Heves Megyei Hírlap, 2003. szeptember (14. évfolyam, 203-228. szám)

2003-09-17 / 217. szám

12. OLDAL

P F

2003. Szeptember 17., szerda

2 3

Indokolatlan vádak

Lapjuk 2003. szeptember 10-i számában olvasói levél jelent meg „Bosszantó szolgáltatás" címmel. Ebben számos olyan megállapítás található, mely társaságunkat rossz színben tünteti fel, teljesen indoko- laüanul. Szeptember 4-én az egri Csiky utcában munkatársaink nem „tanácstalanul tébláboltak", hanem kábelhiba miatt nyomvonal- kereső műszerrel dolgoztak, hogy a hibás szakaszt leválasztva mihamarabb helyreállítsák az áramszolgáltatást. A hibaelhárítást a házban lakók folyamatosan akadályozták azzal, hogy a bejárati ajtó bezárásával nem tették lehetővé az elosztó- szekrényhez való hozzáférést.

A levélíró szükségtelenül hívta az ügyfélszolgálatot - növelve ezzel mások várakozási idejét és saját telefonszámláját -, mert munkatársaink már a helyszínen dolgoztak,

és tőlük többet senki sem tudhatott a hibaelhárításról. Ettől függetle- nül az egri telefonszámok legelején, a közérdekű telefonszámok címszó alatt bárki megtalálhatja az ügyfélszolgálat „titkos" telefonszámát: 06-40-28-28-28. Ez egy helyi tarifával, éjjel-nappal hívható telefonszám, mely a hibabejelentésen kívül számos egyéb probléma elintézésére is szolgál, melyről fogyasztóinkat a számlával együtt megküldött hírlevelekben rendszeresen tájékoztatjuk.

Mészáros Sándor igazgatóhelyettes igazgatási osztályvezető ÉMÁSZ Rt. Kommunikációs és Szabályozásmenedzsment Igazgatóság Tel.: 46/53-51-01.

Fax: 46/53-51-10. E-mail: sandor. meszaros@emasz.hu

Én is kíváncsi vagyok...

A Heves Megyei Hírlap 2003. szept. 4-i számában a „Kíváncsi lennék rá” címmel megjelent írásra szeretnék reagálni. Én is „kíváncsi lennék rá”, hogy miért kell a tájékozatlanságot még újságban is hirdetni? Azt írja, hogy Boros P. és Hóm Gy. leváltásuk után félreálltak, és csak Orbán V. ugrált utána. Ez annyira nem igaz, hogy még maga Kovács L. is azt kérdezte többször a tv képernyője előtt, hogy most hol van Orbán V., miért nincs a Parlamentben, miért nem nyilvánít véleményt? Még a szimpatizánsai is hiányolták a jelenlétét, nemhogy ugrált volna. Kedves B. Bálint, elárulná, hogy hol ugrál Orbán V.? Mert megnézném, érdekes lehet. Emlékszik a taxisblokádra? Az MSZP és az SZDSZ le akarta váltani a kormányt, arra azonban nem emlékszem, hogy „ugrálva-e”, de hát ez már szabad ország, tehát demonstrálni is szabad, bármennyire is fáj ez Önnek. Az akkori tüntetőket a fent említett kért párt, hogy az ön szavaival éljek, „teljes mellszélességgel támogatta”, és Ön néma maradt.

„Kíváncsi lennék rá”, mit tud Orbán Győző bányájáról? Úgy olvasom, semmit. A Népszabadság 2001. júl. 26-i számában részletesen ír Orbán V. apjának bányájáról, a gánti kőbányáról - nem bányáiról —, az egyes és többes számot keverni tetszik. A cikk szerint 9 magán- személy tulajdonában van a bánya, és 49 embernek adnak munkát. Egyébként Orbán Győző 1976 óta

dolgozik a gánti kőbányában, nem ejtőernyős. Hogy kinek mennyi földje van, ezt megint nem kellene elemezni, nekem több olyan ismerősöm is van, akiknek 200 ha szántójuk és 100 ha feletti szőlőjük van, de még csak nem is képviselők. Hol vannak ezekhez Orbánék 50 ha-ral? Ahhoz, hogy ezeket a birtokokat kik művelik, már ne haragudjon, Önnek semmi köze, mint ahogy ahhoz sem, ki mit visz magával a munkába, vizet vagy bort. Egyébként Orbán úr nem napszámos, hanem jogi doktor, de ettől még lehet, hogy szüretelt a szőlőjében, ez az ő magánügye, és ezt Önnek illene tisztelni és tiszteletben tartani.

