Heves Megyei Hírlap, 2003. szeptember (14. évfolyam, 203-228. szám)
2003-09-01 / 203. szám
2003. Szeptember 1., hétfő KÖRZETE 7. OLDAL PETERVASARA E S Léna válaszút előtt áll Bemutatkozik új tudósítónk Bizonyára feltűnt olvasóinknak, hogy néhány hónapja rendszeresen jelennek meg tudósítások, kisebb-nagyobb riportok, cikkek lapunkban Léna aláírással. Örömmel tudatjuk olvasóinkkal, hogy a Pétervására és körzete összeállításunknak új tudósítója van a bodonyi illetőségű Béres Magdolna személyében. Kötélhúzás a határon Pörköltfőzésben jeleskedtek az erdőkövesdiek Bár a kötél két végét fogják, mégis egyfelé húznak a határnyitás ügyében Bodony Magdolnát jól ismerik a környéken, hiszen szülőfalujában jó ideje bábáskodik a különböző civil szervezetek, egyesületek létrehozásában, részt vesz munkájukban, s képviselőként is tevékenykedik a helyi testületben. Főállásban a parádi általános és zeneiskola gazdasági feladatait látja el. Emellett rengeteg egyéb dologgal is foglalkozik. Túl a negyvenen könyvet ír, vizsgákra készül az egri Eszterházy Károly Főiskola hallgatójaként, s az utóbbi időkben pedig az újságírás fortélyaival ismerkedik a lapunk által indított képzésen. Új kollégánkat szeretnénk egy kicsit bemutatni olvasóinknak, akiket ezúton is arra kérünk, hogy fogadják Magdi érdeklődését olyan szeretettel, mint ahogyan ő készül egy-egy beszélgetésre.- Bodonyi születésű vagyok. A kortársaim jelentős része, különösen az értelmiség jó ideje elköltözött a faluból. Csendes, elöregedőiéiben lévő kis településről van szó, amely csodálatos természeti adottságai miatt vonzó turista- paradicsom lehetne. A ‘90-es évek közepétől kezdve éreztem késztetést arra, hogy megpezsdítsem egy kicsit a falu életét. Kulturális programokat szerveztem, s az 1992-ben alakult Kenderszer néptáncegyüttes menedzselését vállaltam, akik mára önálló egyesületként működnek, s számos szép sikert értek el az elmúlt években. Ezt követően több civil szervezet létrehozásában is segítettem, jelenleg a hatodik ilyen szervezet alapításában vettem részt a napokban, amely majd faluszépítés, idegenforgalom, környezetvédelem területén fog tevékenykedni. 1998 óta képviselőtag vagyok a helyi testületben, s én vezetem a kulturális bizottságot. 2001-ben döntöttem úgy, hogy beiratkozom a főiskolára, ahol ez évtől szakosodom majd idegenforgalmi képzésre, s mellette a kommunikációs tanszék előadásaira is áthallgatok. Mindemellett idén márciustól részt veszek a kistérségi civil szervezetek koordinálásában, s készül az a civiltérkép is, amelyen jól körvonalazódik, hogy a környéken mely szervezetek működnek hatékonyan.- Sok mindennel foglalkozol, s ha jól tudom, a szociográfiai kutatás is vonz...- Valóban így van. Hamarosan befejezem azt a könyvet, amelyet egy pályázatra írok. Az ezer lakos alatti kis települések életét, lehetséges fennmaradását mutatom be az ott élők és elszármazottak életútjai alapján. Természetesen a szülőfalumat választottam, hiszen Bodony minden szempontból alkalmas erre a feladatra. Az interjúk már elkészültek és nagyon tanulságosak voltak. A beszélgetések közben arra is ráébredtem, hogy van remény arra, hogy a falu felébredjen a jelenlegi Csipkerózsika-álmából. Az ott élők és az elszármazottak is abban reménykednek, hogy az idegenforgalom fellendülést hozhat a bodonyiak számára. Ehhez azonban szemléletváltásra van szükség. Bízom abban, hogy a Bodonyi-tó tulajdonviszonyának megnyugtató rendezését követően szebb napok köszöntenek mind az itt élőkre, mind az ide látogató turistákra.- Erősen kötődsz a szülőfaludhoz, ugyanakkor mostanában az is felmerült benned, hogy előbb- utóbb elköltözöl innen. Válaszút elé kerültél. Hogyan tovább?- Nagyon sok mindenbe belekezdtem az elmúlt időszakban és rájöttem, hogy fel kell állítanom egy fontossági sorrendet a teendőim között, mert „túlvállaltam” magam. Egyre erősebben érzem, hogy váltanom kell, csupán az a kérdés, hogy ez az érzés mikor érlelődik meg bennem elhatározássá. Meggyőződésem, hogy az emberekkel való fokozottabb foglalkozás - legyen az írásban, szervezésben, közösségépítésben - nagyobb örömömre lesz, s bízom benne, hogy másoknak is. Az újságírás, mint szakma mágnesként vonz, ezért ezzel a próbálkozással biztosan nem hagyok fel egy ideig. Lehetséges, hogy általa újabb lehetőségekhez, kapcsolatokhoz jutok, amelyek egyéniségem minél teljesebb kibontakozásához vezethetnek. A lakóhelyváltás is foglalkoztat, de a végleges döntést még ebben a kérdésben sem hoztam meg.- Honnan meríted az erőt, hogy egyszerre ennyi mindennel foglalkozz?- Magam sem tudom, de érzem, hogy egyre jobban változnak bennem és körülöttem a dolgok. Igyekszem a gondolataimat is a pozitív irányba terelni. Ebben nagy segítségemre van néhány mai és klasszikus író, filozófus, akiknek gyűjtöm az életigenlő gondolatait és a borúsabb pillanatokban ezekből merítek erőt. BARTA KATALIN Az esztendő túlnyomó részében szigorúan lelakatolt sorompó rúdja most az égnek mered. A mintegy húsz-huszonöt méter széles határsáv két oldalán felsorakozott szlovák és magyar polgármesterek, s a szemben fekvő települések lakói barátságos kötélhúzásra készülnek. Cered, Tachy- Van valakinél egy bicska? - pil- lant kérdőn a körben állókra Czene Árpád, Cered polgármestere. Miután ezen a hét végi napon vadásztalálkozó is zajlik a nógrádi településen, egy-kettőre előkerül egy éles vágóeszköz. Ennek híján- bár ezt nem kell komolyan venni, mert mindig akad valamilyen megoldás - meghiúsulhatott volna a nagy „.erőpróba”. Valaki ugyanis úgy összekötözte a vaskos kötéltekercset, hogy kés nélkül időbe telt volna kibontani a zsineget. A hosszú, vastag kötél - közepénél az Európai Unió csillagkörös zászlajával - végül is kifeszül a két sorompó között, végeinél izzadva nekifeszülnek az emberek. Hó-rukk, hó-rukk! - hangzik, s a szlovák csapat tagjai lassan áthúzzák a mieinket az ő oldalukra. Ám, mielőtt örvendezni kezdenének, a piros-fehér-zöld határkő felőliek beleerősítenek, s az ellenfél tagjai- a határőrök érdeklődő szemlélődése közepette - egy-kettőre magyar területen találják magukat. S aztán itt is maradnak, mert - egyes becslések szerint - Cereden ekkorra már csaknem tízezren élvezik a Nemzetközi SzeptEmber Feszt és a megyei vadásznap változatos programjait. Köztük számosán Hevesből: ki a közeli települések önkormányzata képviseletében, ki csak úgy a kellemes időtöltés, netán - ha már reggel 8-tól este 10-ig ideiglenesen nyitva a határ- egy röpke szlovákiai rokonlátogatás, kirándulás kedvéért. Látnivaló itt is, ott is akad bőven. A mi oldalunkon valóságos népünnepély van, igazi fesztiválhangulat kirakodókkal, szórakoztató műsorokkal, sétarepüléssel, trófeakiállítással, játékos vetélkedőkkel, szkanderversennyel. Az egyik helyszínen, az Apoka stadionban a sok-sok látványosságon túl különleges illatok fogadják a résztvevőket. Mint kiderül - meg- döntendő az eddigi Guinness- rekordot -, egy óriási üstben 1250 kilogramm vaddisznóhúsból készít pörköltet Benke László, valamint a honi szakácsok nemrég alakult „vének tanácsának” tízen- két tagú társasága.