Heves Megyei Hírlap, 2003. augusztus (14. évfolyam, 178-202. szám)

2003-08-30 / 202. szám

( ■■■ 2003. Augusztus 30., szombat 11. OLDAL P F 2 3 . Egy életmentési kísérlet krónikája Vasárnap este. Végre nincs meleg. Kezdünk beköltözni a teraszról a szúnyogok elől. 19.55. Fiam kéri, hadd vigye el a kocsit egy fél órára. 20.00. Felmegyek zuhanyozni, hogy az esti tévézést már frissen, üdén élvezhessem. 20.02. Csupa hab vagyok. A nyitott ablakon keresztül behal­latszik a verebek csiripelése. Hir­telen hosszú fékcsikorgás, és utá­na hatalmas csattanás. Gyomrom görcsbe rándul: a gyerek! Gyor­san leöblítem magam. Ebben a pillanatban megszólal a telefon. Rohanok ki, vizesen, csúszkálva, amire odaérek, már lent valaki felveszi. Gyorsan felkapok egy nadrágot és rohanok le. Az ajtó­ban fiam barátja fut szembe.- Elcsaptak egy biciklist!-Ti?- Nem. Nekünk semmi bajunk. Teherautónyi szikla gurul le a szívemről. Hál’ istennek! Rohanunk ki az utcára. Látom feleségem egy ember mellett gug­golni, keze csupa vér. Körülné­zek. Egy kék autó, összetört mo­torháztetővel, a teteje is behor­padt, szélvédője kitörve. Az ép lámpája ég, pont a testre világít. Arrébb egy összetört kerékpár. Kicsit feljebb egy kutya fekszik az oldalán, már nem él. Visszafordu­lok. Fiatal srác, annyi idős, mint a fiam. Eszméletlen, szájából, orrá­ból dől a vér, jobb szeme körül kezd már kialakulni a vérömleny. Bal medencéje, combja ripityára tört. Még lélegzik. Ritkán, egyre ritkábban, kapkodva. Pulzusa rendben. Közben a harmadik se­gítőkész ember jön oda, hogy nem kellene-e oldalra fordítani. Mikor mondom, hogy orvos va­gyok, megnyugszanak. Egy férfi próbál segíteni, ugrásra készen várja, hogy mit kérek tőle. A töb­biek tisztes távolból szemlélnek. Próbálom papír zsebkendőkkel kitörölni a száját. Közben mon­dom a fiamnak, hogy hozza az egészségügyi dobozt. Szerencsé­re van benne egy pipa, gyorsan a szájába teszem, így legalább kap levegőt. Megjönnek a rendőrök, biztosítják a helyszínt. De már előtte egy gondolkodó autós ke­resztbe állt az úton, így legalább mi biztonságban vagyunk. Hiába próbálom csillapítani a vérzést mindennel, ami a dobozban van, nem nagyon sikerül. Szorít az idő, a mentő még sehol, a légzés egyre ritkább, a pulzus is gyen­gül, én meg ott állok tehetetlenül. Nem messze tőlem fiatal lány sikoltozik, amikor felnézek, ösz- szeakad a tekintetünk: - Ugye nem hal meg? Nem halhat meg! - kiabálja. A légzés leáll, a szív is. Ráte­szek egy gézt a szájára, próbálom lélegeztetni. Közben a gézen ke­resztül fröcsög vissza a vér a számba. Csak abban bízom, hogy nem AIDS-es. Nyomom a szívét, cserélem a gézt, már alig van, és fújom be a levegőt, már ameny- nyire tudom. Felnézek. Mindenki a kutya tetemét nézi, és csend­ben sajnálkoznak. Miránk csak félve néznek egy-egy pillanatra. Talán ha nem látják, mi történik, akkor nem történik majd semmi rossz Telnek a percek, hallom, kia­bálnak, itt a mentő. Fiatal orvos száll ki, indul felénk, félúton se jár, mikor odakiáltok: - laringo­scop, tubus, szívó! Gyorsan! Azonnal megérti, ilyen szavakat laikus nem használ. Gyorsan intubálom, lélegeztetjük, leszív­juk a vért a tubusból. Közben az ápoló nyomja a szívet. Próbálunk vénát biztosítani, nagy nehezen végre sikerül. Mehet az infúzió, a gyógyszer. Felkerül az EKG is. Csak kamrai működés. Beadjuk a tonogént, semmi. Ugyanez a tu­busba is. Semmi. Szólok a másik ápolónak: még egy tonogént, hosszú tűvel, szívbe megy. Egy másodpercnyi csönd, majd meg­kapom, amit kérek. Odafordulok a beteghez, amikor a kolléga felki­ált: - Szinusz ritmus! Cinikusan megjegyzem: - Megijedt, hogy szíven akarom szúrni. Most már békésebb a helyzet. Áttesszük a vákuum-matracra, be a kocsiba. Mentősök köszönik. Amúgy mi vagy? - kérdi az ápoló. Aneszteziológus-sebész - vála­szolom. Bólint. Az orvos hozzáte­szi: - Mázlija volt a srácnak, hogy pont a lakásod előtt ütötték el. Adnak egy fél doboz alkoholos lemosót. Ok kesztyűben dolgoz­tak, én konyákig véres vagyok. El­viszik. Rendőrök felírják az adatai­mat, bemegyek tisztába tenni ma­gam. Körömkefével sikálom a rám száradt vért. Újra kimegyek, éppen a fiamat hallgatják ki, ő volt a szemtanú. A kereszteződésnél látta balról jönni az autót, egyszer csak jobb­ról előkerült egy kerékpáros, aki átlósan akart átmenni az úton, pont az autó előtt. Naplemente volt, az autó onnan jött, lehet, hogy nem látta. Ezt már soha nem tudjuk meg. A kislány megadta a címüket, közben a fiam elment az édes­anyáért. Értetlenül állt mindenki, még sokáig ott voltak, miután el­ment a mentő. Az anya odajött, kezet nyújtott, és megköszönte. O nem tudta, nem értette, milyen súlyos a helyzet, hogy a fia meg­halt, de sikerült visszahozni, csak kérdés, meddig? Este 11-kor felhívtam az inten­zív osztályt. Még tart a kivizsgá­lás, de stabil az állapota. Gép léle­gezteti. Rosszul alszom, zaklatott va­gyok. Órákig beszélünk róla a fe­leségemmel. Amikor hallotta a csattanást, ő is rohant ki, mint az őrült, ő is azonnal a fiunkra gon­dolt, hiszen éppen elvitte az au­tót. Nekem lelkiismeret-furdalá- som van. Megtettem-e mindent? Ha lett volna nálam minden, ak­kor megmenthetem-e az életét, tudom-e lélegeztetni. Szörnyű ér­zés a tehetetlenség: megvan az el­vi és gyakorlati tudásom, de pusz­ta kézzel semmire sem vagyok képes. Hétfő reggel, korán indulok. A kereszteződésnél három kerék­páros megy át előttem a zebrán, lassan, körülnézve. A forgalom a szokásos, de alig tudok odafi­gyelni, egyszer majdnem meg­koccintom az előttem levőt. Vég­re kiérek a sztádára. Gödöllőnél elterelés, baleset miatt. A hét úgy kezdődik, ahogy az előző befeje­ződött. Délelőtt felhívom az intenzív osztályt, kérem a kollégát. Éjfélkor meghalt. Olyan súlyos koponyasérülései voltak, hogy nem lehetett megmentem. Szakács Ferenc Mire jó a szerviz? Tervszerűen teszik tönkre.. Miért hallgatnak a város vezetői? 2002. aug. 29-én a Praktikerben kedvező áron vettünk egy vülany- hegesztőt. Az elmúlt évben nem nagyon volt használva, de idén már igen. Sajnos júniusban el­romlott. Megkerestük a jótállási papíron, hova vihetjük garanciá­val. Egerben a Szerviz 96 Kft. fog­lalkozik vele. 2003. jún. 24-én le­adtam a készüléket. Azt mondták, 2 hét múlva lehet érdeklődni. Két hét múlva nem volt kész. Azt a vá­laszt kaptam, Budapesten van, majd érdeklődjem. Szinte min­dennap érdeklődtem, de hiába. Júl. 23-án közölték (1 hónap múl­va), hogy nem lehet javítani a ké­szüléket. Mi a teendő? Majd kül­dik postán a csereszelvényt, és ez­zel mehetek a Praktikerbe egy újabb készülékért. Újból kezdőd­tek a telefonálgatások, minden­nap hívtam az egri szervizt. Be se kellett már mutatkoznom, tudták, hogy ki vagyok. A válaszuk: még nem kaptuk meg postán a csere­utalványt. Újabb telefonálgatások nap mint nap. Kértem, hogy sür­gessék meg Budapesten. Az volt a válasz: nem veszik fel a telefont. Sikerült a pesü számot megsze­reznem, és beszélni velük. Válasz: már 2 hete ki van állítva a csere­utalvány, de Egerből senki nem megy érte, mert személyesen kell hogy eljöjjenek, és a rossz készü­léket is el kell vinni. Újabb telefon Egerbe. Ez így igaz! Csak a