maradok, s egyelőre teljes óraszámban rendelek, addig őt is segíteni fogom tapasztalataimmal.- S mi lesz a „rengeteg” szabadidővel?- A két csodálatos gyermekem már felnőtt. A férjemmel úgy érzem, most már a hároméves gyönyörű kis unokánkra és az októberben születendő legkisebb csa- ládtagra koncentrálhatunk. ■ Faragó József címzetes igazgatónak ez a tanév rendhagyóan kezdődött. Hosszú évtizedek után az első tanítási napon elköszönt diákjaitól, kollégáitól, s immár nyugdíjasként segíti tovább a városban zajló oktatást. Augusztus 20-án Pro Űrbe díjjal ismerték el munkásságát.- Erken, paraszti családban születtem — emlékszik vissza Faragó József. - Nővérem és én pedagógus, öcsém agrárszakember. Tanulmányaimat az egri Gárdonyi Géza Tanítóképzőben kezdtem el, az utolsó „prepás” évfolyamon. A képzők összevonása után a Jászberényi Felsőfokú Tanítóképzőben szereztem tanítói oklevelet? Pedagógusi pályámat Zaránkon kezdtem. Már ott megtanultam, hogy a pedagóguspálya együtt jár a közéletben való szerepvállalással, a település társadalmi, kulturális életében való aktív részvétellel. A kis települések körzetesítésének időszakában kerültem Átányba. Ezen időszak alatt szereztem tanári oklevelet az egri főiskola történelem szakán. Egy évig az 1. számú iskolában tanítottam, majd a járási hivatal művelődés- ügyi osztályára kerültem. Az ott készült tanulmányaim egy része országos kiadványokban is megjelent. Feleségem halála után, 1985-ben kerültem a Körzeti Általános Iskolába igazgatóhelyettesként. A nevelőtestület többségének ösztönzésére vállaltam az „iskolaalapító” Barcsik János után az intézmény vezetését. Majd' két cikluson át igazgattam az iskolát, nyugdíjazásomig. Ekkor kaptam meg a címzetes igazgató címet.- Ezen idő alatt jelentős változások történtek az iskolában. Melyek voltak ezek?- Tizenegy év alatt nyugdíjazások, betegségek miatt jelentősen változott a nevelőtestület összetétele. A maradók felkészültsége átsegítette a közösséget az átmeneti nehézségeken. Vezetői munkám kezdetén új oktatási törvény lépett életbe. A társadalmi igényeknek megfelelően megújulási folyamat kezdődött az oktatásban is. Az intézmény zavartalan működéséhez jó szakmai felkészültségű, megújulásra képes nevelőtestületet sikerült megőrizni. A városban elsőként kezdtük oktatni 3. osztálytól kezdődően a számítás- technikát, az angol, majd a német nyelvet.- Heves történetében volt egy szomorú esztendő, az 1996-os...- A végrehajtott nagyarányú létszámleépítés, a gazdasági önállóság és a két évtizedes tagozatos oktatás megszüntetését is jelentette ez az esztendő. Az átszervezés növelte a maradók leterheltségét. A jelentős többlet- munka, áldozatvállalás eredményeként az oktató-nevelő munka színvonala érezhetően nem csökkent. Aztán 2001-ben sikerült visszaállítani az emelt szintű oktatást, matematika és testnevelés tantárgyaknál. Elégedettséggel tölt el, hogy tanítványaink évek óta kiemelkedő eredményeket érnek el országos versenyeken, valamint képzőművészeti pályázatokon. Sporteredményeink kiemelkedőek, nemzetközi sikerrel is büszkélkedhetünk. Mindez nem jelenti azt, hogy nincsenek gondjaink. Az elmúlt egy évtized alatt minden választási ciklus hozott valami újat. Az egymás után hatalomra kerülő kormányok mindegyike azzal igyekezett bizonyítani tettvágyát, hogy új elképzeléseket vezetett be. így aztán mire a pedagógusok alkalmazkodtak volna a változásokhoz, ismét gyökeres változások következtek. Csoda-e, ha az első pedagógiai program megalkotásában oly lelkesen dolgozó kollégák a sok változás miatt elbizonytalanodnak, s felteszik a kérdést, hogy ugyan négy év múlva lesz-e ebből valami? Az utóbbi évtized nagy hiányosságának tartottam a szakma egymástól való elszigetelődését. Ellaposodtak a tapasztalatcserék, a kiskörzeti továbbképzések. Nincs szuper okos pedagógus, kell a konzultáció, a tapasztalatcsere.- Következnek a nyugdíjasévek. Gondolom, nem szakad el a pedagógusi pályától.- Az én életemben lezárult egy szakasz. Negyvenhárom év alatt mindig olyan munkám volt, amit nagyon szerettem. Őszintén vallom, hogy jó iskolát csak a kollégákkal együtt lehet teremteni. Amit eddig tettem, megnyugvással tölt el. Számvetést még nem készítettem, mert a nyugdíjba vonulással nem azt döntöttem el, hogy „befejeztem, vége”. Szó sincs erről. De készültem rá. Beláttam: a változások megújulást, szemléletváltoztatást igényelnek. Szeretnék kikapcsolódni, több időt szánni kedvenc hobbimnak, a vadászatnak, többet lenni a két szép unokámmal, csökkenteni szüleik terheit, amit az új alapítványi iskola indítása jelent számukra. S nem utolsósorban segítem utódom munkáját mindaddig, amíg úgy érzi, hogy szüksége van tanácsaimra. A tétlenség nem az én műfajom. _______________■ F aragó József Az Újtelep általános iskolája Heves Egy településrészhez való kötődést hogyan tudna jobban kifejezni az iskola tantestülete és diákjai, mint hogy magának a település- résznek a nevét választják iskolájuk névadójának. Ez történt a hevesi Újtelepen is, ahol a korábbi III. számú általános iskola mostantól a városrész nevét viseli. Az alkalom jelentőségének megőrzésére elkészült egy színes kiadvány, amelyben felidézik az iskola alapításának körülményeit, fejlődését, s képek segítségével mutatják be a jelenlegi diákéletet. Ez az esztendő egyébként az ünnep jegyében zajlik. Ám mindezek mellett rossz hír, hogy nem maradnak el a dolgozatok és feleltetések sem, hiszen a lényeg itt is az: képzett és sokoldalú nebulók hagyják el 8 év múlva a padokat. szuromi rita Az iskola kórusa is fellépett a névadón és az azt követő gálaműsoron FOTÓ: ÖTVÖS IMRE Az iskola új szalagját a Háziipari Szövetkezet kollektívája készítette el ■