A határon túliakat ne bántsa, van elég bajuk úgy 80 éve, tehát kötelességünk törődni velük. Járt-e már Ön Csíksomlyón?... Kár.

„Kíváncsi lennék rá”, mit csinált este 7 óráig, mert az írta, „2-3 óra hosszat fosztottunk, este úgy 10-11 óráig”, de nem teszem, mert ez az Ön magánügye. Hogy ma mennyi a napszám, azt ne az újságolvasótól kérdezze, hanem a környezetétől, mert ott sok napszámos lehet. És végül azt írja, hogy 42 évet dolgozott: én viszont 38 éve dolgozom, de ez nem érdem nekem, hanem állapot, mert ha 10 évvel hamarabb szülétek, akkor én most 48 évet dolgoztam volna. Hattal többet, mint Ón. De ez nem töltene el büszkeséggel.

E.Á.

(név és cím a szerk.-ben)

Turné-támogatók

A közelmúltban riportban szá- fontosabb szponzor. Az együttes moltunk be az egri Pótkerék tagjai ezúton szeretnének kö- együttes németországi vendég- szünetet mondani a Flott Trans szerepléséről. A rockfesztiválra szállítási cégnek, valamint a He- való kijutást számos egri cég, in- vési Napló szerkesztőségének, tézmény támogatta, azonban a akik nagyban segítették a turné felsorolásból kimaradt a két leg- sikerét.

___________________■

S

okadszor is át vagyunk verve...

Át vagyunk verve, mi magyar választópolgárok. És már nem is számolom, hogy hányadszor. Egy azonban bizonyos: nem ezt vártuk, mi naivak, az „uraktól” (és az elvtársaktól sem), akik elmentünk eddig mindig a választások alkalmával szavazni. Mindig reméltük, hogy talán most majd valóban jobb lesz egy kicsit nekünk, bérből és fizetésből élőknek, gyermekeket nevelőknek, nyugdíjasoknak, hétköznapi kisembereknek. Mondják: a remény hal meg utoljára. Jelentem, a remény mint olyan, nagyon beteg. Azt is mondhatnám, halálán van. Mert mindannyiszor csalódnunk kellett, hiszen egy idő után kiderült, hogy ismét csak „nekik” és aktuális holdudvaruknak fordult jobbra a sorsuk. A mi köreinkben soha nem hallott összegű fizetéseikkel, elszámoláshoz nem kötött költségtérítéseikkel, mindenféle szükséges és nem szükséges szolgálati (luxus) lakásokkal és autókkal, értelmezhetetlen nagyságú pénzekkel, barátaik, hatalomra segítőik számára méretlenül szórt pénzek (a mi pénzeink) milliárdjaival. Mert gondoljunk csak bele: ezek az „urak” a tőlünk vasszigorral az utolsó centig levont, kifacsart adóforintokból élik ilyen jól világukat, és vesznek minket hülyére négyéves periódusokra osztva.

Magyarország többet érdemel. De konkrétan ki az vagy kik azok, akik többet érdemelnek? Megvalósítjuk a jóléti rendszerváltást: de ugyan kiét? Igaz, a részletekbe nem mentek -bele. Az azonban biztos, hogy nem a miénket. Most viszont már van (és még lesz is) gáz- és áramdíjemelés, gyógyszer- áremelés, újabb adófajták bevezetése, kedvezmények megvonása a lakásaikat hitellel építő fiataloktól stb. És van K&H Equities bróker- botrány ismét milliárdos nagyság- rendű sikkasztással, ami kormányzati köröket is érint(?). Igaz,

azelőtt is volt Happy End és Ezüsthajó Kft., volt ifjúsági minisztériumi „gyakorlatlanság” az ügyek intézését illetően, ami soksok milliárdot kóstált (Budapest Sportcsarnok, labdarúgópályák beléptető rendszere, stadionfelújítások stb.). Az is érdekes volt, amikor az ifjúsági miniszter úr már miniszterként szerezte meg végre a jogi diplomát, a hiányzó államvizsgát sikeresen letéve, amire egyetemi éveiben nem tudott időt szakítani, momentán bokros politikai munkássága miatt. Például sürgősen (akkor még) Csehszlovákiába kellett mennie többedmagával, tiltakozni és demonstrálni, hogy miért és mi ellen, arra már nem emlékszem, de hír volt, és diplomáciai bonyodalom. Volt aztán Torgyán-villa építési botrány, közraktározási huncutság. Furcsa pályázatokon odaítélt súlyos forintmilliók. Volt magát megvesztegetni hagyó, sőt elváró kisgazda honatya, és olyan FVM-államtitkár, aki mérhetetlen hatalmi gőgjéből egyenesen a börtönbe került. Azóta már jószerivel kisgazdapárt sincs. De még régebbre visszatekintve volt a Tocsik-ügy a maga több száz milliós nagyságrendjével, amin talán elsőként lepődött meg az ország közvéleménye. Volt aztán Postabank-botrány, aminek a vége még most sem látható, és az sem tudható, hogy ki volt a „hunyó”. Voltak és azóta is vannak több tízmilliós végkielégítéssel, érdem(telen- ség) eik elismerése mellett távozó emberek, akik furcsamód mindig kapcsolódtak valamilyen módon valamelyik épp hatalmon lévő, vagy a hatalomból épp távozó szekértáborhoz. Egyszóval kijutott a jóból nekünk.

Mindezekhez még annyit: egynémely „ügyet” leszámítva azóta sem tudható, hogy a megindított vizsgálatok végeredménye mi lett, és hogy lett-e egyáltalán. Ez valami módon nem vált publikussá, de végül is ez már talán úgysem lett volna hír. Addig érdekes a dolog a média számára, amíg lehet elidőzni a témánál.

És voltak is, meg vannak is, sőt egyre inkább vannak a fedél nélkül élő emberek. Olyan kisnyugdíjasok, akik nap mint nap fillérekből kell hogy megéljenek. A szívem szakad meg értük! És vannak olyan fiatalok, akik veszik a bátorságot, és családot alapítanak itt, ebben az országban, ilyen körülmények között, albérletben élve. És vannak olyan negyvenesek, ötvenesek, akik nem tudnak munkahelyet találni maguknak, mert ezt a korosztályt már leírták. És vannak olyan diplomások és más iskolákból kikerülő fiatalok is, akik szintén nem találnak munkát maguknak.

Vajon az „urak” sejtik-e, mi történik az országban úgy hétköznaponként? Tudják-e, milyen lehet havi néhány ezer forintból megélni, családot alapítani, gyereket nevelni? A betegséget választani, mert a gyógyszert már nem lehet megfizetni, vagy mert kell a munkahely, hiszen ha elmegy táppénzre, már ki is rúghatják, és akkor munkanélküli lesz. És ugyan gondolnak-e ezekre, miközben a pénzügyminiszteri székben ülve kijelentik, hogy a reálbérek a következő évben nem emelkedhetnek. És akkor, amikor a saját tiszteletdíjaik újra és újra történő megemeléséről szavaznak a tisztelt képviselők.

Sokszor csodálkozom, mivé lett ez az ország Európa felé haladtában. Egyre rémségesebb a kép számunkra, mert félő, hogy - mint eddig mindig - ismét mi leszünk az unióba jutás vesztesei, ahogy a rendszerváltásé is, és az azóta bekövetkezett minden egyes kormányváltásé is voltunk.

P.I.

(név és rím a szerkőben)

Hatalmi harc helyett...

Tisztelt Képviselő Urak! Nem hiszem, hogy önökön kívül akad valaki hazánkban, aki ne látná vüá- gosan, hogy az országgyűlési képviselők számát legalább a felére kellene csökkenteni. Persze, ehhez az kellene, hogy önök elsősorban a haza érdekeit képviseljék, ne a sajátjukét. Állandóan azt halljuk, hogy erre sincs pénz, arra sincs pénz, hol lehetne takarékoskodni. Itt a remek alkalom! Sok milliárdot lehetne megtakarítani, ha kétszáz képviselővel, öt minisztériummal, sok államtitkárral, al- és főtanácsadóval stb. kevesebbet tartana el - annyiszor emlegetett - szeretett hazánk dolgozó népe.

Azt tudom, hogy egy párt a választásokra „csak” 396 milliót

költhet (ne). Azt is több évvel ezelőtti hivatalos közlésből tudom, hogy a dunai vízerőmű építése és lebontása abban az időben 210 milliárdba került az országnak. Most pedig áramhiánnyal küszködünk, és a drága külföldi áramot alaposan felemelt áron mi fizetjük.