szer­viz ügyvezető igazgatója nem ér rá elmenni érte, és nem is tudja, mikor lesz rá ideje. Mit tegyek? Telefon Egerbe, Budapestre. Az egri szerviztől ki kellett kémem a munkalapot, ezt eljuttatni Pestre egy ismerősömnek, aki elhozta a szervizből aug. 1-jén. Most már csak hozzám kellett eljuttatniuk. Aug. 5-én elhozták az ismerőse­im. Aug. 6-án mehetünk Miskolc­ra a Praktikerbe. Itt nagyon kedve­sek voltak, nem néztek butának, és kaptunk egy új készüléket. Ha ez elromlik, hová fordulhatok? Vagy vegyek egy új készüléket? Lehet, hogy jobban járok! (név és cím a szerk.-ben) A Hírlap 2003. aug. 13-án (levele­ző) és 14-én is foglalkozott az eg­ri labdarúgás megszüntetésével, s az utánpóüás kiebru-dálásával a stadion területéről. Sok ezer egri embert felhábo­rít, hogy miként akarják végképp felszámolni a város vezetői vagy megbízottjaik az egri labdarú­gást. Érthetetlen, hogy a bese­nyőtelkiek itt edzhetnek, itt a sta­dionban rendezheük mérkőzése­iket, az egri fiataloknak pedig menni kell innen. Pedig látva a mérkőzéseiket, jó úton jár az eg­ri foci-utánpótlás, de ilyen hozzá­állással egy-két éven belül ez is kimúlik. Itt mindenre van pénz, 2 mil­liárdos fedettre, annak 150 mil­liós éves fenntartására, de az eg­ri fiataloknak még a stadion „fü­vére” sem szabad lépni. 10 mil­liók mennek el borútra, borfesz­tiválokra, igen költséges vár- és más játékokra, utcai bohócsá- gokra, de a fűre nem lehet lépni, mert az kell a besenyőieknek. Ez érthetetlen... Tudjuk, hogy cirkusz kell a népnek, de az a közöny, ahogy a város vezetői nézik és asszisztálnak a történ­tek felett, az már felháborítja a rajongókat. Egyik tehetséges egri focista (ifi) apukája mesélte el: fia 8 éve edz az utánpótlásban heü 4-5 edzéssel, ő évente felszerelések­re, utazásra, tornákon való rész­vételre stb. 60-80 ezer Ft-ot költ el. Több mint 100 család teszi ezt, hogy majd egyszer újra lesz jó foci Égerben, de ilyen városi hozzáállással minden kidobott pénz és erőfeszítés felesleges. A gyeplőt olyan kezekbe ad­ják, akik csak a maguk hasznát, hatalmát nézik, nem érdekük az egri labdarúgás. Egy évig tény­kednek, utána még azt is elvi­szik, ami nem az övék. Meddig mehet ez még Egerben? Sz.I. (név és cím a szerkőben) Van még tisztesség Ügyek intézése végett be kellett utaznom Egerbe. Igyekeztem azt a lehető legrövidebb időn belül elin­tézni, hogy a forróságot elkerül­jem. Ez némi szerencsével sikerült is. Rövidített úton mentem az egri autóbusz-pályaudvarra, és még el­értem a 11 órakor induló hevesi autóbuszt. Hazaérkezéskor szét­raktam a kapott papírokat és a sza­tyorban lévő egyéb tárgyakat. Ki­derült, hogy a személyi igazolvá­nyom nincs közöttük. Mindez tör­tént aug. 7-én. Rövid gondolkodás után felkerestem a hevesi autó­busz-pályaudvaron a forgalmi szolgálattevőt, akinek elmondtam, hogyan jártam. Tanácsolta, hogy ma még ne keressem, miután adott nekem egy egri telefonszá­mot (Agria Volán telephelyét), mert ez a járat csak este fog leállni. Egyik ismerősöm javasolta, hogy aug. 8-án reggel menjek ki a pálya­udvarra, mert az a busz reggel in­dul majd Egerbe, és érdeklődjem a sofőrnél. A sofőr megnyugtatott: a buszon felejtettem az igazolványo­mat. Örömömben alig tudtam megköszönni. Ezért is fordulok a nyilvánosság felé, hogy ezúton megköszönjem az emberséges cselekedetet (azét is, aki még bese­gített), mert ebben a világban van­nak tiszta szívű, igaz emberek, a szó legszorosabb értelmében. Enyedi László Heves Emlékezetes kirándulások Két szervezet is kirándulást tett a közelmúltban az ország különbö­ző