- Számításaink szerint 1,6-1,7 tonna, vagyis körülbelül tízezer adag lesz ebből a mennyiségből - mutatja a mesterszakács. - Az előző világrekord másfél tonna marhapörkölt volt. Mi elsősorban nem a Guinness kedvéért, hanem a magyar gasztronómia még nagyobb népszerűsítéséért főzünk most. S ráadásul olyan pörköltet, ami a Kárpát-medence emberének egyik legismertebb étele volt mindig is - említí Benke László, aki a hatalmas mennyiség érzékeltetésére hozzáteszi: csak hagymából 210 kiló van benne, s hogy egy kicsit pikáns ízt is kapjon, úgy 60-80 liter bor is kerül bele. Valamivel odább fakanalat fogtak a Heves megyei ínyencek is. Az egriek csapata - dr. Szigethy Anna és dr. Vincze István vezetésével, s Körtvélyessy Ferenc főzőtudásával - marhalábszárból és sertéskörömből készít pörköltet. A szlovákiai Tajti és Óbást tábora mellett - Kövesdi fickósok névvel - az erdőkövesdiek szorgoskodnak a 15 literes bogrács körül. Úgy tűnik, a 13-as rajtszám, s a szakács, Földi Gyula polgármester hozzáértése sokat nyom a latba, mert főztjüket - a körömből, füstölt csülökből, oldalasból készült pörköltet - harmadik díjjal jutalmazza a zsűri. Az istenmeze- jiek három csapattal is indultak: az önkormányzati bográcsosok - Ország János, Bíró István, Nagy Sándor, Kotroczó István és a jegyző, Nagy László - mezei szilaj marhából, a Medve-csapat tagjai - Suszter György és Burunc László közreműködésével - vaddisznóból főztek, míg a különleges Szeszmezeje nevet viselő ^árda - náluk Bíró Tamás kezében volt a fakanál - kormos, káposztás csülökpörkölttel nevezett be. Amíg a tűz fölött rotyog az étel, ki-ki részt vehet a sörivó-, a fabika-, illetve a talicskatoló-verse- nyen. Az utóbbiba egy nőnek és egy férfinak kell neveznie, de mivel a Szeszmezeje csapat csak fiúkból áll, gondolnak egyet: valaki gyorsan hazaugrik Istenmezejére, s hoz egy parókát. Miután nemiségvizsgálat nincs, Ludvig Tamás így tolja aztán vonzó külsejűvé vált partnerét, Ludvig Istvánt. Az öüet olyan sikert arat, hogy a fiatal srác egész nap parókában jár-kel a tömegben. Ez is hozzátartozik ahhoz a békés - s baráti, jószomszédi csevegésekkel tarkított - fesztiválhoz, melynek kapcsán Cifrus István, Rimaszombat polgármestere, a Gömöri Városok és Falvak Szövetségének az elnöke megjegyzi: miután minden téren remek a két oldal együttműködése, az itteni végleges határnyitással nem kellene megvárni a jövőbeni uniós lépéseket. SZILVÁS ISTVÁN Salakos kárenyhítés. A közelmúltban Pétervásárán tájékozódott a Belügyminisztérium államtitkára, Pál Tibor, az országos katasztrófavédelmi főigazgató Tatár Attila, valamint a térség országgyűlési képviselője, Sós Tamás a martinsalakkal épült házak tulajdonosainak kárenyhítéséről. A helyszíni szemlét megelőző sajtótájékoztatón egyebek mellett az is elhangzott, hogy jó ütemben halad a kárenyhítési folyamat, s az elkövetkező évben további másfél milliárd forintot szánnak a költségvetésből a károsultak problémájának enyhítésére. Ma hivatalt avatnak. Sírokban ma délután