Érről jut eszembe: miközben mélyen egyetértek a természet- védelemmel, nem tudom méltányolni az ebben megnyilvánuló demagógiát. Olvasom az Interneten: Persányi Miklós miniszter úr kijelentette: „Az Alpokalján nincs helye a lignitbányászatnak. Ezen a vidéken a táj, a természet és az emberek egészségének veszélyeztetése

nélkül nem lehet külszíni bányászatot folytatni.”. A Mátraalján viszont lehet! Úgy tűnik, az itt élő emberek egészsége nem ér annyit, mint az Alpokalján élőké. Nem tudom, ahhoz mit szólnának, ha mi itt Karácsondon, a lignitbányától néhány száz méterre azért tüntetnénk, hogy az itt termelt áramot csak mi használhassuk. Gondolom, azt is nagy örömmel venné hazánk dolgozó népe, ha fontosabb feladatnak tekintenék az ország gondjának-bajának megoldását, mint az egymás csepülését, a háttérben folyó gyilkos hatalmi harcot.

László Ferenc (dm a szerkőben)

Szigorúan a tényekről

Szept. 10-én megjelentették lapjukban Sike Mária felsőtárkányi lakos olvasói levelét „Helyreáll-e végre a törvényes rend?” címmel.

A szépirodalomban megengedhető, ha az alkotó a valóságtól elrugaszkodva, saját fantáziáját is beépíti művébe — jelen esetben viszont a valós tények mellett kellett volna maradnia. Melyek is ezek a tények? A kifogásolt telephely (valóságban egy 34 m2-es műhelyépület) 1983 év óta működik a levélíró szomszédságában. A korábbi időszakban ez a tevékenység nem volt telepengedélyhez kötött. Amikor a 80/1999. (VII. 11.) Korm. rendelet a tevékenység végzését telep- engedélyhez kötötte, a Fapack Bt. az engedély iránti kérelmét időben benyújtotta az illetékes ön- kormányzathoz. A hatósági eljárás során minden egyes hatóság annak rendje és módja szerint hozzájárult a telepengedély kiadásához, többek között az ÁNTSZ is (Sike Mária a levélben azt állítja, hogy ezen hatóságok is rokoni-baráti kapcsolatban vannak velem?)., Jó szomszédság török átok” - egyedül Sike Mária, mint egyik szomszéd emelt kifogást az engedély kiadása ellen. Megjegyzem, hogy a törvény szerint a telepengedély megkifogáso- lása nem jár a tevékenység felfüggesztésével, mivel a kormányrendelet megjelenése előtt is működő telephelyről van szó.

Sike Mária fellebbezése után a telep működését megvizsgálta a Heves Megyei ÁNTSZ és a Heves Megyei Közigazgatási Hivatal. Ez utóbbi a határozatában továbbra is engedélyezte a telep működését.

Sike Mária állítja, hogy az általam végzett tevékenység nagy zajjal és porképződéssel jár. Nos, a tények itt is mást mutatnak. A fűrészelés során porelszívó berendezés működik. Az ÁNTSZ ellenőrzési jegyzőkönyvében rögzíti, hogy még nyitott ajtónál sem tapasztalható a környezetben szálló por. A nagy zajról annyit, hogy a környezeti zajterhelést független szakértő vizsgálta, majd az Észak-magyarországi Környezetvédelmi Felügyelőség is végzett ellenőrző mérést. Az eredmény azt mutatta, hogy a keletkező zaj jóval a megengedett határ alatt van. Ezek a műszeres méréssel igazolt tények.

A levélíró mindenkit vádol, akik az üggyel valamüyen formában kapcsolatba kerültek - szerinte mindenki és minden hivatal törvénytelenséget követett el. „Törvényessé vált a törvénytelenség” - írja. Elsőbbséget élveznek a rokoni és baráti szálak a törvényekkel szemben. Ilyen és hasonló kifejezésekért úgy gondolom, Sike Máriának a törvényes bíróság előtt kell felelnie.

Bakondi Simon (rím a szerkőben)

Biztos is, hogy most már megöregedtem. Öregebb vagyok már, mint gondoltam.

Különben hogyan lehetséges az, hogy nem értem a mai ifjakat, a mai ifjak „szórakozásait”? Nem értem, hogy mi a jó abban, hogy „másnap” reggelre üvegcserepekkel, üvegszilánkokkal van tele a járda, a tér, a park, aminek a bútorait és a játszóteret is egyébként, amennyire lehetett (vagy amennyire tellett tőlük az éjszaka), megdolgozták. Akárcsak a közeli telefonfülkét. Ennek az üvegjét ebben az évben már nem tudom hányadszor törik ripityára. A türelmes és kitartó Matáv pedig hosszabb-rövidebb időn belül mindig újra és újra pótolja a kitört üveget. Valamelyik reggel pedig a kézibeszélő maradványai — többméteresre kihúzott huzal, a kagyló letépve róla — tanúskodtak a tanult ifjak elmúlt éjszakai széles jókedvéről.