tájain. A gyöngyösoroszi mű­velődési házban működő női klub korábban Ópusztaszerre látoga­tott el. Útközben megálltak Kecs­keméten, ahol a belváros neveze­tességeit tekintették meg. A közel­múltban Mezőkövesden jártak, ahol többek között megnézték a Matyó Múzeumot, majd Bogácsra mentek fürödni. A Cigány Kisebb­ségi Önkormányzat Budapestre szervezett kirándulást a nagycsa­ládosok részére. Megnézték az Országházat, sétát tettek a Buda­vári Palotában és a Halászbás­tyán. A városligeti pihenő után az állatkertbe látogattak el. Az 55 fő felnőttnek és gyermeknek felejt­hetetlen élményt jelentett ez a nap. A kirándulás költségeit a he­lyi kisebbségi önkormányzat fe­dezte, de a Jó Pásztor Nővérek is hozzájárultak. Az állatkert vezető­sége kedvezményes jegy biztosí­tásával tette lehetővé a látogatást. Nemesik Lászlóné Bezárta „kapuit” a körzet A Helasz elnöksége a saját hatás­körébe vonta a Heves megyében zajló nagypályás labdarúgó-baj­nokságok rendezését. így az Eger körzethez tartozó csapatokat a megyei másod-, illetve harmad- osztályba sorolta. Ezért az EVK- LASZ - amely a magyar labdarú­gás szabályzata szerint élő, önál­ló egysége a magyar labdarúgó- rendszernek - nem indít bajnok­ságot. Itt szeretném megköszönni az eddig végzett munkájukat az el­nökség tagjainak és a bizottsági vezetőknek. Köszönöm, hogy szabadidejükből áldozatot hoz­tak a körzet labdarúgásáért. Az életben sok sikert, erőt, egészséget kívánok Kohajda Fe­renc számvizsgáló bizottság veze­tőjének, Ferencz Miklós elnökségi tagnak, Fónad István elnökségi tagnak, dr. Ivancsó Attila fellebbvi- teli bizottság vezetőjének, Ambrus Varga István elnökségi tagnak, Lendvai Gábor titkárnak, Nyeste Lajos játékvezető bizottság vezető­jének, Szálkái József elnökségi tagnak, és végül, de nem utolsó­sorban Veiner István fegyelmi bi­zottság vezetőjének, a bizottságok minden tagjának és minden kör­zetben működő játékvezetőnek. Örsi János elnök Mikor lesz rend? Az aug. 9-i számukban megjelent „Elkezdődött a közmunkaprog­ram” Hatvan című cikkükre sze­retnék reagálni a magam és sok hatvani lakos nevében. Régeb­ben talán 5-6 közmunkás volt, mégis tisztább volt a város! A posta előtt pl. egész nyáron nem voltak megkapálva a rózsák, már egészen benőtte őket a fű. A pol­gármester úr és a tisztelt képvise­lők nem járnak a postára, hogy nem vették észre? És a közterü­let-felügyelet sem áll a hivatása magaslatán, mert pl. a Balassi ut­cában az egyik épület előtt állan­dóan embermagasságú fű van, miért nem büntetik meg a tulaj­donost? A más településekről ide látogatók is szóvá teszik, milyen piszkos, szemetes a város. A pol­gármester úrral együtt mi hatva­niak is bizakodunk, hogy a köz­munkások segítségével „csino- sabbá válik környezetünk”, de ha lehet, ne négy hónap múlva, ha­nem minél előbb. (név és cím a szerkőben) Az élet elvesztéséért járó kárpótlásról Az igazságügyi tárca és a Központi Kárrendezési Iroda közös közleménye Az igazságügyi tárca és a Közpon­ti Kárrendezési Iroda tájékoztatja az ügyfeleit, hogy a 2003. évi költ­ségvetésről szóló törvény az élet elvesztéséért járó egy összegű kár­pótlás mértékét újra meghatároz­ta. A kárpótlás azon személyek után jár, akiken a magyar bíróság törvénysértő ítélete alapján hajtot­ták végre a halálos ítéletet: akik esetében a büntetés-végrehajtás során bekövetkezett halál oka két­séget kizáróan a magyar hatóság szándékos közreműködése volt; akik kétségkívül a magyar hatóság vagy hatósági személy politikai in­díttatású önkénye miatt vesztették életüket; akik a deportálás, illetve a