fél háromkor ünnepélyes keretek között avatják fel a felújított polgármesteri hivatalt, amelyhez pályázat útján és saját erőből teremtették elő a forrásokat. Az avatáson jelen lesz dr. Balás István helyettes államtitkár, a megyei közigazgatási hivatal vezetője, valamint a térség országgyűlési képviselője. Kinyit-e az óvoda? Bátorban a helyi civil szervezet kezdeményezésére az elmúlt héten viharos hangulatú falufórumon álltak ki a helybéliek az óvoda további működtetése mellett. Az ezt követő képviselő-testületi ülésen olyan döntés született, hogy az intézményt a nehéz gazdasági helyzet ellenére kinyitják a mai nap folyamán, így mától tíz hevesaranyosi és négy bátori gyermek felügyeletét és nevelését látják el az intézményben. Aláírásokat gyűjtöttek. Pétervásárán még idén májusban aláírásgyűjtő akcióba kezdett a lakosság egy része, mivel megelégelték, hogy a vízszolgáltatás egyre gyakrabban akadozik. Az elmúlt héten ismét napokig víz nélkül maradt néhány lakóépület a városkában, ezért úgy döntöttek, hogy a polgármesteri hivatalhoz fordulnak petíciójukkal. A város vezetői úgy döntöttek, hogy előrehozott, rendkívüli testületi ülésen veszik számba a lehetséges megoldásokat. A falu első díszpolgára Augusztus 20-a alkalmából először adták át a kis településen a Váraszó Díszpolgára címet. A képviselő testület döntése értelmében ezt a kitüntető címet ettől az esztendőtől kezdve minden évben egy olyan helyi polgár kaphatja meg, aki hosszú időn keresztül önzetlenül dolgozott a falu felvirágoztatásáért, a község gyarapodásáért. VÁRASZÓ Az első kitüntetés átadását megelőzően szigorú titokban tartották a leendő díszpolgár kilétét. A volt polgármestert, Pálfi Istvánt így egészen váratlanul érintette a kitüntető cím átvétele. Amikor személyesen kerestük fel, hogy gratuláljunk az ünnepeknek, percekig nem jutott szóhoz. A meghatódott férfit percekig rázta a zokogás. Sajnos azonban ezek a könnyek nem csak az örömet, de az elmúlt évek szenvedéseit is tükrözték. Az egykori szabómestert mindenki ismerte és szerette a faluban, hiszen a környékről is sokan keresték fel egy-egy csinosabb ruha készítésével megbízva. 1962-től tanácstagként szolgálta a falut, később 1975-től IpnMHf a pétervásárai közös tanács JH tagjaként tevékenykedett, s eközben a helyi ÁFÉSZ intéző «ÍJ Qmm bizottságának is tagja volt. jHeaVr 1985-től a község elöljárója, s BflftinJlflHP ezt a hivatást az 1990-es ön- kormányzati választásokig látta el. 1998-ig két cikluson keresztül ő látta el a polgár- mesteri teendőket, s 2002-ig képviselőként tevékenykedett. Sajnos egyre súlyosbodó betegsége megakadályozta abban, hogy tovább dolgozzon. Kétszer kapott agyembóliát, s mindeközben elveszítette egyetlen fiát is, aki gyógyíthatatlan betegségben szenvedett. A sorozatos csapások megviselték Pálfi Istvánt, aki napjait felesége oltalmazásával csendesen tölti, emlékezve a múltra. Ugyanezen a napon dr. Oltványi István háziorvos díszoklevelet vehetett át az itt élő emberek gyógyításáért végzett két évtizedes magas színvonalú munkájáért. A kihintetteknek ezúton is gatulálunk! b. k. A közelmúltban megrendezett ivádi családi találkozóra sokan érkeztek haza, hogy a közel húszméteres családfán megkeressék származásuk gyökereit. Felvételünkön Ivády (Antal) Dénes segít eligazodni Bodri Józsefnek nagyanyja nyomát felkutatni. FOTÓ: SZILVÁS ISTVÁN
