Heves Megyei Hírlap, 2003. szeptember (14. évfolyam, 203-228. szám)

2003-09-29 / 227. szám

6. OLDAL TARNASZENTMÁRIA 2003. Szeptember 29., hétfő TARNASZENTMÁRIA Polgármester: Majoros Gyula Alpolgármester: Simon Ferencné Körjegyző: Zrónik István A képviselőtestület tagjai: Gál József, Kocsis Lászlóné, Gyetvai Andrásné, Veres István Községháza címe: 3331 Tamaszentmária, Egri út 2. Telefon és fax: 36/359-333 Ügyfélfogadás: Minden szerdán 8-tól 16 óráig. Igény szerint bármikor. Lakosság száma: 304 fő 0-14 éves: 26 fő 14-18 éves: 16 fő 19-60 éves: 35 fő 60 év felett: 227 fő Intézményeik nincsenek. Vállalkozások száma: 5 Helyi adó: • Iparűzési adó: 0,8 % • Kommunális adó: nincs • A szemétdijat az önkormányzat fizeti minden ingatlan után. Jeles napok: • Március 15. • Május 1. • Július 2. Sarlós Boldogasszony-búcsú Közérdekű telefonszámok: Körzeti orvos: 359-333 A település története: A Tama-völgy északi, leszű­külő részénél már a honfog­lalás előtt is lakott volt a te­lepülés helye. Erre utalnak a régészeti leletek. Éltek a III. században itt vandálok, majd a IV. században szar­maták. A honfoglaló magya­rok is hamar benépesítették a vidéket. A középkorban Tamaszentmária sorsa ha­sonlóan alakult a környék­beli településekéhez. Az Ár­pád-kortól kezdődően az Aba nemzetség birtokában voltak. A faluról 1417-ból származik az első okleveles forrás, amely szerint a Zenthmariya család birtoká­ban volt. Innen ered a falu neve. A település Eger ostroma­kor elnéptelenedett, de 1590 körül ismét lakott lett. 1717 és 1719 között a tele­pülést újra benépesítették. 1721- ben Eger város, 1722- töl a Tarródy-, majd a Gellén- és a Csuma-család birtoka. 1746-ban a falu la­kóinak többsége szlovákul beszélt. A falut nagy erdőterület ve­szi körül, hagyományos foglalkozásnak számít a fa­szénégetés. Hisznek a becsületben Érdemes vállalkozni A különlegesen szép templomról az interneten is találnak kedvcsináló leírást a turisták fotói perl marton A megye egyik legkisebb települése a Mátra és a Bükk találkozásánál fekszik. Régebben a mező- gazdaságból, majd az iparból éltek, de ma már la­kóinak többsége nyugdíjas. Majoros Gyula polgármester mégsem kongatja a vészharangot, nem tart attól, hogy lélek nélkül marad a falu. Mert az öreg há­zak nem maradnak gazdátla­nul. Az új tulajdonosok elfo­gadják, hogy rossz a buszközle­kedés, autóba kell ülniük, ha dolgozni mennek, de kárpótol­ja őket a nyugalom és a szép­ség, amikor hazatérnek. Ma már nemcsak a nyugdíjasok választják Tamaszent-máriát új lakhelyüknek, hanem a fiatalabb vállalkozók is, akik ügyeik intézése miatt városi lakosként is au­tót használnának. Az ingatlanok után különösen azóta nőtt meg itt is a kereslet, amióta híre ment az egerszalóki hőforrás fejlesztésének. S aki ide költö­zik vagy itt vásárol üdülőt, Bükkszékhez, a másik, gyógyvizéről neves fürdőhelyhez is közel kerül. Tarnaszentmárián minden infrastruktúra adott, egyedül a szennyvízcsatornázás várat magá­ra, de az is már csak egy évig. A tervek elkészültek, a kivitelezés jövőre indul, és be is fejeződik. Az idén elkészült a templom díszvilágítása, egymillió forintért. Az umatemetőt novemberben, mindenszentek ünnepén adják át. A ravatalozó teljes átépítését 2004-re tervezik. A polgármester elmondta, hogy a faluban 6 óvodás és 19 általános iskolás él. Okét a két önkor­mányzat tulajdonában lévő autóbusz szállítja a szomszédos Verpelét gyermekintézményeibe. A falu kicsi, de nem maradhatnak el a társadal­mi rendezvények. Műidig megtartják a farsangi mulatságot, a majálist, amikor nagyon finomat főznek a sportpályánál kondérban, és októberben az idősek világnapját a társadalmi klubban, ahol műsorral és ajándékkal kedveskednek a 70 év fe­lettieknek. Az önkormányzat nagyon szűkös költségvetés­ből gazdálkodik. Fejlesztésekre csak igen komoly takarékoskodás árán jut. Távlatokban szeretnék majd felújítani a községházát, és tovább csinosíta­ni a faluközpontot. Már eddig is sokat költöttek a virágokra, amelyek kora tavasztól késő őszig pom­páznak a templomdomb körül. A közmunkások­nak nemcsak a virágültetés, hanem a növények ápolása is a feladata, ők tartják rendben és tisztán a falu közterületeit. Tarnaszentmárián elterjedt, hogy a kertek gyü­mölcseit és a friss tojást a kapuk elé állított asztal­kán kínálják a vásárlóknak. Az itt élők tisztessége­sek, s ugyanezt a becsületességet tételezik fel azokról is, akik vándorként látogatnak el szépsé­ges falujukba. ____________________________■ C soda-e, hogy ide költöztem? Kívánatos lett sokak számára a fa­lu. Budapestről, Debrecenből, Mis­kolcról többen is vásároltak itt há­zat. Eredetileg nyaralónak, de amikor meglátták, müyen szép itt mind a négy évszak, végleg itt ra­gadtak. Az első fecskék közé tartozik Lorberer Sándor, aki még 1992- ben vette meg a házát. Építési vál­lalkozó, s Hatvantól Salgótarjánig több helyütt volt már munkája. Eleinte csak akkor aludt Tarnaszentmárián, ha erre volt dolga, most már el se menne in­nen. Pedig a faluval korábban sem­mi kapcsolata sem volt. A környé­ket csak onnan ismerte, hogy édes­anyja Verpeléten született.- Magáért beszél ez a táj - indo­kolja döntését a férfi. - A templo­munk olyan, mint egy kis ék­szerdoboz. A környezet és a levegő kristály- tiszta, az embe­rek közvetle­nek. Az útjaink, járdáink aszfal- tozottak. Már csak a szennyvízcsatornázás hiány­zik, de hamarosan az is elkészül. A vállalkozó eredetileg egy her- cig parasztházat szeretett volna vá­sárolni. De akkor nem kínáltak ilyent - pedig a faluban sétálva több szépet is látni -, ezért beérte egy fiatalabb épülettel, amit ízlése szerint átalakított. A felesége a munkahelye miatt nem hagyhatja el a fővárost, csak a nyarakat tölthe­ti itt, s úgy érzi, hogy ez a világ leg- békességesebb helye. A férfi két hobbijának is élhet immár. Tarthat két hatalmas ku­tyát, fajtáját tekintve kaukázusi ju­hászt, Dinárt és Anit. Róluk Buda­pesten, az emeletes házban szó sem lehetett. A másik kedvtelése a borászat. Ezen a környéken kiváló szőlő terem, következésképp a bor is kitűnő belőle. De amiért sosem hagyná el Tarnaszentmáriát, az a látvány, amit a kertjéből élvezhet. A Mátra lankái oly mesések, hogy lehetetlenség velük betelni. _____■ A sztalos kisiparosként keresi a kenyerét Bujáki János. A fiatal­ember 1995-ben költözött a tele­pülésre, s háza mellett nyitotta meg műhelyét. Nyílászárókat, lambéri­át gyárt. Azt mondja, hogy egy vállalkozó számára ideális itt a lét. Az ala­csony mértékű iparűzé­si adó sokak számára lehetne csábító. Az már kevésbé, hogy Tamaszentmária egy eldugott kis falu, de az aszta­los nem bánkódik emiatt. Jól tud­ja, hogy a minőségi munkáért hajlandók a megrendelők na­gyobb távolságot is megtenni. Őhozzá is rendre visszatérnek ré­gi, elégedett kuncsaftjai. így már arra is nyílt módja, hogy ne csak önmaga dolgozzon, hanem egy alkalmazottnak is munkát kínál­jon. Az sem elhanyagolható szempont, hogy ebben a faluban jó a közbiz­tonság. Nem kell attól tartani, hogy meglopják az embert. Itt nyitva maradhat a műhely aj­taja, ha valami miatt át­szólítják a mestert a szomszédok. Az ifjú asztalosnak még korai lenne a nyugdí­jaséveire gondolni. De ő máris úgy érzi, hogy itt öregszik majd meg, egy cseppet sem vágyódik el innen. Csendes, kedves ez a falu, jó itt élni. Több fiatal család is megtalálhatná itt a számítását, ha a buszjárat sűrűbb volna. A legszebb templom Verebélyi János már 79 éves, mégse kéreti magát, ha valaki kí­váncsi a dombtetőn sok-sok lép­csővel megközelíthető templom­ra, s annak az ugyancsak lép­csőzve megközelíthető rendkívü­li altemplomára. Csak­nem ötven éve gondno­ka a páratlan szépségű műemléknek. János bácsi az érdek­lődőknek, akik nem­csak bámészkodni sze­retnek, hanem kíván­csiak is az építmény ke­letkezésére, írásos is­mertetőt ad. Ebből megtudhatják, hogy az egykor Szent István tisz­teletére szentelt - ma Sarlós Bol­dogasszony nevét viselő - temp­lom hazánk legrégibb és legki­sebb, ma is használatban lévő temploma. Feltehetően Géza feje­delem öccse, Mihály herceg, az Aba-nemzetség megalapítója építtette a X. század végén. Az évszázadok során romossá vált templomot a XVIII. század első felében felújították és újraszen­telték. Az épület közel a párkány- magasságokig eredeti, és csak a XIX. század végén toldották meg. Utolsó nagy helyreállítása 1980 és 1986 között történt meg. Az idős gondnok jól emlékszik az Országos Műemléki Felügyelő­ségtől M. Anda Juditra, aki a helyreállítás terveit készítette, to­vábbá a régészre, Kozák Károly­ra, és a kivitelezést végző egri építésvezetőség dolgo­zóira, akiknek köszön­hetően eredeti pompá­jában áll most is a gyö­nyörű templom. Külse­jében a korai, X. száza­di épület látványát hangsúlyozza. A tető- szerkezet zsindellyel fe­dett, a torony kőből fa­ragott. Az utólagos épületrészt a kő színéhez igazodó színű vako­latréteg fedi, jelezve annak ké­sőbbi építési idejét. A templom­belső sokat visszaad az eredeti tér hatásából. Az emelt szentélyű, altemplomos építmény egyedülál­ló egyházi építészetünkben. Verebélyi János bácsi nemcsak gondnokként tevékenykedik, ha­nem szívesen segít fiának is a kertben vagy kinn a földeken. Ezért célszerű előzetesen beje­lentkezni a 36/359-980-as tele­fonszámon, ha valaki szeretné megnézni a templomot. A faluba érve a Parádi út 11. szám alatti há­zában kereshető fel János bácsi. FOTÓ: PERL MÁRTON Ilyen templomot sehol másutt nem látni az országban MILYENNEK SZERETNÉ LÁTNI TELEPÜLÉSÉT? Veresné Pető Katalin VÁLLALKOZÓ- Azt szeretném, hogy sokkal több fiatal települjön ide. Kedves, szép hely a falunk, biztos ők is jól éreznék magu­kat köztünk. Aki ellátogat hozzánk, gyö­nyörűnek ta­lálja a templo­munkat, a kör­nyéket, az ut­cákat. Sajnos a közlekedés, a nagyon ritka buszjárat elriasztja azokat, akiket a munkahelyük Egerhez köt. Az sem jó, hogy a társadalmi klub üres, pedig jó lenne a gyerekeknek ott videó és számítógép, amivel szeretnek ját­szani. Az igazán kicsiknek a ját­szótér hiányzik, szép fajátékok­kal, hintával, homokozóval. Mert most csak az utcán szaladgálhat­nak. Igaz, nincs nagy forgalom, de azért balesetveszélyes. Majdajk Tibor NYUGDÍJAS- A központban jó lenne kialakíta­ni a körforgalmat akkor, amikor a Szólát felé vezető utat kijavítják. Már előre tar­tok attól, hogy megszüntetik nálunk a pos­tát, mert abból nekünk, nyug­díjasoknak sok bajunk lesz. Az itt élő idős em­berek nem le­velezhetnek az Interneten. Jó vol­na, ha munkahelyek létesülnének, hogy a közlekedés ne vegye el a dolgozók idejét. Olyan üzemre gondolok, amelyben tíz-húsz em­bernek, nőknek, férfiaknak egy­aránt kínálhatnának munkát. Szakmunkások is élnek a faluban, de a betanított munkát is szívesen vállalnák sokan. A legfontosabb, hogy javuljon a buszközlekedés, mert körülményes az Egerbe jutás. Bárdi Judit vállalkozó- Verpelétről járok át ide dolgozni, nagyon szívesen. Mert ez egy cso­dálatos, nyugodt kis falu, és szé­pen fejlődik. Talán legjob­ban a munka­hely hiányzik az itt élő fiata­loknak. A má­sik nagy baj a ritka buszköz­lekedés. Innen csak kocsival lehet dolgozni járni, ezen feltétle­nül változtatni kellene. Mert ez visszatartja azokat, akik gyere­kekkel ide költöznének. Pedig a családok számára ideális ez a kör­nyezet. Nyugalmas, biztonságos és gyönyörű. Az emberek is vég­telenül kedvesek, barátságosak. Segítenek egymásnak, ha valaki bajba jut. A vendégeket is szívesen látják. A vendégek pedig nagyon jól érzik itt magukat. Majdajk Tiborné BOLTI ELADÓ- Szeretnénk, ha mielőbb meg­épülne a szennyvízcsatorna, mert már csak ez hiányzik, különben minden meg­van. Ami még jó volna, ha a társadalmi klubot sikerül­ne úgy beren­dezni, hogy a fiatalok oda járhassanak szórakozni. A boltban az ellátás jó, friss árut ka­punk, időben érkeznek a szállítók. Csak több vásárló kellene. Ehhez persze az kell, hogy a faluba fiata­lok is költözzenek. Ha a buszközle­kedés jobb volna, akkor szívesen választanák Tarnaszentmáriát a gyerekes családok lakóhelyüknek. Mert az óvodások és az iskolások utaztatása az önkormányzati busszal megoldott, de a felnőttek csak autóval mehetnek dolgozni. Pásztor Imre KŐMŰVES VÁLLALKOZÓ- Szerintem jó és fejlődőképes a te­lepülésünk, jövőre már szennyvíz­csatornánk is lesz. Ha megcsi­nálják végre Egerszólát felé az utat, nem le­het panaszunk az autós közle­kedésre sem. Már csak a buszjáratot kel­lene sűríteni. Nekem semmi se hiányzik, nagyon elégedett va­gyok a polgármesterünkkel és az ellenzékkel is. Tarnaszentmárián rendes emberek laknak, nem hagyják, hogy romos legyen a há­zuk. Ezért mindig van munkám is, nem panaszkodhatom. Most az önkormányzattól kaptam felké­rést, hogy csináljam meg az uma­temetőt, a kolumbáriumot. Tartom a határidőt, novemberben, a halot­tak napjára átadásra kerül.

Next

/
Oldalképek
Tartalom