Nem értem például azt sem, hogy mi a jó abban, ha a nemrég épült, vagy éppenséggel frissen festett házfalakra értelmetlen és otromba irkafirkákat, kriksz-krak- szokat fújnak festékspray-vel, aminek a

Meddig tűrjük értékeink gyalázását?

színe még csak véletlenül sem harmonizál a fal eredeti színével.

Vagy miért jó az utcánkban - de le egészen a volt Trinitárius-templomig - az esőcsatorna-lefolyókat amennyire lehetséges, behorpasztani, karateütésekkel és rúgásokkal „leküzdeni”. A miénket például rögtön azt követően, ahogy fölszereltük — még a fürdőszobában mosakodtam este az elvégzett munka után, amikor hallottam az utcáról az ifjak nem túl diszkrét közreműködését a vadiúj csatomalefo- lyón. Mire kiértem az utcára, már csak jó messziről láthattam intelligens hátukat, és hallhattam a jó szórakozás fölötti örömüket jelző harsány éneküket.

A házunkkal szemközti járda mellett hosszabb ideje álldogál egy elárvult idegen Trabant. Senki nem tudja, ki hagyta ott és miért, és visszajön-e még érte egyáltalán. Az elmúlt szombaton éjszaka „jókedvűék” megfelelő hangerő és minden szükséges felhajtás közepette (minden

házba becsengetve éjjel 2 vagy 3 körül, üvöltözve és tombolva) egyszerűen oldalára fordították, fel a járdára. Egész vasárnap ott díszelgett a kis Trabi alváza és kerekei — turisták jöttek, megálltak és megbámulták. Voltak, akik még le is fényképeszkedtek a ritka látványosság mellett, jó hírét víve városunknak távolabbi hazájukba. Ahol ilyen víg az éjszakai élet, oda ezután még inkább csődülni fognak a vendégek biztosan.

És mi lehet az élvezet abban, hogy a Bazilika előtti díszburkolatot szétbontják, a köveit széthordják vagy dobálják? A konténerekben ott elhelyezett tujákat derékban széttörik. Vagy az milyen örömöt rejthet magában, ha az utcai szemetesedényeket kiborítják, tartalmukat lehetőleg jó nagy területen szétrugdossák?

A város nem túl kiterjedt területén fordulok meg nap nap után, munkába menet és vissza. De nekem ezek, amiket lép- ten-nyomon, rendszerességgel látok, tapasztalok, éppen elégségesek. Azt gondolom, velem együtt sok egri polgár mérgelődik, dühöng — vérmérséklete vagy érintettsége szerint - nap mint nap, az elmondottak miatt. Nem tudom, hogy a vandalizmus ellen valóban lehetetlen vol- na-e tenni valamit? Valószínű, hogy a közterület-felügyelőket nem lehet (?) éjszakai műszakra kötelezni. Lehetséges az is, hogy ha ez mégis megoldható volna, a derék közalkalmazottak - akik egyébként vitézül megbírságolnak, amíg a kijelölt fizetőparkolóban autómtól elmegyek az automatához parkolójegyet váltani és vissza - nem lennének eléggé bátrak ahhoz, hogy adott esetben fellépjenek a jó kedélyű ifjakkal szemben. Meg tudom érteni őket: valószínű, hogy én sem szívesen veretném meg magamat, amiért olyan dolgot, értéket próbálok megóvni a vandál kezektől, ami nem az enyém.

De hol vannak hát a rend éber őrei? Akik szolgálnak és védenek. Hogy kit,

mit, hol és mikor, az számomra rejtély, mert gyalogos rendőrt én gyermekkorom óta nem láttam a városban ott és akkor, ahol és amikor lennie kellett volna. Pedig lehetséges, hogy ha néha életnagyságban és személyesen előfordulnának például

— a Szépasszony-völgyben, akkor a nem két forintba kerülő Bacchus-szobrot nem teszik tönkre a jókedvűek,

— az Érsekkertben, akkor a szintén nem csekély értéket képviselő, és „mellesleg” gyönyörű szökőkút téli műanyag burkolatát nem gyújtja föl két unatkozó tinilány, megrongálva ezzel az újonnan elkészült alkotást,

— a Dobó téren, amikor talán „tréfás kedvű Jack” nem görbíti el Dobó István magasba emelt bronzkardját, ami egyébiránt a szoborcsoporttal együtt városunk jelképe is.

Jó lenne vigyázni a város és saját értékeinkre, és ideje lenne már kitalálni azt is, hogy ez alapvetően és elsősorban kinek a dolga. Papp István

Eger, Szépasszony-völgy utca 15. (Közlés esetén: rím a szerk.-ben)