kényszermunka ideje alatt hal­tak meg, feltéve, ha a jogosult hoz­zátartozó az 1997. évi XXIX. tör­vény alapján - a 4 hónapos jog­vesztő határidőn belül (1997. júni­us 7. és 1997. október 7. között) — beadta kérelmét. Mindazok, akik az előbbiekben jelzett feltételek­nek megfelelnek, a korábban — a 30.000 forint figyelembevételével - megállapított kárpótlás mellett további kárpótlásra lesznek jogo­sultak. A 2003. évi költségvetésről szóló törvény az élet elvesztéséért járó egy összegű kárpótlás mértékét sé­relmet szenvedettenként 400.000 forintban határozta meg. A koráb­ban e jogcímen folyósított összeget a kárpótlás megállapításakor figye­lembe kell venni. Miután e tör­vényben pusztán az élet elveszté­séért járó kárpótlás összege került meghatározásra, s újabb kárpótlási jogcímek nem kerültek a törvény­be, így új kérelmek benyújtására nincs lehetőség. A többlet kárpótlásról szóló ha­tározatok meghozataláról a KKI hi­vatalból intézkedik. Abban, hogy az elhalt sérelmet szenvedett után kit kell jogosult­nak tekinteni, semmiféle változás nem történt, így kárpótlásra válto­zatlanul az élő özvegy, a sérelmet szenvedett élő gyermeke és az élő szülő, ezek hiányában — a kárpót­lás összegének felére - az élő test­vér jogosult. Amennyiben a jogosult az 1997. évi XXIX. törvény alapján beadta kérelmét és kárpótlásra jogosult, de az emelt összegű kárpótlást - időközben bekövetkezett halála miatt — már nem kaphatja meg, helyette örökösei válnak jogosult­tá. A kárpótlás a hagyaték részét képezi. Külföldi elhunyt jogosult esetén csatolni kell az öröldési irat hiteles magyar nyelvű fordítását. A jogosultak a kárpótlási hatá­rozatot tértivevényes postai külde­ményként kapják majd meg. A bo­rítékban a következő dokumentu­mok szerepelnek: határozat, le­mondó nyilatkozat, ügyfélnyilat­kozat, válaszboríték, a szükséges intézkedésekről szóló részletes tájékoztató (k). Amennyiben az ügyfél a kárpótlási határozattal egyetért, és a tértivevény visszaér­kezett a KKI-ba, úgy a kézhezvé­teltől számított 30 nap elteltével a kárpótlási határozat - minden kü­lön nyilatkozat nélkül is - jogerő­re emelkedik. Az ügyintézés gyorsítása érde­kében az érintetteknek módjukban áll írásban korábban is lemondani jogorvoslati jogukról úgy, hogy le­mondó nyilatkozatukat postafor­dultával visszaküldik az irodának; ha lakcímük megváltozott, azt kér­jük mielőbb - lehetőség szerint a korábban kézhez vett határozat számára hivatkozással - a KKI-nak jelezni. A kárpótlás összegét megállapító jogerős határozatot, valamint a kifi­zetés módjáról rendelkező, szabá­lyosan kitöltve visszaküldött ügy- félnyüatkozatot a KKI a határozat jogerőre emelkedését követő 15 na­pon belül megküldi a Hadigondo­zottak Közalapítványának, amely 15 napon belül a Magyar Állam- kincstár közreműködésével meg­kezdi a kárpótlás átutalását vagy ki­fizetését az ügyfelek részére. Miután egyidejűleg több tízezer ügyet kell intéznünk, a határozatok kézhezvételéig szíves türelmüket kérjük, addig is érdeklődni, tájéko­zódni, adatokat pontosítani az alábbi címeken lehet: Igazságügyi Minisztérium (1054 Budapest, Kos­suth tér 4., honlap: www.im.hu ); IM Kárpótlás Felügyeleti Főosztály (Tel.: 06/1/354-3014, e-mail: kar- potlas@im.hu ); IM ügyfélszolgálati Iroda (1055 Budapest, Szalay u. 16., e-mail: osvaldp@im.hu , tel.: 06/1/3326-170/330); Központi Kárrendezési Iroda (1116 Buda­pest, Hauszmam A. u. L, tel.: 06/1/371-8900, honlap: www.kar- potlas.hu , e-mail: info@karpot- las.hu), ________ ■

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom